Nógrád. 1972. április (28. évfolyam. 78-101. szám)
1972-04-23 / 95. szám
Elfogynak a gyerekek... Pusztai örömök és bánatok NYITOM az ajtót, enged. Megyek a keskeny folyosón, sehol senki. Benyitok egy szobába; rendetlenség, kopott bútorok, lim-lomok. Egy másik szoba ajtaja ugyancsak nyitva van és hasonlóképpen rendetlen, elhanyagolt, mint az előző. Még egyszer körbejárom a zsuny pusztai klubkönyvtár épületét, hátha találok valakit. Kísérletem eredménytelen, csak egy kutya néz rám sandán a szomszéd udvarból. Az utcák üresek, a takaros kis házak némán húzódnak meg a dombok lábainál. Szép ez a vidék ilyenkor tavasszal. Puszta? Nem, inkább mindfalu. Csak a neve őrzi még a múltat. Különben is a legtöbb ember, a „puszta” szó hallatára azonnal az alföldi pusztára asszociál; egy-két ház, gazdasági udvar, néhány fa és kész. Hogyan. élnek az emberek Zsunypusztán? Milyen lehetőségeik vannak a szórakozásra, kulturálódásra? Fújnak-e errefelé a fejlődés szelei? Egymás után jönnek a kérdések. Gál Tibor alig győz rájuk válaszolni. Ö a helyi iskola igazgatója, tanítója, csapatvezetője egyszemélyben és ő a klubkönyvtár tiszteletdíjas igazgatója is. — Ilyen kis helyen a tanítónak népművelőnek is kell lennie, ezt az emberek természetesnek veszik és el is várják. Az iskolában valóban minden tisztséget én látok el, mivel egyszemélyben tanítok elsőtől negyedikig. összesen nyolc tanulóm van. Az idén még első osztályt sem tudtunk indítani. A település közigazgatásilag Nagylóc községhez tartozik. Lakóinak száma 180. Az emberek eljárnak dolgozni a tsz- be, a szécsényi ELZETT-gy árba, de sok pusztai van a salgótarjáni Volán Vállalatnál is. — A tsz két éve egyesült a hollókőivel, azelőtt önállóan működött. Az egyesülés érezteti hatását a település művelődési életében is, mert amíg a tsz önálló volt, nagyobb gondot fordított a kulturális ügyekre. A klubkönyvtárat is a tanáccsal közösen alakították ki a volt uradalmi kastélyban. A nagylóci tanács adta a tiszteletdíjat, a berendezést és az évi költségvetést, a tsz pedig a fenntartási költségeket vállalta. Az egyesülés után aztán elkerült a pusztáról a tsz-iroda, kevesebbet nézegettek a vezetők a település felé. Azt is megtudom, hogy a két helyiségből álló klubkönyvtár nemrégiben egy terembe kényszerült, mert a könyvtárhelyiségbe átmenetileg beköltözött a tsz-agronó- mus. így jelenleg a klubélet és a könyvkölcsönaés is egy teremben folyik, ami nem éppen szerencsés megoldás, mert szabadpolcos könyvtárról lévén szó, az igazgató jogosan félti a könyvállományt és a felszereléseket. — ÉS AZOK AZ elhanyagolt termek, meg a hosszú folyosó, ahol az előbb jártam? — kérdezem. — Mind kihasználatlanul állnak. Az egyik terem a volt tsz-iroda, a másik a KISZ-he- lyiség. A fiatalok tették olyanná, amilyen, senki sem parancsolt nekik megálljt! Én, amikor két évvel ezelőtt idejöttem, már Ilyen állapotban találtam a házat. Gál Tibor biztató jelként említi azt a tanácskozást, amely nemrég zajlott le a tsz Megnyílt a balassagyarmati szabadtéri múzeum Ismét megnyitotta kapuit Balassagyarmaton, a Palóc Múzeum mellett a szabadtéri múzeum, amelyben a téli hó- napkoban szünetelt a látogatás. A szabadtéri múzeumot felújították, így megszépülve várja látogatóit, a megye, s az ország minden részéből érkezőket. Az épületeket kívül-be- lül kimeszelték, a „padlót” felkenték, a tárgyakat kitisztították, konzerválták, tartósították. Miből is áll ez a szabadtéri múzeum? Egy, a XVIII. század első feléből való zsellérportából, amelyhez maga a ház, az istálló és a pajta tartozik. A nógrádi sajátos népi építkezésnek megfelelően a ház fából van, érdekessége, hogy nincsen kéménye, hanem egy kürtő vezeti fel a füstöt a padlásra, s az onnan távozik a szabadba. A lakóház hármas beosztású; áll magából a „házból”, valamint a pitvarból és a kamrából. A téli hónapokban a család a „házban” lá- kott, ahol a kürtös kemence is áll. A nyári hónapokban pedig a nők a kamrában, a férfiak az istállóban, a pajtában és az udvaron aludtak. A pitvar a mai előszoba szerepét töltötte be, tárolásra nem használták. Innen nyílik a feljárat a padlásra, ahol a gabonát, s a • használatból kivont bútorokat őrizték. Az építészeti együttest 1932- ben szállították be a balassagyarmati múzeumba, a lakóházat Karancskesziből, az istállót Karancslapujtőről, a pajtát pedig Litkéről. A felszabadulás után először 1965-ben nyílt meg a szabadtéri múzeum. T. E. Salgótarján fejlődése Az urbanisztikai napok programjaként, május 18-án nyílik Salgótarjánban a Munkásmozgalmi Múzeum helyiségeiben az a kiállítás, amely a város fejlődését mutatja be száz év távlatából. A tárlat rendezése megkezdődött, s dr. Szabó Béla vezetésével folyamatban van. A kiállítás három részből áll. Az első részben régészeti, közép- és újkori adatokkal, tárgyakkal ismerkedhetnek majd meg a látogatók. Ez a rész egy faluképpel zárul az 1860-as évekből, abból a korból, mielőtt a szénbányászat megkezdődött ezen a tájon. A második rész a kapitalizmus korszakát mutatja be 1945-ig. Dokumentálja, hogy milyen hatással volt a szénbányászat a nagyipar kialakulására, hogyan alakult ki a munkásmozgalom, s hogyan nézett ki a város közvetlenül a felszabadulás előtt. A harmadik rész a felszbadulást, s a szocializmus építésének időszakát hozza közel a nézőkhöz. A kiállítás helyén eddig idős Szabó István Kossuth-dí- jas szobrászművész alkotásait tekinthették meg a nézők, ez a kiállítás bezárt. Bánki falumúzeum r Az idegenforgalmi idény elején Bánk község is készülődik a vendégek fogadására. A múlt év tanúsága szerint sok látogatót vonzott a községben tavaly augusztusban megnyílt falumúzeum, amely a századforduló hangulatának megfelelően berendezett helyiségekből áll. Tartalmazza az úgynevezett tisztaszobát és a konyhát. Látható itt a faluból és környékéről — a szlovákok lakta községekből — összegyűjtött népviselet, s a történeti múlt áttekintését is dokumentálják. A bánki falumúzeum újra megnyitotta kapuit, s felújítva várja a látogatókat. 4 NŰCRÁD — 1972. április 23., vasárnap PIROSKA vezetői, a tanács képviselői és a megyei könyvtár munkatársa körében,. — Az elnök nem zárkózik el, sőt pénzt is ad, azt ígérte, a klubkönyvtár és a kihasználatlan helyiségek mielőbbi rendbehozatalára. — E nehézségek melett milyen tartalmi munka folyik a kluhkönyvtárban? — Kezdeném talán a nagyteremmel. Itt minden hétfőn van mozielőadás. Olykor még a környező községekből is eljönnek a fiatalok mozit nézni. — És a kiscsoportos rendezvények? — A település közművelődési tervében ezek vannak túlsúlyban. Ismeretterjesztő előállásokat gyakran tartunk az érdeklődési köröknek megfelelően. Nemrégen a tsz- dolgozóknak a sertés gondozásáról és betegségeiről beszélt egy szakember. Filmet is mutattunk be a témával kapcsolatban, és szép vita is kerekedett. A KISZ-koro6ztályú fiataloknak (18-an vannak!) irodalmi és történelmi témájú előadásokat terveztünk. A látogatottság? A kis klub, amelyben 25-en férnek el, mindig megtelik. — Érdeklődők-e a pusztai emberek? — Sokkal jobban lehet őket mozgósítani, mint a falusiakat. Ez a kisebb lehetőségekből és a nagyobb fokú össze- zártságlból adódik. Örülnek, ha kimozdulhatnak otthonról. Különösen érvényes ez a fiatalokra. Minden hét végén összegyűlnek a klubban és késő estig szórakoznak. Mióta itt dolgozom, már három KISZ- esküvőt is tartottunk. A fiatalok alkalmi kamarakórust alakítottak, hogy ezzel is kedveskedjenek házasulandó barátaiknak. GÄL TIBOR szereti a pusztát, elégedett az ellátással és a tanácstól kapott támogatással. Van a településnek vegyesboltja, buszváróterme, a járdásítást is nemrég fejezték be. Csak egy dolog aggasztja. Az, hogy lassan elöregszik a puszta. Saját kis statisztikája szerint néhány év múlva be kell csukni az iskolát. Elfogynak a gyerekek. V. Kiss Mária A leginkább önéletrajzinak tekinthető kisregénye, a „Tamás” (alcíme Egy vergődő élet története) utolsó soraiban így jajdul fel: „O, jaj nekünk, örök álmodóknak, akiknek minden kezdése violaszínü mesébe szökkenik! Nekünk csak akkor lesz nyugodalmunk, ha a kétség már szétszakította a szívünket, és a sírunkon nyíló mesevirágot meghimbálja lágyan az éjszakai szellő!” Cholnoky László a fenti sorok írója, aki 1879-ben született egy nagy tehetségeket ajándékozó családból. Testvérei közül Jenő nagy hírű földrajztudós, Viktor pedig a századforduló egyik legizgalmasabb íróegyénisége. Cholnoky László rövid tisztviselőség után határozza el, hogy teljesen az irodalomnak és az irodalomból fog élni, de amint ő mondja: elfeledkezett róla, hogy az akarata gyenge és a hányattatások hamar kedvét szegik. Hamarosan tragikusan egyensúlyt vesztett emberré lesz, aki belesodródott „a legcsodálatosabb hányattatásoknak nem egészen hófehér áradatába”. Az éjszakázások, ivá- sok, szerelmek és alázkodó kölcsönkérések, majd a megdöbbentő nyomor, lakástalanság állandó kísérői életútjának. Ez okozza halálát is: 1929 áprilisában — ötvenéves korában — az összekötő Vasúti- hídról a Dunába vetette magát. A Szépirodalmi Könyvkiadó most öt regényét adta ki egy kötetben Vargha Kálmán rangos eligazító tanulmányával. Cholnoky László — Krúdy Gyula szerint — a lélek, a mámor, az emberfölöttiségek detektívregényeivel bajlódott egész életében. A helyüket nem találó emberek reménytelen hontalanságáról ír, a nyugtalan lélek belső háborgásairól, a Jő és Rossz örök küzdelméről, az álom viaskodásá- ról a rideg valósággal. Családi örökségként hordozza magával a gyermekkor élményét, a mesék stilizált világát, amelyek hatására a hallgató gyermekek is jók, nemesek, megbocsátok, kegyesek, szépek és fölényesek vágytak lenni, „ők is óhajtották a pompás szomorúságot, hogy magasztos örömmel és hálával zárhassák keblükre a vigasztalót”. A „Régi ismerős” című regénye főhőse, Szmolenszky Miklós meghasonlásai is arra vezethetők vissza, hogy nem tudja az egyszer már megtalált álomvilágot összeegyeztetni a valósággal, a reális környezettel. Ez a céltalan életű dzsentri fiú kettős életet él: egyrészt jól beilleszkedik az úri kompánia hajnalig tartó tivornyáiba, de hamarosan menekülni szeretne. Keresi a magányt, de csak azért, hogy ott álmodozzon, minél biztosabban elhatárolja magát a kellemetlen emberektől, mert „minden silánysággal szemben averzióval viseltetett”. A címadó regény, a „Piroska” főhőse, Flórusz is dzsentri fiú, egy Pesten jogászkodó, örökösen ingerlékeny fiatal ember, aki betegesen fél „az éles, hideg bizonyosságoktól”, aki jobban bízik „az abszurdum tündéri erejében”, mint a maga akaratában. A szerelemben sem tud őszinte lenni. Szereti és kívánja a csendes boldogságot, a kispolgári környezetben megtalált Piroskát, ugyanakkor azonban tudja azt is, hogy a szerelemben valami mást keres: „Ügy rémlik: valami soha nem élt csodaasszonyt siratok én, akinek léptei hangtalanok, mint gyermekkorom mesét hordó, néma, téli éjszakái... aki maga után vonja az én testet öltött, régi diadalmas álmaimat." Nem képes önmagával igazán szembenézni. A választás, a valóság kényszere elől a józsefvárosi kiskocsmák kétes egzisztenciái, furcsa hajótöröttéi közé menekül, ebben a „különös köztársaságban" érzi jól magát. Talán azért, mert ebben az alkohol varázsolta álomvilágban, ha valaki zuhanni kezd a szikla ormáról lefelé, sohasem ér a mélységbe, sohasem zúzza össze magát. Lélektanilag pompás alkotás a „Piroska”. Flórusz belenéz abba a tükörbe, amelybe általában a legtöbb ember soha sem mer belenézni és így való önmagáról soha nem kap hiteles képet. Tudatában van annak, hogy „őbenne voltaképpen két emberi lélek lakik és harcol szakadatlanul”, az egyik szuverén, hatalmas úr, aki képes a „köznap kereteiből való kilendülősre”, a másik az „alárendelt, az unalmas, a tűrt cseléd”, aki mindig megmérgezi a kedvét. A „Bertalan éjszakája” és a „Prik mennyei útja” című regényei az alkoholista lelkiállapotnak olyan mély és hiteles ábrázolásai, amilyennel talán az egész világirodalomban sem találkozhatunk. Cholnoky a „szegény, fáradt, iszákos” Prik szenvedéseiben egyetemes érvényű emberi nyomorúságokat, nyugtalanságokat, az ember didergő magányát és vacogtató egyedülvalóságát is megdöbbentő erővel fejezi ki. Cholnoky talán legegyénibb szenvedéseit örökítette meg ezekben a regényekben. Maga vallja, hogy hősei hányattatásaival okvetlenül kellett valaha találkoznia,. ő szorong és menekül minden regényében, holott maga is tudja, hogy senki sem üldözi, „csak tulajdon kósza lelke hajszolja”. Napjainkban sokat beszélünk az alkoholizmus jelentkező veszélyeiről. Ezek a regények, amelyek egy nagy tehetség lelki drámáinak a tükröződései is, hitelesen ábrázolnak egy állapotot, „a segély- telen egyedülvalóság, a lejtő felé való vak lódulás szédületének”, a didergő tisztességvágy, az alkohol — mámor té- tovasága, az egyéniség széthullásának állapotát. Drámába torkolló tanulságukkal jó szolgálatot tehetnek a rádöb- bentés, a művészettel való gyógyítás szép ügyének is. Csukly László Sugár Sstván: A Különös 27. Elétek terjesztem Méltósá- gos és Főtisztelendő Atyák, jog- és igazságszolgáltatás céljából lelkem kellemetlen és szörnyűséges kárát, hogy megszüntessem azt, mivel, már régen érzékenyen szenvedem, s amely már lassan- lassan végső pusztulással fenyeget. Eszerint én, mint tapasztalatlan és így hiszékeny 18 esztendős, könnyen befolyásolható lelkületű, heves vágyakozású, s a kor sajátosságainak nagyon is alárendelt ifjú, 1792. május havában furfangos mesterkedés által rászedve és elcsábítva, boldogult gróf Dory Gábor leányával Katalin kiszasszonnyal — akit látásból ugyan ismertem, azonban mégsem annyira, ameny- nyire szükséges lett volna — ugyan eljegyeztem magam, de nem törvényesen. Rövidesen azonban, midőn a törvénytelen módon és kevésbé Illően szerzett jegyesemet valamelyest alaposabban kezdtem megismerni, a semmi esetre sem ártatlan személye iránt ellenszenv fogott el. Szánva-bánva cselekedetetemet, gróf Dőry Katalinnal kötendő házasság iránti meg- hasonlásomat először haldokló édesapámnak panaszolva el, siránkozva előadtam, aki hasonlóan szerfelett elítélte ejegyzésemet és hasznos tanácsot kaptam, hogy a korábbi eljegyzésből következendő áldatlan házasság elkerüléséhez szükséges segítségért forduljak fiúi bizalommal nagyemléházasság igaz kű néhai galántai Eszterhá- zy Károly egri püspök őe- xellentiájához. Őkegyelmessége előtt szívből jövő alázatos kéréssel fel is tártam e házasság iránti ellenszenvemet és valóban a boldogult kegyelmes püspök uramba helyezett fiúi és tiszta bizalmam megszerezte őexcellen- tiája legteljesebb atyai támogatását, miután feltártam és ő igaznak ismerte el az én indokaimat — melyeket a perben még bővebben ki fogok fejteni, jóllehet ezt sajnos mások hűtlen cselekedetei, erőszakossága és elhamarkodott tette meghiúsította. Ugyanis menyasszonyom szülei a jegyesség nyélbe ütése céljából a szentszékhez fordulni nem merészelvén, amit jog és bírói ítélettel igazságosan és megalapozottan nem remélhettek, azt nem kevésbé csalárdul és hatalmaskodással, s büntetendő cselekedet útján erőszakosan bátorkodtak elvégezni. Ügy történt, hogy olyany- nyira nélkülözött édesatyám, Gábor halála után, gróf Fáy Bertalan Heves vármegye alispánja és királyi tanácsos gyámsága alá jutottam. Az ő hozzájárulásával, 1792. augusztus 6-án Zemplén megyében fekvő Tárcái községi hegyaljai széleim és pincéim megvizsgálására Erdőtelekről, mint szokásos lakóhelyemről elindultam, és még ugyanazon nap Köröm községbe érkeztem, hogy sze- ' rencsétlen végzetemre ott éjszakázzam, ugyanis az úton itt a vendégfogadóban szállásoltam el magam. Az anya, gróf Dőryné, a fentebb említett leányával, Katalinnal, Girincsről Körömön megjelentek, mely szokott lakóhelyüktől kb. negyedórányi távolságra fekszik, és mielőtt tudhattam volna jövetelükről, fondorlatos módon, csalárd hazugsággal, az én megbízásomból már kifogott lovaimat újból befogatták és cselédeimet titkon, anélkül, hogy én azt tudtam volna, Gi- rincsre küldték. S miután, engem szolgáimtól, s hin- tómtól ravaszul megfosztottak, akkor nyomban a szobámba is jővén, túláradó örömük színlelt fitogtatása közepette engem Girincsre hívtak, színlelve, hogy az atya, illetve férj, Dőry Gábor gróf hazulról távol, Pesten tartózkodik. Amikor azonban én megkezdett utamat folytatni kívántam, s a meghívás elfogadása elől húzódoztam, azt hozták elő Girincsre való átmenetelem indoklására, hogy mái' amúgy is útban van kocsim a lovakkal és cselédséggel az ő csalárd és hazug felhívásukra, sőt már oda is érkeztek. Egyben álnok módon azzal is elámítva, hogy a következő reggel majd onnan is folytathatom utamat. Ezen gonosz, hazug és erőszakos mesterkedéstől megnyerve és kényszerítve, velük Girincsre mentem, ahol nyomban észrevettem kedvezőtlen előjellel teli, s csalárd és rosszindulatú kijátszásomat, annál fájdalmasabb érzéssel, mivel az atya, Dőry Gábor otthon volt. Vége szakadt utam folytatásának, vége szakadt szabadságomnak is! Ugyanis eme Dőry Gábor azon volt, hogy kezdetSen ámító és gyöngéd, nyájas szavakkal engem, s hajlandóságomat megnyerje maguknak és a hosszú és áldatlan házasságra rábeszéljen. Amikor ezt egyenesen visszautasítottam és utamat folytatni kívántam, s a következő reggelen, s még több alkalmatossággal is lovaimat befogattam, azokat az említett Dőry Gábor kifogatta, s a ház ajtait és az udvar kapuit bezáratta. Ezenkívül pedig valóban nagy számú őrséget állított éjjel és nappal a célból, hogy amennyiben nem^ adom be a derekamat, az ő ellenséges kívánságának, semminemű esetben se juthassak onnan ki. Amit csak tapasztalatlanságomhoz, éretlen ítélőképességemhez képest, édesapám elvesztése miatt is nagyon feldúlt lelkemnek zavartságához és erőm kicsiny voltához képest megpróbáltam, semmit sem mulasztottam el, csak, hogy a fenyegető veszélytől megszabadulhassak. A többször említett Dőry Gábor azonban vészes tervéhez oly csökönyösen ragaszkodott, hogy ezt a házasságot még törvénnyel össze nem férő módon is végrehajtja, hogy semmiféle könyörgésemmel, siránkozásommal, s fenyegető veszélytől való irtózásommal, semmiféle ámítással, sem pedig a püspök őexcellentiájára, vagy gondnokomra, sőt fiatal koromra végül pedig a ream erőszakolt leányra — pedig megfigyelhette, hogy más iránti szerelemtől lángolt — és az irányomban érzett idegenkedésre, a leküzdhetetlen ellenszenvemre, lelkem elidegenedésére való hivatkozással sem lehetett eltéríteni. (Folytatjuk)
