Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)

1972-07-08 / 159. szám

Csadrabalin Ledojdamba:

C H U L U N

— Dulma — sióit a szer- keaztóm —aSzikra Kolhoz a napokban ünnepli tizedik év-' fordulóját. Mi lenne, ha írna egy riportot? Az aj matt-központig repülővel mehet,

Helyet foglaltattam a gépre. Öt óra tájban érkeztem haza, a férjem már otthon volt, a vacsora készen.

bőröndjéből egy fekete, birkabőrrel belelt delt.

— Takarj« magara — nyújtotta át.

— Jöjjön, osztozzunk meg rajta — javasoltam.

— Nem fogja megbánni?

Chulun mesélni kezdett, kalandokról, emberekről, könyvekről, amiket olvasott. A

A férjemet Dorzinak hívják, szél még metszőbbé vált, szo- Juvágású férfi, nyúlánk, sze- rosabban egymáshoz bújtunk, mei kissé duzzadtak, orra vé- Elszunnyadtam, zökkenésre kony, a haja fényes, hullá- ébredtem. A gépkocsi megállt, mos. öt éve vagyunk háza- A férfi karjaiban találtam

Amikor egyedül maradtam

Chulunnai, azt mondta:

— Ha egy férfi magára néz, remegni kezd a térde.

— Sajnos, már nem — válaszoltam.

— Gondolja?! De nekem remegnek a térdeim

A kolhozba érkezve ünnepi készülődés fogadott. Chulunt régi barátként üdvözölték. Bemutatott a vezetőknek, akik meghívtak a központi ünnepségre.

Két napig dolgoztam, a

sok. Dorzi a városi kórház magam és zavartan felugrót- jegyzetfüzetem megtelt felosalályvezetoje. Hallgatag es nagyon gondos, nem hagy

rám semmilyen házimunkát. Szabad idejében a szakkönyveket bújja

— Üj darabot játszanak a

tam. jegyzésekkel. Csak másnap es— Jó, hogy felébredt, itt te láttam ismét Chulunt. Az kell éjszakáznunk. — Fehér, elnöki asztalnál, ült, nem földszintes ház előtt álltunk tudtam a szemem levenni ró- meg, a többiek már bemen- la. Rádöbbentem, hogy ez tek. Néhány ablakból fény nem futó érzés. Boldoggá tett,

színházban. Megnézzük? — ja- szűrődött ki. A gondnoknő a de meg is ijesztett a felisvasoltam néha. női szállásra irányított. Nem- mérés.

— Menj egyedül — mondja rég ébredhetett, mert az egyik A gyűlés után műkedvelők

Ilyenkor. Inkább itthon ma- ásítást a másik után nyom- adtak műsort. Szívesen Churadok. ta el. Amikor meglátta Chu- lun közelében maradtam volBár semmi dolgom a ház- lunt, mosoly ömlött el az ar- na, de kényszerítettem matartással, elhatároztam, hogy cán. gam, hogy visszatérjek a szálelutazás előtt néhány taná- — Te is eljöttél? Hogy lóba. Dúdolni kezdtem, s rajcsot adok Dorzinak. Szó nél- megy a sorod? takaptam magam, hogy Chukül végighallgatott, majd — Mondtam már, hogy ne lun dallamát ismétlem. Semmegszólalt: ásíts a jelenlétemben! És mit sem tehettem a rámtörő

— Korán kell kelned. Jobb, fésülködj meg! szerelem ellen.

ha most lefekszel. — Honnan tudhattam, hogy Nem sok idő telt el, kopogKezébe vett egy könyvet és te is eljössz? ledűlt olvasni. Mindenki nevetett. Chulun

KI szerettem volna kapni a egy kis csomagot húzott elő a

zsebéből:

— Elhoztam a rúzst, ígértem neked. De ha

kezéből azt a könyvet és a fejéhez vágni. Miért nem szorult belé egy csöppnyi humor, egy kis melegség? Miben kü

tak az ajtómon. Remegés futott végig a testemen. Chulun lépett be.

— Miért nem maradt ott a amit koncerten? — kérdezte és le- még ült velem szemben. Nem váegyet ásítasz, akkor

lönbőzöm én számára az író- veszem! asztalán álló porcelánfigurá- Nem tudom miért, legszíve- tól? A szerelem nemcsak idő- sebben kitéptem volna a nő ben talalt vacsorából, ajándé- kezéből a rúzst, hogy elhajít- kokból áll... sam. Megindultam a szállásReggel Dorzi felkelt és reg

geht készített. Nikisért, jó utat kívánt.

Az ezüstfehér gép felemelkedett és nemsokára leszállt

r7, SktZPflnt„ repülőte- ^ ^ kiment a 6ZobábóL ren. Magamhoz vettem a bőröndömet és a pártbizottságra, Chulun a nyomomban.

— Ráér nyolckor felkelni, reggel. Behozom a bőröndjét. Nem akartam, hogy Chulun

elmenjen, de ő jó éjszakát kíMegágyaztam éö

elhatároz Chu

ra mentem. Délután betértem tam> hogy kikérdezem az ebédlőbe. lunro1 az asszonytA fiatal pincémő felvette a — Ismeri ezt az embert? rendelést, hamarosan előttem — Chulunt? Persze, hogy gőzölgőit a vacsora. Nyílt az ismerem. Főiskolát végzett, ajtó és belépett egy közép- egy esztendeje a területi főmagas fiatalember. szürke agronómus. Nős volt, van egy porköpenyben, fedetlen fővel, kisfia is. A múlt évben egy — Szervusztok lányok — városi férfi elcsábította a fe- köszönt a pincémőknek. — leségét. Chulun nagyon szen- Éhea vagyok, mint a farkas, vedett, nehezein nyugodott •— Mikor érkeztél? Hogy meg. A fia Chulun szüleinél vagy, Chulun? — kérdezget- ól. No, de későre jár. Jó ték a lányok vidáman. éjszakát!

A jövevénynek mindenki- Nehezen aludtam el, amikor hez volt egy-két kedves sza- felébredtem, még csak hat

ma,

haj

óra volt. Végigballagtam a hajnali utcán. A „Tanács" feliratú fehér épületből egy középkorú férfi lépett ki Chulun társaságában.

— Jó reggelt! Jól aludt? — kérdeztem Chuluntól.

MÄÄ*1!: rfll álmodni, ami úgysem teljesül be — válaszolta és bemutatta a mellette álló férfit.

— Ismerkedjen meg a kolhoztan,ács elnökével!

— Szép a frizurád mondtam, hogy a rövid jobban áll neked...

— Te meg ne ráncold a homlokod, mert nyoma marad — mondta a másik lánynak.

denkit felvidított. Chulun asztalomhoz ért.

— ízlik a vacsora? Leülhetek?

— Nem bánom.

— Hamarosan egy tányér leves illatozott Chulun előtt Megkóstolta és felkiáltott:

— Szakács, ha mindig ilyen jól főzöl, el sem megyek innen.

Lopva tanulmányoztam. Kerek, napbarnított arc, vastag szemöldök.

— Hová készül? — kérdezte tőlem.

—- A Szilma Kolhozba.

— Nagyszerű! Velünk jön?

— Örömmel, ha van szabad helyük.

Tetszett nekem ez a vidám, közlékeny fickó. Lassabban ettem, hogy tovább legyek a társaságában.

Az ószí nap erősen tűzött, mintha a hideg beköszöntéig még egyszer fel akarná melegíteni a földet.

— A teherautó mindjárt indul — mondta Chulun és felkapta a bőröndömet. A lányok az ablaknál álltak és nevetve integettek. Meggyorsítottam a lépteimet.

— Messze van a Szikra?

— Ha minden jól megy, holnap délre ott leszünk. De vegyen fel egy kalapot a nap6zúrás ellen!

A teherkocsi az iroda előtt állt. már többen is ültek rajta. Elindultunk. Chulun egész úton mókázott és tiszta, kellemes hangon énekelt. Estefelé hirtelen hidegre fordult az idő. Könnyű selyemruha volt rajtam, a hideg szél a csontomig hatolt. Chulun kivett a

vissza- laszoltam.

Felkelt és mellém ült. Mereven a padlóra szegeztem a tekintetem. Chulun átölelt, az ajka megérintette az arcom. El akartam húzódni, vagy elfutni, kirohanni a szobából, de egy ellenállhatatlan erő megbéklyózott. A tekintetünk egymáséba kulcsolódott, Chulun fölém hajolt és megcsókolt. Egyszer, még egyszer.

Később rágyújtott, összehúzott szemmel mélyet szívott a cigarettából. Hirtelen nyugodt, tiszta hangon kérdezte:

— Férjnél van?

Egy asszony számára ez a

legnehezebb kérdés. Csak bólintani tudtam. Chulun aroki- fejezése megváltozott, lesütötte a szemét. Csönd. Azután egyetlen határozott mozdulattal fölállt és az ajtó felé tartott.

— Chulun! — kiáltottam. Keze már a kilincsre ereszkedett, amikor visszafordult. A vidám, kedves Chulun helyett egy idegen férü nézett rám.

— Nem tudok másnak olyan szenvedést okozni, amilyet én éltem át — mondta és kiment a szobából.

Az ágyra zuhantam és könnyekben törtem ki.

— Mi történt volna, ha egy másik férfi áll Chulun képében — villant meg bennem a gondolat.

Sikolitani szerettem volna, kirohanni a szobából, olyan fullasztőnak éreztem a levegőt.

Aranydiplomás tanító

Amikor elmondtam, hogy rülni fog — mondja. Slke- írni szeretnék róla, kissé gon- rült, de csak ingyen 1 helyet- dolkodott, majd beleegyezően tesíthette kollégáit. 1023-ban bólintott, s így szólt: Egyszer, a nagybátonyi kincstári szén- már a húszas évek elején — bányatelep osztatlan iskolájá- „szerepeltem" egy újságcikk- nak órabéres tanítója lett. ben, mint labdarúgót mutat- 1926-ban — a bánya felszá- tak be — két mondatban. De molása és 400 bányász métáién

teszi

bácsi.

kezdjük a legelején, hozzá Éndrész Pali

nesztésekor — Diósgyőrbe heEletének eléd szakasza

Pásztón született, 1899-ben. Egyetlen gyermeke volt vonatértesítő és zsákoló apjának, grófi mosónő és kenyérsütő anyjának.

— Szegény apám, csak futott a vonatok előtt, hírül adta: jön és jön a vonat; és egyszer a szerelvény őt is felvette, hat évre Boszniába vitte, katonának. Anyám, szegény könnyel-vízzel mosta az úri holmikat.

Szükség volt az ő munkájára is. Az iskolai szünidőben — fillérekért —, a MAV-nál kapálta, tisztította a vágányközöket. Elvégezte az elemit és 1915-ben a polgári iskolát. Rákosra került, ahol vasutas lett: pályafenntartási munkásként dolgozott. Közel négy évig várta, hogy „karriert” csinál, esetleg elküldik tanfolyamra. Nem küldték. Közben felnőtt lett, küzdött, tanító akart lenni... A minisztertől kérte tanítóképzőbe való felvételét. 1918. szeptemberében „teljesen ingyenes felvételben részesült”. Októberben Losoncon megkezdte tanulmányait. A tanulás sem volt zavartalan: a téli szünet előtt — „bizonyos háborús-katonai események” miatt —, a képzőt bezárták. A diákok egy része — ő is —, Sárospatakra került. 1922. június 27-én tanítóvá avatták. Állást „az 1919-es diáktanács tagjának, a szónoklatok és kivonulások szervezőjének” nem biztosítottak.

Kísért a múlt

Szülőfalujába került, tanítói állásra vágyott.

— Ügy gondoltam: sikelyezték. A vasmű központi iskolájában tanított 19 éven át. Kinevezésére csak 1934-ben került sor. Kezdő fizetése az órabéres tanítói jövedelmének felét, jelentette. Ezért szükséges volt az ipari szakiskolában órákat vállalnia. 1943-ban — a bombázások miatt — családját Pásztora költöztette, ő Diósgyőrben maradt. Egy évvel később lakásukat bombatalálat érte, s az teljesen megsemmisült. 1945. március 20-án újra hazakerült.

A kibontakozás

A felszabadulás Endrész Pál életében gyökeres változást jelentett. 1945 őszén általános iskolai igazgatóhelyettes és Heves megyei felügyelő lett. Bekapcsolódott a munkásmozgalomba ; a szakszervezetben dolgozott. 1948-ban felvették a Magyar Kommunista Pártba. Az értelmes, aktív és áldozatkész emberre egyre több feladatot bíztak. A párt 1949-ben „rendcsinálás” miatt, Csányra helyezte általános iskolai igazgatónak. Egy év múlva a pásztói II. sz. iskola tantestületének élére került. 1952-ben a járási tanács oktatási osztályának vezetője lett, öt éven át Irányította a Járás közoktatását. 1957-ben — az osztályvezetői állás megszűnése miatt —, kinevezték előző iskolája igazgatójának. Megbízták az MTH-iskola megszervezésével és később anak Irányításával. 1961-ben nyugdíjba ment, az iparitanuló-iskola vezetését továbbra is vállalta.

Életeleme a munka

Gazdag tudását és tapasztalatait igyekezett hasznosítani, másoknak átadni, az embereket segíteni, a politikai és az oktató-nevelő munka feladatait maradéktalanul es színvonalasan megoldani. A szocialista célokért való küzdelem, a munka életelemévé vált: dolgozott az iskolában, a pártban és a tanácsban. Agitált, meggyőzött — ha kellett; minden sikert közősnek vélt, és tudott.

Egyre többet vállalt és tett. Két alkalommal párttltkár volt, 1950-től tanácstag, jelenleg is tagja a nagyközség pártbizottságának és népfrontbl- zottságának. Sokat dolgozik az AFÉSZ-en belül is.

Az elismerés nem maradt el. 1952-ben elnyerte a Kiváló Tanító címet, 1970-ben megkapta a felszabadulási emlékplakettet; több magas állami és társadalmi szerv jutalmazta kitüntetéssel. És pár hét múlva megkapja a tanítói Aranydiplomát... Pásztón, Borsodban és Hevesben egyaránt szeretik, tisztelik, sok tanítványa gyakorta meghívja és felkeresi. Endrész Pál — sokak Pali bácsija lett.

Ennél nagyobb elismerés talán nem is létezik ...

Tóth István

Sebészet

a h an gyári tágban

P. Marikovszkij szovjet entomológus a klrglzlat hegyek között érdekes esemény tanúja volt- A vörösfejű hangyák beteg testvérüket igyekeztek meggyógyítani.

A bolyból kivittek a szabadba és hozzáláttak a műtéthez, amelyet három ,-sebész” végzett népes asszlsz- tentura mellett. A több órás operáció alatt egy mikroszkopikus nagyságú szálkát tdvo* lítottak el a sérült testéből.

Megjelent a Nógrádi Szemle

Fehér alapon elegáns, fekete

betűk hirdetik, hogy a Nógrádi Szemle második száma jelent meg az idén. Ügy tűnik, hogy a harmadik évfolyamot közreadó megyei folyóirat következetesen törekszik rendeltetése betöltésére, a politikai, társadalmi és gazdasági vezetők köréből kialakul az a közösség, akiknek cikkeit a szerkesztőség és az olvasók várják.

Balesetveszélyes akadály

Három hete áll már a salgótarjáni Karancs út 38. számú ház előtt ez a beszakadt csatornafedelet jelző oszlop, igen megnehezítve a nagyobb járművek mozgását. Nemcsak kellemetlen, hanem balesetveszélyes is, mert előzésnél teljesen át kell menni az út túlsó oldalára. A néhány óra alatt kijavítható hiba még akkor Is bosszantó, ha nem messze tőle épül az új út Fotó: Murár Gy.

A most megjelent Nógrádi _

Szemle első cikkét Géczi János hászati^üzemek írta a tanácsrendszer tovább- üzemszervezési fejlesztésének Nógrád megyei tapasztalatairól. írásából is kitűnik, hogy a kérdés legjobb Ismerője. Nemcsak a megyei tanács elnöki tisztségéA Nógrádi Szemle következetes abban is- hogy a legfontosabb időszerű kérdésekre irányítja a figyelmet. Gazdaság és politika főcím alatt találjuk Murányi László és Solymosi Imre tanulmányát Az üzemi demokrácia tartalma, megnyilvánulási formái, érvényesülése címmel. Évi hetvenmillió — beruházás nélkül. Ha ezt olvussa az ember, felébred érdeklődése, hogy hol és hogyan csinálják- Ürmössy László cikke a ko- munka- és gyakorlatát mutatja be, de ezen túlmenően elvi kérdéseket is tömören megfogalmaz.

állandó bizottságában, valamint a parlament legutóbbi ülésszakán szerzett tapasztalatait összegzi.

Juhász Sándor s termelővel, hanem az orazággvűles szövetkezeti pártalapszervezetek tömegpolitlkai tevékenv- ségéről ír, pásztói példák alapján. A Pártoktatás rovatban Róth Józsefné: Egység a szemléletben, egység a cselekvésben című írása található. Információkat, szerezhetünk a tömegpropaganda megyei középtávú tervéről, az 1972/73-as oktatási év feladatairól. Közük a kiváló pro- Lenin-em*

lékplakettel kitüntetett propagandisták névsorát.

Akik jól ismerik a Nógrádi Szemle előző számát, érdeklődéssel . vették kézbe a mostanit. Várakozásunknak meg is felel a folyóirat, mert a tervezés problematikáját felszínen tartja, sőt, továbbgyűrűz- pagandamunkáért teti. Katona András a párt- szervezet és a tervezés demokratizmusét vizsgálja, Csizmadia Géza összefoglalja annak az ankétnak a lényegét, amelyet április 27-én a Nógrádi Szemle szerkesztősége és a Közgazdasági Társaság Nőg- rád megyei szervezete a vállalati és a szövetkezeti középtávú tervek készítéséről és e tervek végrehajtásáoun szerzett tapasztalatairól a TIT salgótarjáni székhazában tartott.

Kiss Aurél a kulturális tanfolyam elsőéves tapasztalatait foglalja össze. Versénvl György cikke a vezetési stílusokat tárgyalja. A szemle részben Schneider Miklós, a helytörténeti irodalommal foglalkozik. Dr. Szabó Béla újabb adalékokat közöl Salgótarján ipari centrummá válásának történetéről.

F. L.

NÓGRÁD — 1972. július 8„ szombat