Nógrád. 1972. április (28. évfolyam. 78-101. szám)
1972-04-02 / 79. szám
Az agitátor életútja 1 Mielőtt megíke- restem — és elmondtam, hogy Írni szeretnék, róla —, végiggondoltam: mit és hogyan rögzítsek, kifejezl-e egy írás az elismerést, a munkát, a szándékot — azt a sokszínű és harcos életet, amelyben Euza Lászlónak része volt? Beszélgetésünkre kicsiny és szerény hivatali szobájában — amely a pásztói AFÉSZ- áruház egyetlen irodahelyisége — került sor. ö beszélt, emlékezett — s így felrajzo- ‘lódott előttem élete, munkássága. egyre több feladatot bíztak. 1947-ben vezetésével alakult meg a helyi földművesszövet- kezet, amelynek több vezető posztját Is betöltötte. Volt italboltvezető, terménygyűjtő és más egyéb beosztású. 1948- tól három éven át községi párttitkárként tevékenykedett. A párt 1951-ben háromhóna- pos pártiskolára küldte, majd a MÉSZÖV szakoktatási előadója. Két évig távol a családtól szervezte a szövetkezeti mozgalmat. 1953-ban újra szülőfaluja politikai vezetője, s 1954-ig — Pásztóra való meneteléig — a A múlt nem ment feledésbe Kis cserháti községben — Felsőtoldon —született, 1922- ben. Családja semmiben sem különbözött más napszámos családtól. Ha lehet sajátosságot említeni, az nem más, mint, hogy szülei „a szegények között is a legszegényebbek voltak”. Tízéves korától már aktív kereső. Ha volt munka, vagy napszám „túrta” a földet, verejtékezett. Volt félrészes ebédhordó, lóvezető — volt minden, aminek lenni kellett. De sokat álmodozott arról, hogy egy kicsit — mint a gyerekek általában szoktak —, játszhasson, rendszeresen járjon iskolába, néhány könyvet elolvasson, de ez nem adatott meg neki. így kezdődött A felszabadulást követően életük gyökeres fordulatot vett. A család földet kapott és érettségizett, három évvel te gazdálkodott, „már saját maguknak robotoltak”. Ruza László bekapcsolódott az ifjúsági mozgalomba: a MADISZ- . _ ban dolgozott, majd a DE- ” minősítést FŐSZ helyi titkára lett. g munka adja Megházasodott, a családban J két fiú született. Munkája elismeréséül 1948-ban felvették a Magyar Kommunista Pártba. zéke, kiállása, elméleti felkészültsége és szorgalma alapot adott felelősségteljes munkája végzéséhez. A tenniakarás, a jobbért és a szebbért való küzdelem életelemévé vált, ha kellett agitált, vitatkozott, ha a helyzet úgy kívánta fegyvert fogott a szocialista vívmányokért. Így és ezért került a munkásőrségbe, amelynek megalakulása óta tagja. Mindig és mindenkor bátor propagandistája a párt poll tikájának, a marxista—leninista eszméknek. Több irányú elfoglaltsága és fontos politikai, gazdasági beosztása mellett 10 éven át vezeti a pártoktatást. Erőt ad az eszme 1971-ben az új ÁFÉSZ-áru- ház igazgatójává nevezik ki. A nagyközségi pártbizottság pedig megbízza a propagian- damunka végzésével és a tejüzemi pártszervezet politikai patronálásával. Személyében a járási pártbizottság is hasznos és áldozatkész aktívát kapott: rendszeresen segíti és szervezi a társadalmi, politikád évfordulókat és a tö- megpolitikai ^munkát. Becsülettel, felelősséggel végzi tanácstagi munkáját — immáron 13 éve. Munikájia elismepárttitkári funkciót látta el,- réséként több esetben kapott egy évig a szakoktatási területet irányította. 1955-ben a pásztói ÁFÉSZ kereskedelmi főosztályának vezetője, s ebben a beosztásban 15 éven át dolgozik. 1960-ban megválasztották az ÁFÉSZ pérttitkárá- nak. Egy év múlva 5 hónapos pártiskolát végzett Miskolcon. magasabb állami és elismerést. kitüntetést Megízlelte a tanulást — ment tovább”: 1968-ban sőbb sikeresen befejezte esti egyetemet. az A tanultakat igyekezett . hasznosítani, másoknak átadná, az embereket segíteni. Az agilis, értelmes emberre Emberismerete, politikai ér— Lehet — jegyzi meg —, hogy kissé elfáradtam, de látom munkám értelmét, eredményét, s úgy érzem, még hosszú Ideig bírom a megterhelést. Segít a cél Ismerete, az eszme, segítenek a munkatársak és a család. Valóban! segítőkre talál; egyik fia a nagyközségi tanács csoportvezetője, a másik katona. Mindketten KISZ-tagok. Felesége nem egy esetben bátorítja és mindig megértő. Euza László ez év októberében ünnepli ötvenedik születésnapját. Tóth István, a pásztói járási pártbizottság csoportvezetője A nagy műteremben a fal mellett sorakoznak a palóc fejeket ábrázoló alkotások Mi mindent rejtenek a fák Cstlom út. Igen nagy zenebonát csap a szél, március végén téliesre fordult az Idő. Mélylila felhők szállnak. Dehogy szállnak, görgeti ókét a szél, amely időnként esőcseppeket, kiszáporokat, hideg vi- j zet csap a földre, templom falára, házak ablakára. Idős Szabó István, Kossuth- díjas szobrászművész háza itt áll a „hegyen”, a Csllom útnál. — 1987-ben jöttünk bele lakni — mondja idős Szabó István. Vele szemben újkeletű templomocska, pár akáccal, bokorral állja a szél rohamát. — Itt a hegyen mindig így fúj. A Cserhát nyújtózkodik itt lankáival, erdőivel, tavaszi hófelhőkkel és szelekkel „Tavaszi szél vizet áraszt...” — mondja a népdal Csak árasztana! Nem áraszt, száraz a föld. — A Dunában alig van víz. A házban topolyafából faragott asztal, nemsokára behozzák a műteremből a hozzáillő hársfaszéket. — Benczúr! páilnikát Isztok? — kérdezi a házigazda. — Eperfahordóba tettük, látná a színén. Kimutat a zord időibe, a hegyek felé. — A belsejük csupa bazalt, kő az egész mindenség, mindenhol bánya van. Amott balra pedig az Almás fölötti temetőben temették el Benczúr Gyulát. Az ott az ő almása volt. Fadomborművén dolgozik, amely a régi mezőgazdasági gépeknek állít emléket Koppány György felvételei Kilépünk az erkélyre, Iá- mény volt a gyerekeknek, bunk alatt kőmozaik, a házi- amikor több pár ökörrel vonANNAVÖLGYI TÖRTÉNET 5. A hősök is emberek ' Varga János elsőszülött fia á magyar néphadsereg egyik tiszti főiskolájának harmadéves növendéke. Repülős. — Az én nemzedékem csak szavakból ismeri a múltat. A mi ítélő mércénkén a múlt csak ajánló levél a mába, de a jelen munkája számít. És csak ez lehet ajánló levél a Jövőbe. Szigorú mérce! A bányász nagyapa volt az első példaképe. A nagyapa „vörös hőstettéről”, a 13 legény dacos kiállásáról gyerekkorától tud. De úgy igazán, a szíve mélyén mást tesz a nagyapa mérlegére. — Nagymamától . tudom, hogy mit jelentett a munka- nélküliség a harmincas évek közepén. Hogy papa java erejében volt és hiába akart, nem mehetett dolgozni. A tulaj azt mondta, hogy egy időre leáll, mert ez neki jobban megéri. És akkor máról holnapra munka és kenyér nélkül maradt háromszáz bányászcsalád. A két-, három- és ötgyerekes családoknál Httcsan kopogtatott a nincs. Nagyapám akkor életében egyetlen egyszer búcsút akart mondani a családnak. Valaki elhíresztelte a faluban, hogy Franciaországban és Amerikában tárt karokkal és nagy fizetéssel várják a bányászt. Papa akkor menni akart. Napokon át készülődött, hogy megy és a mesék szerint kintről majd kenyér helyett kalácsot küld a gyermekeinek. A papa csak a falu határán levő szllvafákig ment el a többiekkel. Ott lemaradt, teleszedte a zsebét a szép, kék szilvával és amikor hazament, így szólt a családjához: „amit most kaptok, azt az óperenci- án túlról, hét tenger vizén át hoztam...” Szeret olvasni. Azt mondja, hogy a felsőfokú matematika, fizika és technika mellett élet- szükséglet a jó irodalom ismerete. .. Hemingway majd minden könyvét olvasta. „Az öreg halász és a háromszor is. Csendes Don-ját. Nagypapa meséivel elegyítve ebből a könyvből ismerte meg a forradalmat. — Amióta ezt a könyvet megismertem és megszerettem, minden Solohov-írást elolvastam. És rájöttem valamire, ami azt hiszem, nagyon lényeges: a hősök is emberek. Hogy hétköznapi mosollyal járó, tréfásan kacsintó, kalapot vagy éppen barettet hordó férfiak — nők, göndör hajúak és kopaszok, kék szeműek és nevetősek, szerelmesek és bosszankodók, szótlanok és örökké beszélők, mindentől ijedősek és örökké bátrak, analfabéták és lángelmék voltak már, lehetnek és lesznek még hősök.... Tulajdonképpen szótlan természetű. — Nagyapát hősnek tartod? — ö sem tartottá soha sem egyetlen percig sem hősnek magát. — Édesapád tizenhét éves tenger”-t fejjel 138 napon át fegyverre] a kezében harcolt és négyszer- Az ember mindig ké- sebesült. Ö hős? pes a győzelemre. — Nagyon szeretem édesElőször kötelező olvasmány- apámat és örökre példaképem ként vette kézbe Solohov marad. De nem csak »»éri. mert a nehéz pillanatokban is tudta, hogy mit kell tenni. Én az emberségéért tisztelem nagyon. Dicsekedni és kérkedni még sohasem hallottam. — Ogy tudom, egy dologban hajthatatlan volt. Igaz? — Még a gépipari technikumba jártam, amikor egyszer szóba hoztam előtte a repülést. Nagyapám akkor már tudott a tervemről, de apa hallani sem akart róla. Technikát ismerő és szerető ember, ettől függetlenül valami gyerekes félelem fogja el, ha a repülés jön szóba. Ak- kőr is azt mondta, hogy ezt a kérdést egyszer és mindenkorra vegyük le a napirendről. — Én nem tudtam és nem is akartam levenni. Azt mondtam magamban, ha édesapám tizenhét éves korában se szó, se beszéd azt tette, amit akart, akkor én is azt teszem, Titokban jártam vitorlázni, és mivel még nem voltam tizennyolc éves, aláhamisítottam édesapa nevét az engedélyre. Egyszer aztán kiderült a csalás. Édesapa összefutott egy régi barátjával, aki dlcsérget- ni kezdett, hogy én milyen jól vitorlázok. Kész volt a lebukás. Apu megnézte a papírt, ott volt az aláírás. Akkor sokáig beszélt velem. Németh Sándor 1 gazda munkája: Dudás a csárdában. A szélső figurára esőcseppek hullanak, fénylik. Nógrád megye népe. — Most ezt a sorozatot csinálom — mutat körbe az idő® művész a régi kastélyban levő műteremben. — Nógrád megye népét akarom megörökíteni ünneplőben, munkában, minden módon. Mert sok formája van a dolgoknak. A Bányásztörténelem után, 1963- tól, lassan, tíz éve ezen dolgozom, már van. ezekből a szobrokból száz és még sokáig szeretném csinálni a sorozatot. Mindenféle fát felhasználok hozzá körtét, cseresznyét, diót. Természetes méretben készítem el a fejet, melléje ötven centiméteres méretben, az egész figurát. A régi világot akarom megörökíteni, amely már ma is csak történelem a fiatalok számára, a színes népviseletet, a tilolást, a fonást, a gerebenezést, a kendertörést, a szinte megszámlálhatatlanul sok munka- folyamatot, de az ünnepet, a mulatozást is. A sorozathoz fadombormű- vek is készülnek, már az ötödiken dolgozik idős Szabó István. — Amikor még nem volt cséplőgép, lóval nyomtatták a búzát. S az is micsoda esetatták a faluban a tüzes gépet. Mindezeket belefaragom a tölgyfába. Most éppen azt a jelenetet faragom, amikor az aratók követelik a tizedért való aratást. A készülő dombormű mellett Dózsa György lovas- szobra. — Ezt a szobrot nagyon szeretem, a fiam is nagyon szereti. Erőteljes lovat és embert akartam faragni, talán sikerült. Kiállítás a Műcsarnokban. 1973-ban Budapesten a Műcsarnok nagytermeiben rendezik meg idős Szabó István gyűjteményes kiállítását Az idős művész készül a tárlatra, tíz év munkáját kívánja majd bemutatni, mindenekelőtt a Nógrád megye népe című sorozatot. A szülőfaluból, Ceredről április elején meglátogatják az Iskolások. Idős Szabó István Petőfi-szobrot ajándékoz Ce- rednek. A költő portréja diófából készült. Mellette egy körtefából éppen „kibomló” női akt. — Azt akartam bebizonyítani, hogy ez a figura is benne van a fában. Ez most benne Is marad, nem faragom ki, így hagyom. Mi mindent rejtenek a fák. Tóth Elemér NÓGRÁD — 1972. április 2., vasárnap
