Nógrád. 1972. április (28. évfolyam. 78-101. szám)

1972-04-13 / 86. szám

Színházi esték Kincskereső A kaukázusi krétakör Az európai [ színpadi dra­maturgia forradalmasításá­ról nem lehet Bertold Brecht említése nélkül beszélni. Ez a dramaturgiá azonban nem egyszerűen formai megúj­hodást hozott a drámairo­dalomba — elvetve a klasz- szikus szerkesztés addig megbonthatatlannak vélt gyakorlatát, ae elsősorban és mindenekelőtt eszmei magatartásában forradal­masított — a szó szoros ér­telmében. Brecht az plső marxista alapállású Színpadi írók egyike a polgári Európá­ban, aki — éppen mert korszakos jelentőségét le­hetetlen kétségbe vonni — zavarba hqzza a nyugati világ kritikusait. S ha elba­gatellizálni már nem lehet, azt szeretnek bizonyítani, hogy a második világhábo­rú után az NDK-ba hazate­lepülő Brech|t hallgatásba vonul saját színházában, holott az igazság az, hogy az Ensemble együttes élén megnövekednek színészi, rendezői vállalásai, azok a feladatai szaporodnak meg és szorítják vissza némileg az írástól, amit a teoreti­kus színháztudósból a gya­korlati színházvezetővé vá­lás jelent. így is legéret­tebb színpadi műveit, adap­tációit köszönhetjük ennek a korszaknak. Például A kaukázusi krétakört, amely- lypi mi'-ben készült el. Brecht színpadi forma­bontása nem az avantgarda színház különcködése, nem külsődleges meghökkentésre törekvés. Sokkal inkább abból az alapelvből ered, melyet Sztanyiszlavszkij a nagy orosz-szovjet rendező és színházteoretikus vallott, hogy az eszmei mondandó érdekében bármi közlési forma, eszköz megengedhe­tő. S mert a klasszikus for­ma kereteit szűkösnek, kényelmetlennek és kény­szerítőnek érzi a mondan­dók szabad közlését, kifej­tését illetően, születik meg a sajátos brechti színpad, amelyben epika és drámai cselekmény ötvöződik, segí­ti egymást, a gondolatok hiánytalan érvényesülését. A kaukázusi krétakör Brecht egyik legérettebb és egyben legpéldásabban meg­komponált műve. A keret­játék, melybe az ősi legen­da ágyazódik, tulajdonkép­pen maga is egy adott tör­ténelmi kor vitás jogi ese­tére keres igazságos dön­tést. E döntést segít meg­hozni a „játék a játékban” a krétakör példázatából leszűrhető tanulság. Két kolhoz különös birtokvitája az eldöntendő, ehhez szolgál eszközül az ősi keleti mese, melynek Brecht új értelme­zését adja a drámában: azt kell igazi anyának te­kinteni, aki a veszélyben magáénak vállalja és felne­veli a gyermeket, s nem a vér szerinti, de a bajban gyermekét elhagyó szülő­anyát. A marxista alapál­lású írő az ősi mesében is osztály nézeteket ábrázol, eszerint foglal állást, félre­érthetetlenül a kiszolgálta­tottak oldalán. A darabot elsőként ma­gyarul a rádió mutatta be, 1956-ban, majd 1961-ben a Madách Színház tűzte mű­sorára, a dráma kulcsszere­pében Psota Irénnel. Az el­telt időszakban A kaukázu­si krétakör valamennyi szín­padunkon helyet kapott, most a szolnoki Szigligeti Színház társulatának kí­nált parádés játéklehetősé­get. A dráma gördülékeny rendezése Sándor János ér­deme, Gruse szerepében Stefanik Irén nyújtott ér­zelmileg átélt, minden te­kintetben meggyőző alakí­tást. A népes előadási együt­tes jó egységben szolgálta a mű hangsúlyos mondandóit, a legkiemelkedőbb jellem­rajzokat Peczkay Endrétől, Polgár Gézától, Agárdy Ilonától, Huszár Lászlótól, Kaszab Annától, Hollósi Frigyestől, ifj. Újlaki Lász­lótól, Halász Lászlótól kap­tuk. A salgótarjáni bemutató­val a szolnoki társulat jó szolgálatot tett színházkul­túránk ügyének, méltán aratott sikert a dráma a József Attila Művelődési Központ színpadán. (barna) A szécsényi bútorboltban A szécsényi járási Krúdy Gyula Könyvtár vezetősége nagy gondot fordít a gyere­kek olvasóvá nevelésére, a könyv, az irodalom megked­veltetekére. A könyvkölcsön­zés mellett a kis látogatók szórakoztató, játékos formá­ban ismerkedhetnek meg a könyv világával. A legkiseb­bek foglalkozásai Kincskereső címen ismertek. A tematika összeállításánál figyelembe vették érdeklődési körüket, életkori sajátosságaikat is. A felső tagozatosok és a közép- iskolások a könyvet kedvelők klubjában találkoznak minden hónapban. Zenés irodalmi ösz- szeállítások, szellemi ki-mit tud?-ok. és a tv-ből jól is­mert Kicsoda—micsoda? fejtö­rő játék szerepel többek kö­zött a klub programjában. Gyakran tesznek látogatást a foglalkozásokon a környező falvak gyerekei i6, akik elra­gadtatással beszelnek ezekről az összejövetelekről és sok új tudnivalót ég tapasztalatot visznek haza falujukba. Kommunista népművelők értekezlete Kommunista népművelők megyei aktíváját rendezik meg április 18-án Salgótar­jánban. Az MSZMP Nóg- rád megyei Bizottsága pro­paganda- és művelődésügyi osztálya rendezésében sorra kerülő értekezleten három fontos napirendi pontot vi­tatnak meg a résztvevők. Rátkai András, az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályának munkatársa a közművelő­A szécsényi ÁFÉSZ bútor­boltjának kirakatában mindig lét az arrajáró valami külön­legesen szép, célszerű beren­dezést. De amint belép az aj­tón és tüzetesebben körülnéz, az összezsúfolt áruk nem so­kat mutatnak, nehéz közülük kiválasztani a megfelelőt. — Hiányzik a bemutató te­rem — mondja sajnálkozva a bolt vezetője, Bozsó István. — A havi egymillió forint átlag- forgalomhoz feltétlenül szük­séges egy akkora helyiség, ahol legalább négy-öt szoba-, konyhaberendezést be lehet mutatni. Azonkívül kicsi a rak­tárunk is. A tanácstól kérjük el a lebontásra! „ítélt” megürese­dett házakat) erre a célra, s amikor megkezdik a bontást, tovább vándorolunk. Ez így rengeteg munkával, fáradság­gal jár és a vagyonvédelem sem kellően biztosított. A boltvezetőnek igaza van. Nagy hiányosság ez, de Bozsó István azt js tudja, hogy egyelőre — beruházási kapa­citás híján — nem lehet se­gíteni rajta.) Jó darabig még a meglevő ) körülmények kö­zött kell a lakosság igényeit a lehető legmagasabb színvona­lon kielégíteni. S azt el kell ismerni, ho^y a bolt dolgozói mindent élkövetnek ennek érdekében. Nem sajnálják a vasárnapot kém, ha története­sen akkor érkezik egy-egy bútoiszállítrpány, amit a vas­úttól át kell venni és raktá­rakba juttatni. — Csak három éve veze­tem ezt a boltot — mondja Bozsó István —, azelőtt tíz évig a négyes számú élelmi­szer-önkiszolgáló boltnál dol­goztam. összesen huszonhá­rom évet töltöttem a keres­kedelemiben, négyszer kaptam Kiváló Dolgozó kitüntetést. Beneveztünk a munkáver- senybe is, s négy ízben nyertük a Szocialista Brigád címet. Most újra kellett kez­denünk mindent, de talán itt is sikerül kiérdemelni a meg­tisztelő címet. — Mennyi volt a bolt for­galma három évvel ezelőtt? — kérdezzük. — Épp hogy meghaladta a mostani felét — válaszolja. — A kezdet nem volt könnyű. Nagyon sokat köszönhetek Orosz Mihálynak, a helyette­semnek, aki már hat éve, hogy itt van és mindenre megtanított, amire ebben a szakmában szükségem lehet, ötvenéves kora ellenére, fá­radhatatlanul végzi a munká­ját, 6ok fiatal képtelen volna így dolgozni. — Milyen terveik vannak? — 1975-re 50 százalékos for­galomemelkedést akarunk el­érni. Ha a lakásépítkezés a továbbiakban is a megkezdett ütemben halad, akikor nem lesz nehéz elérnünk. Az új lakásba mindenki új bútort akar, s mi igyekszünk — kü­lönösen modern bútorokból — bőséges választékot tartani. A modern bútort a budapesti BUTORÉRT-től, a hagyomá­nyosat az orosházi Faipari Vállalattól és az AGRIA Bú­torgyártól Egerből, a gyer­mekbútort a fővárosi VASÉRT faáruosztályától sze­rezzük be. — Van-e hiánycikk? — Főként a kisebb bútorda­rabokból. Nehéz beszerezni tévéasztalt, szennyesládát, vi­zespadot, hagyományos ágyat, kombinált gyermekszéket. Ezeket nem szívesen gyártják, mert olcsók, nem sok a ha­szon rajtuk. Pedig ezeket a kiegészítő bútordarabokat so­kan keresik. Boltunkban több­nyire kaphatók ezek is, ad­dig járunk, amíg beszerez­zük. el Öregek napja Nógrádon Á község szöntötték idős lakóit kö- Nógrád lakói, a pártszervezet, a Vöröskereszt­szervezet, a tanács, a tsz és a faluban működő tömeg- szervezetek) Kedden 130 fős idős emberi hívtak össze, hogy a fiatalabb generáció megbe­csülésének jeléül kis ünnep­séget rendezzenek számukra. Eljött erre az alkalomra Nógrád községbe a Magyar- országi Szlovákok Demokrati­kus Szövetségének főtitkára, Such János, ott volt Ált Gyu­la politikai főelőadó is. Az öregeket Szabó István, a já­rási Vöröskereszt-szervezet titkára köszöntötte, majd az óvodások adtak szép műsort. Az öregek napja minden ven­dégének szegfűt nyújtottak át. 4 NÓGRÁD — 1972. április 13., csütörtök Nem csoda hát — az ilyen jó választék mellett —, hogy nem csak Szécsényből, hanem Salgótarjánból, Gyöngyösről, Miskolcról, Nagymarosról is jönnek a vásárlók. S, hogy mennyire elégedettek, arról a vendégkönyv bejegyzései ta­núskodnak, amelyek közül csak egyet idézünk: „A ki­szolgálás előzékeny, udvarias: mindent megtaláltunk, amire szükségünk volt.. Kemény Erzsébet déspolitika aktuális kérdé­seiről tart előadást. Ezt kö­vetően a közművelődés hely­zetéről, továbbfejlesztésének feladatairól tájékoztatja a résztvevőket Fekete Ottó, a megyei művelődésügyi osz­tály vezetője. A kommunista népművelők aktívájának zá­róaktusa a művelődési ott­hon vezetők harmadik orszá­gos konferenciájáról tartott beszámoló lesz. Sugár István: Ä Különös házasság Igaz is. Buttler János az őt illető vádakat mereven elutasítja. Merő hazugság az, hogy elűzte volna otthonából feleségét — ellenben az asszony teljesen önszántából, éppen az ő tá­volléte kihasználásával, tá­vozott mellőle. Tagadja, hogy Dőry Katalint ő becsületében megsértette volna, csak azt is­meri el, hogy szemrehányást tett neki Szirmayval való há­zasságtörése miatt. Légből ka­pottnak mondja azt áz állítást is, hogy neki Lizi a szeretője lenne. (?) Nyomatékkai hang­súlyozza, hogy Buttlerné er­kölcstelen életével véglegesen eljátszotta minden jogát, mely őt, mint hites feleséget meg­illetné. Ezek folytán nem haj­tandó tehát részére sem tar­tásdíjat fizetni, sem hitbérét kiadni. Katalin visszafogadá­sáról, a házassági életközösség helyreállításáról pedig, ezen okból kifolyólag hallani sem akar. Az asszony négyezer forint­ban mutatja ki évi fenntartá­si költségét, melyben nem ke­vesebb, mint nyolc cseléd fi­zetése is szerepel. Ennyit kö­vetel tehát, mint évi tartásdí­jat. A küzdelem a peres felek között nemcsak a bíróság pul­pitusa előtt folyik, de annál nagyobb körmönfont ravasz­sággal a színfalak mögött. Eb­ben pedig egyikük sem vethet a másik szemére semmit — egy szemernyit sem. Buttlerné tudja, hogy Lizi komornája milyen súlyosan terhelő vallomást tehet majd a bíróság előtt ellene. Megkör­nyékezi : pénzt ígér, ruhát, selyemkendőt ajándékoz neki. Csak egy kérése van: „hozzá hív legyen ..Ígéri, hogy „száz forintot, sőt még többet is” ád, csak utazzon el, de jó messzire — például Bécsbe. vagy még messzebbre. Csak sürgősen tűnjön el! Dőry Laci báró is tengernyi bajt hozhat a fejére a per során. Fontos lenne tehát az ügye kimenetelére, ha valami­képpen ki tudná ütni ezt a tromfot férje kezéből. Külön­böző fondorlatos kísérletekkel próbálkozik, hogy elcsábítsa Buttler udvarából, de a mé- zes-mázos hitegető szép sza­vak meddők maradnak. Meg­bízható emberei a felsőerdő­telki korcsmába csalogatják hát, egy kis víg poharazga- tásra Lacit, aki azonban nyomban felösmeri „fortélyos szándékukat”, s elárulja a grófné embereit Buttlernek. János grófnak sem kell több. Menten lefülelteti az embere­ket. A vallatás tortúrájának pokoli kínjai alatt bevallják, hogy Dőry Katalin megbízásá­ból szánták rá magukat a du­gába dőlt emberrablási kísér­letre — ugyanis azt a fela­datot kapták, hogy minden­képpen rabolják el Laci bá­rót. Nem vitás, hogy komoly tit­kolni valói lehetnek Dőry Ka­tinkának az egri püspöki szentszék főtisztelendő bírái előtt... A Buttler házaspár szentszéki pere az egri püspö­ki palotában folyik. Az első tárgyalási nap 1794. december Könyvespolc a kályha mellett Az öreg 403-as Moszkvics a Molnár családban fontos sze­repet tölt be. Molnár László­nak mindennapi közlekedési eszköze. Hűtőgépszerelő Rora- hányban, Balassagyarmatról, ahol lakik azzal jár munkába. Más szerepe is van a kocsi­nak, a család már szinte az egész országot bejárta vele. Ez a munkáscsalád „értelmesen autózik” — ahogy mondani szokták. Miben áll ez? Abban, hogy előre meghatározott cél­lal vágnak neki mindig az út­nak, felkészülnek arra, amit látni kívánnak, így sehol sem teljesen idegenek. Tudják, mi­féle gyönyörűséget kínál a táj szépsége, a hegyek, a víz, a síkság, ismerik a legfontosabb műemlékeket, tudnak a múze­umokról. Molnáréknak két gyerekük van, a nagyobbik kislány, négyéves, a kisfiú, Lacika, ket­tő és fél. Salgótarjánban, a munkásfiatalok első országos versmondó versenyén Sütő Irén színművésznő szerint neki is díjat kellett volna átadni, mondjuk ilyent: „A legfiata­labb hallgató", vagy „A kö­zönség díja”. A kétnapos ver­sengést szinte lankadatlan fi­gyelemmel hallgatta végig, s bizonyára örült, amikor édes­anyja, Molnárné, Merczel Er­zsébet elnyerte a fődíjat. Ezt nem tudtam megkérdezni La­cikától, mert az eredmény- hirdetés közben elaludt, s a gratulációkra sem ébredt fel. Édesapja ölében aludt, jó­ízűen, kék ruhában. A terem­be besütött a meleg nap. Merczel Erzsébet a balassa­gyarmati kerámiában dolgozik, most otthon van a gyerekek­kel, szülési szabadságon. La­kásuk még nincs, a szülőknél laknak, egy barátságos kis szobában, jövőre talán szövet­kezeti lakásba költöznek. Várják. A kerámiában a fia­talasszony „prózai” foglalko­zása meós, kondenzátort me- óz, műszerekkel. Erről többet is mondott, de — megvallom — nehezen tudtam követni, abba is hagytam a jegyzete­lést. — Mióta mond verset? — Nyolc—tíz éve — hang­zik a válasz. — Ahogy gya­rapszik az ember tapasztala­tokban, úgy kerülnek a ver­sek is közelebb hozzá. Én legalábbis így vagyok ezzel. Szeretem olvasni a verseket. — Milyen verseket érez légi Inkáb magáénak? — Inkább a politizáló, a közéleti indíttatású verseket. Azokat a költeményeket, ame­lyek valami igazságtalanságot, kiáltó társadalmi ellentétet tesznek szóvá, amelyek arról beszélnek, ami nincs jól, amin változtatni kellene. Ezek gon­dolkodásra késztetnek, s in­dulatokat váltanak ki, azt sugallják, csináljunk valamit, hogy ne így legyen, változzék, szépüljön az ember világa. — Ügy gondolja, hogy a kö­zönségben is hasonló indula­tokat válthat ki az ilyenfajta versekkel ? — Szeretném, ha így lenne. Persze, az is meghatározó, hogy kik előtt, milyen közön­ségnek mondjuk a verset. Ha például falun parasztemberek ülnek a nézőtéren, az ember inkáb magyarázza a verset, értelmiségi közönség előtt már eltekinthetünk ettől, elég, ha átadjuk. Merczel Erzsébet a balassa­gyarmati Madách Imre Iro­dalmi Színpad tagja, alig két éve, újból aktívan kacsoló­dik a színpad munkájához. Hogyan kezdte a versmon­dást? — A gimnáziumban volt egy magyar tanárnőm, neki az volt a módszere, hogy pél­dául a tárgyalt irodalmi műd­ből az órákon szemelvényeket olvastunk fel. Az egyik felol­vasásom nagyon tetszett neki, s biztatott, hogy mondjak ver­set. Így kezdődött. Később már nem kellett biztatás. Most — ha van ide­je — begyújt a kályhába, mel­lette a könyvespolc. Leemel egy-egy kötetet, lapozgatja, ol­vasgatja. Rengeteg verseskö­tet van a polcokon. Ilyenkor nemcsak olvas, talán nem is tudatosan, de már-már egy újabb verset választ magának.' A versválasztás a legdöntőbb dolog. Szabad idő? Nincs. Ha mégis akad egy-egy félóra, cigánydalokat gyűjt, egyelőre lemezekről, később maga is szeretne megpróbálkozni ez­zel. Ratkó József versét mondta el Salgótarjánban, a verseny gálaestjén: „Hanglemez ez a föld ...” Ennek- a versmondó fiatal- asszonynak hangja is ott van a lemezen. Jó, hogy ott van. (tóth) históriája 18-a, de ítéletre csak kerek húsz hónap múltán, 1795. augusztus 8-án kerül sor. A bíróság első lépésként megkísérli a felek kibékítését, a házassági életközösség hely­reállítását. Minden jóindulatú szándék kudarcot vall azonban a házaspár makacsságán. Érdekes fordulatot hoz a per folyamán, hogy bár Ka­tinka asszony bűntelennek mondja magái a házasságtö­résben, de a házassági életkö­zösség visszaállítása reményé­ben, férje bocsánatát kéri. Megalázkodik. Megígéri, hogy amennyiben Buttler visszafo­gadja, úgy őt híven szeretni fogja, és sohasem hánytorgatja majd fel korábbi ügyeit. De a fiatal férj hallani sem akar róla! Az egyre szélesebb hullá­mokat verő per során a gróf azzal kívánja a mérleg nyel­vét a maga javára billenteni, hogy tanúkat vonultat fel, akik széltében-hosszában kiterege­tik hitvese minden erkölcsi szennyesét. Sőt, fényt derítenek arra is, hogy Szirmay Jóská­val már leánykorában is volt nemi viszonya. Tanúk vallják, hogy e szerelemnek bűnös gyümölcse is lett. Tinka kon- tesz gyermeket hozott nagy titokban a világra ... Sőt Keg- levich gróf — kétségtelenül el­fogultságból, arról vall, hogy biztos tudomása szerint, a grófkisasszonynak Szirmaytól nem egy, de két gyermeke is született! Ez a házasságon kívül szü­letett gyermekkérdés, a per során még egyszer szóba ke­rül majd egy vallomásban. Amikor ugyanis Buttler felkí­sérte annak idején feleségét Ránk-Herlányba, ott látta volna Szirmayt a két leány- gyermekkel, „akik Dőry Kata­lintól lettek.” Erre sebesen ha­zatért, s így fakadt ki otthon: — „íme, amit eddig fülhegv- gyel hallottam, már most ta­tom, hogy igaz!” ítél a szentszéki bíróság Az egri udvarlás időszaká­ról azt vallja Buttler tiszttar­tója, hogy 1792. farsang­vasárnapjának estéjén, amikor a fiatal gróf már a bálból ha­zatért, s le is feküdt, egyszer- csak megjelent a házban „fe­hér krádli ruhában” Katinka kontesz, aki ezt a késő éjsza­kai órát tartotta alkalmasnak, hogy udvarlójával egy kicsinyt elcsevegjen... A kíméletlen támadásokkal szorongatott grófné és tanúi konokul tagadják a vádakat. Buttler örök elve: A TÁMA­DÁS A LEGJOBB VÉDEKE­ZÉS! Noha csak alperesként szerepel az ügyben, mégis a közel két esztendeig lankadat­lan erővel dúló jogi vitában, a támadó fél mindig a fiatal férj — s az asszony csak védekezésre kényszerül. S a tanúk is pro és contra nem a felperesi beadványban foglal­takat boncolgatják, hanem az alperesből szinte jelképes fel­peres vádlóvá feltolakodott Buttler János gróf állításait erősítgetik, magyarázgatják, szépítgetik —. vagy éppen cá­folják. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom