Nógrád. 1972. április (28. évfolyam. 78-101. szám)

1972-04-21 / 93. szám

Nemrégen alakult Nagyorosziban a Faipari KTSZ dobozokat készítő melléküzemága. A községben ezzel újabb munkalehetőség nyílt a dolgozni akaró nők részére. Eddig 20 le­ány és asszony találta meg számítását az új üzemben, amelynek további bővítését is tervezik. Egyelőre még csak a munkafolyamatok elsajátításával ismerkednek az itt dol­gozók, de máris komoly megrendeléseket elégítenek ki az üzemből. A martfűi Tisza" Cipőgyárnak dobozokat szállítanak. Orbán Dezsőné csoportvezető elégedett a fiatal Iá* nyok munkájával, s mint képünkön is látszik, elégedetten nézegeti az elkészült termé­keket, amelyek Jónás Erzsébet, Varga Éva és Takács Sándorné ügyességét dicsérik. — kulcsár — Több figyelmet a háztájira A kíWÖs gazdaságokban a kora tava- IkUAUS szí munkák zömét elvégez­ték, a tsz-vezetők fordítsanak figyelmet a háztáji gazdaságokra is. Rendeletek szabá­lyozzák, hogy segítséget kell adni részükre, mert a nyersanyag-előállításban, a zöldség-, gyümölcs-, kukoricatérmesztésben megyénk­ben is jelentős szerepet játszanak. Nógrád megyében az elmúlt esztendőben például a felvásárolt hízott sertéseknek ötven százalé­kát a háztáji gazdaságok állították élőt Nagy mennyiségű tojást adtak el. A Pásztó kör­nyéki háztáji kertek gyümölcstermelése a salgótarjáni piacon jelentős mennyiségben fogy. Sok oldalról lehet bizonyítani, milyen fon­tos a háztáji gazdálkodás. Ezért rendelkezett úgy a kormány, hogy kapjanak segítséget azok, akik a közös gazdaságban elvégzett munka után odahaza is hasznot hajtó tevé­kenységet végeznek. A mi megyénkben ezekre a gazdaságokra az állattartás a jel­lemzőbb. Jóllehet az utóbbi években csök­kent a háztáji szarvasmarha-állomány szá­ma. Amikor megvizsgálták ennek okát, ki­derült, azért csökkent többek között, mert az állattartó nem jutott megfelelő mennyiségű és minőségű takarmányhoz. Azóta már vál­tozott a helyzet. A közös gazdaságok több­sége azoknak, akik a háztájiban állatokat kívánnak nevelni, biztosítja a szükséges ta­karmányt. Azok a közös gazdaságok cselek­szenek helyesen, amelyeknek éves terveiben szerepel a háztáji gazdaságok támogatása. Kok ilyen példát lehetne ismertetni. Többek között Patakot, ahol még állattenyésztőt is biztosítanak a háztáji gazdaságok megsegíté­sére. Ebben a községben a háztájiban ser­téshizlalással foglalkoznak nagyobb mérték­ben. Hasznoson viszont hízott bikákat nevel­nek. Hasonlóan Karancsságon, Litkén, Var- sányban és több más községben is. Ahol tervszerű a háztáji gazdaságokkal a foglalko­zás, ott a közös gazdaság is jól jár, hiszen az állatokat általa értékesíti az egyéni állat- ta'rtó. Azokban a községekben, ahol ennek anyagi előn/eit, politikai jelentőségét isme­rik, nincs is semmi baj a háztáji gazdaságok támogatásával. A tagok viszont elégedettek, anyagi helyzetük jó, szorgalmasan dolgoz­nak. Amikor .mindezt a közvélemény nevében elismerésként mondjuk el a gondos üzem ve zetőkről, a közösség és a maga javára szor- galmaskodó falusi emberekről, nem szabad elfelejteni, hogy olyan községek is akadnak, ahol megfeledkeznek a háztáji gazdaságok­ról. .Legutóbb Somoskőújfaluban hallottuk, hogy sokan nem tudják a háztáji földjeiken a tavaszi munkát elvégezni, mert még fel sem szántották nekik. Olyan tapasztalataink is vannak, hogy a kertekben nem tudnak permetezni, mert nincs gép, a vegyszer sem az igényeknek megfelelő. Az ilyen jelenségek bosszantóak, annál is inkább, mert nincs le­hetőség mással szántatni, csak a közös gaz­dasággal. Vegyszerező gép, vegyszer is csak az AFÉSZ-től szerezhető he. Gondoskodni kell tehát az ellátásukról, ha egyetértünk az­zal, hogy a háztáji gazdaságok igen jelentős szerepet játszanak a termelésben. munkák zömét a közös gazdaságok­ban elvégezték. Már régen túl vannak a ház­táji földek kiosztásán is. Itt sem voltak kü­lönösebb nézeteltérések, mint régebben. A háztáji gazdaságokkal való törődés azonban ezzel nem zárulhat le. Folyamatos munká­nak kell tekinteni és sokoldalúan értelmezni a támogatást. Olyan sokoldalúan, mint ami­lyen maga ez a gazdaság. Nevelnek benne jószágot, termesztenek kapásnövényeket, gyü­mölcsöt. Hozzájárulnak a tojás- és baromfi- . ellátáshoz és más egyéb hasznot is hajtanak.- B — — A kora tavaszi Boség5zaru híján összefogással Feladatok, tervek és gondok Pásxtán A legutóbbi népfrontválasz­tások és nagygyűlések alkal­mával csaknem mindegyik felszólaló a pásztói utak álla­potával és az óvodai férő­helyhiánnyal foglalkozott. Tu­dott-e megnyugtató választ adni ezekre az észrevételekre a nagyközségi közös tanács? Van-e megoldás? — Jogosan tették szóvá a község lakói az utak állapo­tát — mondta Csépán István vb-elnök. — A harminckét ki­lométer hosszú úthálózatból csupán nyolc kilométer a ki­épített, a többi földút. Ha szárazság van, a por nagy, ha esik, a sarat dagasztják a jár­művek. Sajnos, a tanácsnak kevés a pénze, csak hatmillió forint van fejlesztésre a ne­gyedik ötéves tervben. Akár­hogyan is szorítjuk, ebből nem telik mindenre. Már az is nagy szó, hogy ebben az év­ben ötszázezer forintos költ­séggel befejezzük a járdásí- tást. Legalább az egyik olda­lon valamennyi utcában be­tonjárdán mehetnek a gyalo­gosok. Az óvodai férőhelyek növe­lése is érthető és jogos kíván­ság. A tervekben szerepel egy száz férőhelyes óvoda felépí­tése, 1975-ig. Ezt a határidőt szeretnék előbbre hozni. De hogyan? Erre is van megváló' óvoda. Mindenkinek be kell látnia, hogy a gondjainkat csak közös erőfeszítéssel tud­juk megoldani. — Ahogyan a vízellátásban és a csatornázásban is csak a társulás hozott fejlődést — tette hozzá Zeke László párt­titkár. — Tavaly decemberben alakult a víz-, és csatornamű társulás. A többség nem saj­nál áldozatot hozni, mert tud­ja, hogy neki lesz jó. Néhá­sítható elképzelésük a község nyan mindent ingyen és készen vezetőinek. Nem új az ötlet, de feltétlenül célravezető. A régi közmondást valahogyan így kellene átfogalmazni: „Ha kevés a pénzed, toldd .meg egy összefogással!” — Azt kérjük, hogy a pász­tói üzemek, vállalatok és in­tézmények járuljanak hozzá az építkezéshez — mondta a tanácselnök. — Akkor a jövő év végére elkészülhetne az új szeretnének kapni. Ez nem megy. Bízunk abban, hogy erre ők is hamarosan rájön­nek. Dolgos és szorgalmas emberek lakják Pásztót. Ott vannak az ünnepi rendezvé­nyeken, érdeklődnek a köz­ügyek iránt, szeretik a szülő­földjüket, a községet. Ha se­gítségre . és összefogásra van szükség, kire számíthatnának, ha nem rájuk? Vizsgálják a porártalmat A nógrádi szénbányáknál már több éve foglalkoznak nagybátonyi, szénosztályozó porártalmának megszüntetésé vei. Eddig már többféle meg' oldást kerestek, sőt porelszí vót is készítettek. A vállalat azonban nem rendelkezik olyan megfelelő berendezések­kel, amelyekkel pontosan mér­ni tudnák a porártalom hatá' sát, ezért a Tatabányai Szén bányák Vállalat illetékeseit kérték fel a konfrollvlzsgá- latra. A tatabányai szakémbe rek rövidesen megkezdik vizsgálatot a nagybátonyi szénosztályozón és ennek ered ményétől függően határozzák majd meg a soron kövekező teendőket. Új hniata szigetelő anyag Szljudimt néven új, techni­kai jellemzőit tekintve a ha­gyományos huzalszigeteléseket felülmúló szigetelőanyagot dolgoztak ki a Szovjetunió­ban, az Össz-szövetségi Elek­trotechnikai Intézetben. Az új anyag fő előnye, hogy csál lámbányák melléktermékéből állítják elő. Kemencékben és különféle vegyszerekkel való kezelés után a hulladék kö­zönséges papírgyártó gépeken lemezekbe hengerelhető. Polimerekkel együtt szljudinit vékony, monolit szigetelőréteget képez. A réteg szilárd, hőálló és nem okoz kárt benne a víz és az olaj sem. Az új anyagból kialakí lőtt szigetelőréteg kétszer vé konyább, de ugyanannyiszor szilárdabb is, a hagyományos anyagoknál. Alkalmazásával csökkenthető a villanymotorok súlya teljesítményük csőkké n-ése nélkül. Küldöttnek választották az iparági tanácskozáson a szo­cialista brigádvezetők kong­resszusára Papp Istvánt. Rá­szolgált a bizalomra, készül erre az országos találkozóra. — Húsz- éve itt, Szorospata­kon kezdtem a bányászko­dást. Itt lettem Vájár, rob- b'antómester, frontmester, sot a korszerű biztosítási vizsgám is megvan. Tíz éve bíztak meg brigádvezetéssel — mondja önmagáról a 38 éves brigádvezető. Eredmé­nyeikről, sikereikről egyéb­ként már lapunkban jó né­hányszor mi is hírt adtunk. — Sok a gondunk. Nem a brigáddal és munkahellyel kapcsolatos ez. A 100 méter széles frontfejtésben három műszakban kilencvenen dol­gozunk. Ktuieentrált munka­helyen kiváló, 240 centimé­ter vastag, tiszta széntelepet fejtünk. Egyenként és mű­szakonként több mint 8 csil­le szenet kell felraknunk, ,ami napi 730 csille. Ezt a normát túl is tudjuk telje­síteni, és állítom gazdasá­gosan dolgozunk, szinte biz­tosító anyagveszteség nélkül. Mikor így megy. akkor kell csökkentenie a termelést és ez okoz gondot. V kongresszusi küldött és brigádja A visszafejlesztés gondja ott van a munkahelyen, ál­landó beszédtéma és a bizonytalanság rossz sugal­mazó. Jól tudjuk, hogy a visszafejlesztést eddig még mindig humánusan intézték.' Most azonban nagyon sok kérdésre nem kapunk vá­laszt. Mikor és hogyan, mi­lyen ütemben történik a visszafejlesztés? Mikor ke­rül ránk a sor? ”Ha másho­va megyünk, lesz-e mód gyors átképzésre, mert akik 20—25 éve itt dolgozunk, ezt a szakmát jól megtanultuk és ez a keresetünkön is ér­ződik. Lehetünk-e másutt is szakmunkások? Kérdések, amelyekre ma helyben nem kapunk választ, de talán a felsőbb szervektől mégis jo­gosan várjuk. Mindezt azért Viondom el, mert ha a kong­resszuson módom lesz rá, szóvá teszem. Persze, nem­csak erről akarok beszélni, hanem a brigádunk életéről is. — Jó, egységes brigád a miénk, nemcsak a munká­ban, hanem az emberségben is. Valamennyien tanulunk valamilyen formában. Sokqn a lakóhelyükön, hisz’ 19 köz­ségben megteremtették en­nek lehetőségét. Társadalmi munkában is együtt vagyunk, ötszáz órát vállaltunk, de úgy adódott, hogy már ed­dig 640 órát teljesítettünk az üzemnél. Olyan munká­kat végeztünk el, ami köz­vetve segíti a termelést, az üzemi rendet, tisztaságot. Lesz erre mód a jövőben is. — A nősülő fiatalokat kö­zösen ajándékozzuk meg és így búcsúztatjuk most há­rom nyugdíjba menő tagun­kat is. Rendszeres véradók vagyunk valamennyien. Ré­gi gyakorlat ez is.' A közös kasszánkban több mint 5000 forint van. Készülünk a kö­zös értekezletre, ahol a fe­leségek is részt vesznek. Er­re elhozzuk a nevelőintézet­ből azt a kis 11 éves árva gyereket, akinek a patroná- lását vállaltuk. Még nem is­mer minket, csak azt tudja, hogy gondoskodunk róla. Ta­karékbetétkönyvet is nyitot­tunk a számára. Teljesen árva gyerek, de erről most ne is beszéljünk, jöjjön el majd akkor — invitált. — Itt azután meg is szakadt egy kis időre a beszélgeté­sünk. A korábban saját gondjaikról szenvedélyesén beszélő brigádvezető gondo­latai valahol messze jártak. Talán a nevelőintézetben. A kifényesedett fekete szemek­ből legalábbis erre követ­keztettem. A saját és mások gondja, a közösség érdeke, az egy­másért való tenniakarás egy­bekapcsolódik ennél a bri­gádnál. Élenjárni 'a terme­lésben, és teljesíteni az ösz- szetett jelszó feltételeit, nem­csak ígéret kérdése náluk, hanem valóság. Lesz tehát mit vinni a tarsolyban, ha Papp István elindul a szo­cialista brigádvezetők kong­resszusára. Bodő János MAI KOMMENTÁRUNK A személygéphöcsi használatáról TAPASZTALATAINK sze­rint — az érintettek kivéte­lével — osztatlan egyetértés fogadta azt a kormányrende­letet, amely a személygépko­csi használatát korlátozza. Az öntudatosabb dolgozók a X. pártkongresszus határo­zatai következetes végrehaj­tása egyik fontos megnyilvá­nulásának tekintik. Vannak, szagokban gyártott személy- gépkocsikat vásárolhatnak, nem korlátlanul és nem akár­hogyan, A felesleges kocsi­kat júliusbán kötelesek az állami kereskedelem útján értékesíteni. Újat viszont csak akkor vásárolhatnak, ha a ré­git leadják. A kormányrendelet igen helyesen módot ad arra, hogy akik a közvélemény régi óh a- a vállala tok, ha a szükség hí­jának teljesítését fedezik fel vánja, más módon azért több a kormányintézkedésben. Bá- pépkocsihoz juthassanak. Módot topnak és következetesnek kapnak arra, hogy a dolgom tartják ezt az intézkedést, zóik tulajdonában levő ma­ma jd hozzáfűzik: a kormány gángépko-es-ikat is igénybe ve- bebiaonyította, hogyan kell gyek és ennek ellenértéke- ésszerűen foglalkoztatni ezen ként a jelenlegi 80 fillér he- területen a meglevő munkáé- lyett 2 forintot fizessenek W- rő-tartalékokat. lométerenként Sőt, a rende­A gépkocsivezetők között is let intézkedik arról is, hogy egységes az öröm. mert akiknek munkaköre régi - vágyuk teljesült: szak- vánja, és vállalják, mának ismerték kocsivézetést. De attól sem, hogy az átcsopor­tosítás révén munkátlanul maradnak. Nem örülnek vi­szont azok, akiket érint, akik­nek ezt végre kell hajtaniuk. Ez több okból is érthető. Először: jobban össze kell hangolni az egyes hivatali osztályokat, csoportokat, ész­szerűbben kell megszervezni a vezető beosztásban tevé­kenykedők munkáját. Másod­szor: meg kell mondani, hogy vei egyetlen rendelet kiknek van legjobban sMksé- csalhatatlan, alkotói a megkí- hogy az el a gép- autót hivatalos célra is hasz­nom félnek nosítják, soron kívül vásár­lási kölcsönben részesülnek. Ennek kapcsán merült fej megyénk egyik részében az az aggály, hogy a megemelt személygépkocsidíj egyes autótulajdonosokból a jöve­delemhaj hászást fogja ki­váltani. Hogy kinél milyen hatást vált ki. nehéz lenne válaszolni, akárcsak arra, hogy az érintett vállalatok kijátsszák-e a rendeletet. Mi­sem meg­gük a vállalati gépkocsi hasz- szövegezésnél nem képesek mendenfajta huncutságot fi­gyelembe yenni, feltehető, ‘hogy a végrehajtás során a tapasztalatok birtokában, amennyiben szükséges, módo­sítani fogják á rendeletet. nálatára, harmadszor: a ren­delkezés véget vet annak az egészségtelen jelenségnek, ami egyik-másik helyen fel­ütötte a fejét: arról ítélik meg a vállalatot, az határoz­za meg tárgyalóképességét, hogy milyen gyártmányú gépkocsija: Mercedes, Volvo, Csajka, Volga, Polski Fiat, vagy Warszava gépkocsija van. Amelyik vállalat War- szavánál alább adja az már eleve tárgyalóképtelen.- Az effajta rongyrázás telje­sen idegen szocialista elve­inktől és a gyakorlattól, még­is igyekezett helyet keresni magának életünkben. Ennek kíván gátat vetni a rendelet, amikor egyértelműen előírja, hogy július elseje után a vál­lalatok, intézmények, szövet­kezetek csakis szocialista or­ELKÉPZELHETÖ, hogy amikor a végrehajtásra kerül sor, különböző sajátosságokra és egyéb indokokra hivatkoz­nak. Ügy tűnik, hogy a sa­játosságok és egyéb indokok hangoztatása nem hatja majd meg az érintetteket. A kor­mány komolyan veszi dön­tését és fél év múlva szá­mon kéri a végrehajtást. S hogy kit, mivel sújt, ha ki­játssza, vagy csak immel-ám- mal hajtja végre az előíráso­kat. erre a kérdésre majd ak­kor válaszolunk. V. K. Táblák a földön Az Úttörők útján, Salgótarjánban tetőt javítottak. A munkások mielőtt hozzáfogtak volna, elrekesztették a tető alatti járdát és táblákat helyeztek el, amelyeken felhívták a járókelők figyelmét az esetlegesen lehulló cserepek veszé­lyére. Még nem volt dél, amikor a táblákat kidöntötték. Szemtanú persze nincs. Szerencsére senkinek nem esett semmi a fejére, nem történt baleset. Legalábbis eddig nem. Bármikor sétálunk végig a városban, találhatunk egy-két ki­tört, ledöntött tiltó, vagy figyelmeztető táblát. Ha valaki egy ilyen tábla figyelmeztetését semmibe ve­szi, a saját életét kockáztatja. Ha azonban ledönti, kitöri, összemázolja a táblát, minden arra járó testi épségét veszé­lyezteti. Vannak, akik sportból, hobbyból gyűjtik az ilyen táblákat. A magam részéről legszívesebben az ilyen gyűj­tőket gyűjteném össze és helyezném biztonságos távolságba a tábláktól. A tiltó, figyelmeztető feliratokat általában a járókelők érdekében teszik ki. Aki ezeket megsemmisíti fe­lelőtlenséget követ el. — g _ NÓGRÁD — 1972. április 21., péntek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom