Nógrád. 1972. február (28. évfolyam. 26-50. szám)

1972-02-04 / 29. szám

Már a tavaszra készülnek A Tucfalvi Kis-Zagyvavölgye Termelőszövetkezet gépfizemében teljes lendülettel halad az erőgépek felújítása. A kilencezer holdas, nagy kiterjedésű termelőszövetkezethez öt község és ugyanennyi település tartozik. Így hát alaposan igénybe vettek a szövetkezet különböző gépei. Három DT kapott új, kettő pedig felújított motort. Bujtár István DT—54-es traktora is új motort kapott, amelynek bejáratása megkezdődött Elkészült a kőbányai rakodógép motorja is, a szerelők visszarakják a rakodógépbe Koppány György felvételei ÜZEMI DEMOKRÁCIA Mi tett a javaslatok sorsa 7 Csalafinta bélyegzőórák — Ha igen, akkor miért nem? llgy pauavz „elévül” Tavaly augusztusában tar­tottak utoljára termelési ta­nácskozásokat az ELZETT Fémlemezipari Művek Zár- és Lakatgyár szécsényi gyáregységében. Lapozga­tom az akkor készült jegy­zőkönyveket. A négyszáz dolgozót foglalkoztató gyár három üzemrészéből csupán hat—nyolc felszólaló nevé­vel találkozom. ilyen kicsiny lenne az ér­deklődés a közös feladatok és gondok iránt? Ennyire kevés lenne a probléma az üzemben? S egyáltalán: ele- gedő-e ilyen hosszú időkö­zönként termelési tanácsko­zásokat tartani? Egy bosszúsággal kevesebb i— Nagyon sok gondunk és nehézségünk volt az utóbbi fél évben, ezért aztán a há­romnegyed évi termelési ta­nácskozások elmaradtak — mondja Miklósik Ignác igazgató. — Ami a hozzá­szólásokat illeti, régebben sokkal nagyobb volt az ér­deklődés. De az is az igaz­sághoz tartozik, hogy csak a legfontosabb javaslatok és észrevételek kerülnek a jegyzőkönyvekbe. Ezért tűn­hetnek olyan kevésnek .., Francia Mihályné munka­társai nevében felvetette az augusztusi tanácskozáson, hogy rosszak a bélyegző- órák, az időt nem pontosan blokkolják. Jogos volt-e az észrevétel? És mi történt azóta? —• Igazat kellett .adni a dolgozóknak — válaszol az igazgató. — A tanácskozás után megvizsgáltattam a bé­lyegzőórákat, valóban hol kevesebbet, hol többet ütöt­tek a kartonokra. Ez igen kellemetlen, ha valaki pon­tosan jön munkába, — meg\ is „elkésik”. Ráadásul az órák elhelyezése sem volt szerencsés. Törzsszám nem lévén a kartonokon, mindig máshova kerültek a ládá­ban, keresgetni kellett a dol­gozóknak, ami szintén tu­multust okozott. Azóta meg­javítottuk és átrendeztük az órákat. Törzsszámot kaptak a kartonok, állandó helyűit van a ládában. — Most már semmi prob­léma nincs a bélyegzőórák­kal — mondja Kasza Bélá- né. a bútorzárüzem csoport­vezetője, aki éppen a kar ió­nokat szedi a ládából. —■ Tudja, ha befejezünk egy- egy munkát, mielőtt másik­ba kezdünk, rábélyegezzülc az időpontot a kartonokra. Ígérgetni könnyebb‘f Szőke Lajosné és Hajdú Kamillné szóvá tették, hogy a buszjáratok sok gondot: okoznak a dolgozóknak, kü­lönösen a bejáróknak. Gya­kori a késés, olyan a me­netrend, ha el akarj átt érni a járatot, munkakezdéskor és műszak után nagyon ke­vés idejük marad a -tisztál­kodásra és az átöltözésre. Ráadásul nem minden járat megy ki az üzemhez, a dol­gozók kénytelenek talpalni. Szinte krimibe illik a folytatás. Az üzem a VO- LÁN-hoz fordult a panasz- szal. Annyi hamarosan ki­derült, hogy nem léptek fel teljesíthetetlen igényekkel. A Hollókő—Nagylóc— Zsunypuszta autóbuszjárat­nak beleférne a menetide­jébe, hogy útba ejtse az üze­met, hiszen Széesényben ki­állása van, az autóbuszve­zető is szívesen megtenné, csak utasítás kellene. El is hangzott az ígéret, hogy in­tézkedni fog a vállalat. üresen deltoid gépek A növekedés nehézségei, A gyors fejlődés természe­tes gondjai, a megnövekedett új követelményekhez kevésbé igazodó vezetési stílus, fel­készületlenség, rossz felmérés, vagy egyéb más gondok fé­kezik a Tanácsi Építőipari Vál­lalat eredményesebb munká­ját. E gondolat jegyében — ha nem is ezekkel a szavak­kal — vizsgálta a Salgótar­jáni városi és járási Népi El­lenőrzési Bizottság a tanácsi építők tevékenységét. Irreális felmérés Négy év alatt 80 millió fo­rintos termelésfelfutásról ad­hatnak számot az építők, mely időszakban a létszám 28, az állóeszköz-állomány pedig majdnerrl 15 milliő forinttal emelkedett. Ebből az összeg­ből a termelőgépeik és -be­rendezések bruttó értéke 9 millió 723 ezer forinttal gya­rapodott. Vajon a megnövekedett gé­pi kapacitásnak megfelelően alakult-e a vállalat belső munka- és üzemszervezése, lépést tartott-e a megnöveke­dett követelményekkel, hasz­nosította-e a gazdaságirányítás mai modelljéből adódó lehe­tőségeket? Már a múlt év október vé­géig 319 millió íorintra érke­zett kapacitásiekötósd igény. Ez, ha konkrét megrendelé­sekkel párosul, ez évre, sőt 1973-ra is folyamatos munkát biztosit a vállalatnak. Hol követtek el mégis hi­bát? Ott, hogy több esetben nem mérték fél a rendelke­zésre álló szabad kapacitás nagyságát, emiatt a múlt évre vállalt, illetve indított mun­kák 50 százalékánál határidő- csúszás következett be. Emel­lett több olyan munkát in­dítottak el, amelyhez nem volt érvényes szerződősük. Az irreális felmérés kedve­zőtlenül éreztette hatását a munkaszervezésben is. avagy... sága, az előrelátás hiánya mi­att év közben igen magas volt a befejezetlen állomány. A folyamatos termeléshez szükséges hitelek után fize­tendő kamatok ped,ig nagy­mértékben rontották a válla­lat pénzügyi helyzetét, A visszásságok nem. következtek volna be, ha a vállalat a szerződéskötéseknél, a terme­lés szervezésénél abból indül ki, hogy mire képes, a szub­jektív feltételek mennyire te­szik lehetővé a tervszerűbb, hatékonyabb munkát, az eredményesebb gazdálkodást. Mert az ilyen nagymértékű termelésfelfutás lebonyolítá­sához kevés az a három sze­mély, aki a termelési osz­tály keretében a termelés szervezésével, irányításával foglalkozik. Az előbbiből fakad az, hogy a termelési kapaci­tást jelző nyilvántartások bi­zonytalanok, hogy termlési naplót nem vezetnek, hogy a kartonrendszerű nyilvántar­tás nem nyújt kellő segít­séget a megalapozott, reális vezetői döntésekhez. Zsákutcába jutott kísérletek Akaratlanul is felvetődik a kérdés: mennyire állították a hatékonyabb gazdálkodás szol­gálatába a belső mechniz- mus megreformálását? Amit tettek inkább csak adminiszt­ratív intézkedés volt. Tovább­ra sem sikerül megfelelő össz­hangot kialakítani a termelé­si és a műszaki osztály. a szak- és szerelőipari részle­gek, az építésvezetőségek kö­zött. A múlt év első felében igyekeztek változtatni a hely­zeten, de a régi rossz gya­korlathoz való ragaszkodás zsákutcába juttatta a belső mechanizmus megreformálására irányuló kísérleteket, az ezzel kapcsolatos helyes, reális el­képzeléseket. A különböző funkcionális osztályok ragasz­kodtak korábbi munkastílu­sokhoz, holott a vállalat már kinőtte tatarozó jellegét és középüzem lett. A gazdálkodás eredményes­ségét két dolog nagyban be­folyásolja. Az egyik az, hogy á 319 millió forint értékű ka­pacitáslekötés 84,4 százaléka a maximált árformába tarto­zik, amelynek nyeresége a fél nem osztott költségekre nyújt csak fedezetet — nyereséget 3 éven át egy fillért sem biz­tosít. Köti a vállalat kezét a megyei tanácsnak tett ígéret, mely szerint kapacitásának 80 százalékát mindemkor a tanácsi megbízások részére tartja fenn, Ha ezt nem tel­jesítik, akkor visza kell fizet­ni a kapott támogatást, ami a , vállalat szanálását jelente­né. Ennek elkerülése céljá­ból exportmunkákon akar­ták elérni azt a nyereséget amit a tanácsi elkötelezettség révén elvesztettek. Hibát követtek el, amikor nem számolták ki, hogy a termelésfelfutáshoz milyen összegű forgóalap-növelésre van szükség. Ezért az iparfej­lesztési alapból kapott 25 millió forintból 15,7 milliót a forgóalap feltöltésére fordí­tottak. Emiatt le kellett állí­tani a központi telep építé­sét Továbbfolytatását is csak felsőbb segítséggel tudják biz­tosítani. Nehezítette a válla­lat hatékonyabb gazdálkodá­sát, az anyaggazdálkodásban meglevő rendszertelenség is. Beruházás nélkül A vizsgálat kiderítette, hogy a vállalatnál meglevő géppark egy része használat­lan, sokszor üresen ásítanak a munkagépek. A gépek jobb kihasználása 20—30 százalékos termelésfelfutást tesz lehető­vé. Ennek ismeretében jelöl­te meg a Népi Ellenőrzési Bi­zottság a feladatokat, me­lyeknek végrehajtását fél év múlva ismét számon kérik a vállalattól. V. K. Pénzügyi gondok 1971. első háromnegyed évére csupán 66, az utolsó negyedévre pedig 56 millió forint árbevételt terveztek. Ebből is látszik, hogy a munkaszervezés rapszodikus­r — Ä mai napig sem tör­tént semmi változás — pa­naszolja Miklósiig Ignác. — Novemberben volt az első tárgyalás, akkor kaptuk az első ígéretet. Aztán azt is ígérték, hogy december 8-án kijönnek és megbeszéljük, mit lehetne tenni. Hát, nem jöttek! Pedig úgy gondoljuk, valamennyi kérésünk méltá­nyolható és teljesíthető len­ne. Azóta új év kezdődött, a január is elmúlt, de az ígé­retek ellenére minden ma­radt a régiben. Akiről elfeledkeztek Bárátiikó István a munka­ruha kihordási idejének fe­lülvizsgálását kérte. Mun­karuhája a súroló munka­körben az átlagosnál gyor­sabban beszennyeződött és elhasználódott, ezért sokall­ta a tizennyolc hónapos ki­hordási időt, amit a ren­delkezések előírtak. Kapott-e választ azóta a panaszára? — Nem szólt énnekem senki — mondja. — Két he­te kérdeztem az egyik veze­tőt, de az sem tudott sem­mit mondani. Még szeren­cse, hogy közben megszűnt a pántműhely, más munka­körbe kerültem, itt nem ko­pik annyira a munkaruha. Az igazgató csodálkozik: — Mi a vállalat szakszer­vezeti tanácsához továbbí­tottuk a panaszt. Az új kol­lektív szerződés változatla­nul érvényben hagyta a ti­zennyolc hónapos kihordási időt. Nem tartották indo­koltnak a módosítást. Kiss Sándor Nehéz sorsú asszony A MÉK-kirendeltség fizi­kai dolgozó brigád iának ve­zetője, Szőllősi Lászlóné ne­hézsorsú asszony. Csak azó­ta könnyebbedéit az élete, amióta elvált a férjétől, ti­zenöt év után- Házasságu­kat az ital tette tönkre, a férj pénzt nem adott, csak a kötekedő kedve hozta ha­za a családjához. — Nagyon szépen élünk a kislányaimmal — mondja felragyogó arccal. — Az egyik már keres, hatórás a 35-ösben. Vettünk mosógé­pet. porszívót, tévét, az idén hűtőgépre spórolunk. Jó lakásunk is van Zagyvapál- falván. Beszél, beszél, mindent felejtve, a sok rosszat a ti­zenöt év alatt, és azt is. hogy ezért a „jólétért” na­gyon meg kell dolgozni. — 1963 óta vagyok itt a kirendeltségen — emlékezik. Amíg targoncákat nem kan­tunk, nehezebb volt- Most már jobb. Igaz, tavasztól őszig három műszakban dol­gozunk : előkészítjük a zöld­ségfélét, gyümölcsöt a szál­lításhoz. Á burgonya be- és kirakodását is mi végezzük Salgótarjánban. Nem könnyű munka ez. A ládákat is csak fel kell rakni a targoncákra, és amit a legnehezebben tűr­nek az asszonyok: a raktár- helyiség hideg, itt nem le­het fűteni és bizony, a de­rekuk. akármilyen melegen öltöznek is, fázik... Mégis telt az erejükből, idejükből társadalmi mun­kára is- A sütőüzemet a festés után ők tették rend­be, ők takarították ki. Közben cseng a telefon A nagyobbik kislány hívta fel az anyukát. — Jöjjön-e kenyérért? Mert a MEK sü­tőüzemében vásárolnák. Meg a lakáskulcsot is ott­hon felejtette..• Szőllősiné Kiváló Dolgozó kitüntetést kapott a kilenc év alatt. A telep vezetője. Vincze József azt mondja: nagyon elégedett a brigád­vezető munkájával és a kol­lektíva tevékenysége is „majdnem” kifogástalan. Ezt a „majdnem”-et kell a jö­vőben „egészen”-re helyes­bíteni. K. E. I égleges megállapodás A Salgótarjáni városi Ta­nács képviselői az elmúlt na­pokban Budapesten iártak a Szakszervezetek Országos Ta­nácsánál; központjában. Vég­leges megállapodások szület­tek a jubileumi ünnepségso­rozat további rendezvényeivel kapcsolatosan. Április 8-án. 9-én nagy esemény színhelye lesz ismét Salgótarján, Itt rendezik meg a munkásfia­talok országos versmondó ver­senyét. Ugyanakkor tartják a SZOT-dí.ias költők országos találkozóját is. amely ugyan­csak országos érdeklődést ki­váltó, kulturális megmozdu­lás. ' ...... ' .«^rrww ................IT' III II mi IMIM Ulti) N ÓGRÁD — 1972, február 4., péntek 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom