Nógrád. 1972. május (28. évfolyam. 102-126. szám)

1972-05-19 / 116. szám

Dózsa György, a vezér IGEN NEHÉZ dolga van minden tolllorgaló embernek, aki az évforduló évében „a vezér”-ről, a parasztforrada­lom eseményeiről, körülmé­nyeiről, bukásáról kíván meg­nyilatkozni. Kjvés az utókor számára fennmaradt doku­mentum, konkrét tárgyi em­lék. Még a forradalom ese­ményei, a hadműveletek, a bukás, Dózsa halála, a meg­torlás, a bosszú állomásai vi­szonylag könnyebben felidéz- hetők, de Dózsa személyére, vezérré választásának körül­ményeire vonatkozóan különö­sen kevés az egyértelmű, tár­gyi, vagy írásos emlék, több­oldalúan igazolt vagy bizonyí­tott tény- és ismeretanyag. Nem lehet elválasztani Dó­zsa személyét, életének alaku­lását a parasztforradalom eseményeinek alakulásától. 1514. április 24-től — midőn hivatalosan a keresztes ha­dak vezérévé tette őt Bakócz Tamás — a keresztesháború, illetve a parasztforradalom szinte egyet jelentett Dózsa György nevével, személyével. Miért éppen Dózsa Györgyre esett a választás? Miért őt bízta meg az esztergomi ér­sek a vezérséggel? Erre néz­ve megoszlanak a vélemények, mint ahogyan a korabeli tör­ténetírók is különféleképpen jegyezték fel megválasztásá­nak körülményeit. Ki is volt tulajdonképpen Dósa (Székely) György? Mit tudunk származásáról, a csa­ládról. neveltetéséről, életé­ről? Ennek a kérdéscsoport­nak minden részletére sem le­het határozott választ adni. A „Makfalvi Dózsa család­nak nem egy tagja tűnt föl a közéletben, mint államférfiú, katona, tudós, vagy író, s va­lamennyi hű volt nemzetéhez mindenkor,... egyet kivéve ... Történeti súlyt mégis ez a be­mocskolt, társadalmi szörnyül odadobott, még egyéni vi­tézségének babérjaitól is meg­fosztott ember adott... A ne­messég ellen felkelő vezért, a Dósa család címerszerzőjét nem tűrték meg a nemes Dó­sa családban; Székelynek ke­resztelték el, arról a népről, amelyből eredeti, s amely részben sorakozott is melléje.” — olvashatjuk Márki Sándor Dósa György című életrajzi kötetében. Erdély területén 1408-ban, magán a Székelyföldön 1499- ben jelenik meg először a Dózsa név — amint ezt ok­leveleink tanúsítják. ,,Az ok­levelesen igazolható első mak­falvi Dósa (a későbbi paraszt­vezér) nevét 1507. július 19- én említik először.” A családfa valószínűleg Dó­zsa György nagyapjával kez­dődik a XV. század elején, aki Háromszék megyében, a Hargita-hegység tövében, Dál- nokon élt. Apja, Dózsa Tamás vajda. Testvérei közül becsé­nek, Gergelynek neve ismert még; éppen a parasztforrada­lomban betöltött szerepe alap­ján. Dózsa ifjúságáról nem so­kat tudunk. „Atyja a vitézi rendhez tartozván, nem so­kat törődött fiának tudomá­nyos neveltetésével, s beérte annyival, hogy vele is meg- kedveltesse saját életpályáját.” Testvérei közül öccsét, Ger­gelyt szerette legjobban. VALÓSZÍNŰLEG az apa halála után került át a család Dálnokról a Székelyföld má­sik részére, Makfalvára. A Mátyás király halála utáni zavaros időszak (Albert és Ulászló közötti harc a királyságért, majd Ulász­ló uralkodása 1492 után) a Székelyföldön is éreztette hatását, amit növelt még Er­délyben Báthory vajda ke­gyetlensége, természeti csapá­sok, ínség, drágaság, a széke­lyek és a szászok közötti bel- villongás. Ezeknek a külső körülményeknek feltétlen jel­lemformáló szerepük volt, annál is inkább, mivel Dózsa György éppen ebben az idő­szakban „lépett legénysorba”. Igazságtalanságot látott lép- ten-nyomon maga körül; nem csoda tehát, ha nagy ereje mellett, hirtelen haragjában olykor tettlegesen is kinyil­vánította véleményét. Ulászló király és a török között 1512-ben az előzetesen létrejött békekötés megújításá­ra került sor. Ennek ellenére a „végeken” állandó volt a csatározás a törökök és a végvári vitézek között. Ek­kor már Dósa György is a vitézek soraiban található. Több korabeli történetíró fel­jegyezte nevét Nándorfehér­vár védői között, megörökítet­te összecsapását egy Szend- rő (Belgrád) várában kérkedő török főtiszttel. A népi szár­mazású és szemléletű Szerémi György kinek munkája a Mo­hács előtti és körüli évtizedek egyik legbecsesebb dokumen­tuma — így írja le Dózsa György vitézségét: „Lóháton, lándzsával rontottak egymás­ra..György megsebezte a törököt, és kardjával teljesen elcsapta a jobb kezét, — be is mutatta ezt a cseh király­nak Budán. A király kétszáz aranyat adott neki, és meg­hagyta Csáky Miklós Csanádi püspöknek, hogy fizesse ki.. Elvezették a király udvarno- kai a püspök szállására, aki fizetség helyett megszidta őt. Mire Dózsa nagy haragra lob­bant és elment panaszra Ba­kócz Tamás esztergomi érsek­hez. Bakócz meghallgatta és így szólt György vitézhez: „Vedd fel a keresztet az iz­maeliták (törökök) ellen, és mi egy lélekkel valahányan a magyar főurakkal, nemesekkel és nem nemesekkel és minden magyarokkal együtt fegyvert fogunk, akik csak bírunk ... Jöjj el holnap, és skarlát posztóból rád varratom és fölszentelem a vörös keresz­tet .. Szerémi műve alapján te­hát ez a válasz arra a kér­désre, hogy miért éppen Dó­zsa György lett a -keresztes hadjárat vezetője. Veranics Antal történetíró szerint 400 aranyat ígért a ki­rály Dózsának vitézségéért, s mivel „azokat nem adták meg neki, ezen való búsulásában vévé fel a keresztet." Istvánffi Miklós történetíró így említi Dózsa György vi­tézségének és vezérré válasz­tásának körülményeit: .. Ulászlóhoz ment Budára, hogy vitézi tettének jutalmát kérje... A királytól dupla zsoldot kapott, aranyláncot és aranyhímzésű bíborruhát: a király saját kezével sarkan­tyút és kardot adott neki a lovagi rang jelvényeképpen, és Nándorfehérvár meg Temes­vár között egy falut... meg­engedte továbbá Dózsának, hogy vitézsége és virtusa em­lékezetére pajzsán és családi címerében vértől csepegő, le­vágott kar képét viselje ... Rávették, hogy az új seregben vállalja el a vezéri tisztet, se­gítse fel a kereszténység és Magyarország roskadó ügyét.” A KORABELI történetírók után lássuk, mit mond e kér­désről a ma történésze: „A hadviseléstől elszokott feudá­lis uralkodó osztály nem ta­lált vagy nem akart saját so­raiból vezetőt állítani a had­sereg élére. Az urak nagy ré­sze még mindig nem ismerte fel egész nagyságában a török veszedelmet, egy része pedig talán már a törökkel való egyezkedésen gondolkodott. Ezért az egyház a keresztes had vezetését az eddig alig ismert... Dózsa György szé­kely vitézre bízta.” Leblanc Zsoltné Szerkessz velünk! A NÓGRÁDI ÜTTÖRÖK ÉS KISDOBOSOK HÍRADÓJA iiiiiiiiiiiiiiHiiMtiiiMiiiiiiiiitiiiiiiMniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiimniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiimiiiiiiimiiiiiimmiiMmiimmmiiiiiMiiimtimiMiMii Négy fal közölt: Erdő9 meső titkai Csodálatosak az erdők és a mezők titkai. De titoknak csak azok számára maradnak, akik „látó” szem es „halló” fül nélkül járják a természe­tet. Aliik nemcsak idegenként nézik, hanem együtt élnek ve­le, azoknak feltárulkoznak a titkok. Mint ahogyan megnyíltak az erdők, mezők titkai a galga- gutai iskolába tanuló gyere­keknek. A tanév elején a kí­nálkozó kisdobosakciók kö­zül az Erdő-mező titkai cí­műt választották. Jól döntöt­tek, kedvükie való volt az akció. Nagy szeretettel, érdek­lődéssel csinálták végig. Egy tanéven át járták és figyelték a természetet. Is­merkedtek az erdők, mezők titkaival, közeli ismeretségbe kerültek a fák, virágok, ma­darak, erdei vadak életével. S közben szorgosan gyűjtöget­ték a természetjárás „b!zo- nyítékait,” Ezekből a „bizonyítékokból" egy tanteremre való gyűlt össze. A tanteremben — ahol egyébként a kisdobosfoglalko­zásokat tartják — mo6t ren­dezik végső formába az Erdő, mező titkai című kiállítást. A négy fal közé „áttelepí­tett” természetben Kovács Im- réné iskolaigazgató tanítónő kalauzol. — Amit itt lehet látni, az javarészt a gyerekek gyűjtő­munkájának eredménye — mondja. — Persze ez az anyag már gondosan váloga­tott, szelektált, hiszen a teljes gyűjtemény akár az egész is­kolát megtölthette volna. Hatalmas szavrasagancs, re­mekbeszabott példány. A fő­fal egyik legszebb dísze. — Ügy találták a gyerekek valahol — szól Kovács Imré- né. — A mellette látható szarkát szintén találták, lelőt­te valaki. A madarakat ábrá­zoló képeket különféle he­lyekről gyűjtötték össze, ezek­ből egy sorozatot szerkesztet­tünk, De van itt harkály, őz­koponya, fácán, sas, és hoz­nak még tarán kitömött bag­lyot is. A kisebbek gesztenyét gyűj­töttek, láncot fűztek belőle, egy-egy nagyobb darabból já­tékokat fabrikáltak. A terem egyik sarkít a bogarak, lep­kék, a másikát a gombák „bé­relték” ki. A terem kellős közepén pe­dig valóságos „műerdőt” tele­pítettek a gyerekek. Gyeptég­lákból, a fákat jelképező nagy cserépnövényekből, még egy kis tavacska is akad, igaz, csak műanyagdobozban. De, hogy igazibb legyen, megígér­ték hoznak bele ebihalat. — Sokat dolgoztak a gyere­kek, míg összehozták a kiállí­tás anyagát — mondja az igazgatónő. — De megérte! Az Erdő, mező titkai akció méltó záróakkordja ez a kiállítás. Ügy tervezzük, hogy meghív­juk majd a körzeti iskolából. Nógrádkövesdből is a gyere­keket, nézzék meg a kiállítást A látottakat jól hasznosíthat­ják majd az élővilágórákon. Az akció zárásában még egy sajátos „Ki mit tud?” is szerepel. A téma természete­sen az élővilág. — Meghívjuk majd Dudás Jánost, a párttitkárunkat. Ö ugyanis nagy- vadász. A gye­rekek örülnek majd, ha hall­hatnak valamit a vadászélmé­nyekből. S hogy fokozzák a vetélke­dő komolyságát, „bevetik” az iskola „komputerét”, a vil- 'anyfeleltetőgépet. amit bár­milyen témára, élővilágra Is be lehet programozni. A galga,gutái Erdő, mező tit­kai című kiállítás egyébként május 22-én nyílik és — rendszeres kisdobosügyelettel — tanév végéin lesz nvttva. Szendi Márta Vöröskeresztes vetélkedő 1972. május 11-én Ifjúsági vörös* keresztes vetélkedő volt Balassa­gyarmaton, a járási tanács nagy­termében. A járás községeiből húsz, egyenként öt—öt fős csa­pat nevezett be a versenyre. A feladatok elméleti és gyakorlati kérdésekből álltak. A segélyhe­lyeken a vérzések fajainak Isme­retéről, az ájult betegek ellátásá­ról és a törött végtagok sínbe*- helyezéséről adtunk számot. A vendéglátók üdítő itallal kedves­kedtek. Ezután került sor az írásbeli munkára. Először villám­kérdésekre kellett válaszolni, majd „szellemi toló”, „szójáték” és egyéb kérdések következtek. A döntőben már csak nyolc csapat maradt a porondon. A helyezése­ket főleg az utolsó, összetett kér­dés döntötte el. Az eredményt perceken belül kihirdették. Az el­ső helyezést a berceli úttörőcsa­pat szerezte meg. Második lett Szügy csapata. A harmadik he­lyet mi, hugyagl úttörők értük el. Az egész iskola örült a helyezé­sünknek. Az oklevél pedig Farkas Gábor apukájának jóvoltából már ott függ az iskola falán. Varsi Erika, Hugvag, Ságvárl E. raj tagja Kirándulás A múlt héten Iskolánk két nyol* cadikos osztálya Salgótarjánban volt tanulmányi kiránduláson. Reggel fél hétkor Indultunk. Elő­ször megnéztük a bónyamúzeu- mot. amely nagyon tetszett mind­annyiunknak. Utána az öblösüveg­gyárba mentünk. ahol megcso­dáltuk azokat az automata gépe­ket, amelyek emberi beavatkozás nélkül készítik az üvegtárgyakat. Sokáig időztünk az üvegfúvóknál, és kicsit szorongva néztük nehéz, de szép munkájukat. Az üveg­gyárból a kohászati üzemekbe mentünk. Itt megtekintettük a kovácsoló üzemet, ahol hatalmas gépek segítik az emberek mun­káját. Innen a szegverdébe, majd a hideghengerműbe níentünk. Lát­tuk a DEXION-Salgó épületelemek üzemét Is. Az öntödébe pont csa­poláskor érkeztünk. A folyékony vas szikrázva ömlött az üstbe. Délután sétáltunk Salgótarján központjában. Hazafelé megnéztük Nógrádme- gyérben iskolánk tökéletes mását, majd megálltunk Benczúrfalváru ahol id, Szabó István szobrászmű­vész műtermét látogattuk meg. Csodálattal néztük a remekmű­veket. Több kérdést tettünk fel Pista bácsinak, s ő örömmel vá­laszolt. Este fáradtan, de élmé­nyekben gazdagon érkeztünk ha­za. Csányi János, 123. sz. Dózsa u. cs. Balassagyarmat Vendégművészek a Fidelio szerdai előadásán Lendületes tempók, első­rendű hangzás jellemezte a debreceni Csokonai Színház operatársulatának szerdai Fi­delio előadását. Az előadás karmestere, Rubányi Vilmos kiválóan összefogta a szó­listák, az énekkar és a ze­nekar v együttesét. A szerdai sikerben — amely felülmúlta a keddi előadásét — nagy szerepe volt a szegedi Nemzeti Szín­ház tagjának, az előadás egyik vendégművészének: Karikó Teréznek. Karikó Te­réz igazi színpadi jelenség, megjelenésével feszültséget teremt, a vidéki operatár­sulatok egyik legjobb női énekese. Hangja kiegyenlí­tett, szépen formálja a dal­lamíveket. Értelmezésében nemcsak a zene, hanem a szöveg is természetes szere­pet kap. Kitűnő muzikali­tással rendelkező művésznő, erre nemcsak szólistikus állásokban, hanem a tercet- tekben és a kvartettekben Is felfigyelhetünk. Fellépése kellemes meglepetés volt a salgótarjáni operabarátok­nak. Rocco szerepében Nádas Tibor, a Magyar Állami Operaház tagja mutatkozott be. Nagy biztonsággal, ma­gas színvonalon formálta meg a börtönőr alakját. Al­kalmazkodni tudott az előa­dás légköréhez, rendezői kon­cepciójához, annak ellenére, hogy külön próbára nem volt lehetőség és az Opera­házban más előadáshoz szo­kott. Kiválóan beilleszkedett az énekhármasok- és négye­sek együttesébe. Kövecses Béla, Állami Operaházunk tagja a máso­dik előadáson is a tőle meg­szokott biztonsággal, első­rangú muzikalitással szólal­tatta meg Jaqulno alakját. Ismételten a legnagyobb elismeréssel kell szólni a kó­rus közreműködéséről. Ki­egyensúlyozott hangzást és színészi játékot produkáltak az énekkari tagok. Csak üdvözölni lehet a a debreceni Csokonai Szín­ház törekvését, hogy ven­dégművészeket is meghív a salgótarjáni előadásokra. Ez­zel nemcsak a közönség lá­tóköre tágul, hanem a szín­ház is új barátokat szerez. (M) NÖGRÁD = 1972. május 19.. péntek Sugár István: A Különös házasság igaz históriája 49. A Buttler -leányági örökö­sök szóvivője: Laczkovics József lovassági kapitány, akinek egyetlen fegyvere a fenyegetés, — akár levél, akár per, vagy újságcikk for­májában. A pesti Duna-par- ton álló háza a família fő­hadiszállása Dőry Katalin és a Buttler von. Cloneboughék ellen. A kedves fiatal házaspár űzött vadként kerül a két marakodó csoport kereszttü­zébe. Egyik per követi a má­sikat, egyik család hívja per­be a másikat, és viszont. A Laczkovics-csport több, mint 200 ezer forintot követel a bajorból magyarrá lett Butt­ler Sándoron. A boldognak indult reményteli házasság­ra terhes pereskedések, el­adósodás sötét árnya borul. Az átkos Buttler—Dőry házas­ságnak íme, még a megszűnte után is vészesen kísért rémes fantomja, mely oly sok kese­rű órát, napot és évet okoz Sándornak és Évának. No, de r.e vágjunk a dolgok elébe! Egy keserű özvegyi vég A Pesten lakó özvegy Butt- lerné hét hosszú esztendőn át élvezi néhai férje hatal­mas vagyonát. Élvezi, — de inkább csak költi nyakló nélkül a bérlőktől kivasalt, könnyen szerzett pénzt. A te­kintélyes jövedelem az öz­vegy kezén semmivé válik, a horribilis összegek érthe­tetlen módon és körülmé­nyek között kámforrá válnak. Nem tud bánni a pénzzel? Vagy inkább éppen valaki a környezetében nagyon is jól érti ezt a nemes mestersé­get? A különös házassági história egyik megmagyaráz­hatatlan rejtélye előtt ál­lunk! Dőry Katalin életében, férje busás tartásdíjaí s va­lamelyes családi jövedelme ellenére sincs egyetlen nyu­godalmas hónapja sem, ami­kor kínzó anyagi gondjai, hi­telezők falkál ne gyötörnék. A költekező életmóddal, a nagylábon éléssel, ilyen nagy összegek gyors s a leg­kisebb maradandó eredmény nélküli elenyészése megma­gyarázhatatlan! Súlyosan ter­hes adóságokkal küszködik. A hatalmas Buttler-birtok, mely férje kezén oly gyü­mölcsözően kivirágzott, az özvegynél elmállik, szétfosz- lik, eladósodik, csődbe jut... Igaz, tengernyi pénzt emésztenek fel a folyton- folyvást dúló pereskedések, de alapjában ismeretlen an­nak a magyarázata, hová, mire költi, milyen csatorná­kon át szivárog, folyik el er­szényéből a Buttler-jószágok mesés haszna. Katinka asszony öreg nap­jaira sem egyedül éldegél. Vele van, — kora gyermek­ségétől nevelte és tartotta, — Erzsébet húgának leánya, szelessényl Kádár Erzsébet. Ö az „akire Buttler János céloz perében, és felesége tit­kos szerelme gyümölcseként emlegeti. Bármiként is álljon ez a már örök titokként ma­radó rejtély, mindenesetre ebben a házasságban sűrá homály fedi azt a körül­ményt, hogy a férjével peres­kedő, cívódó asszony miért veszi magához, súlyos anyagi viszonyai közepette is miért tartja magánál unokahúgát Erzsébetet. A leányt mindennel elhal­mozza, sőt a végén férjhez is adja egy jónevű úriem­berhez, aki a per idején már ezredesi rangban szolgál a hadseregben. Az özvegy mellett él még ráadásul, istápolt Erzsébetje sógornője is. Popovicsné egyébként készséges segítője és támogatója öreg napjai­ban. Nincs kizárva, — sőt talán nagyon is valószínű —, hogy éppen Erzsébet neveltetése, férjhez menetele, új családi környezete, a fényes zavarta­lanságot kívánó tiszti csalá­dok életmódja, alaposan meg­apasztják a pénzzel már fia­talasszony korában sem bán­ni tudó szerencsétlen sorsú özvegy erszényét, s alaposan hozzájárulnak hatalmas jöve­delmei ellenére is életét ha­lála percéig szennyes mocsár­ként elárasztó adósságokhoz. Laczkovics kapitány úrnak akad hát tippje, amelyekkel megszégyenítse ország-világ előtt Buttler János özvegyét. A legolvasottabb fővárosi la­pokban állítja pellengérre „szerető nénjét” durva sza­vakkal ostromolva felelőtlen költekezése miatt. Dőry Katalin asszony csú­nya vitákkal terhes, perleke­dések lavinájától hangos éle­te fájdalmasan kiábrándult, céltalan lézerigéssé válik a sír torka felé. Amikor azután 79 éves korában, 1852. no­vember 8-án hajnalban meg­váltja viharos földi életétől a kegyes halál, s megfáradt, a jobb és szebb életre hasz­talan vágyódott testét a bu­dai Fő utcai Erzsébet apácák templomának kriptájában örök nyugodalomra helyezik, — nem emlékeztet már reá semmi más maradandó, mint a koporsóját elfedő már­ványlapba vésett nevének fá­radt aranyos fénnyel fel-fel- villanó betűi, és az egri ér­seki egyházi levéltárban tor­nyosodó válóperének iratkö- tegei. Tragikus epilógus, avagy menekülés Magyarországról A fiatal Buttler von Clone« bough Sándor gondoskodik ró* la, hogy magyar talajba ül­tetett nemzetsége, — az öreg Buttler János szándéka nyo­mán, — fennmaradjon. 1847- ben fia születik hitveséneki Évának. Hej, milyen öröme tellett volna a Buttler-csaln* dot továbbvivő új sarjban a magvesztett öreg Buttler Já­nosnak, az erdőtelki grófnak,» Az öregúr halála után a fiatalokra szomorú esztendők köszöntenek. Akár a csahos kutyafalka veti magát az űzött vad nyomába- hasonlóképpen, rontanak neki a vagyonra fo­gukat fenő örökösjelöltek. s maga Dőry Katalip asszony is. (Folytatjuk\ ,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom