Nógrád. 1972. május (28. évfolyam. 102-126. szám)
1972-05-21 / 118. szám
Szekulit y Péter URR IDA: Az elnök . . AMI AZT ILLETI, jött ez a pap íj. hogy belépne a tsz-be. Tiszleletes úr, ennek semmi akadálya nincs. Hát, őr gondolta, hogy az irodába Nem megy ez így, tiszteletes- úr, először mindenki foglalja' el a helyét a külterületen és a munkája után, ahogyan megérdemli, fokozatosan beljebb kerül, Én se lettem egyszer e tsz-elnök. Azt mondja: rendben van 6 sem rősiteil dolgozni. Olyan erős ember volt, mint te, kérlek szépen. Kapált, kaszált, rendeseit dolgozott, mert, ugye, érdemeket is akart szerezni. Dolgozott két esztendeig. Harmadik esztendőn, akkor is ki volt mérve, mert ki kellett osztani, kiosztottam a területeket, persze a papnak is. Mások másodszor kapáltak, a tiszteleles úr meg még először. Hát, tiszteleten úr, nézze, tudja mi itt a helyzet? Aki átlagon alul termel, annak fizetni kell. A hiányzó részt be kell fizetni. Hát ő tudja, de most, mit csináljon, ő egyedül? Azt, amit a többi. Mások is egyedül kapálnak. Na, hogy két nap türelmet kér. Jól van. Megkapja. Rá három napra megyek az úton, s nézem: micsoda cifra sereg az ottan? Kapálnak, mezítelenül, mellvédő kombijáéban, nők meg satöbbi, az egész família Odaérek látom, ez a papnak a famíliája. Megyek oda. Tiszteletes úr, ifit baj van, maguk nagyon rosz- szul kapálnak, ebből megint baj lesz, itt is a gaz, ott is a gaz. Micsoda dolog ez? Itt meg egy egész sor kukorica kivagid06va. Hát azt mondja, hogy a gonosztevő — az egyik fiát gonosztevőnek hívták — vagdossa ki. Akkor mars haza a gonosztevővel, mert én agyonvágom ótet, ha még egy kukoricát kivág. Hált mit csinált ez a pap? Mérgében kérlek szépen, hogy ne maradozzanak szerte-széjjel, dohányzsineggel, mert csak úgy tudott rájuk ügyelni, magához kötözte a gyerekeket. A gonosztevő annál mérgesebb lett, megint kivagdosta a kukoricát A pap meg rá akart húzni a kapa- nyéllel a gonosztevőre. Az egyik gyerek jobbra szaladt másik balra, úgy, hogy az öreget mint a pók a legyet ösz- szegubancolták. Eldűlt a pap mindenestül. Ott hevert a földön, nem tudott mit csinálni. Hát úgy kellett elmetélni a spárgát, az öreget kiszabadítani. Addig-addig, betettem az Irodába pénztárosnak. De istentelen rossz írása volt. TISZTELETES ÜR. a jó istenit neki, azért maga egy pap, ilyen csúnyán írni, nézze meg az én írásom, én nem dicsekszem vele, de az enyémet, ahol jártam iskolába, mindenhol körülhordozták a tanítók, hogy ilyen szépen írná, ez csoda. A magáét' meg nem tudja senki elolvasni. A bankosok még mindig beleakadtak, hogy valaynit csináljak a pappal, mert ők ezt nem tűrik, mert amit egy nap le lehetne ellenőrizni a pénz- támaplóban, nem tudják, képtelenek kisilabizálni. Hát tiszteletes úr, baj van, maga nem lehet itten. Nem? Mi lesz a családjával? Tiszteletes úr, ne törődjön maga azzal, majd én gondoskodok magénak egy másik munkaterületről. Elmegy a csirkékhez. Nézze ottan, egyik nap munkába lesz, egy huszonnégy óra hosszat, utána meg tanulhassa otthon az igét, a prédikációt, amennyit bír. Temetésre ahova akar, oda megy ,akár szórakozhat is, de •ítészlet, a szerzőnek, a Szép- Irodalmi Künyvlsidónil, a Ma- gyarorszt? felfedezése sorozatsai] megjelenő köteléből. itt meg kell állja a helyit. Tudja, hogy itt is kell aludni éjjel, a csirkéknél? Hogyne, tudja. Mennyit lehet keresni? Háromezer-hatszáz forint. Többet keres, mint a könyvelésnél, vagy a pénztárosság.náL , Nagyon jó lesz, nagyon szépen köszönöm elnök elvtárs. ,a bizalmat, meg ehhez hasonló. Egyik alkalommal kérlek szépen, jön a brigád vezető. Nagy baj van elnök elvtárs. Micsoda? Harminchat csirke hulla. Tyű, a római szentségit, és ki volt szolgálatban? A tiszteletes. Azt a betyár, na várjunk csak. Kerül, fordul, jön a pap. Dadog, dadog. Persze nagyon dühös voltam, de nagyon csúnyákat nem akartam mondani, mégis intelligens emberrel van dolgom és lehetőleg megfelelő módon beszélgessünk. Azt mondja: elnök elvtár», egy kis türelmet, elmondom, hogy történt. Tessék, halljuk. Ez úgy történt, hogy az ag- ronómus, a BARNEVÁLL ag- ronómusa... én kimenteim a WC-re, az pedig bejött, bement a csirkékhez, pedig nagyon jól kell neki tudnia, hogy nem lehet idegennek bemenni, ohne pardon nélkül. Ez a gyerek most van itt másodszor, és bement a csirkékhez, azok összefutottak és agyonyomták egymást. NA, RENDBEN VAN tiszteletes úr, nyolc órakor tessék, jöjjön be az irodába, majd én hívatom ezt a gyereket. Olyan huszonnégy év körüli fiatalember volt. Mindjárt hívom a BARNEVÁLL-t. Jelentkeznek is, kérem ezt a fiút oda a telefonhoz. Istentelenül nekiestem ennek a gyereknek: szégyellj e magát, szakember létére ilyen őrültséget csinál, bemegy a csirkék közé, ahelyett vett volna magára egy munkaköpenyt. Aztán így bemegy kérem, és harminchat csirke agyonnyomta egymást, öl? Hát persze, hogy maga! Micsoda, ő nem: Hát, hogy szemen köpi a papot. Tiszteletes úr, hallja, hogy mit mond. azt mondja, hogy ő nem is volt bent. Most kinek van igaza? Nézze, szemebesí- tünk. Megjön az illető, ez a suhanc. Ráparancsolok: mondja a tiszteletes úrnak szembe, hogy hogyan volt. Ez elmondja, hogyan volt Tiszteletes úr! Mondja szembe, hogy hogyan volt. Ez meg mondja az illetőnek, úgy volt, hogy ő bement, a csibék megijedtek. A többit tudjuk. No rendben van, majd a bíróság előtt eldől ennek az ügye. Majd ottan lerendezzük. Gondoltam még egyet. Mondom ennek a fiatalembernek: maga meg mer erre esküdni, amit mond? Elnök elvtárs. én a szívemre teszem a kezem és becsületemre mondom, hpgy ez így volt, ahogy én mondom. Tiszteletes úr, maga meg mer esküdni ? Hát én... Én? Dadog. Ez meg nyújtja a kezét, hogy lehúz egyet a papnak, ha azt mondja, hogy megesküszik. A tiszteletes úr dadog. Azt mondja: hát, hát én, én nem e&küszök. Dehogynem, esküdjön meg nyugodtan, hogyha magának igaza van. Mire ő: illetlen dolog nekünk esküdni. Ne dadogjon tiszteletes úr, hanem most már mondja meg, hogy mi a helyzet. Őszintén mondja meg, de őszintén, és ne hazudjon! Arra felhívom a figyelmét, ne hazudjon, mert nézze, nem nekem hazudik, ebbül nagy baja lesz, mert 3600 forintnak lőttek. A papi fizetés kutyagumi ehhez képest, kap 1200 forintot. A püspöknek hazudhat, mondhat, amit akar, a maga papi állására ménkű se pályázik, de ilyenre meg az egész falu. és a pap“ Nem győzök itten rendet teremteni, mindenki a maga állására pályázik itten, köny- nyű állás, meg satöbbi, és hogy én a papot támogatom satöbbi. Megszólal a tiszteletes úr: na most már akkor elmondom elnök elvtárs, hogy történt. Hazudtam. Hű a szentségit neki, mondom, hát még ilyet tiszteletes úr, no, csak mondja el, hogy történt. No ez, ha mégegyszer előfordul Sörös, akkor maga nem lesz itt Még, hogy én a papot pártolom? Azt pártolom nézze, mert ha pappal is állunk szemben, úgy kell megbecsülni, mint egy munkatársat. Nem egyszerre lefaterozni. Azért engedje meg a világ, akármilyen műveletlen legyen valaki, ez illetlen dolog, ezt maga megértheti. A Bosporuson át A Bosporuson át már látom a frakkot Kemálon a frakkot amely elegancia és civilizáció a hazának hazárdnak is nevezhetik őt mert amikor eldobatta a fátyolt a tűz tetején táncolt nyugat, nyugat kiáltotta a cukros csemegésnek aki a nargilé kábulatából hirtelen felébredt HÁT EZ ÜGY történt, tetszik tudni, hogy nagyon meleg volt, 35 fokon felül volt, persze a csirkék mind feküdtek, el voltak nyújtózva, mint a hullák, úgy feküdtek ebben a nagy melegben. Én persze megijedtem, mentem, hogy majd megmozgatom őket, élnek-e. Aztán közben, amint akartam a kerítést átlépni — ugye a széles papi nadrágban, — beakadt a lábam, és közéjük vágódtam. Agyonnyomott 36-ot Azrt a megváltó, no mindegy, most már itt más megoldás nem lesz, mint az, hogy befizeti a csirkék árát. De erről senkinek sem szabad tudni, mert ha ezt megtudják, hogy maga úgy nyomta agyon, akkor még nekem is végem van, nemcsak magának. No, de azt se mondja el elnök elvtárs, hogy hazudtam. Jött az új gazdasági mechanizmus, már meg a csirkék ára... Egyre inkább nem volt kifizetődő a csirkékkel .vialó foglalkozás. Legjobb lesz, mondom, áttérünk a nagyállatra, amit a jászolhoz lehet kötni, azokat az állatokat főleg szeretem, megmondom őszintén, úgy ahogy van. NO DE HÁT, hogy üvele mi lesz? Majd arról én megint gondoskodom. Azt mondja, hogy szeretne elmenni a tehenészetbe. Tiszteletes úr! Oda? Oda nem! Nem lehet, tetszik tudni, először a borjúkhoz, aztán a növendékekhez, majd utána a tehenekhez. Maga se lett egysaere pap. Fokozatosan, először a gimnázium meg satöbbi, ugye teológia, egyetem, meg tudom is én, azután lehet mindig följebb. Meg aztán a másik az, hogy maga roppant szereti a tejet, azon, amennyit fogyaszt, kilenc borjút lehet fölnevelni egy év alatt, ha maga ott lesz a teheneknél. Maga elmegy a növendékeikhez: ott se tej nincs, se ez, se az. És mennyit lehet keresni? Én biztosítom a tiszteletee urat, hogy a fizetése meglesz, persze a normák alapján, ha dolgozik, de itt mindennap kell dolgoznia, nem minden másnap. Jól van, a pap dolgozik, köszöni a gondoskodást, satöbbi. Megyek, úgy harmadiknegyedik napjára, hányják a trágyát kifelé, olyan rögtönzött istálló volt az ottan, a baromfinevelőből átalakítva, és akkor még saroglyán hordták ki a trágyát. A párttitkárral együtt dolgoztak. Megyek oda, tiszteletes úr, hogy és mint? Hát nagyon jól meglenne, de nagy baj van. Micsoda? Hát majd csak úgy négyszemközt mondom meg inkább, mert nem akarom, hogy hallja a párttitkár elvtárs is. Panaszom van rá. Micsoda? Hát tudja, első nap, én ezt az embert nem is nagyon ismertem, és mindjárt első nap nekem azt mondja: gyere fa- terlcám, fogd meg ezt a sarog- lyát! Sörös, gyűjjön csak ide, azt a római szentségit magának, azért ne haragudjon, nézze nem az, hogy pap, nézi a csoda a rangját, nem arról van itten szó, hanem arról, hogy becsületesen szólítsa meg a munkatársát, mert se pertut nem ittak, se ez, se az, se nem is ismerték jóformán egymást. Roppant sértve érzem magam, mondja a tiszteletes. és megpróbálta erőtlen kezét esküre bírni ahogy az iskolában szokásos két ujja] így ni de értetlenül lehanyatlott a feje és egyenletes monotóniával két hangot variált a zene Kemál fejét a Bosporusról látom a frakk is elegáns érlelő napfény villámük a mákon. CSONKA DEZSŐ: Pár perce csak Pár perce csak És elment... vége! Én nem tüdője még Sírni érte. Szájam nem nyílt meg. Arcom még fagyott. Még meg sem értem azt. Hogy elhagyott. Pár perce csak. S magam maradtam Bevérzett szívvel Megtagadtan. S míg száz körömm Tón ho/óm — No, kérlek szépen, a pap jó ideig ottan volt. Dolgozott rendesen, nem. volt rá semmi panasz, vitte a saroglyát. Mondom, olyan erős volt, mint te, vagy tán még erősebb. Érelmeszesedést kapott a pap. Panaszkodott nekem, hogy mit csináljon. Ha biztosítanék valami könnyebb állást, ő be is lép a pártba. Tiszteletes úr, hát nem lehet ezt így. DE, HOGY 0 AKKOR kilép — kivetkőzik. Nézze hát, nem megy ez ilyen gyorsan, hogy gyerünk be a pártba, ezzel várni kell tiszteletes úr. Itt a silózás, most már négy napja esik az eső, és állunk, félben a rengeteg siló, a levente, a lövölde, az mind teli silóval, majd a guta üt meg. Most jön a vasárnap. Lónyi, Komáromi, ezek. Ujszasziék, Szabóék, mind a templomba akarnak menni. A rinaldó szentségit, gondolja meg, hogy micsoda baj lesz ebből nekünk? Rövidre szabja a „misét” tiszteletes úr, és ezt a sdlózást, ezt vesse fel nekik majd a templomban. Nézze, elnök elvtárs, én besegítek, igyekszem valahogy beékélni az igébe. Na kérlek szépen, kezdi az öreg a prédikációnál, hogy az Űr azt monda: nem vétkezik az, aki másnak az ökrét, szamarát megmenti. Tehát nem bűn, hogyha valaki a silónál dolgozik, miért arra éppen olyan szüksége van az állatnák, mint nekünk a lelkünk üdvösségére. Mert a siló — ami ott vaui a gödörben — lassú erjedése folyamatát biztosítani kell, mert mi i® csak úgy jutunk a mennyországba, ha lelkünk folyamatosan erjed egész életünk végéig. Tehát mentsük meg ezt a silót, hogy alkalmas legyen az állatok étkeztetésére. Idővel, amikor a pap beteg lett, én igyekeztem segíteni. Mór környékére lett elhelyezve egy nagy parókiára. KÖSZÖNTE NAGYON. Mondtam néki: a párttitkárral legyen, szíves tiszteletes úr, majd vegye fel a kapcsolatot, meg a bsz-elnökkel, és segítsen, ahogyan itten nekünk segített Minden köszönetem és hálám, az eddigi munkáért” Pár perce csak.. S mindennek vége7 Égész világom adtam érte. Szemem cgpk néz, Rémült-gyötörten, S még nem tudom. Hogy összetörtem. TOLDALAGI PÁL: Pár perce csak. És elment végei S én nem tudok még Sírni érte. Szájam nem nyílt meg Arcom még fagyott, Még meg sem értem azt. Hogy elhagyott! Megfiatalító harangszó Ha megszólalnak a harangok, mintha jó hírt jelentenének, zászlók lobognának, és frissen felcsendülne egy rövid ének, mely miután elhangzik, mégis tovább remeg a levegőben, Ártatlan és áttetsző hangok! A múltkor is hogy meglepődtem: mint Jób, én is szemétben ültem s rossz gondolatok cserepével vakaróztam, de a harangok megszólaltak, és víg és éber és fiatal is lettem újra; ezekben a pillanatokban a dicsőséges tavaszoknak nagy erejével felragyogtam. ÁLARCOSBÁL. Illusztráció Krúdy Francia kastélyához (Jánossy Ferenc metszete)
