Nógrád. 1972. március (28. évfolyam. 51-77. szám)

1972-03-10 / 59. szám

Szerkessz velünk!] A NÓGRÁDI ÜTTÖRÖK ÉS KISDOBOSOK HÍRADÓJA Húszéves _ a Mográdi Sándor ŰÉtörőház A múlt évben, a Magyar Úttö­rők Szövetsége megalakulásának 25. évfordulóját ünnepeltük. \ Ez; évben városunk úttörői ismét év­fordulót ünnepel­nek; húsz éve, 1952. március ki­lencedikén adták át rendeltetésének a salgótarjáni út­törőházat. Legu­tóbbi összejövete­lünkön a Partizán őrssel meglátogat­tuk a húszéves Nógrádi ■ Sándor Üttörőházat. Pán- di Éva, régi ifjú­niénv°' Gazdasási Az úttörőház. (Az úttörőház képzőművész meny gazdasaga szakkörének munkáiból) vezetője fogadta őrsünket, s ő ve­zetett, kalauzolt minket a ház helyiségeiben. Megmutatja a termeket, ahol a falakon ré­gi oklevelek, emléklapok bi­zonyítják a szakkörök, mű­vészeti csoportok eredményes munkáját. Megnéztük a vit­rineket, amelyekben a serle­gen a Rákóczi úton műkö­dött, de tíz évvel ezelőtt he­lyén emeletes házakat építet­tek. Akkor költözött az úttö­rőszervezet a Dimitrov úti épületbe, amely már kezdettől kicsinek bizonyult. Talán egy­szer megint költözni fognak, de akikor már olyan nagy pa­lotába, ahová nem ötszáz, ha­nem a város mind a négyezer kisdobosa és úttörője eljárhat. Ha kicsi is a ház, azért mégis húsz év óta a város és a me­gye úttörőmozgalmának köz­pontja. Évente több száz őrs­vezetőt, krónikást, nótafát, mókamestert képeznek ki. Palotás József igazgató bá­csi munkáját sok lelkes ta­nár és ifjúvezető segíti, akik sokszor késő estig törik a fe­jüket az új ötleteken. Az őrsi foglalkozás - végén gazdag tapasztalatokkal bú­csúztunk el a húszéves úttö­rőháztól, amely „örökifjú'’, Az úttörőház szakköri szó* mert termei, udvara mindig a fiatalok nevetésétől hangos. Szabó Péter ,' őrsvezető, Salgótarján, Mártírok úti isk. bái nagyon barátságosak. A gyerekek szívesen járnak a foglalkozásokra, a rendezvé­nyekre, a vezetőképzésre. Szinte alig hihető, hogyan fér el hetente félezernél is több gyerek ezekben a helyiségek­nek, külföldi ajándéktárgyak ben. Éva néni megnyugtatott mutatják, hogy a salgótarjá- bennünket: naponta kétszer is ni pajtásoknak a határokon cserélődnek egy szobában a túl is sok barátjuk van. csoportok. Az úttörőház ró­Pataki krónika Iskolánkban alakult, melynek vezetője Ma­yer Tibor tanár bácsi. Eddig három órát tartottunk és a résztvevők két csoportra osz­lattak. Az egyik csoportnak hétfőn, a másiknak pedig szerdán van a foglalkozása. Az első őrén a fényképezés múltjáról, a fényképezőgép kialakulásáról és a képcsiná- lás folyamatairól beszéltünk. A második órán a laboré Lási munkákkal (nagyítás, máso­lás, előhívás) ismerkedtünk meg. A legutóbbi foglalkozá­son már azt is megmutathat­tuk, hogyan tudjuk alkalmaz­ni az eddig hallottakat a gyakorlatban.. Minden, fiú é6 lány fényképezett, aztán pe­dig bementünk a laborató­riumba és a vegyszerekkel is­merkedtünk. Benyó János Milyen új könyveket kapott az iskola könyvtára? — ezt a kérdést tettem fel Pásztor Józsefnek, a könyvtár veze­tőjének. A következő új könyveket olvashatták az el­következendő időben iskolánk tanulói: Tavaszi rügyek, Be­szélő köntös, Életrajzok (Pető­fi, Gagarin, Herman Ottó), történelmi könyvek és lányre­gények (Mogyoró, A két Lot- ti), kalandos könyvek (indiá­fotószakkör nőkről, űrhajós okiéi, gyere­kekről), Hárs László: Tété cí­mű könyve. Ezt különösen a nyolcadikos lányoknak aján­lom, akik leveleztek Hárs Lászlóval. V. Margit A javítóbrigád az úttörőta­nács figyelmeztetésére el­kezdte munkáját. Az első fel­adat az volt, hogy javítsák meg az osztályokban a rossz padokat. A meglazult csava­rokat kellett meghúzni, és az egyéb hiányosságokat kijaví­tani. A munkát a brigádok jól elvégezték. Űttörőhírek. Iskolánk Dobó István raja levelet írt az USA budapesti nagykövetsé­gére, tiltakozott Vietnam bombázása ellen és együttér­zését fejezte ki a vietnami nép hősi harca mellett. A Misa őrs levélben köszön­tötte Angela Davist 28. szüle­tésnapján. A levelet a börtönr be címeztük. (A híreket a PATAKI PAJ­TÁS. februári számában ol­vastuk.) letessünk f Algebra: középkori kínzóeaz- köz, melyet állítólag apuka kedvelt annak idején. Bizonyítvány; ez az, amiről ne is beszéljünk. Cukor: a szerve* vegyületek szénhidrát nevű csoportjához tartozó anyag, sajátossága, hogy zsebpénzünket pillanatok alatt légneművé változtatja. Ennivaló: köznyelven kajái. Nem baj, ha sok van belőle, az a fő, hogy jó legyén. (A PATAKI PAJTAS februári számából.) Pálya választ ás - iskola választ ás A Munkaügyi Minisztérium szülők erőltetik gyereküket a Országos Pályaválasztási Szol- divatossá váló iskolatípusba, gálata nagyszabású felmérés sokszor kellő megfontolás nél- során, tizenötezer idén végző kül. általános iskolást és szüleiket kérdezte meg arról: milyen A gimnáziumok 27 ezer he az elképzelésük, milyen iskö- lyének 14 százalékara Iában kíván a gyerek tovább- Pályázó, az előzetes nincs mérések tanulni? A most pályát vá­lasztó tanulók 10 százalékára kiterjedő vizsgálatot hat me­gyében, több budapesti kerü­letben, tanyai, külterületi és kisvárosi iskolákban folytat­ták. A válaszok feldolgozása so­rán elsőnek azt a tanulságot vonták le a szakemberek, hogy szerint. Ugyanakkor túljelent­kezés tapasztalható a tagoza­tos osztályok között a mate­matika—fizika, a biológia- kémia, valamint a rajz, az ének és zenei tagozatokon. A fizika—kémia tagozatra vi­szont csak 80 százalékos az re előkészítő gimnáziumokhoz irányítani. A szakmunkáspálya válasz­tásának legnagyobb problémá­ja változatlanul az, hogy nem eléggé ismertek a lehetősé­gek. A Pályaválasztási Szol­gálat felmérése szerint a 180 szakmából mindössze 40-ef jelöltek meg az előzetes fel­mérés idején. A szolgáltató- ipar változatlanul kedvelt: 260 százalékos a jelentkezés a fodrász, kozmetikus, fény­képész szakmára. Ugyanakkor az élelmiszeripari szakmun­a szülők nagyon komolyan százalékos. Nagy gond, ^ hogy veszik gyermekük jövőjét, s a családi otthon és a tanulók elképzelése örvendetesen ösz- szecserag. Az egymástól füg­getlenül adott válaszokban nincs lényeges különbség a gimnáziumi, a szakközépisko­lai, Illetve a szakmunkáskép Irányulás, a nyelvi tagozatos káshelyek felére nincs igény; osztályokba pedig csupán 70 a vegyipari-műanyagipari szakmák csak 15 százalékban, fa-, papír- és nyomdaipari gimnáziumi továbbtanulás he­lyett szakközépiskola mellett dönt a 4,7 feletti tanulmányi eredményű diákok 9 Százalé­ka ! Ennek okát az Országos Pályaválasztási Szolgálat szak­emberei abban látják, hogy a kiváló képességű tanulók. sem a szakmák ped.ig csupán 4.4 százalékban keresettek. Ez a felmérés szerencsére még nem végleges döntést, csak minden kötelezettség nélküli, előzetes szándékot tükröz. A tapasztalatok alap­aésben történő továbbtanulást kapnak megfelelő és elegendő jan még lehet módosítani illetően. Eltérés csupán egy kérdésben adódott: a szülők 10 százaléka nem szándékozik továbbtarúttatni gyermekét, ugyanakkor zömükben ezek a fiatalok sem akarnak lemon­dani a továbbtanulásról. A fő probléma a választás és a lehetőségek közötti elté­résben mutatkozik. Összegezve az idei pályaválasztásról ki­alakult adatokat: gimnáziu­mokba 14 százalékkal keve­sebben jelentkeztek, mint amennyi a befogadóképessé­gük, a szakközépiskolákba vi­szont 27 százalékos a túlje­lentkezés. A szakmunkáskép­ző intézetekben — az elője­lek szerint — minden negye­dik hely üresen marad. A szakközépiskola 30 ezer helyére 38 ezren pályáznak, sajnos, igen nagy végletekkel, szóródással: az ipari szakkö­zépiskolákba 91 százalékos a jelentkezés, a kereskedelmiek­re 336, a vendéglétólpariakra 667 (!) százalékos. Elgondol­kodtató ténye a felmérésnek az is, hogy Baranya megyé­ben például a szülők 75 szá­zaléka látná szívesen szakikö­zépiskolában a gyerekét, Za­lában viszont csak 17 száza­lék, A nagyarányú, 27 százalé­kos szakközépiskolai „túlvá- lasztás” okát a szakemberek főleg abban látják, hogy a biztatást a gimnáziumi to­vábbtanuláshoz, sem szüleik­től. sem tanáraiktól. Szó sincs arról, hogy a szakközépiskola kedveltsége hiba lenne. A jól tanuló gyerekeket azonban országszerte sokkal határozot­tabban kellene az egyetemek­hlbás elképzeléseket. A szü­lőkön, a pedagógusokon, pá­lyaválasztási szakemberein­ken a sor, hogy ezt éppen a pályaválasztás előtt álló fiata­lok érdekében megtegyék. Kocsis Éva 19 Szerelem a munkámat 99 Forgalmas he­lyen, a Karancs Szállóval szemben áll a modern vo­nalú hírlapárus- pavilon. Itt dol­gozik a mindig mosolygó Nagy Imréné. Míg , ott vagyok, addig is sok vevő érkezik hozzá. Kérdése­imre készségesen válaszol. — Mióta foglal­kozik híriapáru- sitással ? — Tíz éve. Sze­retem a munká­mat. — Melyik lapot keresik a legjob­ban? — A napilapok közül legkereset­tebb a NOGRÁD. A hetilapok kö­zül: Nők Lapja, Képes Újság, Rá­dió-, Televízió Újság. — Van valami­lyen problémája az árusítással kap­csolatban? Példá­ul hogyan érkez­, nek a lapok? — Nincs semmi panaszom. Né­melyik lapból azonban . több is elfogyna. — „Törzsvendé­ged” vannak-e? — Igen, nagyon sok rendszeres vevőm van. Sokan szívesen járnak ide. Van közöttük olyan is, aki he­tenként 70—80 fo­rintot itthagy. — Érdekes tör­ténet volt az el­múlt tíz évben? — Az egyik kedves vevőm szenvedélyesen lottózik. A nálam vásárolt szelvé­nyen hármas ta­lálatot ért eL Együtt örültünk! — A nyitvatar­tási ' — Reggel hat órától este kilen­cig. De mér fél ■ hatkor kinyitunk, így a negyvenes buszhoz is tőlünk veszik az újságo­kat. T. V. Á nép szolgálatában Az Etes-Amália-telepi Alta»- ta. Minden hadseregtől az lános Iskolába február 23-án piros és kék nyakkendősen ér­keztek a gyerekek. Órák után vendéget vártunk, Villányi alezredes bácsit, aki az 54 év- zel ezelőtt megalakult Vörös Hadseregről mesélt nekürik. Elmagyarázta, hogyan alakult meg, hogyan fejlődött a világ legerősebb, leghatalmasabb seregévé. Most döbbentünk csak rá, hogy mit jelent a gyakorlatban a naponta hal­lott hazaszeretet. A fegyve­rekkel hiányosan felszerelt Vörös Hadsereg győzelmét, erejét is a katonák hazasze­retete, népszeretete biztosítot­különböztette meg, hogy soha nem vett részt hódító hábo­rúban, de a népek szabadsá­gáért kész volt minden áldo­zatra. Az érdekes előadás után kérdéseket tettünk fel. Az úttörők a katyusától a ten­geralattjáróig, a helikopter teherbíróképességétől az inter kontinentális rakétáig min­denre kíváncsiak voltak. A beszélgetés befejeztével A há­rom háború című filmet néz­tük meg. Kárpáti Éva őrsvezető, Etes-Amália-telepi iskola 4 NÖGRÁD - 1972. március 10., péntek KÜRTI ANDRÁS KISREGÉNYE Látogató a Kopasz-hegyen — Meg — bólintott Serié­nek és széles mosollyal paro­lázott le a megyétől érkezett elvtársakkal. Azt ugyanis, hogy Mara azért látja el a tanácsadói tisztsé­get Gitta mellett, mert így betekintést nyer a tündéri maneken változatos magán­életébe, olyan kalandokról értesülhet első kézből, ami­lyenekben neki nincs része. Szó sincs ilyesmiről. Bármi­lyen különösen hangzik, Ma­rának több sikere van a fér­fiaknál mint Gittának. Hosz- szú távon, persze. És azért vonzódik Gittához, mert sze­reti és sajnálja. Van ilyen. — Hülyén viselkedtél, nem vitás — jelenti ki rövid gon­dolkodás után. — Azt vár­tad talán, hogy egy kezdő újságíró olyan villával fogad benneteket, mint amilyenek a nápolyi dombokon vannak? És ha a többiek bele men­tek a játékba, miért kellett épp neked felhúznod az or­rodat? Különösen, ha már kezdettől az volt az érzésed, hogy tetszel annak a .fiúnak, miattad csinálta az egész te­lekavató ünnepséget? Dehát most már mindez d múlté. Viszont még nem mondtad el a legfontosabbat! — A legfontosabbat? — Igen. Tetszik neked ez a fiú? Ez a Vipera, vagy Kobra? — Kopra. Kopra Tibi. Hogy tetszik-e? Nem is tudom. Ezen még nem gondolkod- tám. Értsd meg, engem az borít ki, azért másznék a fal­ra, hogy ha akkor nem ha­ragítom magamra, most biz­tosan helyet szorítana nekem a műsorában. Vagy elég len­ne néhány felvétel, mond­: juk amint abban az. új OKISZ-labor kisestélyiben állok amellett a gömb mel­lett. Az opálhoz jól menne a halványzöld. Vagy abban a másik Rotshild-kreációban, fehér nadrág, zsabós, hím­zett mellény, rámosolyognék arra a minimanuszra a lab­dában ... Címoldalon hoznák az összes világlapok. Talán még filmszerepet is kapnék. Komoly filmben. Nem rek­lámban. Mara gondosan kikanalaz­ta a pohár aljáról a fagylalt maradékát, aztán felsóhaj­tott. — Reménytelen eset vagy, édes lányom. Valamit azért még megpróbálhatunk, ha neked a címlap a legfonto­sabb. A megyétől' érkezett elv­társak az M.-i tanácsházán már fél órája szorongatták Safranek Mátyást, de a he­lyi tanácselnök keményen tartotta magát. — Vegyen elő papírt, ce­ruzát, Matyi bátyám — un­szolta egyikük. — Számolja ki, máris mennyit kapott a község. Egy, a katonák rend­be hozták az Árkos utcát. Kettő, a híradósok itt hagy­ják azokat az oszlopokat, amiket leástak. Három, a Szakács-rét környékén la­kók annyit üzleteltek egy nap alatt gyümölcsből, meg egyebekből, mint az egész idényben. Dehát ezek csak apróságok. Vegyük, ami még ezután következik. Módosít­hatjuk a kommunális tervet, az idén már meglesz a fer­tályon a járda is, az artézi kút is. Tető alá hozzuk az új szövetkezeti boltot. Mit akar még? Safranek Mátyás, testes, kövér férfi, közel a hatvan­hoz, mereven nézett egy pó­kot, amint finom hálóján le­ereszkedik az ablakfelső sar­kából. — Már megmondtam, mit akarunk — szólt halkan, visszafojtott indulattal. — Kerek tíz esztendeje kérjük, mindig elutasították. Hát most legyen meg! — Dehát milyen alapon? M. község tanácselnöke le­vette szemét a pókról, le­hullt róla a magára erősza­kolt nyugalom is. — De a hétszentségit! — — csapott az asztalra. — Még most is. azt a nótát fúj­ják? Hogy milyen alapon? Hát még ez sem elég alap? Talán a . megyeszékhelyre, a Järzsi vagyok, a lánya. I Halk kopogtatás a sufni aj­taján. — Bújj be! — kiált ki Kopra, lefekvéshez készülő­ben. — Nem megyek be — fe­lel1 félénken egy fiatalosan csengő női hang. — Anyu kérdezted, hogy tetszett-e va­csorázná, mert ha nem, szí­vesen vendégül látná, bizto­san nem evett ma még meleg ételt. — Egy null a kedves mama javára. De miféle anyuról van szó? — Az édesanyámról. öz­vegy Pauk Antalnéról. Ér» megye városaiba úgy száll­nak le az űrhajósok az ég­ből, mint legyek a cefrére? Mi lettünk világhíresek vagy mások? A Kopasz-hegy lesz ezután a legfontosabb ide­genforgalmi nevezetesség, vagy marad az a nyavalyás (birzalani csodakút, amibe seréttel lőttek, hogy öregnek látszódjon, mintha a szú rágta volna meg? A megyétől érkezett elv­társak összenéztek. — Jól van, no — jelen­tette ki a legmagasabb rang­ban levő — egyezzünk meg. Mi pártolólag továbbítjuk az illetékes felsőbb szervekhez a helyi tanács kérelmét, legyen M. községből — város. Ma­tyi bátyám meg elintézi az­zal az újságíróval, hogy Bár­tik elvtárs, a megyei tanács végrehajtó bizottságának el­nöke felszólalhasson a hol­nap déli műsor alkalmával. Lehetőleg elsőnek és lega­lább egy percig. És ha ne­tán az a Hax kartárs előjön a golyóból, Bártik elvtárs átnyújthasson neki, vendég­szeretetünk jeléül, egy kis cipót és csipetnyi sót. Meg­egyeztünk? — Kezitcsókolom. Köszönet­tel elfogadom a meghívást. Cipőt húzok ég már megyek is. Megvár? Nem fél odakint egyedül? — Megvárom. Nem félek. Nem vagyok egyedül, velem va n Samu is. — Hát ez igazán nagyon megnyugtató — jelenti ki a fiatalember és körülnéz, mi­féle védőszerszámot vigyen magáival.. *: — Felséges volt — mondja Kopra, miközben egy kenyér- darabkával tisztára törli a tányért. — Sok paprikás- krumplit ettem már hosszú és hányatott életemben, de ilyen jóízűt még sohasem. — Erzsiké főzte — int az öregasszony a lánya felé, aki a konyha sarkában ül, valami gyerekholmit varr. Húsz év körüli, csinos, szelíd és ked­ves nő. — Jobban főz, minit én, mégis elkergette az ura. A csecsemőjével a karján. Bent alszik a pici a szobá­ban, azért is tálaltunk itten. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom