Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)
1972-07-20 / 169. szám
I „A házak között remek szobrokat látni...” Fiatalok művésztelepe Salgótarjánban Néprajzi cvűjtés Diósjenőn (Tudósítónktól) Diósjenőn lakom, legkedvesebb szórakozásom falum néprajzi és történelmi múltjának felkutatása. Már eddig rendelkezem több tárgyi és írásos anyaggal, de aki ezzel foglalkozik, sohasem lehet elégedett. Jó lenne, ha egyszer majd Diósjenőn is megnyithatnánk egy kis néprajzi emlékszobát. A képen látható csivölőnek és rokkának, valamint egyéb feldolgozási eszköznek a tartozékait szinte a földből kellett kikaparni, húgommal eddig három hasonló „szállítmányt" gyűjtöttünk össze. Jelenleg otthon a szobában tárolom ezeket a kincseket. Egyébként nemcsak a régi dolgokat gyűjtöm, hanem a napi eseményeket is igyekszem megörökíteni. Milyen jó lett volna, ha valaki ugyanezt teszi már ötven évvel ezelőtt. Végh József Diósjenő, Zrínyi út 20. Iskolatelevízió — 1972|73-as tanév Reggel nyolc után hónuk alá kapják a mappát, jegyzetfüzetet, vázlatkönyvet, egyéb felszerelési tárgyat, s mennek szanaszét a városba. Tűz a nap, fúj a meleg szél, jön egy-egy zivatar. Rekkenő idő. Milyen is ez a város ilyenkor? Részben olyan, mint a többi. És egy kicsit más. Böröcz András, a budapesti Képző- és Iparművészeti Szak- középiskola hallgatója, díszítő-festő szakos azt mondja: — A házak között remek szobrokat látni. Aztán nagyon tetszik az építkezés, ahogyan például az ötvenes évek építészeti sematizmusát, stílustalanságát magához öleli az új. A Centrum Áruház épületével is ez történik, s ez így jó. Fent voltam a Kálvárián, az a szobor ott nem tetszik, de ahogy lenéztem a városra, megkapó látvány volt. Az új városrészben azonban kevés a zöld, azt hiszem, nehéz lenne itt élni, ha nem ültetnének sok fát. Remélem, ültetnek. Gaes Gábor Munkácsy-dí- jas grafikusművész, az iskola tanára nem először járt Salgótarjánban, az itt élő képzőművészeket személyesen is jól ismeri, szereti. Éveken át tárlatokat Is rendezett a városban. — Hegyek, változatos domborzati viszonyok között épül a város — jegyzi meg. — „Mozog” a talaj, s ez a hullámzás nagyszerűen oldja fel az épületek szigorú mechanizmusát. Szép város épül ebben a kis zöld völgyben. X A Malinovszkij úti Általános Iskolában július 14-én nyílt meg a budapesti Képzőéi iparművészeti Szakközép- iskola művésztelepe. A Salgótarjáni városi Tanács szívesen nyújt támogatást a telep működéséhez, a programok lebonyolításához, a várossal és környékével való ismerkedéshez. Szabó Béla festő — a szakközépiskolában alakrajzot tanít — valameny- nyiük nevében ezúton is köszöni a segítséget. — Az utóbbi tíz évben többször volt itt már művésztelepünk — mondja. — Most július 28-ig tizenhét növendékünk, grafika, díszítőfestő, fotó, textil, játék, rajzfilm. bőr, könyv szakosok ismerhetik meg a várost. Célunk. fiogv növendékeink elsősorban karaktereket gyűjtsenek, arcokat, hevesebb mozdulatokat, építkezések szerkezetét stb. figyeljék és rögzítsek. Rajzaikat, vázlataikat, tanulmányaikat, akva- reiijeiket két-harom naponként korrigáljuk. Kötött foglalkozásokat nem tartunk, ki ki a neki legmegfelelőbb városrészt, tájat, témát keresi meg magának, önállóan dolgozhat. Megszokottan hangzik, de vaóban azt szeretnénk, ha növendékeinknek az élethez való kapcsolatuk szorosabbá, elevenebbé válna, ezt az oktató-nevelő munka szempontjából nagyon fontosnak tartjuk. S azt hiszem, hogy művésztelepünk segít bennünket e törekvésünkben. Természetesen, közös üzemlátogatást, kirándulást ■ is szervezünk, s megtekintjük egy alkalommal a város murális alkotásait. Hiszen az épületekben levő művek szinte az utóbbi tizenöt-húsz év hazai törekvéseinek keresztmetszetét adják. Végül majd kamaratárlattal búcsúznak a várostól a növendékek. Bemutatják: mit láttak meg Salgótarjánból, milyen emberekkel, jelenségekkel találkoztak. X Az eddig összegyűlt vázlatok a karaktertanulmányo- zas, a motívumgyűjtés, a mozdulatrajz köréből valók. Szabó Gábor, Vojnlts Attila, Szabó György, Böröcz András, Miklós Katalin, Ipacs Anikó vázlatai, tanulmányai, akvarelljei szintén e körben mozognak. Ügy tűnik, a növendékek eddig még inkább csak a legkézenfekvőbb, „színesebb" városrészekre, figurákra figyeltek oda. Sokat járnak a cigányhegyre. Itt rgyébként Balázs János naivfestőt is meglátogatták. Az itteni élénkebb színek, szabálytalan rendben elszórt házak, viskók megfogták képzeletüket. De többen, s mind gyakrabban járkálnak a „lenti” épületek között a régi és az új gyakran éles kontrasztjának bűvöletében, a szobrok körül, a piacon, mindenhol. Szívesen mutatja meg nekik változó arculatát Salgótarján. Tóth Elemér Részletes naptárral, műsorainak pontos ismertetésével jelentkezett az Iskolatelevízió. A Magyar Televízió ifjúsági és oktatási főszerkesztősége e napokban küldte ki a rendkívül hasznos, az iskolák szántára nélkülözhetetlen anyagot. A tanévnyitó az Iskolatelevízióban augusztus 30-án lesz. Megtudjuk, hogy az 1972/73-as tanévben a különböző tantárgyak (környezetismeret, olvasás, rajz, magyar irodalom, magyar nyelvtan, történelem, földrajz, matematika, élővilág, fizika, kémia, orosz nyelv, osztályfőnöki óra, filmesztétika, francia nyelv- tanfolyam haladóknak, alapfokú angol nyelvtanfolyam, német nyelvtanfolyam, felsőfokú matematika és ábrázoló geometria stb.) milyen programokat kínálnak az Iskolatelevízión keresztül a különböző fokú oktatási intézményeknek. Július 22-tBI november 7-ig: bányász kulturális és sporthetek A Nógrádi Szénbányák Vállalat, a vállalati párt- és szakszervezeti bizottság, a nagybátonyi és a salgótarjáni Bányász Művelődési Ház Bányász kulturális és sporthetek címmel rendezvénysorozatot indít július 22-én, amely november 7-ig tart. A kulturális és sporthetek megnyitására a nagybátonyi Bányász Művelődési Házban július 22-én este hat órakor kerül sor. Lengyel—magyar barátsági estet rendeznek, s Kicsiny Miklós művelődési ház igazgató megnyitja a Lengyel grafika című kiállítást. A több hónapig tartó programban egyébként számos más jellegű kulturális rendezvény is szerepel majd. Bolognaiak Budapesten Nógrád megyéből is többen keresik fel nyaranként a fővárosi szabadtéri színházi, ze- .■nei rendezvényeket. A Bolognai Operaház társulata az dén nyáron ismét Budapesten vendégszerepei. A mai napon Verdi: Requiemjét adják elő, 21—22—23-án pedig Verdi egyik legnépszerűbb operáját, A trubadúrt. így hát valóságos Verdi-évad lesz a Margitszigeten: Az Attila, A trubadúr és a Requiem, sorrendben a nagy olasz zeneszerző ifjúkori, „beérett kori” és legjelentősebb öregkori műve. A Bolognai Operaház egyébként több mint kétszáz éve, 1763- ban nyílt meg. Gluck: Clelia diadala című operájával. Nemzetközi Fiimtá;ékoztafó Megjelent a Magyar Filmtudo* mányi Intézet és Filmarchívum kiadásában a Nemzetközi Filmta* jékoztató ez évi hatodik száma. A gazdag tartalomban figyelmet érdemel A. Karaganov Kritika — filmek — élet című cikke. Ugyancsak sokrétű tájékozódási lehetőséget jelent a Tájékozódás rovat számos írása. A filmekről és alkotókról szóló részben többi közt a cannes-i fesztivál mérlegéről is tudósít. Itt említjük meg a Hírünk a világban rovat cikkét* amely a Még kér a nép című Jan» csó Miklós-film cannes-i fogadtatásáról számol be számos világlap kritikája alapján. Regénypályázat A Szépirodalmi Könyvkiadó két regénypályázatot hirdet: egy kisregénypályázatot, kb. tíz ív (kb. 200 gépelt oldal) terjedelemben, és egy nagyregénypályázatot, kb. húsz—huszonöt ív (kb. 400—500 gépelt oldal) terjedelemben. Mindkét pályázat célja: egyéni sorsokban, magas művészi színvonalon ábrázolni, miképp alakult a társadalom alapvető osztályainak (munkásság, parasztság) élete, életmódja a szocialista fejlődés utóbbi másfél évtizede során. A pályázat jeligés. A kéziratok a Szépirodalmi Könyvkiadóhoz (Budapest, VII., Lenin krt. 9—11.) küldendők be, két gépelt példányban. Határidő: Kisregénypályázat — 1973. július I. Nagyregénypályázat — 1974. január 1. A kisregénypályázat díjai: I. díj 30 000 Ft, II. díj 25 000 Ft, III. díj 15 000 Ft. A nagyregénypályázat díjai: I. díj 50 000 Ft, II. díj 30 000 Ft, III. díj 20 000 Ft. Eredményhirdetés: A kisregény-kategóriában 1974. január 1- én, a nagyregény kategóriában 1974. október 1-én. SZUTS DENES: Öngyilkosság ? v4 Kaszinó utcában io. Alfred Flessburger előtt szabadon, fényesen nyújtózott az út, de mo6t nem sietett. A nap már alacsonyan járt, nyugat felől éles sugárkévék csaptak a fák közé. A tenger, ahol a sziklákkal találkozott, lilás ködben derengett, beljebb egyre kékült, majd a távolban ismét világos színben ragyogott. — Velem teljes biztonságban érezheti magát — mondta az asszonynak, lassan tagolva a német szavakat, hogy Éva jobban megértse. Kesztyűjével magasra akart mutatni, de egy szállítókocsi feltartóztatta, kerülnie kellett. Kapcsolt, gázt adott. A három nap alatt, amióta Éva a bárónő nélkül is eljött vele kocsikázni, az autóval végrehajtható összes trükköt bemutatta neki. Elvitte Cetin- jéig, és a szerpentinen, amelynek szélessége nem haladta megy egy bajor paraszt ma- gánútjáét, a hajtűkanyarokban a sírhűvös szakadék és a kocsi gumija között alig fért volna el egy skatulya gyufa. Évának imponált a férfi biztos kezű merészsége. Ezeken a kirándulásokon beszélni csak egészen egyszerű dolgokról tudtak, de a háromnapi együttlótük alatt valamiféle jelképrendszer is kifejlődött közöttük, aminek segítségével könyen megértették egymást. — Olaszországban lehet Igazán szép — sóhajtotta az asszony. — Milánó—Genova— Firenze—Perugia—Róma— Nápoly. — Helységneveket sorolt fel, a valóságos úttól független útvonalat, ahol képzeletében végighajtott ezzel a kocsival. — Jawohl — nevetett a ferde szájával a férfi —, Róma, Nápoly kitűnő... Cuore- dolore-amore. — Mo6t élhetne még igazán jól — gondolta. Hatvanéves, és bár tíz évet letagadhatna, mert szerencsére vigyázott az alakjára, mégis már csak a fiatal nőik tudták izgalomba hozni. Például ez a Szászné. Nem 6zép ez a nő, a feje túlságosan keleties, nagy barna szemével, erős arccsontjaival, tüske hajával, magas és széles homlokával, de az alakja tökéletes. Amikor először meglátta a vízből kijönni... amíg a homokos parton megtette azt a húszharminc métert, minden lépésénél egyre jobban erősödött benne a vágy. Pár napja voltak itt, és már csokoládészínűre barnultak azok a kicsit vastag, és mégis forniás, hosszú combjai. — Döntésre kell már vinnie a kettőjük ügyét. Ezzel a típussal különben is a hatalmat kell érzékeltetni. Ultimátumot intéz hozzá. Az idő rohan... Még két nap és elutaznak. ö ugyan maradhatna még, de elege van ebből az országból. Nem fog tétovázni, megmondja neki: Kell! Fizet érte. Alfred Flessburger elmosolyodott magában. Vaskos csekkönyve van. Minő előrelátás. .. 1940-ben Gladbachból, amikor a csapatok elindultak Franciaország meghódítására, minden német katonának kiosztottak három Sal- varsan fiolát. És minden tiszt tudott előre minden utat. lőszerraktárat, vízfelvételi lehetőséget, hajszálpontosan megbecsülték még az ellenállás erejét is. Csak németek képesek erre. Flessburger gúnyos vigyorra húzta a száját, Az előrelátás méretei és fogalmai a mai németek számára azt jelentik, hogy női karórát hozzanak magukkal a nyaraláshoz. Elajándékozható gyöngyöket a benszülötteknek... — Jó, de túl gyors — szólalt meg Éva, mert Flessbur- ger egyre vadabbul hajtott. — Nincs kedvem meghalni, de féllábbal vagy összetört tagokkal élni még kevésbé. — Szavait 6zéles gesztusokkal kísérte. A férfi lassított, majd gyakorlott mozdulattal tette jobbját az asszony vállára. — Jawohl! — nevetett és kacsintott hozzá. Óvatos mozdulattal lassan engedte el Éva vállát, és lenyúlt a nő térde felett levő szerelvényfal gombjáig. Megnyomta, a doboz fedele lecsapódott. Philip Moriss és Pali Mail cigarettával kínálta útitársát. A másik rézsutosan megdöntött fiókból egy palack Hemnessy került elő. Alfred Flessburger leállította a kocsit és töltött. — Prosit — mondta ég biccentett a fejével, de ő maga nem ivott. — Gyűlölöm az alkoholt — tette hozzá. — Magának semmi szenvedélye sincs? — kérdezte az asszony. Mióta itt van, mást sem csinál, mint motorcsónakázik, sétál, autózik, horgászik, s bennünket szórakoztat. Talán öt-hat cigarettát ha elszív naponta.. 1 Jéghideg tejet Í6zik, láttam, az ételeket is megválogatja, csak a köny- nyűeket fogyasztja. Mire jó ez? Éva kétszer töltetett magának, mire mindezt elmagyarázta a férfinek. Flessburger rejtélyesen mosolyogott. — Hölgyem, a legszebb férfierény az önmegtartóztatás. Túl kell élnünk. Egyetlen igaz német sem rendelkezhet szabadon saját erejével. Nem pazarolhatja el. Vámunk kell... de ezt maga úgysem érti. És ebben a korban már nagyon meg kell fontolni az élvezeteket... csak egy esetben tennék szívesen kivételt... — Nos? — az asszony felhúzta a szemöldökét. — A maga kedvéért! — Flessburger merően ég meg nem rebbenve nézett az asz- 6zony szemébe. Megismételte: — A maga kedvéért. Az asszony tagadóan rázta a fejét. — Nem! Ahhoz még ez is kevés — s kezével félkört írt le a levegőben. Mozdulatába belefoglalta a kocsit, a tengert, a hegyeket és a fákat, a pezsgőzéseket, a túrákat, a szállodát, mindent. — Ahhoz több kell! — Mi kell, mondja meg, s egy szavával boldoggá tehet. — A férfi suttogva, mintha valaki is a magányos úton, a néma fák között meghallhatta volna, árasztotta el ajánlataival az asszonyt. Kérte, hogy valamivel megajándékozhassa. .. Arany, dollár? Férje újságíró, bármikor kijöhetnek. Kölnben is rendelkezésükre áll... Később könyörgőre fogta a dolgot, s azt magyarázta, hogy Éva az ő számára valamiféle személyes szükség- szerűség alapján minden vágyának a csúcsát jelenti. Ravasz fordulatokkal teletűzdelt beszédét azonban az asszony nem értette meg, csak érezte a mondanivaló lényegét, hogy ő jobb és szebb életre született, ragyogásra, fényűzésre, nem pedig arra, hogy Szász mellett nyomorogjon. — Mit képzel? — érvelt az asszony. — Fel fogok kötni a karomra egy aranyórát és felteszek még egy-két ékszert? Bár a férjem szegény eléggé sajátos módon szórakozott és nagyvonalú, de annyira nem buta, hogy ne tudná rögtön, mi van közöttünk. — Flessburger erre is tudott magyarázatot, módjában van Pestre is eljuttatni, amit kíván, sőt szerinte Éva innen is magával viheti, ha nagyanyjával megbeszéli a dolgot. Múltak a pillanatok, Flessburger várt, de sem az asz- szony hangjából, sem mozdulatából nem kapott jelt, beleegyezést. Ez az ellenkezés, amire a többszöri együttlét, s a túlságosan barátságos közeledés után egyáltalán nem számított, felingerelte. Megnyomta az önindítót, kapcsolt, s a kocsi szüaj tempóban nekilendült. Flessburger fagyos arccal, mereven az úttestet nézve hajtott tovább. Arra gondolt, mi lenne, ha közölné vele, hogy már 1934-ben kapcsolatba került Ehrenburgi Bayer Olga bárónővel, a nagyanyjával? És ha a toyábbiakban közölné vele ennek a kapcsolatnak a lényegét, sőt eredményét?... Mindjárt nem lenne ilyen fölényes, nyugodt és pökhendi ez a taknyos. Boldog lenne, ha drága nagyanyját kimenthetné a pácból és tisztára moshatná Szász előtt. Nem vitás, az a férfi a bolsevik rendszer híve. Talán még kommunista párttag is ráadásul... Szép malőr lenne. A mamlasz állandóan a teraszon üldögél és ócska Iratokat böngészget, olvas, járkál, mint egy megszállott. Talán azért a felesége hajlana a jó szóra, talán sikerülne pénzért megkapnia, de több Idő kellene hozzá. Az kellene, hogy mellette még jobban beleszokjon ebbe az életbe, hiányozzon neki. De erre nincs idő... Kockáztasson? Kétszeresen kockáztasson? Hát nem elég neki, hc<?y ez az öreg nő egyből felismerte?. .. — Nagyon szótlan lett Flessburger úr!? — mondta Éva gúnyos mosollyal. — Azt hiszem, kiesé belefáradtam a beszédbe, ennyi az egész — válaszolta a férfi és fordított egyet a kormányon. — Nemsokára elérjük azt a kis vendéglőt, amit meg akartam mutatni magának. Majdnem olyan, mint a' mi Gasthausaink az Alpokban. Az úton tábla. Flessburger egy pillanatra megállt és az útjelzőt vizsgálta. A tábla mellett kis márványtömb állt, rajta felírás, szöveg és sok név. Éva tanult oroszul, betűzni kezdte a szöveget: ...Innen indult ki a nagy partizán támadás... Nem kis éllel mutatta Flessburgemek a táblái! és magyarázta a szöveget. (Folytatjuk) ' 4 NÓGRÁD - 1972. július 20., csütörtök *
