Nógrád. 1972. május (28. évfolyam. 102-126. szám)

1972-05-14 / 112. szám

A diáknapok NAPJAINK közművelődé­sének egyik fontos problé­mája az ifjúság iskolai és is­kolán kívüli nevelése. Orszá­gos és megyei szintű pártha­tározatok, külön törvények szabályozzák ezt a folyama­tot; a közművelődés minden területén a legmegfelelőbb módszerek és eszközök fel- használásával kell túljutni ezen a feladaton. A salgótarjáni József Attila Megyei Művelődési Központnak — mint a me­gye és Salgótarján legfőbb közművelődési intézményé­nek — a művelődési, szóra­kozási alkalmak sokoldalú, változatos formáit kellene megteremtenie. Az intéz­ménynek azonban a megfe­lelő helyiségek hiánya miatt nem áll módjában a nagyon lényeges kiscsoportos formák — klubok, szakkörök, stúdiók — megteremtése. Ezért kel­lett — a művészeti nevelés (színház, film, hangverseny) fokozása mellett — létrehoz­ni egy új, komplex formát: b diáknapokat. A diáknapokat átlag két­havonta, a pedagógusok ideológiai továbbképzésének napjain, tehát tanítási szü- neti napokon rendezik. A cél kettős; a diákok iskolán kívüli összefogása, foglalkoz­tatása a kulturált szórako­zás lehetőségének biztosítá­sával, ugyanakkor egy napba sűrített, változatos rendez­vényekkel sokoldalúan kielé­gíteni az ifjúság nagy töme­gének igényeit. Erre az elvre épült az egyes diáknapok tar­talmi összetétele; fórum, ze­nei rendezvény, filmvetítés. A fórum mindig aktuális és közérdekű eseménnyel fog­lalkozik, a program művé­szeti részében pedig újat és az érdeklődésre leginkább számot tartó műsorokat igye- szik összeválogatni az intéz­mény. Az alapelv és az el­képzelések alapján a diák­nap — mint új kezdeménye­zés __ a szándéknak megfe­l elő akciónak ígérkezett. Mivel eddig már négy al­kalommal relndeztünk diák­napot, megvan az alap arra, hogy áttekintsük; mennyiben feleltek meg ezek a rendez­vények együttesen és külön- külön az alapelvnek, meny­nyiben váltották valóra az elképzeléseket, s ha nem, mi volt ennek az akadálya? Az első diáknapot 1971. október 25-én tartottuk. Dél­előtt az „Eper és vér” című amerikai filmet vetítették, délután a „Kristály” zenekar muzsikájára táncoltak a diá­kok, este pedig az érdeklő­dők belépőt kaptak az „Ősz” cimű zenés irodalmi estre. A résztvevők száma az egész nap folyamán igen magas volt; 552 jegyet adtunk ki. A következő — november 25-i — diáknap az ifjúsági törvény ismertetésével, elem­zésével kezdődött. Az elő­adást Géczi János, a Nógrád megyei Tanács elnöke tar­totta, majd megválaszolta a nagyteremben összegyűlt, mintegy 200 diák kérdéseit. A diákok száma — mire a program következő része, az Apostol együttes hangverse­nye kezdődött — 450-re nőtt, és ez a szám változatlan ma­radt az esti fimvetítés befe­jezéséig. A HARMADIK diáknapra hosszaob szünet után ,február 4-én kerül sor. Ez volt az első, melyet — az addigi in­gyenjegyes rendszer helyett — nyolcforintos belépője­gyek kibocsátásával .oldott meg az intézmény. (Erre a művelődési központot belső gazdasági problémák kény­szerítették!) A fórum témája az 50 éves Salgótarján volt; az ezzel kapcsolatos kérdé­sekre a legilletékesebbek, vá­rosunk vezetői válaszoltak. Mindössze 150 fiatal volt kí­váncsi városa múltjára, je­lenére és jövőjére, de a Ge­mini együttes hangversenyén és az azt követő táncon már ismét több mint négyszázan vettek részt. Végül a leg­utóbbi (április 14.) program­nak eddig a legszínvonala­sabb rendezvénynek: a kül­politikai fórumnak, a kitűnő filmnek és a nívós irodalmi­zenei összeállításnak mind­össze 35 nézője akadt! (Igaz, ez a rendezvény a tavaszi szünetre esett!) Ezek a számok már önma­gukban is sokat mondanak. Elsősorban azt, hogy a sal­gótarjáni középiskolás diá­kokat az őket közvetlenül érintő kérdések, problémák — mint például városunk, vagy az ifjúság érdekében hozott törvény — közel sem érdeklik annyira, mint amennyire ez várható, sőt el­várható lenne tőlük. Az, hogy a rendezvények tulajdonkép­peni tartalmi részén 150—200 „érdekelt” jelenik meg, még eigondolkoztatóbb, ha figye­lembe vesszük, hogy a város négy középiskolájának együt­tesen több mint kétezer di­ákja van. Vajon hol rejtőzik a hiba? A művelődési központ mun­kájában, a diákok érdeklő­désében, a pedagógusok hoz­záállásában? Talán mindhá­romban. A művelődési központ munkájában sokat segítene, ha a diákok őszintén elmon­danák kívánságaikat. A kez­det-kezdetén az intézmény végzett egy felmérést a kö­zépiskolákban. Számtalan öt­let, javaslat érkezett, köztük a városról és az ifjúsági tör­vényről szóló fórumok igé­nye is. Mindkettő megrende­zésre került — a vázolt ered­ménnyel. A művelődési köz­pontnak nem áll módjában hosszasan kísérletezni. A di­ákoktól tehát — saját érde­kükben is — a kritika mel­lett hasznos segítséget, ötle­teket, elképzeléseket vár az intézmény s ha valóban ér­deklődésre számíthat, a leg­messzebbmenőkig igyekszik eleget tenni a diákok kíván­ságainak. Ugyanígy a jövő­ben intenzívebb támogatást kér a művelődési központ a középiskolai tanároktól. EZZEL tulajdoniképpen be is zárult a kör; az intézmény feladata, hogy jobban figye­lembe vegye a diákok kíván­ságait — ehhez konkrét kí­vánságok kellenek. Ugyan­csak a művelődési központ kötelessége, hogy megszer­vezze a fiatalokat — bár ez megoldhatatlan a pedagógu­sok segítsége nélkül. Az ed­digi diáknapok tapasztalata: ha a diákok, pedagógusok és a művelődési központ között nem jön létre a megfelelő szintű együttműködés, ment­hetetlenül kudarcba fúllad ez a kitűnő kezdeményezés. És mivel közös célról, jó ügyről van szó, nem szabad hagyni, hogy ez történjen. Szebényi Cecília Nagy sikert aratott kisregény és dráma formájában Ör­kényi István műve, a Macskajáték. Ez az alkotás most fil­men is életre kel. Makk Károly rendező és Tóth János operatőr (legutóbbi közös munkájuk: a Szerelem) áprilisban kezdte el a film forgatását. A Macskajáték filmfőszereplői szinte kivétel nélkül neves művészek. Orbánné: Dayka Mar­git, Giza, a nővére: Bulla Elma, ifjúkori önmaguk: Piros Ildikó és Dombrádi Éva. Csermlényi Viktor: Balázs Samu, Paula: Makai Margit, Egérke: Törőcsik Mari. Képünkön a film egyik jelenetében Bulla Elma látható. A Pitypang Pécsre készül sort mutat be Palóc kará­csony címmel, amelynek anyagát Csikász István állí­totta össze, a Palócmúzeum­ban található anyagokból. A darab koreográfiáját Kecskés Gyuláné állította össze és a zenei betétek Deák Ferencné segítségével készültek. A pitypangosok megkezdték az előkészületeket Pécsre. Aranyérmet nyert a me­gyei vetélkedőn a balassa­gyarmati úttörőház Pitypang színjátszó csoportja. A paj­tások most nagy feladatra készülnek, ők képviselik Nógrád megyét a Pécsett, június 9—13 között sorra ke­rülő országos gyermekszín­játszó fesztiválon. Az együt­tes 24 tanulója 24 perces mű­NOGRÁD — 1972. május 14., vasárnap HU c~n Kinek a törvénye? Galgóczi Erzsébet 1930-ban született Ménfőcsanakon, egy Győr melletti faluban. Szülei középparasztok voltak. Közép­iskolai tanulmányait Győrött végezte, majd átképzés esz­tergályos lett a Győri Vagon­gyárban. 1950-ben „100%” cí­mű ebeszélésével megnyerte a DISZ országos tehetségku­tató pályázatát. Ettől kezdve az írásnak él. Újságíróként és szépíróként is mindig a leg­mélyebb felelősséggel, a leg­nagyobb elkötelezettséggel. Egyik elbeszélésében írja hőseiről a magamagára is nagyon illő megállapítást: „Szép életük volt — mert ko­molyan, mélyen átérezve tet­tek mindent, amit tettek. Nemcsak műalkotás — az élet is csak úgy szép, ha szük­ségszerű." Elsősorban a parasztság író­jaként tartják számon. Ez ter­mészetes is. Hisz’ húszéves koráig falun élt. ma is ott él minden rokona, ma is a leg­elevenebb kapcsolatot tartja azzal a közösséggel, amely út­jára bocsátotta. Szeret riportot írni. „Nád­tetős szocializmus" című ri­portkötete a bizonysága’ hogy ezt a műfajt nem tekinti ala­csonyabb rangúnak sem a re­génynél, sem a novellánál. A riport, a szociográfia számára egy izgalmas bűnügyi nyomo­záshoz hasonlít, azzal a kü­lönbséggel, hogy a fejlődés, amely mindig ellentmondások között megy végbe, nem en­gedi, hogy eljusson a nyomo­zás végére. Mire egy-egy problémát megoldana a való­ság már „továbbáll”. ,’Szerfe­lett bonyolult korban élünk, s az én energiám nagy része is arra, megy el, hogy kiis­merjem magam ebben a szer­felett bonyolult korban”. „Kinek a törvénye" című kötete is egy olyan író mun­kája, aki szépíró eszközeit is szenvedélyes igazságszeretete, a kor ellentmondásainak fel­oldására használja fel. Egy régebbi nyilatkozatában mondotta, hogy gyűlöli azo­kat. akik kezdetben elrontot­ták a parasztság jó viszo­nyát a szocializmussal. „Akik osztottak ugyan földet, de nem adták meg hozzá a bol­dogulás és az emberi méltó­ság megszerzésének szabadsá­gát. Akik miatt a parasztnak jó ideig azt kellett tapasztal­nia, hogy parancsolóinak csak a személye cserélődött ki, a nyomorgatás és a szekatúra megmaradt.” A kötet címadó elbeszélés«; is ezzel a problémával vias­kodik. A faluba került fiatal rendőr, aki kitűnő megfigye­lőképességének hála első tény­kedésként kinyomozza, hogy kik lopják hónapok óta má­zsás tételekben a húst, szem­bekerül Mátéval, az egykor olyan lelkes és áldozatos tsz- elnökkel, aki ma már „vörös­báróként” gátlástalan urává vált a falunak. Úgy érzi, szá­mára minden szabad. hisz' kezében tart mindenkit, nem mer senki se ellentmondani neki. Iszik, szeretőket tart, munkáját elhanyagolja. En­nek ellenére a szövetkezet jó eredményeket ér el, de ezek az eredmények már koránt­sem az ő munkáját dicsérik, hanem munkatársainak hoz­záértését, szorgalmát, ám a dicsőséget a maga számára könyveli el. A fiatal rendőr le akarja leplezni, de nem ta­lál szövetségeseket, senki se mer ujjat húzni az elnökkel. Végül elbukik a küzdelem­ben, életét veszti anélkül, hogy az igazságot diadalra tudta volna juttatni. Az igazság te­hát vereséget szenved, de az olvasó egyértelmű indítékot kap. hogy kötelessége olyan erkölcsi magatartást kialakí­tani magában, hogy ilyen tra­gédiák ne következhessenek be. Az „Orbán Teca háza” és az „Éjszaka két katonával” cí­mű elbeszélések is „kegyet­len” történetek. A második világháború idejébe vezetnek el, a szegénység, a halál-sza­ga- a brutalitás győz a gyen­gédség, a tiszta szerelem fe­lett. A "Tizenegy több, mint há­rom” című elbeszélés bányász történet. Méliusz bányamen­tő osztagparancsnok olyan ke­gyetlen válaszút elé kerül, hogy kit mentsen meg egy bányatűz alkalmával. Tizen­egy bennrekedt embert-e, vagy a másik hármat, akik között azonban ott van Sze- niczei is. akinek a feleségébe szerelmes a bányamentő és a szerencsétlenség után felesé­gül i-s veszi. Társai kiközösí­tik, talán családi boldogsága is rámegy az őszinteség hiá­nyára, de nem tehetett mást. Tizenegy ember az ötnél több. A nagyon izgalmas, minden sorában az eleven életről valló kötet legterjedelmesebb Írása „A főügyész felesége“ című kétrészes tragédia. A kötet minden írása ol­vasmányos, izgalmas, filmsze­rűen pergő, tanulságai mel­lett mai valóságunk megisme­résének is jó szolgálatot tesz. Csukly László A hét könyvei EURÓPA KIADÓ: Alex la Gu­ma: És a hármas kötél. (Könyv­heti könyvi) Vszevolod Ivanov: Színes szelek. (Magyar Helikon, könyvheti könyv!) James Jones: Most és mindörökké. I—II. (Könyvheti könyv!) Oscar Lewis: Halál a Sánchez családban. (Könyvheti könyv!) B. Sey Kata­lin—Gedai István: Érdemkincsek. (Magyar Helikon—Corvina) (Könyvheti könyv!) Jurij Tinya- nov: A követ halála. (Könyvheti könyv!) Elsa Triolet: Hajnalban elhallgat a csalogány. (Magyar Helikon) (Könyvheti könyv!) — GONDOLAT: A Bécsi Kör filozó­fiája. (Könyvheti könyv!) Simo­ne de Beauvoir: A megtört asz- szony. (Könyvheti könyv!) Thor Heyerdahl: A RA-expedíciók. Gustav Janouch: Beszélgetések Kafkával. Sándor Pál: Az ideoló­giáról. — MAGVETŐ: Szergej An­tonov: A szökött galamb. (Könyv­heti könyv!) Erdélyi József? Ci* rokhegedű. Szécsi Margit: A Ma­daras Mérleg. (Könyvheti könyv!) Váyi Zsuzsa: A másik Amerika. — MEDICINA: Dr. Zoltán Zsófia: Mit egyen a gyerek? — SZÉP­IRODALMI: Apáti Miklós: Ván­dorút. Antal Dániel: Család és szolgálat. (Kriterion, Bukarest). Bállá Zsófia: Apokrif ének. (Kriterion, Bukarest). Fekete Gyula: Éljünk magunknak? (Könyvheti könyv!) Gergely Mi­hály: Életünk, halálunk. Illés Béla: Az aranyliba. (Könyvheti könyv!) Kertész Péter: Hangulat­jelentés. Keszthelyi Zoltán: Éb­redj, öröm. Kosztolányi Dezső: Néró, a véres költő. Lászlóffy Csaba: Négyszemközt a szürke fallal. (Dacia, Kolozsvár) Loska Lajos: És mégis felkél a nap. (Madách, Bratislava) Szabó Mag­da: Az őz. — ZENEMŰKIADÓ: Fauer Mária: 88 muzsikus műhe­lyében. Sugár István: A Különös házasság igaz históriája ii. — „A rögeszméje még min­dig az, hogy meg kell nősül­nie, örökösöket hátra hagynia, hogy még életében egy asz- szonyt kerítsen a világból. Élete hátralevő során, a kálvinistákat ott segélyezi, ahol csak tudja. Annak ád mérhetetlen vagyonából, aki kér... Hol nehéz sorban ten­gődő gimnáziumok részére tesz jókora summa alapít^ ványt, hol meg a székesfehér­vári leégett templomok újjá­építését támogatja. Visszhangra találnak Butt- lerben a reformkor haladó kulturális eszméi. „A tudo­mány virágzásának s az em­beriség közös jólétének to­vábbi előmozdítása” jellemzi, — írja Pataky jogászprofesz- szor egy levelében a grófnak. Valóban... Tekintélyes összeggel meg­alapítja a máramarosszigeti református jogtanszéket, s a dunántúli Csurgón kálvinista gimnázium továbbfejlesztését segíti. Pompásan jellemzi Buttler János újjászületett egyénisé­gét, hogy egy végrendeletében —■ mégha az később nem is lépett hatályba — 200 ezer forintot testál a magyar re­formátus egyházra és iskolái­ra. S, hogy még több borsot törjön a katolikus papok or­ra alá, ősi családi házát Eger­ben nekik szánja. Erdőtelki egész birtokát egy Egerben felállítandó műszaki egyetem­szerű intézmény: a „Polytech­nikum” felállításának alapjai­ra hagyományozza. Az érseki székváros szélsőségesen anti- klerikális beállítottságú rajz­tanára, a híres-neves Joó Já­nos tervezte ún. polytechni- kumban építészeti, mechani­kai, földmérési, mérnöki, fi­zikai és kémiai osztályokban képezték volna a műszaki szakembereket. Mi lappang az utóbbi ki­magasló jelentőségű szándéka mögött? Elárulja Joó tanár pedagógiai vezérelve: „A kor­mány felügyeljen az iskolák­ra, ne pedig az egyház!” Űjabb csapásnak szánja te­hát Buttler, a sajnos, meghiú­sult tervet, a magyar katoli­kus világ egyik fellegvárában,, a tudomány haladása érdeké­ben —, a klérus egyeduralma ellen! De érző szívvel, nem feled­kezik meg a dúsgazdag föl­desúr eme testamentumában Heves megye „gyámoltalan szegényeiről” sem. Nekik szán­ja messze földön híres grófi kastélyát, parkjával és tarto­zékaival egyetemben. Örök vesztesége a magyar kultúrának és haladásnak, hogy vágya, szándéka végül- is, a rokonok kapzsi örökség- hajhász tülekedésében szer­tefoszlott, s Erdőtelekre Dőry Katalin grófnő tette rá halála után a kezét. Az egyház elleni ellenszen­vébe belejátszhat az is, hogy éppen Pyrker érsekről, — akinek elnöklete alatt mű­ködő szentszéki bíróság is szorított egyet Dőry Katalin­nal összekötő rablánca bilin­csein — 1838 elején kipattant az a diszkrét hír, hogy He­ves vármegye országgyűlési követe hitvesével meglehető­sen intim szerelmi kapcsola­tot tart fenn, azaz „férjének adott hitét megszegette,” — mint egy levélben írják Ka­zinczy Gábornak, az írónak, és hasonlóan országgyűlési kö­vetnek. Amikor a fura házas­ságtörésről a felszarvazott fér­jem uram értesül, nyomban ő is válást kiált... Buttler János maga a meg­testesült lázadás, egész kör­nyezete ellen. A 60 esztendős férfiban, több, mint 40 ezer hold élet és halál urában las- san-lassan gyökeret ereszte­nek a fiatal reformnemzedék haladó politikai eszméi is. Az országos port felvert, szabályos fegyveres ütközet­tel kísért, emberhalállal teté­zett. 1832-es Heves megyei tisztikar és országgyűlési kö­vetválasztáson, az egri me­gyeházán ő is ott kardoskodik a rebellisek élén. A fegyve­res lázadássá fajuló választá­si küzdelem átforrósodott órái­ban. fiatalos hévvel és lelke­sedéssel, a vármegyei ellen­zék vezére, fiatalkori jó ba­rátja, gróf Keglevich Miklós oldalán találjuk. A forradal­mi hangulat Pyrker egri ér­sek-főispán reakciós személye és bérence, Kállay Tamás konzervatív követjelölt ellen lángol. Vad antiklerikalizmus tajtékzik a lázadók ajkán. „Mihelyst egy pap mutattya magát, üssétek agyon!” „Pa­pot ölök még ma!” „Kállay a papok bolondja!” Végül még az érsek-főispán arcképét is kivágják keretéből s megtapossák megköpdösik. Az elsöprő többség végül is ellenzéki követet választ a po­zsonyi diétára. A felhördült kormályhatalom kemény ököl­lel sújt le a lázadókra. Amikor pedig a baráti len­gyel nemzet felkelését Pas- kiewicz-Eriwánszkij herceg, orosz cári csapataival vérbe fojtja, s a lengyel hazafiak ez­rei csak hazájukból való me­nekülés árán menthetik meg puszta életüket, Buttler az el­sők között ád menedéket a cári önkény ellen, szabadsá­guk védelmében kardot rán­tott lengyel hazafiaknak. Sőt. mi több. Még jobbágy­parasztjaival is annyira meg­értővé válik, hogy ősi birto­kán, Erdőtelken, az úrbérren­dezés során, a falu színe-ja- vát. a híres „fekete föjdek”-et engedi át részükre. Ez azután annyira felháborítja jövendő­béli örököseit, hogy megtá­madják a döntést, mondván, hogy „csak nem minden hasz­not hajtó föld, rét s legelőbéli területtől a földesúr elzára- tik”. De ő fittyet hány a halá­lát mohón váró, kapzsi örö­kösök siserahadára. s tovább­ra is a maga útját járja, mely végül is az országos megbe­csülés csúcsára emeli szemé­lyét. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom