Nógrád. 1972. május (28. évfolyam. 102-126. szám)

1972-05-20 / 117. szám

á mn *i- Jrrm i 8RÍ?' .tu '•”w-':i‘ -h3. í ■^N''iÖ!«feí -tó ,; ■>; ; • •_ , :• _4-. V’ • ■Áí -1-’1­HÉlpf JS»--,.. A Bundestag után a Bundesrat (a nyugatnémet felsőház) is ratifikált! Willy Brant kancellár és Walter Scheel külügyminiszter elégedetten gratulálnak egymásnak. A jóváhagyást aláírta Heinemann • államelnök is. Ezt köve­tően a kancellár bejelentette a rendkívüli választások kiírását fgy (áljált l?fo«?Iivában szovjet SespesolotoEc és A szovjet—amerikai találkozó közeledtével a két hírmagyarázója ország kapcsolatainak kérdé- ,>hogy a szovjet csúcs- síkra. Ugyanakkor a Pravda megemlíti, emberek a sei fokozatosan mind több és maguk részéről teljes egyön- több helyet kapnak a szovjet tetűséggel állást foglalnak az sajtóban. A moszkvai mentárok egyöntetűen kom- enyhülés politikája, s ennek abból részeként az Egyesült Álla­az alaptételből indulnak ki, mokhoz fűződő viszony javítá- hogy a Szovjetunió és az sa mellett.’! Egyesült Államok viszonyá­nak javítása lehetséges kívánatos A Novoje Vremja című és szovjet külpolitikai hetilap pénteki számának vezércikke A szovjet kommentátorok megint csak a szovjet—ameri- hangsúlyozzák: a Szovjetunió- kai kapcsolatok elvi kérdéseit ban nagyon jól tudják, milyen boncolgatja. Alapgondolatai: jelentősége van a szovjet— amerikai kapcsolatok állapo­„A jelenkor a globális szem­benállás és konfrontáció kur­tának a két ország népeinek szaka két világ — a kapita­létérdekei és az egész nem zetközi helyzet szempontjá­lista és a szocialista világ - között”. „De vajon azt jelen­Koppenhágában gratuláltak a ratifikálásért r Koppenhágában pénteken gén vagy jövő év elején meg- foefejeződött a NATO nukleá- tarthassák. ns tervező csoportjának XI. csoportjának n_ üléséről kia- ülése. dott közlemény röviden is­A koppenhágai tanácskozás merteti a tanácskozáson el- résztvevői pénteken üdvözöl- hangzott felszólalásokat, ame- ték a szovjet—nyugatnémet lyek a nukleáris fegyverek és a lengyel—nyugatnémet „taktikai védelmi alkalmazá- szerződések bonni ratiíikálá- sával” kapcsolatos politikai sát, — közölte a NATO szó- irányelvek meghatározásával vivője. A NATO-tagállamok foglalkoztak. Laird amerikai hadügyminiszterei gratuláltak hadügyminiszter az ülésen a nyugatnémet kollégájuknak, beszámolt a nukleáris straté- Helmut Schmidt hadügymi- giai fegyverek erőviszonyáról, niszternek. Kifejtették azt a A tanácskozás résztvevői véleményüket, hogy a bonni megvitatták azokat a tényező­ratifikálás elősegíti a feszült- két, amelyeket a nukleáris ség csökkenését és hozzájárul fegyverek „védelmi célokra ahhoz, hogy a tervezett euró- történő felhasználásakor” a pai biztonsági és együttmű- NATO-nak tekintetbe kell ködési értekezletet ez év vé- vennie. (MTI) Erich Honecker beszéde Az NDK fejlődése egyenletes és biztos r „A Német Demokratikus namban és Indokínában^ „Az Köztársaság szocialista fejlő- indokínai népek igazságos désének mérlege a VIII. párt- harcát minden erőnkkel tá- komgresszus óta örvendetesen mogatjuk” — húzta alá a pozitív, hála a pártszerveze- szónok. tek fáradhatatlan tevékenysé- Az NDK fejlődéséről kíje- gének, s a dolgozók teljesít- lentette, hogy a dolgozók kez- ményének'’ — hangsúlyozta deményezéseinek jóvoltából a Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpórt első titkára a párt járási titkárai­nak országos értekelzetén. Honecker rámutatott: a párt szocialista termelés gyors ütemű növekedést mutat. Végül a pártmunkások 'fe­lelősségéről szólva, rámuta­tott, hogy a legnagyobb erő; a törekvéseinek középpontjában személyes példamutatós. az a feladat áll, hogy tovább kell erősíteni a Német De­mokratikus Köztársaságot, mint a munkások és parasz­tok szocialista államát, s el kell mélyíteni a szövetséget a Szovjetunióval, még szoro­sabban hozzá kell kapcsolni a szocialista allamközösséghez. „Meg lehet állapítani — mon­dotta beszéde külpolitikai ré­szében Erich Honecker —, hogy a reakciós imperialista erők makacs ellenállása el­lenére Európában folytatód­nak az enyhülés irányzatai. Ehhez jelentős lépés a Szov­jetunió és az NSZK, illetve a Lengyel Népköztársaság és az NSZK között kötött szerződés ratifikálása. Ezek a szerződé­sek nemzetközi jogilag lerög­zítik kontinensünkön a máso­dik világháború és a háború utáni időszak eredményeit. Ezek az európai határok köte­lező erejű, nemzetközi jogi el­ismerését jelentik, beleértve az NDK és az NSZK között húzódó határt is. Honecker ezután megismé­telte a Német Demokratikus Köztársaságnak, azt a szán­dékát, hogy e szerződések ha- tálybalépte után kész az NSZK kormányával vélemény- cserét folytatni az NDK és az NSZK közti normális kapcso­latok megteremtéséről és az ehhez szükséges, nemzetközi jogszerű megállapodások kö­téséről.” Honecker a továbbiakban arról beszélt, hogy a világ más részein az imparializmus kiélezi a helyzetet. Ezt mu­tatja például, hogy Nixon pa­rancsára az Egyesült Államok tovább feszíti a húrt Viet­(MTI) ból, vagyis abból a szempont- az> hogy a két rendszer ból, hogy a nemzetközi hely- közötti létkérdés, tudniillik, zet a feszültség további erő- hogy ki kit győz le, a fegyve- södése, avagy enyhülése irá- r®h erejével muszáj eldönte- nyában fejlődik. A Pravda Itt ni?” Ennek cáfolataként a emlékeztet az amerikai Harris vezércikk felsorolja a szovjet Intézet adataira, amelyek sze rint a megkérdezett amerikai­békés együttélési politika ed­digi konkrét sikereit „a kele­ak 47 százaléka „az Egyesült ti szerződésektől” a fegyver- Államok egyszerű polgárainak kezesi hajszát korlátozó intéz­az antikommunizmus szelle­mében folyó több évtizedes és kedésekig. A szovjet külpolitikai heti­kitartó megdolgozása ellenére” lap más helyen Vladlen Kuz- a szovjet—amerikai kapcsola- nyecov érdekes elemzését tok javítása mellett szállt közli arról, hogyan folyt erikái a béke Nixon látogatásának szellemi előkészítése az Egyesült Álla­mokban. A kommentár, amely „Remények, prognózisok, spe­kulációk” címmel látott nap­világot, két fontos gondolatot taralmaz az amerikai elnök szovjetunióbeli útját megelőző hónapok amerikai sajtójának alapján. Először: az Egyesült Államokban „ma komolyab­ban és felelősségteljesebben értékelik a szovjet—amerikai kapcsolatok fontosságát, mint a háború óta eltelt időszak­ban bármikor, annak fontos­ságát, hogy fel kell kutatni az érdekek kölcsönösen elfogad­ható egyensúlyát, s olyan elő­remutató megoldásokat kell keresni, amely a két ország­nak és az általános békének egyaránt hasznára van”. A Novoje Vremja hírma­gyarázójának másik fontos következtetése az, hogy jólle­het, hosszú évek kellettek hozzá, az Egyesült Államok­ban most már végül is elis­merték: „a Szovjetunió nél­kül, s még kevésbé a Szovjet­unió elleniben, lehetetlen bármely nagy fontosságú nemzetközi probléma megol­dása”. (MTI) MeövalósílJiaíő a leszerelés Mostantól kezdve tilos * tengerfenék katonai célokra való felhasználása — írja Vlagyimir Viktorov, a Pravda hírmagyarázója a lap pénteki számában azzal kapcsolatban, hogy életbelépett az a szer- ződés, amely megtiltja nuk­leáris és egyéb tömegpusztító fegyverek ehelyezését a ten­gerek és óceánok fenéktérsé­gében. A fegyverkezési hajsza kor- látozására irányuló minden lépés, amely a leszreléshez ve­zet. széles körű jóváhagyásra talál az egész világon — ír­ja a Pravda. Kétségtelen, hogy az ilyen lépések előkészítése és megvalósítása igen bonyo­lult feladat. Az élet azonban már nemegyszer bebizonyítot­ta, hogy minden lehetőség megvan a haladásra e téren, ha az államok jóakaratot ta­núsítanak és törekszenek a- kölcsönösen elfogadható meg­állapodások elérésére. A tengerfenék-egyezmény folytatása annak, ami az atom- csendegyezmény, az ^toms.o- rompó-egyezmény és más megállapodások megkötésével kezdődött. Mindezek az egyez­mények meggyőzően tanúsít­ják. hogy a leszerelés reáli­san megvalósítható feladat, amelyért a sikerbe vetett hit­tel kell küzdeni — hangsú­lyozza a Pravda. (TASZSZ) Okinawa amerikai támaszpont marad 1972. május 15-én — a n. világ­háborúban nagy amerikai vérál- riozalokkal megszerzett, az 1931-es japán—amerikai békeszerződés megkötése óta amerikai közigaz­gatás alatt, álló Byukyu-szigetek (köztük a kőolajban gazdag Senkaku-sztgetek) visszatértek Japánhoz. A 2195 km3 területű, 73 szigetből álló csoporton egymil­lió japán anyanyelvű ember él. A szigetek egész gazdasági ter­melésében a mezőgazdaság és az elsődleges ipar 8, a feldolgozó- és egyéb másodlagos iparágak 18, az infrastruktúra és a haimadlágos — szolgáltató — ágazatok (a tá­maszpontokon foglalkoztatott munkaerő, a magántulajdonosok­tól bérelt támaszpontteriiletek, a kiskereskedelem, szállodák, szó­rakoztató ipar stb.) 74%-ban ré­szesedik. A mezőgazdasággal fog­lalkozó lakosság cukornádat, ba­tátát, kámfort, banánt és zöldséget termel. A szigetcsoport a háború előtt Japán legszegényebb vidéke volt. A megszállás ével alatt az amerikaiak 200 millió dollárt for­dítottak az úthálózat, a vUlamosl- tás, a vízellátás fejlesztésére, va. lamlnt a közoktatás megjavltás-t- ra. a katonai beruházásaik értéke pedig meghaladta a 68Ó millió dollárt. A Tajvantól és Japántól egyen­lő távolságra — körttlbélttl 700 ltm-re — fekvő 1170 km! területű Okinawa-azlgetem, helyezkedik el a terület közigazgatási központtá, a 260 ezer lakosú Naha, és itt ta­lálható az Egyesült Államok leg­nagyobb ázsiai támaszpontja is. A bázisok 297 km1 területet fog­lalnak el. A 137 különböző kato­nai létesítményen 91 000 amerikai katona állomásozik. Ezek a tá­maszpontók fontos szerepet Ját­szottak a koreai háború idején és a vietnami háborúban is. 32 000 Okinawa! dolgozott a katonai közigazgatásban és a támaszpon­tokon. Japán lakossága hevesen tilta­kozik az Oklnawán levő amerikai támaszpontok ellen, mert ezek nemzetközi konfliktus esetén az ország biztonságát veszléyeztetlk. A szigetek lakossága sem lelkese­dik az anyagországhoz való visz- szacsatolásért. Az amerikai admi­nisztráció csökkentésével és egyes bázisok átadásával a lakosság be­vételei csökkennek. Az 50 ameri­kai létesítmény megszüntetésével keletkező „védelmi hézagot” — a lakosság tiltakozása ellenére — 7009 japán katonának a szigeten való átlomásoztatásával kívánják betölteni, (Az oklnawatak még emlékeznek a japán katonáknak a II. világháború végén a helyi lakossággal szemben elkövetett kegyetlenkedéseire.) A Kyukyu- szigeteiken élő embereket ked­vezőtlenül érinti a dollár—yen át­váltásánál — a műit év decembe­rében végrehajtott — 17%-os yen­felértékelés. Az anyaországhoz való csatlakozás az, infláclé és az adóemelések árnyékát is eőrleve- titl a szigeteken. A szovjet —amerikai kapcsolatok történetéből Camp David, Becs, Glassboro A Moszkvai Rádió 1959. au- élt. Helyette az „árnyékkül- gusztus 3-án helyi idő szerint ügyminiszter” (a miniszteri 12 óra 30 perckor közleményt tisztséget betöltő Herter mel- idő szerint 12 óra 21 perckor amelyet a rakéta a Holdra vitt. Szeptember 15-én, helyi olvasott fel: „Az Amerikai lett) az elnök fivére. Egyesült Álalmok elnöke meg- Elsenhower volt. Milton ereszkedett le a Washington Milton melletti katonai repülőtérre, jet miniszterelnökkel. Két hét utazás, két hét ta­hívta a Szovjetunió Minisz- Eisenhower befolyása fokoza- az akkori idők legnagyobb tertanácsának elnökét, hogy tosan növekedett Dulles halá- polgári utasszállító gépe, a tegyen la óta, ő kísérte el Nixont is TU—114-es fedélzetén a szov, (az akkori alelnököt) Moszk­vába. Persze, nem a tanácsadókon nácskozás kezdődött. Hruscsov fogadta.” A rádióközlemény a múlott az, hogy létrejöhetett a részt vett New Yorkban az hidegháború hosszú esztendői csúcstalálkozó. Európa kérdé- ENSZ-közgyűlésen, előterjesz- után Potsdam óta az első sze- sei megérettek arra, hogy tette itt a szovjet kormány le- mélyes találkozót jelentett be megvitassák őket (elsősorban szerelési javaslatát. Ellátoga- a két nagyhatalom vezetője a berlini válság állt az érdek- tott több nagyvárosba, ismer­lődés középpontjában), ugyan­akkor a nemzetközi helyzet is alkalmassá vált, hogy tár­gyalóasztal mellé üljön a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetője. 1959. szeptemberében hivatalos látogatást az Egye­sült Államokban. N. Sz. Hrus­csov a meghívást örömmel el­között. r Uj „árnyékkülügy- miniszter" A hidegháború amerikai hí­vei a hír hallatán tiltakozni kezdtek. Joseph Alsop, a nagynevű publicista, aki min­dig is a kemény vonal híve volt, a New York Herald Tri­Holdrakétán Washingtonba Hruscsov holdrakétén uta­kedett az amerikaiak életé­vel. Fogalommá azonban az a titkos, zárt ajtók mögötti megbeszélés vált, amely Eisen­hower elnök Washingtontól 100 kilométerre északra levő hegyi nyaralójában folyt. A kis helység neve: Camp Da­vid. A Camp David-i szellem viszont politikai szakkifejezés­sé lett: a nehéz kérdések köl­csönös jószándékkal történő vuii, « j. ui n. ncimu ni- ni uat;»uv uuiui «ívelem uia­bune-ban arról cikkezett, hogy zott az Egyesült Államokba ® U-2 és Dallas Eisenhower rossz tanácsadók — írták a washingtoni lapok, befolyása alá került. Ami Szeptember 14-én ugyanis, Alsop szemszögét illeti, e ta- moszkvai idő szerint 0 óra 02 nácsadók valóban kicserélőd- perc 34 másodperckor a Föld Camp Dávidét azonban ha­tek. Dulles, aki miután meg- kísérőjének felszínébe csapó- marosan elfeledtette egy re­pülőgép. A Szovjetunió terü­lete fölött lelőtték a Powers NOGRAQ - 1972. május 20., szombat vált a külügyminisztérium ve- dott az első embrekéz alkot- zetésétől, és az elnök elsőszá- ta — szovjet gyártmányú — mú külpolitikai szakértőjévé holdrakéta. Valóságos űrláz kapitány vezette U—2-es lett, néhány hónapja már nem támadt az Egyesült Államok- kémrepülőgépet. Az Egyesült ban; Hruscsov magával vit- Államok kormánya megtagad­te az amerikai fővárosba an- ta az eset miatti bocsánatké­nak a kis zászlónak a mását; rést- és továbbra is ragaszko; dott ahhoz a jogához, hogy felderítő repülőgépeket küld­jön a Szovjetunió légterébe. Emiatt nem tartották meg a tavaszra tervezett párizsi csúcsértekezletet. 1960 őszén a négyévente szokásos elnökválasztási harc­ból Nixonnal szemben Kenne­dy került ki győztesen. A szovjet miniszterelnök és Leonyid Brezsnyev, a Legfel­sőbb Tanács Elnökségének el­nöke újévi jókívánságában ki­fejezte reményét, hogy „az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió viszonya új, ésszerű alapon fejlődik majd, népeiknek a békére és barát­ságra való törekvéseinek meg­felelően.’’ 1961. június 3-4. Politikai gesztusként a Szovjetunióban szabadon bo­csátották a másik, ugyancsak nevezetessé vált kémrepülő­gép. az RB—47-es két pilótá­ját. 1961. márciusában diplo­máciai csatornákon megkez­dődött az előkészítés, június 3-án és 4-én pedig Bécsben létrejött az újabb csúcstalál­kozó. A kérdések, amelyekről szó volt, a legfontosabbak voltak: mi legyen a német békeszerződéssel, lehetne-e csökkenteni a fegyverkezési kiadásokat, megvalósttható-e valamilyen lépés a leszerelés érdekében ? A megbeszélések végén a két szóvivő, Harla­mov és Salinger kijelentette: a találkozó hasznos volt. A két államférfi megismerte egymás álláspontját, meg­egyeztek abban- hogy érdemes folytatni az eszmecserét. De miként a nagyhatalmak csúcstalálkozói befolyásolták a nemzetközi légkört, a politikai feszültség visszahatott ezekre a magas szintű eszmecserékre is. Előbb Berlin körül támadt feszültség, majd a kubai vál­ság okozott komoly nehézsége­ket. Amikor pedig ismét be­köszöntött az érezhető politi­kai enyhülés, Dallasban eldör­dültek a lövések, amelyek ki­oltották Kennedy életét. Délkelet-ázsiai árnyék Az elnök halálával a kezdő­dő eszmecsere megszakadt. Johnson a konzervatív déli ál­lamok képviselőjeként került az alelnöki, majd onnan az elnöki székbe — épp úgy, mint egykor Truman. A Szov­jetunió megpróbálkozott a kapcsolatok fenntartásával. 1966-ban új konzuli egyez­mény született. Előbb Gromi- ko külügyminiszter tárgyalt Johnsonnal, majd 1967 júniu­sában Koszigin miniszterelnök a New Jersey állambeli Glass- boróban találkozott az elnök­kel. Ez az eszmecsere azonban a korábbinál lényegesen fa­gyosabb légkörben folyt. Ár­nyékot vetett rá az egyre éle- ződőbb vietnami helyzet és a közel-keleti válság. Az egyre súlyosbodó vietnami eszkalá­ció, a demokratikus Vietnam elleni bombatámadások olyan feszültté tették a világhelyze­tet. hogy semmivé váltak azok a csúcstalálkozótervek, amelyeket most elsősorban amerikai részről szorgalmaz­tak. Kereszthy András (Következik; Az út Moszkváig)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom