Nógrád. 1972. február (28. évfolyam. 26-50. szám)

1972-02-13 / 37. szám

< sielE&ül SeámogaViuic <a KSIff hétpontos Az Indokínai népek bé­kéjével és függetlenségével foglalkozó versailles-i világ­konferencia delegátusai szom­baton négy bizottságban foly­tatták tanácskozásukat. A magyar küldöttség tagjai va­lamennyi bizottság munkájá­ban részt vettek. Dr. Beresztóczy Miklós, az országgyűlés alelnöke, címze­tes prépost, az Országos Bé­ketanács Katolikus Bizottsá­gának főtitkára, a magyar küldöttség vezetője a politi­kai bizottságban mondott be­szédet. Rámutatott arra, hogy Nixon elnök nyolcpontos ter­ve voltaképpen fondorlatos támadás a béke lehetőségei, a háború befejezése ellen. A továbbiakban hangsúlyoz­ta, hogy az indokínai békét csakis azoknak a feltételeknek az alapján lehet helyreállíta­ni, amelyeket maguk az in­dokínaiak dolgoztait ki, s a békeharcosoknak minden erő­vel ki kell állniuk a DIFK hétpontos béketerve és an­nak két alapvető követelése mellett. Ezek teljesítése meg­teremtené az alapot a többi indokínai ország helyzetének rendezéséhez is. „A magyar békemozgalom az első perctől kezdve támo­gatta az indokínai népek igaz ügyét. Barátaink és testvére­ink ők Vietnam, Laosz és Kambodzsa hős népei, s har­cuk az egyetemes szabadság­szerető emberiség harca az embertelenség ellen. Még vi­lágosan emlékszünk az 1950- ben tartott stockholmi kon­ferenciára, amikor egy em­berként álltunk ki a koreai háború megszüntetéséért, és felhívásunkra megmozdult a világ. S ez — a stockholmi konferencia — akkor nagy­mértékben hozzájárult a ko­reai háború befejezéséhez. Szerény részvételünkkel itt Versaiiles-ban is hozzá Jtell járulnunk ennek az új, s egy­ben oly régóta folyó háború­nak a befejezéséhez is.” Kiss Károly, a Szakszerve­zetek Országos Tanácsának, és az Országos Béketanács­nak az alelnöke felszólalásá­ban a töbhi között hangsú­lyozta: „három és fél millió szervezett magyar dolgozó megbízásából kijelenthetjük: a magyar dolgozók fenntartás nélkül visszautasítják a Ni- xon-féle csomagtervet, amely lényegében az agresszió, a be­avatkozás, az elnyomás lega­lizálására, tartóssá, örökössé tételére irányul. A magyar dolgozóik ugyanakkor fenntar­tás nélkül támogatják a DIFK hétpontos rendezési ja­vaslatát, valamint a DIFK képviselőinek a párizsi kon­ferencián két hete tett újabb békekezdeményezését”. A magyar béke- és szoli­daritási mozgalom — folytat­ta Kiss Károly — társadalmi hozzájárulással eddig csak­nem hétmillió dollár segítség­ben és támogatásban részesí­tette az indokínai népeket. Ehhez az összeghez a magyar szakszervezetek is tekintélyes hányaddal járultak hozzá. A magyar dolgozók felajánlják cselekvő szolgálataikat a vi­etnami, laoszi és kambodzsai népek harcának támogatására. Minden olyan akcióban részt vesznek, amely hozzájárul Igazságos követeléseik megva­lósításához, ügyük végső győ­zelméhez. Georges Marchais, a Fran­cia Kommunista Pért főtit­kárhelyettese a politikai bi­zottságban felszólalva üdvö­zölte a világtalálkozó résztve­vőit a francia kommunisták nevében. Az indokínai háború új technikai vonatkozásaival foglalkozó bizottságban Mai Lam, a VDK békebizottságá­nak tagja rámutatott arra, hogy az amerikai agresszorok, ha csökkentik is szárazföldi csapataik létszámát Vietnam­ban, egyre gyilkosabb ütem­ben. fokozzák a légierő fel- használását, bombatámadásaik kifejezetten a lakosság meg­tizedelésére irányulnak, ag­ressziód háborújuk egyre in­kább a népgyilkos háború jel­legét ölti Dr. Pál Lénárd Kossuth-dí- jas akadémikus, a Központi Fizikai Kutató Intézet igaz­gatója, az Országos Béketa- nécs tagja felszólaláséban hangsúlyozta: nem férhet két­ség ahhoz, hogy a békés viet­nami lakosok ezrei és tízezrei pusztulnak el azért, mert az amerikai hadigépezet a viet­nami harctéren próbálja ki a katonai célokat szolgáló ku­tatás eredményeit. Kegyetlen irónia ez a ' tudománnyal szemben! Például a növény­védő szerek nagy szolgálatot tehetnek a mezőgazdaságnak, de hátborzongató merénylet az emberiséggel szemben az, amikor vegyszereket erdők ki­irtására használnak fel, hogy a bombák jobban pusztíthas­sák a békés lakosságot és a szabadságukért küzdő hazafia­kat. Az akcióbizottságban Se­bestyén Nándorné, az Orszá­gos Béketanács főtitkára rá­mutatott az egész világon mind nagyobb mértékben ki­bontakozó békeakciók jelen­tőségére, s hangsúlyozta, hogy az európai szocialista országok népei szíwel-lélekkel részt vesznek a nemzetközi szoli­daritási akciókban. Makoldi Mlhályné Kossuth- díjas pedagógus, a Magyar Nők Országos Tanácsának al­elnöke a világtalálkozó részt­vevőit arról tájékoztatta, hogy a magyar nők hogyan vesz­nek részt a nemzetközi szoli­daritási mozgalomban. Az indokínai háború gazda­sági vonatozásaival foglal­kozó bizottságban dr. Kende István, az Országos Béketa­nács elnökségének tagja rész­letesen elemezte, hogy az in­dokínai háború milyen rend­kívül káros hatást fejt ki a vietnami, az amerikai és az egész nemzetközi gazdasági helyzetre. (MTI) Továbbra is kitartanak a% angol bányássok ’„HeatH legsötétebb órája”. (.Kialszanak a fények, fellán­gol a düh!” „A helyzet még sötétebb!” — ilyen szalagcí­mek alatt számol be az angol sajtó a kormány Intézkedé­seiről. amelyekkel le akarja győzni az öt hete sztrájkoló bányászokat. Hétfőtől kezdve az üzemek az eddig használt villanyáram 50 százalékát kapják és ez csak egy része a szigorú takarékossági intézke­déseknek. A brit gyárak több ezer munkást függesztenek fel ál­lásától. Ezzel a kormány gondosan számolt. é6 abban reménykedik, hogy a közvéle­ményt a 280 OOü bányász el­len fordíthatja. A British Steel Corporation 6000, a Triumph és Jaguár autógyár 3000—3000 munkást nem fog­lalkoztat a jövő héttől kezd­ve. A Ford-művek félgőzzel termel és — mint a BBC kommentátora mondotta szombaton reggel — ez még csak a jéghegy csúcsa: a töb­bi a felszín alatt van. A közvélemény változatla­nul a bányászok pártján, a kormánnyal szemben foglal állást. Az Evening Standard statisztikáia szerint a bá­nyászsztrájk heteiben a Heath­kormány népszerűsége csök­kent Edward Heath miniszterel­nök a jól bevált recept sze­rint megint a bányászokat tüntette fel felelősnek. Pénte­ken este Liverpoolban kon­zervatív hallgatóság előtt azt kívánta a bányászoktól, az ed­dig kínált feltételekkel ve­gyék fel a munkát. Amikor Heath elhagyta az épületet, tüntetők lángoló fáklyákat dobáltak felé. A munkáspárti vezetés úgy ítéli meg. hogy a kormány eltaktikázta magát: olyan so­káig erősítgette, hogv milyen nagy tartalékokkal rendelke­zik, hogy a szigorítások pá­nikszerű döntésnek hatottak. A Iabouristák. akik a törté­nelem folyamán soha nem szavaztak a parlamentben szükségállapot-rendelet ellen, most hétfőn a kormány ellen fordulnak — közölték hivata­losan. John Davies kereskedelem- és iparügyi csúc&miniszter pénteken éjjel a BBC képer­nyőjén 10—14 napra becsülte azt az átmeneti időszakot, amelynek végeztével valóban csak a legszükségesebb áram­mennyiséget tudják adni az erőművek. Jelenleg is ada­golják a villanyáramot. Pén­teken este és szombaton a reggeli félhományban Dél- London. Greenwich és a City maradt áram nélkül. A kormány vizsgáló bizott­ságot nevezett ki. hogy fel­mérje a szakszervezet bér­emelési igényeit, és ajánláso­kat tegyen. A bizottság elnö­ke Lord Wilberforce lett. aki az 1969—1970-es erőművi sztrájkban közvetített, a mun­kások csekély örömére. A bi­zottság hétfőn lát munkához. A bányászszakszervezet szó­vivője az MTI tudósítójának adott nyilatkozatában közöl­te. hogy a szakszervezet nem zárkózik el a tárgyalásoktól. Hajlandó tanúvallomást tenni a bizottság előtt, de nem kö­telezi magát arra. hogy elfo­gadja a bizottság aiánlásait — mondotta a szóvivő. (MTI) így látja a hetet hírmagyarázónk, GÁRDOS MIKLÓS Tudathasadásos kettősség Nixonnál AZ ELMÚLT MET világpo­litikai eseményei és megnyi­latkozásai között nemcsak ter­jedelme miatt — nem keve­sebb, mint 94 000 szól —- em­líteném elsőnek Nixon elnök évi külpolitikai üzenetét. Van ennek az igen terjedelmes okmánynak néhány olyan részlete, amely éppen a hét más nagy nemzetközi esemé­nyeivel összevetve mutatja meg a Fehér Ház lakójának fölöttébb ellentmondásos, sok­szor a valóságtól is szívesen elrugaszkodó külpolitikai né­zetrendszerét. Nixon bizonyos Önteltséggel szögezte le üzene­tében, hogy „Vietnam többé nem vonja el figyelmünket a globális diplomácia alapvető kérdéseiről”, s a kilencven- négyezer szóból jó néhány ezret annak bizonyítására fordított, hogy „az USA mindent elkö­vet a tárgyalásos rendezés ér­dekében”. Ugyanakkor, szinte a Nixon-üzenet első kommen­tárjaként tudta meg a világ, hogy az Egyesült Államok kormánya nyomást gyakorolt Párizsra: azt szerette volna elérni, hogy a francia kor­mány tiltsa be az amerikaiak indokínai háborúja ellen fel­lépni szándékozó, hetvenöt or­szág békemozgalmi és más haladó erőinek fórumot nyúj­tó, pénteken megkezdődött versailles-i világértekezletet S éppen a versailles-i világér­tekezletet használja fel a be- tiltási kísérletnél kudarcot szenvedett amerikai politika a párizsi, Kiéber sugárúti tár­gyalások szabótálására is: a „tárgyalásos rendezés” állitó- iagos hívei. Nixon képviselői nem jelennek meg a tárgya­lóteremben. .. BŐSÉGESEN VAN ellent­mondás a Nixon-üzenetben más világpolitikai kérdéseket illetően is. Az elnöknek ez a sorrendben, harmadik ilyen viszonylagos teljességű kül­politikai összefoglalója, erőtel­jesen különbözik az' előző kettőtől, például Kína megíté­lésében. Tavaly és tavalyelőtt az elnöki üzenet éles Kína- ellenes megfogalmazásokat tartalmazott; az idén a leg­gondosabb kutatással sem lel­hető egyetlen, Pekinget akár a legenyhébb formában is bí­ráló szó. Sőt, az elnöki meg­nyilatkozás azt fejtegeti, hogy „két évtized elszigetelt­sége és ellenségeskedése után megnyílhat az út az Egyesült Államok és Kína közeledése előtt”. S ugyanez az üzenet amikor megállapítja, hogy mindaz, ami történt és történ­ni fog Peking és Washington között, „az fájdalmas Tajvan számára”, tíz nappal a pekin­gi út előtt mégis kijelenti: „az USA fenn fogja tartani vé­delmi kötelezettségeit”, ame­lyet a csangkajsekista rezsim­nek nyújtott. Egyiptom fontolóra veszi a fe«yvermentesítést Egyiptom pénteken értésre adta, hogy hajlandó fontolóra venni a Sinai-félsziget fegy­vermentesítését. A Reuter, az AP és az AFP hírügynökségek egybehang­zóan idéznek egy magas állású egyiptomi diplomatát, aki ki­jelentette: ha Izrael kötele­zettséget vállal arra, hogy hat hónapon belül visszavonul 1967-es határaira, Egyiptom nem ragaszkodik althoz, hogy hadereje átkeljen a Szuezi­csatorna keleti partjára. Hoz­zátette, hogy országa olyan megállapodást pártfogol, amelynek értelmében megfe­lelő nagyságú egyiptomi had­erő állomásozhat a Szuezi- csatorna mentén a Sinai-féi- sziget esetleges visszafoglalá­sának elhárítására. Egyiptom biztosítékokat kíván arra. hogy Izrael nem tér vissza a Sinai-félszigetre, viszonzás­ként pedig megígéri, hogy az egyiptomi haderő nem vonul be a Negev-sivatagba. (MTI) Szervezés és számítoslechnikn! Az öntödei Vállalat létesítménylrodája az alábbi témakörökben végez szervezéstudományi, operáció- kutatási és számítástechnikai tervezést és szakta­nácsadóst : — Vállalati és üzemszervezés — Hálós tervezés, programozás — Műszaki-gazdasági matematika, optímumszámítások — Szállítási problémák megoldása operációkutatási módszerekkel — Számítóközpontok tervezése — Számítástechnikai programok készítése Kérjen ajánlatot szolgáltatásainkról! Öntödei Vállalat létesítménviroda. NÓGRÁD - 1972, február 13., vasárnap Salgótarján. Kállai Éva u. Telefon: 24-71. Telex: 25-243. 10. Figyelemreméltó az a szinte tudathasadásos kettősség, amely a Szovjetunióval való kapcsolatok elemzésénél mu­tatkozik meg. Pozitív megálla­pítások mellett (be kell fejez­nünk a munkát- azokkal a problémakörökkel kapcsolat­ban — ilyen például a SALT —, amelyekben már eljutot­tunk a végső döntésig. Meg akarjuk teremteni a politikai keretet a még vitatott kérdé­sek megoldásához. Tanulmá­nyozni kívánjuk az USA és a Szovjetunió kapcsolatainak perspektíváit.) bőségesen akad szovjetellenes rágalom, vá­daskodás is a Nixon-üzenet- ben. Egyáltalán: a szovjet po­litikával foglalkozó, a kínai— amerikai kapcsolatokat érintő, vagy a szocialista országoknak más társadalmi rendszerű or­szágokkal fenntartott kapcso­latait érintő megjegyzések fi­gyelmes összevetéséből azt látja az ember, hogy Nixon világpolitikai elképzeléseiben nem is jelentéktelen szerepe van „a kommunista világ egy­ségének megbomlásához” kap­csolódó amerikai számítások­nak. AZ ESZTENDŐ LEGFON­TOSABB nemzetközi politikai kérdéseinek élén szereplő európai biztonsági értekezlet témájáról is bőven esik szó Nixon kilencvennégy ezer szavában — sajnos, itt sem egyértelmű a felelet a szocia­lista országok felhívására. Ugyanaz a külpolitikai üze­net, amely leszögezi, hogy „ha egy ilyen konferenciát gondosan előkészítenek, • az a lényegbe vágó kérdésekkel foglalkozik, akkor az Egye­sült Államok támogatja”, de egyszerűen és tömören osto­baságnak nevezi azokat az elképzeléseket — például Mansfield szenátor többszöri javaslatát —, amelyek az Európában állomásozó ameri­kai haderő létszámát csökken­teni ajánlják. „Feltett szándé­kom, hogy fenntartom” — mondja az erőpolitika ismert hanghordozásával a Nixon- üzenet az Európában állomá­sozó amerikaiak létszámáról. „A légkör enyhülése önmagá­ban még nem elegendő... Több időre és nagyobb erőfe­szítésre van szükség” — ma­gyarázza az elnöki üzenet, az­az nem mondja ki ugyan ke­reken, de lehetőleg minél tá­volabbra szeretné eltolni az európai biztonsági értekezlet ösezeülésének napját. Akadnak persze az európai értekezlettel és általában, az európai enyhüléssel szembe­helyezkedő erők földrészün­kön, is, A hét figyelemreméltó eseménye volt a bonni szö­vetségi tanács, a Bundesrat ratifikációs vitája. A bonni parlament második kamarája — a várakozásnak megfele­lően — 21:20 arányban a jobboldali ellenzék, a CDU— CSU fenntartásai mellé állt a szovjet-nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szerző­dések ügyében, s azok jóvá­hagyását egyelőre „a felvetett kérdések kielégítő megvála­szolásától” tette függővé. A döntés nein váratlan, a Bun- desratban egyfőnyi többsége van az ellenzéknek. Tíz nap múlva, február 23-án kerül sor a ratifikációs eljárás jóval jelentősebb lépésére, akkor tárgyalja, „első olvasásban” a Bundestag, a szövetségi gyűlés a szerződéseket. A Bundestag­ban a kormánykoalíciónak szolid többsége van és nem egy politikai jós szerint el­képzelhető, hogy ott még egy- két-három kereszténydemok­rata képviselő Is a józan, a realitásokat tiszteletben tartó álláspontra helyezkedik, azaz igent mond a szerződésekre. A HÉT VÉGÉN, amikor öU napos lengyelországi tartózko­dás után hazautazott Varsó­ból Herbert Wehner, a nyu­gatnémet szociáldemokrata párt parlamenti frakciójának vezetője, arról számolhatott be, hogy lengyel tárgyalópart­nerei — közöttük Gierek, a LEMP első titkára és Jarosze- wicz miniszterelnök — nyílt, őszinte szóval vázolták Varsó álláspontját, amely éppen a már* aláírt szerződések ratifi­kálásától várja a két ország kapcsolatainak további nor­malizálását, mint az európai légkör javulásához adandó újabb hozzájárulást. S ha eh­hez hozzáillesztjük a Párizs­ban tárgyaló Brandt kancellár szóvivőjének első megjegyzé­sét, amely szerint „Pompidou elnök továbbra is támogatá­sáról biztosította a kancellár keleti politikáját” — úgy tű­nik a legérdekeltebbek, az európaiak, Nixonnál sokkal derűlátóbban ítélik meg a földrész biztonságát szolgálni akaró értekezlet összehívásá­nak szocialista javaslatot, sőt egyetértenek abban Is, hogy azt elehetöleg a nem távoli időpontban össze lehet hívni. Amerikai gazdasági háború Chile ellen Az amerikai imperialista nek államosításáról. Ennek körök Chile ellen Indított gaz- értelmében vált lehetővé a dasági háborújának újabb hiteltörlesztések leállítása az szakaszát jelzi az a döntés, államosított vállalatok részé- amelyet New York állam bí- ről, mivel az összegeket nem rósága hozott. Ennek érteimé- rendeltetésszerűen — a réz­ben zárolják a chilei Codelco rézkitermelő társaságnak az Egyesült Államok bankjaiban elhelyezett tőkéit. Hírügynökségek New York­ból érkező jelentései szerint a bíróság döntését a Braden Copper Company amerikai rézkitermelő társaság által Chile ellen indított per alap­ján hozta. Az amerikaiak bí­rói úton követelik az 1967- ben az El Teniente chilei vállalatnak nyújtott hitel tör­lesztését. Abban az időben még ez a cég amerikai—chi­lei vegyes vállalkozás volt. A Codelco hivatalos közle­ményben hangsúlyozza: a hi­tel törlesztését a chilei elnök külön rendelete alapján szün­tették be. Ez a rendelet meg­felel annak az alkotmányre- formnak, amelyet a chilei nemzetgyűlés fogadott pl egy­hangúlag az ország rézkinvsei­termelés bővítésére használtok fel. Ez forog fenn a Braden Copper Company esetében is. Az amerikai bíróság dönté­se ellentétben áll a nemzet­közi jog alapvető normáival. Salvador Allende, chilei köztársasági elnök Concep- cionban egy textilüzemben mondott beszédében az ame­rikai döntést „gazdasági hábo­rúnak” nevezte, amelyet a monopóliumok indítottak, hogy minden eszközzel meg­akadályozzák Chile független fejlődését. Országunk súlyos örökséget kapott — mondotta Allende —, de sikerrel úrrá lehetünk a nehézségeken, ha minden chilei tudja kötelességét, s minden erejét megfeszíti an­nak érdekében, hogy hazánk igazán szabad, független or­szággá váljék. (MTI) a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom