Nógrád. 1972. április (28. évfolyam. 78-101. szám)

1972-04-13 / 86. szám

A társadalmi összefogás eredményei

Az elmúlt két hónapban

szerkesztőségi fogadószobánkat sok olyan olvasónk, édesanya kereste fel, aki a gyermekgondozási segélyezési idő leteltével most. az idén szeretné gyermekét óvodába r-stni. Elmondták, hogy a

: jelentkező között ők is c.t vannak, de hely hiányában reményük sem lehet arra, hogy szeptemberben sorra kerülnek. Ügy érzik, háttérbe szorulnak azokkal szemben. akiknek gyermeke a bölcsődéből egyenesen az óvodába kerül. Nekik pedig, akik a három év alatt, míg gyér meküket otthon gondozták, még továbbra is le kell mondani a- keresetről. Általános felmérések tanúsága szerint pedig azok az édesanyák vették igénybe a havi 600 forintos segélyt, akiknek keresete nemigen érte el még az 1500 forintot sem. Anyagi nehézségeik mellett eszerint még arról is le kell mondaniuk, hogy gyermekük időben. 3 éves korban bekapcsolódhassák az oly nélkülözhetetlen pedagógiai munkába, amely már az óvodában elkezdődik.

Anyag- és tapasztalatgyűjtő utunk során több helyes kezdeményezésről. segítésről győződtünk meg. Anélkül, hogy dramatizálnánk a meglevő gondokat, amely Salgótarjánra és Pásztora jellemző, úgy érezzük, érdemes erről a témáról lapunk olvasóival értékezni. S egyben bemutatni, hogy a társadalmi összefogásnak már megyénkben is vannak szép eredményei.

Gondok nélkül

Rútságon, a nagyközségi közös tanács vb társadalmi elnökhelyettese tájékoztatott bennünket.

— Óvodai és bölcsődei felvételek, férőhelyek tekintetében gondokról nem beszélhetünk. Itt is sokat tettünk azért, hogy a járásban működő könnyűipari üzemek, ahol a nők, a dolgozó édesanyák száma jelentősen megnövekedett, a munkavállalással egyidőben a gyermekek elhelyezése se jelentsen gondot.

— Rútsághoz tartozik Bánk és Tolmács. Tolmácson az elmúlt évben probléma jelentkezett, csoportbővítést kért a lakosság. Nem volt az új csoport indításához óvónő, illetve bér. A tolmácsi Erdőkémia segített ebben, vállalta és biztosította á munkabért. A másik két óvodánkban, Bánkon és Rútságon pedig a dajka munkabéréhez kértünk támogatást, de nem kaptunk az üzemektől. A megyei tanács segített.

Számolunk bölcsődei

igénnyel a tervidőszak alatt, de jelenlegi anyagi erőnkből futja a megoldás. Ugyanis ezt a művelődési ház építése, majd a közművesítés köti le. Azonban már most érik egy újabb variáció. Tárgyalásokat folytattunk a tisztiklubbal, s ha minden jól megy, sor kerülhet hamarosan ennek az átalakítására. Csak még az nem dőlt el, hogy bölcsőde és óvoda, vagy orvosi rendelő lesz-e belőle.

Az elmúlt évben bővítettük a rétsági óvodát olyképpen, hogy az ott levő lakásból egy foglalkoztató termet alakítottunk ki. Így Rútságon három, Tolmácson két, Bánkon egy egycsoportos óvodánk van, összesen 121 férőhellyel. Járásunk területén Nagyorosziban 40, Diósjenőn 20 személyes bölcsődéink vannak, meg kell azonban azt is említeni, hogy bár könnyűipari üzemek dolgoznak itt, kihasználtságuk mégsem százszázalékos.

Az előrelátó es tervező Balassagyarmat

Lombos Márton, a Balassagyarmati városi Tanács vb- elnöke válaszolt kérdéseinkre, akihez elvittük a balassagyarmati KISZ-lakótelepről hozzánk érkezett kérést is. Az elnök válasza. — mint az majd később kiderül — a fiatalok részére is nagyon kedvező.

Először azonban , szeretnénk elmondani a jelenlegi helyzetet, mely igazán követésre méltóan 6zép példáját adja az előrelátásnak.

— Balassagyarmaton még csak a nőhatározatnak sem kellett napvilágot látnia ahhoz, hogy előre tervezzenek, dolgozzanak a várható igények felmérésén, illetve megoldásán?

— Igen. Mi számoltunk az óvodai igényekkel már akkor, amikor megkezdtük az ipar- telepítést. Tudtuk, hogy a nők százai fognak munkába állni a könnyűiparban. Megpróbáltuk ehhez igazítani a város fejlesztését, természetesen úgy, ahogy az erőnkből tellett. Ezért elsősorban még a harmadik ötéves terv keretében létrehoztunk egy nagyon korszerű, ezeradagos központi konyhát, a napközis és óvodás korú gyermekek ellátása céljából. Mivel azonban fejlesztési alapok ekkor még nem álltak rendelkezésre, egyéb pénzeszközökből és felújításból sikerült 150 férőhellyel bővíteni az óvodáinkat, s ez több mint 50 százalékos növekedést jelentett.

Hogyan bővítettünk? — Ügy, hogy az óvodák épületében levő lakókat más lakásba helyeztük el, a lakásokat átalakítottuk és két óvodánk így 25—25 férőhellyel bővült. Továbbá a kiegészítő parancsnokság megszűnésével újabb helyiség szabadult fel, de kiköltöztettük az itt lakó családot is. S ezzel egy nagyon, szép, és ma a legkorszerűbb óvodánkat itt alakítottuk ki. Központi fűtéssel is elláttuk. Itt összesen száz gyermek elhelyezésére van lehetőségünk. Ezenkívül felújítást végeztünk a Deák Ferenc úti és a Szondy György úti óvodáinkban is.

Az említett 50 százalékos fejlesztés ellenére azonban az elmúlt évben feszültség mutatkozott. Ügy nézett ki, hogy mintegy 30—40 gyermeknek nem tudunk helyet biztosítani 1971. szeptemberében, Ekkorra ugyanis két okból is megnőtt az igény. Az egyik: ekkor jöttek vissza a gyermekgondozási szabadságról az édesanyák, valamint azok a szülők is most jelentkeztek igényükkel, akik ekkor kívántak munkaviszonyt létesíteni. Bár mi tudtuk, hogy ez országos jelenség — mármint az óvodák dolga —, de nem nyugodtunk bele. Ezért nagyon gyorsan a Dózsa György úti óvoda melletti lakóépületből kiköltöztettük az ott lakókat és mintegy félmillió forintos költséggel, 50 hellyel bővítettünk itt is. így azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy talán a városok között az országban egyedülállóan 1971-ben minden igényt teljesíteni tudtunk.

A három év alatt kétszázzal növeltük az addigi 270 személyes óvodai hálózatunkat. Ehhez azonban egy nagyon megfontolt eszközátcsoportosításra volt szükség. Ez tehát a jelenlegi helyzet, de ezzel sem vagyunk elégedettek.

Itt szeretnék választ adni egyben a KISZ-lakótelepen tolmácsolt kérésre is. A negyedik ötéves tervben építünk egy 75 személyes óvodát, mintegy 3 és fél millió forintos költséggel. Még az

idén elkezdődik az építkezés és már 1973. szeptemberében indítani is szeretnénk.

— Az új, sok forintot felölelő létesítménynek vannak-e támogatói ?

— Igen. S itt szeretnénk köszönetét mondani a Kábel Műveltnek, amely ebben egymillió-nyolcszázezer forinttal segít. E segíteég fejében garantáljuk, hogy 30 helyet állandóan biztosítunk gyermekeik részére.

— Nem vagyunk azonban meggyőződve arról, hogy ezzel a 75 személyes óvodával 1975-ig megoldódik a problémánk. A KISZ-lakótelepen ugyanis az átlagos életkor 29 év, és most alakult meg egy lakásépítő szövetkezet, ahol a tervidőszakban 190 lakás épül (háromszobás lakások). Innen is nagy lesz az óvodai igény. De ezen túlmenően itt lép majd be az új finomkötöttárugyár, s a jelenlegi dolgozói létszáma is jelentősen fejlődni fog. De fejlődni fog az óvodai igényük is. Sajnos, azonban ez a gyár többszöri kérésünk ellenére — jelenlegi pénzügyi helyzete miatt — nem tud anyagi támogatást nyújtani De ugyancsak ide, a déli ipartelepre kerül a nyomda, itt van a porcelán- gyár, ahol közel 400 a női dolgozók 6záma.

— Mit mondhatunk bölcsőde ügyben?

—. A meglevő két korszerű bölcsődénk jelenleg, és e tervidőszak végéig is elegendő lesz. Azonban felméréseink tanúsága szerint, az elkövetkező 5 éves terv feladataiban erre is gondolnia kell tanácsunknak.

Levesközi beszélgetés Anitával

Delet ütött az óra, amikor benyitottunk a bujáki óvodába. A gyerekek már a karfiollevest kanalazták. A szélső asztalnál fekete, rövidre nyírt hajú apróság halászta ki a levesből a karfiolrózsákat.

— Hogyan hívnak, kisfiú?

— Kislány vagyok — néz fel a tányérjából és szeméből csak úgy süt a huncut vidámság.

— Pedig ilyen rövid hajuk csak a kisfiúknak van!

— Nekem sem tetszik — így ő nagy komolyan. — De

anyukám, apukám, meg a nagymamám lenyíratták.

— Anyukád hol van?

— Tanít az iskolában. Nemrég jött haza a kórházból.

— És apukád?

— ö az erdőben járkál. A fák meg a bokrok között.

— Ez a foglalkozása?

— Igen. Erdész.

— Hány éves vagy?

— Négy múltam, öt leszek — és kivillantja ragyogó fogait.

(Interjúalanyunk: Kövi Anita. Foglalkozása: óvodás.)

Segítettek az üzemek

ŰjaBib üss:

wean szükség

Míg mások gondolkodtak...

Szécsényben Bővíz Ferenc, a nagyközségi tanács vb-el- nöke volt az informátorunk. Őszintén szólva, a salgótarjáni gondok ismeretében attól tartottunk, hogy mivel Szécsény is egyike az erősen iparosodó járási székhelyeknek, itt sem találunk olyan igazi, szívet-lelket gyönyörködtető eredményeket. Meg kell valljuk őszintén, hogy kellemes meglepetésre leltünk. Szécsényben ugyanis — mint informátorunk mondotta: — „míg mások gondolkodtak azon, hogy mit tegyenek óvodaügyben, mi már a megvalósításon dolgoztunk.”

A bennünket kellemesen érintő eredményekről most tehát beszéljenek a tények:

— A bölcsőde, mint mindenütt, a mi tanácsunk munkájában is központi helyet foglalt el. Szécsényben 70 höicsődés korú gyermek van. Az elmúlt évben egymillió forintot költöttünk a felújítására és a 40 férőhelyet 60-ra bővítettük. Ez a bölcsődénk — figyelembe véve a betegség, vagy egyéb ok miatt kieső gyermekek számát — mintegy 80 gyerr mek elhelyezését biztosítja. S ezzel a bölcsődei igény teljes mértékben megoldottnak mondható. A szülők igényének —, mely a nyitvatartási kívánta módosítani —, is eleget tettünk. Reggel

7—18 óráig lehetnek a gyermekek a bölcsődében.

Annak ellenére, hogy már a hatvanas évek végén 75 gyermek részére nyújtott kényelmet óvodánk, nagyobb igények jelentkeztek, a gyermekek felvételét a vb nem tudta biztosítani. Ezért 1969- ben elhatároztuk, hogy fejlesztési alapunkból és állami hozzájárulásból építünk egy új, 75 gyermeket befogadó óvodát. Ennek eredményeképpen tehát 1970-ben beindult az új, háromcsoportos óvoda. 1971. óta 150 gyermeket öt csoportban helyezünk el, illetve foglalkoztatunk. Az ipar fejlődése következtében még ebben az évben újabb 30 gyermek elhelyezését jelezték, kérték a szülők. A hatodik csoportnak a helye megvolt ugyan a régi óvodánkban, de a fenntartási költségekre nem volt már keretünk. A vb úgy határozott, hogy a hatodik csoportot is be kell indítani. Megkerestük az érintett dolgozók munkahelyeit, és kértük, járuljanak hozzá a költségekhez.

így az ÁFÉSZ 10 010, a

TÖVÁLL 2145, a Rákóczi Termelőszövetkezet 7865. az ELZETT gyár 5005, a Háziipari Szövetkezel- 4290, a Szolgáltató Ktsz 1200, az Ipoly Bútorgyár - 10 010. a tanács és intézményei szintén 10 010 forinttal járulnak hozzá évente az óvoda, illetve a 30 fős csoport fenntartásának költségeihez.

Itt jegyzem meg, hogy bár kértük a tangazdaság, a Volán, a téglagyár és a so- máncipar segítségét is, de eredménytelenül. Ezért félő, hogy támogatás hiányában, főként a Volán dolgozóinak gyermekei — innen várható nagyobb számú jelentkezés — hozzájuthatnak-e az óvodai helyhez! Év közben nem tettük ki a gyermekeket, de szeptemberig felülvizsgáljuk a vb-határozat szellemében, hogy a felvételt kérők vállalatai hogyan, s mennyire vették komolyan a segítséget, a támogatást kérő szót. A 180 óvodai hellyel felkészültünk a IV. ötéves tervben várható minden igény kielégítésére. A Szécsényben dolgozó szülők tehát nyugodt körülmények között tudhatják gyermekeiket, s ők maguk is kiegyensúlyozottan, legjobb tudásuk szerint láthatják el napi munkájukat.

A Varga Tiborné országgyűlési képviselő vezette pásztói napközis óvoda kívülről nem sokat mutat. Az épület régi, tatarozással sem lehet sokkal szebbé tenni. Belül azonban kedves, otthonos, minden megvan ahhoz, hogy a gyerekek jól érezzék magukat és okos, alkotó játékokkal fejlesszék értelmüket, ügyességüket.

Csak egy probléma van!

Kevés a férőhely Pásztó két óvodájában, pedig a dolgozó anyáknak nagyon fontos, hogy munka’idő alatt jó helyen tudják a gyermekeiket. Az iparosodás miatt egyre több nőt tudnak a kihelyezett gyárak foglalkoztatni, de a gyermekek száma is nő az anyasági segély bevezetése óta.

Varga Tiborné elmondta, hogy az ő óvodájában különösen nagy a létszám, mert az elmúlt évben az ÁFÉSZ által adományozott 30 ezer forint jobb technikai feltételek megteremtésére adott lehetőséget, s a 100 gyermekhez még 30-at vettek fel szövetkezeti dolgozók gyermekei közül. Az összeg egy részét olajkályhák vásárlására fordították, ami nagy munka- és időmegtakarítást jelent a tüzelésnél, s így az óvoda dolgozói többet foglalkozhatnak a gyermekekkel.

Az óvodai felszerelés bővítésében nemcsak a fogyasztási szövetkezet segített, hanem a Fővárosi Kézműipari Vállalat pásztói részlege is. Ok végzik az óvoda részére mindennemű textília megvar- rását. Nemrég például 20 fektetőhuzatot és 50 paplanhuzatot készítettek. Kosárszámra hozzák a gyermekeknek a babaruhát is, mivel a tanulók ezeken gyakorolják a varrást. A budapesti igazgatóság a Pásztóhoz tartozó haszno- si óvodát is patronálja, varrógépet, szemléltető eszközöket, játékokat küld számukra.

Segíti az óvodát a pásztói mechanikai üzem és a mező- gazdasági gépjavító vállalat is. Az üzem nyári napernyőket készített az udvarra és a felmerülő javítási munkákat elvégzi, a gépjavító vállalat pedig tornafelszerelést adott az óvodának ötezer forint értékben.

Mindez nagy segítség, de még mindig nem elég. A társadalmi munkában elvégzett munkák, az anyagi áldozat a meglevő létszámon belül javít az óvoda helyzetén. Nem oldja meg azonban a férőhelyhiányt.

A hogyan továbbra Varga Tiborné így válaszolt:

— Az igazi nagy segítség új óvoda létesítése lenne. Mivel a tanácsnak a fejlésztés- hez megfelelő pénzeszközök nem állnak teljes egészében rendelkezésre, ezért az üzemek, vállalatok előtt a feladat: közös összefogással óvodát építeni. Ez szinte lét- szükséglet a kisgyermekes dolgozó anyák számára és rajtunk is sokat könnyítene. Nem szívesen küldjük el a jelentkező gyerekeket, pedig ez gyakran előfordul. Pillanatnyilag egy idényóvodának is nagyon megörülhének a tsz-ben dolgozó asszonyok, mert ez legalább tavasztól őszig megoldaná a gyermekelhelyezési gondjaikat.

Ami még Idekívánkozik, az a következő: a pásztói szülők mindig érezték, hogy a község vezetősége értük van, törődik velük, ezért továbbra is számítanak erre az együttérzésre, segítőkészségre.

NÓGRÁD — 1972. április 13., csütörtök