Nógrád. 1972. május (28. évfolyam. 102-126. szám)

1972-05-03 / 102. szám

ggkerescn fejlődik Kuba «gazdasaga Fidel Castro, a kubai for­radalmi kormány miniszterel­nöke Havannában mondott május elsejei beszédében egyebek között a szigetország belső gazdasági helyzetével foglalkozott. Elmondotta, hogy az év első három hónapjában több ipar­vállalatnál igen gyorsan fo­kozódott a termelés. Növeke­dett az élelmezési cikkek ter­melése, bővült a könnyűipari vállalatok termelési volume­ne, s az országban gyors ütemben folyik a lakás- és is­kolaépítkezés. A forradalom által kitűzött feladatokat a Jakov Malik, a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselője le­vélben hívta fel Kurt Wald­heim ENSZ-főtitkár figyelmét arra a tényre, hogy a Zsidó Védelmi Liga felújította hu­ligánakcióit. Malik közölte, hogy e napokban a Szovjet­unió ENSZ-képviseletéhez névtelen levelek érkeznek, és kubai munkásosztály egyre nagyobb odaadással oldja meg. Castro a továbbiakban szólt azokról az intézkedésekről, amelyeket a Kubai Kommu­nista Párt és a forradalmi kormány tett a társadalom- biztosítás és az egészségügyi ellátás megjavítására. Kuba gazdasági fejlődésé­nek távlatairól a miniszterel­nök elmondotta, hogy széles körben folyik olyan ipari és mezőgazdasági központok épí­tése, amelyek lehetővé teszik a rizs és más mezőgazdasági kultúrák vetésterületének je­lentős növelését. Még ebben az évben átadják rendelteté­azokban fizikai leszámolással fenyegetik a szovjet diploma­tákat. A város utcáin zaklat­ják a szovjet embereket. Va­sárnap a Szovjetunió ENSZ- képviseletének épületéhez ve­zető utcákon a cionisták féke­vesztett szovjetellenes tünte­tést rendeztek. (MTI) sének a legnagyobb kubai víztárolót. A cukorrépa és más növé­nyek vetésterülete jelenleg több mint 50 százalékkal múl­ja felül az elmúlt évi vetéste­rületeket Fidel Castro beszédében részletesen szólt az 1970— 1971. évi szárazság által oko­zott gazdasági nehézségekről. Ezzel kapcsolatban méltatta a szocialista országok nyújtotta segítséget, s kijelentette, hogy Kuba kapcsolatai a szocialis­ta államokkal és különösképp a Szovjetunióval ma szilár­dabbak, mint valaha voltak. (TASZSZ) Tokió visszafelé lép A japán kormány a jelek szerint „megkeményíti” ál­láspontját a Kínával való kapcsolatok rendezésének kér­désében. Megfigyelők szerint Szato miniszterelnök ily mó­don reagál arra a kínai gya­korlatra, hogy egymás után hívják meg Pekingbe azokat a liberális demokrata politi­kusokat, akik esélyes jelölt­ként léphetnek fel a Szato lemondásával megüresedő pártelnöki és miniszterelnöki tisztség megszerzéséért. A to­kiói vonal merevedésének je­le, hogy a hatalmon levő li­berális demokrata párt fe­gyelmi eljárást indított a közelmúltban Pekingben járt Fuzsijama volt külügymi­niszter ellen, aki úgymond elvi engedményeket tett a kínaiaknak, s nem képvisel­te a párt hivatalos állás­pontját l Nincs abban semmi túlzás, ha azt mondjuk: a Német Szövetségi Köztársaság euró­pai helyének megteremtéséért a szövetségi állam létrejötte óta még egyetlen kormány sem tett annyit, mint a most hatalmon levő Brandt—Scheel vezette szociáldemokrata- szabaddemokrata koalíció. Adenauerre és a hidegháború­ra emlékezve méltán mondják a megfigyelők: ha az a szárny volt a hideg észak, ez a vonal most a legmelegebb dél. S erre a Brandt-kabinet leg­inkább azzal szolgált rá, hogy a kontinensen meglevő realitá­sokat felismerve meghirdette új keleti politikáját, vagy ahogy másként nevezik a „nyi­tás Kelet felé” programját. Hangsúlyozni szükséges, hogy sem Brandt sem pedig vezetőtársa, a szabaddemokra­ta Scheel nem valamilyen em­beri lojalitástól vagy valami hasonlótól vezettetve lépett er­re az útra, hanem azért, mert tudván tudták: ha megma­radnak az előző kormány vo­nalán, a szövetségi köztársa­ságot teljesen elszigetelik Európától, s az egyébként erős tengeren túli kapcsola­tokkal bíró ország egyes- egyedül marad azon a konti­nensen, amelyhez földrajzilag tartozik. A kérdés lényege te­hát az volt: politikailag is kapcsolódni Európához, ami viszont elképzelhetetlen volt a nyitott kérdések rendezésének megkezdése nélkül. Amikor Brandt Moszkvában, majd Varsóban kézjegyével látta el a szovjet—nyugatné­met, illetve a lengyel—NSZK­Huszonöt ország képviselői Ä Pozsony melletti Pezi- nokban befejezte munkáját a Béke-világtanács európai biz­tonsággal foglalkozó bizott­ságának kétnapos ülésszaka, amelyen részt vettek a BVT elnökségének és titkárságának tagjai, valamint 25 európai ország békebizottságának kép­viselői. A Szovjetunió, Ma­gyarország, az NDK, Len­gyelország, Csehszlovákia, Belgium, Nagy-Britannia, Ír­ország, Olaszország, Francia- ország és más országok bé­tárgyaltak kebizottságának képviselői foglalkoztak a népek egyre szélesedő mozgalmával, a bé­ke és a biztonság védelmé­ben. az Egyesült Államok in­dokínai imperialista agresszi­ója ellen. Egyhangúlag jóvá­hagyták a Szovjetunió és a szocialista országok békesze­rető politikáját, amely a leg­főbb akadály azok útjában, akik bonyolulttá akarják ten­ni a nemzetközi helyzetet és ismét vissza akarják téríteni a világot a hidegháború kor­szakába. (MTI) Sarokba szorítva Dél-Vietnam egyik fontos tartományi székhelye, Quang Trl hétfőn este a szabadságharcosok kezére került. Egy nappal korábban, vasárnap este, William Rogers amerikai külügyminiszter nyilatkozott az NBC tv-állomásnak. Akkor a Thieu-csapatok, amerikai segédlettel, még tar­tották Quang Trit, de látható volt már, s Rogers nyilván tudta, hogy nem sokáig. Talán az újabb vereség előre vető­dő árnyékában volt beszéde meglehetősen kétnyelvű. Nem­csak azt mondta ugyanis, hogy az USA „nem engedi, hogy az ellenfél jelenlegi offenzívája Dél-Vietnamban vereséggel végződjék”. Ez természetes, mi mást mondhat? Ha nem azt mondaná, akkor akár azonnal csomagolhatna a Vietnamban állomásozó egész amerikai haderő. E rutinkijelentés mellett érdekesebb azonban, hogy Rogers azt is sejtetni engedte; Washington rugalmas lesz a korábban előterjesztett nyolc­pontos tervet illetően, s reméli, hogy a párizsi Vietnam-érte- kezlet ezen a héten konstruktívabb lesz. Csütörtökön majd kiderül: van-e aranyfedezet Rogers szavai mögött, vagy taktikázásról van-e szó csupán megint? Erre vonatkozóan a csütörtökön sorra kerülő tárgyalásig nem jósolhatunk. Azt azonban már most leszögezhetjük, hogy Rogers egyáltalán ezt a kijelentést is megengedte ma­gának, az nyilvánvalóan a sarokba szorítottság jele Thieu- ék és amerikai patrónusaik számára. Nem várták, nem hitték, hogy a szabadságharcosok tavaszi offenzívája ilyen hosszú ideig tartó, ilyen félelmetes és ennyire sikeres lesz. Szenzációsnak tartják a holdkőzeteket Hétfőn megkezdték a hous­toni űrhajózási központban az Apollo—16 legénysége által hazahozott holdkőzetek vizs­gálatát. A vizsgálatokat nitrogénnel töltött steril kamrában végzik. Megállapították, hogy a há­rom űrhajós által összegyűj­tött holdkőzetek együttes sú­lya 96,5 kilogramm, azaz 14.5 kilogrammal kevesebb, mint ahogyan először becsülték — az előző expedíció során ösz- szegyűjtött talajmintákéhoz képest azonban így is rekord- mennyiségű. Az első vizsgálatok eredmé­nyei alapján — mondotta egy houstoni geológus — a földre hozott kőzetminták a lelek szerint a tudósok ..leg­vadabb elképzeléseit is felül­múlják”. (MTI) Ismét provokációk New Yorkban Pünkösdkor ismét Berlinbe és az NDK-ba utazhatnak a nyugat-berliniek, (május 17. és 24. között). Mint képünkön látható, a Nyugat-Berlinben felállított utazási irodák már megkezdték működésüket India békére törekszik Előrehaladás a SALT-tárgyalásokon Dzsagzsivan Ram, indiai hadügyminiszter kedden be­szédet mondott az alsóházban. Határozottan visszautasította néhány képviselőnek azt a követelését, hogy India kezd­je meg atomfegyverek előál­lítását. Ram hadügyminiszter be­szédében érintette az indiai szubkontinensen kialakult helyzetet is. Különösen azt hangsúlyozta, hogy India a tartós és szilárd béke megte­remtésére törekszik az egész világon. Ázsiában, különösen a szubkontinensen. (TASZSZ) Richard Nixon, amerikai elnök vezetésével hétfőn a Fehér Házban rendkívüli munkaértekezleten vitatták meg a stratégiai fegyverze­tek korlátozásának kérdéseit. Az amerikai elnök legfonto­sabb tanácsadóinak bevoná­sával tartott értekezleten je­len volt Gerard Smith, a SALT-tárgyalásokon résztve­vő amerikai küldöttség veze­tője is. Ronald Ziegler, a Fehér Ház sajtótitkára hétfőn este nyilatkozatot olvasott fel a sajtó képviselőinek. Ebben kijelentette: a SALT-tárgya­lásokon előrehaladásokat si­került elérni és jelentős mér­tékben növekedett annak le­hetősége, hogy a stratégiai fegyverzetek korlátozásáról a két ország között megállapo­dás jöjjön létre. Ronald Ziegler szerint Nixon elnök felkérte Gerard Smithet, hogy még hétfő es­te utazzék vissza Helsinkibe ég az új utasítások birtoká­ban folytassa a tárgyaláso­kat a szovjet küldöttséggel. Esélyek és remények Bonnban szerződéseket nagy lépést tett előre az európai enyhülés és közeledés útján. Ugyanakkor azonban kihívta maga és poli­tikája ellen a CDU—CSU, s vele egyetemben az egész nyugatnémet jobboldal harag­ját. Árulással, az NSZK ér­dekeinek kiárusításával vá­dolták, s volt olyan megjegy­zés is, amelyik a kancellárt Moszkva nyugat-európai ügy­nökének titulálta. A hecc­kampány a ratifikálási vita során hágott tetőpontjára. Ak­kor, amikor arról volt szó, hogy nemzetközi jogi formá­ban is hatályba léptessék a keleti szerződéseket, s aztán azok szellemében fejlesszék, ápolják az érdekelt országok közötti együttműködést. Nyil­vánvaló tehát, hogy a Barzel szárnyai alá húzódó jobboldal inkább a korábbi, idegtépő, az európai hétköznapokat fe­szültségekkel terhelő állapot­tal rokonszervezik, s a még nyitott politikai és egyéb kér­déseket nem tárgyalások és megállapodások, hanem va­lamilyen revans útján akarja rendezni. Ezen még az sem változtat, hogy Barzel azt mondja: ha a Brandt-kormány csődöt mond, az ő kancellár­sága alatt új tárgyalásokat kezdenének a Szovjetunióval. Más ugyanis az ígéret és me­gint más az, ami már tény, arról nem is beszélve, hogy a szovjet kormány — teljes joggal —, elzárkózik a már parafáit szerződés módosításá­tól. Ilyen légkörben tűz és víz csapott össze tehát Bonnban, amikor Barzel és az ő pártfo­golt jai a parlamentben be­terjesztették bizalmatlansági indítványukat. Mint ismeretes, ha kis többséggel is, de a szavazásból győztesen került ki Brandt kormánya, s győ­zelmet aratott a második sza­vazás során is. Ezzel azonban még nem dőlt el minden, hisz’ a szociáldemokrata—szabadde­mokrata koalíció nem rendel­kezik elsöprő fölénnyel a parlamentben. A kétszeri sza­vazást követően tehát meg­kezdődtek a pártközi alkudo­zások. Barzel nyilvánvalóan arra törekszik, hogy a vesztett csata után új pozíciókat sze­rezzen, Brandt viszont meg akarja tartani korábbi és je­lenlegi állásait, s zöld utat próbál biztosítani a parla­mentben a keleti szerződések ratifikálásának. Egy vasárnapi beszédében a kancellár kije­lentette: ha másként nem megy a dolog, a népre bízza a döntést, vagyis kiírják az új választásokat. Sejtésünk sze­rint azonban ez csakugyan a legvégső eszköz lenne amihez Brandt csak akkor nyúlna, ha már végképp nem képes biz­tosítani a parlamenti szava­zás pozitív kimenetelét. (Csü­törtökön már valószínű többet mondhatunk erről, egyes meg­figyelők szerint ugyanis ek­kor tnár sor kerülhet a Bun­destagban a szavazásra.) Bonyolult és szerteágazó a nyugatnémet belpolitikai élet, Esélyeket még latolgatni is kockázatos. Valamennyire azonban mégis eligazító jel­legű a francia és az angol ál­láspont. Londonban például majdnem nyilvános bátorítást adtak Brandtnak keleti poli­tikája folytatásához, amikor legutóbb ott járt. Franciaor­szágban pedig úgy vélik: a kancellár „felelős államférfi”, aki tudja, egyedül csak akkor cselekszik helyesen, ha Euró­pa (értsd Nyugat-Európa) ér­dekeit figyelembevéve tánto- ríthatatlanul kitart a keleti po­litika mellett. Washington nem szentelt nagy figyelmet a nyu­gatnémet pártközi válságnak. Elképzelhető azonban, hogy a háttérben vagy az egyik, vagy a másik félnek, de lehetséges, hogy mind a kettőnek nyújta­nak bizonyos bátorítást. Most tehát így vetődik fel a kérdés: győz vagy veszít e Brandt? A választ halasszuk el a hét végéig. A felelet azon múlik, hogy a CDU—CSU ellenzék köreiben az európai felelősségük tudatában levő, vagy pedig a felelőtlen elemek kerülnek-e felül. No, és azon, hogy a kormányon levő koa­líciónak sikerül-e rendeznie kissé zilált sorait. Ha egység lesz, a ratifikáció megvalósul, s ezzel egész földrészünk nyer. Szolnoki István Értosfljiik a uásörlöküzönséget, hogy Vácott megnyitottuk a megye legnagyobb ruházati áruházát! Húszmillió forintos árukészlettel, udvarias kiszolgálással várja vásárlóit a EPest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat DUNAKANYAR Áruháza. f

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom