Nógrád. 1972. március (28. évfolyam. 51-77. szám)
1972-03-10 / 59. szám
Szerkessz velünk!] A NÓGRÁDI ÜTTÖRÖK ÉS KISDOBOSOK HÍRADÓJA Húszéves _ a Mográdi Sándor ŰÉtörőház A múlt évben, a Magyar Úttörők Szövetsége megalakulásának 25. évfordulóját ünnepeltük. \ Ez; évben városunk úttörői ismét évfordulót ünnepelnek; húsz éve, 1952. március kilencedikén adták át rendeltetésének a salgótarjáni úttörőházat. Legutóbbi összejövetelünkön a Partizán őrssel meglátogattuk a húszéves Nógrádi ■ Sándor Üttörőházat. Pán- di Éva, régi ifjúniénv°' Gazdasási Az úttörőház. (Az úttörőház képzőművész meny gazdasaga szakkörének munkáiból) vezetője fogadta őrsünket, s ő vezetett, kalauzolt minket a ház helyiségeiben. Megmutatja a termeket, ahol a falakon régi oklevelek, emléklapok bizonyítják a szakkörök, művészeti csoportok eredményes munkáját. Megnéztük a vitrineket, amelyekben a serlegen a Rákóczi úton működött, de tíz évvel ezelőtt helyén emeletes házakat építettek. Akkor költözött az úttörőszervezet a Dimitrov úti épületbe, amely már kezdettől kicsinek bizonyult. Talán egyszer megint költözni fognak, de akikor már olyan nagy palotába, ahová nem ötszáz, hanem a város mind a négyezer kisdobosa és úttörője eljárhat. Ha kicsi is a ház, azért mégis húsz év óta a város és a megye úttörőmozgalmának központja. Évente több száz őrsvezetőt, krónikást, nótafát, mókamestert képeznek ki. Palotás József igazgató bácsi munkáját sok lelkes tanár és ifjúvezető segíti, akik sokszor késő estig törik a fejüket az új ötleteken. Az őrsi foglalkozás - végén gazdag tapasztalatokkal búcsúztunk el a húszéves úttörőháztól, amely „örökifjú'’, Az úttörőház szakköri szó* mert termei, udvara mindig a fiatalok nevetésétől hangos. Szabó Péter ,' őrsvezető, Salgótarján, Mártírok úti isk. bái nagyon barátságosak. A gyerekek szívesen járnak a foglalkozásokra, a rendezvényekre, a vezetőképzésre. Szinte alig hihető, hogyan fér el hetente félezernél is több gyerek ezekben a helyiségeknek, külföldi ajándéktárgyak ben. Éva néni megnyugtatott mutatják, hogy a salgótarjá- bennünket: naponta kétszer is ni pajtásoknak a határokon cserélődnek egy szobában a túl is sok barátjuk van. csoportok. Az úttörőház róPataki krónika Iskolánkban alakult, melynek vezetője Mayer Tibor tanár bácsi. Eddig három órát tartottunk és a résztvevők két csoportra oszlattak. Az egyik csoportnak hétfőn, a másiknak pedig szerdán van a foglalkozása. Az első őrén a fényképezés múltjáról, a fényképezőgép kialakulásáról és a képcsiná- lás folyamatairól beszéltünk. A második órán a laboré Lási munkákkal (nagyítás, másolás, előhívás) ismerkedtünk meg. A legutóbbi foglalkozáson már azt is megmutathattuk, hogyan tudjuk alkalmazni az eddig hallottakat a gyakorlatban.. Minden, fiú é6 lány fényképezett, aztán pedig bementünk a laboratóriumba és a vegyszerekkel ismerkedtünk. Benyó János Milyen új könyveket kapott az iskola könyvtára? — ezt a kérdést tettem fel Pásztor Józsefnek, a könyvtár vezetőjének. A következő új könyveket olvashatták az elkövetkezendő időben iskolánk tanulói: Tavaszi rügyek, Beszélő köntös, Életrajzok (Petőfi, Gagarin, Herman Ottó), történelmi könyvek és lányregények (Mogyoró, A két Lot- ti), kalandos könyvek (indiáfotószakkör nőkről, űrhajós okiéi, gyerekekről), Hárs László: Tété című könyve. Ezt különösen a nyolcadikos lányoknak ajánlom, akik leveleztek Hárs Lászlóval. V. Margit A javítóbrigád az úttörőtanács figyelmeztetésére elkezdte munkáját. Az első feladat az volt, hogy javítsák meg az osztályokban a rossz padokat. A meglazult csavarokat kellett meghúzni, és az egyéb hiányosságokat kijavítani. A munkát a brigádok jól elvégezték. Űttörőhírek. Iskolánk Dobó István raja levelet írt az USA budapesti nagykövetségére, tiltakozott Vietnam bombázása ellen és együttérzését fejezte ki a vietnami nép hősi harca mellett. A Misa őrs levélben köszöntötte Angela Davist 28. születésnapján. A levelet a börtönr be címeztük. (A híreket a PATAKI PAJTÁS. februári számában olvastuk.) letessünk f Algebra: középkori kínzóeaz- köz, melyet állítólag apuka kedvelt annak idején. Bizonyítvány; ez az, amiről ne is beszéljünk. Cukor: a szerve* vegyületek szénhidrát nevű csoportjához tartozó anyag, sajátossága, hogy zsebpénzünket pillanatok alatt légneművé változtatja. Ennivaló: köznyelven kajái. Nem baj, ha sok van belőle, az a fő, hogy jó legyén. (A PATAKI PAJTAS februári számából.) Pálya választ ás - iskola választ ás A Munkaügyi Minisztérium szülők erőltetik gyereküket a Országos Pályaválasztási Szol- divatossá váló iskolatípusba, gálata nagyszabású felmérés sokszor kellő megfontolás nél- során, tizenötezer idén végző kül. általános iskolást és szüleiket kérdezte meg arról: milyen A gimnáziumok 27 ezer he az elképzelésük, milyen iskö- lyének 14 százalékara Iában kíván a gyerek tovább- Pályázó, az előzetes nincs mérések tanulni? A most pályát választó tanulók 10 százalékára kiterjedő vizsgálatot hat megyében, több budapesti kerületben, tanyai, külterületi és kisvárosi iskolákban folytatták. A válaszok feldolgozása során elsőnek azt a tanulságot vonták le a szakemberek, hogy szerint. Ugyanakkor túljelentkezés tapasztalható a tagozatos osztályok között a matematika—fizika, a biológia- kémia, valamint a rajz, az ének és zenei tagozatokon. A fizika—kémia tagozatra viszont csak 80 százalékos az re előkészítő gimnáziumokhoz irányítani. A szakmunkáspálya választásának legnagyobb problémája változatlanul az, hogy nem eléggé ismertek a lehetőségek. A Pályaválasztási Szolgálat felmérése szerint a 180 szakmából mindössze 40-ef jelöltek meg az előzetes felmérés idején. A szolgáltató- ipar változatlanul kedvelt: 260 százalékos a jelentkezés a fodrász, kozmetikus, fényképész szakmára. Ugyanakkor az élelmiszeripari szakmuna szülők nagyon komolyan százalékos. Nagy gond, ^ hogy veszik gyermekük jövőjét, s a családi otthon és a tanulók elképzelése örvendetesen ösz- szecserag. Az egymástól függetlenül adott válaszokban nincs lényeges különbség a gimnáziumi, a szakközépiskolai, Illetve a szakmunkáskép Irányulás, a nyelvi tagozatos káshelyek felére nincs igény; osztályokba pedig csupán 70 a vegyipari-műanyagipari szakmák csak 15 százalékban, fa-, papír- és nyomdaipari gimnáziumi továbbtanulás helyett szakközépiskola mellett dönt a 4,7 feletti tanulmányi eredményű diákok 9 Százaléka ! Ennek okát az Országos Pályaválasztási Szolgálat szakemberei abban látják, hogy a kiváló képességű tanulók. sem a szakmák ped.ig csupán 4.4 százalékban keresettek. Ez a felmérés szerencsére még nem végleges döntést, csak minden kötelezettség nélküli, előzetes szándékot tükröz. A tapasztalatok alapaésben történő továbbtanulást kapnak megfelelő és elegendő jan még lehet módosítani illetően. Eltérés csupán egy kérdésben adódott: a szülők 10 százaléka nem szándékozik továbbtarúttatni gyermekét, ugyanakkor zömükben ezek a fiatalok sem akarnak lemondani a továbbtanulásról. A fő probléma a választás és a lehetőségek közötti eltérésben mutatkozik. Összegezve az idei pályaválasztásról kialakult adatokat: gimnáziumokba 14 százalékkal kevesebben jelentkeztek, mint amennyi a befogadóképességük, a szakközépiskolákba viszont 27 százalékos a túljelentkezés. A szakmunkásképző intézetekben — az előjelek szerint — minden negyedik hely üresen marad. A szakközépiskola 30 ezer helyére 38 ezren pályáznak, sajnos, igen nagy végletekkel, szóródással: az ipari szakközépiskolákba 91 százalékos a jelentkezés, a kereskedelmiekre 336, a vendéglétólpariakra 667 (!) százalékos. Elgondolkodtató ténye a felmérésnek az is, hogy Baranya megyében például a szülők 75 százaléka látná szívesen szakiközépiskolában a gyerekét, Zalában viszont csak 17 százalék, A nagyarányú, 27 százalékos szakközépiskolai „túlvá- lasztás” okát a szakemberek főleg abban látják, hogy a biztatást a gimnáziumi továbbtanuláshoz, sem szüleiktől. sem tanáraiktól. Szó sincs arról, hogy a szakközépiskola kedveltsége hiba lenne. A jól tanuló gyerekeket azonban országszerte sokkal határozottabban kellene az egyetemekhlbás elképzeléseket. A szülőkön, a pedagógusokon, pályaválasztási szakembereinken a sor, hogy ezt éppen a pályaválasztás előtt álló fiatalok érdekében megtegyék. Kocsis Éva 19 Szerelem a munkámat 99 Forgalmas helyen, a Karancs Szállóval szemben áll a modern vonalú hírlapárus- pavilon. Itt dolgozik a mindig mosolygó Nagy Imréné. Míg , ott vagyok, addig is sok vevő érkezik hozzá. Kérdéseimre készségesen válaszol. — Mióta foglalkozik híriapáru- sitással ? — Tíz éve. Szeretem a munkámat. — Melyik lapot keresik a legjobban? — A napilapok közül legkeresettebb a NOGRÁD. A hetilapok közül: Nők Lapja, Képes Újság, Rádió-, Televízió Újság. — Van valamilyen problémája az árusítással kapcsolatban? Például hogyan érkez, nek a lapok? — Nincs semmi panaszom. Némelyik lapból azonban . több is elfogyna. — „Törzsvendéged” vannak-e? — Igen, nagyon sok rendszeres vevőm van. Sokan szívesen járnak ide. Van közöttük olyan is, aki hetenként 70—80 forintot itthagy. — Érdekes történet volt az elmúlt tíz évben? — Az egyik kedves vevőm szenvedélyesen lottózik. A nálam vásárolt szelvényen hármas találatot ért eL Együtt örültünk! — A nyitvatartási ' — Reggel hat órától este kilencig. De mér fél ■ hatkor kinyitunk, így a negyvenes buszhoz is tőlünk veszik az újságokat. T. V. Á nép szolgálatában Az Etes-Amália-telepi Alta»- ta. Minden hadseregtől az lános Iskolába február 23-án piros és kék nyakkendősen érkeztek a gyerekek. Órák után vendéget vártunk, Villányi alezredes bácsit, aki az 54 év- zel ezelőtt megalakult Vörös Hadseregről mesélt nekürik. Elmagyarázta, hogyan alakult meg, hogyan fejlődött a világ legerősebb, leghatalmasabb seregévé. Most döbbentünk csak rá, hogy mit jelent a gyakorlatban a naponta hallott hazaszeretet. A fegyverekkel hiányosan felszerelt Vörös Hadsereg győzelmét, erejét is a katonák hazaszeretete, népszeretete biztosítotkülönböztette meg, hogy soha nem vett részt hódító háborúban, de a népek szabadságáért kész volt minden áldozatra. Az érdekes előadás után kérdéseket tettünk fel. Az úttörők a katyusától a tengeralattjáróig, a helikopter teherbíróképességétől az inter kontinentális rakétáig mindenre kíváncsiak voltak. A beszélgetés befejeztével A három háború című filmet néztük meg. Kárpáti Éva őrsvezető, Etes-Amália-telepi iskola 4 NÖGRÁD - 1972. március 10., péntek KÜRTI ANDRÁS KISREGÉNYE Látogató a Kopasz-hegyen — Meg — bólintott Seriének és széles mosollyal parolázott le a megyétől érkezett elvtársakkal. Azt ugyanis, hogy Mara azért látja el a tanácsadói tisztséget Gitta mellett, mert így betekintést nyer a tündéri maneken változatos magánéletébe, olyan kalandokról értesülhet első kézből, amilyenekben neki nincs része. Szó sincs ilyesmiről. Bármilyen különösen hangzik, Marának több sikere van a férfiaknál mint Gittának. Hosz- szú távon, persze. És azért vonzódik Gittához, mert szereti és sajnálja. Van ilyen. — Hülyén viselkedtél, nem vitás — jelenti ki rövid gondolkodás után. — Azt vártad talán, hogy egy kezdő újságíró olyan villával fogad benneteket, mint amilyenek a nápolyi dombokon vannak? És ha a többiek bele mentek a játékba, miért kellett épp neked felhúznod az orrodat? Különösen, ha már kezdettől az volt az érzésed, hogy tetszel annak a .fiúnak, miattad csinálta az egész telekavató ünnepséget? Dehát most már mindez d múlté. Viszont még nem mondtad el a legfontosabbat! — A legfontosabbat? — Igen. Tetszik neked ez a fiú? Ez a Vipera, vagy Kobra? — Kopra. Kopra Tibi. Hogy tetszik-e? Nem is tudom. Ezen még nem gondolkod- tám. Értsd meg, engem az borít ki, azért másznék a falra, hogy ha akkor nem haragítom magamra, most biztosan helyet szorítana nekem a műsorában. Vagy elég lenne néhány felvétel, mond: juk amint abban az. új OKISZ-labor kisestélyiben állok amellett a gömb mellett. Az opálhoz jól menne a halványzöld. Vagy abban a másik Rotshild-kreációban, fehér nadrág, zsabós, hímzett mellény, rámosolyognék arra a minimanuszra a labdában ... Címoldalon hoznák az összes világlapok. Talán még filmszerepet is kapnék. Komoly filmben. Nem reklámban. Mara gondosan kikanalazta a pohár aljáról a fagylalt maradékát, aztán felsóhajtott. — Reménytelen eset vagy, édes lányom. Valamit azért még megpróbálhatunk, ha neked a címlap a legfontosabb. A megyétől' érkezett elvtársak az M.-i tanácsházán már fél órája szorongatták Safranek Mátyást, de a helyi tanácselnök keményen tartotta magát. — Vegyen elő papírt, ceruzát, Matyi bátyám — unszolta egyikük. — Számolja ki, máris mennyit kapott a község. Egy, a katonák rendbe hozták az Árkos utcát. Kettő, a híradósok itt hagyják azokat az oszlopokat, amiket leástak. Három, a Szakács-rét környékén lakók annyit üzleteltek egy nap alatt gyümölcsből, meg egyebekből, mint az egész idényben. Dehát ezek csak apróságok. Vegyük, ami még ezután következik. Módosíthatjuk a kommunális tervet, az idén már meglesz a fertályon a járda is, az artézi kút is. Tető alá hozzuk az új szövetkezeti boltot. Mit akar még? Safranek Mátyás, testes, kövér férfi, közel a hatvanhoz, mereven nézett egy pókot, amint finom hálóján leereszkedik az ablakfelső sarkából. — Már megmondtam, mit akarunk — szólt halkan, visszafojtott indulattal. — Kerek tíz esztendeje kérjük, mindig elutasították. Hát most legyen meg! — Dehát milyen alapon? M. község tanácselnöke levette szemét a pókról, lehullt róla a magára erőszakolt nyugalom is. — De a hétszentségit! — — csapott az asztalra. — Még most is. azt a nótát fújják? Hogy milyen alapon? Hát még ez sem elég alap? Talán a . megyeszékhelyre, a Järzsi vagyok, a lánya. I Halk kopogtatás a sufni ajtaján. — Bújj be! — kiált ki Kopra, lefekvéshez készülőben. — Nem megyek be — felel1 félénken egy fiatalosan csengő női hang. — Anyu kérdezted, hogy tetszett-e vacsorázná, mert ha nem, szívesen vendégül látná, biztosan nem evett ma még meleg ételt. — Egy null a kedves mama javára. De miféle anyuról van szó? — Az édesanyámról. özvegy Pauk Antalnéról. Ér» megye városaiba úgy szállnak le az űrhajósok az égből, mint legyek a cefrére? Mi lettünk világhíresek vagy mások? A Kopasz-hegy lesz ezután a legfontosabb idegenforgalmi nevezetesség, vagy marad az a nyavalyás (birzalani csodakút, amibe seréttel lőttek, hogy öregnek látszódjon, mintha a szú rágta volna meg? A megyétől érkezett elvtársak összenéztek. — Jól van, no — jelentette ki a legmagasabb rangban levő — egyezzünk meg. Mi pártolólag továbbítjuk az illetékes felsőbb szervekhez a helyi tanács kérelmét, legyen M. községből — város. Matyi bátyám meg elintézi azzal az újságíróval, hogy Bártik elvtárs, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke felszólalhasson a holnap déli műsor alkalmával. Lehetőleg elsőnek és legalább egy percig. És ha netán az a Hax kartárs előjön a golyóból, Bártik elvtárs átnyújthasson neki, vendégszeretetünk jeléül, egy kis cipót és csipetnyi sót. Megegyeztünk? — Kezitcsókolom. Köszönettel elfogadom a meghívást. Cipőt húzok ég már megyek is. Megvár? Nem fél odakint egyedül? — Megvárom. Nem félek. Nem vagyok egyedül, velem va n Samu is. — Hát ez igazán nagyon megnyugtató — jelenti ki a fiatalember és körülnéz, miféle védőszerszámot vigyen magáival.. *: — Felséges volt — mondja Kopra, miközben egy kenyér- darabkával tisztára törli a tányért. — Sok paprikás- krumplit ettem már hosszú és hányatott életemben, de ilyen jóízűt még sohasem. — Erzsiké főzte — int az öregasszony a lánya felé, aki a konyha sarkában ül, valami gyerekholmit varr. Húsz év körüli, csinos, szelíd és kedves nő. — Jobban főz, minit én, mégis elkergette az ura. A csecsemőjével a karján. Bent alszik a pici a szobában, azért is tálaltunk itten. (Folytatjuk)
