Nógrád. 1972. április (28. évfolyam. 78-101. szám)

1972-04-14 / 87. szám

Hatalmas acélszerkezetek mellett még az ember is ki­sebbnek tűnik. Az út ketté választja az új gyárat. A sza­bad téren hatalmas daruk szer­kezeteit hegesztik, köszörülik. Olyan súlyos darabok, hogy még talán a daru is nyög, amikor megkapaszkodik, ar- rább tesz egy-egy szerkeze­tet. t fedett nagycsarnokban hid­al ka trészek készülnek. Se­rény munka folyik minde­nütt. — Az idén már 70 milliós termelési értéket várnak tő­lünk — újságolja Szabó Lász­ló főmérnök. A Ganz-MÁVAG mátranováki gyáregysége ma már több mint 400 dolgozót foglalkoztat, többségében volt bányászok váltak itt vasipari munkásokká. Most, hogy az utolsó mátranováki aknát is először megszüntetik, újabb 160 em Torják László csoportvezető a régebbieknél is. vagy inkább talán csak az el- Rengeteg kérdésre keresik a ismerés, amikor így folytatja: bér kerül át a Ganz-MÁVAG- választ önmagukban, ugyan- — Ezt, valószínű, el sem hoz. Végső soron ezt az új akkor a régiektől is segítséget hinnék odafent — már­mint az anyavállalatnál —, hogy az átképzősök hegesz­tették. Egy hete jöttek a bá­nyától ötvenen és közülük már sokan tanulják a hegesz­tést. Van akaratuk ezeknek az embereknek és biztos, hogy meg is tanulják a szakmát ha­marosan. Gyakorlat, az elmé­leti ismeretek megszerzése, utána jön a viasga — mond­ja. A termelést szervezni és a munkaerőbázist megteremteni, ez most a két legfontosabb dolog ebben az új üzemben. Az új vasúti hidakat időben szállítani kell a csehszlovák megrendelőnek. Az idei nyolc hídból négy már elment, ket­tő még ebben a hónapban út­nak indul, az utolsó pedig május közepén. A jövő évre már negyven, vasúti hidat rendeltek Csehszlovákiáiból, gyárat az S számukra létesí- várnak. A segítő szándékban amelyek között lesz tizenöt és tik. Év végéig 600 fős lét- nincs is hiány. Erre csak egy nyolcvan méter fesztávú is. A számra számítanak. Amikorra példát. Tisza II. vízlépcsőhöz, a Sió­y o fölvn hpnihsTás be— hoz VHSszerkezeteket, elzáró— ez a most folyo beruházás be _ Nézze ezt a varratot, hát kapukat kéjnek. Ilyen be­kell ennél szebb? — mutatja rendezést Egyiptomba is szál­Sipos László hegesztő fejeződik, akkor már 900, ké­sőbb pedig mintegy 1200 em­ber talál itt munkaalkalmat Torják Pál lakatos Kerényl Lajos, az öreg Ganz- MÁVAG-os, áld az anyaválla­lattól került ide és már eddig sok új kezdőt segített át az el­ső nehézségeken. Hangjában most is van némi büszkeség — Űj üzem, alakuló törzs- «=■» ' gárda, ez itt a jellemző. Né­hány törzsgárdatagnak szá­mító „gyáralapítót” kérdez­tünk meg. Tipikus az ő ese­tük. Valamennyien a bányá­ból jöttek át még a legelső csoporttal. — Vájár voltam, sőt a lő- mestervizsgám is megvolt — mondja Torják László. — Ma már jobb itt, szeretem eat a munkát. Igaz, valamikor a la­katos szakmát tanultam. Itt most hegesztek, csoportvezető vagyok. Nem bántam meg, hogy ide jöttem és biztatom is a most átkerülő ismerősöket: itt sem lesz rosszabb, csak meg kell szokni. — Nekem ez a munka vala­hogy jobban fekszik, mint an­nak idején a szívlapát. Több fantáziát látok benne. Segéd­vájár voltam, most meg he­gesztő. Betanított munkás — mondja Sípos László és ami­kor a keresetről érdeklődöm, a következő választ adja: — Tizenhárom forint az órabé­rem, de már szívesen dolgoz­nánk teljesítménybérben.. Az jobban ösztönözné az embert, ha tudná, hogy a több mun­káért vastagabb lesz a borí­ték. Torják Pálnak, a vas, az acél nem volt új, hiszen a bányánál is lakatosként dol­gozott. — Űj volt viszont, hogy itt a méretek jóval nagyobbak. Hatalmasak ezek a vasszer­kezetek, de megszoktam már, szeretem ezt a munkát, jól érzem magam ebben az üzem­ben — mondta. Nemcsak ők hárman véle­kednek így, hanem a legtöb­ben, akik már kezdettől itt dolgoznak. Megtalálták a szá­mításukat. Azt is tudják, hogy a fejlődéssel együtt válik a munkájuk termelékenyebbé és ennek megfelelően növekszik a kereset is. Kulcsár József felvételei lítanak. A FŰTÖBER új gyá­rához ők szállítják majd az egész darupályarendszert. Ezenkívül az ország több üze­mének készülnek daruk. Bodó János Vasárnapi a hétköznapoknak FELSÖTOLD az „eljáró fal­vak sorába tartozik. Napköz­ben fiatalokat otthon találni bajos dolog. Jellemző, hogy a község 21 tagú KISZ-aLap- szervezetéből csak hatan-he- ten dolgoznak otthon, a töb­biek csak esténként vagy hét végén járnak' haza Lukács Ferenc tanácselnök szerint a felsőtoldi amolyan „hétvégi” alapszervezet. — Nálunk csak szombaton, vasárnap jönnek össze a fia­talok, akkor is inkább csak mulatságok vannak - mond­ja. — A fiúk eljárnak a kö­zeli községekbe, ahová ud­varolnak — szétszóródnak. Valahogy úgy érzem, hogy az alsótoldiak jobban kötve ér­zik magukat községükhöz, mint a mieink. Az ifjúságpolitikai alap itt sem olyan sok, hogy ne tud­nának mit kezdeni vele. A tanács azonban nem rest egy kicsit megtoldani a fiatalok pénzét. — Igyekszünk támogatni őket, ahogyan erőnkből fut­ja — mondja a tanácselnök. — A zenekarnak majdnem 7000 forintért hangfalat vet­tünk, a focicsapatnak pedig csaknem 4000 forintos felsze­relést adtunk. Pedig az ifjú­ságpolitikai alap csak négy­ezer forint, méghozzá a há­rom községre, Felsőtoldra, Alsótoldra, Garábra összesen. Hídvégi Ernő KISZ-titkár azon kevesek közé tartozik, akiket hétközben is otthon lehet találni. — Valóban nincsenek nagy hatású rendezvényeink — mondja. Hétközben különö­sen nem, hiszen akkor jófor­mán itthon sincs a tagság. Hét végén viszont pezsgőbb az élet. Külön klubunk van a pártszékházban játékokkal, magnóval, tévével, rádióval, itt szép számmal összejövünk. Teadélutánoknak nevezzük ezeket az összeruccanásokat. Szellemi vetélkedőket rende- — Egyelőre. Idén minden­zünk ilyenkor, meghívjuk rá esetre újra beszélünk még az alsótoldiakat is. róla. A zenekar is jó arra, hogy összetartsa a fiatalokat. Days- nek hívják a bea tégy úttest. — Miért éppen ez a neve? — Nem tudom, ez tetszett. Azt jelenti: napok. Három gitár, egy dob. Ba- gyinszki László, Gulyás Ár­pád, Klátyik András és Híd­végi Ernő rendszeresen gya­korolnak. Általában otthon játszanak és a környéken „pendliznek”. A Days-nek neve van már a környező községekben. Jó kapcsolatot alakítottak ki a felsőtoldi fiatalok az al- sótoldiakkal. Gyakran tervez­nek közösen, s jól is sikerül­nek a rendezvények. — Most, május elsején is­mét találkozunk az alsótoldi- akkal — közli a KISZ-titkár. — Műsoros körzeti összejöve­tel lesz Alsótoldon, szabadté­ri bállal. A május egyébként is moz­galmas hónapnak ígérkezik. Május 12—14-én rendezik meg Verőcén a motoros na­pokat, s ide a felsőtoldiak is szerveznek kirándulást. Tíz- tizenkét ifjú kap fel saját motorjára, és indulás Verő­cére! — Itthon hol szórakozhat­nak a felsőtoldi fiatalok? — A KLUBUNKON kívül sajnos, sehol. Hiányzik a presszó is a községből. Ta­valy előálltunk ugyan egy ja­vaslattal, de aztán nem lett belőle semmi. Azt kértük, hogy vasárnaponként nyisson ki egy szeszmentes presszó. Az italbolt hátsó helyiségé­ben be lehetett volna rendez­ni, az italbolt amúgy is csak délután nyit, így nem zavar­tuk volna a forgalmat sem. Nem tudtuk elérni, hogy ha­marabb nyisson ki a kocsma. Pedig a vezetőjét a fiatalok emberének ismertük. — Ennyiben maradt tehát a kérés? A tervek között egyébként egy rendszeresen működő, előre elkészített program szerint dolgozó ifjúsági klub alakítása is szerepel. Az al- sótoldi klubban szeretnék in­dítani, ott ugyanis „lezse- rebb” a felszerelés. Az meg csak jót tesz a klubnak, ha többen jönnek össze. Körösi József pedagógust kérik meg a klub vezetésére. — Szerinted is „hétvégi” ez az alapszervezet? — kér­dezem a titkártól. — Annyiból igen, hogy ak­tívabb tagokkal talán hét­köznap is többet lehetne csi­nálni. Minden második fia­talra lehet rendszeresen szá­mítani. Az sem valami jó dolog, hogy a lányokkal csak addig tervezhetünk, amíg férjhez nem mennek. Azután sajnos, megszűnnek az alap­szervezet számára. Apropo! férjhez menés! Hamarosan KISZ-esküvő lesz nálunk, a Gizié. Eged Gizella a tsz pénztá­rosa. ő az egyetlen garábi tag az alapszervezetben. — Mit vársz az alapszerve­zettől ? — Hát... Én elégedett va­gyok a programmal. De hát már úgysem sokáig lészek itt tag. — A férjhez menés miatt? — Igen. Vagy lehetek utá­na is? — és tanácstalanul néz a titkárra. NEM KÖNNYŰ dolog moz­galmas ifjúsági életet szervez­ni az „eljáró” falvakban. De a „hétvégi” alapszervezet itt sem törvényszerű. Elsősorban magukon a fiatalokon mú­lik, hogy ne legyen az. A felsőtoldiak mindenesetre megpróbálják, hogy a hétköz­napokat is a szombatok és vasárnapok rangjára emeljék. Szendi Márta lUBunkauerseny Szirákon A Sziráki Állami Gazdaság­ban meghonosodott a szocia­lista munkaverseny. Az el­múlt esztendőben 14 brigád — amelynek a létszáma 287 dol­gozó — tett vállalást a mun­kaeredmények fokozására. A szocialista címért 11 brigád, 177 fővel versenyzett. A gaz­daság vezetősége, közösen a szakszervezettel, a brigádok vállalásait beépítette az üzem évi gazdasági tervébe, amely feszített volt ugyan, de ügyel­tek arra, hogy jól szervezett munkával, a munkafeltételek biztosításával, teljesíthető le­gyen. A közelmúltban szakszerve­zeti ülés volt az állami gaz­daságban. Részt vettek ezen a különböző üzemek küldöttei. Értékelték többek között a szocialista munkaverseny ered­ményeit is. A várakozásnak megfelelően a munkaverseny meghozta a maga eredményét. Az állattenyésztésben nem születtek kimagasló eredmé­nyek, de a verseny az önkölt­ség további csökkentését ered­ményezte. Ebben az ágazat­ban az önköltség ettől elte­kintve még mindig meghalad­ja a tervezettet. De a szocia­lista verseny eredményekép­pen már kirajzolódik, hogy gondos tervezéssel, jó mun­kával elérhető a célkitűzés, amely az állattenyésztés gaz­daságosságához vezet. Ennél kedvezőbben alakult a traktorosbrigád munkaered­ménye, amely nagy kihatással volt a növénytermesztésre, mint a gazdaság fő ágazatára. Néhány számadat: 1968-ban a bevétel 1 millió 74 ezer fő­ikben a napokban sok az c az üzemben. Az új em- :en, akik a bányától jöt- érthetően még látni toizo- szorongást. így volt ez A mezőgazdasági szövetke­zetek II. kongresszusát meg­előző küldöttértekezleteken a gazdálkodás időszerű tenniva­lói mellett sok szó esett azok­ról a tudati tényezőkről, ame­lyek napjainkban a közös gaz­daságok — összességében egy- millió-háromszázezres tagsá­gának gondolkodását, szemlé­letét jellemzik. A beszámolók summázata szerint az utóbbi években erősödött a közösségi tudat az emberekben, a régi. kisparaszti életformából ho­zott tulajdonságok, mint ami­lyen például az önzői beállí­tottság, fokozatosan háttérbe szorulnak, hogy helyet adja­nak az újnak, amely egymás megbecsülésére, a kölcsönös se­gítségre, az embereknek a végzett munka alapján törté­nő megítélésére helyezi a fő súlyt. Jó ezt nyugtázni, s fontos is, több okból. Kétségtelen; a szövetkezeti élet eseményei azokat látszanak igazolni, akik nemcsak a gazdasági mutatókat látják, de észreve­szik a dolgozó embert is a számok mögött. Nemcsak azt tartják számon, milyen pótal­katrészről kell gondoskodni, Esetek és nézetek hogy ne álljon le a traktor, hanem az emberi gondolkodás és magatartás kapcsolatos tennivalókat is. Épp az ilyen indítékú megnyilatkozások hívják fel a figyelmünket ar­ra, hogy a tudatformálás mun­kájában, milyen sok még az elvégeznivalónk. Szövetkezeti elnök ismerő­söm panaszolja: „néha egysze­rűen nem értem, mi történt egyik-másik emberrel itt ná­lunk. Ha a szomszéd gyerekén új ruhát lát, nem nyugszik, amíg a magáénak kétszer olyan drágát nem vesz. Ha valaki az utcában kicseréli a bútorát, addig jár utána, míg olyan új bútort talál, amilyen senkinek nincs a faluban. Rá­licitálni egymásra lakodalom­ban, házépítésben, kocsmai ivászatokon, olyan szokás lett, ami néha már riasztó. Főként, ami mögötte van: a pénz utáni hajsza. Egy olyasfajta szem­lélet, ami a tárgyak megszer­zését tekinti az élet fő céljá­nak, tartalmának. Persze, hogy akkor minden pénz kevés ...” A többség helyesen értelme­zi azt a viszonyt, hogy a tsz- tagok szövetkezetük dolgozói és tulajdonosai is egyben, va­gyis a jogok és kötelezettségek összhangját helyesen érvénye­sítik munkájukban. Mindemel­lett viszonylag sűrűn találko­zunk a csak jogaikat hangsú­lyozó szövetkezeti tagokkal, akik tulajdonosi mivoltukat félreértve, csak azt ismerik el, ami számukra kedvező. Könnyű lenne azzal nyug­tatni magunkat; hiszen ezek a múltban kialakult tulajdonsá­gok ittmaradt ismertetőjegyei, idővel majd elenyésznek. Nem ilyen egyszerű a dolog. Ez ju­tott eszembe, amikor az egyik szövetkezet közgyűlésén azt tapasztaltam, hogy a gyűlésre együtt érkező házaspárok a nagyterem bejáratánál elvál­tak egymástól, külön mentek a férfiak, külön a nők. Oda­benn pedig a bal oldalon a nők, jobb oldalon a férfiak tömörültek, s az utóbbiak a gyűlés folyamán minden olyar. javaslatot leszavaztak, ame­lyet a nők helyzetének köny- nyítésére ajánlott a vezetőség. Két szélsőséges példa? Meg­lehet. Mégis napjainkban tör­téntek, történnek, s egyedi jel­legük sem teszi lehetővé, hogy ne figyeljünk rájuk. De ha kizárólag gyűléseken, netán a politikai oktatás közben fog­lalkozunk az ilyen és hason­ló ügyekkel, alig hihetjük, hogy munkánk sikeres lesz. A közös gazdálkodás ered­ményei a széles közvélemény előtt nyilvánvalóak. Az anya­gi és erkölcsi érdekeltség jó ösztönzői révén a szocialista mezőgazdaság évről évre na­gyobb termelési értékkel já­rul hozzá a nemzeti jövede­lemhez, ezzel is bizonyítva életképességét. A tudatformá­lás azonban ilyen körülmé­nyek között is rendkívüli fon tosságú, hiszen ilyen irányú munkánk a szocialista terme­lőerők egészséges továbbfej Fű dését mozdítja elő. (K. D rint volt, 1971-ben közel há­rommillió forint. Az eredmé­nyek tükrözik a traktorosok komplex brigádmunkájának minőségét, termelési tevékeny­ségét. Az egy normálholdra tervezett önköltség 70,51 fo­rint helyett 65,10 forintra ala­kult. A megtakarítás normál­holdanként 5,41 forint. Hason­lóan szép eredményekkel di­csekedhetnek a kombájnosok, a tehergépkocsisok is, a javí­tóműhely és az építőbrigád. A szocialista brigádtagoknak azonban a munkafeladatok el­végzése mellett kötelességük szocialista módon élni és tanulni is. A Sziráki Állami Gazdaság­ban a brigádok ennek is ele­get tettek. Rendszeresen ta­nulnak, kollektíván járnak időközönként szórakozni, egy­mást segítik. A fegyelmezett munkának, szorgalmas tanulásnak lát­ható jele, hogy fegyelmezet­lenségért eljárást nem indítot­tak az üzemben. Javult a mun­kavédelem. Országos második helyezést értek el ezen a té­ren. A jó munkáért odaítélték a versenyben résztvevőknek a kitüntetéseket. Ez így alakult: az egyes, kettes, hármas trak­torosbrigád az arany fokoza­tot kapta. A szállítóbrigád harmadik alkalommal nyerte el az arany fokozatot. Ezüst fo­kozattal tüntették ki a juhá­szokat és az építőbrigádot. A közgyűlés viszont kimond­ta, hogy azokat, akik a vállalt kötelezettségüknek nem tet­tek eleget, termelési tervüket nem teljesítették, nem szabad kitüntetni. Nem kaptak kitün­tetést a hényelpusztai tehe­nészek, az újtelepi növendék- marha-nevelők. Az utóbbi bri­gádról el kell mondani, hogy már két ízben nyert arany fo­kozatot. Az elmúlt évbén vi­szont megromlott itt a mun­kafegyelem. Nem kapott ki­tüntető címet Sarlóspusztán a sertéstelepi brigád sem, mert nem teljesítette termelési ter­vét. B. Gy. NÓGRÁD — 1972. április 14., péntek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom