Nógrád. 1972. március (28. évfolyam. 51-77. szám)

1972-03-21 / 68. szám

Tizenkét továbbjutó Rendkívüli sikerrel sárult a Ki mit tud? megyei döntője Nem okozott vasárnap gon­dot Salgótarjánban a változa­tos szórakozás megválasztása, hiszen kiét részben, teljes, ön­álló műsorösszeállításkénit zaj­lott le a megyei művelődési központ sttnháztermében a Ki mit tud? megyei .döntője; A megye minden sarkából itt gyülekeztek a járási és városi döntök győztesei, hogy újabb Az ecsegi Bagyinszki Judit a népdaikategóriaban jutott to­vább akadály legyőzésével tegye­nek kísérletet a továbbjutás­ra. A eél: az országos selejte­zőiben való részvétel biztosítá­sa. Ügyes lányok ' A negyvenhárom műsor- szám közül többségben nők voltak a részvevők: ők voltak túlsúlyban mind az együtte­sekben, mind az egyéni szá­mokban. Szavalok, énekesek, énekkarosok és még a tánco­sak sarában is sok volt a lány és asszony. Tánccal kezdődött a dél­előtti program: a pásztói és a szécsényi művelődési központ együttesei mutatkoztak be. Hangulatos műsoruk és Ta­mási Eszter tévébemandónő improvizált konáerálása rövid idő alatt igazi fesztiválhangu­latot teremtett A nézőtéren egymás után dörgött fel a taps, sőt a vastaps se ment ritkaságszámba. A vers- és prózamondók voltak egyedül nehéz helyzet­ben, mert a félig telt terem nem biztosított megfelelő akusztikát az árnyalt előadás­hoz. Az itt fellépők közül (a benczúrfalvi Barkó Ilona, a vanyarci Kovács Pál, a balas­sagyarmati Jámbor Éva és Ti- bai András, a tolmács! Cse­hek Margit), csak a tolmácsi, tehetséges Csehek Margit tu­dott megküzdeni az objektív nehézséggel. Említést érdemlő műsonszámoktoal jelentkezett Eszményi Viktória és Kama­rás Sándor balassagyarmati polbeat kettőse, s kicsit elfo- gódottan álltak a közönség elé a cserhátsurányi citerások, akiknek végül még ráadást is kellett játszaniuk. A műsor második feléből az öblösüveg­gyára irodalmi színpad Brecht- műsorát és a tari Balogh Ibo­lya táncdalait kísérte a kö­zönség legnagyobb rokonszen- ve. Vastapsot kapott a balas­sagyarmati Centrum-tánc zene- kai' is. Ellenben délután Mindent egybevetve: a dél­előtti műsor színvonalával senki sem lehetett elégedett, s csak nehezítette a szórako­zást a poros színpad, a gond az erősítőkkel (a pásztói Roc- ca-tánczienekar beterjedt erő­sítője irreálissá tette a bírá­latot!), helyenként pedig a „túljátszás” járt rossz ■ ízekkel együtt. Délutánra azonban a nagyterem is jobban megtelt, a hangulat a színpadon és né­zőtéren egyaránt javult, a színpad deszkáit is fölmosták, az akusztika is jobb lett. A műsonszámok közt is több volt a színvonalasabb és ér­dekesebb. A balassagyarmati Balassi Bálint Gimnázium ka­marakórusa alapozta meg a délutáni sikert rendkívül ügyes műsorával. Komoly hangvételű volt a balassagyar­mati Madách Imre irodalmi színpad Garcia-arotóriuma. Elismerést és tapsot érdemelt a moharai Vásárhelyi Judit hegedűszáma és a hasznos! Padár István cserkéregsípon előadott műsora. Sokan saj­náltuk a lámpalázas, diósje- női kis Kupár Attilát, aki be­lesült füttyszámába. A vers- mondók közül is többen ki­tűntek: a hangulatos, jó ké­pességű balassagyarmati Ka- las Judit, a rutinos Mészáros Ágnes és a vidám verset ha­tásosan előadó salgótarjáni Hupcsik Gézáné. A műsor második felében a táncosok és a tánedalénekesek aratták a legtöbb tapsot. A nógrád- megyeri és kisterenyei tánco­sok remek produkciói közül az utóbbi bizonyult meggyő­zőbbnek, kidoígozottabbnak, színvonalasabbnak. Három ki­tűnő táncdalénekes is rivali­zált egymással (Zsóri Katalin, Ménesi Melinda és Gyuris Pál), közülük Ménesi Melinda kicsit elfogadott volt, s mintha második számát nem is egészen egyéniségéhez szab­ták. volna! Döntött a zsűri A Ki mit tud?-ok történe­tében rendkívüli sikert hozott a Nógrád megyei döntő, mert az eddigiekhez hasonlítva jó­val több a továbbjutó, de a nógrádi aranyszám jobbnak bizonyul a népesebb megyék eddigi döntőbeli eredményei­Nem Zalatnayt látjuk ezen a képen, hanem a salgótarjáni Zsóri Katalint, aki kellemes benyomást kellett tánudalaival nél is. A zsűri ugyanis 12 számnak biztosított züldufat az országos selejtezőbe. Polbeat számmal továbbju­tott Eszményi Viktória és Ka­marás Sándor (Balassagyar­mat). A továbbjutók közé ke­rült a cserhátsurányi citera- zenekar is. Ott lesz az orszá­gos selejtezőben a balassa­gyarmati Balassi Bólint Gim­názium kamarakórusa, a nóg- dármegyeri Vastömegcikk Ktsz, valamint a kisterenyei ÁFÉSZ és gimnázium néptáncegyütte­se, azonkívül a salgótarjáni öblösüveggyár Kristály-tánc- zenekara. Az egyéni pályázók közül a kővetkezők jutottak tovább: a hangszeres zene ka­tegóriában a hegedűn játszó, mohorai Vásárhelyi Judit, va­lamint a cserkéregsípot bemu­tató, hasznosa Pádár István. A versmondók közül Mészáros Ágnes (Balassagyarmat), a népdalénekesek közül Ba- gyinszki Judit (Ecseg), a tánc- dalénekesek közül Zsóri Ka­talin (Salgótarján) és Gyuris Pál (Kisterenye) jutott to­vább. L. Gy. Színvonalas műsorral mutatkozott be a kisterenyei gimnázium és ÁFÉSZ közös néplánc­) együttese Képernyő előtt Gyönyörködés az elmúlásban Az idegenkedés, amely a szűkszavú és érdektelen tar­talmi előzetes alapján elural­ja az embert, az első mozza­natok után oldódni kezd. A tartózkodást és a gyanakvást érdeklődés váltja fel, a téma mindinkább lenyűgözi az em­bert komor színtartásában is. A drámaiság egyetlen pillanat­ra sem enged kezdeti fe­szességéből, s mégsem fá­rasztó az odafigyelés, mert érezzük, hogy aminek Zaharia Stancu jóvoltából tanúi va­gyunk a képernyő előtt, nem pusztán íróilag igaz a maga pszichikai és fizikai fázisai­ban —, de maga a valóságos élet. Igaz, csupán egy etnikum életének írói gondozásba vett visszatükrözése; erdélyi hegyi román szinte rezervátumszerű érintetlenségben fellelhető életének metszete amit látunk, de ez a kevés is döbbenetesen lenyűgöző, emberi viszonyla­tainak, vad és kegyetlen meg­nyilatkozásainak értelmi, ösz­tön- és érzelmi tölteteiben egyaránt. A tévéjátékot követve aka­ratlanul Bartók, Kodály er­délyi székely—román falva­kat barangoló vállalkozása jut az ember eszébe. A fo­nográfhengerek dallamkincse — melyet szinte az elmúlás pillanatai előtt sikerült meg­menteniük számunkra — azért is felmérhetetlen érték, mert két, egymás mellett, egy­mással élő nép érzés- és ízlés­világának rokon forrásaira utal. Zaharia Stancu műve, amelyből Milyen nagyon sze­retlek . .. címmel készítettünk tévéjátékot erre az igazságra eszméltet bennünket. A gyász állapotának, komor ceremóni­áinak, emberi fogadtatásának érdek- és érzelemmotivációi ősi, magától értetődő, termé­szetes megnyilatkozások itt, de bár rezervátumérvényűek, mégis a teljes társadalom vi­szonyaival motiváltak, átal- erezettek. Ahogy a történést, a lát­ványt követjük, a halinás, há- rász kendős románok szinte észrevétlen brassói, csíki he­gyifalvak székelyeivé másolód­nak bennünk, ahogyan, ami­lyennek Tamási Áron fogal­mazhatta volna, vagy fogal­mazta is. Az író pedig. (Za­haria Stancu), aki anyja halá­lára az elbocsátó családközös­ségéhez hazatalál a távoli vá­rosból, s már inkább csak megértő szemlélője a barbár fenségű, önkínzó rítusoknak, — akár Bartók, vagy Kodály lehetne. Mert funkciója a tör­ténésben elsődlegesen a re­gisztrálás, az entnográfia lehe­tő teljességű befogadása, tar­talmi, látványi rögzítése és az esztétikum sajátos közegébe helyezése. Zaharia Stancu rendkívül tiszta szándékkal és eszkö­zökkel teljesítette ezt a vál­lalkozást. Salakmentesen tisz­ta és igaz itt minden szó és tett. Szinte megkülönböztethe- tetlenül szétválaszthatatlan, mi az, amit az írói képzelet te­remt, s mi, amit az etnikai valóságból minden cizelláció nélkül, a maga „naturalitásá- ban” ment át történetébe Stancu. i A mű magyar tévéjáték­változata Semsei Jenő fordítá­sában és műfaji alkalmazásá­ban rendkívül igényes vál­lalkozás és megvalósulás. Eb­ben az összegezésben jelentős része van a ragyogó színész­együttesnek is, melyet Bozó László rendező olyanokból vá­logatott, akiknek különleges érzékenységük és benső hal­lásuk van az ilyen jellegű feladatokra. A szerepekkel va­ló azonosulás oly hibátlan pro­duktumainak lehettünk tanúi ezúttal, hogy a színészi arcélek szinte egészen eltűntek elő­lünk. Szénási Ernő, Szemes Mari, Tomanek Nándor, Hor­váth Sándor, Tarsoly Ele­mér, Berek Kati, Gumik Ilo­na, Jobbig Gabi, Földi Teri ne­véhez fűződik elsősorban egy - egy döbbenetes pillanat, egy- egy megrendítően szép jele­netsor, egy-egy szorongató mélységű lírai kitárulkozás. Barna Tibor Opera az MMK-ban Tízéves a Kubai Tudományos Akadémia A Kubai Tudományos Aka­démia egy évtized alatt jelen­tékeny munkát végzett az or­szág természeti erőforrásai­nak, társadalmi tényezőinek tanulmányozása, a magas kép­zettségű hazai káderek okta­tása terén, mint ezt a Gran- ma cimű újságnak adott In­terjújában az akadémia elnö­kié, Antonio Nunez Jimenez, a tudományos központ meg­alapításának 10. évfordulója alkalmából kijelentette. Míg a forradalom utáni első évek­ben például az országban egyetlen meteorológiai szak­ember sem volt, jelenleg szá­muk több mint 250. Az aka­démia tudományos kutató­központjaiban több mint 1600 tudományos dolgozó tökéle­tesíti ismereteit Jelenleg, mint a Kubai Tu­dományos Akadémia elnöke megállapította, a kubai tudó­sok tevékenyen vesznek részt a népgazdaság különböző ágai számára szánt állami tervek kidolgozásában. Antonio Nunez Jimenez hangsúlyozta a szocialista or­szágok tudósainak fontos sze­repét a nemzeti tudományos káderek képzésében, s megál­lapította, hogy a Kubai Tu­dományos Akadémiának a szocialista baráti közösség or­szágai tudományos szerveihez fűződő kapcsolatai egyre bő­vülnek és erősödnek. A mai naptól három estén át Nicolai: a Windsori víg nők című háromfelvonásos vígoperáját adja elő a Salgó­tarjáni József Attila Megyei Művelődési Központ színház- termében a debreceni Csoko­A szokásos sikerrel dicse­kedhet Garabuczy Ágnes fes­tőművész kiállítása a balassa­gyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központ Horváth Endre Galériájában, amelyet nemrégiben nyitott meg Xan- tus Zoltán, a fővárosi IX. ke­Érdekes kezdeményezésre kerül sor március 22-én dé­lután négy órakor a Kohász Művelődési Központ nagyter­mében, amikor a salgótarjáni szimfonikus zenekar és a me­gyei művelődési központ ka­marakórusa ad hangversenyt Ä ritkán játszott opera zenéje kedves közvetlenséggel kelti életre Shakespeare szeretetre­méltó figuráit. Jókedv, humor és komikum csillan elő Mo- senthal szövegére készült par­titúrából. Az előadások este hét órakor kezdődnek. rületi tanács népművelési osz­tályvezetője A kiállítás képei iránt igen nagy az érdeklő­dés, a galéria március 28-ig fogadja a látogatókat. A fes­tőművésznő egyik legszebb műve „A város kapuja”. a szocialista brigádoknak és a szakmunkástanulóknak. Első ízben rendeznek szimfonikus hangversenyt munkásközön­ségnek, mégpedig bernsteini stílusban, ugyanis az előadás­ra kerülő műsorszámokat Ró­na Frigyes karnagy magyará­zata kíséri. nai Színház operatársulata. Garabuczy Ágnes kiállítása Hangverseny a munkásoknak Emléktáblát avattak Mizseríán Zászlódíszbe öltözött vasár­nap délelőtt Miziserfa főutcá­ja. Nagy volt a sürgés-forgás, ünnepi eseményre készült a falu. Ekkor avatták fel a Ho­ván József emlékét megörökí­tő emléktáblát szülőházának falén. Munkásőr, Ifjú gárdista és úttörő állt díszőrséget a tábla előtt, amikor az ünnepség megkezdődött. Ott volt Skoda Ferenc, a KISZ megyei bi­zottságának első titkára, és Marczinek István, a Hazafias Népfront megyei bizottságá­nak titkára. Eljöttek az ava­tásra Hován József hozzátar­tozói, húgai is. A Himnusz után Dániel László, a KISZ salgótarjáni járási bizottságának titkára nyitotta meg az' ünnepséget. Ezt követően felmutatták azt a díszes zászlót, amelyet a homokterenyei fehérneműgyár dolgozói készítettek a KISZ 15 éves jubileuma tiszteletére. A KISZ kazán csúcsvezetősé­gé és a környező községek alapszervezeti képviselői sza­lagokat kötöttek a zászlóra, amely ezután ott lesz minde­nütt a salgótarjáni járásban, ahol a három forradalmi ta­vaszra emlékeznek. Hován József munkásságá­ról, érdemeiről Skoda Ferenc szólt. Hován József az illega­litásban teyékenykedő KMP baglyasaljai alapszervezeté­nek volt tagja. Már 1924-ben párbsejttitkári teendőket látott el. Együtt dolgozott Furák Andrással és Furák Terézzel. tőlük szerzett illegális sajtó­termékeket. Jelentős feladatot vállalt az ifjúsági mozgalom szervezésé­ben. Kapcsolatokat létesített Lovász Józseffel, Oczel János­sal és Pólyák Jánossal, együtt szervezték és irányították a salgótarjáni iparmedence if­júsági mozgalmát. 1930 feb­ruárjában Pothomik József­fel együtt, mint nógrádi kül­dött részt vett a Moszkva melletti Aprilovkában meg­tartott II. pártkongresszuson. A KIMSZ munkájának fő szervezőjévé vált. Nagy fele­lősséggel látta el a KIMSZ megyei titkári funkcióját mindaddig, míg ezt a felada­tot Lovász Józsefnek át nem adta. Az 1930-as évek elején a párt segítségével került a Szovjetunióba, 1938-ig levele­zett édesanyjával és rokonai­val, azóta nincs hír róla. — Meghajtjuk a kegyelet, az elismerés és a hála zász­laját Hován József és mun­kásmozgalmunk, illegalitásban dolgozó pártunk harcosai előtt. Emlékezünk rájuk és megfogadjuk, hogy harcukat folytatjuk, azt az eszmét, melyért ők éltek ápoljuk, gazdagítjuk — fejezte be sza­vait a KISZ megyei bizottsá­gának első titkára. A KISZ és a Hazafias Nép­front nevében koszorúkat he­lyeztek el a szép mívű em­léktábla alá. A táblán ez ol­vasható: „E házban született Hován József (1907—1938), a KIMSZ megyei titkára.”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom