Nógrád. 1972. március (28. évfolyam. 51-77. szám)

1972-03-21 / 68. szám

Kiegészítik

az új nyugdíjrendolkezéseket

It 10 óránál többel ti lehet

Vélemények, kívánságok, tervek

A január 1-én életbelépett kormányrendelet anyagilag a korábbinál kedvezőbbé tette a nyugdíjjogosult dolgozók és a nyugdíjasok foglalkoztatását. Sokain azonban még nem tudták teljes egészében áttekinteni e rendelkezés összefüggéseit, a nyugdíjasok egy 6zűk rétegét pedig nem érintette egyértelműen kedvezően az új intézkedés. Ékért Nagy Imre munkaügyi miniszter helyettes az MTI munkatársának fölkérésére nyilatkozott a rendelkezés összefüggéseiről, lényegéről és bizonyos kiegészítéséről.

— Az említett rendelet — mondotta — sok tekintetben javít az érdekeltek, a nyugdíjasok helyzeten. Az a dolgozó, aki mái- nyugdíjjogosultságot szerzett, az eddigiekhez hasonlóan a nyugdíj igénybevétele nélkül tovább dolgozhat. E továbbdolgozás éveire megkapja az általános szabály szerint járó nyugdíjkiegészítést, amely a törzsnyugdíj 1 százaléka évenként. Az új rendelkezés alapján ennek az összegnek évenkénti 7—7 százaléka jár a fizikai munkakörben dolgozóknak, a más területen foglalkoztatottak eddig évi 3—3 százalékot kapnak ösztönző nyugdíj pótlókként. Az a fizikai munkás, aki 25 éven át dolgozott, a nyugdíjkorhatár elérésekor — ha nyugdíjazását kéri — átlag- keresetének 62,5 százalékát kapja meg nyugdíjként. Ha viszont nem megy nyugdíjba, hanem öt évvel tovább dolgozik, akkor nyugdíja az átlag- kereset 88 százalékára emelkedik. Természetesen e számításnál nem lehet automatikusan összeadni á százalékot, hiszen más viszonyítási alapról van sző.

— Az új szabályok a nyugdíjasak foglalkoztatását nem a nyugdíjas keresetében, hanem a foglalkoztatás időtartalmában korlátozzák.' Általában évi 840 órás — négyhavi — foglalkoztatási keretet állapított meg azok számára, akik nyugdíjuk folyósításával egy ■ időben munkát vállalnak. Ez a megoldás a munkakör szerint járó bértétel alapján általában minden nyugdíjasnak egyenlő időtartamban teszi lehetővé, hogy nyugdíjasként munkát vállaljon. Tehát a nyugdíjas egy év alatt a 840 órás munkával annyit kereshet, mint amennyit az adott munkakörre vonatkozó órabérek és egyéb bértételek lehetővé tesznek. Ezzel megszűnt az a korábbi indokolatlan feszültség, amely szerint a szakképzetlen, vagy a magasain kvalifikált dolgozó is évente csak 6000 forintot kereshetett.

— Az új rendelkezésnek széleskörűen megnyilvánuló kedvező hatásával egy időben — mint ahogyan több érintett szóvá tette —, egy szűkebb körű nyugdíjas réteget hátrányosan érintett az intézkedés néhány vonása. Ez a hátrányos helyzet abból fakad, hogy az évi 840 órás foglalkoztatásban csak a hét forintnál magasabb órabérű munkakörökben érhető el az évi 6000 forintos kereset. Ezáltal egyes alacsony bértételű

Kétszer annyi export

' A salgótarjáni síküveggyár legfontosabb külföldi megrendelői közé tartozik az Eigye- sült Államok, Olaszország és a Német Demokratikus Köztársaság. A tőkésexport tavaly csaknem hatszázezer dollár értékben meghaladja a másfél millió négyzetméter síküveget. A szocialista piacra majdnem háromszázezer négyzetméter síküveget szállított a gyár. Ebben az évben tovább növekszik az export. Az ebből származó árbevétel a tavalyi negyvenegymillió forintról több mint kétszeresére, nyolcvanhétmillió forintra nőtt. A gyár termékei közül leggyorsabban az edzettüveg gyártása emelkedik, a terv négyszázezer négyzetméter, a tavalyi meny- nyiségnek mintegy másfél- szerese.

Nem kell komolyan venni

A jó ügy érdekében egy tisztességes állampolgár, ugye. semmitől sem riad vissza?

Még attól sem, hogy két hónap használat után visszavigye a csizmáját a cipőboltba, ahol vásárolta, ha egyszer le akar válni a talpa.

Mit számít, hogy az üzletben vásárló tömeg letapossa a lábát, hogy az eladók esetleg fölnyársalják a tekintetükkel, hogy a pénztár fölött, a falon tábla fogadja, rajta a figyelmeztetés: „A vevőreklamációk intézését az üzletvezető intézi!”, de az üzletvezető sehol nem található, ácsoroghat, ki tudja meddig, ha egyáltalán futja az idejéből és a türelméből.

Aztán előkerül a főnök, két ujjal csippenti a kezébe a csizmát, mintha var ángy osbékához nyúlna. Szigorúan összehúzva a szemét, vizsgálgatja a „corpus delik- ti”-t, a bűnjelet. Az izgalom a tetőfokára hág. Most dől el a vásárló sorsa. Végül, a fogai között szűrve a szavakat, megfellebbezhetetlenül kijelenti:

— Sajnos, ezt nem tudjuk visszavenni, asszonyom.

— De hiszen válik a talpa — méltatlankodik a vevő. — És a sarka is mozog!

— Hát, már ez is valami? — torkolja le az üzletvezető. — Ez magának mozog? — rángatja meg a sarkat, hogy majdnem a kezeben marad. — Az életben le nem esik. Látta volna azt a fórficipöt, amit szatyorban hoztak vissza. Az igen. Ügy szétment, hogy azt se lehetett tudni, melyik darab hova tartozik. Rá se lehetett ismerni.

Közben óvatosan és titokban megnyálazza a sarkat, hogy legalább addig egyben maradjon a csizma, amíg a kezében tartja.

A póruljárt vevő bosszankodva kitámolyog az üzletből. Az öngyilkosság gondolatit forgatja a fejében, az utcán nekimegy az embereknek, a hivatalban összeke,ve- ri az aktákat és otthon elfelejt visszaköszönni a házmesternek. A szomszédasszony alig bírja kiszedni belőle, mi történt?

— Csak ez a baj? — kérdi nevetve.

Egy rántás a cipötalpon, kalapácsütések a sarokra, röpke beavatkozás a vésővel, máris lóg a talp, mint egy agyonhajszolt állat nyelve. Ingaóra módjára, pókhálószálon himbálódzik a sarok. Csak éppen nem ketyeg.

— Természetesen, kicseréljük — bólint a főnök.

Ezután ne is szidja nekem senki a cipőipart. Ha így

vesszük, akkor egyenesen örvendetes, hogy egyik-másik lábbeli magától szétmegy. Ha egyszer rossz, legyen egészen rossz. Legalább nem kényszerül senki ilyen csúnya, és a vásárlóhoz mindenképpen biéltatlan cselekedetre. Nem igaz?

Berkenyéi emberek között

munkakörökben — őrök, portások, takarítók stb. — foglalkoztatott dolgozók nem minden esetben kereshetik meg ezt a bizonyos évi 6000 forintot.

— A beérkezett panaszok alapján a Munkaügyi Minisztérium a SZOT-tál együtt megvizsgálta a sérelmek orvoslásának lehetőségét. így azt ajánljuk a vállalatoknak, a szövetkezeteknek, a szakszervezeti bizottságoknak, hogy vizsgálják felül a foglalkoztatott nyugdíjas dolgozók számára megállapított béreket és érvényesítsék az egyenlő munkáiért egyenlő bér elvét, mert ennek most már nincs semmi korlátozó akadálya. E rendelkezés után is előfordulhat azonban, hogy az órabér nem haladja meg egyes munkakörökben a 7 forintot, s továbbra sincs lehetőség az évi 0000 forintos kereset elérésére. Ennek alapján — elismerve a panaszosok jogos felvetését — a Munkaügyi Minisztérium a SZOT-tal egyetértésben elhatározta, hogy kiegészíti az új rendelkezéseket. A tervezett intézkedés lényege, hogy a nyugdíjasok a rendelkezésben megállapított 840 órás foglalkoztatási időkeretet mindaddig túlléphetik, amíg éves keresetük meg nem haladja a 6000 forintot. Ez a jogszabály- kiegészítés a közeljövőben már megjelenik.

— A nyugdíjasok foglalkoztatását szobályozó új rendelkezések egyéhkónt is különösen nagy figyelmet fordítanak az alacsony nyugdíjjal rendelkezők szociális helyzetének javítására. Ezért a havi 700 forinttal, vagy ennél kisebb nyugdíjjal rendelkezők foglalkoztatását a rendelllcezés sem időkeretben, sem keresetben nem korlátozza. Egészségi állapotuknak megfelelően teháj; akár egész évben dolgozhatnak anélkül, hogy nyugdíjuk folyósítása korlátozás alá esne.

— Az elmondottak szerint azt ajánljuk a nyugdíjra jogosult dolgozóknak, hogy döntésük előtt mérlegeljék, hogy számukra melyik ' foglal- koztaitásii forma a legkedvezőbb: a nyugdíj igénybevétele nélkül tovább dolgozni, annak tudatában, hogy a nyugdíj fokozottabb mértékben emelkedik, vagy pedig igénybe venni a nyugdíjat és emellett; a rendelkezés szabályain belül munkát vállalni.

Amikor a lejtős úton — ami egyébként eléggé elhanyagolt — Berkenye felé közeledtem, egy valahol hallott mondás jutott eszembe. Ügy szól: ha egy városról vagy községről sokat akar hallani az ember, akkor vagy a korzót, vagy a piacot, vagy pedig a község üzletét keresse fel. Ezeken a helyeken fordulnak meg a város, a falu lakói, s itt mintha kötetlenebbül mondanák el véleményüket. Én is ennél a mondásnál kötöttem ki, s választottam a beszélgetés színhelyéül a berkenyéi vegyesboltot.

A boltba egymás után jönnek a vásárlók. Kelemen Jó- zsefné háztartásbeli az első beszélgetőpartnerem. Szinte be sem kell mutatkozni, a kérdésre azonnal pergőén válaszol:

— A boltvezető mindig vidám. Ebben az üzletben, minden van. Ha meg nincs, akkor Kovács elvtárs mindent megmagyaráz. Hiányérzéssel nem távozunk az üzletből.

Néhány percre üres marad

a helyiség. Sikerült szót váltani a bolt vezetőjével, Kovács Bélával is, aki már a

16. évet tapossa ebben a községben.

— Igaz is, meg nem is, amit Kelemen néni mond. Kicsi ez a bolt. A község lakossága mintegy 600 fő. Tavaly 2,1 millió forint forgalmat bonyolítottunk le. Az árukészletünk 240 ezer forint. Az összetétele rendkívül vegyes. Élelmiszer, vegyi, vas-, üvegáru, RAVILL- cikkek, papír és textil, soroljam tovább? Mintegy ezerféle cikket tárolunk és árusítunk a faluban.

Hirtelen kisebb csoport érkezik az üzletbe. Fiatalok, valamennyien lányok. Zsivajuk szinte megtölti a vegyesboltot. Reich Mária 15 éves. Vácott, az Izzóban dolgozik. ö kezdi a beszélgetést:

— Nekünk, fiataloknak, nincs szórakozási lehetőségünk. Nincs presszónk, kicsi a mozi, így inkább talán házibulikat rendezünk legszívesebben.

Kaszás Margit ugyancsak Vácott dolgozik. Bauer Mária Vácott fodrász. Mária mondja:

— Leginkább este és vasárnap vagyunk itthon. A vasárnapi szórakozás? Kijárunk a berkenyéi állomásra. Megnézzük, ki jön a faluba, és ki utazik el Innét. Igaz, van ifjúsági klubunk, de kicsi és sokan vagyunk hozzá fiatalok.

— Egy nagyobb KÍSZ-he- lyiség kellene és tánclehetőség biztosítása. Az idősebbek és a fiatalok is szórakozni szeretnének — veszi vissza a szót Reich Mária, akiről közben kiderül az is, hogy a KISZ-alapszervezet vezetőségi tagja. — Mozi ugyan van, de csak egyszer vetít hetenként. Kicsi. Sokszor a fiúk az ujjúkat a vetítőgép elé teszik, mit láthatunk akkor a vetítővásznon? Nem a fiúk kezeire vagyunk kíváncsiak.

Még inkább feloldódik a beszélgetés. Virsinger Erzsébet VIII. osztályos tanuló is bekapcsolódik a társalgásba:

— Van könyvtárunk, de

rendszerezni kellene a nyitva tartást, illetve a kölcsönzést ... Aztán legyen nyáron fagylalt. Úgy tudom, van gép, csak nem működik. Ez is kellene a fiatalságnak. És kellene egy zenegép.

A tervekről is szót váltok a lányokkal. Hiszen fiatalok, 14—16 évesek.

Virsinger Erzsébet: szeretem a gyerekeket, ezért csecsemőgondozó szeretnék lenni. Aztán férjhez menni, családot alapítani.

Majer Mária: fodrász maradok, itthon szeretnék dolgozni és férjhez menni.

Kaszás Margit: gépkezelő vagyok, továbbra is dolgozni szeretnék.

Reich Mária: pénzt keresni, dolgozni és férjhez menni.

Hallják a beszélgetést töb- í ben, az idősebbek közül is. Először Kovács Béla, az üzletvezető szól közbe:

— Január második felében indult meg újra a mozi. Igaz, kicsi, alig 70 szék van benne. De szeretnénk pótolni a korábbi kiesést.

Grausman Antalné 75 éves idős asszony így summázza véleményét.

— Valóban nincs hol szőj rakozniuk a fiataloknak. Igaz, a mi időnkben sem volt.

— Ma már nagyobbak az igények — szól közbe Smith Antal, a paszománygyár dolgozója.

— Azért nem úgy van minJ den — tiltakozik a boltvezető —, ahogy a fiatalok mondják. Igaz, alig mérhető a kultúrélet. De mégiscsak van mozi, könyvtár, van egy német ajkú vegyeskórusunk. Még ebben a hónapban a kórus Budapesten is szerepel. A 140 házból 110-ben tévé van. Rádió minden házban. öreg község, de egyik leggazdagabb ezen a környéken. Gondolunk a fiatalok sportköri foglalkoztatására is. Valami megindult ebben a faluban.

Találkoztam Szalai Zoltánnal, a csúcsvezetőség párttitkárával is. Abban igaza van, hogy 1969-ben, amikor a két község termelőszövetkezete egyesült, főképpen a berkenyeiek nem vették szívesen a változást. A nógrádiak szlovák, a berkenyeiek német ajkúak. Ma viszont már jó az együttműködés. A termelőszövetkezet támogatja a berkenyeiek elképzeléseit. Legutóbb, a vegyeskórus működéséhez adtak ezerötszáa forintot. A klubba lemezjátszót, új televíziót és bútor® vásároltak. Igaz, sok a ki-’ járó, főképpen a fiatalok közül, de a megélhetés mindenki számára biztosított. Ezí igazolja az a tizenkét személygépkocsi is, amit a közJ ségben számlálhatunk. Közömbösek a berkenyéi emberek? — ez is felvetődik aj beszélgetés során. Van egy] követel és egy tartozik oldal az életben. A berkenyéi» eknek ezt is figyelembe keld lene venniük. Valahogy úgyj hogy a mérleg egyensúlyba kerüljön.

— Berkenye jó úton haladj Ha a község lakossága ösz- szefog, saját erőből, társadalmi munkával sok mindent megvalósíthatunk a községben. A tervek szépek, reális elképzelések. A tetteken a sor — így fogalmazott Szalai Zoltán csúcstitkár.

Somogyvári László

A gépjavítók brigádvezetője

Zachar Lászlót keresik? Éppen kiment az egyik nagy gcppel a mezőre. Jön az hamarosan csak kipróbálják, beállítják a gépet. Tessék megvárni — mondta az egyik brigádtag Szirákon az állami gazdaság gépműhelyében. Az udvaron gépek mellett szorgoskodó emberek. Nincs közöttük ráérős, legalábbis ez az első benyomása az embernek.

— Korán jött a tavasz, mindenre előbb van szükség, mint ahogy a karbantartási tervben szerepelt — mondja azután az időközben megérkezett brigádvezető. Ezért hát a nagy sietség.

A kétszeres aranyjelvényes gépjavító szocialista brigád dolgozik itt. Vezetőjüket, Zachar Lászlót a szocialista brigádok májusi kongresszusára küldöttként választották. Rászolgált erre a tisztességre. Életútja jó példa a többieknek.

— Asztalosként kezdtem, de mégis traktorosnak jöttem 13 éve az állami gazdasághoz. Tanfolyamokat végeztem, majd mezőgazdasági gépszerelő iskolát Örkényben. Ezután levelező úton Salgótarjánban elvégeztem a gépipari technikumot. Így lettem én traktorosból végül is a gépműhely vezetője.

— Egy brigád az egész. Alig vagyunk húszán és sok a gép. A kombájnokkal együtt 47 erőgépünk van, hozzájuk nagyon sokféle munkagép, ezenkívül 17 gépkocsi és még motorkerékpárok is. Ezek rendszeres javítása, karbantartása a mi feladatunk. Rend van és ahogy a gazdaság érdeke kívánja, úgy ütemezzük a munkát — mondja a brigádvezető.

— Szerény ember és jó vezető. Ez a véleményem Zachar Lászlóról — mondta a főmérnök, a közvetlen felettes és egyben a brigád pat- ronálója, majd így folytatta. — Jó itt a fegyelem. Van öntudat. Ezek az emberek önmaguktól is tudják, hogy mikor kell hajtani. Most is például előbb jött a tavasz, a gépjavítási ütemtervet alaposan le kellett szűkíteni. Kevesen vannak, de meg lesz minden amikorra kell.

— Délután 3 órakor mindig megbeszélést, eligazítást tartunk. Ekkor már ismerjük a másnapi igényt, hova, milyen gép kell. Az előkészületeket megtesszük és másnap reggel nincs gond. Akkor csak a napi munkaelosztást végezzük — magyarázza a brigádvezető.

A javítás folyamatos. A tavaszra szükséges gépeket már kijavították, sőt ahogy mondták, még egyéb mellékmunkákat is végeztek. Munka nélkül persze eddig még soha nem maradtak, hisz’ rengeteg a tennivaló. Valameny- nyi nagyobb mezőgazdasági feladat előtt megtárgyalják a teendőket. Amikor befejeződik egy-egy kampány, a tapasztalatokat is közösen értékelik. Ez mindig ad valami újat a jövőre vonatkozólag. Nemcsak szakmai, hanem kül- és belpolitikai kérdésekről is tárgyalnak a brigádtanácskozásokon. Elmarasztalásról nem szól a krónika, mert nem fordult elő olyan fegyelemsértés, hogy erre szükség lett volna.

A határ lassan benépesedik, gépek zajától lesz hangos. Messze ellátni a gépműhelytől, egészen a szomszédos domboldalakon dolgozó gépekig. Zachar László gyakran a tájat kémleli. Mennek-e a gépek, nincs-e valami baj ? Hogy ne legyen, ezt kell az ő brigádjának jó munkával biztosítania. Fddig még általában mindig sikerült és ebben van érdeme a brigádvezetőnek.

Bodó János

NÓGRÁD — 1972. március 21., kedd fi