Nógrád. 1972. április (28. évfolyam. 78-101. szám)
1972-04-18 / 90. szám
Mit vártunk és mit kaptunk? Gondolatok a művelődési otthon vezetők III. országos konferenciája utót. Képernyő előtt Történelmi érdekházasságok Lassan egy hónapja, hogy a művelődési otthon vezetők konferenciája véget ért. Az előre kiadott tézisek, tanulmányok, s az ott elhangzott felszólalások (nem is jutott mindenki szóhoz, és sajnos, sokan azok közül, akik „szakmabeliek!”) sok-sok gondolatot, problémát, megoldást jelző lehetőséget vetettek fel. A tézisek világosan, reálisan, jól ösz- szefoglalják a művelődési otthonok problémáit. Örömmel és megnyugvással olvastuk (mert igazolva láttuk, hogy helyesen látjuk szerepünket!) feladatainkat, tennivalóinkat. Nem történtek tehát „nagy dolgok’!, nagy kinyilatkoztatások a tanácskozáson, de irányt szabtak tennivalóinknak. Az 1970-es közművelődési konferencia és a mostani tanácskozás jószerint minden problémát feltárt, az utakat is megjelölte a legtöbb esetben, immár „csak” a tettek következnek. S talán még egy formainak látszó, de véleményem szerint fontos tartalmi elem: együtt voltunk „szakmabeliek” és mozgalmi emberek, gazdasági vezetők és társadalmi szervek képviselői, nagy városok és kis települések küldöttei. Ez nemcsak ennyi színt jelentett, hanem azt a tudatosságot is: a közművelődés, ezen belül a művelődési otthonok ügye közügy! Helyünk és szerepünk Fontos volt tisztázni mindenekelőtt helyünket és szerepünket a társadalmon, a művelődés ügyén belül. A művelődési otthonok, de az egész közművelődés is a felszabadulás után is sok változáson ment át, s kellett is és kell is változnia, alkalmazkodnia a jelen és jövő követelményeihez. Így meg kellett azt is fogalmazni, hogy a művelődési otthon „csak egy” a közművelődés egészén belül, és nem maga a közművelődés. Kétségtelen, hogy a legfontosabb intézménytípusok egyike, de még a közművelődés integrálása sem a szerepe. Nem tudhat és nem vállalkozhat mindenre! De el kell látnia korszerűen azt, ami sajátosan a feladata. Három dolgot emelnék ki: a közösség formálásának, az emberi készségek kibontakoztatásának műhelye, a kulturális értékek közvetítésének egyik • fontos fóruma. S a nagyobb intézményeknek (művelődési központoknak) vállalniuk kell a közművelődés tudományos igényű műhelyének szerepét is. Sokszor elhangzanak olyan panaszok, hogy nem járnak elegen intézményeinkbe, nehéz a közönség szervezése. Sok népművelői kudarcérzés forrásai ezek. Holott nem veszünk figyelembe egy-két valós tényt magunk körül. Nevezetesen azt, hogy napjainkban társadalmunkban a kultúra értékei sokszínűén elérhetők, mind bőségesebb az eszköztáruk. Az életszínvonal biztosította kulturált családi otthon, amelyben helyet kapott a televízió, rádió, könyv, a turizmus, azonkívül a művelődés, szórakozás, pihenés puszta lehetőségein kívül a választás viszonylagos bősége is. A művelődési otthon és az általa nyújtottak, egy ezeken a lehetőségeken belül. Viszont egy olyan lehetőség, amely közösségeknek nyújt alkalmat: élőbb kapcsolatokat teremt a kultúrával, aktívabb módot az önkifejtésre. A statisztikai adatok azt is igazolják ugyanakkor, hogy értékelik is az emberek ezt a többletet, hiszen az elmúlt tíz évben növekedett a művelődési otthonokat látogatók száma! Településenként és intézményenként más-más fokon és ' módon biztosítják a művelődési otthonok a kulturális értékekkel való találkozást, a közvetítést. Ennek egyre színesebb, differenciáltabb módjai alakulnak ki, a színházi előadásoktól a klubokban zajló vitákig, a kiállításoktól az öntevékeny csoportokban folyó stúdiumokig, az ifjúsági előadásoktól a felnőttoktatásig. S pár szót a közművelődési műhelyekről! Ma már az élet minden ágában igényeljük és gyakoroljuk a pontos méréseket, terveket, számításokat, e munkát megalapozó információkat. Mert ez ad biztonságot és gazdaságos erőfelhasználást, eredményességet a munkának. Miért ne lenne szüksége erre a közművelődésnek, ennek a finomművű, rendkívül bonyolult emberformáló tevékenységnek? Társadalmi érdek és ügy Nem elég az apostolság a feltételek és feladatok szférájában sem. Erről is esett szó. Lassan eljutunk talán annak felismeréséig .— és ennek megfelelő gyakorlatáig —, hogy a kultúra nem valami széplelkeknek való plusz az életben, hanem termelőerő. A termelés magasabb színvonala is a teljesebb emberért van! S annak ellenére, hogy a miniszterhelyettes előadásában azt hangsúlyozta: „pénz, az nincs”, a konferencia során is kitűnt — tudtuk is — van! Nem is kevés, milliós nagyságrendekről beszélhetünk. Csak nem oda kerülnek mindig ezek a forintok, ahová kellene, s ahogyan kellene! A faddi tsz elnöke tudja, s impozánsan beszélt és cselekedett is ez ügyben. El kelNem ámítás, nem csalás... A rétsági Börzsöny Kisvendéglő vezetői sokat adnak az irányításuk alatt álló egység jó hírére, a kulturált, vendég- centrikus ellátásra, magatartásra. Nagyon megdöbbent tehát az étterem egyik pincére, amikor egy jó étvágyú, nagyob- bára férfiakból álló társaság a vezetőt kérte magához. Szólt tehát Bellák Vincének, hogy a bal kettesnek valami panasza van. — Mi a panaszuk, uraim? — állt Bellák a vendégek elé. — Ugyan! Semmi az égvilágon. — Tehát nem önök hívattak? — De mi. Azt szeretnénk ugyanis megtudni: hogyan csinálja azt, hogy délután fél háromkor még egyetlen étel sem hiányzik az étlapról, pedig rendkívül nagy a választék? — Igen — hangzott a válasz. — Eddig legalább hatszáz vendéget szolgáltunk ki. De ami az étlapon szerepel, abból még mindig kaphat a vendég. És nagy vonalakban elmondta a forgalom és a jó áruellátás összefüggésének titkát. De a vendégek minden részletre kíváncsiak voltak. A végén kiderült, hogy valameny- nyien valamelyik Duna-kanyari vendéglőnek a vezetői. Igen, a Börzsöny Kisvendéglő példája azt igazolja, hogy az új mechanizmus lendületet ad azoknak az üzemeknek, ahol a vezetők jól értik a dolgukat, élnek az önálló kezdeményezés jogaival. Ennek tudható be, hogy a Börzsönyben nemcsak az étel-, hanem az italválaszték is nagyobb mint máshol. De a Börzsöny Kisvendéglő és Bellák Vince esete és szerepe nem egyedülálló. Hasonló erényeket csillogtat Hor- nyánszky György, a balassagyarmati Balasr- Étterem vezetője is, az ÁFÉSZ-ek nógrádi vendéglátóipari hálózatában. A kultúrához, kulturáltsághoz ez is hozzátartozik. L. Gy. 4 NÖGRAD - 1972. április 18., kedd lene végre érni oda, hogy szabályozzuk ezeket a csatornákat, tegyük szakszerűbbé és célszerűbbé a kulturális célokra rendelkezésre álló összegek felhasználását! Az érdekek felismeréséig talán eljutottunk! A fiatalság, a felnőttek is szívesen keresnek otthont a művelődési intézményekben, de vajon otthonok-e valóban? (Gyurkó László szólt nagyon meggyőző és mélyen szántó mondatokkal erről!) Az egyre növekvő szabad idő, az élet eltöltésének kulturált komplex lehetőségeit kell megteremteni művelődési otthonainkban! S még valami, amiről szó esett és fontos: a népművelés mozgalmi jellege az, hogy szokássá váljon a művelődés, a kulturált Időtöltés. Egy kicsit kiélezem: ez legyen a „menő dolog”, s ennek érdekében mozgolódjon mindenki; gazdasági, társadalmi tényezők egyaránt! A jövő felé — de már ma Természetesen csak egy-két gondolatot érintettem a konferencia bőséges anyagából. Mert szó esett ott még olyan fontos szubjektív tényezőkről is, mint a népművelők képzettsége, száma, helyzete, megbecsülése stb. Meg olyan objektíve fontos létkérdésről, mint a művelődésügy egysége Annak alapvető voltáról, hogy a mi korunkban a permanens művelődés szükségessége elengedhetetlenül felveti a közoktatás és közművelődés szerves és szervezeti egységét! Már a ma embere sem tud helytállni iskolás tudásával, mi lesz akkor holnap? Nyilván már ma el kell kezdeni ennek alapos, okos átrendezését. A X. pártkongresszus fontos helyet, szerepet jelölt meg társadalmunkban a közművelődésnek. Most ennek rész- problémáit, feladatait elemeztük és összegeztük a konferencián. Immár a tettekkel kell bizonyítaniuk népművelőknek és nem népművelőknek egyaránt! Ven esz Ernő a megyei művelődési központ igazgatója Nem előzte meg különösebb hírverés, mégis mind fokozó- dóbb érdeklődéssel várjuk a csehszlovák sorozatot, Vladimír Neff regényének tv-film- változatát, az Érdekházasságokat. Az elmúlt héten immár a harmadik részt láthattuk abból a nagyméretű történelmitársadalmi tablóból, mely a cseh nemzeti törekvések bon- takozását, a történelmi szakaszában haladó nemzeti kapitalizmus születését, fejlődését, s az immár születésében jelentkező rothadás jegyeit tárja elénk. A kapitalizmus kialakulásával a házasságok gazdasági érdekeken alapuló új formái jönnek létre, ezek a „szentszövetségek” az érdekházasságok. Ezek révén kerül egy szűk társadalmi réteg szinte kizárólagos tulajdonába a század végén fejlődésnek induló Prága is. A hazai és nemzetközi politika, s a háborús események függvényében jól jövedelmező vállalkozások Jutnak tönkre, és erősödnek meg mások, a kapitalizmus kíméletlen törvényszerűségei szerint, családok, szerelmek semmisülnek meg és ebben , a kavargásban jelenik meg az elszegényedő középosztály soraiból a dolgozó nő alakja, az emancipáció társadalmi szüksége. A század eleji koreszmék zűrzavarában nacionalizmussovinizmus, elnyomók és elnyomottak nézetei kavarognak és ütköznek meg mind élesebb és kíméletlenebb eszközökkel, s a filmsorozat eddig látott részei alapján nem kétséges, merre tendálnak a gyorsuló események. Neff regénye alapján az Érdekházasságok rendkívül plasztikus rekonstrukciója a választott történelmi szakasznak, osztályképviselőinek, s nem csupán csehországi viszonylatban. 1 hanem jóval szélesebb. mondhatni általános .érvénnyel. A jelenségek tipikus bemutatása ösztönzi a regény televízióváltozatának készítőjét, Otto Zelenkát, nemkülönben a remek színészegyüttest is, mely jobbnál jobb alakításokkal teszi hitelessé a cselekményes. több szálon bonyolított történetet. (barna.) Balázs és Két arcképet mutat be Nóg- rád megyéből Bojár Iván, a Magyar Hírlap képzőművészeti kritikusa a lap április 15-i ezámában: a salgótarjáni Balázs János naivfestőt és Kelemen Ferenc hollókői fafaragót. Balázs Jánosról megtudjuk, hogy még mindig tart az invázió a cigányhegyen, a műgyűjtők szinte naponta kereKelemen sík az ország minden részéből képvásárlós céljából. A cikkből tudjuk meg azt is, hogy Budapesten, a Nemzeti Galériában lesz a legközelebbi kiállítása, amelyre már nyomják a katalógust. Kelemen Ferenc, az Európa több országában és Amerikában is ismert hollókői fafaragó viszont újabb terveiről, gondjairól, elképzeléseiről nyilatkozott. Találkozó a közönséggel A salgótarjáni Hazafias Népfront nagyon érdekes találkozót kezdeményez, amely minden bizonnyal sok érdeklődőt vonz majd. Április 24- én délután fél ötkor a megyei művelődési központ üvegcsarnokában találkozóra hívják azokat a festőművészeket, akik a tavaszi tárlaton képet állítottak ki, valamint a művészetet szerető és az Iránt érdeklődő közöséget. A találkozón a Hazafias Népfront városi bizottsága képviselőin kívül jelen lesznek a városi tanács vezetői is. A nyomda ördöge a múlt hét végén sem aludt, mint lapunk vasárnapi melléklete, illetve az abban feltalálható sajtóhibák élénken igazolnak. A 7. oldalon a Petőfi-vers utoisó két sora felcserélődött. Helyesen: „S virágkötéllel, selyempárnán/ Bocsát le a föld mélyibe.” Ugyanezen az oldalon a Vasárnapi jegyzet utolsó bekezdésének első sora így helyes: „A kispolgárt es kispolgáriságot.. Szovjet geológusok külföldön Az illetékes szervek felkérésére a szovjet geológusok több mint húsz országban folytatnak kutatásokat. A fiatal, fejlődő ázsiai és afrikai országokban jelentős lelőhelyeket fedeztek fel. Algírban higany-, Afganisztánban gáz-, Szíriában és Indiában olaj-, Guineában bauxitlelőhelyeket találtak. A szovjet szakemberek segítséget nyújtanak a felfedezett lelőhelyek kitermeléséhez, dúsítóművek és feldolgozóüzemek létesítéséhez. A szovjet geológusok szívesen átadják tapasztalataikat és elősegítik az egyes kutatások megszervezését. A munkálatok közben elkészítik a vizsgált terület geológiai térképeit, amelyek elősegítik a korábban ismeretlen lelőhelyek felderítését. Így történt ez a kongói ólomcink-, a kubai színesfém-, az Iráni vasérclelőhelyek megtalálása esetében is. Sugár István: Dőry Katalin két év múltán, tavasszal rövidebb időre hazalátogat szüleihez, Glrincsre. De. nem valami jó hatással vannak rá szülei, s ottani társasága, mert visszatérve férjéhez, hamarosan ismét távozik. János gróf kissé nyugtalan már e miatt, de csak annyi észrevételt tesz, hogy november 20-ra okvetlen legyen Párdányban. Girincsről hamarosan levél hozza az örömhírt Buttlernak: Katinka anyának érzi magát! Végre! János szíve-lelke re- pes az örömtől. De sajnos, nem sokáig tart az oly régen remélt apai boldogság. Az újabb értesítés már arról szól, hogy az anya „letette” magzatját. Az abortusz híre tőrként hasít Buttler szívébe. Most már érzi, tudja, hogy vége minden reménységének: felesége képtelen neki gyermeket S2!til- ni! De a békességet mégsem ez robbantja fel, hanem ismét Dőry Katalin nyughatatlán vére idézi fejére a vész fekete fellegeit. Nem hajlandó ugyanis tudomásul venni férje hívó szavát, s még Pestre is fel akar ruccanni, egy jó kis szórakozásra. Az idő múlik ... Katinkáról pedig semmi hír Párdányban ... „Jöjj, mert én nem tudok mit tennék itt magam ” — írja feleségének. November elején azután keserű epébe mártott pennával, felkorbácsolt lelkiállapotban szólítja fel hitvesét a döntésre: házasság igaz „Mennél elébb haza igyekezz. Hogyha egész magadnak akarsz élni, okosabb, hogyha soha se jössz Párdányba . .. Mihelest ezen levelemet megkapod, mindjárt útra vedd magad, hogyha ez nem tetszik néked, tehetsz amit akarsz, de az én szívemrül és házamrul örökké lemondjál... De elég a szorul.. A fenyegető hangú levélre megszeppenő menyecske végül is jobbnak látja, hogy a megbeszélt határidőre hazatérjen. Buttlert mélységesen elkeseríti felesége esztelen szeszélyessége, s hogy gyermektelen- ségre kárhoztatja családját. Ügy érzi a történtek után, hogy részére betelt a pohár! Elönti a dühödt elkeseredettség. Egy papírszeletkére szörnyűséges sorokat flrkant Katalin részére. „Szüleid írásaibul Is látom, hogy ők sem ellenzik, hogyha tőlem elmégy, ha én néked 1800 forintot adok évenkint. Én teljesítem tehát kívánságodat és kívánom, hogy minél előbb hagyd el házamat! Nem tudlak már téged szeretni, mert gyermeket sem remélhetek tőled. Miért kell néked a jelenléteddel az én életemet megkeseríteni, mivel veled én már sohasem lehetek boldog. Napjaidat jobban tudod barátaid és barátnőid körében tölteni, mint itt. Elutazásod napját meghatározom, és kívánom, hogy mielőbb megtörténjék.” Katalin körül meginog a világ. Ajtót mutat neki a férje! De ő nem mehet sehová! Nincs sehol sem megélhetése! Maradni akar! Terhes vitatkozással, rút alkudozással telik el néhány nap, míg a plébános jelenlétében „szerződés”-! kötnek egymással. „Minekutána már egyszer az egri szentszék által egymástól elválasztva lettünk volna, gondolván, hogy talán, ha még egyszer összejövünk egymással, nyugodalmas életet viselünk. Próbát tettünk: mindazonáltal közöttünk az óhajtott békességet fel nem találván”, évi 1800 forint tartásdíjban állapodnak meg, melyet Katalin elfogad és ígéri, hogy perrel sem fogja soha megtámadni, „elégedvén férjemnek barátságosan vélem tett kötésével”. De az asszony már másnap kijelenti, hogy nem fogadja el a megállapodást! Szemrehányást tesz férje erkölcstelen élete miatt, mellyel Buttler már több nőt tragédiába, sőt halálba is taszított. De ő megbocsát férjének, hátha sikerül kiengesztelnie és visszamaradnia. Buttler János azonban hallani sem akar már Jobaházi Dőry Katalin grófnőről. S egy decemberi napon elhagyja férje párdányi kastélyát — most már véglegesen és visszavonhatatlanul... Az „első éjszaka jogs'* lovagjának kalandjai A férjét elhagyott Buttler- né első útja a Csanádi püspöki palotába vezet, Temesvárra. Hathatós támogatást kér. S ott a püspöki rezidenciában sütik ki a huncut ötletet. Az asszony Párdányba megy, s a plébánosnál száll meg, ugyanakkor pedig a püspök levélben szólítja fel a grófot, hogy a nagyobb botrány* elkerülése céljából, béküljön ki hitvesével. De a Katalintól már teljesen elhidegült Buttler hallani sem akar a házasélet visszaállításáról! Sőt, nem is óhajt találkozni sem vele. Azt mondogatja később „Minek jártam volna áprilist?” De agya lázasan dolgozik, s hallatlan flfikával csapdát állít feleségének. Aljas szándékkal kifundált olyan nyilatkozatot akar kicsikarni Dőry Katalintól, melyben az elösmeri magáról, hogy ő az egyedüli és kizárólagos oka válásuknak, s férje mindenben teljességgel ártatlan! Imigyen szól ez írás: „Én Gróf Dőry Katalin, Gróf Buttler hitvestársa, minekutána férjemet minden helyes ok nélkül a világ előtt propituáltam volna, ő tűié semmi ok nélkül elmentem, sőt két rendbéli kéréseire sem maradtam meg. Üsmervén, hogy ellene és becsülete ellen vétettem, úgy nem különben szívét is megsértettem és méltán megér- demlettem örökös megvetését... Megösmervén, hogy férjem soha egy rossz szóval sem illetett, és úgy mint születésem magával hozta volna, tartott.. (Folytatjuk) ]