Nógrád. 1972. május (28. évfolyam. 102-126. szám)

1972-05-21 / 118. szám

Palóc szerelem I. nőért vótak, de inkább Sanyi csipkodta Herminát, mint a A romantika az élet meg- csana-marta meg Hermina toldása. Aki romantikus, az anyját Siket Palcsiné, akinek még egyszer annyit él, mint a van egy vékonyka jánya, Ir- csak eszével élő ember, mert ma, ez csak az erdészethez jár éli a való életet és ehhez hoz- dolgozgatni, de ott még az zaadja másik életét, amelyet erdésznek se kell, pedig az álomban, képzeletben, az ér- pirospozsgás legény, zés magaslatán él. A roman- — Az én jányom nem desz- tika olyan, mint a bokor a |ífli mint az ettéd. Az én kietlen, vigasztalan, kopár jányomra szemet vet minden- sziken, vagy a zománc a rozs- u, mert szép. Istenem, nem dásodó pléhen. Külön világ és tehet ő rulla. Szép juhnak, szépítő. szép kosnak szép báránya van Isten ajándéka a szépség. II. Mindenki azt csinál vele, amit akar. Az a jó, ha sokan csó­Nógrádban több a bokor, kojják a jányt, a csók szépíti mint az Alíöldön. Több a az orcát. Minél több csók ra- búvóhely is. Több és na- gad az orcára, antul bolondab­gyobb a romantika is? III. — Hol vótál, Hermina? — Csanaér a libának. — Hány libátok van? — Tizenkettő. — Köttettétek? — Nem, vettük Tarjám — Nem érdemes ma mar li­bát se tartani. — Nekünk muszáj. Nem a bak lesznek a legények — bölcselkedett kardosán Rebeka néni, Hermina anyja. Siket Palcsiné, Regina né­ni pedig keserű szájízzel to­vább ment és csak ennyit morgott: —• Az íz egyen meg! Mindketten tudták, hogy e» nem gyümölcsíz. V. Szép, igazigombák sorakoz­húsáér, vagy zsírjáér, de toj- tak az öreg tölgyfák alatt, jújáér. Gyűjtjük a tojjút a stafírungho. — Persze, persze. Mikor lesz a lagzitok, Hermina? — Mán csak akkor, ha San- gomba miatt, hanem a talá­Barna kalapjuk, sárga ha­suk kiütközött a zöld fűből, a szürkés, fakó avarból. Oly jó gombázni. Nem a gyi letudja a katonaidőt. latéért. Ez nagy öröm. Na­Hogy tudsz addig várni, gyobb öröm, mint a sült gom­kibirod addig? — Hogyne tunnám, Rozi, ba evése tojással. Sangyi és Hermina se mindenkinek ki kell várni, aki gombáért mennek gombázni, ad valamit a becsületjire. hanem a találatért. Oly jó Alig, hogy kimondta ezt í^ed_nL* na?y hasú gombákat Zömök szár, nagy has. A gombázás ve­Hermina, egy délceg, sűrű le „ljmuaias ve. gény lépett .^ a boki^ to- ßz?£es !s jehet? s vannak to mgben Az Tál alói kikend!- londgombák. A legbolondabb tóit mellének két boltozata, ^mba meg a szerelem. Bronzszerű bőrével úgy fes- Sangyi es Hermina ott he­vernek egy galagonyabokor tövében. A hegyoldal mere­,T __,, dek. A sűrű bükkösben a le­í ronHöwl a vel al01 csirKegomoaK sarga tett, mint egy nógrádi Herku les. raió. Pirospettyes kendővel a min(. tojásból kigurult fejen, olyan o ,. sárga pihéjű kis csibék dug­emberre vált^ ^arSareta Bo- ják eJŐ {e;jüket Lábuk alatt re feher, mosolya o y. nagy a szakadék. Fejük fölött — Itt, az erdőn is tesztek vézna fák lombja. (Ezek a magatok alá toj jut, ha f^k alig tengetik magukat a lehevertek? — csipkelődött köves hegyoldal vékony föld- Rozi, a vénlányok irigy kíván- rétegéből, de élnek, mert így csiságávaL rendeltetett.) A satnya fák — Ide nem kell tojjú, Ro- lombján túlnő szerelmük, »ink, itt van gyep, falevél, jó egész a felhőkig, a végtelen az derekaljnak. magasságokba, vagy csak az — Különösen akkor nem, ösztönvilág mélyén motoszkál, ha nyalábjába fektet Sangyi, 6 megfog mindent, amit ér. meg aztán ha csak egyikő- Körülöttük pedig sok a tök dereka éri a földet — gomba, pattannak és bújnak szemtelenkedett tovább Rozi. elő a gombagyerekek — zö­Mivel kezdett veszélyesre mök szárral és nagy hassal, fordulni a beszélgetés, Her­mina és Sangyi jobbnak lát- ■ ■'**• • ______M t ák, ha továbblépnek. ,, . , ,__— Meg kell tartani a lag­H ermina hamvában cipelte ,t mé szeptemberbe, tovább * «anat, Sangyi lépkedett u á- jehet halasztani mert na. Nem kérte el tőle a batut nagy a hasa> mindig’gömbö. Mmek kérje■ kender í^bb — így sopánkodott Her­nep dolga. Liba, c , mina anyja, Rebeka néni, jö­— ez asszonyi gond. vendő nászának, alvégi Telek Na, meg a nógrádi csana Misának. nagyon csípős, amilyen szúrós „ , , • „ itt- L emherek heszéde — Ha mán ußy- egye meg itt az emberek beszede. az {z> m nincs mit várnl ~, H°Syne tunnam, ozi, gs nemsok^ra lagzira pen­S,nd'v“ . Ä- aUlt • “ — ez a mondás forgott a vén- Az esküvői menet nagyon lány fejében, ahogy befordult nehezen indult ki. Már este­udvarukra a hát gallyal, amit ledett. De így is látták a falu- az erdőn szedett. Aztán fel- siak, hogy úgy feszült a szép kacagott rettentően, hogy fehér selyemruha a menyasz- megrebbentek a tyúkok és a szonyon, mint hordón a náj- kutya is elvakkantotta ma- lonharisnya. gát. Minden asszony kuncogott, Istenem, de jó dolguk van súgdolózott, mert már meg- ennek a Sangyinak meg Her- feledkeztek, hogy annak ide- minának. Már iskoláskoruktól jén nagyjából ők is így men- szeretik egymást. Hermina tek a falu színe előtt, anyja büszke arra, hogy ka- Hermina pedig nem szé­pós a lánya, hogy kell valaki- gyeiig magát. Büszkén, rátar- nek, különösen ilyen nagy (^an peresen ment. darab legénynek*, mint San­gyi, akár favágó az erdőn és VII_ kocsis is, aki csak félkézzel odább löki a szekér farát Sok asszony ácsorog a kocs­így töprengett Rozi, amint nya- maajtóban. káhnl oldozta ki a gallyhordo kötelet. Olyan természetes ez az ácsorgás és az is, hogy a IV. bent ivó emberek rájuk se hederitenek. Hermina is ott — A te jányod a kutya se van a lesök közt. kéri fel a báldba, az én já- Sangyi már leszolgálta ka- nyom kapós, vegig-jany a ta- tonaidejét, már majdnem luba. Hiaba vettél te szép but- nkadt az egyik hadgyakorlat- rot a janyodnak, jany is kell naj egy másik asszony, sokkal a bútorho. szebb, mint Hermina, de aztán _ Ne ordíjjál, nagy baj a hazajött, a lánytól kapott még m án. ha valaki olyan kapós, egykét hervadt, öngyilkos aminő a tied. A múltkor is hangulatú levelet, de aztán áz erdőn látta jányodat a az idő elsimította az érzelmi Sanyival Kis petyi Rozi. Csa- borzongást. Herminát még gyerekfővel szerette. A szülők akarták ták így, meg a falu ősi szo­kása. Ha akad közben más szerető, ez csak az idő mú­lását jelenti. Hermina pedig arra gondolt, hogy minő jó volt heverni kettesben a galagonyabokrok alatt. Most pedig Sangyi önállósí­totta magát, egyedül hever a kocsmaasztal alatt. A galagonyabokrot már ki­vágták azóta, s elszállt az álom. VIII. Egy borús napon napsugár szökött Sangyiék házába, pá­ros sugár, lány született, de iker. — Minek, ez, ez nem is gyerek ... — mondta részegen Sangyi. Ennek nagyon nem örült a Sangyi. IX. Hermina hazament szülei­hez, de azok visszaküldték, mert a ház a Sangyié, s na­gyon szép, manzárdos ház, mi­ért jönne el onnan Hermina, használja, amíg él. — Az urad meg téged hasz­nál, na meg otténg a szép ház, jánjrunk, erigy vissza, Krisz­tus Urunk is hordta a ke­resztet. (Lám, mire jó Krisz­tus!) Ezzel Hermina "visszament. Nem is beszélt férjével, de hordta a keresztet, mert így rendeltetett, s ez már nem volt romantika, mint az ele­jén. X. Sangyi sem lelkizett. Élte a maga életét, amely csak annyit lát, hogy van-e ha szón vagy kár valamiből. To­vább nem terjedt ez az élet, és gondolat. Szűk kis élet, be­fér egy füstös kocsmahelyiség­be. XI. > Sangyi sok fát összelopko dott az erdőből, mintha ki akarná ölni az őt megölő ro­mantikát. Pedig az erdő lomb­sátora vitte a legveszedelme­sebb romantikába, a szerelem­be. Azért is issza a mérgező italt, hogy még a fák csíráját is kiégesse önmagából. Ne legyen erdő, ne legyen romantika. Hermina edényeiről is le­pattogzott lassan a zománc, mert sokszor földhöz verte azokat Sangyi. Minek a zománc, minek romantika ? (Karancstorény, 1940.) Natkó Gyula Thhry KrpJfé: AZ EMBEREK HAZAMENNEK Izsáknak úgy tűnt. hogy a teve és a jegesmedve maka­csul követi, mióta megpillan­totta őket a cirkusz vasrácsai mögött. Nem tudta magyará­zatát adni, hogy miért éppen a teve és a jegesmedve sze­gődött a nyomába, hiszen egyiket se kedvelte igazán. Egész úton nem mert hátra­nézni, csak amikor a kapu­hoz ért, gyorsan oldalt pillan­tott, de sem a teve, sem a je­gesmedve. .. Fellélegzés he­lyett azonban inkább egy kis csalódást érzett. Megállt az udvaron, a ci­pőraktár vasajtaja előtt. Ag­godalmasan nézett föl a vilá­gos konyhaablakra, mintha nehéz mulasztások nyomták volna a lelkét. Mindig így ért haza. Izsák érezte, hogy az anyja nem azt jelenti már számára, mint régen, s ő sem azt jelenti az anyjának, amit szeretett volna. Az anyja a villany alatt varrt, vagy az egyenruháját tisztogatta a pá­rolgó ételszagban, és szitko­zódott, hogy milyen keveset fizetnek a villamosvezetőknek. Széles arca elkomorult, és egy-két pillanat alatt meg­öregedett. A mostohaapja este hat órára már beivott. Bána­tosan nézett, mintha komoly segítségre szorult volna, s egy zöldségesbódét emlegetett, ahol meggazdagodhatott volna. Aztán maga elé rendelte Izsá­kot. — Tanultál új nótát? — Nem tanultam. — Akkor énekelj a régiek­ből. .. — legyintett a mosto­haapja. A zsebébe nyúlt, fo­rintokat nyomott Izsák mar­kába. Ritkán verte meg, a fiú mégis, ha a mostohaapjára pillantott, mintha puskacsőbe nézett volna; talán erős, tü­relmetlen hangja miatt, talán a bot miatt, amire járás köz­ben támaszkodott, de talán leginkább amiatt, ,hogy a mos­tohaapja sohasem gyógyulha­tott meg. Izsák nem tudta még, hogy mi van a szavak mögött, az anyja nézését sem tudta megfejteni, csak fájt, egyre mélyebben fájt, ami­kor az anyja és a mosto­haapja ordítoztak egjrmással. Nemcsak a pofonok fájtak, amiket az anyja kapott, ha­nem a türelem is, amivel el­viselte. Izsáknak nem volt bátorsága nemet mondani, sőt ahhoz sem, hogy maka­csul hallgasson, s így, ha kel­lett, énekelt engedelmesen. Felment az emeletre. A vaslépcsőn csattogott a saru­ja. Végigsietett a bérkaszár­nya hosszú függőfolyosóján. A szomszédok ablakain kisu­gárzó fényeknek csak annyi idejük volt, hogy megpillant­sák Izsák vékony, inkább szí­vós. mint erős alakját, lenyir­bált szöghaját, gumisaruját, amihez elég hideg volt már, és kinyúlt pulóverét, amely 8 NÖGRÁD - 1972. május 21., vasárnap alatt egy sportegyesület dresz- szét hordta. Lenyomta a kilincset. A konyhaajtó zárva volt. Kopo­gott. — Ki az? — mordult ki mostohaapja a konyhából. — Én, Izsák... — Menj ahhoz, akivel ed­dig csavarogtál! A fiú megint kopogott. — Nem hallottad, mit mondtam? — kiáltott mérge­sen a mostahaapja, s valami könnyebb tárgyat az ajtóhoz vágott. Izsák egy ideig tanácstala­nul ácsorgott az ajtó előtt. Nem szólt. A kilincset még néhányszor óvatosan lenyom­ta: hátha... Nem érzett szomorúságot, haragot sem. Azt sem érezte, hogy közben mennyi idő telt el. Lement az udvarra, egész hátra, ahol a szemetesedé­nyeket tartották. Egy ideig reménykedve nézegetett az emeletre, de csak egyszer nyilt ajtó, a lépcsőház mel­lett. Márton nővére libbent át hangos nevetéssel a szom­széd lakásba, a sörgyáriakhoz. Izsák ennek az egy ajtónyi­tásnak is örült, mert eszébe juttatta Mártont, sőt mintha egyszerre maga előtt látta volna Márton orkánkabátos alakját, komoly, kissé megke­ményedett arcát. ahogy két hete vasárnap — amikor ha­zajött látogatóba a nevelőott­honból — itt ültek az udva­ron, egymás mellett az aszta­los deszkáin, a dróthálós mű­helyablak alatt. — Jó ott? — faggatta Izsák óvatosan. — Jó. — Jobb nem lehetne? — Lehetne, de így is jó. Izsák gyanakodva nézegette a barátját — Nem szoktak bántani? — A nagyobb fiúk. Néha. — A felnőttek? — Azok nem. Izsák nem nagyon értette, hogy azelőtt mindig sajnálat­tal gondolt Mártonra. Tizen­négy éves létére ezt eléggé igazságtalannak tartotta egy tizenhárom éves fiúval szem­ben, most azonban egyszerre önmagát érezte sajnálatra méltónak. Talán mert egészen új volt Márton orkánja, a ci­pője, a nadrág, s minden, mintha egy kirakatból szedte volna össze. Vagy talán csak azért, mert igazán látszott rajta, hogy két évvel öregebb. Márton, mielőtt elköszönt, megmagyarázta, hogy merre van a nevelőotthon, ha Izsák­nak a hónap első vagy har­madik vasárnapján eszébe jutna, hogy meglátogassa. A konyhában elaludt a vil­lany. Izsák reménye, hogy a mostohaapja beengedi — elfo­gyott. A kapuból innen is, onnan is belenézett az utca sötét tor­kába, de sem a teve. sem a jegesmedve nem volt ott. Emiatt egészen távolinak, már-már hazugnak tűnt a nap, különösen a cirkusz, a foltozott sátor, amely lomhán magasodott a padsorok fölött, a sovány, égő szemű állatok, s a trapéz, mely úgy lengett ide-oda fönt a kupolában, mint egy unatkozó madár. Az anyja szolgálatban volt. A vágóhídnál megtudhatta volna, hogy melyik vonalon teljesít ma szolgálatot, de nem akart kérdezősködni. Felszállt egy villamosra, amelyik a vá­ros közepe felé indult. Késő volt már. Feltámadt a szél, a rendezőpályaudvar felől átfújt a peronon. Izsák be­ment a kocsiba és leült. Az ablakhoz támasztotta a fejét. Végigpillantott az esti utaso­kon, s azt gondolta értetle­nül: miért van az, hogy az emberek akkor is hazamen­MUZSIKALO FAUN (Takács Imre tusrajza) Ä nek, ha nem szeretnek * tthon lenni?... Nem érezte magát Idegen­nek az idegenek között, s az se bántotta, hogy a mostoha­apja nem engedte be. Régóta várt arra. hogy egyszer el­következik majd egy olyan este, amikor senkitől se fog félni. Jól érezte magát a vil­lamoson, legfeljebb az za­varta egy kicsit, hogy tázni kezdett. Lehunyta a szemét, s ettől a kis mozdulattól egyszerre minden megváltozott: az estét fényesség, a színek csodája töltötte be, minden csupa fe­hér lett, sárga, zöld, és kék is egy kevés; a villamos is elné­mult, mintha zajtalanul úszott volna a levegőben; egv alacsony, lódenkabátos ember bátorítóan integetett az ajtó­ból, majd egy darab csokolá­dét emelt a magasba, olyan nagy volt, mintha csokoládé­hegyből pattintotta volna le; szemben egy fiatal lány fel­nyitotta nagy szempilláját, s háta mögül képeskönyvet hú­zott elő, aztán szétnyitotta, s egy pillanat műve volt, hogy ott hullámzott Izsák előtt a tenger, homokpartján fénylet­tek a kagylók, csigák és a ka­vicsok; a vezető csilingelt kettőt-hármat. majd megállí­totta a villamost és hátraki­áltott: Bánatos bozótos. Füles mélázó helye, feltételes meg­álló. .. és valóban, csak oda kellett pillantani a magasból, Micimackó, Malacka, Füles jóindulatú érdeklődéssel áll­tak Tigris körül, aki éppen beleharapott egy bogáncsba, s azonnal csuklani kezdett... Így ment ez egész úton, az álom és az ébrenlét határán. Izsák boldog volt. boldogságét csak az zavarta, hogy egyre jobban fázott. Nem nyitotta ki a szemét, míg csak a villa­mosvezető, aki a végállomá­son kezében az irányítóváltó­val és a menetszabályozó karral át nem ment a kocsi másik elejére, s útközben fel nem ébresztette. Izsák megköszönte a figyel­mességet. — Én már megérkeztem — mondta és leszállt örült, s egy kicsit meg is lepte, hogy így ki tudta mondani, mintha máris célhoz ért volna. Könnyűnek érezte magát, leg­feljebb amiatt volt némi lel­kifurdalása, hogy az anyjá­nak nem szólt az elhatározá­sáról. s egyszer sem említette, hogy mennyire fél otthon. Nem kérdezősködött, biztos volt benne, hogy Márton út­baigazítása alapján megtalál­ja a nevelőotthont. Jöttek- mentek a késő esti emberek, a bepárásodott utcák is jöt- tek-mentek, a barátságtalan udvarok, a tér száraz fái és szobrai, csak jöttek-mente^c, ügyet sem vetettek rá, ami­ért Izsák nagyon hálás volt. Nem félt tőlük. A hosszú, ka­szárnyaszerű épülettől sem félt, legfeljebb egy kis csaló­dást érzett, az üvegkapu előtt, mintha arra számított volna, hogy várni fogják, talán ma­ga Márton is. A kapu zárva volt. Csönge­tett, egyelőre azonban hiába nyomta az arcát az üveghez, senkit se látott a folyosók fe­lől közeledni. Rövidesen ismét csöngetett egy hosszút, bár érezte: az csupán percek kérdése, hogy ki fogják nyitni előtte a ka­put. Annyira biztos volt eb­ben az érzésben, hogy még mielőtt világos lett az elő­csarnokban, lehunyta a sze­mét, hogy erőt gyűjtsön, és egy időre elbúcsúzzon az ál­moktól, mert egy ilyen ko­moly, sőt szigorúnak látszó épületben, ami előtt állt, olyan álmokról, mint az övéi. nyilván szó sem lehet RUDNA GABOR: LIMLOM Mennyi lom., mennyi loml Hiúság, önzés póz, .harag. Kiborult a piacon tejed, füles kosara. 2 A kakas a tyúk után nem szaladna ily bután, és kot-kot-kctkodács feles­leges okoskodás. Adtam neked ezer csókot: megcsókoltam szépen sorban mind az ezer bibircsókot. öt ujjad öt szeg, húsomban öt seb, bolond, kit a szerelem keresztedre köthet. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom