Nógrád. 1972. február (28. évfolyam. 26-50. szám)

1972-02-04 / 29. szám

Kacag a nézőtér MIKSZÁTH KÁLMÁN ÉLETE A rimaszombati diák 1857. fosén íratták be Mik­száth Kálmánt a rimaszomba­ti egyesült protestáns gimná­ziumba. A hatosztályos in­tézet az osgyáni evangélikus gimnáziummal egyesült és a hagyományos tárpvak mellett itt filozófiát és teológiát is tanítottak. Fábry János ekkor az is­kola legfiatalabb taná.ra volt és az igazgató rá bízta: vizs­gálta meg. alkalmas-e a fiú az első latin osztályba. A ta­nár úr kipróbálta olvasási és írási tudományát, de nincs valami nagyon megelégedve. — Kitől tanultál otthon? — kérdezte a professzor a gye­rektől. — Tusnay Endrétől. — fe­leli a kérdezett, de a tudós tanár úr még a nevét sem hallotta a falusi rektornak. Nagy csalódást okozott ezzel a kis Mikszáthnak. — Az írásban is nagyon gyenge — mondta Fábry az édesanyának. Mit akarnak be­lőle nevelni?-T- Alkalmasint gazda lesz idővel az apia mellett. — hangzik a felelet. — Igen helves. Akadémiai tag úgysem lehet, azt már látom, hát isten neki. hadd maradion itt az első osztály­ban. — Így kezdődött Mik­száth rimaszombati diáksága. A rimaszombati gimnázium­nak jeles tanári kara van. Terray Károly igazgató, nem híve az e korban szokásos „vasfegyelemnek”. A fegye­lem szigorát az atyai kíméle­tes gondosság enyhítette, melynek feladata, különbséget tenni a fiatal elme könnyel­műsége. s a rosszindulat ki­hágása között, s mely inkább felvilágosítottá az ifjút, és megelőzte a vétket, mint bün­tette az elkövetett törvény­sértést — írta egyik tanul­mányában. A Baeh-korszak fagyos vi­lágában úgy látja, hogy .minden melegség bennszo­rult az ilyen intézetekben. Ezek voltak még a végvárak, amelyekben magyar levegőt lehetett szívni. Ezek a férfi­ak, akik akkor itt tanítottak, nem afféle tanügyi bácsik voltak, akik titokban hadse­reget nevelnek. Ügyes politi­kusok. akik óvatosan, nagy furfanggal belecsepegtetik a rideg, száraz tananyagba azo­kat az édes érzéseket, me­lyekből a hazaszeretet lom- bosodik ki, bűvészek voltak, akik úgy tudják mutogatni a múltat, hogy benne látszik kidomborodva a jövő, prófé­ták voltak, akikben a hit nem szétfolyó ábránd, hanem élő fa, mely gyökereit beleeresz­ti a fogékony gyermeki szi­vekbe.” Első osztályos bizonyítvá­nya tanúsága szerint tűrhető felfogásról és előmenetelről tett bizonyságot. Később ta­lálunk olyan bejegyzést is, amely nehézkes felfogásúnak tartja a fiút. Negyedik osz­tálytól kezdődően azonban, már jó tehetségű, kitűnő fel­fogású fiúnak ismerik. Érdekes megnéznünk, hopv alakult a magyar nyelvben való előmenetele. Az első osz­tályban még úgy látják, hosv olvasásban akadozó, előadása nehézkes, nyelvtanban jár­tas, alkalmazásban kielégítő, fogalmazásban gyenge. De ugyancsak megváltozik a vé­lemény a harmadik osztály­tól kezdődően, amikor már jeles az elméletiekben, dolgo­zatai jók, szépek, nyelve erő­teljes. Negyedik osztályban is beírják, hogy az „írgyakorla­tok terén jeles siker”. Az irodalmi érdeklődésű Mikszáth érvényesülési tere az iskola önképző köre. Már az 1862. május 20-án tartott Kazinczy-ünnepélyen. említik, hogy önképzőköri munkái „iutalmazandónak ítéltettek”. Az önképzőköri jeles munká­kat egy Albumban „jelentet­ték” meg, kitüntetésképpen a szerzők sajátkezűleg másol­hatták be műveiket. Mikszáth sűrűn szerepel versekkel: ódát ír Hunyadi­A mosolygó élet Távol legyen tőled Minden, mi jó vagyon, Kerüljön, de nagyon — Hiszen, ez valóságos átok — Kálmánkám — jaidult fel Institorisz. Hát ez a barátság? ról, az Aradi országgvűlésről. Lehel vezérről. „A bizonyta­lan hajó” című szimbolikus értelmű versének utolsó stró­fájában hazája sorsán kese­reg: „Magyarország, drága ország /A te bús képed ez/ Bizonytalan jövőd vagyon /Halálod életed/ Ha kiderül, mindjárt borul /Szabadságod sohse virul/." Az „Egy Magyaroktól el- válhatatlan szív méltányos kitörése 1860-ban” címmel az osztrák abszolutizmust táma­dó szatirikus verset írt. Ez a vers az 1878-ban kiadott Em­lékkönyvben nyomtatásban Is megjelent. De írt Mikszáth már ekkor is prózai műveket. Ló és szarvas címmel mesét. Juri- sics Miklós Kőszegen törté­nelmi tárgyú munka, hason­lóan a Róma Gyöngye is. A Magyarok bejöveteléről szóló beszélyét Szeremley tanár úr vonakodott önálló munkának elfogadni és a szerzőt beesu- katta érté. Mikszáth nevetve szokta később elmesélni ezt az esetet. „Engem mindig akkor ütöt­tek, amikor nem érdemeltem, amit különben nagy igazság­nak is tartok. Mert. ha az ember hibázik, elég baja van önmagával. Istentelenség az önvád mellé még a mások vádjait is nyakába zúdítani.” Humora megnyilvánulásá­nak is számos jelét adja. Is­kolatársa és barátja, Instito­risz Endre megkérte, hogy ír­jon neki valami szépet em­lékül. Mikszáth rá is áll. de azt mondja, hogy fölösleges írnia, mert barátja úgy se tudja elolvasni. A fogadkozás után születik meg az alábbi vem: Kisérje léptedet A gyászemlékezet, Hogy szívedbe légyen A keserv és szégyen. — Na. ugye, hogy nem tudsz olvasni — verte hátba ne­vetve. — Hallgasd csak: A mosolygó élet kisérje léptedet. Távol legyen tőled a gyászemlékezet Minden, mi jó vagyon, hogy szívedbe légyen Kerüljön, de nagyon a keserv és szégyen. Bátyi, vagyis Rimaszombat sokszor találkozunk e kedves „a fehér cipók és csutorák” várossal későbbi írásaiban is. városa maradandó emléket hagyott Mikszáth lelkében és Csukly László Cselekvő ismeretszerzés Kettős öröm film Jtoute de ^meú-nek A héten mutatták be a saT gátarjáni November 7, Film' színházban, s elindul Nógrád megyei sikerútjára, a Lányok pórázon című francia film, A siker biztosítva van. pedig a film cselekménye egyenlő a nullával, ráadásul felszínes, túl könnyű, tehát rendezéssel, operatőri munkával, jelmezek­kel együtt magán viseli a kommersz filmszülemények minden jegyét. Az egész film arról szól, hogy egy női tánc. kar turnéra készül, s vezető­jük, a kiváló tánctanár, min­dent elkövet,. hogy apácaként távoltartsa őkét a férfiaktól és a hívságos dolgoktól. Itt min­den a tánc, a turné érdekében történik, s ami a fegyelmezett rendet megbontja, az is csak néhány, megbocsátható kilen’ gés. Mitől siker mégis ez a film. amelyben még csak neves mű­vészek tömege sem vonul föl? Óriási sikerét egyetlen mű­vésznek köszönheti, a főszere, pet játszó Lóuis de Funes-nek {Luj dö Fűn). Funes jóformán egymaga játssza végig és te­szi kacagtatóvá a lapos törté­netet, itt még a nagyszerű tánckar is csak statisztériának számít, a jámbor öccsel, Phi~ lippe-pe] együtt. Attól kezd­ve, hogy Funes megjelenik a vásznon, másnak nem jut tér, hely, alkalom, hogy csillogtas­sa képességeit, mert az elhal­ványul, árnyékká válik a fu- nesi káprázat mellett. Funes ezúttal valóban tün­dököl. Nem új dolog, hogy egy olyan francia, olasz—francia vagy NSZK filmnek sikere van. amelyben Funes a fő­szereplő. 1945 óta hatvanhét filmfőszerepet játszott és szin­te valamennyi film világsikert aratott. (Ebben kisebb szere, pei és sikerei nincsenek ben­ne!). Miért vártunk mást a hatvannyolcadiktól? A siker­listáról csak néhányat eleve­nítenék föl: Alvajáró Bonifác, A vörös rózsa, Ártatlanok Pá­rizsban, Az éjszaka lányai, Horgász a pácban, Candide, avagy a XX. század, optimiz­musa. A szép amerikai, hogy a csendőr- és Fantomas-soro- zatot ne Is említsük. A szép amerikaiban kettős szerepet játszik, ő a kukacos, fontos­kodó rendőrfelügyelő ikertest­vére ts, a gyári művezető. A Fantomas-ban az ügyefogyott Juve felügyelőként vagy a Csendőr-sorozat csendőreként is harsány sikert aratott, bár ezekben a filmekben kevés lehetőség nyílik képességei magasabb szintű bemutatásá­ra. a cselekmény külsődleges eszközök halmozásába hajszol. ja. Karikírozó készsége és har­sány eszközei a Lányok pára. zon-ból sem hiányzanak, de közben-közben alkalom ki' nólkozlk az ábrázolás színvo­nalasabb, mélyebbre hatoló szerszámainak elővételére ts. Még ebből a kommersz filmből is úgy kell megmaradnia né­hány jelenetnek, amelyek örökké kimagasló művészetét őrzik, mint ahogyan Fernan. delre vagy Latabár Kálmánra emlékezve villantunk föl snit* leket képzeletünk, vásznán. Feledhetetlen marad például, amikor artikulátlan gügyö­géssel. arcmimikával és keze pantomimra emlékeztető moz­dulataival elmeséli a lányok­nak a farkas és a bárány tör­ténetét. Feledhetetlen a szó. bájtba csöppent gyermek sor­sán érzett aggodalma és ön­zetlen segítőkészség megmu­tatkozása. A burleszkjeleneteket (len­gését a hajókötélen, a kerge, tőzést, a piros kocsi tragikus végét) gyorsan elfelejtjük, de Funes művészetének maradan­dóbb mélységeit örökké látni fogjuk, mintha egy csodakút, ha tekintenénk. ahonnan Louis de Funes feledhetetlen alkotásai, nagy jelenetei vil­lannak elő a víz tükrére. ötvennyolc éves. Ki hinné, hogy 58 évesen még úgy lehet táncolni, ahogy tőle látjuk! Lakos György Ifjúság a filmvásznon Január második felében kezdődött meg a salgótarjáni f ilmklub 1972-es első negyed­évi, öt előadásból álló soroza­ta, amely középpontjába az ifjúság életét és problémáit állította. A bemutatásra kerülő fil­mek legkorábbi darabja 1933. ban, a legkésőbbi 1955-ben ké­szült. Ebből természetszerűleg következik, hogy nem képvi­selnek egységes stílust és problematikát. Ez a válogatás koncepciójának hiányosságait jelzi. A filmek bemutatása mégis dicséretes, mert egyér­telműen pozitív gondolati tar­Sica művében — egyértelmű­en a gyerekszereplőké, akik nevelőik bürokrata és szadis­ta diktatúrájában, spártai fe­gyelemben és állandó rettegés­ben élnek. A film számos élet­rajzi vonatkozást tartalmaz. Ezt felismerte a korabeli cen­zúra is, amiért a filmet né­hány hónap múlva betiltották és csak 1945 után engedték újra bemutatni. De Sica számára a téma nem volt új, korábban már több ízben is foglalkozott a kamaszok problémáival. Gyer­mekszereplői a háború utáni szétzilált társadalmi viszonyok zője tizenhat évesen maga Is részt vett a mozgalomban. Ez­zel a megrázó élménnyel ma* gyarázható, hogy Wajda a há­borús témát nagyon sokáig, az önvallomás jelleget nap. jainkig megtartotta. Filmjét úgy tartják számon, mint amely megteremtette a mo­dern lengyel filmművészet alapjait. Főszereplői későbbi kedvenc színésze, a tragikusan elhunyt Zbigniew Cybulski és a rendezőként ismertté vált Roman Polanski. Claude'Autant Lara 1947* ben forgatta Raymond Ra- diguet regényéből Gérard Phi­Az Ifjúsági Lapkiadó Válla­lat gondozásában Cselekvő is­meretszerzés címmel módszer­tani segédanyag jelent meg a KISZ-propagandisták részére. A propagandisták bőven me­ríthetnek a kiadvány tartal­mából, s erre ugyancsak nagy szükség is van. Elsősorban azért, mert a KISZ-oktatások gyakorlatban alkalmazott módszertana sze­gényes. Az ismeretszerzés for­rása túlnyomórészt a szó és a nyomtatott szöveg; az oktatás résztvevői passzívak; az ok­tatás gyakran elvesz a részle­tekben, és így csak az úgyne­vezett „szórt” ismeretek ma­radnak meg; nem elég jellem­ző az oktatásra a vitázó szel­lem, pedig lenne min vitat­kozni. A kiadvány különféle típusú feladatlapokat tartalmaz. Ezek segítségével a propagandista informálódhat egy-egy előadás elsajátításának szintjéről. A részleteket követő feladatla­pos feldolgozás mindenekelőtt információt nyújt, egyidejűleg azonban aktivizál is a követ­kező témarészre. Ezúttal csak ízelítőül né­hány kérdés a feladatlapok­ból. A tv és a helyi népművelés kapcsolatáról két eltérő véle­ménnyel találkozunk. Az egyik: a tv miatt szükségsze­rűen visszaszorult a helyi népművelés, a másik pedig az, hogy a tv a helyi népművelés szövetségese. Melyikkel ért egyet? Miért? . Feszültségek tapasztalhatók az egyéni és közösségi érdek, a csoport- és az össztársadal­mi érdek kozott: Mi a kultúra szerepe e téren? A Cselekvő ismeretszerzés című, rendkívül érdekes é6 hasznos könyvecskét ajánljuk minden KISZ-prop&gandista kezébe. Dézsma és robot Dézsma és robot címmel ér­tékes kiadványt jelentetett meg Salgótarjánban a Nógrád megyei Levéltár és a Magyar Történelmi Társulat Nógrád megyei csoportja. A kiadvány a XVIII. század végi jobbágy­lakosság helyzetével foglalko­zik. A megyei levéltár igaz­gatója, Schneider Miklós nagy gondossággal végezte a szer­teágazó anyag gyűjtését, rend­szerezését, publikálását. Az eddigiektől némileg eltérő műfajú is a kiadvány. Sem a forráskiadványok, sem az adattárak közé nem sorolha­tó, valahol a kettő között he­lyezkedik eL Mindez annak a célkitűzésnek az eredménye, hogy a kutatók, elsősorban a falvak parasztságával foglal­kozók és általában a faluval kapcsolatos kérdések iránt ér­deklődők számára olyan ada­tokat tegyenek közkinccsé, melyek akár nyelvi, akár más szempontból nehezen hozzá­férhető levéltári forrásanya­gokban találhatók. 4 NÓGRÁD — 1972« február 4, péntek Egy középkorú nő boldogan várakozik új autójára^ A tö­megben sétál, aztán talál egy szabad helyet és leül. Rög­tön újságolja szomszédjának, most kapják meg a három éve befizetett Wartburgot. Majd megkérdezi: — Milyen kocsit vesznek? — Zaporozsecot. A nő arca felderül, különös érdeklődéssel kérdezi: — Mennyibe kerül? — ötvennyolcezerbe. — A kolléganőmék is ezt veszik, tudtam, hogy olcsóbb a mienknél, de hogy meny­nyivel, azt nem. S látni rajta, hogy ezen a napon kettős öröm érte, (te) talmú, magas művészi fokon jnegvalósított filmtörténeti je­lentőségű alkotások. Tárgyában a huszonkilenc évesen elhunyt francia Jean Vigo 1943-ban forgatott Maga­tartásból elégtelen című film­je és az olasz Vittorio de Sica 1946-os keletkezésű Fiúk a rács mögött című filmje ro­konítható: a nevelés problé­máival foglalkoznak, de elté­rő társadalmi körülmények között. Vigo filmje egy inter- nátus mindennapjait ábrázol­ja leplezetlen szatírával. Ro- konszenve — éppúgy, mint de önző és kegyetlen embertelen­ségében keresik boldogulásuk lehetőségeit, hasztalanul. A realista társadalomrajz miti­kus-jelképes elemekkel ve­gyül, így annak ellenére, hogy a film neorealista, nem te­kinthető az irányzat iskola­példájának. Andrzej Wajda fiatalon, huszonhárom éves fejjel, 1945- ben készítette első filmje, A mi nemzedékünk a második vi­lágháború lengyel ellenállási mozgalmában mutatja be fia­tal hőseit. A mű a legtelje­sebb önvallomás, hisz’ rende­Uj szakosztályok a Kohász Művelődési Központban A salgótarjáni Kohász Mű­velődési Központ az elmúlt évben elnyerte a megtisztelő „Kiváló Művelődési Otthon” címet Ez a rang azonban nem élősködhet a múlt eredmé­nyein. A kohász kultúrmun- kásoknak évről évre, napról napra bizonyítaniük kell. A napokban elkészült 1972. évi munkaterv is jelentős része ennek a bizonyításnak. A munkatervben az elkép­zelések, megvalósításra váró feladatok mellett szerepel két új művészeti szakosztály lét­rehozása is. Mind a kettő fiatalokat foglalkoztat, s te­vékenységével az ifjúság iro­dalmi és zenei műveltségének fokozását, ezirányú tudatfor­málását kívánja segíteni. Régi tervet valósít meg az ifjúsági irodalmi színpad, melynek rendezője, Vertdch József nem ismeretlen a vá­ros irodalmat és színjátszást kedvelői körében. A csoport tagjainak túlnyomó részét szakmunkásfiatalok teszik, akik szeretik a verseket, igé­nyét érzik a szakmai művelt­ségen túlmenő humán jellegű művelődésnek. A lelkesedés és az aktív hozzáállás már ma­gában is komoly segítséget ad a rendezőnek, de szükséges, hogy emellé a kitartás is csat­lakozzék. Reméljük, hogy ezek a szakmunkásfiatalok — kiknek nagy része a kohásza­ti üzemek dolgozója — meg­találják helyüket az új irodal­mi közösségben és mielőbb bizonyítanak is a középisko­lások oldalán. A másik művészein < cso­port a zeneiskola fiatal taná­raiból és növendékeiből álló ifjúsági kamarazenekar. Az elmúlt év több sikeres, a Ko­hász Művelődési Központban megtartott komolyzenei ren­dezvénye is bizonyítja, hogy milyen nagy szükség volt en­nek a kis együttesnek a meg­alakítására. Az intézmény klubjaiban tervezett ismeret- terjesztő és szórakoztató jel­legű hangversenyek mellett, melyek kezdetben más mű­vészeti csoportok bemutatójá­val is kiegészülnek — a ze­nekar vezetője, Torják Vilmos hegedűtanár tervbe vette a közeli 211-es számú Szakmun­kásképző Intézetben a zenei ismeretterjesztő oktatás beve­zetését. Ennek szükségességét már több fórumon is megállapítot­ták és a zenei nevelés nagy előrelépése lesz, ha a fiatal kamaraegyüttes célkitűzését megvalósíthatja. Horváth Mária lippe-pel és Micheliné Pres- le-lel A test ördöge című, ta* Ián legjelentősebb munkáját. Wajdáéhoz hasonlóan e film is háborús viszonyok között — de az első világháborúban — játszódik. Itt azonban a há­ború csak háttér. Konfliktusa az egyéni boldogság és a tár­sadalmi tilalmak között húzó* dik. Gimnazista hőse belesze­ret egy fronton harcoló ka­tona feleségébe, de szerelmük szükségszerűen tragédiához vezet, mert a fiú anarchista lázadása és az asszony gyen­gesége képtelen áttörni a tár­sadalmi konvenciók szilárd gátjait. A sorozat legfiatalabb dar rabja Az édentől keletre, Elia Kazan rendezésében. A görög származású amerikai filmren­dező ezzel John Steinbeck egyik legolvasottabb regényét vitte celluloidszalagra. A lé­lektanilag hiteles, látványos összecsapásokra épülő filmet nemcsak a jó irodalmi nyers­anyag és a sikerült rende­zés avatja maradandó élmény- nyé, hanem a fiatalon autó­szerencsétlenség áldozatául esett James Dean sokszínű, árnyalt játéka is, a soha megértésre nem lelő, félreta­szított, de az apai szeretetért mindenre kész fiú szerepében. Az utókor mítoszt teremtett a színész alakjából, ki ma már jelkép, a megszállott lázadó, a féktelenség képviselőjének szimbóluma az amerikai ifjú­ság szemében. Sulyok László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom