Nógrád. 1972. április (28. évfolyam. 78-101. szám)
1972-04-27 / 98. szám
A tanácstörvényre támaszkodva Az új tanácstörvény a legmagasabb szintű rendelkezés erejével „legalizálta” a tanácsok és a különböző nem tanácsi szervek hatékony együttműködését, mindenekelőtt a terület- és településfejlesztés, valamint a lakosság igényeinek jobb kielégítésé érdekében. Ahol ennek a módszernek társadalmi-gazdasági hatóerejét idejében felismerték és igyekeztek is felhasználni, ott a fejlődésnek máris számtalan, kézzel fogható jele mutatkozik. Csak az a baj, hogy sok helyen még nem tanulták meg „belátni” az egész horizontot, a várost, községet, amelyben tevékenykednek. Azt, hogy nem lehet egymástól elválasz- ■‘""ü a területet, az üzemeket, vállalatokat, intézményeket, amelyek az adott területen .. _.„.átok, a lakosságot — mely mellesleg v alamivel foglalkozik is, de legalábbis bölcsődébe, óvodába, iskolába jár, vagy éppen szociális otthonban tölti öreg napjait — az állami, valamint a nem állami szerveket, amelyeknek működése, számtalan szállal kapcsolódik össze, kiegészítik egymást, ezért érdekeiknek nagy csoportja is teljesen megegyezik. Amiben pedig minden vitán felül áll a közös érdek, az elsősorban a terület- és településfejlesztés, továbbá a lakosság különböző — kulturális, kommunális, egészségügyi, kereskedelmi stb. — igényeinek egyre színvonalasabb kielégítése. Mert ki is vitathatná, mennyivel jobb közérzettel, testben-lélekben felkészültebben, megelégedettebben él, dolgozik és vesz részt a társadalmi életben az a lakosság, amelynek körülményei megfelelőképpen rendezettek, s mennyivel magasabb színvonalú, korszerűbb termelésre képes az az üzem, vállalat, amelyik egészséges környezetben, a szükséges feltételek között és kiegyensúlyozott, kulturált dolgozókkal végezheti munkáját? Ez természetesen nemcsak gazdasági, hanem szellemi, politikai jellegű tevékenységet is jelent, együttműködést a népfronttal, KISZ-szel, szakszervezettel, TIT-tel, egyetemekkel, tudományos intézetekkel. A fejlesztések „realizálásánál” azonban elsősorban a gazdasági kooperáció kerül előtérbe. Ezért a tanácsok e téren mindenekelőtt az adott köz ségben, városban található termelőegységekkel igyekeznek közös nevezőre jutni, hiszen helyi költségvetés, illetve fejlesztési alap mellett a „szocialista tőke” ilyen feladatokra fordítható részének a megnyerése szinte az egyetlen lehetőség az anyagi erők növelésére. A koordinációnak a gyakorlati megvalósítására számos módszer alakult ki az elmúlt időben. A legegyszerűbb megoldás, ha a közösen meghatározott feladatokhoz, vagy a koordinációs partner ad pénzt, esetleg anyagot, munkaerőt a tanácsnak, vagy a tanács segíti elő bizonyos összeggel a partnernek a község egészére kiható elképzeléseit. Előfordul azonban olyan eset is, hogy egy- egy tsz rendszeresen élelmiszerrel lát el szociális intézményt; a község vízellátásának megoldását összekötik a tsz-majorok közművesítésével; nemegyszer az ÁFÉSZ áruházat hoz létre, melyhez a tanács ingyen területet biztosít, esetleg régi házak szanálása révén; vagy például közelben levő vegyiművei közösen oldják meg a szennyvízelvezetést. Köztudott, hogy a területi koordináció, az erők megsokszorozásának ez a kitűnő eszköze, módszere még nem mindenütt, vagy sok helyütt még nem a kellő mértékben nyert polgárjogot, de egyre több jel, s még inkább új létesítmények hosszú sora emlékeztet arra; nagy jövő előtt áll ez a munka! Gum'gyítrűre várva... Több ezer holdas a palotást termelőszövetkezet határa — kiterjed Palotás, Héhalom, Kisbágycn és Szarvasgede község határára. Az e vidéken járatlan ugyancsak nehezen találná meg. akit keres. Pedig ilyenkor a tavaszi munkák idején nincs az a vezető, akit odabent, az irodában meg lehetne találni. Való igaz, hogy egyedüli tájékozódási pont a szövetkezeti iroda, de hogy innen, merre indul a jámbor halandó — az már rá tartozik. S hogy megleli-e akit keres — az meg a szerencséjére. Így jártam Fráter Lóránd öntözési agronómussal, akit azért kerestem, hogy megérdeklődjem: öntöznek-e, van-e elegendő vizük; egyszóval erről az országszerte aktuális témáról beszélgessünk egy kicsit. Na, de milyen a szerencse! A központban közölték, hogy az öntözési agronómus kint jár a területen. De melyik területen? A könyvelőnő széttárta a karját, jelezve, többet ő sem tud mondani. Mégsem panaszkodhatom, mert a szerencse azért — ha nem is teljesen — mellénk szegődött. Alig értünk ki Palotás községből, a víztároló fölé magasodó dombtetőre, az út mellett csüggedten heveré- sző munkásokba botlottunk. Egy jókora gödröt fogtak körül. Olyan tanácstalanság tükröződött az arcukon, hogy már csak ezért is meg kellett állni. Meg érdeklődni: nem létták-e Fráter Lórándot. — Elszaladt motorral Pásztora. mert ereszt a főnyomóvezeték — fogalmaz nagyon hivatalosan egyikük, egy alacsony, zömök fiatalember. Közben mindegyikük arrébb mozdul, ketten is belépnek a gödörbe, ahol pőrén látszik a jó félméter átmérőjű csőkötés. Az út két odalán vízre szomjaznak a növények. Azon az oldalon, ahol a nyomóvez- ték húzódik, port kever a tavaszi szél. Látszik, hogy ide még nem jutott az éltető vízből. — Mikor kezdték az öntözést, s mikor történt a baj? — Tulajdonképpen egy jó hete kezdtük — válaszol Markolt László öntözéses gépész. aki egyben a helybeli fiatalok KISZ-titkára is. — Alig indultunk meg tegnap este, a túloldali búzát öntöztük eddig — mutat az út másik oldalán hullámzó zöld tengerre — néhány órával ezelőtt megszűnt az egyes telep vízellátása. Valószínű, hogy a tömítő gumigyűrű ment tönkre, s azért folyik el a víz... Tegnap1 este tapasztaltuk először, hogy foltosodik a terület — szólt közbe Fehér Dezső öntözési csoportvezető. — Nem akartuk, hogy nagyobb baj legyen, inkább kibontottuk a hibás csőszakaszt. Lenn a gödörben Orgová- ványi János, az egyes telep nyomóközpontjának vezetője küszködik a csavarkötések szétbontásával. A többiek jobbára csak nézik. Várják az öntözési agronómust, aki a tartalék alkatrészért bemotorozott a járási székhelyre. De ha itt nem kap kölcsön a vízügyiektől, akkor Balassagyarmatra kell menni az AGROKER-hez, s ha itt sem lesz... — Raktáron nem tartanak alkatrészeket? — kérdem. összenéznek a szerelők, s kettőből is kirobban a szó: — Nemcsak a fillérekbe kerülő gumigyűrű sincs, de mi lesz akkor, ha valamelyik csőszakasz mondja fel a szolgálatot. ..? Cseppet sem hízelgő a vélemény, de ezek a helybeli szakemberek csak tudják mi a gond. A beszélgetésben még az is elhangzik, hogy megfelelő tartalék alkatrész birtokában már régen tovább öntözhetnének. így meg ki tudja, mikor? Igaz, a kettes és a hármas telepen öntöznek, de a másik két telephez annyi terület tartozik, mint ehhez az egyhez. A szövetkezet pa- lotási határában összesen ezerkétszáz holdat öntözhetnek. Hatszáz holdon azonban a hiba miatt megakadt a munka. A palotása tárolóban sok ezer köbméter víz vár kihasználásra. A hosszú szárazság miatt a korábbi napokban nagy volt a párolgás is, tehát nem mindegy, hogy a levegőbe, vagy a szomjazó növényekre jut-e a víz. Az őszi búza nyolcvan holdon kapott ötven milliméter csapadéknak megfelelő öntözést, de a víz kell a cukorrépára, a lucernára — de általában min- denden növényre. — Szívesebben cipelném a csőhálózatot, mint itt tétlenkedjem — dohogott Markolt László — pedig naponta tizenkétszer kell áttelepíteni a huszonnégy méteres, négyszáz méter számyhosszúságú csöveket. Amikor meghallották a bajt, kijött ide a helyszínre Krekács István öntözőlakatos és Klátyik Tibor gépszerelő is. Orgoványi Jánosnak sem ez a dolga, de mit csináljon a nyomóközpontban? Nincs hová továbbítani a vizet, így inkább megpróbál segíteni. Lám, milyen gyorsan összeszaladnak az emberek, ha segíteni keli! S milyen bosszantó, amikor a tettre kész, szakmailag jól felkészült munkások tehetetlenek, mert valaki nem gon- gondoskodott alkatrészről, r. s. Bérpolitika — r gasdá l kodás A bérpolitikával szembeni elvárások gyakorlati érvényre juttatása — a munka szerinti elosztás, az anyagi ösztönzés biztosítása — ma kiemelkedő feladatként jelentkezik mint életszínvonal-politikánk alapja, és a hatékony gazdálkodás eszköze. A termelő vállalatoknál a kérdés szervesen kapcsolódik a közgazdasági környezethez — különösen a bér- szabályozás mai rendszeréhez — a vállalatok elért gazdasági eredményeihez (nyereség, részesedési alap, hatékonyság). Túlzóit megelőlegezés A bérpolitika megítélésében, gyakorlati megvalósításában általában két irányban jelentkeznek torzulások. A bérpolitikát kiszakítják a gazdálkodás egységes rendszeréből, azaz figyelmen kívül hagyják a szabályozórendszer rel szembeni azon követelményt, amely egyensúlyi állapotot követel meg mind népgazdasági, mind vállalati szinten a bérek és a termelés között. Gyakori jelenség, hogy a bérpolitika formálissá válik, aminek legszembetűnőbb megjelenési formája az egyenlősdi- ségben jelentkezik. Ilyen gyakorlat esetén a bérezés ösztönző hatása háttérbe szorul, funkciói leszűkülnek. A tanácsi ipari vállalatok 1971. évi bérezési gyakorlatát, személyi jövedelempolitikáját vizsgálva néhány, olyan, általánosítható tendencia észlelhető, ami lehetővé teszi a bérszabályozás mai rendjének kritikai elemzését. Mit mutatnak a számok? Az :lmúlt évben a vállalatok rendelkezésére álló, nyereségből képződő részesedési alapja lényegesen kisebb .volt, nint a korábbi években. Az .971. évi eredményből 1972- )en elszámolt részesedési alap nár növekedést jelez; mintegy i’7 százalékos az emelkedés. Az alapnövekedés nem jelent for- ■ásnövekedést, ugyanis a bér- fejlesztési adó levonásával 9 részesedési alap a tavalyi szintre csökkent. Az így rendelkezésre álló részesedési alap a vállalatok átlagában 29 napi munkabérnek felelt meg, ami meghaladja a 22—23 napos országos átlagot. Annak elelnére, hogy 1971ben csökkent a felhasználható részesedési alap, a tényleges felhasználás kis mértékű növekedést mutat. Ennek eredményeként a vállalatok az 1972. évet közel kétmillió forint részesedósialap-hiány- nyal kezdték. E tény arra enged következtetni, hogy a vállalatok többsége akarva- akaratlanul — a részesedési alap túlzott megelőlegezésének gyakorlatát folytatja. Azon túlmenően, hogy ez a helyzet súlyos pénzügyi problémákat okoz (RIOLEX, Nyomdaipari Vállalat), torzítja az érdekeltségi viszonyokat, hamis illúziókat kelthet a dolgozókban. A jelenleg érvényesülő bérszabályozási rendszer szigorú korlátok közé szorítja a bér- 'ejlesztési lehetőségeket. Bonyolultsága, szigorúsága a vállalati tervezéstől, a belső információ megszervezésétől szinte tökéletes pontosságot követel. Ahol ezek a feltételek nem teremtődtek meg az elmúlt évben, ott a bér és a hatékonyság kapcsolata meglazult, ellentmondások keletkeztek, a részesedési alap hiánnyal zárult. E tekintetben a tanácsi ipari vállalatok értelműén kettéválaszthatok. Míg a tanácsi ipar egészében a nyereségből képződő részesedési alap 20 százalékk került bérfejlesztési befizetés címén levonásba, addig a Nyomdaipari Vállalatnál ez az arány 60, a RIOLEX Vállalatnál pedig 128 százalék. A problémák megoldásában csak a tudatos vállalatvezetés segíthet, a megbízható havi információk kiépítésével, javít va a munka tervszerűségét. Cpökken — növekszik A részesedési alap felhasználásában pozitív irányú strukturális változás. észlelhető. Lényege abban jelentkezik, hogy csökken az év végi részesedés összege, aránya, ugyanakkor növekszik a nyereségprémium és nyereségjutalom összege. Ez önmagában de a bérek alakulásában is azt tükrözi, hogy a vállalatok nagyobb gondot fordítanak a közvetlen anyagi érdekeltség fokozására, a személyi jövedelmen belül a bérek növeléA hét vállalat összesített adatai alapján a munkások átlagbére az 1970. évi 4,1 százalékos növekedéssel szemben 1971-ben 2,0 százalékkal nőtt. Ez a csökkenő ütem arányosabb, megalapozottabb bérezési gyakorlatot takar. Az együttes tendenciában nagy arányt képvisel a Textilipari Vállalat, ahol a munkás átlagkeresete 7,8 százalékkal csökkent, összefüggésben a vállalati nyereség jelentős visszaesésével, illetve új, a teljesítményekhez jobban igazodó bérformák bevezetésével. Az alkalmazottak átlagkeresete 3,4 százalékkal növekedett, meghaladva a munkások átlagkeresetének emelkedését. A globális tendencián belül — bár még az ellentmondás az elmúlt évben erősen érződött — egészségesebb irányú tendencia van kialakulóban, amely szerint a vállalatok többségénél a munkások átlagkeresetének alakulása már 1972-ben eléri vagy meghaladja az alkalmazotti átlagkeresetek növekedését. Fokozni ai eröfehzíté^eket A vállalatok egy részének béremelési lehetőségeit (a munkásokat érintően) kedvezően befolyásolta a központi bérpreferencia (Patyolat 4,5 százalék, RIOLEX 1 százalék, Nyomdaipari Vállalat 2 százalék). Az érintett vállalatok — élve a kedvező bérfejlesztési lehetőséggel — differenciáltan, időben felhasználták a biztosított keretet. Az 1972. évi vállalati tervek a bérezésben további fejlődést tükröznek Szorosabb a kapcsolat a bér és a hatékonyság között, nő a közvetlen anyagi ösztönzés szerepe. Előtérbe került a bérpolitika az érdekeltségi rendszer, a munkaerő-gazdálkodás további stabilizálódása szempontjából is, annak ellenére, hogy a jelenlegi bérszabályozási rendszer az élőmunka ésszerű fel- használására vállalatonként igen differenciáltan ösztönöz* Nem csökkennek tehát a vállalati kollektívák előtt álló feladatok. A gazdálkodás minden szintjén fokozni kell az erőfeszítéseket ahhoz, hogy az egyéni elvárásoknak megfelelően az elképzelések valóra váljanak, javuljon az életszínvonal. Széli József közgazdász !■ 1 1 ily .idilli Balassagyarmat — KISZ-lakótelep Kulcsár József felvétele Crouőolaíolc az előítéletről „Nem esik messze az alma a fájától”, „Kutyából nem lesz szalonna” — és még egy pár hasonló értelmű (egyébként évszázados bölcsességet takaró) magyar közmondás helytelen, megalapozatlan használatáról és ennek súlyos következményeiről szeretnék egy — sok tanulságot adó történetet elmondani. B. Katika két éve került a kisváros leánynevelő intézetébe. Barna arcocskája, olajosán fénylő fekete szeme és haja elárulják származását. Katika cigány. Szüleit nem ismeri, csupán anyja nevét tudja. „Ennek ellenére— szinte napok alatt kitűnik aranyos, közvetlen természetével, fürge eszével, fegyelmezett, kedves modorával. Nem telik el sok idő, minden tanár és kollégiumi nevelő az ő dicséretét zengi.1 „Így kell szépen írni, helyesen írni, így kell fogalmazni.” Mindenki megszereti, a fiatal kollégiumi felügyelő házaspár is, akik nagyon kedves emberek és van egy aranyos kisgyermekük is. Katika, ha elkészül a tanulással, mindig elmegy hozzájuk. Néha, amikor elmennek, nincs kire maradjon a kis Zsuzsi. Katika félénken ajánlkozik: nagyon szívesen, hiszen ő úgy szereti... És a tanárék eleinte szabadkoznak, később pedig egyre gyakrabban igénybeveszik őt. És amikor elküldik jutalomüdülésre, Katika úgy érzi, nagyon hiányzik majd neki a kis Zsuzsi. Nem tud ellenállni: egy kis családi képet kivesz a tartóból. Tulajdonképpen el is kérhetné, de olyan nehéz kimondani a kérő szót. A képecske állandóan vele van. Amikor visszamegy a kollégiumba, a fehérnemű közé rejti. Az egyik lány valamiért benyúl a polcára, és a kép kiesik. Persze botrány lesz. A tanár házaspár behívatja, az asszony magából kikelten még egy pár apróságot is követel tőle (később persze minden előkerül a lakásból). De Katikát már kitiltották maguktól. És Kati titokban láthatja csak a kis Zsuzsit. Kati lopott?... Inkább tőle vettek el valamit. E. Mezei Anna Új termékek A Salgótarjáni Kohászati Üzemek kovácsoló gyárában az idén is több új termék gyártását tervezik. Nemrég a hídvégardói Sasvölgye Mezőgazdasági Termelőszövetkezetnek soron kívül malomkalapácsokat készítettek. A megrendelő elégedett a gyártmányok minőségével. Az előbbieken kívül alkatrészeket készítenek az egri finomszerelvénygyárnak, a hűtőszekrény-kompresszorok gyártásához. Megkezdték az új Lajta ekefejek sorozatgyártását a mosonmagyaróvári mezőgazdasági gépgyár részére. Űj terméket küldenek még a szerszámipari művek esztergomi gyárába, a porkohászati vállalatnak és a Miskolci Gépjavító Vállalatnak. NÓGRÁD — 1972. április 27., csütörtök 3
