Nógrád. 1972. május (28. évfolyam. 102-126. szám)

1972-05-14 / 112. szám

A nógrádi vár tövében

Hármat <psrys*erre

Hogyan lesz egy községben járda?

Az utcán farmernadrágos, pulóveres srác. Sas Attila negyedikes kisdiák. A barátjához igyekszik játszani.

— Tudod mi az a tanács?

— Tudom, Az igazgatja az embereket,

— Mit csinál még?

— Társadalmi munkára hívja a bácsikat és néniket. Meg nálunk is beszerelik a vizet.

— Hol van a tanácsháza?

— Pontosan itt, a néni háta

mögött...

Járjuk a községet Tölgyesi János tanácselnökkel. Nagy kiterjedésű falu Nógrád, lehet bőven sétálni. Társadalmi' munkásokhoz igyekszünk, akik most délután, munka után közös erővel járdát építenek a Petőfi utcában. Pontosabban az utca egyik oldalán még hiányzó járdaszakaszt. El-el- húz mellettünk kerékpárral egy-egy gyerek, asszonyok jönnek kapával, a hátukon kosár.

— Ilyenkor délután megélénkül az élet, de napközben sem kihalt a falu — mondja a tanácselnök, miközben szorgalmasan köszönget (jobbra-balra.

Fiatal házaspár jön velünk szembe, a fiatalasszony gyerekkocsit tol. A nagyobbik gyerek ott fickándozik körülöttük. Kevevári Csaba, a Béke Termelőszövetkezet szerelője, és felesége igyekszik a telkükre. Kapálni, ültetni.

— Én egyelőre még gyerekgondozási segélyen vagyok — mondja a fiatalasszony — Attila még kicsi.

Közbeszólt a férj-:

— Ennek ellenére hozzákezdünk a házépítéshez, mert messze lakunk. Ha felépül a házunk, az új telepre költözünk, a KISZ-lakótelepre. Már alig várjuk, mert nagyon kiesik Felsőmajor a falutól.

e

— Azokat a telkeket, amelyekről az előbb esett szó, hamarosan „rendbeszedjük” — mondja a tanácselnök —, éppen most tárgyalunk a termelőszövetkezettel. Így előbb odakerül a viz, a villany. Mert ezt bizonyára szeretné a fiatalember Is.

Búcsúzóul még egy kérdés.

— Szívesen dolgozna-e társadalmi munkában?

Kevevári Csaba válasza:

— Ez természetes. Hisz’ magunknak csináljuk...

Régi híres falu Nógrád, szerepelt a krónikákban évszázadokon keresztül. Büszkék is rá az itt lakók. Na meg a vár is olyan szorosan tartozik a falu képéhez, égnek meredő bástyaromjával, mintha örök időktől így lett volna.

— A várral is van gondunk- bajunk éppen elég. Persze azért több a büszkeség, meg az öröm. Ilyenkor tavasszal kezdenek szállingózni a turisták, aztán nyáron már csapatostól jönnek. Aki a szomszédos Diósjenő strandjára igyekszik, az legtöbbször ellátogat mihozzánk is. Bíráltak is bennünket eleget, hogy nincsen megfelelő tájékoztató tábla, mikor olyan sokan járnak ide. Ezért elhatároztuk, hogy nagy táblát csináltatunk. Már az asztalosnál van, most keretezik. Garamvölgyi Gyula igazgatóhelyettes festette és írta rá szép betűkkel a nógrádi vár históriáját. Kitesszük hamarosan a vár tövébe, hadd olvassa, aki kíváncsi rá.

Már a Petőfi utcában járunk. Messziről látszanak a lapátot forgató emberek. Odább az asszonyok locsolgat- ják a betont.

— Ebben az évben végre eljutunk odáig, hogy Nóg- rádon az egyik oldalon valamennyi utcában betonjárda lesz — jegyzi meg Tölgyesi János, miközben lehajolva

vizsgálgatja a még frissen betonozott részt.

Czerman József, a járdaké- szítés „brigádvezetője". Igaz, hogy szemben lakik és az ő oldalukon még nincsen járda. De majd ott is lesz.,. Ocse- nás András nyugdíjas kőművesmester az első számú segítség. Mind a ketten szakemberek, így rájuk vár az oroszlánrész. De az asszonyokra sincs panasz. Kovács Fe- rencné, Potholeczki Imréné gumicsizmában szorgoskodott az építésnél, Gyuricza János, a termelőszövetkezet kovácsa és Potholeczki Imre, aki ugyancsak kőműves, forgatja és keveri a betont. Ok is hordják.

— Nehéz munka ez, az asz- szonyok nem bírnák — jelenti ki Potholeczki Imre. — Még szerencse, hogy ebben az utcában ilyen sok kőműves lakik. így nem csoda, ha gyorsan megvan a járda. De ne feledkezzünk meg idős Gergely Györgyről sem, aki a vizünket hordta a kútról.

Az utca népe magának szorgoskodott. Kivétel nélkül minden család dolgozott. Senkit nem kellett noszogatni, nógatni, vagy reklamálni,

— Most már a Felszabadulás utca következik. — szól oda a tanácselnök.

— Elnök elvtárs azt még vállalom — néz föl Czerman József, simítva a betont. — A tanács hordássá oda a sódert, meg a cementet, a többi a lakók dolga. Ez a Petőfi utca is harmincöt éve van itt a helyén, ideje, hogy végre járdát kapott.

Így változik, alakul a régi falu, Nógrád. Az itt lakók alakítják. Virágot ültetnek, parkosítanak, járdát építenek, utat javítanak, öregek napját tartanak. Terveket készítenek, megoldásokon törik a fejüket. Ahogy azt a mindennapi élet kívánja.

Csatai Erzsébet

Közlekedési ügyek a megyei bíróság előtt

A Kálló felé vezető úton haladt a pótkocsis tehergépkocsi. Az ütközés után fékezett, megállt a jármű vezetője. A motoros ott feküdt az úttesten élettelenül. Galvács Béla 33 éves budapesti gépkocsivezető foglalkozás körében elkövetett halált okozó gondatlan veszélyeztetés miatt került bíróság elé. Első fokon a járásbíróság egy év két hónap szabadságvesztésre ítélte Galvácsot, és három évre eltiltotta a gépjármű- vezetéstől. Az ítélet ellen az ügyész súlyosításért, az elítélt és védője enyhítésért fellebbezett.

A másodfokú tárgyaláson, a Balassagyarmati Megyei Bíróság megállapította;

„A büntetés súlyosbítására nem látott a megyei bíróság törvényeys alapot, de nem találta alaposnak a szabadság- vesztés enyhítésére irányuló fellebbezést sem. Az első fokon hozott ítéletet csak any- nyiban változtatta meg, hogy a vádlott cselekményét halálos közúti baleset gondatlan okozásában állapította meg és a gépjármű-vezetéstől való eltiltást 3 évről 2 évre szállította e ” — szól az indoklás.

K

Ez a baleset is tavaly történt, Balassagyarmaton, a Kölcsey út és a Mártírok útjának kereszteződésében. A tehergépkocsit Bállá Mihály 34 éves mohorai lakos vezette, és a baleset áldozata itt is motoros volt. Halált okozó gondatlan veszélyeztetés miatt első fokon a járás- bíróság egy év négy hónap szabadságvesztésre ítélte Balia Mihályt. A büntetés végrehajtását azonban öt év próbaidőre felfüggesztette. A bíróság két évre a gépjármű- vezetéstől is eltiltotta Ballát. Az ítélet ellen az ügyész fellebbezett, a felfüggesztés miatt.

A megyei bíróság megállapította, hogy a fellebbezési óvás alapos. Az időközben

hatályba lépett új törvény szerint halálos közúti baleset gondatlan okozása bűntettének minősítette a bíróság az esetet és mellőzte a szabadságvesztés felfüggesztését.

„Vádlott alapvető foglalkozási szabályt szegett meg, gondatlanságát nem lehet csekély fokúnak venni, hogy arra tekintettel — a szabadságvesztés végrehajtása túl szigorú lenne.

Ä vádlott szabályszegése halált okozott. Figyelemmel, hogy a halálos balesetek száma igen megnövekedett, a büntetés végrehajtásának felfüggesztése az általános visz- szatartás célkitűzéseit sem szolgálná. Ezért a bíróság a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztését mellőzte.” — olvashatjuk az ítélet indoklásában. A büntetést fogházban kell eltöltenie a gépjárművezetőnek.

(Szokács)

A központi üzem vezetője

RÓZA János az érettségi után választotta az asztalos szakmát. Az Ipoly Bútorgyárban Balassagyarmaton már- sokfóle teendővel megbízták. Volt meós, művezető- főművezető, és rátermettsége, hozzáértése- szervezőkészsége révén bízták meg a központi üzem vezetésével. Ma már 36 milliós éves termelésért felelős. A követelmények egyre nagyobbak és ezt ő is érzi. Verseny folyik a hatékonyabb munkáért, a korszerűbb termékekért, a minőségért, és ebben a versenyben a vezetőnek állnia kell a sarat. Ez is késztette annak tdején a faipari technikumba- amit most végez a napi munka mellett.

Üzem- és munkaszervezés üzemvezetői szinten. Erről a kérdésről beszélgettünk legutóbb. Van itt mit tenni, hiszen hét művezető tartozik hozzá és elég nagy létszám.

— Feltételek kellenek a jó üzemszervezéshez. A tervünk egész évre szerződéssel lekötött, így a termékösszetétel is meghatározott. Ez a kérdés már tavaly, év közben rendeződött, tehát a szükséges anyagok Időben való megrendelésének nem volt akadálya. Ez t-edig igen fontos dolog. A fűrészáru szállítása néha rapszodikus. Nem a mennyiséggel van baj, hanem inkább a szárazsággal. Hasok a nedves faanyag, akkor a szárító-kapacitással van gond. Kevésnek bizonyul. Itt viszont

a minőségre nemcsak mi, de

a dolgozók is kényesek. Csak első osztályú árut szállíthatunk és talán az sem véletlen, hogy tavaly a minőségi áruk fórumán két termékünk is kiváló minősítést kapott. A Balassa garnitúra keresett termék lett.

— Az €J típusoknál most új technológiát alkalmazunk a fúrnirozásnál. Anyagot takarítunk meg- ugyanakkor esztétikailag szebbet készítünk. Az idén háromezer szekrénysort kell gyártanunk és ennek felét garnitúrákban szállítjuk folyamatosan a megrendelőknek.

— Kinőttük az üzemet, emiatt nagy a zsúfoltság. Így nem könnyű a folyamatos munkát jól megszervezni. Gépparkunk is eléggé elavult. Nem mondom, vannak új gépeink, de sok a régi, amelyeknél több az üzemzavar lehetősége is. Itt viszont szalagszerű termelés folyik. Ha valahol hiba van- a másik is megérzi. Állásidőt ezért az utóbbi időben nem kellett fizetni, volt anyag és munka mindig. Egy új hidraulikus prést is várunk. Sokat köny- nyít majd a munkánkon.

— A termékek átfutási idejét kellene rövidítenünk. Ebben még van tartalék és törekszünk is a megoldásra. Elsősorban a teljes optimális programozást szeretnénk megvalósítani. Ez szervezési, de egyben technológiai kérdés, és

az új gépek üzembe lépésétől is függ.

— Kisgép esi tés is folyik, ami a munkaszervezésben sokat jelent A már említett zsúfoltság csökkentésében az anyagmozgatás korszerűsítésében véleményem szerint sok tartalék van még. Az idén már erre is többet fordítunk mint tavaly.

— A terveket végső soron az emberek valósítják meg- a közvetlen irányításon, a művezetőkön sok múlik. Mint. már mondtam hét művezető tartozik hozzám és ahány, anv- nyiféle adottságú. Valameny- nyit ismerem, hogy kinek mi az erősebb vagy gyengébb oldala. Már 18 éve itt vagyok és azért az ember megismeri a közvetlen munkatársait. Egyébként a tanműhely is hozzám tartozik. A művezetők képzése is folyamatos, mert évről évre van továbbképzés- ami azért mégis csak sokat jelent — mondta Róza János, a központi üzem vezetője.

AZ IPOLY Bútorgyár az utóbbi időben jó hírnévre tett szert. A cég becsületét, tovább kívánják erősíteni, azzal, hogv mind korszerűbb és tetszetősebb bútorok előállítására törekednek. Ebinek egyik élharcosa az üzemvezető- akinek naponta bőven megvan a tennivalója, hiszen a hét művezetőn keresztül az egész üzem termeléséért és a minőségért érzi a felelősséget.

B. J.

„Mindent tudok rólad...”

Tagadhatatlan, hogy nem volt túlságosan jó vicc. Volt benne valami gyermeteg, s az is kétségtelen, hogy nem sok szellem sugárzott belőle. Dehát ki hitte volna, hogy a mondat, abban a pillanatban, amikor elhangzott, nem merül végleg feledésbe? S ki hitte volna, hogy az illetőnek valóban lehet takargatni valója.

Az történt ugyanis, hogy egy vállalatnál az egyik osztályvezető csak úgy pillanatnyi ötletétől sugallva halkan odamondta a folyosón vele szembe jövő másik osztályvezetőnek a nem túlságosan tréfás mondatot: „Mindent tudok rólad!” S aztán továbbsietett. Maga sem tudta másnap okát adni, hogy miért tette. Csak egy magyarázat jutott eszébe: egy tárgyalás közben megivott két konyakot, előtte nem evett, talán az ártott meg. Mindegy, van ilyesmi, ő már másnapra el is felejtette, s csak akkor döbbent meg, amikor a másik osztályvezető már a munkaidő kezdetekor bekopogtatott hozzá, s kínosan mosolyogva előadta a mondókéját:

„Kérlek, én egész éjjel nem aludtam... De remélem, aizért megértesz engem, ugye? Tudod, a gyerekek miatt... Én sem ártottam neked soha... Legyünk ezentúl még jobb barátok. Remélem, köztünk marad ez az ügy!” Hát persze, hogy köztük maradt. Annál is inkább, mert az ügy — nem ügy. A „tréfás” kolléga annyit tud a megrémített- ről, hogy nem túlságosan rokonszenves ember, de a vállalatnál mégis köztiszteletben áll. Ha nem is szeretik, de becsülik, mert sikeres ember. Nem lehet mindenki rokonszenves, aki egyébként jól dolgozik, s megérdemli, hogy osztályvezetőeégig vigye.

Tudom, minden embernek vannak magánügyei. Bár magánügyeket meglesni s azokkal foglalkozni valóban felesleges, s undorító dolog. Itt azonban a megrémült ember alighanem attól rettegett, hogy valamiféle nem kívánatos dolgai kerülnek napfényre. Dehát milyen dolgok lehetnek ezek? Súlyos bűnök, bűncselekmények aligha. A vállalatnál szoros az ellenőrzés, ami a hatóságokra tartozik, már nem maradhatott volna rejtve. Az osztályvezető élete a saját kis egzisztenciája körül forog. Megteremtette magának, ezt védelmezi. S alighanem — a saját megítélése szerint legalábbis — nem mindig használt és használ tlszesiséges eszközöket hozzá Attól reszketett tehát, hogy ezek a dolgai jutnak napfényre. S kiderül, hogy szavai nem fedik igazi szándékait, s valahogyan álarcban éli egész életét.

Nem tudom, hogy szánná, vagy gyűlölni kell az ilyen embert. A gyűlöletre aligha szolgált rá jobban, mint a rokonszenvre, amely — mint már említettem — amúgy sem jut neki osztályrészül. Talán jobb szánakozni rajta. Van egy ember, aki tisztességgel és nyugodtan élhetne, és minden bizonnyal csaknem ugyanoda jutna, mint ameddig valójában eljutott, de 6 nem bízik sem saját magában, sem környezetében. Olyan eszközökhöz nyúl, amelyről ha mások

nem is veszik észre, hogy azok tisztességtelenek, maga is elitélő véleménnyel van. 3 aztán egész életét megmérgezi a félelem; hogy egyszer lerántják róla az álarcot. S valaki elmondja, hogy ő nem olyan ember; aminek mutatja magát, hanem egészen más; hitványabb, gyengébb, arait meg is lehetne bocsátani, de azt amivel álcázza magát, már kevésbé. S így zárja magát az illető egy szabad társadalomban valósággal a rácsok mögé, így válik saját rettegésének foglyává;

Lehetetlen nem emlékezni rá, hogy régeb-; ben és nem is olyan régen valóban voltak idők, amikor szinte mindenkinek volt félni-í valója. Könnyű volt befeketíteni embereket; s akkor egy ilyen „mindent tudok rólad'* tényleg fenyegetésként hathatott, hiszen apró-cseprő ügyek felnagyításával könnyen bajba lehetett hozni valakit. Dehát ezek az idők szerencsére már elmúltak. Inkább arról lehet szó, hogy vannak, akiknek önmaguk előtt rossz a lelkiismeretük. S attól tartanak; hogy eiőbb-utóbb átlátnak rajtuk, és lelepleződnek.

Bizony, lehet őket sajnálni. És csak azért érdemes leleplezni őket, hogy a tiszta lelkiismeretnek nagyobb becsülete legyen az életben.

_'intér István j

Tűzoltó verseny Romhányban

Megkezdődnek megyénké ben a járási tűzoltóversenyek. Az első nagyszabású tűzoltóversenyre vasárnap Romhányban kerül majd sor, ahol a balassagyarmati és a rétsági járás önkén tea létesítményi és községi tűz* oltórajai mérik össze tudá-j sukat.

Fényképünkön: a romhá-í nyi finomkerámiai gyár ön-- kéntes tűzoltói.

Fotó: Kulcsár József