Nógrád. 1972. április (28. évfolyam. 78-101. szám)

1972-04-02 / 79. szám

NEVES FÖLDIJEINK

György László

h két földi. Zenthe Ferenccel A tenkes kapitánya című igen sikeres magyar kalandli imben

Ä Színházi Kislexikon ezt írja róla: (Etas-Bányatelep, 1923. 8. 1.) színész, Jaszad-díjas. Tanítód oklevelet szerzett, majd 1948-ban fejezte be tanulmányait a Színművészeti Főiskolán. Tizenkét esztern- dót töltött vidéki színházaknál (Miskolcon nyolcat), 1959- ben szerződött a Jókai Színházhoz, majd a Thália Színház tagja lett. Erőteljes, férfias megjelenése, markáns, ízes, mindenkor kicsit vidékies dilkciója különösen paraszti alakok megformálásában érvényesül. Jelentős szerepei: Galuska (Komyejcsuk: Ukrajna mezőin), Doolittle (Shaw: Pygmalion), Borosok (Illyés: Az ozorai példa),

Tóth tanító (Szabó Magda:

Kígyómarás), Roma (Brecht:

Állítsátok meg Arturo Uif!), öreg Nagy (Bródy: A tanítónő). A rádióban és a tv-ben gyakran szerepéi. Több filmben is játszott.

A hatvankilences lexikon

nemcsak a továbbmenő évek, de az előzőek tekintetében is hiányos. Nem tud például

olyan jelentős állomáshelyéről a művésznek, mint a debreceni Csokonai Színház, ahol pedig nem egy jelentős színpadi feladatot formált, s ahonnan akkori mindennapos ba- rátkozásunkra hivatkozhatom.

Tíz kérdéssel kerestem meg a kitűnő művészt, ilyesfélékkel, hogy: miképp indult pályája a palócföldről; vannak-e rokonai, barátai a szülőföldön; nógrádinak vallja-e magát abban a szép értelmezésben, ahogyan Mikszáth vallotta; számon tartják-e egymást a tájról elszármazottakkal; üzen-e valamit ötvenéves megyeszékhelyünknek?

György László — ahogy a továbbiakban kiderül, nagyon sokak Lacija — válasza az érdeklődő kérdésekre megindító „szerelmi vallomás” a régi pátriához, a szülőtájhoz való hűségről. Szó szerint adom az egészet:

„Barna Tibor. Salgótarján, Petőfi u. 1. NÖGRÁD Szerkesztősége. — György László, Bp. XII., Németvölgyi út 14/b.

Kedves Tibor barátom, nagyon jól emlékszem rád, bár abban teliesen igazad van, hogy az idő bőven szaladgál körülöttünk. Örülök, hogy rajtad keresztül számon tart engem Nógrád, az én szép szülőföldem. Szőkébb hazám Etes-bányatelep. Hogy ez nekem mit jelent? Mindent. Ez determinálja egész életemet. Ott születtek érzelmeim, világnézetem, állásfoglalásom, ott nőttek és forrtak a vágyak, ott lett enyém a világ — ahogy én egészében Etesé vagyok. S ha azóta bebarangoltam jószerivel az egész országot, megtagadni, megváltoztatni, hogy odavaló vagyok, nemcsak nem tudom, de nem is akarom.

Etesen. nőttem embemyi gyerekké Színészetemet is ott alapozgattam. Hogy lesz egy etesi bányászgyerekből színész? Roppant egyszerű. Nem kell hozzá más, csak egy aktív, vidám, életszerető, a művészethez ösztönösen vonzódó édesanya, aki más lehetőség híján a helyi műkedvelő előadások lelkes szervezője és aktív résztvevője volt már lánykorában. Így mondhatom, hogy az anyatejjel szívtam magamba a színház varázsát. Édesapám zenei tehetségét — ő volt annak idején a legszebben harmonikázó és tárogatózó legény a faluban — Béla bátyám örökölte — és ebből mór teljesen természetesen következett, hogy mi voltunk az egyik buzgó hívei és rendezői az iskolai, majd később az etesi kaszinóban tartott előadásoknak. Kiváló színésznőnk és primadonnánk volt unokahúgunk. Telek Ica, aki később nagyszerű színésznő lett, de férjhezmené- sével felcserélte a színpadot a családdal. Nem rossz csere. Ma is Salgótarjánban él, mint annvi más rokon, barát és ismerős. Valamilyen fokon és jogon rokonom az egész Nógrád.

Hát így kezdődött.

Hosszú utat tettem meg Etestől a Thália Színházig, de ma is könnyes lesz a szemem az örömtől, na meglátom a Karancs hegyet, s meghallom a hamisítatlan palóc beszédet. Természetes, hogy ez a táj erősen befolyásolja színészetemet bár az emberek örökös figyelése, a jellegzetességek átérzése. az országjárás, melyben annyi részem volt — ma már kibogozhatod an egységben vezetnek a színészet útján. Nagyszerű érzés olyan ember földijének lenni, mint Mikszáth, de én mégsem vallhatom magam olyan egyértelműen palócnak, mint ő. A színész igen sok figurát fogad magába, melyben sokszor gátolna palócságom, hogy mást ne említsek; a beszéd. Igen nagy figyelemmel és akarattal kelett lemondanom az ízes hazai szóról s ha eljön a nyári szünet, nem kell szerepekkel foglalkoznom, úgy lubickolok a palóc beszédben, mint gyerekkoromban.

Sok pályatársról tudok, akik arról a földről jöttek. Nem mondom, hogy valamiféle palóc klubot alakítanánk, de ösztönös együvétartozással és szeretettel figyeljük egymást. Zenthe Feri barátommal talán az egyedüli SBTC-szurko- ló vagyok Pesten. És nemcsak most, hogy az előkelő második helyen állnak, hanem akkor is híven és izgalommal tartottam ki mellettük, mikor még csalt a lista közepe táján mozogtak. Mindig van rokonom, vagy barát a csapatban, ezért az egész együttes olyan nekem, mintha egy fészekalja lennénk.

Salgótarján város — kartársam. Majdnem egyidőben születtünk. Emlékszem a régi falusi városra, az ütött-kopott házakra, a piacra, a Nemzeti Étteremre, a régi iskolára, s bámulattal és tisztelettel csodálom azt a hatalmas fejlődést, amit végbevisz. Nagyszerű a tempó, ahogyan szépül, gazdagodik, kulturálódik. Ahogy együtt lüktet az élettel, a rohanó technikával, a fiatalság mindent felhabzsolná akaró életszeretetévéL Az emberi akarat teremt, és az erő végelem. Azt üzenem a városnak, hogy az élet szép és ezt ne feledj élt ötvenezer ötven év alatt sem.

Neked, kedves Tibor, köszönöm ezeket a kérdéseket, jól esett, hogy egyszer elmondhattam. Kívánok jó munkát, szép lapszerkeszitést. Szívesen előfizetnék a NÓGRÁD-ra, kérlek, bonyolítsd le ennek az adminisztrációját.

Szeretettel ölel: Laci."

(.. .azaz; György László színművész, a Thália Színház kitűnő és becsült tagja. Neves földijeink egyike.)

Barna Tibor

Mit olvassunk?

Olvasás és érielem

Rovatunk címét ezen a héten a hogyan és miért kérdésekkel bővíthetnénk. hiszen Miklós Pál irodalomtörténész rendkívül érdkes és hasznos könyve az olvasási kultúra szolgálatában vizsgálja a könyvet.

Az UNESCO közgyűlése az 1972. évet nemzetközi könyvévvé nyilvánította, ezért különösen érdek?s. hogy a szerző megállapítása szerint a modern tömegkommunikáció eszközei, a televízió, a rádió, de a sajtó és a nagy példányszámú képeslapok • is, egyre inkább lekötik mind- annyiónk szabad idejét, egyre kevesebb időt engednek a művészi élményszerzésre, az olvasásra.

Pedig a könyv segítségével utódainkkal érintkezünk és üzenünk a jövendőnek — ahogy Kosztolányi megállapította. A könyv mindenütt jelenlevővé varázsolta a szellemet, megteremtette az emberiség lelki közösségét, nemcsak a teret hódította meg, hanem béklyóba verte a térnél is nagyobb ellenségünket, az időt. Ennél nincsen nagyobb csoda.

Miklós Pál ennek a csodának megközelítési módjait tárgyalja. Bevezetőjében arról értekezik, hogy a szocialista kultúra csak tömegkultúraként képzelhető el. A kultúrforradalom fő programja az olvasás tömegessé szélesítése volt, ma azonban számolnunk kell a tömegközlést eszközökkel is. A hangkulisz- szaként hallgatott rádió és az „automatikus szemcsámcso- gást” igénylő televízió korában egyre riasztóbb tünetek árulkodnak arról, hogy baj van olvasási kultúránkkal.

Az olvasási kultúra rendkívüli fogyatékossága, amelynek számos bizonyítékát sorolja fel a szerző, azt eredményezi, hogy a nap mint nap reánk zúduló információözön már-már feldolgozhatatlan.

Az embereket tanítani kell olvasni. Ezt a feladatot az anyanyelvi oktatásban az iskoláknak kellene jól megol- daniok. Az általános iskola

alsó tagozatában megtanítják az olvasás technikai minimumát. puszta automatikus készségét, a felső tagozatban ezt tudatos készséggé fejlesztik, grammatikai és némi stilisztikai alapozással látják el. Erre az alapra építve kell a középiskolának a magasabb szintű olvasást megtanítania, logikailag, lélektanilag is értelmezve a7- írott művészi szövegeket. Ahogyan Babits Mi- hálv megfogalmazta: Gondolkodni és beszélni megtanítani, egész középiskolai tanításunknak ez a célja.

A szerző az is'-.olai oktatás legfőbb hibájának rója fel, hogy nem nevel olvasóvá. Az általános iskolai tanuló nem tanul meg még újságot olvas-' ni sem, a középiskolák pedig irodalom tudósocskákat képeznek. Nem tanítják sem a hagyományos stilisztikát, retorikát és poétikát, de nem foglalkoznak a gyorsolvasással sem.

Foglalkozik a szerző az irodalmi kritika szerepével és feladatával is az olvasóvá nevelésben. A kritikusnak kellene annak az eszményi olvasónak lennie, aki megfogalmazza érétkítéletét a műről, az irodalmi jelenségekről és példamutató olvasási módszerét közzétéve nevelné az olvasókat. Ezzel szemben az tapasztalható, hogy nálunk két fő típusa van a kritikának: az egyik az impresszionista kritika: ez a műremek közt átélt kalandjait meséli el, a másik a belterjes kritika, ez viszont a szakmabeliek ítéletét fogalmazza meg, aminek a lényege, egy összehasonlítás aközött, amit a szerző szeretett volna megcsinálni, és amit ténylegesen csinált. Közös hibája a két eljárásnak, hogy egyik sem a műről beszél és egyik sem az olvasóhoz szóL

A szerző a megoldást a szövegelemzéstől reméli. Ha a kritikus a „mű leírásából és értelmezéséből indul ki, él a gondolatok kifejtésével, akkor az olvasó, akinek a kritikát szánták, meg fogja érteMajd megismertet az írott műalkotások megközelítésének XX. századi polgári és marxista módszereivel. Részletesen elemzi és ismerteti a strukturalizmust valamely jelenségnek egységes és összefüggő egészként való szemléletét. amely egész több és más, mint részeinek egyszerű összege.

Részletesen foglalkozik azokkal a fogalmakkal, amelyekkel napjainkban az irodalomtudomány marx'sta kísérletezőinél is találkozhatunk. mint az inform áció. a modell, a formális leírás, stilisztikai leírás stb.. ame'vek arra mutatnak, hogv a természettudományok analógiájára az irodalomtudományban is megkísérlik felhasználni a kibernetika, az információelmélet. a struktualista nyelv- tudomány és a logikai pozitivizmus bizonyos eredményeit, eljárásait.

Ezek a fejtegetések igazolják a megállapítást hogv ha a modern költészet nem lehet el anélkül, hogy magába ne építse a természettudományos gondolkodást — hiszen ez az egész emberi gondolatot átalakítja, nemcsak a tudósokét — el lehetne a tudomány anélkül, hogy a költészet nagy emberi felismeréseit magáévá tegye. (Somlyó György megállapítása.)

Műve befejező részében néhány műelemzésen keresztül mutatja meg, hogyan lehet és kell is kulturáltan megközelíteni egy mű lényegét. Elemzi Jókai egyik legismertebb regényét A kőszívű ember fiait és Sánta Ferenc Az árulóját.

Miklós Pál eddig műveiben Kína irodalmával és művészetével foglalkozott. Mostani munkáját elsősorban a népművelőknek és tanároknak ajánlhatjuk, de mindenki haszonnal forgathatja, aki világos képet akar kapni a modem irodalomkutatás problémáiról és el akar jutni a tudatos olvasó nem könnyen megszerezhető, de kívánatos rangjáig.

Csukly László

NÓGRÁD - 1972. április 2., vasárnap

Sugár István:

A Különös házasság igaz históriája

íi.

Buttler gróf most már erőszakosan követeli kegyúri temploma papjától kihirdetését, de az megmagyarázza neki, hogy „nem is kívánhatják, hogy én ily ifjúságomban megrontsam magam a püspök előtt, és előmenetelemet örökre eltemessem

__”

A

z erdőtelki plébános egri útja végül is meghozza a fiataloknak a sikert. Minden bizonnyal a Makay kanonokkal való bizalmas tárgyalás nyomán. mégis csak megérlelődik a püspökben az elhatározás, hogy szabad folyást enged János gróf és Katinka kontesz akaratában.

Egy kis üdülés sok pajzánsággal

Buttlerné, szerelme édes gyümölcsével a szíve alatt, terhessége előrehaladott szakában, hazautazik a girincsi szülői házba, hogy a nagy eseménynél édesanyja a közelében és segítségére legyen. János első gyermeke azonban holtan jön a világra, s ezzel kapja a fiatal gróf leghőbb vágya, hogy örököse legyen majd, a hatalmas vagyonban, az első és talán a legfájóbb sebet. Ez az első konkolyszem, boldogan induló házasélete zavartalanságában.

A Buttler házaspár hosszúhosszú hónapokon át éli a dúsgazdag fiatalok önfeledt gondtalanságát...

Az első fellegek boldogságuk egén, a lassan-lassan megismétlődő apró perlekedések, vitatkozások, s később, a kölcsönös féltékenykedések. — Először Katalin fog gyanút. Megtudja, hogy Girincsről hozott bizalmas komornája, a csinos, 17 éves Nagy Zsuzsanna, akit a ház körül mindenki csak Lizinek, Lizának becéz, titkos szerelmi kalandba bocsátkozott a fiatal férjjel.

Házasságuk második esztendejében, 1794-ben, a grófnő váratlanul megbetegszik. Szinte csontvázzá soványodik, naponta visszatérő hőemelkedések, hányóláz gyengíti és gyötri. Az orvosdoktorok „hek- tiká”-ra gyanakszanak.

Az idő nyáriasra fordultával, az egészségéért aggódó János, az akkor jóhírű Ránk— Herlányba viszi gyógykezelésre, üdülésre, — a messzi-mesz- szi Kassa mellé.

Katinka grófnő az abaúji hegyek ölén nincs unalomra kárhoztatva. A fürdővendégek körében is akad elég társasága. De vele van rokona, Dőry / László báró is. Sőt, férje külön társalkodónőt is fogadott szórakoztatására. Személyes szolgálatáról pedig kedvenc komornája, Lizi gondoskodik.

S közben váratlanul, kedves látogatója érkezik. Gyermekkori ismerőse és leánykori szerelme, szeretője, Szirmay József keresi fel, hosszabb idő múltán.

Szirmay József kalandos múltú úriember, Zemplén megye legtekintélyesebb főnemesi családjának sarja. Miután birtokait a kapitány úr eladta, Oroszországba távozott, s beállt II. Katalin cárnő ármádiájába, s három esztendeig katonáskodott az orosz—török háború idejében. De mert egy

orosz tisztet meggyilkolt, menekülnie kellett „muszkaországi” véres kalandjai színhelyéről.

Vele járta a messzi idegen földeket szolgalegénye, Nemes János is, aki korábban éppen Dőry Gábor szolgálatában állott. Amikor hazatérnek, még „egy kozák”-ot is hoznak magukkal. Jól jegyezzük meg e figurákat, mert még fontos szerepük lesz a história folyamán, éppen a legizgalmasabb események során.

Szirma'yt jól jellemzi, az őt jól ösmerő Liza komorna:

— „Egy közönséges csavargó ember!”

Szirmay értesülvén Katalin ránk—herlányi üdüléséről, elhatározza, hogy felkeresi egykori szives hölgyét. Óvatosságból azonban előbb csak szolgáját küldi hozzá Kassáról, szóbeli üzenetével. *

— „Köszönti a grófnőt, és ne gondolja, hogy róla megfeledkezett. Nem is fog róla soha elfeledkezni. Hanem ha vagyon még egy kis szíve hozzá, és régi szavát, régi ösmeretpé- gét meg nem másolta, hát üzenje meg, mikor lehetne véle, és mikor jöhetne legalkal- matosabban Ránkra?...”

Buttlerné szíve szaporábban ver a hír hallatára. Közel hajlik János inas füléhez, s oda súgja bizalmas üzenetét:

— „Mondja meg néki, hogy keserves könnyeim hullottak nékem érette. De hogy jöhessen ide, nem tudom, mert az én uram igen hirtelen. Ha csak valamikor éjjel nem jön, és akkor ezt tudtomra adja, hogy véle szólhassak, úgy, hogy az uram ne tudja. Szeretnék is vele nagyon beszélni.”

Így hát a szerelmi postás jó hírekkel tér meg Kassára. Szirmay nem sokat teketóriázik. Értesíti érkezéséről Butt- lernét, s már útnak is indul a ránki fürdő felé.

Katinka asszony örömteli •izgalommal készül a viszontlátásra. De egyszerre csak, mint derült égből a villám, megérkezik a férje. A fiatal menyecske összeomlani véli titkos tervét, de jól bevált asz- szonyi praktikához folyamodik. Előbb csak évődik vele, majd egyre tovább feszítve a húrt, már egyenesen civódást, veszékedést provokál, hogy az amúgy is hirtelen haragú János grófot eltávolítsa a szerelmi légyott színteréről.

— „Mindenféle fortélyokkal akarván élni, hogy eltudhassa magától — jellemzi a szituációt a mindentudó komorna”.

De János a hosszabb távoliét után, ragyogó jó kedvében van, és Katinka minden mesterkedése csődöt mond. Így hát módszert változtat, és most már „szép módokkal akarta elűzni magától”.

Egyre csak panaszkodik, hogy a fürdőbéli állapotokra, a társaság hiányára. S a végén kiböki nagy hirtelen kiagyalt tervét: a legszívesebben Eperjesre menne át, hogy az ottani orvosdoktorokkal eredményesebben kúrálhassa magát.

A gyanútlan fiátal férj ráharap a kivetett csalétekre, s még aznap útra is kerekedik Eperjesre, hogy ott körülnézzen.

Végre itt van a várva várt éjszaka. Buttlerné nyugtalan felajzottsággal várja szeretőjét. Éjfél felé jár már az óra. Aluszik az egész falu és a fürdő vendégserege. Egyszerre csak halkam alig hallhatóan, megkoppan ablaka. Odarohan. Könnyű teste szinte röpül. Kinyitja az ablakszárnyakat, s halk toppá nással máris beugrik a titokzatos éjjeli látogató.

(Folytatjuk)

N