Nógrád. 1972. április (28. évfolyam. 78-101. szám)
1972-04-18 / 90. szám
fi SisasSop Á chilei réz — rcsm mellekes r Mielőtt a városlakók között is elterjedt volna, hogy többletbevételeiket „háztájinak” nevezzék, azt a pénzt, amit a fizetésen kívül kerestek „mellékesnek” nevezték. A kifeje, találó: olyan jövedelem, ami ha van, jó, de ha nincs, nincs. Az igazi háztáji, a tsz-tag háztáji gazdaságának legfőbb jellemzője viszont éppen az, hogy — nem mellékes! Két területen sem. Az első és fontosabb a népgazdaság. Egész mezőgazdasági termelésünk 23,1 százalékát a termelőszövetkezeti tagok háztáji gazdaságában állítják elő. Ha ez a tevékenység valamilyen ok miatt hirtelen megszűnne, akkor az összes termelés közel egynegyede hiányozna az önellátásból és a közellátásból, nagy zavarokat okozva. A háztáji gazdaságok éppen mostanában bizonyították ismét különleges jelentőségüket. A sertésprogramot a mező- gazdasági nagyüzemek — közbejött akadályok miatt — a tervezettnél lassabban valósítják meg. Viszont a háztáji • és kisegítő gazdaságok rendkívül rövid idő alatt, háromszorosára növelték árutermelésüket; ennek köszönhető, hogy most bőségesen van sertéshús. Nem mellékes jellegű a háztáji gazdaság szövetkezeten belüli szerepe sem. Közismert a „szegény téesz — gazdag tagság” szólás, amelynek valóságos gazdasági tartalma van. A rosszul vezetett, vagy mostoha környezeti adottságokkal küzdő szövetkezetekben ugyanis a tagok a háztáji gazdálkodásból igyekeznek pótolni azt, ami a közös jövedelemből hiányzik. A parasztember nem munkaegységben gondolkodik, hanem megélhetésben. Ha igényeit a közösből szerzett jövedelem nem fedezi, még mindig ott a háztáji gazdaság. Ha a gyenge termelőszövetkezetekben ez az eliensúlyozó tényező nem volna, akkor a gazdaságoknak ez a csoportja az államnak szinte megoldhatatlan gondokat okozna. A háztáji gazdálkodás jövőjét azonban éppen ebből az irányból fenyegeti a legnagyobb veszély. Statisztikai tény, hogy a gyenge tsz-ekben a tag összjövedelmének nagyobbik rélszét a háztáji gazdaságból szerzi, a közepes tsz-ekben nagyjából a feíét, s csak a jó szövetkezetekben csökken ez az arány. A szövetkezeti tag ugyanis kedvező adottságú, hozzáértően vezetett, jól fizető közös gazdaságokban előbb-utóbb rájön, hogy „hajtani” a közösben is lehet és érdemes, ezért ott kamatoztatja munkaszeretetét. Vannak már olyan szövetkezeteink is, ahol az úgynevezett eszmei háztáji fogalmát alkalmazzák. Tehát a tagnak nem földet adnak, hanem pénzbeli megváltást. Természetes folyamat ez, de csak akkor, ha az ehhez szükséges feltételek létrejöttével azonos tempóban halad előre! Sajnos, másfajta veszélyek is fennállnak. A falvakban cgy-egy ügyetlen intézkedés zuhanásszerűen csökkenteni tudja a háztáji gazdálkodást. 'Például az, ha a község szépítése érdekében megtiltják, hogy az utcán állatokat hajtsanak végig. Hasonló következményekre vezethet egy-egy kis figyelemlazulás is. Például ha az állami monopolcég nem gondoskodik időben vetőmagról, szaporítóanyagról, tehát aki kertészkedne, az nem tud mivel nekifogni. Vagy az értékesítési nehézségek közepette magukra hagyjuk a kisembereket és emiatt elmegy a kedvük például az őszibarack-termeléstől. Ha közös érdek a háztáji gazdaság, akkor közösen kell segíteni is. Figyelnie kell rá az országos irányításnak, a falu, de leginkább a szövetkezet vezetésének. Érzékelni a változásokat, még mielőtt azok bajjá növekednének; felismerni a gondokat és segíteni azok elhárításában. Ha monopolvállalat követte el a mulasztást, akkor e vállalat tulajdonosának — az államnak — kell felelősségre vonni a vétkest. Ha közgazdasági akadályok tornyosulnak a háztáji termelés elé, akkor az ösztönzők fegyverével szükséges közbelépni. (Legyen például háztájiban alkalmazható kisgép, de olyan áron, amelyet egy kisember is megadhat érte.) Ha helyi rendszabályok fékeznék a háztáji eredményességét, akkor a tanácsnak kell elgondolkodnia, mi a fontosabb: virágszegély a járdák mellett, vagy tej a kisgyerekek pöttyös bögréjében? Figyelni, segíteni, tehát tervezni, támogatni kell a háztáji gazdaságok működését. így bizonyítva, hogy felismertük: a háztáji nem „mellékes”, hanem annál sokkal több. A népgazdaság szerves része országosan, melyben pedig a termelőszövetkezet sajátos, de el nem hanyagolható üzemága! Földeák Béla Ha az ember Santiago központjában a sok ajándékbolt egyikébe belép, világosabbá válik előtte, mint valaha is: Chile a réz országa. Falitányérok, hamutartók, pipaszur- kálók, láncok, gyűrűk, babák, táncmaszkok, mind-mind rézből készültek. Az átutazó turistának csak ritkán nyílik alkalma a vörös csillogású chilei rézről többet megtudni, mint azt, hogy csinos emléktárgyak készíthetők belőle, és — amit egyébként már az iskolában is tanultunk —, hogy Chile a világ legnagyobb réztermelő és -exportáló állama. A mai fejlett iparú világban a kőolajhoz hasonlóan a réz a legfontosabb nyersanyagok egyike. A réz „stratégiai nyersanyag”. A rézbányák államosítása a chilei haladó erők egyik központi követelése volt már régóta. 1971 júliusa óta a chilei állam a nagy rézbányák egyedüli tulajdonosa. Santiago fővárosában mindjárt az ajándékbolt mellett, ahol a chilei rezet olyan tetszetős formában kínálják, nagy tábla hirdeti a ház falán: „Corporacion del Cobrere de Chile”. Ez a neve a chilei rézhivatalnak. A tábla rézből készült — hogy is lehetne másból — éppúgy, mint a felvonó és a lépcső karfája is réztől csillog. A chileiek a szó szoros értelmében rézen „ülnek”, az ország legészakibb részétől egészen a Magellan útig, a sivatagtól egészen a patagóniai gleccserekig. Már a spanyol gyarmati uralom idején rezet bányásztak Chilében, amelyet akkoriban főként bronzágyúk öntésére használtak. Chilébe a „rézkorszak” azonban a villanyárammal köszöntött be, amely óriási rézszükségletet követelt. Míg a XIX. században az ország — helyesebben mondva az uralkodó osztály — a salétromnak köszönhette jólétét, a XX. században a réz lett az első számú nyersanyag, Chile „vörös aranya”, amelyért az imperialista világ nagy konszernjei versengtek. Az Egyesült Államok 1911-ben kezdte meg a világ legnagyobb mai rézbányájának feltárását Chuquicamatában, ahol az ércet felszíni bánynászattal jö- vesztik. Hamarosan követte ezt Santiagótól délre a tenientei nagybánya, később pedig az észak-chilei Salva- dorbánya. Ez a három bánya adja még ma is a chilei réz 60 százalékát. E bányák évtizedeken át az amerikai Anaconda Cooper és Kenecott Cooper konszernek legszilárdabb profitforrásai voltak. A nyersréz olyan ritka nyomfémeket tartalmaz, mint amilyenek a rhémium, iridium, titán, platina, amelyek ma az aranynál is értékesebbek. , Emberség és hivatásszeretet Igazi üzletasszony — szokták mondani régebben azokra a kereskedőkre, akiknek arcáról egy pillanatra sem tűnik el a kedves vevőnek kijáró biztató mosoly. Ilyen asszonynak ismertein meg Selmeczi Györgynek a Nóg- rád megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat 353-as számú boltjának vezetőjét, az aranykoszorús jelvénnyel kitüntetett szocialista brigád irányítóját, a vállalati kétszeres Kiváló Brigád cím birtokosát. Az országos iparági tanácskozáson küldöttnek jelölték a szocialista brigádvezetők országos plénumára. — Nem akartam hinni a szememnek, amikor a jelöltek listáján megláttam a nevem. Az első eset, hogy ilyen rangos tanácskozáson részt vehetek. A meghívást ugyan én kaptam, valójában az egész brigádnak szól, akikkel osztozom örömükben, bánatukban, a sikerekben és sikertelenségben egyaránt. Nemcsak én, hanem a brigád többi tagja is vallja: ami nekünk jó, gondoljunk arra, hogy másoknak is ugyanolyan jó lehet. Azt hiszem, itt kell keresni a „titok” nyitját, azt, hogy miért sikerült ilyen rangos társadalmi elismerést kivívni a 15 tagból álló asszony- és leánybrigádnak, akik közül 11-en egy, vagy két gyermek édesanyjai. Mi hát a „titok” nyitja? Az emberség és a hivatásszeretet, pedig nincsenek köny- nyű helyzetben. Ha valamelyik gyerek megbetegszik, ki más maradna odahaza, mint az édesanya. A boltot viszont nem lehet bezárni. Akik bent vannak, azok pótolják a hiányzókat. Amikor összesűrűsödnek a gondok, úgy érzik, nem bírják tovább — amikor elmúlnak a viharfellegek, derűsen látják a holnapot. Ketten jelenleg is szülési szabadságon vannak, őket három újabb kismama váltja majd fel. Pótlásukra ugyan van mód, csakhogy amíg egy új dolgozó belerázódik az itteni életritmusba, megismerkedik az írott és íratlan szabályokkal, beleilleszkedik a kollektívába — bizony Idő telik el. Ilyenkor azoknak kell többet dolgozni, akik alapos is* merői a szakmának, akik arcáról a több munkával járó átmeneti idegfeszültség sem hervasztja le a vevőknek kijáró kedves, vásárlásra ösztökélő és visszacsalogató mosolyt. Márciusban hárommilliós forgalmat bonyolítottak le, annyit, mint nyolcán egy év alatt, amikor együtt kezdtek dolgozni. A régiek közül már csak Bobál Gyuláné, Marika, Kalocsai Józsefné, Enikő van csak a brigádban. Mindketten birtokosai a szocialista brigádnak járó arany fokozatnak és a Kiváló Brigád címnek. — Az idén 24 milliós bevétel elérésére vállalkoztak. El tudják-e érni, s hogyan — kíváncsiskodom ? — Gyakorlat nálunk, hogy a legfrissebb árut azonnal kirakjuk a vevő elé. Nekünk mindegyik vásárló egyforma, akár kopott, viseltes a ruhája, akár jólétet sugároz. Aztán. ami nélkül nincs jó kereskedő: szeretni kell a vevőt — nálunk ez íratlan törvény. Ha valamelyik vevő egy dolgot kér, ugyanabból kettőt, hármat, vagy ennél többet tesznek eléje, más színben, fazonban, hogy érezze: őérte vannak, neki akarnak örömet szerezni. Igaz, ez nem mindig sikerül, mert a brigád tagjai közül sem tudja mindenki otthon hagyni a gondjait. Ilyenkor Selmeczi Gyórgyné, akit csak Manyikénak szólítanak, nem kiabál, nem hangoskodik, csupán annyit kérdez kollégájától: te mégis, hogyan gondolod ? Máskor meg elég egy szem- villanás, máris barátságosabb lesz az üdvözlő vagy a búcsúzó szó, fürgébbek lesznek a kezek. A brigád tagjai egyöntetűen vallják; jobb, ha sok a vevő, mert így gyorsabban telik az idő. Ha kevesebben vannak, elkényel- mesednek. Főleg a fiatalok Szocialista gazdasági integráció Kosos tér r esés, termelés és nemsetkösi pénskapcsolatok Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke vezetésével a közelmúltban kormányküldöttség járt Moszkvában, tegnap fejezték be a magyar—NDK gazdasági együttműködési megbeszéléseket Budapesten. Tehát a KGST-tagállamok folytatják a népgazdasági tervek egyeztetését, szélesítik a nemzetközi termelési, áru- és pénzkapcsolatokat. A komplex program felosztatta az egyes kutatási témákkal és problémákkal kapcsolatos munkákat a résztvevő országok között, megjelölve a „témavezető” országot, a kutatásban résztvevő országokat, a munka megkezdésének és befejezésének határidejét. Megszüntethető a géphiány Közös tervezéssel elérhető, hogy a KGST-tagországokban a programvezérlésű gépek termelése 1975-ben 1971-hez viszonyítva 5,1-szeresére, a géprendszereké 4,5-szeresére növekedjék. A következő öt évbén a programvezérlésű szerszámgépek kölcsönös szállítását 4,6-szeresen, a gépberendezések szállítását 16-szorosan fokozzák. Ennek következtében 1975 végére megszüntethető a szocialista országok géphiánya. A KGST-tagországok különösen érdeklődnek a korszerű munkaeszközök: gépek, készülékek komplex rendszere, az elektronika, a tudományos célokat szolgáló műszergyártás, a mérő- és ellenőrzőműszerek, a petrokémia, másrészt a tüzelőanyag, a nyersanyag és az energia iránt. Ez érthető, mert ettől függ a tudományos-technikai forradalom győzelme, az ipari termelés korszerűsítése, a gazdaságosság, a versenyképesség fokozása. Mindezt figyelembe vette a komplex program és olyan intézkedéseket javasol, hogy a tagországok hangolják össze a nemzeti újratermelés döntő folyamatait, egyre tervszerűbben együttműködjenek a gazdasági növekedést meghatározó szférákban, a prognóziskészítéstől, a kutatási és termelési kooperációtól kezdve a szerződéses szállításokig. A komplex program újabb erőfeszítéseket tesz, hogy megtalálják az együttműködés hatékonyabb formáit és világosan előre lássák a tagországok sajátos és közös érdekeit. Fokozott érdekeltséggel A KGST-országok feldolgozóipara, de különösen gépipara párhuzamosan fejlődött, egymástól függetlenül erőlködtek ugyanazoknak a problémáknak megoldásán. Eddig lassú volt a szakosodás és a kooperáció, a műszaki és tudományos együttműködés nem segítette eléggé a technika fejlődését. Szükséges és lehetséges, hogy a fogyasztási cikkek cseréjét fokozzák. Most kerülhet sor arra, hogy a gazdasági növekedés új forrásait feltárják, a termelőerők nemzetközi koncentrálását és specializálását fokozzák. A szocialista országok gazdasági reformjának közös sajátossága, hogy növelték a vállalatok önállóságit, egyre inkább előtérbe kerülnek a minőségi és a hatékonysági követelmények. Mindebben a vállalatok közvetlenül érdekeltek, vagyis a reformok fokozott érdekeltséget teremtettek a nemzetközi együttműködésre, elősegítik a gazdasági együttműködés kiterjesztését és korszerűsítését. Az 1971—75-ös tervek koordinálására a Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió 17 kormányközi egyezményt kötött és a többi KGST-országok között is létrejöttek már hasonló megállapodások. A külkereskedelmi együttműködés fejlesztésének egyik legfontosabb feltétele a multilaterális (több oldalú) elszámolások bővítése, tökéletesítése. Nemzetközi Beruházási Bank A gazdasági együttműködést élénkíteni fogja a Nemzetközi Beruházási Bank alapítása és annak hitelpolitikája. Ez a bank főleg a szocialista nemzetközi munkamegosztásra, a termelés szakosítására és kooperációjára, a nyers- és fűtőanyagbázis fejlesztésére fog közép- és hosszú lejáratú hiteleket nyújtani. A Nemzetközi Beruházási Bank erősíti és kibővíti a szocialista országok kollektív valutájának működését, ösztönzi a KGST-országok közötti szakosított termelést és áruforgalmat. Az egyes országok gazdasági fejlettségének különbözőségéből bizonyára még sok nehézség .adódik. De a szocialista tervgazdálkodás és a szocialista piac-, ár- és pénzviszonyok, illetve ezek szerepének korszerűsítése a KGST-tagországok együttműködésének további fejlesztését segíti. A szocialista gazdasági integráció politikai feltételei adottak és ebben a tekintetben feltélenül előnyben vagyunk a tőkés integrációval szemben. A szocialista gazdasági integráció további előrehaladása attól függ, hogy milyen mértékben sikerül összekapcsolni a tervgazdálkodást, az egyes országok fejlesztési, termelési stratégiáját a hatékonyan működő piaci ösztönzőkkel. Dr. Fazekas László Geológus író Gennagyij Szazanovot, a tyumenyi expedíció geológusát tagjai közé választotta a Szovjet Író Szöveteég. Szazonov eddig több mint tíz évet töltött el geológiai feltáró expedíciókban és közben állandóan írt. Műveinek hŐ6ei — munkatársai. 1965-ben az uráli kiadó jelentette meg a fiatal író első novellás kötetét. Azóta a föld mélyét kutató hősöket ábrázoló művei egyre nagyobb népszerűségre tesznek szert. tudják nehezen megszokni, hogy az első szó, az üdvözlés már eldönti: újból bejön-e a vásárló, vagy továbbáll. Nem kívánkoznak el máshova az üzletből. Jól érzik magukat, megbecsülik, tisztelik, segítik egymást. Otthonos a légkör, kedélyesek, s ami lényeges, örömmel teszik azt, amire vállalkoztak. S ez a legfontosabb. Ezért ível állandóan felfelé a forgalom grafikonja, ezért részesülnek egyre magasabb társadalmi elismerésben. V. K. Táblánként jelölik Biztosítási adatfelvétel a mezőgazdasági nagyüzemekben Az Állami Biztosító megszüntette az előzetes és időközi adatkérést, és csak évente egyszer — áprilisban — tart adatfelvételt a mezőgazdasági nagyüzemekben. A pontos, reális adatszolgáltatás a vita- és problémamentes kárrendezés alapja, ezért erre különös gondot kell fordítani. Ha kár következik be, annak felmérését elősegíti a pontos, lehetőleg táblánkénti területmegjelölés. A táblánkénti adatszolgáltatás egyben módot ad arra is, hogy a gazdaság is differenciálhasson a különböző termőképességű táblák várható hozamai között. Itt említjük meg, hogy a földterületek méterrendszerű nyilvántartására való fokozatos áttérés a biztosítót arra késztette, hogy mind a területek, mind a terméshozamok adatait, hektáronként tartsa számon. Az adatfelvétel során felelősségteljes feladat a reális hozamokra való biztosítás. A díjtakarékosság kár esetén megbosszulja magát. Az ÁB ugyanis a kártérítést csak a biztosított hozamok alapján számíthatja ki, s ha ez a tényleges hozamnál alacsonyabb, a kártérítés összege is arányosan kevesebb lesz, mint a bekövetkezett kár. A termelési szerződéssel lekötött növényeket célszerű a szerződésben lekötött hozamok és egységárak alapján biztosítani, mert ebben az esetben a tervezett jövedelemre kár esetén is számíthat a gazdaság. Évek óta problémát okozott a viszonylag kis területen is nagy értéket képviselő vegyes zöldségnövények hozammegjelölése. Ez évtől — s ez említésre méltó könnyebbség — a két hektárt meg nem haladó területen, a mezőgazdasági üzemek saját felhasználásra termelt vegyes zöldségek, hozam- és egységár-megjelölés nélkül, összevont hozamértékkel biztosíthatók. Sivatag alatti tengerek Kazah hidrológusok befejezték az Alma-Ata környéki föld alatti víztartalék föltárását. Mintegy 150 artézi kutat fúrtak, csatornákat építenek, csöveket fektetnek le, melyekben a víz a fővárosba jut. A tudósok 70 vízmedencére bukkantak, amelyek közel kétmillió négyzetkilométer területet foglalnak el. A föld alatti tengerekben hosszú évszázadok alatt csaknem 7 trillió köbméter víz halmozódott fel. Ez a víztömeg Kazahsztán szetyeppéit 10 méter magasságban lepné el. A legnagyobb kiterjedésű medencék Küzülkum, Moinkum, Betpak-Dal homokja és a déli kiszáradt földek alatt rejtőznek. Öntözéssel itt több millió hektár földet lehetne ismét termővé tenni, magas terméshozamú kultúrnövényeket lehetne termeszteni, fejleszteni lehetne az állattenyésztést és az állati termékek előállítását. Ennek lehetőségét kívánják a most megindult munkálatokkal megteremteni; a felszíni és a most fölfedezett artézi vizek felhasználása megakadályozza a talaj elszikesedését és elősegíti a Kaspi-tanger, az Arai- és a Balhas-tó vízszintjének fenntartását. NÓGRÁD - 1972. április 18., kedd 3 I
