Nógrád. 1972. április (28. évfolyam. 78-101. szám)
1972-04-14 / 87. szám
A Hazafias Népfront V. Országos kongresszusáról tartottak sajtótájékoztatót. A konferenciát Lakatos Ernő (bal oldalt) a kormány Tájékoztatási Hivatalának elnökhelyettese nyitotta meg, majd Bencsik István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára ismertette a kongresszus előkészületeit és programját A! lende: Igazságtalan a nemzetközi munkamegosztás r Santiago de Chilében csü- jöttünk most össze — monAz indokínai offenzíva törtökön. — magyar idő szerint délután 4 órakor —ünnepélyesen megnyílt az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési értekezletének :(UFCTAD) III. konferenciája. A tanácskozáson dr. Salvador Allen de, Chile köztársasági elnöke mondott megnyitóbeszédet. Hangsúlyozta, a fejlődő országok népiéinek legnagyobb problémája jelenleg az, hogy ott a lakosság több mint fele embertelen körülmények között él. — Azért dotta Allende —, hogy felülvizsgálj uk az igazságtalan nemzetközi munka- megósztást. A harmadik világ népei számára az UNCTAD konferenciája a legfontosabb és leghatékonyabb fórum a fejlett országokkal a tárgyalásokhoz. A chilei elnök hangsúlyozta, hogy a fejlődő országokat a fejlett tőkésállamok saját érdekeiknek megfelelően mérhetetlenül kizsákmányolják. (MTI) Japán szocialisták leleplezése Narazaki Jan őszüké, a Japán Szocialista ,Párt képviselője szigorúan titkosnak minősített amerikai haditengerészeti táviratot ismertette csütörtökön délelőtt a japán parlament állandó bizottságainak együttes ülésén. A dokumentumból kiderül, hogy az amerikaiak és a japán haditengerészeti „önvédelmi erők” között tárgyalások folytak nukleáris fegyverekkel felszerelt közös japán—amerikai haditengerészeti ütőerő létrehozásáról. A japán politikai ködőket derült égből villámcsapásként érte a Japán Szocialista Párt legújabb leleplezése. Pár óra leforgása alatt cáImmár két hete lankadatlan hevességgel folyik a délvietnami hazafias erők nagyszabású offenzívája. Egyelőre semmi jele a hozzánk érkező jelentésekben annak, hogy az amerikai légierő és a dél- vietnami kormánycsapatok megállították volna a több fronton is előretörő hazafias erőket. Ez a tény önmagában jelzi, milyen jelentős katonai potenciál és tartalék áll a hazafias erők rendelkezésére. Négy év óta ez a hazafias erők legnagyobb szabású katonai akciója. Méretében és jelentőségében az 1968 elején végrehajtott nagy tetoffenzí- vához hasonlítható. Egy szembetűnő hasonlóság valóban van a két offenzíva között: mindkettő az amerikai kormányzat számára a legkényesebb és legkellemetlenebb időpontban, az elnökválasztási hadjárat nyitányakor kezdődött. 1968-ban Dél-Vietnam egész területére kiterjedő támadássorozatot indítottak a hazafias erők partizán alakulatai. Katonai sikereik politikai végeredménye: Johnson elnök 1968. március 31-én bejelentette a VDK elleni tömeges bombázások egyoldalú korlátozását, az USA készségét a tárgyalásokra — s végül saját indokínai politikai kudarcának elismeréseként azt, hogy nem indul az elnökválasztásokon. A politikai következményeket illetően természetesen nem lehet összehasonlítást tenni az 1968-as és a jelenlegi offenzí- vá között, a jelenlegi katona- politikai feltételek eltérőek az 1968. évi helyzettől, s maga az offenzíva is másként zajlik. Katonai vonatkozásban a jelenlegi offenzíva legérdekesebb vonása az, hogy a délvietnami hazafias erők, a korábbi időszaktól eltérően, az úgynevezett hagyományos hadviselést alkalmazzák. Reguláris csapataikat nagyszámú haditechnikai eszköz támogatja. Amerikai hírügynökségi jelentések a PT—76, T—54 és T—55 szovjet típusú harckocsikkal azonosították a hazafias erők harcjárműveit. Ugyancsak meglepő volt az amerikaiak számára a hazafias erők nehéztüzérségének nagyszabású és igen hatásos bevetése, nemkülönben a műszaki alakulatok felbukkanása, amelyek a különböző vízi és egyéb akadályokon segítik át a gépesített alakulatokat. A lövészegységek, a harckocsik és a tüzérség — sőt a légvédelmi tüzérség — jól szervezett, és eredményes együttműködése arról tanúskodik, hogy a hazafias erők reguláris egységei jól felkészültek, és ki tudják használni a haditechnikai eszközök nyújtotta uj lehetőségeket. A különböző frontokon folyó hadműveletek eddigi eseményei arról tanúskodnak, hogy gondosan megtervezett es előkészített, a különböző térségekben gondosan összehangolt támadássorozatról van szó. A hazafias erők máris jelentős területeket foglaltak el és egész sor ellenséges támaszpontot semmisítettek meg. Az offenzíva eseményei közepette természetesen korai lenne a katonai vagy politikai mérleget megvonni, de máris látványosan bebizonyosodott, hogy a Nixon-kor- mányzat „vietnamizálási” politikája katonai vonatkozásban nem érte el célját. A délvietnami kormánycsapatok az egyre intenzívebb amerikai légi és tüzérségi támogatás nélkül képtelenek lennének kitartani a hazafias erőkkel szemben. Az offenzíva egyik politikai célkitűzése ugyancsak sikerrel járt. Nixon elnök mindenáron arra törekedett, hogy az elnökválasztási hadjárat témái közül kikapcsolja a vietnami háború kérdését. Az amerikai csapatok kivonása, következésképp a háborús veszteségek csökkenése révén ez, egészen az offenzíva pillanatáig lényegében sikerült is. Washingtoni jelentések azonban arról számolnak be, hogy néhány nap alatt változás történt a washingtoni politikai közhangulatban, s ebből arra következtethetünk, hogy a vietnami háború az elnökválasztási hadjárat főbb külpolitikai témáinak egyike lesz. A Nixon- adminisztráció nehéz helyzetben van, mivel kevés eszközzel rendelkezik arra, hogy az offenzíva katonai sikereit és politikai-lélektani hatását korlátozza. JCatonailag Nixon szemlátomást a haditechnikai eszkaláció mellett döntött. Megerősítették a Dél-Vietnam- ba bevetett amerikai légierőt, újabb kötelékeket vezényeltek a Dél-Vietnam part-, jainál cirkáló 7. flottához. Felújították a VDK elleni nagyarányú bombázásokat, s blinden eddiginél nagyobb arányban alkalmazzák a B—52-es nehézbombázókat. De ez a technikai eszkaláció máris a „vietnamizálás” kudarcát támasztja alá. A haditechnikai eszkaláció mellett a Nixon-adminisztráció Lélektani-politikai eszkalációba is kezdett. Washingtonban mindent elkövetnek, hogy a párizsi tárgyalások megszakításáért, illetve a harctevékenység felélénküléséért a vietnami félre hárítsák a felelősséget. A hazafias erők eddigi harci sikereit azzal magyarázzák az amerikai közvéleménynek, hogy úgymond „északvietnami' invázióval állnak szemben”. A politikai-lélektani eszkaláció másik propagandatétele a Szovjetuniót teszi felelőssé a vietnami népnek nyújtott sokoldalú támogatása miatt. Azt emlegetik, hogy Moszkvában, Nixori elnök májusi látogatásakor tárgyalni kellene az amerikai, illetve szovjet segély kölcsönös korlátozásáról Indokínában. Ezek a híresztelések részben a vietnami nép elleni lélektáni hadviselésként foghatók fel, részben azt a reményt hivatottak kelteni az amerikai közvéleményben, hogy Nixon elnök utazása, az offenzíva eredményeitől függetlenül, szintén hozzájárulhat a konfliktus megoldásához. Az offenzíva azonban maga is azt demonstrálja, amit a VDK és a DIFK, illetve a Szovjetunió vezetői teljesen egyértelműen leszögeztek: a konfliktust kizárólag a harcoló felek között, s nem máshol és más partnerekkel lehet megoldani. Ennek az álláspontnak logikus következményeként vietnami részről az offenzíva közben is többször megerősítették: nem hajlandók elfogadni az amerikai diktátumot, de bármilyen formában készek a komoly és mindkét fél számára elfogadható politikai megoldás megkeresésére. KSrmcndy István Provokál a chilei reakció Zavar Washingtonban a francia javaslat miatt Ä chilei reakció — az ÜNCTAD konferencia előestéjén — provokatív tüntetést rendezett az ország fővárosában. A jobboldal gyűlés szónoka Patricio Alwyn, a szenátus elnöke volt, de jelen volt Eduardo Frei, a korábbi kereszténydemokrata elnök is. aki az utóbbi időben az ellenzék vezéralakjává vált. A tüntetés jelszavai a jobboldal ismert uszító vádjait tartalmazták a népi egység ellen, a „szabadság megvé- delmezéséről”. Maga Alwyn szenátor nyíltan fegyvere* Uruguayban az ország gazdaságát 24 órás általános sztrájk bénítja meg. Az Uruguay Országos Munkásszövetség (CNT) által meghirdetett akció következményeként a termelés és a közlekedés teljesen leállt. Az üzletek zárva tartanak. erőszakkal fenyegetőzött. A kereszténydemokrata politikus ezenkívül demagóg módon azonnali népszavazást is követelt a kormány szocialista politikájáról. A chilei Haza és Szabadság elnevezésű fasiszta szervezet tagjai kedden meg akartak gyilkolni egy 18 éves kommunista egyetemistát. A Santiago melletti La Granja- ban egy gépkocsiból tüzet nyitottak a fiatalemberre és megsebesítették. A gyilkossá- gi kísérlet a jobboldali erők provokatív tüntetése előtt történt. (MTI) A csaknem félmillió tagot számláló munkásszervezet a bérek felemeléséért harcol, s politikai követeléseiben tiltakozik az úgynevezett „nemzetbiztonsági” törvény elfogadása ellen, mivel az a haladó erők elnyomására irányul. (MTI) folaitok egész sora látott napvilágot, a japán fővárosban. Megfigyelők véleménye szerint a Japán Szocialista Párt azért vetette fel a parlamentben a titkos japán— amerikai nukleáris megállapodásról szóló tárgyalások kérdését, mert elegendő bizonyítékkal rendelkezik ahhoz, hogy alá is támassza állítását. (MTI) (Dobsa János, az MTI tudósítója jelenti) Párizsban csütörtökön ismét üresen maradt a vietnami konferencia tárgyalóterme a Kleber sugárúton, mert az amerikai és saigoni delegáció kereken elutasította a VDK és DIFK küldöttségeinek a tárgyalások újrafelvételére vonatkozó javaslatát. Ugyanakkor diplomáciai és politikai körökben nagy feltűnést keltett, hogy a washingtoni külügyminisztérium „megdorgálta” a francia kormányt amiatt, hogy a szerdai minisztertanácson kifejezésre juttatta a tárgyalások mielőbbi újrafelvételére irányuló óhaját. A francia kormányhoz közelálló körökben megütközéssel fogadták ezt a feltűnő amerikai lépést, s azt annál kevésbé tartják indokoltnak, hiszen a francia kormány e Washington által kifogásolt nyilatkozatában óvatosan elkerülte, hogy elítélje a VDK ellen intézett amerikai bom- batámadásokat, s csupán a konferencia munkájának mielőbbi folytatását sürgette. A gaulle-ista La Nation csütörtökön azt írja: csodálkozni kell Washington heves reagálása miatt, annál is inkább, hiszen a francia kormány sohasem rejtette véka alá azt a véleményét, hogy Vietnamban csak politikai megoldással lehet biztosítani a békét és e megoldásnak az érdekelt országok képviselői közötti párbeszéd folyamán kell létrejönnie. A Figaro washingtoni tudósítója szerint az amerikai fővárosban most azzal vádolják Párizst, hogy „részrehajlást tanúsít”, mert a tárgyalások újrafelvételének sürgetése megegyezik a VDK álláspontjával. A tudósító szerint Washingtonban különösen azt rosszallják, hogy a francia kormány nem tájékoztatta előzetesen Washingtont, hogy ilyen nyilatkozat megtételére készül. Washington ingerültségének fő oka azonban abban rejlik — folytatja a tudósító —, hogy Nixonnak most rendkívül nehéz kötéltáncot kell járnia. Az elnök Kissinger tokiói útjának elhalasztásával is azt akarja demonstrálni, hogy „bármelyik pillanatban nagyon súlyos döntéseket hozhat”. Ugyanakkor azonban Nixon nem szeretné veszélyeztetni moszkvai látogatását sem, mert semmi esetre sem akarja elmulasztani a találkozót a szovjet vezetőkkel. E kényes blöffölési művelet közben zavarólag hatott a francia kezdeményezés, ez magyarázza Washington - ingerültségét. Nixon főleg attól tart, hogy Párizsnak ez a kezdeményezése „ragályosnak” bizonyul és mások is követni fogják. (MTI) Vége a sztrájknak az izraeli légitársaságnál Csütörtök hajnalban megái- tény viszont, hogy a sztráj- lapodás született Tel Aviv- kólók, néhány órával azelőtt, ban az El A1 légitársaság hogy az El A1 tevékenységé- s'.lrájkoló alkalmazottai és a nek felfüggesztését elrendelő cég között. kormányhatározat életbe léEgyelőre nincs hír arról, pett volna, ismét felvették a mit “ tartalmaz az egyezség: rendes munkát. (MTI) 2 NÓGRÁD - 1972. április 14„ péntek A londoni pályaudvarokon óriási zsúfoltságot okozott a mozdonyvezetők munkalassítási mozgalma Általános sztrájk Uruguayban
