Nógrád. 1972. május (28. évfolyam. 102-126. szám)

1972-05-19 / 116. szám

Jubiláló szovjet úttörők Irta: Alevtina Fedulova, a azovjel pionmzervezet központi tanácsának titkára A kollektiv ssersSdéaekrSl i% munkások ellenőrzéséivel Muzsikáló pionír Május 19-én, fennállásának félévszázados évfordulóját ün­nepli a Lenin nevét viselő szovjet úttröszerve/.et. Ezen a napon 23 millió fiatal 10— 14 éves gyermek ölti magára az ünnepélyes alkalomra, vö­rös nyakkendőjét. S velük együtt éli át ifjúi éveit az a több mint 100 millió felnőtt, akit annak idején ez a szer­vezet nevelt. A pionírmozgalom ötvenesz- tendős története bizonyítja, hogy a mozgalom hű volt e feladatokhoz. A pionírok, mi­után megismerték a betűve­tést, írástudatlan apáikat, anyáikat tanították meg írni- olvasni. Felkarolták a hosz- szú, háborúban árván maradt gyermekeket, s megérttették velük, hogy a szovjet társa­dalom nem hagyja magukra őket. Az újjáépítés, az iparo­sítás, a mezőgazdaság kol­lektivizálása, a békés építés korszakát, a gondtalan gyer­mekkort azonban megszakí­Amikor rogyadozó léptek­kel, borostás és keserű arc­cal bejött az étterembe és egy aggastyán fáradtságával lerogyott asztalom mellé, csak néztem rá megdöbben­ve. Nem akartam hinni a szememnek, hogy ő lenne Ágh Tihamér, a sikeres vál­lalatvezető? Ez az összetört ember lenne a miniszteri dicséretek, az Élüzem címet kezéből ki sohasem adó si­kerember? Aki itt most be­szélni sem tud, csak köny- nyelt törölgeti? Megkérdeztem halkan, ahogy az ember gyászolóhoz szól: — Te vagy az, Tihamér? — Én vagyok — válaszol­ta és kitört belőle a zoko­gás. — De hát, mi történt ve­led? Te szerencse fia, te csúcsszuper sikerigazgató? — Már nem vagyok az — válaszolta remegő hangon. — Ma reggel leváltottak... Azt mondják, az elmúlt év­ben hibát hibára halmoz­tam, és vezetésem alatt a cég a mélypontra sülyedt... — Nem értem. Több mint öt évig sziporkáztál! Hogyan lehetséges ez? tóttá a második világháború. Az úttörők szüleikkel, kom- szomolista testvéreikkel együtt keltek harcra, váltak hősökké. Napjaink szovjet úttörői hí­ven követik egykori társaik nyomdokait. A pionírokat 3780 úttörőház és -palota vár­ja, jól felszerelt szakkörökkel, gazdag programmal. 172 ezer gyermekkönyvtár, több mint 4 ezer zenei és művészeti is­kola teremt jó feltételeket a gyermekek szellemi fejlődésé­nek kibontakoztatásához. A legtávolabbi körzetekben is működnek az ifjú technikusok és természetbarátok szakkörei, állomásai — ezernyi úttörőtá­bor, turistaház, sportlétesít­mény, és stadion biztosítja, hogy' sokoldalúan fejlett, egészséges nemzedék növeked­jék fel. 33 úttörővasút, több mint 100 gyermekszínház vár­ja ifjú nézőit, újságok, folyó­iratok, rádió- és televízió- adások jelzik, milyen nagy gondot fordít a felnőtt nem­Közel hajolt hozzám, bi­zalmába fogadott. — Nézd. pajtás. Tanultam az eseményekből. Sajnos már későn. Az ember min­dig támaszkodjon a saját gondolataira, ösztöneire és ne a máséra. — Nem értelek. — Várj, mindjárt megér­tesz! Hat éve neveztek ki a lucaszéket előállító üzem ve­zetőjének. Már az első he­tekben észrevettem, hogy az egyik osztályvezető, Csík Gergely, az ellenségem. Kü­lönben nem volt még ott olyan vezető, akinek Csík ne lett volna az ellensége. Egy ravasz, minden hájjal meg­kent intrikus, de igen jó eszű, pompásan kiismeri magát a vállalat dolgaiban, és igen jó a szeme. Nos, ez a Csík kezdte nekem nyom­ni a tanácsait. Minden ügy­ben biztosan számíthattam rá, mondom, remekül ért a dolgokhoz. Nekem nem volt más feladatom, mint az ő tanácsainak az ellenkezőjét tenni, és felvirágzott a cég, elismert ember lettem. — Azt akarod mondani, hogy végig úgy dolgoztál, zedék a legfiatalabbak neve­lésére. A jubileumi év úttörőmoz­galmai keretében „Mindig kész” jelszóval ki-ki érdeklő­désének megfelelően talál ér­dekes foglalatosságot. „Az is­meretek országában” mozga­lom legfőbb célja, hogy önál­ló, rugalmas gondolkodásra neveljen, kibontakoztassa a gyermekek tehetségét. Bátor­ságra, állóképességre nevel a „Zarnyica” nevű országos ha­dijáték, A hazai táj szépsé­geinek megismerését teszi le­hetővé a „Hazám a Szovjet­unió” nevű mozgalom. A kék- nyakkendős oktyabrjátákkal, a kisdobosokkal foglalkoznak a „Csillag"-mozgalom tagjai. A „Béke és szolidaritás” elneve­zésű klubjaikban a gyermekek alaposabban megismerkednek külföldi pajtásaik életével, ápolják a barátságot más or­szágok gyermekeivel. Az is­kolaévben levelezéssel, nyá­ron pedig közös táborozással. Egymás segítése — életük nagy törvénye. Társadalmi munkával —- például vasgyűj­téssel, gyógynövénygyűjtéssel és más hasznos tevékenység­gel, könyvterjesztéssel és elő­adásokkal szerzett pénzükön ajándékot vásárolnak vietna­mi pajtásaiknak, hogy eny­hítsék azok sorsát, akikét úgy megnehezíti a hazájuk ellen folyó imperialista háború. De jut ebből a pénzből olyan hazai kezdeményezésekre is, mint az úttörőpalota megépí­tése a Csukcs-félszigeten, Ana- dírban. A szovjet pionírszervezet ötven esztendeje alatt min­den nemzedék saját történetét élte, de bármilyen körülmé­nyek között dolgoztak is — bármikor voltak úttörők, min­dig az vezényelte őket, hogy folytassák apáik ügyét, mél­tó követőik legyenek. hogy az ellenkezőjét tetted annak, amit tanácsolt? — Igen. Ügy bíztam ben­ne, mint a testvéremben. Tudtam, hogy soha mást, mint rosszat nem akar ne­kem. Nem is akart. így az­tán sikerült is nekem min­den. — Akkor viszont mikép­pen lehetséges, hogy az utóbbi évben hibákat követ­tél el? Tényleg hibáztál? — Igen, nem tagadom. Én is tudom, hogy így volt. — Talán Csík elkerült a cégtől? — Nem, ő most is ott van. — összevesztetek és töb­bet nem adott tanácsot? — Nem. ö mindennap adta nekem a tanácsait. Egészen tegnapig. De én, hü­lye, nem vettem észre, hogy egy éve — úgy látszik rá­jött a titkomra — olyan tip­peket és javaslatokat adott, ami valóban a cég és az én hasznomat szolgálta. Én pe­dig változatlanul az ellen­kezőjét tettem... Ezen buk­tam meg! Látod, az ember már a gonoszságban sem bízhat meg — mondta, és búsan felsóhajtott. Ordas Nándor ez év Áprilisában hangzottak el a termelő, szol­gáltató egységeknél a kollek­tív szerződések értékeléséről szól igazgatói beszámolók, Ezekből kiderült, hogy az 1971-ben megkötött kollektív szerződések előkészítése, meg­vitatása, megkötése körülte­kintő munkán alapult. A dol­gozók nyíltan mondtak véle­ményt a különböző kérdések­ben, azok többségét elfogad­ták az érintett vállalatok ve­zetői. Erről tanúskodnak az igazgatói beszámolókhoz csa­tolt szakszervezeti álláspon­tok, amelyek többségükben, egyetértettek az igazgatói be­számolókkal. Ez azonban nem zárta ki a vitát. Néhány kér­dés megítélésében voltak vé­leménykülönbségek. A beszámolók többsége ter­melési tanácskozásokon, szak- szervezeti taggyűléseken, vagy erre a célra összehívott fó­rumokon hangzott el. A vál­lalatok szakszervezeti szer­vei általában időben meg­kapták a vitára szánt beszá­molókat, módjuk volt azokat alaposan elemezni. Zavart in­kább, az országos vállalatok­hoz tartozó megyei gyáregysé­gek beszámolói okoztak, mivel azokat a felsőbb szervektől későn kapták meg. Emiatt a várt széles körű vita elma­radt. A beszámolókat követő vi­tákban rendkívül sok irányú vélemény és javaslat hang­zott el. Nehéz lenne vala­mennyit elmondani, de még csokorba szedni is. Ezek kö­zül elsősorban azokat emlí­tem meg, amelyek jó, ha a széles közvélemény elé kerül­nek, mert több termelőegység­ben jelentkezik ehhez ha­sonló gond. Felvetik a dolgozók, hogy a bánya tervszerű leépítése során kénytelenek voltak más termelőegységeknél munkát vállalni és az új munkahe­lyükön nem veszik figyelem­be a törzsgárdatagság meg­ítélésénél a szénbányászatban eltöltött éveket. Általános kér­désként szerepel a munka- és védőruha-juttatás további bő­vítése, illetve a kihasználási idő csökkentése. Ezeknél az igényeknél nem a szubjektív óhaj, hanem a gazdasági le­hetőség a meghatározó. Ető- ször a termelés gazdaságossá­gát kell gyors ütemben emel­ni és csak ezután kerülhet Banán a serpenyőn Súlyos problémák merülnek fel a nemzetközi banánpiacon, elsősorban a túltermelés mi­att — olváshatjuk a FAO egyik legutóbbi jelentésében. A „Nemzetközi banángazda­ság” című kiadvány részlete­sen elemzi a világ banánter­melésének gazdasági aspektu­sait. A fejlődő országok éven­te átlagosan 550—600 millió dollár bevételre tesznek szert banáneladásból. Kereskedelmi jelentőségén túlmenően a ba­nán — az egyetlen friss gyü­mölcs. amely jelentős helyet foglal el a nemzetközi keres­kedelemben — a trópusi or­szágok táplálkozásában elsőd­leges fontosságú tényező. Bi­zonyos vidékeken az egy főre eső banánfogyasztás évi 100 kilogramm. Baráti találkozó, meleg Sarkköri halgyár A Tuloma folyó régi medré­nek partján, Murmanszk köze­lében kísérleti gazdaságot lé­tesítenek a lazacfélék és a máréna tenyésztésére. Ügy tervezik, hogy évente 150 000 3 éves nőstény lazacot és 100 000 nőstény tavi marénát nevelnek. Hogy a murmanszki terület összes halgazdaságát eláthassák ikrával, különleges vontató haltenyésztő állomás építését vették tervbe. A „halgyár” mellett tudomá­nyos kutatások céljára halte­nyésztési hidrobiológiái és hidrokémiai laboratóriumot létesítettek, A balassagyarmati vasútál­lomás Petőfi Sándor Szocia­lista Brigádjának valamennyi tagja, a párt-, a gazdaság-és szakszervezeti vezetés képvi­seletében a közelmúltban Kis­kőrösre utaztak. Érkezésüket meleg baráti szeretettel fo­gadták, vendéglátásra pedig már a szépen feldíszített és terített kultúreremben került sor. A kisköröst vasútállomás vezetői tájékoztatták a balas­sagyarmati vendégeket a gaz­dasági eredményeikről, vala­mint a brigádmozgalom hely­zetéről, munkájáról. A gyar­matiak részéről Márton And­rás állomásfőnök adott hason­lóképpen tájékoztatást, a bri­gád munkájáról pedig Sztre- mí Sándor brigádvezető is­mertette a jelenlevőket. Ez­után ismertették a vendégek részére készített egynapos programot. Ennek keretében elsőként a Petőfi Sándor szülőházát lá- togaták meg, melynek falán elhelyezték koszorúikat, majd látogatást tettek a múzeum­ban. Megtekintették a Kiskő­rösön most épülő Petőfi Sán­dor Művelődési Házat is. A program szerint a Borászati Szövetkezet Petőfi Sándor né­ven ismert brigádjánál tettek látogatást, ahol ugyancsak me­fogadtatás leg szeretettel fogadták őket. Több szocialista brigád is szeretett volna találkozni a gyarmatiakkal, de az idő rö­vidsége erre már nem adott lehetőséget. A balassagyarma­tiak a város 5 éves fejlődését ismertető füzeteket ajándé­koztak vendéglátó barátaik­nak, valamint Mikszáth Kál­mán mellszobrát. Ezután a brigádnaplókba kerültek be mindkét részről a bejegyzések, s ezzel fejező­dött be az egynapos program Kiskőrösön, amely felejthetet­len marad a balassagyarmati­ak részére. Szíies F. sor az elosztásra, ha más fon­tosabb dolog nem előzi meg. Gyakran merül fel, hogy a munkába lépő új dolgozók­nak magasabb bért adnak, mint az átlagos törasgárdu- kereset. AZ 1971. ÉVRE meghatáro­zott bérfejlesztést a rendkívül nagy óvatosság jellemezte. A vállalatok többsége a fejlesz­tés mértékét egy—három szá­zalék között határozta meg. hogy jó részük a beütemezett fejlesztéstől nagyobb mértékű béremelést valósított meg. A Salgótarjáni Kohászati , Üze­mekben az előírt 3 százalék­kal szemben 4,6 százalékkal növelték a dolgozók keresetét. Az emelésben a gyár dolgo­zóinak 70 százaléka részesült és az átlagos havi keresetek növekedése elérte a 140 fo­rintot. A salgótarjáni bánya- gépgyár a tervezett 3 százalék helyett 4,2 százalékkal emelte a dolgozók keresetét. A kedvező tendenciák elle­nére voltak gazdálkodó egy­ségek, ahol az elhatározott fejlesztést nem tudták teljesí­teni, sőt esetenként a dolgo­zók jövedelme nem érte el az 1970, évi szintet. Ezek közé sorolhatjuk a Nógrád megyei Textilipari Vállalatot, a Nóg­rád megyei Építőipari Válla­latot. a balassagyarmati por­celángyárat. A végrehajtott bérfejleszté­seket a vállalatok általában az évek óta felgyülemlő sajá­tos gondok (például torz jöve­delemarány) használták fel. Így esetenként kevés pénz ju­tott a régi gondok orvoslása mellett a mai fejlődés meg­gyorsításának ösztönzésére. Az egyéni jövedelmeket job­ban differenciálták az egyes szakmák között, de még to­vábbra sem kielégítő a ne­héz fizikai munkát igénylő, illetve az egészségre ártalmas munkát végzők anyagi elis­merése. Nincs még meg valamennyi vállalatunknál a tudatos elő­relátás, az előremutató, ösz­tönző bérpolitika az élőmun­ka hatékonyságának megfe­lelő kibontakoztatásához. Elő­fordul, hogy a „bémövek- vény” nem tudatosan, hanem spontán módon, túlnyomóan a teljesítménynövekedés, vagy terven felüli túlóra hatására alakul ki. Nem tudunk egyetérteni az­zal sem, hogy gazdasági veze­Deogeleg Egyházasdengelegen befe­jezéshez közeledik a 312 fé­rőhelyes, korszerű, szakosí­tott szarvasmarhatelep épí­tése. Minden igényt kielégí­tő majornak készül. Az idén kerül tető alá a szociális létesítmény is. A telep épí­tésére 16 millió forintot for­dítottak. A tsz vezetősége már gondoskodott a létesít­mény betelepítéséről. Két­száz tehenet és száz növen­déket nevelnek az állatte­nyésztők. Itt, az új telepen talál­koztunk Fekete Sándor fia­tal tehenésszel. F'ejés ideje volt. A fehér köpenybe öl­tözött tehenész büszkén mu­tatta. — Ennek a 25 jószágnak a gondozása az én feladatom. Aki lelkiismeretes, mindig talál tennivalót az istálló­ban. Fekete Sándor is kora hajnalban munkába áll és este későn tér haza. Náluk nincs se ünnep, se vasárnap. A jószágnak mindig enni kell, és ez a munka fegyel­mezett, egész embert köve­tel. Ha az idősebb dolgozók közül valaki megbetegszik, akkor azok helyett is elvég­zi a munkát. Hogyan került a közösbe a tehenész? Fiatalon Petőfi- bányára került. Onnan a borsodi szénbányákhoz. A családtól való távoliét náluk is sok problémát okozott. Ezért egyszer azzal állított tőink utólag, a realizált több­letnyereség figyelembevetelé- vel szabályozzák, illetve haj­tanak végre bérfejlesztést. A jó munka utólagos elismerése nem hozza meg azt az ered­ményt, amit egy helyes célki­tűzés, egy jól, összehangolt feladat és az ezután járó anyagi elismerés birtokában lehet elérni. Megfelelő helyet kapott ás igazgatói beszámolókban az élet- és munkakörülmények állandó folyamatos javítása, illetve a feltételek biztosítása. Vállalataink vezetői a szűk anyagi lehetőségekhez viszo­nyítva is — általában törőd­nek a munkafeltételek javítá­sával és a beruházásokra szánt összeg egy részét e területen, realizálják. De az igények — amik gyakran'jogosak is — ettől jóval nagyobbak. Ennek anyagi forrását csak akkor tudják megteremteni, ha a vállalatok fokozzák eredmé­nyességüket. A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy a termelést segítő munkaverseny magasabb szin­ten való megszervezése — amelyet kötelezően írt elő a párt 1971 decemberi határo­zata — a kívánt eredményt meghozta, a termelékenység emelésénél és a gazdaságos­ságban egyaránt. Az ez évi feladatok meghatározása, a szocialista brigádmozgalom továbbfejlesztése a kollektív szerződések igazgatói beszá­molóinak vitájában is helyet kapott. A DOLGOZÓK elmondták, mi akadályozza őket a szer­vezettebb, eredményesebb munkában, a hatékonyabb, tartalmasabb munkavenseny- ben. A szakszervezeti szervek­nek igen fontos feladatuk, hogy az eszmecseréken felve­tett javaslatok megvalósítását segítsék. Ösztönözzék a dolgo­zókat a középtávú tervben le­fektetett vállalati elképzelé­sek megvalósítására. Szükség van erre, mert a párt és kormány által elfogadott és a negyedik ötéves tervben, megszabott életszínvonal- emelkedés csak akkor való­sul meg, ha a vállalatok dol­gozói teljesítik feladatukat, ezzel megteremtik az alapját a magasabb szintű elosztás­nak. Nagy Oszkár SZMT-tltkár feliertesz a felesége elé: „Hazajövöka tsz-be dolgozni... Állandó munkát vállaltam, így kerül­tem a tehenészetbe.” Szereti ezt a munkát. Hat évvel ezelőtt még nehéz volt, mert kézzel fejtek. Tíz te­henet tudott gondozni. Ami­óta bevezették a gépi fejést, 25 tehén gondozását végzi. Azon fáradoznak, hogy jól tejelő egyebeket neveljenek. — Ennek a tehénnek min­dent megadok — mutat az egyik jószágra. — Nagy tej- hozamú. Az ilyen állat nö­velni tudja a közös jöve­delmét. A tehén megszolgál­ja, ha gondoskodnak róla. Családi életben is kiegyen­súlyozott Fekete Sándor. Ha­vi átlagkeresete 3200 forint. Felesége is a közösben dol­gozik. Eddig árendás ház­ban laktak, de most vásá­roltak egyet, melyet átépí­tenek. A tehenész a közös­ben megtalálta számítását. Ruman Imre NÓGRÁD - 1972. május 19., péntek 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom