Nógrád. 1972. március (28. évfolyam. 51-77. szám)
1972-03-30 / 76. szám
Ma tartja a mérlegzáró közgyűlését a „Budapest” Kötőipari Szövetkezet salgótarjáni részlege. Az üzem eredményes gazdálkodása oz itt dolgozó közel két és fél száz nő munkáját bizonyítja. Az elmúlt esztendőben több mint 100 ezer darab kötöttáru készült kezük alatt, és bizony vigyázni kellett a minőségre is, mert a 18 féle termékük közül 14 cikkük exportmegrendeléseket elégített ki. Papp Anna brigádvezető és Fekete Istvánná helyettes elégedettek: a brigád által készített kötöttáru minősége kiváló! Női, férfi- és gyermekkötöttáru készül a korszerű üzemcsarnokokban. A műszálas, chasmilon termékek inkább itthon keresettek, a gyapjúholmikat külföldön várják szívesebben. Persze munka mindegyikkel van bőven, de a fizetéssel is elégedettek az asszonyok. Barna Andrásné - képünkön - az úgynevezett „ketlizést” végzi, ő állítja össze ügyes gépén a pulóverek gallérját az elejével A fiatalok is megtalálták a számításukat az üzemben. Szabó Jú- lianna a fiatal korosztályt képviseli, de semmivel sem marad alább a tapasztaltabb, idősebb munkatársaitól, mindig teljesíti tervét 1 dolgozók szóvá (ették Fülvédő van, de nem használták — „Köd” a csarnokban Elkészülhetnek a szekrények — Előfordult már nálunk hogy két nap után az új dolgozó „megszökött” — mondta Aradi István, a Balassagyarmati Fémipari Vállalat egyik dobozüzemi szocialista brigádjának lakatosa Az előzményekhez tartozik, hogy a brigád több tagjával a munkakörülményekről beszélgettünk. A legfiatalabb, Blaskó László lakatos és hegesztői hosszú ideig alig hallattar a hangját, (talán, zavarában, vagy az idősebbek iránti tiszteletből?), s hogy őt is szóra bírjam, akkor tettem fel a kérdést: „Na, és a fiatalok, meg az új dolgozók? Ök, hogyan érzik magukat az üzemben és a brigádban?” Erre kaptam válaszul; az egész brigádnak érdeke, hogy minél hamarabb belejöjjenek a munkába. De nem mindenkinek áll rá a keze a dologra. És a brigádtagok nem tűrik maguk között a fegyelmezetleneket, a lógósokat. Ezért aztán akadnak, akik néhány nap múltán veszik a munkakönyvüket és továbbállnak. Más oka !*• lehet A beszélgetésből később arra lehetett következtetni, hogy a „menekülésszerű” távozásnak időnként más oka is lehet. Aki világéletében íróasztal mellett végezte a munkáját, nem is igen tudja elképzelni, hogy milyen egy hatalmas üzemcsarnok a délelőtti műszak kellős közepén? Belépve a széles vasajtón, valamennyi érzékszervet kíméletlen. „támadás” éri. A szem alig tudja követni a csarnok fárasztó mozgalmasságát, sürögnek az emberek, A zagyvapálfalvi bányagépgyárban is érétkelték az öt évre szóló kollektív szerződés végrehajtásának első évi tapasztalatait. Elöljáróban any- nyit érdemes megjegyezni, hogy az előkészítés során, a jogok és kötelességek megfogalmazásakor okultak a korábbi hibákból, és hasznosították a tapasztalatokat. Igaz, hogy annak idején széles körű vitában alakult ki az üzem alkotmánya, amelynek előírásai ma már ismertek az egész kollektíva előtt. Csontos József igazgató beszámolójában többek között az szerepel, hogy sikerült olyan kérdésekben is betartani az előírásokat, mint a szakmai ártalmak miatt szükségessé vált áthelyezés, vagy a balesetet szenvedettek számára könnyebb munkahely biztosítása. Nem valósult meg viszont maradéktalanul a munkaidőre. pihenőidőre vonatkozó előírás. Egyes esetekben az egy főre eső 30 órás túlórakeretet túllépték. Igaz, az anyagok késői beérkezése, soromk ívüli feladatok, a be- remendi cementgyár építkezésének, szerelésének gyorsítása magyarázatot ad erre, de figyelmeztet is a jövőre. A kollektív szerződés e pontja is törvény, amit valóra kell váltani. Gyermekeiket egyedül nevelő anyákat és fiatalkorúakat azonban már nem túlóráz- tattak. hegesztőpisztolyok villognak, fémes zörejek, elviselhetetlennek tűnő zajok repesztik a dobhártyát, az orr elfacsaro- dik a nyálkahártyát izgató gőzöktől és gázoktól, a levegőben szálló portól. Az emeleti üzemvezetői „üvegkalitkából” letekintve ködben áll a csarnok felső légtere. Hogyan tudják ezt elviselni, akik évek óta itt dolgoznak? ök is nehezen. A legutóbbi termelési tanácskozáson is szóba került, hogy a megengedettnél sokkal nagyobb a zaj és túlságosan szennyezett a levegő, mert az elszívóberendezések nem működnek kielégítően. Mii mondott a brigád? Uram János lakatos és hegesztő, az üzemrész szakszervezeti bizalmija: — A legnagyobb zajjal a salakolós jár. Le kell verni a kábeldobról az elektróda hegesztés utáni lerakódását. Nemrégen próbálkozott az üzem a salakotok hangszigetelő anyaggal történő elkülönítésével. Ügy tapasztaljuk, hogy eddig még nem nagyon javult a helyzet. — Ha akarjuk, kaphatunk fülvédőt, de meg kell mondaná, hogy nem szívesen használjuk — mondta Aradi István. — Ha felvesszük, nem lehet semmit hallani, nem érezzük jól magunkat. — Inkább vattát dugok a fülembe — vetette közbe Szűcs Ferenc brigádvezető. A levegő szennyezettsége is régi gond. Tudni kell, hogy hat tetőventillátor van a csarnokban. A brigádtagok azt állították, hogy ezek nem képesek a szennyezett levegőt kicserélni. Az üzemvezető szeA törzsgárdatagság fokozott anyagi elismerésére is intézkedett a kollektív szerződés. A meghatározott mérték alapján elvégezték a próbaszámításokat és kiderült, hogy ennek fedezetére az egész gazdasági év bérfejlesztésének tömege kevés lenne. Hasonló tapasztalatok vannak az országos vállalat egész területén, ezért ezt a pontot módosítani kell a kollektív szerződésben. Csak a reális anyagi alapokhoz mérten lehet a törzsgárda bérét is szabályozni. Egyébként meghatározott évi háromszázalékos bérszínvonal-növekedés helyet. 4,2 százalékot értek el. Ez a növekedés viszont az. érvényben levő köz- gazdasági szabályozók értelmében a részesedési alapot is terheli. A béren kívüli juttatásokban is a tervezettnél nagyobb előrelépés történt. Kiterjesztették a lábbeli juttatást a gyár valamennyi fizikai dolgozójára. Általában növekedtek ezek a költségek, és az egy főre eső béren kívüli juttatások értéke tavaly csaknem 2400 forint volt. A kollektív szerződés fegyelmi felelősséggel kapcsolatos előírásai megfelelőnek bizonyultak, és alkalmazták is azokat. Lényeges javulást ugyan nem sikerült elérni a fegyelmi helyzetben, de amikor szükséges volt. alkalmazták a felelősségre vonást. A rmt a szellőzőberendezéeek teljesítménye eléri a szükséges szintet, csak állandóan használni kellene őket. S még egy probléma felvetődött: az öltözőben nem szekrények, hanem fogasok vannak, így a ruhaneműek könnyebben piszkolódnak, ráadásul vigyázni sem lehet rájuk, a bennük elhelyezett használati tárgyakra sem, hiszen az öltözőőr nem ismerhet mindenkit. A brigád szekrények beállítását javasolta. — Akár társadalmi munkát is vállalnánk, hogy javuljon az öltözői helyzet — mondta Blaskó László. Egyre gondoltak Vas Miklóstól, a gyár igazgatójától és Fodor János üzemvezetőtől azt is megtudtam, hogy az „öltözőügyben” a dolgozók és a vezetők egyre gondoltak. A gyári. FMKT és a KISZ-szervezet vállalta a szekrények megtervezését, akad hulladékanyag, abból társadalmi munkában elkészülhetnek az öltözőszekrények, — A légcserétekkel kapcsolatban valóban csak azt lehet mondani, hogy használni kell őket — mondta az üzemvezető. — Különben harmincezer forintért frisslevegős védőálarcokat is beszereztünk. Azóta is a raktárban vannak, mert a dolgozók nem tudtak megbarátkozni vele. Hogy mi lesz a zajjal? Erre is van megoldás. A jó hírt az igazgató közölte. Elkészült az új festöde, a salakozók a régi festöde helyére költöznek a csarnokból. Csak előbb ki kell alakítani új munkahelyüket Kiss Sándor döiytések többsége elérte célját, a nevelő hatást. A gyár szakszervezeti bizottsága folyamatosan élt jogaival, és érvényesítette érdekvédelmi szerepét. Több esetben beszámoltatta a gazdasági vezetőket azokról a kérdésekről, amelyek a dolgozók élet- és munkakörülményeit érintik. Megtárgyalták a bérezés irányelveit, a téli felkészülést, az egészségügyi komplex tervet, a termeléssel, a megrendelésekkel kapcsolatos kérdéseket. Ügy vélekednek, hogy a jövőben a túlóra- gazdálkodásnál is szigorúbb ellenőrzést valósítanak meg, hogy a kollektív szerződést maradéktalanul végrehajtsák. A kollektív szerződés csakúgy, mint bárhol másutt, szoros kapcsolatban van a termelési eredményekkel. Megvalósulásához a dolgozók gondos, eredményes munkájára van szükség. Éltek is a lehetőséggel a gyár dolgozói, akik fejlesztik szakmai tudásukat, tanulnak, továbbképzés sken vesznek részt, és igyekeznek mindig jobb eredményeket elérni. Most a kollektív szerződés értékelésekor erről szintén sok szó esett, mivel kétoldalú ez a „törvény”. A másodikért... Lassan egy évtizede, hogy elindult a megyéből az a kezdeményezés, amely a második szakma megismerésére ösztönözte a munkásokat. Elsősorban olyanokra, amelyek valamilyen formában kapcsolódtak az eredeti szakmához, vagy vele rokonságban voltak. Ezt az ígéretes kezdeményezést igen sok üzemben felkarolták, szabad utat biztosítottak a vállalkozó kedvű munkásoknak, pedig akkor épp ellenkező gondokkal küzdöttünk a munkaerőnél; még a végzős ipari tanulók megtartása is sok nehézségbe ütközött. Jelenleg több két-, vagy több szakmás fizikai dolgozót tartanak számon a bányagépgyárban, a nagybáto- nyi gépüzemben, kisebb, vagy nagyobb mértékben megyénk más üzemeiben, gyáraiban is. A dolgozók szakmai továbbképzéséről legtöbb helyen most is rendszeresen gondoskodnak. Ez azonban nem azonos a második szakma megszerzésével. Bizonyítványt ugyan kapnak, de nem segédlevelet. A kettő pedig nem ugyanaz. A hatékonyabb gazdálkodásra való törekvésben mintha elfeledkeztünk volna ennek a kezdeményezésnek nép- gazdasági hasznáról. Pedig a munkások között bőven van vállalkozó szellemű. Nemcsak azért, mert vallja, hogy ahány szakmát tud, annyit ér, hanem jól felfogott egyéni érdeke is megkívánja a több szakmában való jártasságot. Előnyös továbbá azért, mert nincs tétlenségre kárhoztatva, mert az általa elsajátított másik szakmában folyamatosan dolgozhat. Jó a gyárnak, az üzemnek, mert a százezreket érő állóeszközök jobban kihasználtak. Annak idején sok munkás tényekkel bizonyította ennek a kezdeményezésnek az előnyét. Aztán egyszer csak alább hagyott a lelkesedés, végül teljesen megszűnt. Feltámasztásában sokat > tehetnének a Szocialista címet elnyert, illetve azért küzdő brigádok. Jó lehetőség ez arra, hogy bővítsék felajánlásaikat, felkeltsék társaik igényét a magasabb szintű szakmai tudásra, s ezzel új színt vigyenek a mozgalomba. Könnyebb a dolgozókat rábírni a második, illetve a harmadik szakma elsajátítására, mint azok személyi és technikai feltételeit megteremteni — mondhatnák az üzemek vezetői. Ez valóban igaz. Csakhogy azóta gyárainkban, üzemeinkben jó képességű, magasan képzett szakemberek (mérnökök, technikusok. közgazdászok) sokasága nőtt fel. Ezek bevonása a feladatokba, a személyi feltételekkel kapcsolatos gondokat jórészt megoldja. Még csak azt sem mondjuk, hogy a tanfolyamokat munkaidőben tartsák. Abban sem lehet tanácsot adni, hogy mit ígérjenek a gyárak vezetői azoknak, akik sikeresen eleget tesznek a követelményeknek. Szerintünk nem a régi értelemben vett „gyorstalpaló” tanfolyamokra van szükség, mert annyira nem hajt bennünket a tatár, de a pa- tópálos módszerrel sem szabad ezt a kezdeményezést halogatni. Nem volna célszerű ebből tömegmozgalmat csinálni, inkább a kulcspontokon dolgozóknál kellene hozzákezdeni a szervező munkához, figyelembe véve az érdekeltek szellemi kapacitását, javaslatait, kéréseit. Ugyanakkor közölni kell az elvárásokat is. Az említettek megvalósítása sok törődéssel, utánjárással, fáradtsággal, idegeskedéssel és talán még álmatlan éjszakákkal is jár, de megéri! Máskülönben a helyenként átmenetileg jelentkező munkaerőgondok nem mérséklődnek. Az a gyár, az az üzemvezető és kollektívája jár jól, ahol, s akinél több fizikai dolgozó szerzi meg a második szakmát. Hogy hol, mennyire értették meg ennek népgazdasági fontosságát, azt a tettek bizonyítják majd. Bodó János V. K, |~ NÓGRÁD — 1972. március 30.,-csütörtök 3 Mit valósított meg és mit nem? A kollektív szerződés kétoldalú törvény
