Nógrád. 1972. február (28. évfolyam. 26-50. szám)

1972-02-01 / 26. szám

Képernyő előtt A megyei levéltár tervei Harcban az usztasákkal A jugoszláv filmművészet a felszabadulás előtt jóval el­maradt még a magyar film­gyártástól is, filmesei első. sorban a riport- és dokumen­tumfilmekre specializálták magukat, s ebben rendkívüli sikereket mutattak föl. Mind­két világháborúban jugoszláv operatőrök és rendezők készí­tették a legjobb híradófilmek egyikét. Nem véletlen, hogy a J ugoszláv Kommunista Párt által szervezett felszabadító harcok diadalmaskodása után aZ első bemutatásra kerülő filmek is dokumentális jellegűek voltak, legtöbbjüket haditudósítók alkották, meg­örökítvén a partizánharcokat, normál hosszúságú filmen a jugoszláv antifasiszta ifjúság II, kongresszusát, a felszaba­dult szlovén területek életét, Belgrad felszabadítását, Zág­ráb bevételét, a dalmáciai harcokat és a ljubljanai bevo­nulást, A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság megalakítása, majd az államosítások befe­jezése és a filmiparban 1950- ben végrehajtott decentrali­zálást követően fellendült a jugoszláv filmgyártás, már nemcsak dokumentumfilm, hanem több játékfilm is ké­szült, amelyeknek színvonala állandóan javult, hiszen IS filmgyártó és 13 filmkereske- delmi vállalat vetélkedett egy­mással, amelyek dotációt is kaptak ugyan, de lehetőségei­ket elsősorban filmjeik minik, sége, illetve sikere szabta meg. A sok nemzetiségű ál­lamban tehát széles körű, sok nemzetiségű, élénk filmélet alakult ki az ötvenes evekben végrehajtott átszer­vezés után. Később a filmgyáraktól a rendszeres állami támogatást is megvonták, ami a filmgyá­rakat takarékos gazdálkodás, ra, a tömegkapcsolatok elmé­lyítésére, a filmek színvona­lának nevelésére, tehát jó fil­mek készítésére kényszerítet­te. A játékfilmek témában és formában sokrétűbbekké vál. tak, mér a komoly, főként a háború regényes élményeit földolgozó játékfilmek mel­lett filmszatírák, zenés filmek, p&zichologizáló filmek, vígjá­tékok, sőt kiváló fehér-fekete majd színes rajzfilmek is ké­szültek. Természetesen a fej­lődés vonala nem volt töretlenül fölfelé ívelő, a partizánfilmek sokaságában akadt sematikus, egy kaptafára gyártott film is. a pszichologizálás helyen­ként öncélú nyavalygássá si­lányult. De egy bizonyos: Vje- ki Afric partizánfilmjétől, a Slavicdtól felfelé ívelő út ve­zet Petrovic Találkoztam bol­dog cigányokkal is című al­kotásáig, vagy a Kino Klub legújabb neveltjeinek film­jeiig. A Joszip Broz Tito vezetése alatt állott felszabadító har­cok érthető, közvetlen követ­kezménye, hogy a játékfilmek sorában sok, a partizánfilm, amely egyegy eseményeknek, főleg feledhetetlen hősöknek állít emléket. A Slavica meg­adta az alaphangot, s nyomá­ban megszületett Popovic fel- szabadulási filmje, az Ez a nép élni fog (Branko Copic forgatókönyve alapján), Stiglic filmje, A sas fia, Popovic filmje a Bauk _ őrnagy (Ebben V. Afric színészi szerepet vál­lalt!) és még sok más hábo­rús, felszabadítás! partizán- film. A fasizmus ellen vívott harcok, az ellenállás, a föld­alatti mozgalom megannyi iz­galma szinte megállás nélkül témája maradt a jugoszláv filmeknek, s ezen o tematika szélesedése, a hatvanas évek­ben a jugoszláv filmgyártás­ban végbement nemzetdékvál- tás sem változtatott. Szombaton a Ha hallod a harangokat.,. című művével ismét fiatal, elsőfilmes rende­ző mutatkozott be partizánté- mával. Antun Vrdoljak, aki Ivan Schibl műve alapján a forgatókönyvet is írta, sikere­sen „vette az első akadályt”, bár filmjén helyenként még érzik a rutintalanság és még inkább a neves elődök hatá­sa. Az usztasák és a parti­zánok harcának megközelíté­sében újszerű, azonban a sok­oldalú, bonyolultabb jellemzé­si szándék. A parasztokból, nagyobbára kényszerűségből (hiszen terméseiket, értékeiket kellett megvédeniük a fasisz­ta bandáktól!) verbuválódott partizán csapat öntudatban, politikai fejlettségben bizony jóval elmaradt a katonás fe­gyelem alatt működő, na­gyobb partizánegységek mö­gött. Külön érdekesség, hogy két azonos nevű község áll itt harcban egymással, csak­hogy az egyik elé az alsó, a másik elé a felső jelző társul. Alsó-Faluban csupa katoliku­sok és szerbek, horvátok, Fel­ső-faluban pedig mohamedán törökök élnek és ezeknek me­cset a templomuk. Kölcsönö­sen kegyetlenek egymással: ha usztasa kerül a partizánok kezébe, ha partizán az uszta- sáékba, az menthetetlenül ha­lál fia. Változást a politikai parancsnok megjelenése visz a falu partizánjainak életé­be, aki fegyelemre, ember­ségre szoktatja az embereket, de akit a harcok, a kérlelhe­tetlen, kegyetlen következmé­nyek végül meg is keményí­tenek. A főszerepet rendkívül hatásosan a felszabadulás utá­ni, nagy, jugoszláv színész­nemzedék ismert egyénisége Boris Buzancic alakította. Vrdoljak sikeresen „debütált”, s színészgárdája, valamint operatőre, Frano Vodopiec se­gített ebben. A mai, keddi műsorból kü­lön is olvasóink figyelmébe ajánljuk Kodály: Galántai táncok című művét, NSZK- kisfilmen (17.25), az Intervi- zió könnyűzenei műsorát (17.40), a Számrendszerek cí­mű kisfilmet (18.25), az indiai úti beszámolót (18.40) és a művelődéstörténeti filmsoro­zat újabb, Rómáról szóló fe­jezetét (21,35). Lakos György Kalmár György: Indira Gandhi Milyen lesz az „irattermelés?” Yves Pérotin neves francia levéltáros szerint: napjaink­ban az irattermelés olyan ha­talmas méreteket ölt, az ügy­kezelés annyira felduzzaszt ja az iratanyagot, hogy például az irattárakban található anyag öt—hét százaléka alkalmas csak arra, hogy — mivel lé­nyeges adatokat tartalmaznak — a Jövő számára megőriz­zék. E megállapítás kétségkí­vül szubjektív, azonban, ha az arányok nem is ennyire ijesztőek, az irattermelés „túl­termelési válságának” Ma­gyarországon is vannak jelel. Mit őrizzenek meg ebből a hatalmas, nap mint nap nö­vekvő anyagból a levéltárak? A kérdés valóban Izgal­mas. Az Iratanyag levéltári selejtezése — a rendezéssel, a segédletekkel való ellátás­sal együtt — az úgynevezett alapvető levéltári feldolgozá­si munkák közé tartozik. Többi között erről is szó esett a napokban Salgótar­jánban, amikor a Nógrád megyei Levéltár 1972. évi munka tervét vitatták meg. A célkitűzések sorában pél­dául elsők között említi a terv a közelmúltban átvett tanácsi iratanyagok feldolgo­zását, az iratanyag minősé­gének további javítása, egy­úttal a helyhiány részleges megszüntetése érdekében vég­zendő belső selejtezést. Hiszen raktári férőhely hiányában csak a selejtezés során felsza­badult helyre tud anyagot átvenni a levéltár. S mivel ez az intézmény termelőszö­vetkezeti anyagot még egyál­talán nem őriz, idén négy té- esz 1960 előtti csekély meny- nyiségű iratanyagát veszi majd át (Dejtár, Érsekvad- kert. Nagyoroszi. Tolmács). Az anyaggyarapítással, anyag­védelemmel kapcsolatos, hogy a salgótarjáni bányaigazgató­ság és az üveggyár irattári anyagát is átveszi a levél­tár. Ez az anyag még álla­mosítás előtti darabokat is tartalmaz, így ezekre feltét­lenül szükség van. A levéltár szálánál munká­jának igen lényeges része az úgynevezett gyűjtőterület gon­dozása. A törvényes rendel­kezések ez évtől új iratkeze­lési szabályozást imák elő, a levéltár, az irattermelő szer­vek munkájának figyelem­mel kísérésével ezzel kapcso­latban is adhat tanácsot, el­végzi a gyűjtőkörbe tartozó szervek iratkezelési szabály­zatainak véleményezését, ha ilyen igény felmerül. A gyűj­tőterületi munka legfonto­sabb mozzanata egyébként az idén is az, hogy valamennyi szervet felkeressenek a levél­tár munkatársai. Az idén a balassagyarmati járásban még néhány községét, a pásztói Járás községeit és a szécsényi járás falvait keresik fel. Igen érdekesek a segédlet- készítéssel kapcsolatos tervek. Például egy kiadandó megyei olvasókönyv összeállításához adatfeltárást végeznek a le­véltárban a „Nógrád vm. kgy. iratok” 1730—1790 közötti ré­szében. Bekapcsolódnak to­vábbá a reformkori követi utasítások országos tematikus segédletének munkájába. Részt vesznek az UNESCO ál­tal kezdeményezett munkába is, melynek során a fejlődő országok történeti kutatásá­nak elősegítése céljából fel­tárják mindazokat az adato­kat, amelyek valamilyen for­mában az afroázsiai orszá­gok történetével kapcsolato­sak. A levéltárban igen nagy gondot fordítanak arra. hogy a szorosabban vett belső, szakmai tevékenységen túl, minél inkább kiterjesszék a Kapcsolják a Holnap, a január 2-1, szer­dai műsorban háromszor hat percre a NÖGRÁD Szerkesz­tőségét kapcsolja a Petőfi rá­dió 14 órakor kezdődő. Kettő­től hatig című miisora. Ebben a műsorban ugyanis, amely az aktualitások legyében zajlik, a szerkesztők és újságírók számolnak be a megye életé­ről és eseményeiről. Lapunk kutató- és ügyfélszolgálati munkát. Ebben az évben kü­lönösen támogatják a megye­történet készülő kötetének, valamint Balassagyarmat vá­ros történetének szerzőit. Folytatják a helytörténeti dokumentáció fejlesztése so­rán az Országos Levéltár­ban található Nógrád megyei anyagok feltárását. Idén első­sorban a Balassa család le­véltárát nézik át. Számos ki­advány megjelentetését is tervezik az adatszolgáltatás színvonalának javítása érde­kében. S természetesen, be­kapcsolódnak a közvetlen népművelési munkába, pél­dául kiállítások anyagának elő­készítésével, s egyéb tevé­kenységgel. Nem törekedhettünk a tel­jességre, csupán néhány fon­tosabb idei elképzelésről szól­tunk. A levéltárban folyó munka ennél sokkal bonyo­lultabb, összetettebb. Itt ál­talában csend van a helyisé­gekben, a poros iratok között. Amikor ezt a szót halljuk: levéltár, általában a poros iratokra, a múltra gondo­lunk. Pedig a levéltáros munka egy szakmai körök­ben ismert tréfás megjegy­zés szerint, olyan, májat az űrhajózás. Hosszú, aprólékos, napi tevékenységről van szó, türelmet feltételező munkáról. Ami itt rendeződik, az az iratanyag a jövőnek készül. A jövő generációja forgatja majd tanulságos hasznára. T- E. NÓGRÁD-ot szerkesztősegében Szűcs Fe­renc, a Kisalföldnél Poór Klá­ri, a Fejér megyei Hírlapnál Pásztor Magdolna, a Vas Né­pénél Kovalik Károly, a mis­kolci Deli Hírlapnál Radnóti László, a Csongrád megyei Hírlapnál Balogh György, a Hajdú-Ribar megyei Naplónál pedig Kapusi Rózsa szólaltat­ja meg az újságírókat. r 'Ä világ legnagyobb és leg­népesebb országainak egyikét, «hol a társadalmi és gazda­sági haladást a múlt ezerféle öröksége béklyózza, egy asz- szony vezeti! Ellentmondás ez? Minden bizonnyal éz is rejlik benne. Ahogv India mi­niszterelnökének egész életút­ja sem nélkülözi az ellent­mondásos vonásokat. Az. is­mert újságíró, Kalmár György arra vállalkozott, hogy ezt a gazdag, meglepő fordulatok­ban sem szűkölködő, de még­is — fő jellemzőjét tekintve — egyenes vonalú életutat mu­tassa be minél alaposabban. A vállalt feladatot becsület­tel teljesíti' Érdekesen, nagy anyagismerettel rajzolja fel az ifiú Nehru leány környeze­tét. első közéleti szerepléseit, aoa és leánya együttes har­cát, s azt a bonyolult folya­matot amely végül is az or­szág élére emelte Indira Gandhit. A tényekben gazdag, az egyéni elhatározások társa­dalmi hátterét is megmutató kötetet érdekes, kevésbé is­mert fényképek illusztrálják. A művet a Kossuth Könyvki­adó jelentette meg­>' Megjelent ugyancsak a Kos­suth Könyvkiadó gondozásá­ban a Világesemények Dió­héjban ez évi első (füzete is. A többi között Japán. Ameri­ka és Kína között elfoglalt sajátos helyzetéről, Velence sok kérdőidet rejtő sorsáról, az olasz úlfasizmus történeté­ről olvashatunk benne, s meg­találhatók. gazdag tartalom­mal. a megszokott rovatok is. Kail ti ni és A mai napon a Kossuth rá­dióban két nógrádi vonatko­zású műsorszám is szerepel. A nógrádi származású Radnai György énekel 14.08 órakor a Kossuth rádióban, s énekszá­mai közül kettőt Róna Frigyes vezényel, aki a salgótarjáni az líjiisá^ szimfonikus zenekar karmes­tere is. A 14.49 órakor kez­dődő Éneklő ifjúság műsor­ban pedig a salgótarjáni Bo­lyai János Gimnázium leány­kara énekel. Virág Lávzló ve­zényletével, Bartók: Ne hagyj itt című számát adják elő. Zenekarok cseréje Tavaly nyáron a rétsági já­rásban vendégszerepeit a cseh­szlovákiai lévai járás egyik beatzenekara, s mint annak idején hírünkben jelentettük, vendégszereplésük sok szép si" kerrel járt. Most sor kerül a látogatás voszonzására: a bor- sosberényi Alfa zenekar láto­gat el a csehszlovákiai lévai járásba, ahol február 3—4—5- én több helységben is fellép színvonalas műsorával. VYLETEL VTÁK Mint bizonyára sokan emlé­keznek rá, Nógrád községben tartották meg a szlovák szö­vetség által meghirdetett Vy- letel vták, a szlovák „Röpülj páva” vetélkedő megyei dön­tőjét. Jelenleg folyik a készü­lődés a népdalkörök fesztivál­jának országos döntőjére, amelyen többek között a né- zsai ÁFÉSZ-kórus és a legen­di menyecskekórus is részt vesz február 19-én. Egyébként a názsai ÁFÉSZ-kórus rádió- felvételre is készül. 4 NÓGRÁD - 1972. február 1., kedd Táncosokkal Indiában / 2. Művészet és élet ősi iitmusa Hyderabad, a Dekkán fenn­sík fővárosa úgy maradt meg bennem, mint az óriási grá­nitkavicsokkal teleszórt domb­oldalak, tűzvörös virágú bok­rok, festői tavak városa, A földtörténet legrégibb korsza­kát őrző, felszínre került, idő • koptatta gránitsziklák egészen szokatlan varázst adnak en­nek a vidéknek. És ebben a fehér napfényben fürdő vá­rosban ismerkedtünk először hazájában — keletkezési és művelési helyén — az indiai zenével és tánccal. Nem kép­zelhető szebb ajándék a ven­déglátók részéről egy magyar táncegyüttesnek, mint hogy saját népi és klasszikus művé­szetük legszebb csokrait nyújtják át, szerényen, de ugyanakkor jogos büszkeség­gel. Egyszerű, emeletes épület­ben van a hyderabadi tánc­drámai és zenei akadémia. Az épületet itt is vörös virágú bokrok veszik körül. A folyo­sóról nyíló, nyitott ajtajú szo­bákban serény munka folyt: egyik teremben szitáron — az ősi, pengetős indiai hangsze­ren — gyakoroltak tarka száris lányok, a másikban hegedűóra volt, a fiúk a földön ülve, lábujjukkal tartották a hege­dűt. Egyáltalán: mindenki a földön ült — a tanárok pár centis dobogón — törökülés­ben, az arcok átszellemültek, a kezek pedig, ha hangszert nem kezeltek, nyugalmasan ütötték a ritmust a térdeken. India-szerte így van ez. ilyen akadémiákon tanítják a zenét és táncot. A tanárok és a növendékek óra után összegyűltek egy na­gyobb teremben, szőnyeget terítettek a színpadot jelentő dobogóra és elkezdték a mű­sort, Szólt a hegedű, a szí tár, a vina (a szitár testvére), a tabla és a mrdangam, e két jellegzetes indiai dob. Végül pedig Miss Gayathri lépett elő, az intézet egyik remény­sége, a tizenhat éves, karcsú táncosnő, bokáján, karjain fémkarikákkal, csengettyűk­kel, a száriját összefogó széles fémövvel, mályvaszínű és arany selyemben, mezítláb. Tánca, a bharatanatyam egyi­ke a legrégibb és legbonyolul­tabb Indiai mitikus táncok­nak, hajdan templomi táncos­nők táncolták, bonyolult kéz- és szemjelei fölérnek egy ide­gen nyelv ismeretével... Bangalore-ban, a szantálfa és selyemszövők városában to­vább ismerkedtünk az indiai muzsikával. A tengerparti Trivandrum hangulatos kis színházában előbb a Pécsi Balett bűvölte el az indiai nézőket, aztán az indiai tán­cosok a magyarokat, legin­kább a keralai népi tánccal, a kathakalival, amelyben bőven van jelbeszéd, humor, fellelhe­tők benne a régi legendák elemei, s a bonyolult öltözék­nek, fejdísznek, zöld és fehér arcfestéknek, szóval minden­nek megvan a maga jelentő­sege. Bangalore és Trivandrum között egy 800 kilométernyi utat autóbuszokon kellett megtennünk. Itt kaptuk az el­ső valódi ízelítőt az indiai szubkontinens méreteiről, nép­sűrűségéről. .. Huszonnégy órán át szinte egyvégtében haladt velünk a busz az egy-, maximum két nyomsávos, Igen rossz országúton, s vé- gestelen végig laktak az utak mentén. A lagunás tenger­parton a falvak füzérként kapcsolódnak egymáshoz, ha­talmas pálmafák, banánfák alatt bújnak meg a kunyhók kis kupacai, az emberek az or­szágút mentén vagy egyenesen azon élik hétköznapjaikat, fo­lyik a mindenre kiterjedő ke­TENGERPART leti kereskedelem. árulnak érett banánt, zöld kókuszt, fo­nott k06áríéléket. tengeri ha­lat és — coca colát. Fölszállt fölénk delelni a nap, azután lenyugodott és az útmenti apró®üzletek — egy­ben a társadalmi élet vala­milyen kÍ6 központjai — nyüzsgése mit sem változott. Sárga mécsesek pislákoltak, egy faluban vad dobszót hagy­tunk magunk mögött, s láttuk, amint fehér vásznaikban tán­colnak a sötét bőrű emberek. Éjszaka szelíd langyosság te­lepszik erre a már trópusi táj­ra, az országút egész hosszá­ban sétáló, beszélgető embe­rekkel találkoztunk, s olykor egy-egy ráérősen baktató ele­fánttal. .. Utolsó indiai állomásunk nyújtott bepillantást a hatal­mas indiai tengerpart egysze­rű lakóinak életébe. Ágyékkö- tős fekete férfiak serényked­tek a fakéregcsónakok körül, úgy lovagolták a hullámokat, hogy hátborzongató volt a lát­vány is. Meztelen kisfiúk buk­fenceztek a sós vizben. Az asszonyok, mihelyt feltűnnek a turisták — az idegenek — nyomban megjelennek hosszú kagylóláncaikkal, hűsítő gyü­mölcseikkel. így fogadtak ben­nünket is. Medúzát, rákot, ha­lat nyújt a tenger. A város utcáin síkos volt a járda sok­helyütt a tenger ajándékaitól. A Város és a tengerpart kö­zött — afféle külváros — ugyanolyan falusi körülmé­nyeket találtunk mint az ide­vezető úton. Sokan élnek a kókuszból; hegyek emelked­tek a napon száradó gyü­mölcsből. Láttunk egy kis kő­bányát is, kötéllel a dereku­kon dolgoztak az emberek a meredek kőfalon, s a tűző napsütésben egykedvű asszo­nyok válogatták a követ. De a munka itt. akármi legyen az. olyan kincs, amire sokan áhítoznak. Az életet jelenti. Hallama Erzsébet Következik: 3. Kincses sziget

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom