Nógrád. 1972. május (28. évfolyam. 102-126. szám)

1972-05-25 / 121. szám

AZ OLVASÓK FÓRUMA Válaszol az illetékes: Szigorúbb lesz az ellenőrzés „Miért kevesebb?” címmel a NÓGRÁD május 4-i szá­mában, az Olvasók fórumá­ban megjelent cikkel kap­csolatban — amely szóvá te­szi, hogy Mártonka Ferenc, a ZIM salgótarjáni gyárának dolgozója poharas tejfölt vá­sárolt, s annak súlya nem érte el a szabvány értéket, a 21 dkg-ot, hanem 15 dkg-os- nak találta — válaszomat az alábbiakban adom meg. Miután a cikk tudomásom­ra jutott, rögtön megvizsgál­tuk a helyszínen, Salgótar­jánban a kérdést a Kiske­reskedelmi Vállalat képvi­selőjével, s megállapítottuk, hogy nem általános jelenség­ről, hanem egyedi esetről van szó. így a messzemenő következtetés, miszerint több ezer pohár töltése is történ­het így, csak feltételes. Üzemünk közvetlen az ün­nepek előtt, s napjainkban is kapacitásán felül igyekszik az igen nagy mennyiségű po­haras tejföligényt kielégíteni, még úgy is, hogy a dolgozók műszakonként 3—4 túlórát dolgoznak. Ilyen körülmé­nyek között előfordulhat, hogy a szalagról lekerülő poharak között gépi hiba miatt 1—2 pohár nem éri el a szabvány súlyt. Az elle­Levelezőnktöl: nőrzés igen szigorú. Semmi célunk jogtalan haszonra szert tenni, egyáltalán ilyen gondolat nem is merülhet fel. Tény az, hogy kiszállítot­tuk az árudába és ezért hi­básak vagyunk. Ezt a hibát az áruda megakadályozhatta volna, ha él a vonatkozó ren­delkezésben előírtakkal, mely szerint az áru átvételekor kifogást kellett volna emel­nie a töltési hiányok miatt, nem lett volna szabad keres­kedelmi forgalomba hozni, mert az visszáruzható. Mindezen túlmenően, ha originál kiszerelésű áruról a vevő megállapítja — mint ez esetben is —, hogy az előírt súlynál kevesebb, vagy ne fogadja el. vagy ha odahaza észleli, akkor az áruda köte­les visszavenni, csereárut ad­ni. vagy az értékét visszafi­zetni, mert visszáruként a kereskedelemtől a gyártó cég is köteles visszavenni. Mártonka Ferencet kérem, fogadja el válaszomat, igyek­szünk a jövőben még szigo­rúbbra fogni a töltőgépnél az ellenőrzést. Középmagyarországi Tejipari V. Gyöngyösi Üzeme Herczeg Gábor igazgató Emlékezés a győzelem napjára A fasizmus felett aratott győzelem 27. évfordulójának tiszteletére Nagymezőn a já­rási Ifjú Gárda szakaszok kétnapos versenyen és ki­képzésen vettek részt. A \ verseny 11 kilométeres túrá- \ val kezdődött. A pásztói .Zagyva-hídtól volt az indu­lás, Az útvonalon a verseny­zőknek különböző technikai akadályokat kellett leküzde­niük. A győzelmet Jobbá­gyi csapata szerezte meg. Délután 18 órakor a győ­zelem napi megemlékezés szerepelt a programban. A bevezetőben Peruna Ernő, az Ifjú Gárda parancsnoka méltatta a szovjet hadsereg nagy fegyvertényét, majd be­jelentette, hogy a jövőben ezt a túrát hagyományossá te­szik. Utána Kovács István, az MSZMP járási bizottságá­nak csoportvezetője mondta el ünnepi beszédét. A gyűlé­sen részt vett a Hazafias Népfront járási titkára is. A tábort meglátogatták a pri- avidzei testvérjárás küldöt­tei is. A KISZ és az Ifjú Gárda munkatársai hossza­san elbeszélgettek velük a honvédelmi nevelés időszerű kérdéseiről. Egyértelműen megállapították, hogy ezt a nevelést a jövőben még job­ban szorgalmazni kell. Este szabadtéri ifjúsági bálon a felsőtoldi tánczene­kar szórakoztatta a környék fiatalságát. A vasárnap dél­előtt a járási szemlére való felkészülés jegyében telt el. A délutáni értékelésből ki­tűnt, hogy a fiatalok haszno­san. kellemesen, eredménye­sen töltötték el a két napot. Juhász Ferenc Szurdokpüspöki Egy üzenet margójára Május 11-i lapunkban az Olvasók fórumában küldtünk szerkesztői üzenetet Hugyag- ra, egy olyan levélírónknak, aki nem nevezte meg magát, így címét, munkahelyét sem je­lölte meg levelében. Arra kér­tük, pótolja ezeket, mert e nélkül nem tudunk mit kez­deni kérdésével. Röviddel a megjelent rövid üzenet után levelet kaptunk, de nem at­tól akit erre kértünk, hanem egy nagyon régi olvasónktól. Hugyagról. Nevét azonban szándékosan nem mondjuk meg, ehelyett inkább egy félreértést szeretnénk elosz­latni. Idézünk a levélből: „Tisz­telt Szerkesztőség. A május 11-i szerkesztői üzenettel most jelenleg Hugyagon az a hely­zet alakult ki, hogy engem okolnak a panaszos levél be­küldéséért. Én pedig ártatlan vagyok, mert nem én írtam a levelet. Ezért kérem, hogy vagy a levelet, vagy annak tartalmát küldjék meg nekem, hogy az én becsületem tiszta legyen a rágalomtól...” Levélben már elküldtük ol­vasónknak a választ, de úgy gondoljuk, nem árt — ha már ilyen kellemetlen helyzetbe került teljesen ártatlanul —, hogy most, ezúton megismétel­jük azt. Nagyon őszintén sajnáljuk, hogy Hugyagon egy név és témakör megjelölés nélkül küldött szerkesztői üzenet ilyen félreértésre adhatott okot. Anélkül, hogy levéltit­kot sértenénk meg, kötelessé­günknek tartunk annyit kö­zölni és hangsúlyozni, hogy üzenetünk egy munkaügyi jo­gi dologban felmerült kérdés kapcsán született. Tehát sem­minemű panaszt nem tartal­mazott. A levelet azonban nem áll módunkban elküldeni még másolatban sem, mivel ol­vasónk, olvasóink bizalma nem erre kötelez bennünket. Azt azonban bármikor szívesen ta­núsítjuk, ha kell, hogy a le­velet nem ön írta. — tj — Tisztelt Szerkesztőségi Engedjék meg, hogy köszönete- met fejezzem ki fáradozásukért, mivel ügyemet az önök intézke­dése, közbenjárása nyomán lehe­tett elintézni. Bátran ki merem jelenteni a NÖGRAD olvasóinak, hogy bizalommal fordulhatnak problémáik elintézése érdeké­ben a T. szerkesztőséghez. Egy romhányi olvasójuk: Balázs Béla, Romhány A Budapesti Nemzetközi Vás áron nagy sikert aratnak a Nógrád megyei Textilipari Vállalat kiállított modelljei. Képünkön: részlet a kiállításról egy csinos manekennel Koppány György felvétele Köszönöm Március 27-én üzemi balesetet szenvedtem, mun­kám végzése közben meg­sérült a kezem. A baleseti jegyzőkönyvet is felvették, majd amikor kértem a fi­zetés és táppénz közötti különbözeiét, különböző okokra hivatkozva elutasí­tották kérésemet. A na­pokban felkerestem válla- Mom, a Nógrád megyei Ál­lami Építőipari Vállalat jogtanácsosát, akit arra kértem, hogy vizsgálja át balesetem ügyében a vál­lalat részéről hozzám inté­zett levelezést, és döntse el jogvitánkat. Nagyon kész­ségesen állt rendelkezésem­re. Sőt végigkísért azokon az osztályokon. ahonnan ügyemben leveleket címez­tek hozzám, s tisztázta: igenis jár a táppénz és fizetés közötti különbözet. Ezt a kedvességet, segítő­készséget szeretném most megköszönni dr. Kollár Mihály vállalati jogtané csosnak. Köszönöm ered­ményes fáradozását. Szalai István Mátranovák, Orgona út 3 Trágár utasok Már kora reggel megbotránkoztató eseménynek lehet­nek szemtanúi azok, akik a Ceredről 5,40-kor induló, és Salgótarjánba 6.30-ra érkező autóbuszon utaznak. Tizenöt— tizenhatéves fiúk nyomdafestéket nem tűrő szavakat hasz­nálva kártyáznak, fittyet hányva arra, hogy mellettük öt- ven-> hatvanéves asszonyok és emberek állnak a zsúfolásig megtelt autóbuszon. Nem egyszer megtörténik, hogy az idő­sebbek szólnak a „fiatalembereknek”, átadhatnák az ülőhe­lyet, hiszen ők úgyis ülhetnek eleget az iskolában. Ezek > után még nekik áll feljebb, mondván: miért nem szálltak fel előbb! £s most már csak azért sem állnak fel, a jog­gal >,bepörgütt” emberen pedig jót nevetnek. Tehát az ud­variatlanság mellett még szemtelenek is. Kérdem én hát Ccreden nincs olyan szórakozóhely, ahol kedvük szerint szórakozhatnának, kártyázhatnának, üvölthetnének, nevet­hetnének, káromkodhatnának? Mindezt egy autóbuszon kell csinálni? Es ez nap mint nap így megy! Kérem, tiltsák meg az autóbuszon a kártyázást, mert az igazán nem oda való. Ezek után pedig az is jó lenne> ha a ceredi „fiatalemberek”a mesékben hallott udvariasságot a valóságban is megismernék, és e szerint is cselekednének, sok kellemetlenségtől megkímélve saját magukat és főleg utazótársaikat. Mert amit mi tehetünk, az a legkevesebb, hogy szót emelünk az ügyben. ■—ek Rónabánya Ott volt a fél falu Jogi Sonacsado: Mikor lehet csökkenteni a lakbér-hozzájárulás összegét K. László olvasónk (Salgó­tarján) a lakbér-hozzájárulást igazoló lapot az 1971. évben, idejében leadta a munkaadó­jának, a kisterenyed fűtőház­nak. 1971. év végéig bár leve­le szerint igen sok utánjárás­ra, de meg is kapta. 1972. feb­ruár végén közölték olvasónk­kal, hogy a lakbér-hozzájáru­lás összegének felét elvették és márciusban nem kap sem­mit, mert a tévesen kifizetett lakbér-hozzájárulást le kell vonni, de áprilisban sem ka­pott semmit, amit nagyon sé­relmez. Leveléből kitűnően 1971. július hónaptól az év­végéig 11,60 forint órabérrel dolgozott, majd december­ben közölték vele, hogy júli­usig visszamenőleg 30 fillér órabéremelést kapott, és ugyanakkor 200 forint juta­lomban is részesült. Az eljá­rást törvényellenesnek tartja és a vonatkozó jogszabályok ismertetését kéri. A lakbér-hozzájárulásról szóló 4/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet értelmében 1971. jú­lius 1. napiától megállapított lakbér-hozzájárulás összegét 1971. december végéig korlá­tozás nélkül fizetni kellett a jogosult részére. Az így meg­állapított lakbér-hozzájárulás összegét e'ső ízben 1972. ja­nuár 1, napjától kezdődően lehetett csökkenteni akkor, ha a dolgozó munkabére az 1971. év első félévéhez viszonyítva 1971. második félévében emel­kedett, éspedig az egy havi átlagbér-emelkedés 23 száza­léka erejéig. A munkabér­emelkedésbe az egyszeri jutal­mat nem lehet beszámítani, függetlenül attól, hogy azt a béralap, bérköltség, részesedé­si alap, jutalmazási alap, vagy keret terhére fizették ki. Olvasónk esetében tehát a 30 filléres órabéremelést fi­gyelembe kell venni, még ak­kor is. ha azt utólag állapítot­ták meg és azt utólag és visszamenőleg ki is fizették részére. A lakbér-hozzájáru­lás csökkentésének a mértéke azonban az egy hónapra eső átlagmunkabér-növeked’és 25 százalékát ez esetben sem ha­ladhatja meg. Teljesen meg kell szüntet­ni viszont a lakbér-hozzájáru­lás fizetését akkor, ha a csök­kentés után fennmaradó lak­bér-hozzájárulás összege két, a családban lakó dolgozó kö­zött való megosztás esetén, vagyis két jogosult esetén a havi tíz forintot, egy jogosult esetén pedig a 20 forintot n£,~i haladja meg. Amennyiben olvasónk fen­ti szabályok alapján történő számítás után is úgy érzi, hogy lakbér-hozzájárulásának csökkentésénél, vagy megvo­násánál sérelem érte, fenti jogszabály 22. § (2.) bekezdé­sére alapítva panaszával for­duljon a vállalati, annak sé­relmes határozata ellen pedig a Nógrád megyei Területi Munkaügyi Döntőbizottsághoz. Megszüntették a lakbér-hozzájárulás fizetését P, József olvasónk (Salgó­tarján) 1972. március 1. napjá­val munkahelyet változtatott. Munkakönyvében „kilépett” bejegyzés került, mert régi munkahelyét a felmondási idő letöltése nélkül hagyta el. Törvénytelennek tartja, hogy új munkahelyén az eddig fi­zetett 128 forint lakbér-hozzá­járulás fizetését megtagadták. Levelében arra kér választ, hogy a munkaadónak mikor van joga beszüntetni a lak­bér-hozzájárulás fizetését. A lakbér-hozzájárulás fize­tésének szabályait a 4/1971. (II. 8.) Korm. 6Z. rendelet ál­lapítja meg. E jogszabály 11. §-a értelmében megszűnik a lakbér-hozzájárulás, ha az a személy, akinek a részére a lakbér-hozzájárulást megálla­pították: — munkaviszonyát a jogszabály rendelkezéseinek megszegésével felmondás nél­kül, vagy a munkaviszony megszűnésére meghatározott időpont előtt megszüntette — állandó jelleggel külföldre költözött, — meghalt és a lakásban nyugdíjas (kereső- képtelen) házastárs, vagy a lakásbérletet folytató kiskorú gyermeke nem maradt, — szándékos bűntett miatt két évet meghaladó, vagy a lakás felhasználásával elkövetett bűntett miatt ennél rövidebb időtartamú, végrehajtható szabadságvesztésre jogerősen elítélték és emiatt a lakásbér­leti jogviszonyát megszüntet­ték — munkaviszonyát meg­szünteti és egy éven belül nem áll újból munkába. Olvasónk leveléből is kitű­nik, hogy munkaviszonyát a kollektív szerződésben előírt felmondási idő letöltése nél­kül szüntette meg. Ezért ke­rült munkakönyvébe a „kilé­pett’ bejegyzés is. Űj munka­adója tehát teljesen jogosan járt el, amikor erre hivatko­zással a lakbér-hozzájárulást beszüntette. Bár a lakbér-hozzájárulás kérdésében előforduló pana­szokat munkaügyi panaszként kell elbírálni, ez esetben azon­ban eredménytelenül fordulna olvasónk a munkaügyi döntő- bizottsághoz is, mert panaszá­nak nem adnának helyt. Dr. J. S. Azt hiszem, nem mindenna­pi esemény részesei lehettünk május 6-án Bánkon. Ugyanis a falu KISZ-titkára, Pavlovics Zsuzsanna ekkor tartotta es­küvőjét a nemrégen épített pártházban. Vőlegénye, illet­ve férje szintén KlSZ-titkár- ként tevékenykedett munka­helyén, Miskolcon. Az eskü­vő egyben búcsúzás is volt a falutól, a barátoktól, mun­katársaktól. A falu népének nagy része megjelent a KISZ-esküvőn. A lakodalmas menet úttörők, KISZ-esek sorfala között vo­nult be az anyakönyvvezető elé. A terem virágdíszbe öl­tözötten várta őket. Az ünne­pélyes „igen” kimondása után a KISZ-, a párt- és szak- szervezet köszöntötte az ifjú párt, s egyben átnyújtották nekik az -igen megérdemelt nászajándékokat. Reméljük Pavlovics Zsuzsa most már férjével együtt, még intenzí­vebben folytatja tovább moz­galmi munkáját, s majd új otthonában, Miskolcon szin­tén olyan szeretettel veszik öt. körül, mint Itt. Pavlovics Zsu­zsa szívvel-lélekkel végzett, munkájának meglett a gyü­mölcse, mert bátran elmond­hatjuk, hogy egy jó KISZ- szervezetet sikerült létrehozni. Bármikor szükség volt rá­juk, rögtön munkára készen álltak. Reméljük továbbra is, sok jót mondhatunk majd ró­luk, és az új vezetőjükről. Bánki Zsófia KISZ-tag, Bánk. Tetszett... Nem tetszett... Tetszett, hogy a második nekirugaszkodásra kifogásta­lan „igazi" kávét kaptunk a szécsényi Omniában, S nem vették rossz népen, hogy rek­lamáltunk, sőt a kávé fözője láthatóan velünk örült, hogy jó készítményt adhat. Tetszett az is, hogy az esős időt jól festette alá a presszó lemezjátszóján Kovács Kati hangja. ,’Eslk most az eső, ragyog fenn a nap, boldog va­gyok, mert átmentem a szivár­vány alatt..Mi is átmen­tünk a szivárvány alatt, amint Szécsényt, úszófelhőivel• eső­felhőivel együtt elhagytuk. Nem tetszett, hogy Szügy és Nógrádmarcal között, az egyébként csodálatos termé­szeti szépségekkel tarkított úton, az út nem •.szép”, ká- tyús, pedig az út mentén ott kínálja magát a gödrök be­töltésére szállított zúzalék. * * Ugyancsak nem tetszett, hogy Érsekvadkerten a szép presszó, egykét évvel ezelőtt csinos ülőalkalmatosságait úgy „összebarmolták” emberi ke­zek, hogy azt hinné az ide­gen, itt játszódott le a mo­hácsi vész! S hadd játsszak a szavakkal, noha ,.több is ve­szett Mohácsnál", azért ne is­mételjük meg! Halálos vétek érte. — tj — NÓGRÁD — 1972. május 25., csütörtök

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom