Nógrád. 1972. március (28. évfolyam. 51-77. szám)
1972-03-28 / 74. szám
Színházi világnap Tíz esztendeje, 1962-től az ITI (a Nemzetközi Színházi Intézet) kezdeményezésére minden március 27-én, rendkívüli színházi világnapot tartanak. Ezen a napon a színházi előadások előtt fölolvassák valamelyik neves író, színész, vagy rendező szózatát a színház összekötő szerepéről, a békét és a haladást szolgáló hivatáséról. Tegnap Maurice Bejárt üzenete hangzott fel világszerte, amelyben ismét felélénkítette a totális színház fogalmát, amelynek a század elején Szergej Gyagilev volt aktív előharcosa. Azóta is vitatják, hogy van-e egyáltalán olyan ideálisnak mondható állapot, amikor a színházművészet olyan tökélyre jut, hogy benne valamennyi művészet a tökéletesség állandósult fokán találkozik. A színházi világnap alkalmából még a televízió is rendkívüli adásnapot iktatott be, hé.tfőn Csehov: Ványa bácsi című színművét közvetítette a Vígszínházból. Salgótarjánban, a megye székhelyén ezúttal nem tartottak színházi előadást, de az ünnep alkalmat nyújt arra, hogy elmélkedjünk a megyei művelődési központ színházi műsorai fölött, elemezzük kissé a megtett utat a patakparti, régi művelődési háztól, a jelenlegi, modern színházteremig, amelyben már hatszázan férnek el, és a színházi technika legelemibb szükségleteit már jól ki tudják elégíteni. Valamikor csak az Állami Déryné Színház látogatott el a megye központjába, egy-egy évadban háromszor-négyszer, most pedig négy színház (a szolnoki Szigligeti Színház, a debreceni Csokonai Színház, a miskolci Nemzeti Színház és a Déryné Színház) mutatja be repertoárja legjobbjait. A kedvezményes bérletakcióban az 1971/72-es idényben tizenhét előadás szerepel, a legszélesebb körű műfaji változatossággal. A tizenhét előadásból hat az opera. Erkel Bánk bánja, Verdi Ernanija és a Traviata két alkalommal, Nicolai: A windsori víg nők és Beethoven Fidéliója, valamennyi három alkalommal olyan szám, amelyről tíz esztendeje még álmodni se mertünk. Ámde ma már az operaelőadásokra is megtelik a színházterem. Az arány még jobb és szembetűnőbb, ha a fennmaradó előadásokat műfajonként tagoljuk. Két vígjáték (Achard-tól és Shaw-tói), négy komolyabb hangvételű drámai mű (Csehov, Szophok- lész, Sarkadi Imre), egy zenés szatíra, egy Mikszáth-musical, és csak két nagyoperett szerepel a műsoron. Falusi fiatalok versmondó versenye A azbvetkwrti és faltai fiatalok szava lóversenyének Nógrád megyei döntőjét vasárnap rendezték meg Salgótarjánban, a József Attila Művelődési Központban. A SZÖVOSZ, a KISZ és a Népművelési Intézet szervezésében, az országos döntő májú« 6-án és 7-én Esztergomban lesz. A szövetkezeti mozgalom által patronált fiatalok a Nógrád megyei döntőn bizonyítottak, 27 fiatal mondott verset, általában jó színvonalon, A vers mondóknak három verset kellett megjelölniük, azokból választott a zsűri. A fiatalok meglepően széles érdeklődésről adtak bizonyságot, Petőfi Sándortól a fiatal Ratkó Józsefig terjedt a skála. Nyolcán kerültek a döntőbe. S közülük négyen lesznek ott az országos döntőn is, Esztergomban. Verebélyi Klára (Mátra- verebóly) Petőfinek a Nemzetgyűléshez című versét mondta el, bizonyítva, hogy mennyire élő és szuggesz- tiv lehet egy XIX. századi ..politikus” vers, jó előadói megközelítéssel. A ludány- halászd Korponai Mária értően, okosan mondta el Juhász Ferenc képzuhatagos versét. A vanyarci Kovács Pál erénye az erőteljes, kellemes hangorgánum, az érthető, tiszta beszéd, Radnóti Miklós költeményével szerepeit. A balassagyarmati leánykollégium lakója, Selmeczi Ágota Weöres Sándor versét mondta el, egyéni hang, belső tűz, szuggesztív versmondás jellemezte. A versenyben rajtuk kívül kiemelkedően szerepelt Molnárné, Mércéi Erzsébet és Mészáros Ági, ők azonban az április 8-án. 9-én Salgótarjánban megrendezendő munkásfiatalok országos versmondó versenyén, illetve a Ki mit tud? országos döntőjén képviselik a megyét, a falusi fiatalok országos versmondó versenyén nem szerepelnek. (tóth) A salgótarjáni közönség tehát hozzászokik az igényes műsorhoz, s remélhető, hogy ezzel egyidejűleg igényessé is válik, igényessége állandósul. De nemcsak a salgótarjániaké finomodik, hanem a megyebelieké is, hiszen nem egyedülálló jelenség, hogy közeli és távoli községekből autón, vonaton, autóbuszon érkeznek az érdeklődők. A kazári tsz-nek például rendszeresen vannak színházi bérletes tsz-tagjai, de a mátranováki szociális otthon lakói is igénybe veszik a művelődési központ által nyújtott kedvezményeket. Ámde elhangozhat a kérdés, hogyan is állunk azzal a most, Bejárt által fölvetett tökéletességgel? Ha a mi színházainkról beszélünk, nyugodtan kijelenthetjük, hogy ugyanazokkal a nehézségekkel küzdenek, mint a fővárosi nagy színházak, de színvonalban sokszor meg is előzik azokat. A salgótarjáni monstre- színtársulat (hiszen négy színház művészeit vallhatjuk magunkénak!) jól látja el feladatát, s még talán jól is jártunk azzal, hogy a városnak nincs állandó társulata. Nemcsak azért, mert repertoárjuk krémjéből válogathatunk, hanem azért is, mert a négy színház között ki nem mon- dottan is bizonyos fokú vetélkedés alakult ki. Felületes, rossz színészi alakítással alig- allg találkozunk. Az évadban ilyen csak „idegen" társulatnál fordult elő: a kecskeméti Katona József Színház vendégművészei álltak egyszer a közönség elé felkészületlenül. Tökéletesség? Messzi van még. S az se biztos, hogy valaha is elérhető. De a szándék, ami a színházi világnap alkalmából és azokon kívül is színházainkat vezérli, minden elismerést megérdemel. Nem is csodálkozunk azon, hogy a József Attila Művelődési Központban most, évad közben is sokan jelentkeznek bérleti igénnyel, s csak elismerés illeti a művelődési központ illetékes vezetőit, hogy az igényeknek megfelelően hajlandók csonka, féléves bérleteket is kiadni. Hogy csak korlátozott számban? Ez bizonyára magyarázat nélkül is érthető. Selmeczi Ágota Korponai Mária Kovács Pál NOGRAD - 1972. március 28., kedd Lakos György VIII. IHGQV6Í dalostalálkozó A ,0^^ada,m, ,fJúsá*l napok programja* uaiUüiaiQllVUZiU kent, a KISZ mcgyei bizottsága, a KOTA és a József Attila Művelődési Központ szervezésében vasárnap zajlott le Salgótarjánban, a művelődési központban a VIII. megyei dalostalálkozó. A Nógrad megyei kórusmozgalom jelenlegi színvonaláról számot adó zenei rendezvényen nyolc kórus lépett közönség elé, új kórusként a megyei József Attila Művelődési Központ fiúkórusa is. A zsUrl véleménye szerint, a megyei dalostalálkozó színvonala megnyugtató képet adott a kórusmozgalomról, s további reményekre jogosít. KépUnkön: a pásztói gimnázium és járási művelődési központ kórusa Képernyő előtt Minidrámák — nagy hevülettel Dús választékú műsorhét anyagában ezúttal örvendetesen a bőség zavara nehezíti meg a szemlézést. Méltó lenne' részletes elemzésre Száraz György tényekre alapozó, kedd este látott dokumentumdrámája, A vezérkari főnök, vagy Yves Chatlin Tűz című tévéjátéka csakúgy, mint Molnár Margit és Szabó László közös műsora, a Nyitott boríték társadalmi problematikája. Mégis talán Galgóczi Erzsébet három novellájának ítévéváltozata az, amely a leg- szuggiesztívebb hatásúnak mutatkozott. A tehetséges írónő meglehetősen ritka vendég a könyvpiacon, még ritkább a televízió nyilvánosságában, pedig a pénteki műsorban Kinek a törvénye? című jelentkezése a három villám- történettel újólag azt igazolta, hogy Galgóczlnak különleges érzékenysége van a szövevényes lelkiállapotok elemzésére és hiteles ábrázolására. Az Éjszaka két katonával című történet, egy brutális tett brutális megtorlása, döbbenetesen korfestő. A háborús elállatiasodás és a háborús viszontagságok közepette is kiviruló gyöngéd emberi érzelmek ellenpontozása biztonságos írói és színészi eszközökkel. Benkő Péter, Jani Ildikó és Molnár Tibor kitűnő játékát dicsérhetem. Hasonlóan megrendítő történet volt a műsorválogatás harmadik darabja is, a Tizenegy több mint három. Ebben egy valóságos eset írói újraélésémek tanúi lehetünk. Gal- góczi igazságkereső szenvedélye arra keres feleletet; az emberi lelkiismeret, a társadalom íratlan etikai és írott büntetőjogi törvényed összeütközhetnek-e, s mi módon ütközhetnek össze annak eldöntésében, hogy tizenegy valóban több-e, mint három? Önös érdek, avagy józan megfontolás sugallta-e a fiatal bányamentő döntését, amikor három ellenében tizenegy ember életbenmaradását segí- tendőn Intézkedett a kritikus pillanatban? A történetben Varga Tibor, Nagy Anna, Egri István, Tomanek Nándor, Németh Ferenc és Polgár Géza jól szolgálta az írói anyagot. (barna) Sugár István: A Különös házasság igaz o. A házassági szerződéssel megfejelt leány kérés Az öreg Buttler előtt sem maradhat titokban tehát, hogy egyetlen fia, a szegény Döry leánynak csapja a szelet. A gyakori sályi, egri, majd pedig a girincsi utak félreérthetetlenül beszélnek. Az öregúrnak egyáltalában nincs ínyére a félszemű Dőry ágrólszakadt leánya. Ellentmondást nem tűrő hangon figyelmezteti is fiát: — „Hallod-e, azt a lányt el ne vedd! Még mikor meghalok is meghagyom néked ” — harsogja tele torokkal. — „Mindétig ellenezte a gróf Dőry kisasszonnyal való barátságát — meséli a gazdatiszt. — Sőt azt is mondotta, hogyha elveszi, minden ke- gyelmébűl ki fog esni!” — „Ha akaratom ellenére cselekszik — fakad ki ispánja előtt — ám lássa! De meg fogja bánni a jövőben a millióm teremtette fattya!” A betegeskedő öreg Buttler- nál gyakorta megforduló kedvelt kirurgusa. a feldebrői Pék Konrád uram. szóba is hozza, hogy talán össze is házasodhatnának a fiatalok, „minthogy már a gróf Dőry kisasszonnyal olyan nagy barátságban vagyon.” De a zord atya „arrul hallani sem akart.” Egerben ezen a télen is nugy bálozás járja. A két szerelmes folyvást csak együtt ropja a táncot, akár béró Eötvösöknél, akár Keglevich grófoknál, vagy Almássyaknál, Szenitimreyéknél, Sztárayék- riél, vagy Berzeviczéknél kerül arra sor. Buttler János 1792. farsangján nagy hirtelen azzal áll Eötvös báró elé, hogy szeretné megösmerni végre Katinka szüleit, hogy megkérhesse illően tőlük a grófkisasszony kezét. Azt javasolja, hogy utazzanak azon nyomban Kassára. „Az ő sürgető kéréseinek megfelelően. .. Kassára indultunk — emlékezik vissza később az eseményekre maga Eötvös báró. — Ami után ButtLer gróf Dőry Katalin grófnőt mind szüleitől, minit... nagyanyjától, Dőry Ferenc báró, Zemplén vármegye főispánjának özvegyétől nőül kérte. ..” A sebtiben tető alá hozott leánykérés után rövidesen meghal az öreg Dőry nagymama. Ürömre öröm. A halotti tor Dőry Gáboroknál, szájuk íze szerinti ünnep. Hiszen, végre-valahára kézhez kaphatja az oly epedve várt családi örökséget. Katinka kontesz, most már fényes révbe jutása hajnalán, szülei mellett, az igényes ízléssel épült és berendezett ginnest kastélyban tölti napjait. A messze földön híres- neves, saroktornyos, pazar főúri kastélyt még a Dőry nagypapa, Zemplén főispánja építtette, kerek 60 esztendővel ezelőtt. A makacs szülői tilalom még csak jobban tüzeli János vágyát a tiltott gyümölcs után... Továbbra is csak a maga útját járja. S mo6t még gyakoribb vendég a girincsi kastélyban. — „Egyszer-egyszer két-há- rom napig is mulatott ottan — számol be a Döryék kotnyeles szakácsa. — öszvefo- gódzva mentek a kertbe sétálni. Kézen fogva vitte a grófnét a kertbe sétálni. Csak ketten mentek. Hogy szerette azt tapasztaltam, mert másképpen kézen fogva nem vezette volna, mert aki egymást nem szenvedi, nem is szeret egymásra nézni. Mind magam tudom, mind mások, hogy azért járt oda, hogy elvegye. ..” Tin,ka konteszt — mert egyesek így is becézték —, és Jánost most nagy hirtelen a politika szele sodorja egyre veszedelmesebb tempóban egymás karjaiba. — 1792. májusában—júniusában országgyűlésre sereglenek Pest-Budára a karcuk és rendek az országból, hogy megkoronázzák az új Habsburg-királyt, Ferencet. A nagy ünnepség odaszólítja az egész magyar nemesi világot. Hisz’ a koronázás, feudálisán buja pompájának színes látnivalóján túl, kiváló alkalom az előkelőségek monstre-találkozójára, nagyvárosi szórakozásra, s a vagyon, a tekintély és a hatalom fitogtatására. Természetesen, úgy a Buttler, mint a Dőry família sem hiányozhat e jeles ünnepségekről. Katinkát követi János Pestre is... A koronázó város ünnepélyesen pezsgő légkörében kellemesen telnek az együtt töltött kedves órák és napok. — A Dőry házaspár elérkezettnek látja végre az időt, hogy törvényesen is megpecsételjék a fiatalok kölcsönös érzelmi fellángolását. 1792. május 31-én Döryék pesti szállásán — a kassal leánykérés betetőzéseként — „több érdemes és nagy tekintetű úri személyek előtt” jegyet váltanak a szerelmesek, sőt „házasságbéli contaotust” (szerződést) is kötnek. „.. .Én Erdőtelki gróf Buttler János, Isten ö Szent Felesége vezérlése mellett szabad akaratomból és egyenes szívbéli indulatomtól viseltetvén, s lejegyezvén magamnak méltóságos gróf Jobbaházy Dőry Gábor és méltóságos hitves társa báró Eötvös Katalin asszony atyai és anyai engedelmével örökös hites társamnak említett ő nagyságáknak édes leányát, méltóságos gróf Dőry Katalin kisasszonyt. ..” Eddig még csak rendjén is lenne a dolog, de a házassági szerződésben rendkívül súlyos anyagi terheket vállal magára meggondolatlanul, az effélében járatlan, 18 esztendős edőtelki gróf (Folytatjuk)
