Nógrád. 1972. március (28. évfolyam. 51-77. szám)

1972-03-17 / 65. szám

ü komba azonnal robbant Továbbra is feszült a helyset Essak-Irorsságban Szerdán Belfastban két an- goi tűzszerész vesztette élétét. amikor hatástalanítani akart egy teherautóban elrejtett bombát. Előzőleg egy ismeret* len telefonáló felhívta a bel­fasti brit katonai parancsnok­ság fiigyemét, hogy a Falls Road katolikus negyed egyik Utcájában parkírozó teherau­tóban nagy hatású robbanó­szerkezet van élreitve. A bomba azonnal robbant, mi­helyt a tűzszerészek kinyitot­ták a kocsi ajtaját. A robba­nás színhelyére érkezett an­gol katonákra a közelben el­rejtőzött ismeretlen fegyvere­sek tüzet nyitottak. Nincs hír arról, volt-e áldozata az öez- szecsapásnak. Miközben — hírügynökségi' jelentése^ szerint — az IRA által meghirdetett 72 órás tűzszünét lejárta után a brit tartományban több fegyveres összetűzés volt, megélénkült Belfast politikai élete. Faulk­ner északír kormányfő már­cius 22-én az angol főváros­ba érkezik, s tárgyalni fog Heath miniszterelnökkel a brit kormány elképzeléseiről. Az észak-írországi politikai élet másik fejleménye, volt szerdán, hogy pénzbírságra és hathónapi felfüggesztett bör­tönbüntetésre ítélték Berna­dette Devlint és 22 társát a newry-j békés polgárjogi tün­tetésben való részvétel miatt. Az elítéltek között nyolc par­lamenti képviselő is van. Mint hírügynökségi jelenté­sekből kitűnik, a tárgyalóte­rem közönségének rokonszen- ve teljes mértékben Devlin és társai oldalán volt. akik kijelentették, hogy nem hai" landók megfizetni a bírsá­got... Vád alá helyezésükre az szolgáltatott ürügyet, hogy a Faulkner-kormány már érv évvel ezelőtt tüntetési és fel­vonulása tilalmat rendelt e. (MTI) Forrponton a ciprusi válság: Iraki javaslat Athén u „drasztikus gyógyszerrel fenyegetőzik Az utóbbi napokban döntő szakaszába érkezett a NATO- hatalmak által hónapok óta szított ciprusi válság. Makariosz elnök — mint már jelentettük — az athéni rendszerhez eljuttatott jegy­zékében ismertette álláspont­ját a junta által támasztott követelésekkel kapcsolatban. Várható, hogy a ciprusi vá­lasz tartalmát rövidesen nyil­vánosságra hozzák. Miközben a ciprusi főváros­ban és a szigetország más helységeiben a lakosság spon­tán tüntetéseken fejezi ki, hogy támogatja a kormány politikáját, a NATO-tömb Cip­rus szuverenitásának teljes fi­gyelmen kívül hagyásával vál­tozatlanul nyomást gyakorol a szigetországra. Így például Luns NATO-főtitkár Rómában az olasz kormánnyal a ciprusi helyzetről tárgyalt „a NATO érdekeltségeivel összefüggés­ben’. A görög ezredesek — akik mindenekelőtt Washing­ton támogatását érzik maguk mögött — hangsúlyozták, hogy Athén „egy jottányit sem en- gedv követeléseiből, és hogy „drasztiküs gyógyszerhez” fo­lyamodik, ha Makariosz nem tanúsít engedékenységet. Tö­rökország felzárkózott Görög­ország követeléseihez. Makariosz elnök, miután el­juttatta válaszát Athénba, most a lemondását követelő három ciprusi püspöknek adandó válaszán dolgozik — jelenti a UPI. A ciprusi kormányhoz közel­álló körök szerint Makariosz a három püspöknek adandó válaszában kifejti majd, hogy a ciprusi kérdést még mindig nem sikerült megoldani, és hogy csak a ciprusi népnek van joga eldönteni, hogy meg­tartsa-e mind .elnöki, mind ér­seki tisztségét (MTI) Alakítsanak hármas föderációt i Irak szerdán váratlanul fö­derációt javasolt Egyiptomnak és Szíriának. A Bagdadi Rádió, adását megszakítva, beolvasta a for­radalmi parancsnoki tanács­nak és a kormányzó Baath Párt vezetőségének együttes üléséről kiadott közleményt, amely a többi között bejelen­ti, hogy Irak vezetői azonnali találkozót indítványoztak az egyiptomi és szíriai vezetők­nek, s eléjük terjesztették a három ország föderációjára vonatkozó bagdadi tervet. A közlemény szerint az új államszövetségre „a harckész­ség megszilárdítása, az össze­omlás megakadályozása, az összeesküvések meghiúsítása, a defetista tervek felszámolása végett” van szükség. Irakot az indította cselekvésre, hogy „tudatában van azoknak a rendkívüli feladatoknak, ame­lyek ma az arab nemzet előtt állanak, s annak a vezető sze­repnek, amely őt az arab egy­ség előmozdításában megilleti” — hangoztatja a közlemény. Megfigyelőknek feltűnt, hogy az iraki terv címzettjei között nem szerepel Líbia, amely tudvalévőén az Arab Köztár­saságok Államszövetségének harmadik tagja. Ismeretes emellett, hogy 1967 óta Irak majdnem teljesen elszigetelő­dött; viszonya sem Szíriával, sem Egyiptommal nem mond­ható jónak. Bagdadban min­dig nyíltan bírálták a közel- keleti válság politikai rende­zésére tett erőfeszítéseket, at ma is erélyesen elutasítják a Biztonsági Tanács 1967. no­vemberi határozatát. Egyiptom, Szíria és Irak 1963-ban már egyszer föderá­cióra lépett, de ez kérészéle­tűnek bizonyult. Az iraki javaslat nem zárja ki a többi arab országot az általa elképzelt állarhszövet- ségből, feltéve, ha magukévá teszik annak programját. Noha Tel Aviv hivatalosan elutasította Husszein király tervét, a Jordán Királyság át­alakítására és cáfolta, hogy ez a terv az Izraellel kötött tit­kos megállapodás eredménye, az arab közvélemény átlátszó manővernek tartja ezt az ál­lásfoglalást. Az uralkodó ter­ve ugyanis lényegéberi a Pa­lesztinái Nemzeti Felszabadító Mozgalom felszámolására irá­nyul és így „elébe megy” Iz­rael egyik alapvető törekvésé­nek. Nem véletlen, hogy Husszein elképzelése sok tokon vonást mutat Állón izraeli miniszter­elnök-helyettes tervével. Az Aüon-terv lényege: a Jordán folyó jelenleg izraeli megszál­lás alatt álló nyugati partvi­dékét visszahelyezik az am- mani közigazgatás alá. Jeru­zsálem arab negyede és a fo­lyó mentén kialakítandó iz­raeli „biztonsági sáv” kivéte­lével. A Jordán nyugati part­vidéke — az ún. Ciszjordárüa — izraeli katonai felügyelet alatt maradna, hiszen a Jor­dán menti erődök és félkato­nai telepek egész láncolata fi Híncflusztáfií konfliktus tanulsága Bhutto pakisztáni elnök moszkvai útja akárcsak Mud­zsibur Rahman sejk, a Bengál Népi Köztársaság miniszter- elnöke minapi szovjetunióbeli látogatása olyan esemény, amely a nemzetközi megfigyelők figyelmét ismét a hindusz- láni félsziget békéjének perspektíváira irányítja. Akik figye­lemmel követik a nemzetközi eseményeket, tapasztalhatják, hogy sok dél-ázsiai ország kormánya és társadalma kritikus vizsgálat tárgyává teszi azt a politikát és azt a doktrínát, amely az „oszd meg és uralkodj” imperialista elvet és gya­korlatot folytatta ebben a térségben. Hogy ez mit jelentett az itteni népek számára, azt nem kell 'bővebben magyarázni. Hindusztán 25 éves tragédiájából az ázsiai népek megért­hették: a békét és a jószomszédságot nem a Nyugat katonai és politikai csoportosulásaiban való részvétellel lehet bizto­sítani, hanem épp ellenkezőleg, e csoportosulások visszaszo­rításával. Mit nyert például Pakisztán népe azzal, hogy ko­rábbi kormánya közreműködésével országát eszközként hasz­nálták fel abban a pilitikában, amelyet Washington és Pe­king szőtt a népek egymással történő szembeállítására? A félszigeten csak akkor lesz béke, ha az itténi népek és kor­mányok maguk , rendezik közös problémáikat. Jelen pillanatban itt hórom ország tesz tanúságot a poli­tikai érettségről: India, Pakisztán és a Bengál Népi Köztár­sság. A jelek szerint megértették az elmúlt húsz eszten­dő tragikus leckéjét: csakis a békés együttműködés keresésé­vel biztosíthatják maguknak a nyugodt fejlődésüket, örven­detes, hogy a három szóban forgó országban mindinkább a békés alternatíva kerekedik felül. Indira Gandhi miniszter­elnök-asszony legutóbbi beszédeiben többször is kifejtette, hogy kormánya hű a béke és a barátság elveihez, kész tár­gyalni Pakisztánnal az ellentétek leküzdése, a béke érdeké­ben. A Bengál Népi Köztársaság szintén kijelentette, hogy kormánya kész pozitívan közreműködni mindenben, ami a békét és a jó együttműködést elősegítheti. Természetes azon­ban, hogy minden rendezésnél a Bengál Népi Köztársaság létének politikai realitásából kell kiindulni. Bhutto pakisz­tánielnök március 11-i kiáltványában szintén a tárgyalások­ról beszélt, amelyek meghoznák a békét és előmozdítanák az együttműködést. A Szovjetunió Rahman moszkvai tartózkodása idején megismételte álláspontját ebben a kérdésben. A Szovjet­unió — mondotta Koszigin szovjet miniszterelnök, amikor bengál vendégét üdvözölte — őszintén érdekelt abban, hogy a hindusztánl félsziget országai a köztük fennálló problémá­kat békésen, a barátság és a kölcsönös megértés szellemében rendezzék. Ebből egyértelműen kiderül a Szovjetuniónak Pa­kisztánnal szembeni álláspontja is. A Szovjetunió ázsiai külpolitikája arra irányul, hogy támogassa azokat a lépéseket, amelyek előmozdítják a kon­tinens békéjét. A Szovjetunió elutasítja a „divide et impera” politikáját, mert. az csak a nyugati háborús csoportok ér­dekeit, azokat a terveket szolgálja, amelyeknek- célja a „be­folyási szférák” felosztása ezen a területen. A népek szem- beállítása csak az imperialistáknak ke.dvez, azoknak, akik a kis és középnépek barátainak szerepében tetszelegnek. Az ázsiai népek elkerülhetik ezeket a csapdákat, ha határozot­tan szem beszállnak a háborús tömbök kultuszával, a -nemze­tek közötti és vallásközösségi viszállyal. 2 NÓGRAD - 1972. március 17., péntek Február 24 óta az amerikaiak provokációs magatartása mi­att szüneteltek, a párizsi V(etriam-kanferencia ülései. Most ismét sor került, az immár 146. tanácskozásra. • Képünkön (fent, balról jobbra) Porter amerikai. Pham Dang Lam sai* goni (lent, balról jobbra) Nguyen Van Tien DIFK- és Nguyen Minh Vy VDK-delegátus Bukaresti cáfolat Románia nem szállít alkatrészt Izraelnek Ehutfo Moszkvában Hallandó találkozni Gandhival Zulfikar Ali Bhutto pakisz­táni elnök csütörtökön hivata­los látogatásra Moszkvába ér­kezett. Bhutto pakisztáni elnök még Moszkvába történt elutazása előtt nyilatkozott két indiai újságírónak. A nyilatkozat szö­vege csütörtökön jelent meg az indiai sajtóban. A pakisztáni elnök kifejtet­te, hogy „volt ugyan idő, ami­kor az volt a véleménye, hogy a politikai és katonai konfron­táció előnyös Pakisztán szá­mára, most azonban a konzul­táció politikáját kívánja kö­vetni”. Bhutto kijelentette, hogv tárgyalni kíván Indira Gandhi indiai kormányfővel és ezért hajlandó Űj-Delhibe utazni. Bhutto korábbi álláspontját megváltoztatva utal arra, hogy hajlandó elejteni Kash- mírra vonatkozó igényét, mert — mint mondotta — a kash- míri problémát külső beavat­kozással nem lehet megoldani. Ismeretes, hogy India és Pa­kisztán már több véres hábo­rút vívott Kashmir birtoklásá­ért. (MTI) Népszavazás előtt Franciaország Pompidou elnök csütörtök déLután az Elysée-palatában tartott sajtóertekezleten —ál­talános meglepetésre — beje­lentette, hogy rövidesen nép­szavazást rendeznek Francia- országban a Közös Piac ki­szélesítésére vonatkozó szerző­dés ratifikálásáról. Az elnök ugyanakkor arra hivatkozva, hogy a Közős Piac mostani kiszélesítése az ő személyes kezdeményezése nyomán jött létre, saját tekintélyét is tel­jes mértékben latba vetettek ratifikálás jóváhagyása mel­lett Pampido« elnök kijelentet­te, parlamenti úton is biz­tosítani lehetne a szerződés ratifikálását, de a francia al­kotmány lehetővé teszi, hogy ilyen nagyjelentőségű kérdé­sekben népszavazás útján döntsenek. Márpedig Angliá­nak és a többi három ország­nak a Közös Piachoz való csatlakozásával nemcsak egy­szerűen a Közös Piac kiszéle­sítéséről van szó, hanem egy, „új Európa” megteremtéséről, arról, hogy ez az „új Euró­pa” (vagyis a tíz országra bő­vülő Közös Piac) — az Egye­sült Államokkal, a Szovjet­unióval és Kínával egyenran­gú világhatalommá váljék. Az Agerpres romáin sajtó- ügynökség jelenti: A napokban az Ál Száj j ad című libanoni hetilapban közlemény jelent meg, ame­lyet más lapok is átvettek, és amely szerint Románia állítólag fegyveralkatrésze­ket és lőszert szállít 'Izrael­nek, s titkos tárgyalásokat folytat az izraeli féllel a katonai együttműködésről. Az Agerprest felhatal­mazták annak kijelentésére, hogy a szóbanforgó hírek teljesen alaptalanok, a közvé­lemény megtévesztésére, va­lamint Románia és a közel- keleti államok közötti bará­ti kapcsolatok és együtt­működés lejáratására irá­nyulnak. Ezeket a híreket azokban a körökben agyal- ták ki és terjesztik, ame­lyek számára nem kedvező a Román Szocialista Köz­társaság együttműködési és békepolitikája, mert inkább a közel-keleti feszültség fenntartása és támogatása áll érdekükben. (Agerpres) Hussxciii liatso szándékai vágná e] ezt ä területet Jor­dánia többi részétől. Husszein király terve lé­nyegében elvégzi ezt a ketté­osztást: szerinte ugyanis olyan új államalakulatot kell szer­vezni, amely két tartományból állna. Az egyik. Ciszjordánia lenne a Palesztina! tartomány, a.. Jordánon túli terület pedig a Jordániái tartomány. E két terület föderációjából jönne létre az Egyesült Arab Ki­rályság, amelynek uralkodója az egyesített fegyveres erők főparancsnoka maradna és ke­zében tartaná a föderáció vég­rehajtó hatalmát. Husszein, eszerint nemcsak trónját őriz­né meg, hanem uralmát is a nyugati partvidék palesztin és a keleti partvidék, beduin la­kossága fölött. Husszein terve annyiban tér el Allonétól, hogy nem beszél a Jordán-menti erődláncolat­ról. De az alapvető kérdésben, Jordánia kettéosztásában és egy Izraelen kívüli, — de Iz­raelnek kiszolgáltatott — Pa­lesztinái terület megalakítá­sában megfelel az izraeli el­képzeléseknek. A Husszein-féie „Palesztina” a Palesztinái Nemzeti Felsza­badító Mozgalom ellenére jön­ne létre, s annak a királynak uralma alá kerülne, aki fel­számolta országában a geril­lák támaszpontjait, véres had­járatokban tizedelte meg so­raikat, vezetőiket elüldözte. Egy izraeli ellenzéki heti­lap, a Haolam Házé, amely- nék tulajdonosa az agressziót ellenző Úri Avmeri, megírta, hogy Husszein bejelentését évek ót-a tartó titkos megbe­szélések előzték meg. A ki­rály Londonban még 1967 vé­gén találkozott Allonnal és Eban külügyminiszterrel. Ezután Husszein a Holt-ten­ger mellett és Ejlatban 1970 elején ismét Allonnal és Ebannal találkozott, a múlt év elején és nyárén pedig az em­lített izraeli vezetőkkel ismét a Holt-tenger mellett folyta­tott megbeszélést. Jellemző hogy egy washingtoni hivata­los szóvivő — Tel Aviv és Amman cáfolatai ellenére — megdicsérte a jordán uralko­dót és az izraeli vezetőket azért a „kölcsönös bizalomért” amelyet a titkos tárgyalások során tanúsítottak. Nyilvánvaló, hogy Husszein tervét tárgyalási alapnak szán­ja, és hogy áldását adta ja­vaslatára az Egyesült Államok is. A leginkább fenyegetett Pa­lesztinái felszabadltásl szerve­zet árulásnak nevezte az ural­kodó tervét és szóvivője kije­lentette: „a jordániai rendszer megpróbálkozik azzal, hogy felossza Palesztina földjét maga és az ellenség között. Ez nem más mint a palesztin érdekek kiárusítása.” A jordán király kezdemé­nyezése megosztja az arab erőket,i tovább mélyíti ellen­téteiket, tehát gyengíti őket Izraellel szemben. Ezért ítéli el a háladó arab közvéleftiény.

Next

/
Oldalképek
Tartalom