Nógrád. 1972. május (28. évfolyam. 102-126. szám)

1972-05-04 / 103. szám

Élesedő hare Olaszországban Antidemokratikus türekuesek a DC Olaszországban tetőfokán áll a választási küzdelem. Az utolsó napokra minden eddi­git felülmúló aktivitással összpontosítják erőiket a pár­tok. a választási gyűléseken — elsősorban az Olasz Kom­munista Párt nagyszabású tö­megmegmozdulásain — tíz­ezrek vesznek részt. A televízióban a pártveze­tők választási sajtóértekezle­tei keretében kedden este Arnoldo Forlani, a keresz­ténydemokrata párt főtitkára válaszolt az újságírók kérdé­seire. Forlani kijelentette, hogy Olaszország háború utáni történetének fő ellen­téte a DC és a kommunista párt közötti összecsapás. A „DC feladata a kommunis­ták elleni frontális harc” — hangoztatta a keresztényde­mokrata főtitkár. Az újságírók kérdései nyo­mán később Forlani kényte­len volt elismerni, hogy az újfasiszta párt lényegénél fogva nem demokratikus cso­portosulás, míg az OKP ré­sze a parlament demokrati­kus. alkotmányos erőinek. A DC főtitkára kijelentet­te, a választások számszerű eredményétől függ, hogy pártja a liberális- párttal lép-e kormányszövetségre május 7. után. Nem titkolta azonban, hogy előnyben ré­szesíti ezt a megoldást a szo­cialistákkal való koalícióval szemben. Azokra a vádakra, hogy a DC halogatja a társadalmi reformokat és magatartásá­val konzervatív érdekeket vé­delmez, Forlani megpróbálta bizonygatni, hogy a keresz­ténydemokrácia „népi, de­mokratikus és reformokat akaró párt”. De Matino és Mancini, a szocialista párt vezetői is­mét élesen elítélték a DQ centrista törekvéseit és fi­gyelmeztettek az ezzel járó jobboldali antidemokratikus veszélyekre. Berlinguer, az Uniténak adott interjújában kijelentet­te: ,,Az OKP el akarja ke­rülni a frontális összecsa­pást. Ha azonban a DC és centrista szövetségesei meg akarják semmisíteni az el­lenállási mozgalomból szüle­tett demokráciát, a kivívott szabadságjogokat, elkerülhe­tetlen lesz a kemény válasz a baloldali erők részéről”. (MTI) Végeredmény később Amerikai Ratifikációs esélyek Nincs közeledés az álláspontokban Az Egyesült Államokban kedden négy elnökjelölő pró­baválasztást tartottak: Ohm­ban, Indiánéban, Alabamában és a főváros közigazgatási körzetében, District of Co­lumbiában. Az előválasztások vég­eredménye még nem ismere­tes. A szavazófülkéket helyi idő szerint éjfélkor zárták (magyar idő szerint 7 órakor.) Indiánéban a szavazatok 80 százalékának ös&zeszámlálása után a demokrata párti elnök­jelöltségre pályázók közül Hubert Humphrey volt alel- nök vezetett 47 százalékkal Öt követte George Wallace alabamai kormányzó 41 szá­zalékkal. Az Ohióban leadott demokrata párti szavazatok 30 százalékának összeszámolása után szintén Humphrey ke­rült az élre 40 százalékkal, ami viszont mindössze egyet­len egyszázalékos előnyt je­lentett McGovern háborúelle- nes szenátor 39 százalékával szemben. Az Alabamából és a főváro­si körzetből nem érkeztek számadatok. Az AFP szerint a hivatal­ban levő elnöknek, a köztár­saság párti Nix orrnak pártjá­ban gyakorlatilag egyik pró- bavála&ztáson sem akadt el­lenfele. A vele szemben álló demokrata párti politikusok ál­lásfoglalásai alapján pedig világosan elkülönül a balol­dal (polgári baoldal), a közép­út és a jobboldal, azaz: McGovern, Humphrey és Wallace. (MTI) Szerdán kétszer is találkoz­tak a nyugatnémet kormány- koalició és az ellenzék vezető politikusai, de a jelek szerint egy jottányival sem jutottak közelebb az álláspontok. Dél­előtt szélesebb körű bizalmas tanácskozást tartottak, dél­után négy órakor pedig Brandt kancellár és Barzel CDU-elnök külön négyszem­közti megbeszélésre ült össze. Állítólag Barzel az ellen­zék három ismert fenntartá­sának megvizsgálására és a közö6 politikai elvek megfo­galmazására három különálló Rogers Mandon alkudozik Rogers amerikai külügymi­niszter kedd este Izlandra, nyolc európai országra kiter­jedő kőrútjának első állomá­sára érkezett. Megérkezése után kijelentette, hogy euró­pai körútja Nixon moszkvai látogatását hivatott előkészíte­ni, majd reményét fejezte ki, hogy az amerikai elnök moszkvai látogatása eredmé­nyes lesz. Rogers szerda reg­gel megkezdte tanácskozásait az izlandi politikusokkal. Jól- értesült körök szerint a meg­beszélések között szerepel a Keflavikban berendezett ame­rikai támaszpont jövője. Mint ismeretes, az izlandi minisz­terelnök beiktatása után kije­lentette. hogy az amerikai haderőknek távozniuk kell a támaszpontról. (MTI) Budapesten megnyílt a II. európai sugárvédelmi lsongresz- szus, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében., Ké­pünkön Erdey-Grúz Tibor, az Akadémia elnöke köszönti a tanácskozás résztvevőit 2 NÖGRÁD — 1972. május 4., csütörtök bizottság felállítását javasolta Brandtnak. A WDR rádióállomás érte­sülése 6zerinit Brandt kancel­lár a szerda délutáni eszme­cserén elfogadta a három bi­zottság felállítására vonatko­zó kereszténydemokrata in­dítványt. Barzel, a CDU elnöke szer­dán délután bejelentette, hogy legközelebb csütörtökön dél­előtt találkozik ismét Willy Brandt kancellárral. A pártok parlamenti frak­ciói is üléseztek, de ezekről a tanácskozásokról nem érke­zett érdemi hír. (MTI) Gépeltérítés Szófiába Szerda délelőtt Szófiába té­rítettek egy belföldi légifor­galmat lebonyolító DC—9 tí­pusú török gépet, amely 61 utassal és ötfőnyi személy­zettel úton volt Ankarából Isz­tambul felé. A gép leszállt a bolgár fővárosban. Ankarai bejelentés szerint a török külügyminisztérium a bolgár kormánytól a gép és az uta­sok visszaküldését kérte. A géprablók személye és csele­kedetük oka nem ismeretes. A gépen utazott egyébként Inö- nünek, a köztársasági néppárt elnökének fia is. (MTI) Borúlátó nyilatkozatok kö­vetik egymást a dél-vietnami fővárosban. Magas rangú ame­rikai tanácsadók nem titkol­ják, hogy elkeseríti és nyugta­lanítja őket a kormánycsapa­tok rendkívül súlyos helyzete; nagy vereségről beszélnek és nyíltan bírálják a rezsim fő­parancsnokságát. Véleményük szerint nehéz lesz feltartóztat­ni a népi felszabadító erők Hűé felé előnyomuló alakula­tait. A pesszimizmus indokolt, s még a legtávolabbi szemlélő előtt is világossá válik az ok, ha röviden összegezzük a dél-vietnami helyzet legutóbbi eseményeit. E szerint: 1. A népi felszabadító erők két irányból nyomulnak előre Hűé, az egykori császári fő­város felé: északról a teljesen felszabadított 300 ezer lakosú Quang Tri tartomány felől és délnyugati irányból. 2. Nyugat felöl, a Kontum- tól 40 kilométerre fekvő Plei- ku irányából ugyancsak erő­södik az offenziva hatékony­sága. 3. A tengermelléken fekvő Binh Dinh tartomány északi részéről kiűzték a kormány­csapatokat, s elfoglalták az English nevű haditengerészeti támaszpontot. Most tehát az a helyzet, hogy a felszabadító erők összehan­golt kétirányú támadássoroza­ta valósággal elfelezte Dél- Vietnamot. A déli országrész­től szinte teljesen elkülönült hét tartomány, amelyekben a népi erők részben vagy telje­sen megvetették a lábukat. Még a konzervatív Times is Derűlátó nyilatkozatot adott Finnország külügyminiszte­re a Német Szocialista Egységpárt központi Lapjának. „Meg­javultak az európai biztonsági értekezlet összehívásának le­hetőségei” — mondotta. Természetesen hangsúlyozta: a biz­tonsági értekezlet egyik előfeltétele, az európai feszültség enyhítéséhez vezető út mérföldköve a szovjet—nyugatnémet és a lengyel—NSZK szerződés ratifikálása. Egy vélemény a sok közül. Ismerve azonban többet is, bizonyosra vesszük: Barzelék, miután a múlt héten meg­buktak, a bizalmatlansági szavazáson, azért is enyhültek va­lamit és hajlandónak látszanak bizonyos kompromisszumra a Brandt—Scheel kormánnyal, de még a ratifikációval is, mert már észrevették, hogy. szinte az egész világ ellenük drukkolt a bonni parlamenti válság Idején. Márpedig bár­milyen kedvezőnek ítélik is a nyugatnémet revansista és hidegháborús körök támogatását, azért arra is figyelniök kell, hogy a nyugati világ nagy része — tulajdon szövetsé­geseik — ebben az esetben ellenük foglaltak állást. A nagy tekintélynek örvendő angol Economist ezt így fogalmazta meg: az egész világ támogatja most Brandtot, annál feltűnőbb, hogy az ellenzék odahaza mennyire tá­madja, s a kancellár milyen éles politikai harc megvívására kényszerül. Példa nélkül álló dolog történt a Times-nál. A lap — fennállása óta alighanem először — egyik múlt heti száma első vezércikkének címét németül közölte. Kancellár marad-é Brandt? — kérdezte és egyértelműen a jelenlegi bonni kormány és a ratifikáció mellett foglalt állást. A Times — odahaza Angliában — közelebb áll a konzervatí­vokhoz, mint a munkáspárthoz, aminek az a logikája, hogy nyugatnémet viszonylatban közelebb érzi magához a Bar­zel—Strauss vezette CDU—CSU koalíciót, mint Brandt- Scheel szociáldemokrata—szabaddemokrata szövetségét. Ál­talában .ez így igaz, de most, ebben a helyzetben, amikor az égyik oldal — legalábbis a legutóbbi időkig — a ratifikáció ellen küzd, a másik oldal a ratifikáció mellett — a Times az utóbbi mellé csatlakozik. Mert Európa szempontjából igenis a ratifikáció a fontos, nem pedig az a hidegháborús hisztéria, amit Barzelék szeretnének feltámasztani. Sorolhatnánk hosszú oldalakon keresztül a nyugati sajtó­véleményeket. Hangnemük hasonló a Times-éhoz. A ma­gunk részéről még hozzátesszük, nemcsak Európa szempont­jából általánosságban, de az európai biztonsági konferencia létrejötte szempontjából különösen fontos a keleti szerző­dések ratifikálása. Pontosan úgy, ahogy — a biztonsági érte­kezlet megrendezésére vállalkozó — Finnország külügymi­nisztere mondotta. El-Zajjat sajtóértekezlete Egyiptom véget akar vetni a csendes háborúnak Pünkösdi látogatások A nyugat-berlini szenátus azzal számol, hogy az idén május 17-e és 24-e közötti nyolcnapos időszakban mint­egy 700 ezer állandó nyugat­berlini lakos látogat majd az NDK-ba — közölte a szená­tus szóvivője. A nyugat-berliniek tömeges kirándulásokat terveznek a Berlintől mintegy 100 kilomé­terre húzódó, festői szépségű Spreewaldba, továbbá Pots- damba is. (MTI) Izraeli és jordániai manőver? Kedden az Izrael megszállta Ciszjordánia déli részének 12 városában és településén meg­tartották a helyhatósági vá­lasztások második fordulóját. A feudális-reakciós jellegű jordániai választási törvények érintetlenül hagyásával a megszálló hatóságok az itt élő 300 ezer ember közül alig több, mint 10 ezernek tették lehetővé a szavazást. A vá­lasztható, illetve választásra jogosult 21 éven felüli, vagyo­nos, adófizető férfiaknak csak 60 százaléka adta le a voksát. A palesztin gerillamozgalom rádiója izraeli—jordániai ösz- szeesküvésnek minősítette a helyhatósági választásokat, s bojkottra szólította fel a pol­gárokat. Husszein király vi­szont izraeli összeesküvésről beszélt, de a jordániai propa­gandaszervek — sajátos mó­don — tartózkodtak az izraeli manőver nyílt bírálatától. A választási kampány során a megszálló hatóságok vigyáz­tak arra, hogy az arab—izraeli válság, s kivált a megszállás politikai problémái ne képez­zék vita tárgyát Magánál a választásnál ér­dekesebbnek látszanak a várható fejlemények. Ismere­tes, hogy Izrael a vele kolla­borálni hajlandó ciszjordániai előkelőségeket némi „politikai autonómiával” kívánja felru­házni. Az angol nyelvű kor­mánylap, a Jerusalem Post máris úgy tudja, hogy Dzsaba- ri sejk, Hebron „közfelkiál­tással” újraválasztott polgár- mestere úgynevezett „végre­hajtó testület” alakítását ter­vezi. Ennek a testületnek vol­na azután a feladata, hogy béketárgyalásokat kezdjen Iz­raellel is, Jordániával is. (MTI) A Szadat elnök moszikvai látogatásáról kiadott közös közlemény az ENSZ alapok­mányával összhangban erő­sítette meg az arab népeknek azt a jogát, hogy a politikai módszereken kívül más esz­közöket is igénybe vegyenek az Izrael által megszállt te­rületek visszaszerzésére —, jelentette ki szerdai sajtóérte­kezletén dr. Mohamed Hasz- szan el-Zajjat, az EAK tá­jékoztatási áUamminisztere. Arra a kérdésre válaszolva, hogy lehet-e számítani újabb közel-keleti háborúra, a tájé­koztatási államminiszter azt válaszolta, hogy a háború 1967 óta megszakítás nélkül folyik. A jelenlegi állapotot ugyanis nem lehet békének nevezni. Egyiptom véget akar vetni ennek a csendes háborúnak, de a béke nem lehet kapitu­láció. Egyiptom nyomban megkezdi a megszállt terüle­tek felszabadítását, amikor erre elérkezettnek látja az időt, bár a konfliktus békés megoldását előnyben részesíti a véráldozatokkal szemben. Megvan rá a remény, hogy Mohamed próféta következő születésnapját békében ünne­peljük — mondotta Szadat elnök ismert ígéretére utal­va. Egy kérdésre válaszolva El- Zajjat kijelentette, hogy nincs kapcsolat Ceausescu „román, államfő kairói és Golda Meir izraeli miniszterelnök közelgő bukaresti látogatása között. Nincs szó román közvetítés­ről. (MTI) Saigon nagy veresége Nincs róla adatunk, de felté­telezzük, hogy a körülzárt te­rületeken még jelentős létszá­mú kormánykatonaság tartóz­kodik, s ezeknek az egységek­nek a helyzete szinte már ki­látástalan: amennyiben az amerikai légierő nem tudja őket kimenekíteni, sorsuk a teljes felmorzsolódás. Két veszteséglista is rendel­kezésünkre áll, amelyek ugyancsak Saigon nagy vere­ségéről tanúskodnak. A VNA hírügynökség jelentése szerint a Quang Tri tartományért ví­vott ötnapos hadművelet so­rán a szabadságharcosok az ellenség 10 000 katonáját tették harcképtelenné, és körülbelül 1000 foglyot ejtettek. Súlyo­sak az anyagi veszteségek is: egyebek között a megsemmi­sülés sorsára jutott száz da­rab 105 és 175 milliméteres ágyú és körülbelül 1000 kato­nai jármű, ugyanakkor 46 ka­tonai repülőgépet lelőttek, vagy felrobbantottak. A Felszabadulás hírügynök­ség tett közzé jelentést a Binh Dinh tartományban le­folytatott hadműveletek során keletkezett veszteségekről. Eb­ben a térségben az utóbbi húsz nap során a dél-vietnami ha­zafiak tizenegyezer ellenséges katonát és tisztet tettek harc- képtelenné; kétezer-ötszáz ka­tona átállt,, vagy fogságba esett, s a tartomány területén a felszabadító fegyveres erők száznyolcvan ellenséges tá­maszpontot és megerősített ál­lást foglaltak el. A helyzet válságos voltát most már az amerikai kato­nai szakértők is beismerik. Sokan közülük úgy vélik: ne­héz lesz feltartóztatni a népi erők előnyomulását; amennyi­ben ugyanis a mostani lendü­let tart, hamarosan felszaba­dul az egymillió lakosú Binh Dinh tartomány, s a népi egy­ségek a szárazföld felől elérik a tengert. Ügy tűnik, a sai- goni és az amerikai hadveze­tés éppen ezt igyekszik meg­gátolni. Ennek érdekében von­tak össze újabb haditengeré­szeti erőket, s különösképpen a térség közelében tartózkodó repülőgép-anyahajók segítségé­vel igyekeznek operálni, s valamilyen helyzeti előnyt ki­csikarni. Kísérleteik azonban egyelőre kudarcba fulladtak: légierődjeik ugyan állandó­an támadják a népi erők egy­ségeit, s azok felvonulási te­rületeit, eddig azonban nem könyvelhettek el értékelhető sikert. Amióta a népi erők offen- zívája megkezdődött sok elem­zés látott napvilágot a hadi­sikerek számításba vehető okairól. Volt olyan, amelyik a meglepetést hozta fel magya­rázatul, más pedig a hadisze­rencse számlájára írta az ese­mények alákulását. Most egy kis tanácstalanság alakult ki, mivel Saigon nagy veresége, a mind jobban mélyülő válság kiiktatta a fenti két tényezőt, és világossá tette: olyan erők jöttek lendületbe, amelyeknek eltökélt szándéka az ország teljes felszabadítása. Vagyis: a DNFF zászlaja alatt nem egyszerűen partizánerők har­colnak, hanem egy egész nép áll fegyverben a saigoni báb­rezsimmel, és istápolója, a washingtoni szoldateszkával szemben. Ha ehhez hozzá­tesszük, hogy az egész haladó világ a vietnami nép igaz ügye mellett áll, aligha szük­séges további magyarázatot keresni. És végül még egy dolog: a helyzet ismeretében méltán mondhatjuk, hogy a saigoni vereség egyben washingtoni kudarc is, mivel Dél-Vietnam- ban a népi erők nemcsak a kormánycsapatokra mértek és mérnek csapásokat, hanem egyben Nixon elnök „vietna- mizálási” programjára is. Ez­zel kapcsolatban tulajdonkép­pen már senkinek sem voltak illúziói, talán csak az elnök­nek és közvetlen környezeté­nek. Feltehető azonban, hogy a program újabb, most már végzetesnek minősíthető ku­darca az ő illúzióikat is elosz­latja. A fegyvercsörtetés zaja ugyan hangos, azonban már hallható a korábbi hazugsá­gok beismerése is. Az esemé­nyek világosan megmutatják: Vietnam ugyan vérzik, de a vietnami kérdés katonai úton megoldhatatlan, az egyetlen rendezési lehetőség Párizsban kínálkozik. Ez Saigon nagy ve­reségének legfontosabb tanul­sága. Szolnoki István

Next

/
Oldalképek
Tartalom