Nógrád. 1972. május (28. évfolyam. 102-126. szám)

1972-05-03 / 102. szám

illegve, 1972. ma’us 1. Jókedv, vidámság (Folytatás az 1. oldalról) Ezután köszöntötte azokat az nemeket, amelyek az elmúlt j jó munkája alapján a Ki­váló Vállalat és az Élüzem ci­nét elnyerték. Beszédét így iejezte be: — Népünk azzal is segíti a dolgozók nemzetkö- iségének ügyét, ha erősíti szo- ialista hazáját, ugyanakkor zzal is nagy szolgálatot tesz r haza ügyének, ha követke­zetesen internacionalista. Pattogó indulóba kezdett a két zenekar, aztán megindult a felvonulás. Elöl a várossá nyilvánítás 50. évfordulóját szimbolizáló - 50-es feliratot vitték a fiatalok. A város cí­mere, a városzászló, vörös és nemzetiszínű lobogók követ­keztek. A nyitóképet nem sok­kal követték a népviseletes kisterenyei, karancslapujtői és karancske&zi folklóregyütte­sek. Aztán a műit elevenedett meg a Kohász-stadion vörös salakján. Az 1919-es Tanács- köztársaság eseményeit mu­tatták be a kohászati üzemek dolgozói. Korabeli katonaru­hás és civilruhás férfiak, nők és gyermekek haladtak a sor­ban, a Tanácsköztársaság vö­rös zászlaja mögött. A táblák az 1919-es jelszavakat hir­dették. A második élőképet a szén­medence bányászai mutatták be. Azt, hogy Salgótarján munkásai, dolgozói kitörő örömmel fogadták a tanács­szakmunkásai fegyelmezett, nagyszerű kerékpárbe­mutatót rendeztek a stadionban hatalom győzelmét. A prole­tárdiktatúra fegyveres védel­mére forradalmi lelkesedéssé, sorakoztak fel. A salgótarjáni vörös munkásezred proletár- hőseinek elszántsága, öntuda­ta példa volt a harcban. Vö­röskatonák piros szegfűvel kö­zeledtek az emelvény elé. Megelevenítették az 1919. má­jus elsejei felvonulást, zászlók­kal, táblákkal, léggömbökkel jelképezne a szabadság örö­mét. „Mindenkihez!” „Éljen május 1., a munkások ünne­pe!” „Éljen a világforrada­lom” — olvashattuk a táblá­kon. De bemutatták az élő­képben azt is, hogy a veszély­be került salgótarjáni szén- medence védelmére a bányá­szok tömeges felfegyverzésére van szükség, hogy megállít­sák a burzsoá intervenciós csapatokat. A munkászászióal- jak parancsnokai és a kom­munista vezetők a védelem megszervezéséhez láttak. „Védd meg a proletárok ha­talmát!” „Be a Vörös Hadse­regbe!” „Vöröskatonák, előre!” — hirdették a jelszavak. Ha nyolc nappal később is, de Salgótarjánban és környé­kén is megdöntötték a tanács­hatalmat. A nyomor, az el­nyomatás következett ezután. Csendőrök láncba verve kí­sérik a munkáért, kenyérért, a szabadságért harcoló bá­nyászt. Aztán az éhségsztrájk emlékét idézte a látvány. Peregnek az események. 1926. április 27-e, az éhség­felvonulás. Az 1928-as őszi sztrájk, az 1929. novemberi sztrájk, majd a munkásveze­tők letartóztatása. 1930. április 12: éhínség, létbizonytalan­ság volt a bányászok osztály­része. A zenekar „A rablánc a lábról lehullott...” melódiát játssza. Aztán 1944. november 23-a: a karancslejtősi bányá­szok sztrájkja, a bányászok ellenállása elevenedik meg a vörös salakon. 1944. december 25: a törté­nelmi sorsforduló dátuma Salgótarjánban is. Szovjet ka­tonák, magyar munkások sza­bad megmozdulása a város­ban. A Magyar Kommunista Párt jelszavai újjáépítésre buzdítják Salgótarján munká­sait. A felszabadulás, az újjá­építés, a népi hatalom meg­szilárdítása elevenedik meg az ünneplő közönség előtt. A rejtekhelyről előhozott gépek, a romeltakarító brigádok ásóval, csákánnyal, lapáttal. Arról is büszkén számolnak be a fel­vonulók, hogy 1947-ben az MKP már 74,5 százalékot ért el Salgótarjánban, a választá­sok során. Aztán az államosí­tásokról szólnak a táblák. A negyedik élőkép követke­zett: 1948-tól napjainkig a vá­ros fejlődését mutatták be a felvonulók. Hangulatában vi­dám, hagyományos május el­sejei felvonulásokra emlékez­tető képeket láthatott az üli- neplő közönség. Egy úttörő­ruhás gyermek 1948 évszámát vitte elöl a táblán. Aztán egy hatalmas transzparens követ­kezett: „Tiéd az ország, ma­gadnak építed.” Csapatzászló­kat lengetett a szél. Virágokat vittek az egyenruhás kisdobo­sok és úttörők, elhozták ma­gukkal a VII. világifjúsági ta­A nap érdekessége az ökörsüfés volt a Zója-ligetben. Az ínyencfalatok mindenkinek ízlettek Megtelt a Zója-liget, A napsütéses hegyoldalt családok, barátok lepték el, hogy együtt ünnepeljenek lálkozó emblémáját is. Népvi­seletben öltözött fiúk és lá­nyok pámatáneot mutattak be a lelátó előtt. Az ifjúgár- d isták zárták a sort. Színes, kedves jelenetekkel kedveskedtek a fiatalok a tri­bün előtt. Ezrek és ezrek tap­soltak a holnap felnőttéinek. „Föl vörösök, proletárok.. — játszotta a zenekar. És megindult a város üzemeit képviselő miunkáscsoportok tömege. Elöl az építők nagy­szerű dekorációval reprezen­tálták a város újjászületését, újjáépítését. A Karancs ma­kettje, majd a kenyérgyár, a Bolyai Gimnázium, a megyei kórház, a Pécskő Üzletház rajza díszítette a sort. Hatal­mas darun „1972” felirat füg­gött — hirdetve az újjászülető Salgótarjánt. De bemutatták az Építőipari Vállalat évről évre fokozódó termelési érté­két, a város nagyobb beruhá­zásait is.' A megyed, kórház fehér kö­penybe öltözött dolgozóival a város legfiatalabb üzemeinek képviselői vonultak el a sa­lakos pályán. A vegyipari gépgyár, a BRG, a Kötő Htsz asszonyai hirdették: megol­dottuk a nők munkába állítá­sát. A sportpálya alsó bejáratá­nál fegyelmezett sorokban megjelentek a salgótarjáni 211-es Mü.M szakmunkásta­nulói, több mint százan. A jövő szakmunkásai ők. Fegyel­mezett sorokban, kerékpáron, hatalmas zászlókkal mutatták be látványos produkcióikat. A gimnazisták zárták az ünneplők sorait. Labdával, kendőkkel, zászlókkal, eser­nyőkkel mutattak be szín­pompás gyakorlatokat. Aztán a pálya közepét ellepték a Madách Gimnázium leánynö- vendékei. Kék és fehér, piros és fehér szalaggyakorlatuk le­nyűgöző látvány volt, majd a pálya közepén élőképben írták ki: Madách. A holnap szak­munkásai mellett, a jövő ér­telmiségi dolgozói. A műsort női focimérkőzés és kultúrműsor zárta. Zengett a stadion a népdaloktól. Tap­solt a hatalmas közönség a ka- rancslapujtőiek fonójátékának, a karancskeszi népdalosoknak, a kisterenyei táncosoknak és a műsorzáró Kristály zenekar­nak. Vidáman, felszabadultan ünnepelt a megyeszékhely. Ünnepelt a vidék Balassagyarmaton is zenés ébresztő köszöntötte a város lakóit a 28. szabad május el­sején. Délelőtt kiállítást nyi­tottak a városban, majd 11 órától elkezdődött a nyírjesi majális programja. Sportbe­mutató, fúvószenekari hang­verseny, kultúrműsor, majd szabadtéri bál tette színessé a A holnap felnőttel, a Madách-gimnazisták gyönyörű zászló­gyakorlatot nunaUak oe balassagyarmati programot. Szécsényben is zenés ébresztő köszöntötte a járási székhely lakóit. A központi ünnepséget a ligetben rendezték meg. Ri- mócon és Ludányhalásziban egész napos programot szer­veztek körzeti ifjúsági találko­zó keretében. Pásztón felvonu­lással köszöntötték május else­jét. A község lakóival szovjet vendégek is ünnepeltek ezen a napon. A v salgótarjáni, a balassagyarmati járásban, de á megye minden községében változatos műsorral, színpom­pás majálisokkal köszöntötték a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepét. Vidám percek Salgótarján ban Már a május elsejét meg előző vasárnap nagy törne kereste fel a salgótarjáni Zó- ja-ligetet, a várost övező he­gyeket, tisztásokat. A megye­székhely legnagyobb attrak ciója a Zója-TIgetben megren­dezett ökörsütés volt. A fel­szerelést Borsodból szállítot­ták Salgótarjánba, s a Ven­déglátó Vállalat nagyszerű szakemberei igazán kitettek magukért. A május elsejei ün­nepséget követően már a déli órákig több mint kétezer ada­got adtak el az ökörsültből. De kitett magáért az Élelmi­szer-kiskereskedelmi Vállalat is. Sátraikban gazdag volt a kínálat a frissen sültekből, ételből és italból. Mások „ön- kiszolgáló” módon látták el magukat. Szalonnát vagy zsi- ványpecsenyét sütöttek. Vi­dámság, jókedv jellemezte ezt a napot. A Zója-liget mellett kisebb csoportokkal lehetett találkozni Saigon, Eresztvény- ben a Kereseg-laposon, a tó­strand környékén. Gond nél­kül szórakoztak, pihentek az emberek május elsején. diveg: Somogy vári LászK Fotó: Kulcsár József

Next

/
Oldalképek
Tartalom