Nógrád. 1972. március (28. évfolyam. 51-77. szám)

1972-03-23 / 70. szám

Operai esték A windsori víg nők Falstaff alakját Shakespeare tette népszerűvé. Két drámá­jában (IV. Henrik, A windso­ri víg nők) is szerepel, az utóbbinak központi alakja is a pökhendi, potrohos kisne- mes, aki kutyabőréből, a ne­mesi cím egykori tekintélyé­ből. korhely életmódjából, élv- és pénzhajhász természe­téből akar tökét kovácsolni a polgárság igazi tőkéjével szem­ben. Ámde a jómódú polgá­rokkal, akik kezükben tart­ják a kereskedelmet, a hajó­zást, a posztógyártást és a serfőzést, valamint az ipar egyéb ágait, hiába próbál ver­senyre kelni az előkelő, ámde nincstelen, a társadalomban csak csavargóként kezelt „Sír John”. Különösen nem A windsöri víg nőkben, amely­ben már közel sem az a ro­konszenves, bohém figura, mint a IV. Henrikben, ha­nem kiöregedett, szellemtelen, kéj- és pénzsóvár csábító. Ügy akar pénzhez és szerelemhez jutni, hogy gazdag polgárasz- szonyokra veti ki a hálóját, abban a' hitben, hogy akkor a férjek pénzeszsákjából az asz- szonyok közvetítésével az ő erszényébe is jut. A pajkos asszonyok azonban háromszor is rászedik. Hol a Temzébe borítják a ruháskosárral, hol az erdőbe csalják, ott látják el a baját, vagyis Falstaff mindig rajtaveszt De most már kevésbé szurkolunk, in- ját nyoIc héttel halála Vígné és Dúsné. a két windsori víg nö: Marsay Magda Liszt-díjas és Varga Magda előtt sekben mindig élményszámba kább csak megbocsátunk neki. tartották meg. (Nicolai tehát ment. Az ifjú szerelmesek ro- A kedves shakespeare-i bohó­zatot ketten is megzenésítet­ték, a nyolcvanéves Verdi komponált csodálatos opera- buffót belőle, Arrigo Boito szövegére, s a korán elhunyt, német Otto Nicolai zenésítette meg Mosenthal derűs, bohó­zat! librettóját. Nicolai fékte­len vidámsága, zenei szatírák­ra is hajlamos kedve közelebb áll a shakespeare-i vígjáték játékosságához, nélkülözi ugyanis Verdi öregkori ro- konszenvének tragikus fel­hangjait, hiányzik belőle a beletörődés, a rezignáció. A bohózat nála nem bonyolódik tragikomédiává. Ezt a szerte­len vígoperát adja most elő esténként kettős szereposztás­ban, három napon át a deb­receni Csokonai Színház ope­ratársulata. Kellemes időtöl­tésként találkozunk Shakes­peare tipikus és mégis sajá­a Falstaff-témával jóval meg- mantikus szerepében Horváth előzte Verdit, akinek 1893- Bálint és Pallos Gyöngyi ár­ban mutatták be opera buf- fóját!). Nicolai vígoperája azó­ta ' sikerrel járta végig a vi­lág operaszínpadait. Forró hu­mora, frissen pezsdülő zenéje, az olasz és a német vígope­zelmes, hibátlan hangvétele a vígopera líráját méltóan kép­viselte. Segítettek az operamű­fajban oly ritka derűt és já­tékosságot fokozni . -. Liszt-díjas (dr. Cajus) rában. Szabó László, a társulat egyik karnagya állapította meg: „A zeneszerző a zene kelléktárának annyi karakte- rizáló ötletét vonultatja föl, hogy a rendező és az éneke­sek csak győzzék kihasználni a lehetőségeket!" A keddi elő­adás alapján nyugodtan le- tosan jellegzetes alakjaival, a szögezhetjük, hogy Kertész windsori víg nők komédiáid- Gyula, Erkel-díjas rendező jól val, amely még a befejező élt a lehetőségekkel, s a né- tilndérjelenetben sem szakad pes szereplőegyüttes is hibái­éi a polgári életforma való- lanul, színvonalas énekkel és ságvilágától. Indokolt lelkese- játékkal oldotta meg csak lát- déssel állapította meg Engels szólagosan könnyű feladatát. rának ez a melódikus összeöt- és Bán Elemér (Ványadt), va- vözése megalapozta Nicolai lamint a kórus és a balettkar halhatatlanságát. Magyaror- is, különösen a Szentivánéji szágon Verdi Falstaffja szere- álomra emlékeztető, tündéri pelt gyakrabban a műsoron, a harmadik felvonásban. A debreceni Csokonai Színház MÁV Filharmonikus Zenekar felújítása méltó helyet kap a jelentős részese volt az első színház kezdeményezései so- napi sikernek. Nagybátony krónikája Érdekes és jelentős kezde­ményezést indított útjára a nagybátonyi Bányász Művelő­dési Ház. összegyűjti a nagy­bátonyi üzemek krónikáját, a régóta ott dolgozó és az újon­nan települt gyáregységek történetét egyformán. Máris gyűjtik a dokumentációs anya­got — újságcikkeket, filmeket, terveket, diákat — majd el­helyezik a könyvtár külön e célra fenntartott részében. De nemcsak az üzemek teljes története lesz hozzáférhető ily módon — a FÜTÖBER építé­sének például minden mozza­natát megörökítették — ha­nem a Nagybátonnyal kapcso­latos településtörténeti, kul­turális, honismereti és egyéb dokumentumokat is elhelye­zik a polcokon. Ifjúsági bérlet A szécsényi művelődési köz­pont kísérleti jelleggel ebben az évben diákbérletet hirde­tett meg a község két közép­iskolája és az általános isko­lák tanulói körében. A bérlet a Déryné Színház március 25-i Fáklyaláng és június el­sejei Rokonok előadására szól. A bérlet után nagy érdeklő­dést tanúsítanak a község fi­ataljai, így a művelődési köz­pont úg£ határozott, hogy a Déryné Színház ifjúsági elő­adásait a jövő évben bővíteni fogják. Ifik klubja Szécsényben a járási úttö­rőelnökség és a művelődési központ közös szervezésében megalakult az ifivezetők klubja. Nagy Sándor járási úttörőtitkár elmondotta: cél­juk a járás úttörőcsapatainál működő ifjúsági vezetők ösz- szefogása, a munkájukhoz va­ló segítségadás. A klub élén öttagú vezetőség áll, melynek elnöke Fülöp Zsuzsanna lu- dányhalászi ifivezető. Egy-egy foglalkozáson ötven-hatvan ifjúsági vezető vesz részt. A programot a vezetőség az „ifik” véleménye alapján ál­lítja össze. II u r U á «• i> o rí r ő A drót húzó asszony Cigarettára gyújt, Ro­mánéi a. Leszívja a füstöt, mélyen. Lassan fújja ki, ha idegesebb egy dobozzal is elszív H. Lasz Ioné dróthú­zó. A Salgótarján! Kohásza­ti Üzemeltben dolgozik, a dróthuzóban. ' Zaj, zaj, zaj. Műszak után jólesik az ott­honi csend. Kisterenyén született, a falu akkor is olyan volt, mint most. Azaz, nem egé­szen olyan. Nehezeoben él­tek az embere*, mert csak egy kereső volt, nem úgy. mint most, hogy szinte min­denki dolgozat a csaladok­ban. Az apja bányában dol­gozóit, a íaiu közepe táján lakta*. Úgy mondták: a kastélyban. Nem magában az épületben, hanem különálló hazban a kastély mellett. Arrafelé sok bányász lakott. Nyolcán voltait testvérek. — Szegények voltunk, örültünk, ha értünk, Ünne­pünk nem,gen volt. Csuk egyszer, husegjutaiom-osz- tu&itor. Akkor kaptuk a pénzt, az volt az ünnep, ősszel. A ház, úgy tudom, a nagyapámé volt. Két 6Zoba. konyha, nyári konyha, ti­zenegyen éltünk itt, amíg meg nem halt, a nagymama is velünk lakott. Mit et­tünk? Akkoriban ez nem volt probléma. Amit elénk raktak, babot, paprikás krumplit, vasárnaponként húst. Minden nagy család­ban így volt. Ruhát? Amit a másik kinőtt, azt visel­tük. Sokan voltak, három ele­mit végzett, dolgoznia kel­lett Korán megismerte a munkát Egészen kicsi korá­ban otthon az öcséire vigyá­zott, takarított, segített a ház körül, amit tudott Ké­sőbb néhány háznál takarí­tott, vigyázott a kicsinyekre. Szakmát nem tanult. A bá­nyánál kezdett dolgozni ra­kodómunkásként palát vá­logatott az osztályozón 1959- ig. Kisterenyén kezdett, az­tán Tarjánba került a Zagy- vai-rakodóra. Csilléket emel­getni nem volt könnyű munka. — Nehéz volt, de bírtam — mondja. — Hogy kerül­tem oda? Mentem a többi után. A többiek is sokan oda mentek dolgozni. Mikor megszűnt a bánya, áthelyezéssel került ide a gyárba. Közben férjhez ment, most Salgótarjánban bér- hazbun laknak, a lakas tisz­ta, rendes, egyszobás. Lal­szik a háziasszonyi munka. Úgy emlékszik, amikor is­kolába járt. böngészett ne­hány könyvet, meséket. Az­óta nem került erre sor. Könyv, színház, mozi? Nincs rá idő, .'Pihennie kell, ha ha­zamegy, »várja az otthoni munka, nemigen járnak se­hova. Úgy véli, mégsem örömtelen az életük. Két is­kolás gyermeke van. A fia, János már első éves ipari ta­nuló, szerszámkészítő laka­tosnak készül. A ki6iany, Anikó általános iskolás, ne­gyedikes. A fiú 4.2. a kislány 4,8 átlagot ért el a/, iskolá­ban, jól tanulnak, s ez öröm a szülőknek. A kislány óvó­nő akar lenni. — Dolgozunk értük. Más­ban nem tudok segíteni, ta­nulni maguknak kell, van rá mód.gik, örülök, hogy jól ta­nulnak. Azt szeretnénk, ha kicsit többre vinnék, mint mi. Az ő útjuk simább, semmi sincs elzárva előlük, aki tanul, viheti valamire. Gyorsan elfogy a cigaret­ta. a hamutálcának kineve­zett virágcserép alján kis szürke kupacba gyűlt a ha­mu. Az asszony elnyomja a csikket. Köpenye zsebébe süllyeszti a cigarettás do­bozt, a gyufát. Nemsokára majd újra előkaparja, so­kat szív. Ez is egyfajta ki- kapcsolódás számára. Mun­ka után átöltözik, hazain­dul. Otthon vaesoraikészí tés, egyéb tennivaló várja, min­dig akad munka. A lakás nem nagy. Főleg munkások falcnak a házban, a bányánál, a tűzhelygyár­ban, az üveggyárban, a ko­hászati üzemekben dolgoz­nak, életritmusukban sok a hasonlóság. A különbséget a műszakkezdések adják, kü­lönböző időpontokban ber­reg fél a vekker. A lakás egy szobából, konyhából, elő­szobából, spájzból áll, né­gyen lakják, ha kicsit szű­kös is, egyelőre jól érzik magukat otthon. Hálószoba- bútorral, kombinált szek­rénnyel, két fotellal, egy do­hányzóasztallal van beren­dezve. Képek is vannak a falon, régebben, a Képcsar­nok terjesztőjétől vásárolták. Igen lényeges „berendezési tárgy” a televízió. Gyakran nézik. (te) egyik Marxhoz írott levelé­ben, hogy „mennyi élet és va­lóság van e shakespeare-i vi­dám játékban!" (Idézet Bálint Lajos tanulmányából.) Otto Nicolai, a zeneszerző regényes harminckilenc esz­tendőt élt meg. Még csak ti­zenhat éves, amikor megszökik a szülői háztól, s hosszas há­nyattatás után Rómában köt ki. Huszonhárom éves korá­ban orgonista lesz és Baini tanítványa. Bécsbe kerül, ahol két éven át karmestereskedik. Huszonnyolc éves, amikor visszatér Rómába, ahol olasz operákat ir, amelyek nagy sikert aratnak az olasz és bé­csi színpadokon. Két alkalom­(Bár e vigopera célja minde­nekelőtt a szórakoztatás, ze­nei buktatók jócskán kínál­koznak!). Falstaffot Tóth József éne­kelte, nagy közönségsikerrel, kitűnően formálta meg a hír­mondónak maradt, üres fejű kisnemes alakját. Virágos Mi­hály Liszt-díjas, tajtékzó, or­ránál fogva vezetett, féltékeny windsori polgára egyik kö­zéppontja a két szálon veze­tett történetnek. Amikor Fals­taff rajtaveszt, ezt éneke sej- dítette: mindig ő is rajtaveszt valamennyit. Vígné és Dúsné, a két kacér, vidám polgárasz- szony, aki kellő raffinériával irányítja a nők cseleit. A mai Pesten is megfordul. Ha- Liszt-díjas Marsay Magda, s lála évében, 1849-ben fejezte vele együtt Varga Magda szín­be A windsori víg nők című te egymást múlta felül, kettő­operáját, a vígopera bemutató- sük és részvételük a négye­Minden hónapban Balassagyarmaton, a Mik- az üzemekben folyó közmű- száth Kálmán Művelődési velődési feladatokról, tenni- Központban havonta rendsze- valókról esett szó. Ezt köve- resen megrendezik a városi tőén a községekben tevékeny­ssfi “sässs *■<“ *«*““ összejövetelét „Népművelők meg a falusi klubok és könyv­fóruma” címmel. A napokban tárak közös feladatait. NŰGRÁD — 1972. március 2&, csütörtök Lakos György Sugár István: A Különös házasság igaz históriája Ekkor még nem sejtette senki emberfia, hogy a vé­letlen egy groteszk játékaként, 19 év múltán, éppen Dőry Gá­bor leánya házassága ügyé­ben, ismét Eszterházy Károly egri püspöké lesz a döntő szó... Csakhogy ekkor Dőry Gábor uram nem gyermeke házassá­ga ellen, de éppen annak tűz- zel-vassal való, mielőbbi meg­kötése mellett kardoskodik... Gróf Dőry Gábor kalandjai Dőry Gábor gróf családja hitelezők napról napra meg­újuló ostroma közepette ten­geti a nagy nevű, de kiserszé­csemetével ajándékozza meg fécjeurát. A hat felnövő gyer­mek közötti öt leány közül a legidősebb: Katalin kontesz, — történetünk hősnője, aki még apja kassai tisztviselős- ködése alatt, 1773-ban látta meg a napvilágot. Gábor grófot zavaros anya­gi helyzete arra kényszeríti, ember!” — panaszolja egy pa­hogy eladósorba jutó leánya- raszt. it, módosabb rokonok védő- — „Amit egyszer magában szárnyai alá adja, ahol azután feltett, avagy elkövetni akart, rangjukhoz-nevükhöz mél- ennek következésétül minden több környezetben és társa- erőszakos módokat elkövetni, Ságban nevelkedhetnek fel. sőt, ha ezekkel célja elérésé­akkor kocsijából kivonatott és megbotoztatott. Trágár éle­te felől, a legalacsonyabb ren­dű teremtésekkel. örömest hallgatnék, ha ez a vonás ka­rakterisztikájára (jellemére) nem tartoznék...” De hallgassuk csak tovább saját jobbágyainak egyszerű szavú, közvetlen hangú be­számolóját viselt dolgairól. — „Gonosz, káromkodó, erőszakos és parázna ember volt. Nemcsak a jobbágyai, de az egész környék erről a részéről igen jól ismerték és — „Parázna életű, fortélyos közönségesen pogánynak ne­vezték. .. Soha házából emberek eskü alatt tett tanú- vallomásainak hiteles tükré­ben — imigyen. — „Gonosz pogányhoz ha­sonló és legzabolátlanabb in­dulatokkal teljes természetű” — mesélj rokona, báró Dőry Julianna. No, meg hát a férjhez menés esélyei is hatványozódnak a jómódú és tekintélyes roko­nok körében. Így kerül Katinka gróf kis­asszony js édesanyja testvé­re, nagynénje, báró Eötvös Ignácék Borsod megyei sályi kastélyába. Itt röpíti azután Ámor a szerelem eső nyilát nyű arisztokraták szerény, de a kontesz szívébe, vagy ha _ ú gy tetszik, itt kezdi szövö­getni a kegyetlen sors, élete tragédiájának szálait: itt is­meri meg későbbi férjét, s egy hosszú életen át, kímé­letlenül harcos perestársát, Párdányi Buttler János gró­fot. .. külsőre azért csillogó életét. Sok-sok álmatlan éjszakát okoz a gróf részére. hogy semmi furfanggal sem tud a foggal és körömmel védett szülői birtokhoz hozzájutni, özvegy édesanyja lelkében örök tövis marad fia házassá­ga. Ismerve pazarlóan költe­kező életmódjukat, élete utol­só leheletéig sem engedi ki kezéből a Borsod megyei gi- rincsi központtal bírt jószá­gokat. A Dőry famíliában gyakori vendég a gólya. Az anyagróf­nő igazán nem fukarkodik a gyermekáldás terén: tizenöt a különböző rendű és ben boldogulhatott, fegyver­rel fenyegetőzni szokott” — vallja Menczel János uram, táblabíró és korábbi ügyvéd­je. Páratlanul érdekes az a jel­lemzés, amelyet Kazinczy Fe­renc ád róla, ki kora fiatal­ságában jól, ösmerte Dőry Gá­bort. Közönségesen egy­másokba akadozni és gorom­baságokra s erőszakra vete­medni szokott, lármás össze­csapások miatt mindenki ke­rülte. .. minden jók csodál­ki nem ment a nélkül, hogy a korbács, vagy egy nagy ostor a kezében nem lett volna. Nem nézte az embernek fe­jét, vagy kezét, hanem csak vakmerőén és méltatlanul ütötte az embereket... Az úrbárium dolgában is ütötte és lehuzatván (ti. a deresre) verette. Senkinek békét nem hagyott..— tanúsítja egy bottyáni jobbágyparaszt. — „A fejér személyeket pe-J dig valahányszor csak szerét tehette, a parázna szándéká­nak végrevitelére mindenféle utakon és módon késztette” — panaszolja el egy paraszt­leány, Kocsár Anna. akinek húgával is ily cudarul bánt el Gábor gróf. — „A fejér népen is erő­szakos lévén..., szóba­hozására emlegettek, hogy egy oly’ nagy atyának, mint 'dnyén erőszakot vett, erővel, vármegyénk (ti. Zemplén) fő- hatalommal..— vallja Sü* ispánjának, gróf Dőry Ferenc *ő Antal, őexcellenciájának a fia mint „Engem úgy pofon ütött, No, de lássuk csak azután, alacsonyítja meg magát any- hogy^ orromon-számon vér hogy milyen is Katinka kis- nyira. hogy saját embereivel W — kesergi egy másik asszony családi környezeté- s cselédeivel ölbe kap és a parasztember, nek légköre, s milyen ember vele szemben akadt szekere- — »Nagy arcátlanul egy tót is az apja, e történet egyik két, ha előtte kitérni nem embernek az orrát lecsapta” főszereplője. akartak, vagy nem eléggé , olvassuk egy zsellérje ta­Hű kép rajzolódik ki róla siettek, szüntelen) ostorával núvallomásában. rangú verte és a hír szerint éppen (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom