Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)
1972-07-16 / 166. szám
Műelemzés és ismeretterjesztés MIT OLVASSUNK? Két krónika 1514-ről - Sadoveanu remeke Tíz évszázad építészete A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Budapesten, a Kossuth Klubban országos előadói konferenciát rendezett „Műelemzés és ismeretterjesztés” címmel. Műélvező és író Az előadói konferencia célja elsősorban az volt, hogy irányelveket adjon az elkövetkező közművelődési esztendő előadói számára a művek korszerű feldolgozása és a hallgatók közötti népszerűsítése tekintetében. A konferencia rangját jelzi, hogy az előadók sorában ott találtuk Köpeczi Béla akadémikust, az MTA főtitkárát, Király István Kossuth-díjas egyetemi tanárt, Bécsy Tamás, Bodnár György, Hankiss Elemér, Miklós Pál kandidátusokat, Miklós Róbertét, a Petőfi Irodalmi Múzeum főmunkatársát, Koczkás Sándor és Pálmai Kálmán egyetemi előadókat. Megyénket a konferencián Kojnok Nándor, a megyei könyvtár igazgatója, a Palócföld felelős szerkesztője és jelen sorok írója képviselték, akiknek feladatuk lesz a hallottak továbbadása. A valóság érzékeltetésének az az erősen érzelmi színezete, amely a szépirodalmat jellemzi, valamint az erkölcsi és esztétikai értékelés szerepe az ismertetés folyamatában, az irodalmat a társadalmi nevelés egyik leghatalmasabb eszközévé avatja. Az irodalmár alkotása azonban csak akkor hat erősen az olvasóra, ha a műélvező látja mindazt, amit az író mutatni akar, ha az író, vagy műve értékelője lehetőséget nyújt neki, hogy képzeletével szintén megelevenítse. Modellekbe rögzíteni Műelemzés sokféle van és még többféle lehetséges. Ebbe a fogalomba — mint ezt Miklós Pál hangsúlyozta — a műnek bármely analízisét bele kell értenünk, tehát a matematikai, statisztikai módszerekkel dolgozó elemzéseket is, amelyeknek azonban csak a tudományos műhelyekben dolgozók számára van jelentőségük. Az olvasókat nyilvánvalóan haszontalan dolog lenne rávenni arra, hogy bonyolult számításokat végezzenek, annak se lenne semmi értelme, hogy megszámlálják egy vers hangjait vagy egy prózai mű mellékneveit. Arra azonban rávezethetjük őket, hogy önállóan próbáljanak meg értelmezni egy költői alkotást. Az iskolai irodalomoktatás során mindenki elvégezheti azt a Babits által jellemzett „magasabb beszéd- és értelemgyakorlatot”, amely révén bizonyos logikai készséget és lélektani ismeretet is feltételezhetünk minden emberben, kivéve a botfülűe- ket, akiknek a neveléséről azonban — éppen a kodályi iskola nyomán és eredményei ismeretében — szintén nem mondhatunk le. A konferencia előadói részletesen beszéltek a strukturalizmus, magyarul szerkezetel- vűség elemző módszeréről. A szerkezetelvű kutató az elemi mozzanatok összefüggésrendszerét, a már felépült egészet vizsgálja, amely több és más, mint alkotóelemeinek összege. Az adott művet törvényszerűségekre bontja le, az összefüggéseket igyekszik mintákba, azaz modellekbe rögzíteni. Az így elvonatkoztatott minták aztán lehetővé teszik olyan jelenségek eredményes összehasonlítását is,' amelyek konkrét megjelenési formájukban összehasonlíthatatlanok voltak. A vers kétkiterjedésü Az összefüggésvizsgálat térhódítása bizonyos értelemben fordulópont mindenfajta szerkezet- és rendszerelemzésben, de legkivált a vers, a próza és a dráma elemzésében. A szerkezetelvű elemzés tulajdonképpen rétegelemzés. Az irodalmi mű több rétegből áll. Ingarden után elfogadott, hogy a vers például kétkiter- jedésű: az egyik, hogy olvasás közben a kezdettől a befejezésig haladunk, tehát a részek egymásutánjával van dolgunk, a másik, hogy a sok különböző elem egyidejűleg is szerepel. A mű egyes fázisában fellépő elemek, ami általános típusukat illeti, a mű minden fázisában ugyanolyanok, tulajdonságaik szerint viszont ugyanakkor különböznek is egymástól. Általános típusúak szerint a következő elemek találhatók, a műalkotásban: 1. egy bizonyos nyelvi-hangzásbeli képződmény, különösen a szó- hangzás, 2. a szó jelentése, vagy valamilyen magasabb nyelvi egység, különösen o mondat értelme, 3. az, amiről a műben szó van, tehát a műben vagy annak egy részletében ábrázolt tárgy (a tárgy általános értelemben, tehát a költő lelkiállapotát is értjük alatta), 4. egyfajta szemléletesség, amelyben a tárgy megjelenik. A mű értelme tehát nem azonos a vulgárisán felfogott tartalmával, vagy alapeszméjével, csakis egészével: a mű tartalmába beletartozik minden egyes szava és a szavai közt levő összes összefüggések, jelentések teljes hálózata, hangjától logikájáig, műfajától nyelvi megoldásáig, érzelmi világától tárgyi anyagáig, minden eleme. Mikor jó a vers ? Mindez pedig csak úgy nyeri el végső értelmét, ha az olvasóval kapcsolatba kerül, ha a társadalom tudatának részévé válik. Az igaz mű tehát végtelen, értelme kimeríthetetlen. Ahogy Goethe mondta: „Minél megmérhetetlenebb és az értelem számára felfogha- tatlanabb egy költői alkotás, annál jobb.” A modern műelemzési eljárások mellett természetesen nem veszítik el létjogosultságukat a hagyományos elemzések sem. De az olvasásnak csak úgy és akkor van értelme, ha nemcsak szórakoztat, hanem a mű lényegének befogadásával segít era- berebb emberré is válni. Csukly László Országszerte megemlékeztek Dózsa Györgyről, s a maga módján ezt tette a könyvkiadás is. A Magyar Helikon azt a munkát jelentette meg — nagyon szép kiállításban —, amely alapvetőnek számít, Taurinus István Paraszti há- ború-ját. A szerző Erdély püspöki helynöke volt, s hőskölteménye a parasztháború vérbefojtását követően rövidesen — öt év múlva — megjelent. A latinul írt, öt „könyvre” oszló munka művészi értéke kisebb, mint a benne foglalt tényéké, adatoké. A humanista szemléletű főpap — bár munkájának felülete mást mutat — lényegében rokonszenvezett Dózsa küzdelmével. A parasztháború vezére a szó igaz értelmében hősként jelenik meg előttünk Taurinius tolla nyomán: remek hadvezér, fáradhatatlan szervező, s a bukásban sem morzsolódik fél nagysága. A forrásértékű mű most másodszor jelenik meg magyarul, Geréb László fordításában, s ugyanő írt a kötethez tartalmas, a szerzőt és a munkát bemutató utószót. Merített Taurinus költeményéből, de más források sokaságából is Nemeskürty István, hogy megírhassa Krónika Dózsa György tetteiről című könyvét. Mégis, jóval többet nyújt át az olvasónak, mint a föllelhető irodalom újbóli földolgozását. Sajátos érzéke, tehetsége van ahhoz, hogy a rendelkezésre álló tények alapján gondolatrendszert teremtsen, s ennek segítségével addig elfogadott véleményeket, nézeteket vegyen revízió alá. Nemeskürty Dózsája — mint a kötetben olvashatjuk — „nem kergetett fantomokat, nem volt megszállott”: fölismerte a történelmi helyzetet, g ahhoz igazodva cselekedett. E cselkedetet elemzi a szerző, s ezekből következtet a gondolatokra, indítékokra, célokra. Műve — amelyet a témához illő kiállításban a Kossuth Könyvkiadó bocsátott közre — korábbi munkáihoz hasonlóan minden bizonnyal megosztja majd az olvasók táborát. Helyeslők és ellenzők egy valamit azonban nem vitathatnak: izgalmas, az ország Mohács előtti idejéről az újdonság erejével ható híradás, elemzés és mérleg Két, klasszikus alkotás, egyetlen kötetben. A rangot nem a terjedelem adja, s ezt Sadoveanu művészetének ismerői, s hívei is tanúsíthatják. Az Európa Könyvkiadó a Zsebkönyvek sorozatban jelentette meg — Lőrincz László és Szebédi László fordításában — A balta címmel a két regényt. (A másik: Jött egy malom a Szereten.) A múlt nyers világa költői erővel tárul elénk, alakok, sora vall nagy hitelességgel egy életformáról, amely eltűnt ugyan a történelem mélyében, de nyomai még évtizedekig föllelhetők. X Szakszerűség és népszerű stílus ötvözete, így jellemezhetjük a Corvina Kiadó újdonságát, Nikolaus Pevsner könyvét. Az európai építészet történetét. A szerző — világhírű angol építészettörténész — nem kevesebbre vállalkozott, mint Nyugat-Európa épíEURÓPÁ KIDÓ: Karel Ca- pék: Barangolások Európában, Thomas Hardy: Hazatérés, Homérosz: Iliász (Magyar Helikon). KOSSUTH: G. A; Arbatov: Nemzetközi politika és ideológiai harc. dr. Farkas László: Egzisztencializmus strukturalizmus marxizálása, Munka és emberréválás, Dr. K. Nagy Sándor: Vállalati együttműködés az élelmiszer- gazdaságban, V. Komán: A tudományos-technikai forradalomról. MAGVETŐ: Cs. tészetének tíz évszázadot felölelő áttekintésére. A X. századtól napjainkig irdatlanul sok mindent alkottak a kő, a beton, az üveg, az acél formálói. A több mint 300 illusztrációt fölvonultató kötet — tíz nyelven jelent meg eddig — joggal szímitnat sikerre. X Tizenegy tanulmányt tartalmaz az a könyv, amelyet Műszaki fejlődés és világgazdaság címmel jelentetett meg a Közgazdasági ás Jogi Könyvkiadó. A tudományostechnikai forradalom najaink sokat vitatott kérdéscsoportját alkotja; a tanulmányok különböző nézőpontból vizsgálják a fejlődési irányzatokat. Az Ádám György összeállította műben a szerzők — akik sorában nemzetközi szervezetek kollektívái is föllelhetők — a többi között olyan problémákat elemeznek, mint a műszaki rés, az új technikák elterjedése, a tömeggyártás jövője, a szocialista országok gazdasági együttműködése, a fejlődő országok helyzete. A hazai kérdések jobb megvilágításához segítséget nyújtó tanulmánykötethez dr. Simái Mihály írt előszót. M. O. Nagy Istvánt Emberi ábécé, MŰSZAKI: Bodonyi Ferenc: Kémiai összefoglaló, Keszthelyi Ferenc: Csővezetékek hegesztése. Th. Krist: Fémra* gasztás, Rolf Lohberg-Theo Lutz: Hogyan gondolkodik az elektronikus számítógép, Me- gyér—Pados-Sied—Tóbiás: Kőművesszerkezetek, Pálinkás—Reményi: Épületasztalos munka, Petrovic: Lakberendezési tárgyak. Prohászka László—Daru József: Ipari táblázatok. ZRÍNYI: Horváth Árpád: Csodafegyverek. A hét könyvei SZUTS DENES: Öngyilkosság ? iA Kaszinó utcában 7. Szász új szalagot húzott ^ magnóba. — Lássuk talán, mi lett a megtalált bauxit sorsa — mondta magának hangosan. — Dr. Dénes György ügyvéd úr! Elnézését kérem, hogy csendes magányában megzavarom, Kérem, ha fáradt, szóljon, abbahagyjuk a felvételt ... Amikor még nagy vonalakban, általánosságban beszéltünk a Balátai-ügyról, ön a főkapitányság egyik tisztviselőjének szavait idézte 1938-ból: — Ne foglalkozzon tovább Balátai Jenő ügyével. Felejtse el, hogy ilyen ügy egyáltalában volt a világon!.... Most azt kérdezem öntől, a sok-sok esztendő után, valóban elfelejtette? Szász némi izgalommal és érdeklődéssel hallgatta a több éves felvételt. A reszkető kezű és remegő hangú ügyvéd, kedves, öreg arca jelent meg előtte: — Soha nem felejtettem el. Amikor 1936 nyarán, egy ful- lasztóan meleg, augusztusi napon irodám ajtaján kopogtattak, még nem sejtettem, milyen politikai, társadalmi és anyagi következményeket veszek a nyakamba. — A megbízást rögtön elfogadta ? — Áh, dehogy! Balátai ötször is eljött hozzám, mert először kereken visszautasítottam. Maga is megfontolta volna, ha akkor ezeket a neveket hallja: Chorin Ferenc, Magyarország legbefolyásosabb, leggazdagabb embere, Hunyady gróf, Mayer Ödön. a teljhatalmú trösztvezér... Főpapok, tábornokok, Rajniss Ferenc nyilas képviselő, akiről szegény Bajcsy-Zsilinszky Endre azt mondta: Erről a csirkefogóról mindent feltételezek ... És valóban, később ő lett a Szálasi-rezsim legfőbb „közjogi méltósága”, a háromtagú kormányzótanács tagja... Ám Balátai Jenőben volt valami vonzó, a tiszta emberek magával ragadó hite, amivel megbabonázott. Kiteregette előttem élete aktáit. Micsoda mélységek, micsoda kor! Balátai erőszakos, rámenős ember volt és mint egy medve, olyan testalkatú. Kemény koponya. Szabatosan, szépen, okosan beszélt. Ezt egy jogász nagyon tudja értékelni. Egyéniség volt. — Talán fel tudná vázolni előttem, hogyan kezdődött Tetétleni dr. és Balátai tárgyalása. — Öh, hogyne tudnám. 1. Balátai nekem mindent részletesen elmesélt. Tetétleni éleseszű, széles érdeklődési körű férfi volt. Egyre nagyobb várakozással hallgatta a mérnököt, aki ismertette előtte, milyen sokféle felhasználása is van az alumíniumnak. Amit ma, kérem minden iskolás tud, az abban az időben kuriózumnak számított... A bauxit melléktermékeinek is sokféle felhasználási módjuk van — mesélte Balátai —, a bauxitoxid vegyületei a korund, a rubin és a zafír. Szilikátjai: a földpát, a csillám. a pala. A vörös bauxit- ban sok vas van, a fehérben kovasav... Tetétleni szorgalmasan jegyezgetett. Nem nyilatkozott azonnal, csak pár nap múlva. Gondterhelten kérdezte Ba- látaitól: — Tudja maga, milyen átkozottul nehéz dolog ez? Magyarországon nem lehet nemlétező dél-afrikai gyémántmezőkre vállalatot alapítani, mint például Angliában. Én hiába magyarázom a tőzsdén, a bauxitban van fantázia. de még nincs kitermelve, akkor az csak papír. Ezek Pesten látni akarják, amit vesznek. A kőszenet azért kapkodják, mert tudják, Tatán van, a Magyar Cukor azért fogy. mert az országban sok cukorgyár működik, az Ofen Pestet is jegyzik, mert ott van a malma a Szemere utcában és látni, hogyan őrlik benne a lisztet. A bauxit papír... ! Uram, a magyar tőkés gyanakvó és kisstílű — ezt magunk között mondom —, ezekben szikrányi kockázatvállalás nincs, és egy bárói címért megdöglenének... De sebaj. Azért ne keseredjen el. A segédem, Mayer dr. olyan, mint egy véreb, ha ő ráharap valamire... — Ekkor mutatta be Tetétleni Balátainak a későbbi teljhatalmú vezért? — Igen, csak akkor egyáltalán nem nézett volna ki a mitugrász, vörös hajú. szeplős alakból annyi energiát és tettvágyat, amit később ez a periratokat másoló ügyvédbojtár mutatott. Balátainak, mint említette, még a kedve is elment a „cégtől”, amikor Tetétleni dr. harsány hangon bejelentette: — Íme, itt látja maga előtt, uram, a bauxit referensét, a megalakuló részvénytársaság igazgatóját. — Olyan egyszerű volt abban az időben részvénytársaságot alapítani? — Nem. dehogy. Ám egy kis furfang... Én átnéztem a cég alapítási okleveleit, és abból a következőket állapítottam meg. Először is a kereskedelmi törvény értelmében igazolni kellett az alaptőke 30 százalékának egy bank folyószámláján történő befizetését. Készpénz is kellett, hiszen közjegyzői díjak merültek fel, a céget be kellett jegyeztetni, s némi alapítási díj nélkül nem ment ez a dolog. Tetétleni és Mayer azonban ügyesen megkonstruálta az új vállalatot. persze papíron. Hogy jobban alátámasszák az alapítást, a Földtani Intézetből szakvéleményt kértek. A szak- vélemény teljesen igazolta a Postaműszaki Állomás laboratóriumának megállapításait, mégpedig, hogy kitűnő minőségű, gazdag alumíniumtartalmú a Balátai-féle bauxit. Tetétleni dr. közben beszélt néhány ügyfelével, akik közül többet megnyert, hogy szerényebb összegekkel részt vegyenek az alapításban. Alumíniumérc Bánya és Ipar RT néven meg is alakult az új vállalat. Székhelye a Tetétle- ni-iroda lett. Az alaptőke még jelentéktelen összeg, de majd később... Az elindítás a fontos. Balátait is beveszik, hiszen az ő birtokában vannak a kiaknázási jogok, ezeket apportként veszi át a részvény- társaság. A 30 százalék befizetéséről majd valamelyik bankdirektor ad folyószámlakivonatot. Nem is okvetlenül fontos, hogy tényleg be is fizessék az alaptőke 30 százalékát. A bankvezér egyszerűen kiveszi saját számlájáról a pénzt, befizeti az új részvénytársaság nevére, kiadja a százmlakivonatot, és aztán újból kiveszi a pénzt. — Ez közönséges csalás volt... — Hát, ez volt a részvény- társaságok alapításának kétségkívül nem a legszolidabb, de elég gyakori fajtája. A törvénynek elég tétetett, az alaptőke 30 százalékának befizetéséről rendelkezésre állt a folyószámla kivonata. Még n&h&ny szerződés hiányzott, és mehetett a cégbejegyzés. — Engedelmével, ügyvéd úr — emelte fel Szász a hangját, és az újságíró a magnószalagról a saját szavait hallgatva, egyetértőén bólintott, azt jelezve, hogy a legjobbkor terelte jó útra a beszélgetést. — Térjünk vissza Balátai részesedésére. Hogyan vették őt be a „buliba?” — Balátai tájékozatlanul hallgatta Tetétleni magyarázatát. Különösen az apportot nem értette, de végül sikerült meggyőzni: beadja a gánti jogokat a vállalatba, ez az apport. Ezért kap bizonyos számú részvényt, feltehetően az alaptőke tíz százalékát. A megmaradó kilencven százalékot azok jegyezhetik le, akik részt óhajtanak venni a vállalkozásban. Tetétleni persze szintén részt kért, és az alapítási költségekért, szerződésekért megkapta a részvények bizonyos hányadát. Mayer is kapott néhányat, munkája honoráriumaként. Az ügyvéd standard barátai pedig befizettek bizonyos számú részvényt, és ezzel megszületett a vállalat, az Alumíniumérc Bánya és Ipar RT. — Gondolom, szegény Balátai nem így képzelte a kezdetet. Nyilván azt hitte, kap pár ezer koronát, de helyette csak a részvényekről szóló szkripszet kapta ... — Balátai előtt egy óriási ipartelep képe jelent meg, hatalmas gépek, amint a föld gyomrából tépik a bauxitot, a vörös anyagot. Száz és száz embert, épületeket látott a völgyekben és a domboldalakon ... — Ügyvéd úr, ön élethűen adja vissza annak a kornak a hevületét, romantikáját... — Talán csak azért, mert én is annyira beleéltem magam a geológus-kutató sorsába... Ha érdekli, folytatom. Tetétleni. hogy valaki intézze a részvénytársaság dolgait, Mayert nevezte ki a vállalat vezetőjévé, Később ve; zérigazgatóí rémet is kapott. Ez abban az időben még nem jelentett pénzt, de később olyan jogot, ami egy szédületes karriernek adott zöld utat. Mayer komolyan vette feladatát. szerződtetett néhány üzemvezetőt és néhány munkást, aztán kezdetét vette a bauxit kitermelése... A legszükségesebb kis építkezéseket is megvalósították; barakkokat a munkásoknak, raktárakat, irodákat... Tetétleni dr. közben rávette ügyfeleit az alu- míniumr észvények jegyzésére. Csak a névérték 30 százalékát kellett fizetni, ez pedig nem tűnt soknak, amikor az üzletben óriási fantázia volt. így lassan az élet megindult Gánton. Az alumíniumérc alaptőkéje először 3 millió korona volt, aztán szédületes iramban emelkedett, 1922-ben már 30 millió korona lett. A bauxitnak, mint nyersanyagnak a feldolgozásáról azonban senki egy szót sem ejtett. A nyersanyag Németországba és Svájcba vándorolt. A tőzsdén venni kezdték az alumíniumércet, már Kassay Simon, az Angol—Magyar Bank elnöke is felfigyelt rá. — De mi lett Balátaival? Ő is meggazdagodott?... Mert a vállalat részvényesei nyilván horribilis nyereségre tettek szert. — Balátai, hogy be tudja fizetni a zártkutatmányi díjat és ki tudja egyenlíteni régi adósságait, eladogatta az apportként kapott részvényeit Éppen olyan szegényen kezdett újból kutatni, más, talán még gazdagabb területek, lelőhelyek után, mint amikor indult... De elnézést kérek, ha lehet, tartsunk egy kis szünetet... be kell vennem egy nitromintablettát... Ugyanis a szívem... Szász letörölte akkoriban az idős, beteg ember többi mondatát... majd később új felvételt készített vele, ahol már tovább tudtak haladni. (Folytatjuk) 4 NÓGRÁD — 1972. július ló., vasárnap í
