Nógrád. 1972. június (28. évfolyam. 127-152. szám)

1972-06-07 / 132. szám

KÖZÖS £ÖZLEÜÉ!«T Fidel Castro Magyarországon tett hivatalos, baráti látogatásáról Elutazott Fidel Castro (Folytatás az 1. oldalról) társaságában ellépett a dísz- egység arcvonala előtt, s kö­szöntötte a katonákat. A kubai párt első titkára, a kubai kor­mány elnöke ezután szívélyes búcsút vett a megjelent ma­gyar közéleti személyiségektől, a diplomáciai testület képvise­lőitől, majd Kádár János tár­saságában elhaladt a búcsúzta­tására megjelent fővárosi dol­gozók sorai előtt. Magyar és kubai zászlócskák emelkedtek a magasba, s a budapesti dol­gozók képviselői melegen él­tették a testvéri kubai népet, a két nép barátságát. A díszegység díszmenete után úttörők virágcsokrokat nyújtottak át Fidel Castrónak és a kíséretében levő szemé­lyiségeknek, akik ezután el­foglalták helyüket a kubai különrepülőgépen. Fidel Cast­ro a beszállás előtt szívélyes, baráti búcsút vett Kádár Já­nostól és Fock Jenőtől. Néhány perc múlva ma­gasba emelkedett a repülő­gép, amelyet a magyar légi­erők vadászköteléke kísért a határig. Fidel Castro tegnap európai útjának újabb állomásara Varsóba érkezett. (MTI) Gromiko szovjet külügyminiszter elutazott Berlinből. Ké­pünk az NSZEP KB székházában készült, ahol Houecker első titkár fogadta Gromikót Kadar Janos nyilatkozata Dr. Fidel Castro ftuz elutazását követően Kádár János, az MS?MP Központi Bizottságának első titkára nyilatko­zott a Prensa Latina, a Magvar Rádió és Televízió és a Magyar Távirati Iroda munkatársának: — Szívesen élek az alka­lommal, hogy Fidel Castro elvtärs magyarországi látoga­tásának befejezésekor néhány szót szóljak a találkozóról. Fidel Castro elvtárs nem is­meretlen ember Magyarorszá­gon. Politizáló közvélemé­nyünk ismeri Kubát, s ez őzt is jelenti, hogy Fidel Castro és a többi kubai elvtársunk, barátunk útját — A tárgyalások során örömmel és bizonyos megle­petéssel tapasztaltam, hogy Fidel Castro elvtárs is sokkal többet tud Magyarországról, erről a Kubától mágiscsak távol levő országról, mint gondolná az ember. M->st, hogy a repülőtér felé jöttünk, azt mondtam Castro elvtárs­nak: sok más mellett ennek a látogatásnak van egy olyan eredménye is, hogy ez alatt a hét alatt nemcsak vezető­ink, hanem a munkások, pa­rasztok, kutatók, diákok ts közvetlenül és személyesen megismerték Fidel Castrcí, az embert. Fidel Castro e'v- társ a közvetlen személyes ta­lálkozások során mély és jó benyomásokat keltett a ma­gyar közvéleményben, amely megismerhette Kuba kiemel­kedő fiát, a forradalom, a szocializmus nagy harcosát, a rendkívül közvetlen embert. — Amikor a repülőtéren az Ittlevő budapestiektől, a tö­megektől elköszönt, különbö­ző üdvözlő szavakat hallottunk, amelyek közül egyre, mint nagyon érdekesre, különösen felfigyeltem. Az egyik asszony azt kiáltotta, hogy a magya­rok szeretnek téged. Ez na­gyon általános és átfogó kffe­jezés, de jól adta vissza azt az érzelmi hangulatot, amivel lakosságunk Fidel Castro elvtársat fogadta. — Fidel Castro elvtárs is megemlítette nekem: örül an­nak, hogy eljuthatott Magyar- országra, s közvetlen, szemé­lyes benyomásokat szerezh s- tett hazánkról, ami mindig többet és mást jelent, mint amit az ember írásból és a hírekből tud. — Örülök annak, hogy a kubai elvtársak elfogadták meghívásunkat. Fidel Castro elvtárs itteni programja na­gyon gazdag volt: sokoldalú­an megismerkedett a magyar élettel, a szocialista építéssel, s találkozott a lakosság legkü­lönbözőbb rétegeivel. — Közvetlen politikai tár­gyalásainknak is megvolt a maga fontossága. Ezekre a tárgyalásokra természetesen az volt a jellemző, hogy itt két kommunista párt, két szocialista ország hivatalos képviselői, s úgy is mondha­tom, hogy két szocializmust építő nép, a kubai és a ma­gyar nép képviselői találkoz­tak. E tárgyalások során is­mét bebizonyosodott, s ezt meg is erősítettük, hogy ál­láspontunk azonos a szocia­lizmus építésének, a nemzet­közi helyzetnek az alapvető kérdéseiben. Ami eltér gya­korlati lépéseinkben az egy­szerűen a Kuba és Magyaron szag történelmi útjában, föld­rajzi és egyéb viszonyaiban meglevő különbségekből adó­dik. — Úgyszólván minden kér­dést érintettünk, ami ilyen találkozásnál szóba kerülhet.' — A kölcsönös tájékoztatás nagyon hasznos volt, mert most még jobban megértjük egymást, s még nagyobb kö­zöttünk az egység és az egyetértés a szocializmus épí­tésének alapvető kérdéseiben, mint eddig volt. — Kétoldalú kapcsolatain­kat mindkét fél pozitívan ér­tékelte, hasznosnak, jónak, fejlődőnek ítélte. — A nemzetközi politika nagy kérdéseiben, a szocialis­ta világrendszer, a nemzetkö­zi kommunista mozgalom, a haladásért világszerte folyó harc kérdéseiben egységes az ál­láspontunk. Ismét, és öröm­mel állapítottuk meg, hogy egy fronton harcolunk, s a jövőben még inkább vállt vállnak vetve fogunk küzde­ni. Az időszerű kérdéseket illetően mind a vietnami, mind a közel-keleti, mind az európai kérdésben azonos az alapvető álláspontunk és né­zetünk. Természetesen sorra vettük a nemzetközi élet te­rén mutatkozó fő politikai té­nyezőket és erőket: a Szovjet­uniót, az Egyesült Államokat és a nemzetközi politika lob­bi tényezőit illetően a magyar és a kubai megítélés alapve­tően azonos. Ugyanígy egyet­értés van közöttünk a tenni­valókban, és itt a repülőgép lépcsőjénél is, azzal köszön­hettünk el Fidel Castro elv­társtól, a kölcsönös jókíván­ságokon túl, hogy együtt va­gyunk, és a jövőben is együtt fogunk harcolni. Ez mély meggyőződésem szerint azt je­lenti, hogy közös munkánk és közös harcunk hasznos, ja­vára válik a magyar és a ku­bai népnek, mind pedig a szocializmus és a béke nem­zetközi ügyének — fejezte be nyilatkozatát Kádár János. 1 Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának első titkára, a Kubai Köztársaság Forradalmi Kormányának elnö­ke a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa meghívására 1972. május 30— június 6. között hivatalos, baráti látogatást tett a Magyar Népköztársaságban. Látogatása során Fidel Castro és kísérete megtekintett ipari és mezőgazdasági létesít­ményeket, tudományos és kulturális intézmé­nyeket, találkozott városok és falvak dolgo­zóival, katonákkal és diákokkal. A magyar nép mindenütt meleg fogadta­tásban részesítette a kubai vendégeket, kife­jezte ezzel őszinte barátságát és megbecsü­lését a testvéri kubai nép iránt. Fidel Castro találkozott Kádár Jánossal, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkárával, Losonczi Pállal, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökével és Fock Jenővel, a Magyar Népköz- társaság Minisztertanácsának elnökével, akik­kel közvetlen, baráti eszmecserét folytatott a két országot érintő kérdésekről. A kubai és a magyar vezetők közötti tár­gyalásokon kölcsönösen tájékoztatták egy­mást az országaikban folyó szocialista építés tapasztalatairól, sokoldalú eszmecserét foly­tattak a Magyar Népköztársaság és a Kubai Köztársaság testvéri kapcsolatai további erő­sítésének lehetőségeiről, a politikai, gazdasági, kulturális együttműködés továbbfejlesztésének feladatairól, a kommunista világmozgalom és a nemzeti felszabadító harc időszerű kérdései­ről, valamint korunk alapvető nemzetközi problémáiról. Megállapították, hogy a magyar—kubai kapcsolatok — politikai, állami, társadalmi és kulturális téren — jelentős szintet értek el, és ezek megfelelnek a két párt és a két ország között a marximusz—leninizmus és a proletár internacionalizmus elvein alapuló kö­telékeknek. Méltatták együttműködésük kedvező eredményeit a gazdaság, a tudomány és a technika terén. Áttekintették azokat a speciális fejlesztési lehetőségeket, amelyeket a magyar népgazdaság nyújt a két ország kö­zötti együttműködés szélesítéséhez és elmé­lyítéséhez. Kifejezték meggyőződésüket, hogy gyümölcsöző együttműködésük hasznosan szolgálja a szocialista államok közösségének erősödését, egységét és összefogását, az anli- imperialista harc előrehaladását. A magyar fél kifejezte a Magyar Népköz- társaság népének mély tiszteletét, megbecsü­lését és baráti érzelmeit a testvéri kubai nép iránt, amely Kuba kommunista pártjának ve­zetésével nagy eredményeket ért el a szocia­lizmus alapjainak építésében. Kubának a ko- lonializmus és az imperializmus elleni küz­delemben több, mint egy évszázadra volt szüksége ahhoz, hogy végleges felszabadulá­sának útjára léphessen. Ez a harc a Monca- da-laktanya ostromával megindult forradalmi háborúban érte el tetőfokát. Az imperializmus uralma által megnyomorított félgyarmati gaz­daság átalakításában és korszerűsítésében el­ért előrehaladás, a forradalmi rendszernek a közoktatásban, egészségügyben és a nép kul­túrájának növelésében elért korszakos ered­ményei, a szocialista demokrácia fejlesztésé­ben és következetesen antiimperialista, a szocialista közösséggel összhangban folytatott tnternacionalista politikája megtisztelő és növekvő szerepet biztosítanak a forradalmi Kubának Latin-Amerikában és az egész nem­zetközi életben. A magyar fél elítélte az Egyesült Államok Kuba elleni imperialista blokádját, az ameri­kaiak által ösztönzött ellenséges akciókat. Támogatja Kuba népének és kormányának azt a követelését, hogy feltétel nélkül szá­molják fel a Kubai Köztársaság területén le­vő Guantanamóban a törvénytelen amerikai támaszpontot. Az első latin-amerikai szocialista forrada­lom győzelmével e földrészen kezdetét vette az amerikai imperialista elnyomatás fel­számolása. A szocialista Kuba — a latin-amerikai né­pek közösségének elválaszthatatlan része — bebizonyította, hogy az imperializmust az addig sajátjának hitt vadászterületen le le­het győzni. A két fél örömmel állapította meg, hogy az amerikai imperializmus blokádpolitikája nem­csak nem tudta megtörni a Szovjetunió és a szocialista közösség országainak sokoldalú se­gítségére támaszkodó kubai nép forradalmi lendületét, de megacélozta a nép erejét és összeforrottságát, fokozta elhatározottságát, hogy győzelemre vigye Kubában a szocializ­mus ügyét. A kubai nép, a szocialista orszá­gok, valamint a latin-amerikai és az egész világ forradalmi és haladó erőinek jelentős sikere, hogy szétszakította Kuba elszigetelé­sének imperialista hálóját. A kubai küldöttség elismeréssel adózott a Magyar Szocialista Munkáspárt vezette ma­gyar népnek, hazája politikai, gazdasági, kul­turális és társadalmi átalakításában végzett tiszteletreméltó erőfeszítéseiért, nagyrabecsü­lését fejezte ki a magyar kommunistáknak, akik bátran és kitartással küzdöttek le min­den nehézséget. Tisztelettel adózott az anti­fasiszta harcosok emlékének, azoknak, akik életüket áldozták ebben a harcban, s hozzá­járultak a nácifasizmus vereségéhez, a szo­cializmus győzelméhez. A kubai fél megelégedettségét fejezte ki a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresz- szusa által kitűzött feladatok végrehajtásában eddig elért sikerek felett. Meggyőződése, hogy e feladatokat maradéktalanul teljesítik. A kubai küldöttség — népe, pártja és kor­mánya nevében — köszönetét mondott a Magyarország által Kubának nyújtott sokol­dalú támogatásért és együttműködésért a szocializmus építésében. A felek kifejezték szilárd eltökéltségüket, hogy továbbra is fejleszteni és erősíteni fog­ják pártjaik és országaik kapcsolatait, népeik ér^ '‘kében, a béke és a szocializmus javára. l Minkét fél nagyra értékelte a Szovjetunió támogatását, amelyet mind a gazdaság fej­lesztésében, mind a szocializmus védelmében Magyarországnak és Kubának nyújtott. E szolidaritás azt a döntő szerepet példázza, amelyet a Szovjetunió a népeknek a félsza­badulásukért és új életükért vívott harcában betölt. A tárgyalások folyamán a két küldöttség véleményt cserélt a nemzetközi helyzetről, a világ kommunista és munkásmozgalmának időszerű kérdéseiről. Különös figyelmet szen­telt Ázsia, Afrika és Latin-Amerika elnyo­mott és kizsákmányolt népei antiimperialista és nemzeti felszabadító harcának. A két fél egyetértett abban, hogy korunkat a forradalmi folyamat elmélyülése jellemzi. A szocialista világrendszer döntő szerepet játszik világszerte a forradalmi erők előretö­résében, az agresszív háborús erők megféke­zésében. Közös harcuk, amelyet a nemzeti felszabadító mozgalmakkal, a tőkésországck munkásosztályával és valamennyi antiimpe­rialista erővel együtt vívnak, mind erőtelje­sebben formálja át világunk képét. Leszögezték: az imperializmus ellan foly­tatott nagy nemzetközi küzdelem kiemelke­dő jelentőségű tényezője, hogy helyre álljon, erősödjék és szilárduljon a nemzetközi kom­munista mozgalom, a szocialista országok egysége. Istmételten kinyilvánították szilárd elhatá­rozásukat, hogy a továbbiakban is mindent megtesznek ezekért a célokért. A két fél — az indokínai helyzetet elemez­ve — elítélte az amerikai imperialisták bru­tális agresszióját és népirtó politikáját Viet­namban, különösen az Egyesült Államok kor­mányának legutóbbi intézkedéseit: a Viet­nami Demokratikus Köztársaság kikötőinek blokádját és közlekedési hálózatának tervsze­rű bombázását, amelyek a nemzetközi jog­normáinak és más államok szuverén jogainak súlyos megsértését jelentik. Magyarország és Kuba teljes mértékben azonosítja magát a vietnami nép példamutató, hősies harcával. Üdvözlik a dél-vietnami hazafiak győzelmes offenzíváját, amely meg­hiúsította az úgynevezett vietnamizálási po­litikát; magukévá teszik és teljes támogatá­sukról biztosítják a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Dél-vietnami Ideiglenes For­radalmi Kormány javaslatait, különösen a hétpontos javaslatot, amely az amerikai ag­resszió megszüntetését, az Egyesült Államok és csatlósai csapatainak azonnali és feltétel­nélküli kivonását, valamint a Thieu-féle báb­rezsimnek nyújtott támogatás megvonását követeli. Síkraszállnak a párizsi tárgyalások folytatása mellett a VDK-nak és a Dél-viet­nami Ideiglenes Forradalmi Kormánynak a konfliktus megoldására tett javaslatai alap­ján. Mindkét fél szolidáris azzal a harccal, ame­lyet Laosz és Kambodzsa népe vív az Észak­amerikai Egyesült Államok agressziója ellen, és támógatja a kambodzsai nemzeti egy­ségfront politikai programját, valamint a Laoszi Hazafias Front ötpontos javaslatát. A Magyar Népköztársaság és a Kubai Köz­társaság ismételten kinyilvánítják elhatáro­zásukat, hogy továbbra is minden támogatást megadnak Indokína népeinek az imperializ­mus elleni igazságos harcuk győzelméhez. A felek támogatják a koreai nép harcát az amerikai csapatoknak Dél-Koreából történő kivonásáért, támogatják a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaságnak az ország békés újraegyesítéséért tett javaslatait. A magyar és a kubai fél határozottan tá­mogatja az arab népek harcát és síkraszáll az izraeli agresszió következményeinek fel­számolásáért, az izraeli csapatok azonnali ki­vonásáért az 1967 júniusában elfoglalt arab területekről; a palesztinai arab nép törvé­nyes és elidegeníthetetlen jogai elismerésé­ért, valamint az igazságos és tartós béke megteremtéséért a Közel-Keleten. Kifejezték meggyőződésüket, hogy sikerrel zárul az afrikai népek — a régi és az új gyarmatosítók ellen vívott — nemzeti fel­szabadító küzdelme. A két küldöttség szolidaritásáról és támo­gatásáról biztosította Quinea, Bissau, Zöld Fok, Angola, Mocambique népeinek fegyve­res harcát, valamint Namíbia, Zimbobwe és Dél-Afrika népeinek harcát, amelyet Pretoris és Salisbury rezsimjeinek barbár fajüldöző politikája ellen vívnak. A jelenlegi európai helyzetet vizsgálva a két fél nagy íelentőséget tulajdonított azok­nak az erőfeszítéseknek, amelyeket a Var­sói Szerződés tagállamai és más európai ál­lamok fejtenek ki az európai béke és bizton­ság megszilárdításáért. Nagyra értékelték, hogy ezzel összefüggésben az utóbbi években kedvező előrehaladás következett be. Nagy jelentőségűnek tartják, hogy az eu­rópai biztonsági értekezlet összehívásának gondolatát támogatja az európai közvéle­mény, s hogy az európai kormányok több­sége is szorgalmazza annak összehívását. A kubai fél támogatja a Magyar Népköz­társaság és a szocialista országok erőfeszíté­seit az európai biztonsági és együttműködé­si konferencia minden előfeltétel nélküli összehívásáért, olyan biztonsági rendszer megteremtéséért amely biztosítaná az euró­pai békét és együttműködést és kedvezően hatna arra a harcra, amelyet a nemzetközi feszültség csökkentéséért, a népellenes im­perialista erőszakkal szemben a békéért és a haladásért vívnak. Nagy jelentőségű előrelépésnek tartják a Német Szövetségi Köztársaság és a Szovjet­unió, illetve a Nemet Szövetségi Köztársaság és a Lengyel Népköztársaság közötti szerző­dése, a Nyugat-Berlin státuszát rendező négyhatalmi megállapodás, valamint a nem­zetközi jog alapján a két német állam kö­zötti megállapodások létrejöttét. A felek az európai, valamint a nemzetközi béke és biztonság szempontjából elengedhe­tetlennek tartják a Német Demokratikus Köztársaság mielőbbi nemzetközi jogi elis­merését és ilyen értelemben támogatják a két német államnak az Egyesült Nemzete* Szervezetébe történő egyidejű felvételét. A felek az általános és teljes leszerelés mellett foglalnak állást és támogatják a Szovjetuniónak egy leszerelési világértekez­let összehívásara vonatkozó javaslatát, ame­lyen részt venne a világ valamennyi orszá­ga. A két fél különös figyelmet fordított La­tin-Amerika helyzetére. Megállapították, hogy a kontinens népei mind nagyobb erővel szállnak szembe az amerikai imperializmus­sal és az azt kiszolgáló kormányokkal. Üd­vözölték e földrész harcának fellendülését, amelybe új erők és rétegek kapcsolódnak be és a munkásokkal, parasztokkal, diákokkal együtt magasra emelik a forradalom zászla­ját. Szolidaritásukról és a támogatásukról biz­tosítják Salvador Allende elnök chilei népi egységkormányát; támogatják a Peruban be­vezetett nemzeti érdekű intézkedéseket és azonosítják magukat a panamai nép azon igazságos és törvényes törekvésével, hogy megszerezze a teljes szuverenitást hazája egésze felett. A Magyar Népköztársaság és a Kubai Köz­társaság elítéli az Egyesült Államoknak a la­tin-amerikai népek elleni szüntelen agresz- sziós beavatkozási politikáját. A két fél határozottan támogatja a fejlődő országok népeinek azt a jogát, hogy a kül­földi monopóliumoktól visszaszerezzék nem­zeti kincseiket; elítéli azt az imperialista gyakorlatot, hogy a legkülönbözőbb módon megtorlást alkalmaz Ázsia, Afrika, és Latin- Amerika népeinek növekvő gazdasági é6 po­litikai függetlenségi mozgalma ellen. Elítélik azokat az erőfeszítéseket, amelyekkel az im­perialisták továbbra is állandósítani akarják a fejlődő országokra kényszerített, igazság­talan és egyenlőtlen kereskedelmi kapcsola­tok rendszerét A két fél nagy megelégedéssel állapította meg, hogy Fidel Castro és kíséretének ma­gyarországi látogatása, valamint a testvéri barátság, az elvtársi megértés légkörében le­zajlott tárgyalások és eszmecserék sikeresek voltak. Erősítették a kölcsönös megértést és tiszteletet a két párt, a két állam és a két nép között; új forrásait hozták létre a Ma­gyar Népköztársaság és a Kubai Köztársaság között a marxizmus—leninizmus és a pro­letár nemzetköziség elvein alapuló szoros és testvéri baráti kapcsolatok minden területén történő fejlesztésének. A megbeszélések és eszmecserék, amelyek során a megtárgyalt alapvető kérdésekben a két fél között teljes nézetazonosság alakult ki, jól szolgálták a két ország népeinek kö­zös ügyét. Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága és a Kubai Köztársaság Forradalmi Kormánya nevében hivatalos, ba­ráti látogatásra hívta meg' a Kubai Köztár­saságba Kádár Jánost, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első tit­kárát és Fock Jenőt, a Magyar Népköztársa­ság Minisztertanácsának elnökét, akik a meg­hívást köszönettel elfogadták. A látogatás időpontjának meghatározására a későbbiek­ben kerül sor. (MTI) , I

Next

/
Oldalképek
Tartalom