Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)

1972-07-08 / 159. szám

\ Mozgalom az óvodákért Magasodnak a falak, tart ax építkezés Zagyvapálfalván, a bánya­gépgyári óvoda apróságai ép­pen az udvaron vannak. Süt a Nap, jó a levegő, a hatal­mas fa alatt körben játsza­nak. Három-négy kisfiú és kislány Sólyomi Etelka óvó • néni köré húzódott, ők me­sét olvasnak. Bent a csoportszobában az aprócska székeken szorongva beszélgetünk Hegedűs Béláné vezető óvónővel. Arról, hogy még egy-két hét és az óvoda gyerekei teljesen új épületbe költöznek. — Mit mondjak, alig vár­juk már ezt a költözködést. A tanács megvett egy épületet, akkora kertje van, hogy ilyen nincs is,még egyik óvodában sem Salgótarjánban. Átmen­tünk már néhányszor a gye­rekekkel. Boldogan rohangász- tak körbe-körbe, és közben kiabáltak, ez is a miénk, ez is a miénk — meséli Hege- düsné. Valóban, a 14-es számú óvodában is hatalmas átala­kítási munkák kezdődnek né­hány nap múlva. Már írtunk róla, városszerte beszédtéma, hogy Salgótarjánban nagy- nagy társadalmi összefogással, közös erőfeszítéssel, kevés pénzből létesülnek új óvodai férőhelyek. Annál is inkább, mert az óvodák ajtajain egy­re nagyobb számban kopog­tatnak az újabb és újabb kis állampolgárok, helyet kérve. A falak pedig nincsenek gu­miból ... — Őszinte szívvel mondha­tom, csodálatos dolog, ami most elkezdődött — mosolyog a vezető óvónő. Kevés város dicsekedhet ilyennel. A zagyvapálfalvi óvoda fö­lött, a bányagépgyár vállalt védnökséget. Csontos József igazgató és Meggyes Miklós párttitkár a gyár szocialista brigádjának nevében meg­ígérte, hogy az átalakításnál minden munkát elvégeznek a villanyszereléstől, festéstől, fürdőszoba-alakítástól kezdve, egészen az udvari játékok fel­állításáig. Ha minden jól megy, szeptemberben mór százhúsz gyereknek lesz he­lye ebben az óvodában, a mostani létszám megduplázó­dik. Csak már ott tarta­nánk! Körbe-körbe, a zagyvapálfalvi óvodában Fotó: Kulcsár József dolgoztak az óvodában, Itt töltve szakmai gyakorlatukat. Ásták az alapot, húzták a fa­lakat ugyanolyan pontosság­gal és biztonsággal, mint a felnőttek. Segítettek a szülők is. Rakták az anyagot, do­bálták a homokot. — Azok voltak a nehéz idők! Képzelje el, amikor há- romezer-hatszáz salaktégla érkezett. Amikor volt kocsi, nem volt ember, avagy for­dítva. Aztán rendeződtek a dolgok, nagyszerűen halad a munka. Sokat segít a kohá­szati üzemek. Vállalták a belső szerelést és a többi munkát. Április 21-én volt tervrajz szerint az alap ki­tűzése és ősszel már birtok­ba vehetik az óvodások az új termeket. 5? A Május 1. úti óvoda ud­vara a teljes nagyüzem ké- Ővodajárő kőrútunk követ- pét mutatja. Itt dolgoznak kező állomása a Malinovszkij ugyancsak a Madách Gimná- út. A kicsinyek éppen az ud- zium és Szakközépiskola di- varon mennek keresztül, óva- ákjai. Szárvas József és Bo­tosán kerülgetve a tócsákat, zó János felügyeletével és Mindenütt az építkezés nyo- irányításával. Azt még hoz­mai, a falaié már állnak. záteszik, hogy ők a második Mészáros Ottóné vezető «I- osztály, óvónő fogad bennünket. El- — Csak dicsérni lehet a mondja, hogy amint befeje- szakközépiskolásokat — mond­ződik az óvoda bővítése, öt­ven új gyereket tudnak fel­venni. Tavaly a kohászati üze­mek segítségével már öt­csoportos lett az óvoda, de még mindig kimaradt hetven­öt gyerek. ja Fodor Lajosné, az óvoda vezetője. — Ezek a fiúk és lányok akik egy hónapja dol­goznak már nálunk, nagyon szorgalmasak és igazán szív- vel-lélekkel segítenek ne­künk. A szakmai gyakorlatu­— Ősztől hét csoportot tu- kat töltötték itt, de ennek a dunk indítani, ami annyit je- hivatalos ideje már lejárt, ők lent, hogy száznyolcvan— azonban nem mentek el, jön- kétszáz gyerekünk lesz — nek továbbra is, hogy állja­mondja Mészárosné. nak a falak. A Madách Gimnázium és A gyors munkára bizony Szakközépiskola másodikosai mindenképpen szükség van, Mesemontázs, vetélkedő a gyermekkönyvtárban A gyerekeik nyári szóra- közis táborban levő gyere- kozásd, tartalmas ídőtölté- kék számára július 12-én si lehetőségei közé tartozik délelőtt mesemontázst ren- Salgó tarján ban a városi deznek, ahol mesét monda- gyermekkönyvtár, ahol a nak, s a gyerekek elképzelé- forró napokon is az élet- sük szerint rongyból íigu- kornak megfelelő könyvál- rák,at formálnak, játszanak, lomány, játékos, szórakozta- újjáalkotják a mesét. Az el- tó, ugyanakkor tanulságos, múlt hetekben egyébként ismereteket is gyarapító, szellemi totó nyújtott szóra­kozást az érdeklődőknek, képzeletet is fejlesztő ren- Július 14_to ennek befeje­mert ebben az óvodában is száz új gyerekre számítanak... — A szülők is sokat segítet­tek—meséli Fodorné —, sok­szor még telefonon is érdek­lődnek, nincs-e rájuk szük­ség, kell-e valamit dolgozni. Volt olyan apuka, aki csak két-három órára ért rá, de akkor is eljött. A gyerekek egyelőre a szemben levő iskola udvarán játszanak. Hétfőtől pedig szü­net kezdődik, mert követke­zik a fal- és a tetőbontás, az építőipar emberei veszik át a terepet. Szeptemberre pedig újjávarázsolódik ez az óvoda is a szülők, gyerekek és óvó­nők együttes örömére. Amit láttunk ebben a há­rom óvodában, az valóban szívderítő. De j nemcsak itt dolgoznak, hanem másutt is tart a nagy munka. Legkö­zelebb oda látogatunk... Csata! Erzsébet Soha többé.,, Vcnc#ellei István fotókiállítása A Salgótarjáni Fotó Galé­ria havonként ismétlődő, változatos kiállításainak so­rában június—július hó­napban egy igen érdekes al­kotó, Vencsellei István deb­receni fotóművész képeivel ismerkedhetett meg váro­sunk közönsége. A kiállított 47 képet szemlélve megérezzük az al­kotó éles szemét, a jelensé­gek mélyére hatoló elmét, az adott részekből újat, s eredetit formáló teremtő erőt. Vencsellei István hosszú kísérletezés után jutott el addig, hogy most már a legnehezebb feladatokra vállalkozva a valóságot ele­mire bontva, másfajta új egészet alkot. Képeivel nem­csak a valóságot rögzíti, ha­nem a lényeget emeli ki. A kiállítás képei három csoportra oszthatók, az első kilenc kép a fotóművészet hagyományos eszközeivel híven tükrözi a valóságot. Ezek közül kiemelkedik az Elmúlás, Egyedül, Házak, Emberek. A második cso­portot a 19 képből álló, „Soha többé..című há- borúellenes képsor alkotja. E képsorban szuggesztív erővel, a fotóművészet esz­közeivel — a szürrealista kompozíciótól a montázsig — tiltakozik az esztelen há­borúk ellen. A képsorból kiemelkedik az „Atom” cí­mű kép, mely grafikai ha­tású, szigorúan komponált, döbbenetes erejű alkotás. Házak — emberrel. Vencsellei István fotóművész felvé­tele A harmadik csoport 19 képe a múlt évi hajdúsági részletek halmozásával, a fo- vész vallomásévá válnak a nemzetközi művésztelepen tómontázs eszközeivel a képek. készült. Festőket, szobrá- művészportrékat négy elem Vencsellei István egységes . . , . , , . — az arc, a mű, a munka stílusú kiállítással mutatko­saoisat, iparművészeké ^ és a környezet — összekap- zott be. Eredeti művészete rázol, illetve jóval többet, csoiásával hozza létre. E értékes része a mai magyar mint arcokat, műveket, montázsokban összefonódik fotóművészeinek, munkamozaanatoíkat. A a mű és művész, így a mű- Veres Mihály dezvények várják a város gyermekeit. A városi nap­zéseként vetélkedőt rendez­nek a gyermekkönyvtárban. NÖGRÁD — 1972. július 8„ szombat „A. költők a világ el nem ismert törvényhozói” Shelly halálának 150. évfordulójára dől azokra a bűnökre, ame­lyeket honfitársai az írek el­igazság és szabadság hangja, hangod, / de áruló lettél, s len elkövettek, hibáztatja az én gyászolok, beérted, mert önkényuralmat, amely meg- meg kellet volna halnod Százötven évvel ezelőtt, 1822. július 8-án Don Juan nevű hajójával viharba ke­rült, egy nagyobb hajóval összeütközött és elsüllyedt, Percy Bysshe Shelly angol forradalmi költő. Mindössze harminc évet élt, de élete és művei tovább élnek az időben, mert az ember szellemi és fi­zikai felszabadításának esz­méje nemcsak költészetének ihletője. hanem életének ts vezérfonala volt. „Egy páratlan és egyetemes erkölcsiség érdekében arra törekedtem, hogy olvasóim szívét nemes lelkesedésre gyújtsam a szabadság és igazság elvei iránt, amit soha­sem tud teljesen kioltani az emberiségből sem erőszak, sem csalárdság, sem előíté­let" — hirdette és vallotta, hogy a művészet legnagyobb erénye, hogy nemcsak az ész­re, hanem az érzelmekre is hat. és elválaszthatatlan a gyönyörűségtől. A költő csa­logány, aki a sötétben ülve önnön magányát deríti fel édes hangokkal, hallgatói, aki­ket a láthatatlan zenész dal­lama elragad, érzik a mély megindultságot, de nem tud­ják honnan és miért. Élete sokban hasonló a mi Petőfiénkhez. ö is önnönmág- lyáján égő költő volt, tagja egy költőtriásznak (Byron, Keats) ő sem csak költőnek, de mindennek jött, a társa­dalmi haladásnak, a világ emberarcúvá formálásának szent kötelessége tette való­ban törvényhozóvá. Élete kalandos és romanti­kus. 1792. augusztus 4-én szü­letett a sussexi Warnhamtól másfél mérföldnyíre, szülei birtokán. Apja bárói rangot viselt és jelentős vagyon tu­lajdonosa volt. Ennek az örökségnek várományosa a költő volt, de amikor az ox­ronjja a szíveket. Egyre in­kább rádöbben az emberi nyo­morúság igazi mélységeire. Lelkesen támogatja hazájában is a reform-harcot, mert lehe­tetlen állapotnak érzi, hogy tizenegymillió angol állam­polgárból mindössze tizenegy- ezer választásra jogosult. Költészetét is a haladás szolgálatába állítja: ^ „Apói nép — egy anya vére, 7 remé­nye, s egymás reménye, / a dicsőség öröklője, /megíratlan monda hőse — / ébredj már, fordi egyetemről kizárták az mint oroszlánok / roppant ha- „Atheizmus szükségességéről’’ da, rázd le láncod, [ mint a szóló tanulmánya»miatt, és harmatot, amely / az alvókat rangon alul nősült, apja ki- lepi el — / túlerődnek győz- tagadta. Bár később sok hu- ni kell!" — majd a Dal Ang­zavona után a meg-megbékü- lő apa hajlandó volt fiát je­lentős összegekkel támogatni, teljes öröksége felett soha nem rendelkezhetett önállóan. Az ateizmus elveivel már édesanyja felfogásában talál­kozott. aki azt vallotta, hogy szerinte „az imának és a há­laadásnak semmi értelme. Aki jó, az akár ateista, akár ke­resztény, nem járhat rosszul, bármi várjon ránk a halát után." Egyébként a röpirat nem tekinthető Shelly önálló mun­kájának. kristálytiszta érvel jórészt Hume-tői származnak, de tudjuk, hogy a költő az ateista kampányt nem csupán lelkiismereti, de politikai ügynek is tekintette, a társa­dalom sötét elnyomó erői el­leni csata egy részének. Politikai működésének első színtere Írország volt. Kiált­ványt intézett az ír néphez, felszólalt több gyűlésen, ahol kifejtette, hogy pirulva gon­Ita férfiúihoz című versében meghatározza a célt is: „Vess. s légy ura az aratásnak, / gyűjtsél, s ne engedj senki másnak! / Szőjj, s jó ruhád oda ne add, / kovácsolj kar­dot, s védd magad!" 1819-ben Manchesterben hatvanezer munkás tüntet és a kormány brutálisan szétve­ri a tüntetőket. Ekkor írja: „A harag áradata még min­dig forr ereimben. Mindez egy közelgő vihar távoli mennydörgése. Zsarnokaink, akárcsak a francia forrada­lomban, vérontással kezdik. Aggódva várom, miként rea­gál az ország elnyomóinak véres, gyilkos tetteire. Vala­mit tenni kell.. Petőfivel való rokonságra utal az az elvi szilárdság is, ahogy az önkényuralommal békét kötő Wordsworth ellen ir szatírát (mintha a Vörös- marthyt figyelmeztető Pető­fit hallanánk): ......tisztes szé­g yen szent dalba fogott, f Költői nagyságát olyan mű­vek őrzik, mint a ,,Mab ki­rálynő", amelyben múlt és jelen összevetésében a nyo­morról, zsarnokságról, ember­telen elnyomásról, vallási erő­szakról ír. Az „Iszlám lázadása’’ című költeménye tulajdonképpen a világforradalom nagy apoteó- zisa. ,,A megszabadított Pro­métheusz" cimű drámája az emberiségért önmagát felál­dozó hős továbbélő példáját sugallja. „Óda a nyugati szélhez" cí­mű versét Tóth Árpád fordí­tásában Babits Mihály méltán nevezte a legszebb magyar versnek és joggal tartják á világirodalom egyik legna­gyobb remekének. Shelly kalandos élete, kora sok visszahúzó erkölcsi ítéle­te, szerencsétlen családi kö­rülményei — lényegében mind az öt gyermekét elvesztette — között, még a tüdővész beteg­ségével is súlyosbodott. Olasz­országban keres gyógyulást, itt zengnek fel fájdalmas so­rai: „Jaj, egészség, remény oda, / se nyugság kint, se bé­ke bent, / se derű, a legfőbb csoda, / mit bölcs szemlélő­dés teremt, / s fénye a lé­lekből dereng, / se hír, se sze­relem, sem élvek, / Mások­nak oszt a sors ilyent — / nekik mosoly, s gyönyör az élet — / más mérték, mely- lyel az én poharamba mér­tek." Shelly halhatatlan költé­szete és élete iránt érdeklő­dők Szobötka Tibor és Tót­falusi István munkáiból is­merkedhetnek meg a nagy an­gol költővel. I Csukly László !

Next

/
Oldalképek
Tartalom