Nógrád. 1972. február (28. évfolyam. 26-50. szám)
1972-02-27 / 49. szám
99 NYELVMŰVELŐ SOROK Ezt a különös címet nem én. találtam ki. Az Űj írás januári számából, egy novella éléről kölcsönöztem. Ebben a novellában visszavisszatérő motívum az a téma, amelyről most szólni szeretnék. De hadd mutassak be egy részletet belőle: ,yA magyar nyelv — mondta Béla — mint köztudott, magánhangzókban viszonylag gazdag. Ez azonban egyben korlátja is. Mert a külföldiek azt mondják: meke- gő nyelv. A sok e miatt. Egy csomó olyan mondat van, amelyikben szinte alig fordul elő más magánhangzó. Például: elmentem egy erdőbe epret szedegetni-” Igaza van „a nyelvész Bélának”; A magyar nyelv valóban gazdag magánhangzókban. "S mivel egy nyelv zeneiségét elsősorban a magánhangzók előfordulási aránya szabja meg: a mi nyelvünk köztudottan a szép hangzásúak közül való. (Az európai nyelvekből csak a spanyol, a finn és az olasz előzi meg). De nem tagadható az sem, hogy magánhangzóink között aránytalanul sokszor tűnik fel az e és az é, s ez valóban egyhangúsággal fenyeget. A XVIII. század végén, amikor ismét megnő a nyelvünk iránti érdeklődés, sokakat egyenesen elbűvöl magánhangzóink előfordulási aránya. A csodálkozás hamarosan a magánhangzókkal való játszadozására vezetett. A költészetben, de az élőbeszédben is kedvenc szórakozássá vált az i-vel, ü-vel, ö-vel való ügyeskedés Érdekes — s nyilvánvalóan a szereplési számmal magyarázható —, ho^y minden magánhangzók közül az e-t kedvelték legjobban. Var- gyas János debreceni professzor egész sereg verset írt ezzel a magánhangzóval. Nyelvünk páratlan hajlékonyságát akarta bizonyítani velük. Lehet, hogy éppen az ő verséi nyomán terjedt el az egész országban az e betűs játék. Az írástudók ilyen leveleket küldözgettek egymásnak. A diákok ezzel a hangzóval társalogAz üveg általában finom, törékeny, átlátszó és áttetsző jószág. Egy-egy szép üvegtárgy tartós esztétikai öröm forrása lehel A mesében pedig azt mondják: az üveghegyen is túl... Mégis, hajdan, a háború előtt például az üvegfúvás szakma is voll meg nem is. Elment valaki á palackgyárha tizenhárom éves korában behordónak. Később a műhelybe került, a bankafúvás, végül az üvegfúvás következett. Az üvegipari munka családról családra szállt. Pedig ott volt még a vándorélet. Hosz- szú ideig idénymunkahely volt a gyár, tavasszal, nyáron dolgoztak. Egy keEE A könyv világünnepe tak. Külön kis e betűs szótárakat szerkesztettek. Cigány: zenére termett fekete szerzet. Halastó: egy hely, melyben régent$ fejedelmek részére keszegek fetrenget- tek. Villa: kés felesége. Macska: egerek esperese. A csúcsot azonban Édes Gergely, Vácon megjelent ifjúkori enyelgései jelentették. Ki gondolta volna, hogy ami akkor játék és lelemény volt, a mi korunkra nyelvünk egyik legnagyobb ártalma lesz? Petőfi még leírhatta, és nem érezte egyhangúnak a következő mondatot: „Mely nyelv merne versenyezni véled?” Igen ám, de a múlt században még háromféle e hangot ejtettek a magyar nyelvben! Egy nyílt, egy zárt és egy a kettő között álló e hangot. A fekete szóban is például háromféle e hang hallat; szott.. Az ejtési árnyalatok akkor még elegendő változatosságot biztosítottak. Napjainkban az e azért csökkentheti nyelvünk zeneiségét, mert uniformizálódik; a két szélső változat eltűnőben van. Mit lehet tenni? A meke- gés felé haladunk szükségképpen? Nyelvészeink a következőket ajánlják: Ahol még lehet, ragaszkodjunk a zárt e-hez. (Palócföldön még Lehet!) Sok szavunk kétféle változatban él. Az egyikben e, a másikban ö a magánhangzó. Ha adott esetben az ö-s alakot használjuk, csökken az e-k száma. Tehát ne feledkezzünk meg a föl, csöpp, szög, porzsol, csöng, csönd, tömérdek stb. változatokról sem! Dr. Szabó Károly írástudatlan emberek milliói . élnek Földünkön. Az UNESCO legfrissebb adatai szerint csaknem egymilliárd az analfabéta. A magyar olvasó számára szinte felfoghatatlan ez a szám. Egynél , „! A föld lakosságának csat, ;em egyharmada, — a műszaki — tudományos forradalom, a tömegkommunikáció, a számítógépek, az űrhajók korában! Időszerű tehát az UNESCO nagy nemzetközi programja: 1972. legyen szerte a világon a könyvek éve. A mozgalom elsődleges célja az. hogy ráirányítsa a figyelmet arra a fontos szerepre, amelyet a könyv a társadalomban beNemzetközi könyvé it*® dítása, s a rádiós. és televí- a könyvtártudomány fejlődétől! A cél nemes és értelmes. Zjós könyvpropaganda eszköz- sével foglalkozó, a könyvév Nem ünnepély az ünnepély tárának kibővítése kedvéért. A nemzetközi szer- Ez utóbbi programpontnál vezet nagyonis gyakorlati érdemes egy szóra megállni, eredményt remél tőle: azt, a rádió — majd később a te- hogy ennek a programnak a levízió — térhódításakor el* segítségével világszerte meg- hangzottak pesszimista jósla- növekszik az olvasó emberek tok: visszaszorítják a betűt, száma. Hogy több helyre jut csökkentik az olvasást, elvon- el a betű — a gondolat, á ják az emberek a könyvtől, világosság. S ami talán a leg- Rövid idő alatt bebizonyoso- fontosabb: hogy a ijem olva- dott, hogy ez nem így van. só milliók egy lépéssel köze- Egyes országokban, á telek- lebb kerülnek a betűk világa- kommunikációs eszközök tőhöz. Az UNESCO nem naiv meges elterjedésének kezdeti testület; tagjai, tisztségviselői időszakában voltak csak ag- pontosan tudják, hogy a gasztó jelenségek — átmene- könyvév végére, 1972. decem- tileg. De a betű továbbra is herére nem taníthatnak meg elsőrendű nagyhatalom ma- egymilliárd embert írni és ol- radt a szellem világában. Nem vasni. A világkönyvév nem versenytárs a televízió, inkább lehet világcsoda. De tudják szövetségese. fi.z olvasás elő- azt is, hogy ha írástudó or- mozdítója, ösztönzője. A kul- szágdk, népek, nemzetközi és túra olvan szépségeire hívnemzeti szervezetek támogat- hatja fel a figyelmet, amelyek ják ezt a mélyen humanista nem a látvány és a hang, ha- célkitűzést, talán néhány mii- nem csak a betű révén nyíl- lióval több ember kezébe ke- nak meg. Az elmélyült tanu- rül könyv, az analfabétizmus lás, ismeretszerzés élményét, ijesztő aránya valamelyest a csendes órák, magányos tűnődések örömét, az olvasottak feletti viták izgalmát, a gondolatok értelmezésének, meghódításának erőfeszítését. Manyitják ezt. Hogy csak a legkézenfekvőbbet említsük: a csökken, fény juthat a sötét sarkokba. A nemzetkön könyvév programja természetesen nemcsak az írástudatlanság felszámolására törekszik; céljai közé tartozik a könyvtárhálózat fejlesztése — ennek előmozdítására nemzetközi kapcsolatok kiépítése és elmélyí- dolgozása adaptációi (a Fortése, —, az olcsó könyvsoroza- Syte Saga, a Robin Hood, a tok világméretű terjesztése, Nyomorultak, vagy legújabb a ezek kiadásának ösztönzése, Fekete város) újabb százezrekönyvkiállítások, könywásá- hét tett nagy írók olvasójává, rok szervezése, (Varsóban, hívévé. A kép után a gondo- Frankfurtban, Jeruzsálemben lat következett, a könnyebb és Nizzában lesz nagyszabású után a nehezebb szellemi élalkalmából kiadott publikációkat. Több könyvtár — például a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem és az» Országos Mezőgazdasági Múzeum könyvtára —- jubileumi évkönyvét e nemzetközi eseménynek szenteli. A magyar könyvtárügy — könyvkiadás és könyvterjesztés felszabadulás utáni eredményeiről orosz, német, angol, spanyol és francia nyelvű kiadvány jelenik meg. Van mivel a világ elé állunk! Ha nem is mindig vagyunk elégedettek a magyar könyvtárügy helyzetével — ha elégedettek volnánk, magunk szüntetnénk meg a továbblépés legnagyobb lendítőerejét —, joggal lehetünk büszkék a huszonöt év alatt elért eredményekre. Az UNESCO nyilvántartásaiban és közleményeiben — ismertetve az idevonatkozó adatokat — Magyarország a könyvkiadás és -terjesztés problémáival legjobban törődő országok között szerepel. (Magunk között szólVa: nyomdaviszonyaink nem a legjobbak, gyarországon is tények bizo- ez közismert dolog, kiadványaink tehát igen nehéz kö>- rülmények között születnek, s nagy regények, színpadi mű- aratnak mégis elsősorban kivek, novellák televíziós felVASÁRNAPI JEGYZET Az üveggyáron is túl kahelyeken az alacsony iskolai végzettsóg ma még inkább előny, 'mint " léteaSük nehezíti' hátrány. Hiszen tanultabb, képzettebb Ktl léteaesuk nehezíti ember az efféle munkát nem végezné men^e^ évig adott kenyeret, ut£a SL?“ eUentmondas. Veszelyes is, újjá kellett építeni. Ez alatt a mun- tuSoSl-tchn^ fon" kások többsége fölkerekedett, Erdély. a t d ny^ ,forrs? gozna. A salgótarjáni öblösüveggyárban, amely a .hajdani palackgyár örökébe lépett, kíváncsi vagyok, miféle örökség nyomai élnek még az emberekben? Az emberek szívében, tudatában hogyan kísért a múlt? Egyáltalán: a múlt kísért-e? Vagy egészen másról van sió? Miért vagyok kíváncsi? Kiderült, az ország legjobb üvegfúvója négy elemit végzett. Azért jöttem ebbe a 2577 embert foglalkoztató üzembe, mert a termékeit ugyan a fél világ ismeri, de az már kevésbé ismert, hogy a dolgozóknak csaknem a fele, pontosan 44 százaléka nem végezte el az általános iskola nélkül. Ennek az üveggyárban is van- naik jeled, 1968-ban megkezdődött a termelés automatizálása, a termékek csaknem 40 százalékát automata gé- pekenj állítják elő, s a ■ termékeket készregyártó üzemrészbe is automata egzisztenciális helyzetének stabil! zájákönywásár az 1972-es évben), a fordítói tevékenység előmozdolgozák általános iskolájába. S nézzünk ‘ egy Nógrád megyei adatot: az 1-965/66-os tanévben 1499-em, ebben a tanévben mindössze 387-en tanulnak a dolgozók általános iskolájában. S ráadásul itt vannak — újra és újra itt vannak! — az analfabéták, akikről alig esik még szó is. Valaki javasolta: ne vegyék fel őket a gyárba, akkor jobb lesz a statisztikájuk. A gyárban meg bizonygatják, hogy az általános iskola szívesén megszabadul túlkoros gyerea pedagógiai tevékenységet. Inkább rásózzák őket a .gyárra. Kétségkívül, ez. utóbbi megállapításban is van némi igazság. De másról is szó van. Valamikor a felnőttoktatás „hősi korszakában” a tömeges képzés alapja a társadalom résiéről konkrét tormában jelentkező társadalmi igény volt. A tömeges képzés kialakításában az egyéni érdek és a társadalmi szükséglet szinkronban volt, a dolgozók többsége meny — a gondolkodás, az tűnő nyómdászgárdánk erö- feszitéseinek eredményeként, külföldi sikereket is.) Az 1972-es évben sokat találkoznak egymással a betű terjesztői: könyvkiadók. Írók, műfordítók, illusztrátorok, könyvkereskedők, tipográfusok. Sok nemzetközi konferencián lesz alkalmuk kicseönálló véleményformálás, a rélni a véleményüket, jobban magaáabbrendű ízlés kialaku- megismerni egymást. Hazai gépsorokat állítottak, képzett szakemberekkel. A Társadalmi Szemle cikkírója szerint, az ezred ford ulóra módunkban állna termelékenységben utolérni az USA-t, a magas szintű technikához kerülő út nélkül juthatnánk. Ha bírnánk anyagiakkal. S főleg, ha lenne emberünk ehhez a technikához. Az a gyár tehát, amely a mai helyzetből kiindulva, a közepes technyolc osztályát, s ezeknek több mint ™l<^ai szintet fipelembe véve közömbös analfabétáival, hiányos képzettségű három és fél százaléka analfabéta. (Az összlétszámnak ez 1,6 százaléka.) A legszomorúbb fjedig az, hogy az analfabéták száma az elmúlt években csaknem megduplázódott! Képzeljük csak el, 1972-ben, amikor az UNESCO meghirdette a nemzetközi könyvévet, európai szocialista ország gyárában a munkásaival szemben, valójában erőfeszítései ellenére is a jövő képzett munkásgenerációjának kialakulását késlelteti. sát, javítását várta a tanulástól. És ma? Ezt nemigen várhatja. S még valami. Tudomásul kell vennünk: a kul- túrforradalom extenzív szakasza lezárult, iskolarendszerünk kiépült, a gondok ellenére eredményesen dolgozik. A tizenöt éves és idősebb népesség általános iskolái végzettséggel rendelkezőinek aránya 1949-ben megyénkben 13, 1970-ben 47,3 százalék volt. Az adat közoktatásunk fejlődését, de a hiányosságot is jelzi. Azt hallom, s ez részben igaz is, hogy eljutottunk olyan rétegekhez, melyeket már nehezebb megnyerni a rendszeres tanulásnak. Csak meggyőzéssel nem is lehet. Itt, a emberek. Azok is a fiatalabb korosztályhoz tartoznak, akik nem végezték dolgozók egy része két vonalat ír a el az általános iskola nyolc osztályát, ■neve helyett! Ha feliratos filmet ad- Százhuszonvalahányan ötvenegy—hatnak a moziban, vagy a televízióban, van év közöttiek, 358-an nincsenek nem tudják követni a cselekményt, harminc évesek. Hiányos iskolai végvisszazuhannak a némafilm korába, zettségüket (pontosabban: végzetlensé- Már csak azért sem ülhetnének vo- gűket) ők már nem a múltból hozták Az üveeavári analfabéták fiatal párban például lehetővé teszik a dolgoJ,™ zók általános Iskolájába járók ak a mű- szakcserét. Ez is kell. De koiijirétabb ösztönző húzóerő kellene. Olyan szemlélet, amely számol a rendszeres tanulás, a folyamatos művelődós jelentőségével. S ezt felkeltendő, kialakítja a szükséges érdekeltségi viszonyokat ! (Mire elég például a hálán mögé, mert nem tudpák elolvasni a magukkal, hanem a jelenből. Elfogytak rom naP tanulmányi szabadság, amit köziúti jelzőtáblán: stop. Bajt okozna volna hát a beiskolázhatok? Nem. Az a tudatlanságuk. A munkahelyükön általános iskola újratermeli őket. Ak- nem okoz bajt? Nem. Szükség van a kor miért van az, hogy a felnőttokta- munkájukra, a gyár dolgozóinak elég tás hatókörének ugrásszerű csökkené- nagy hányada, 22,1 százaléka segéd- séről, országszerte tapasztalt hanyatlá- munkás, 37,1 százaléka pedig bétáim- sáról beszélünk. Az öblösüveggyárban tott dolgozó. Ügy tűnik, bizonyos mun- például mindössze negyvenen járnak a most a dolgozók kapnak?) De ne soroljuk a példákat. A felnőttoktatás társadalmi rangja, a működési feltételek, úgy látszik, ismételten tisztázásra szorulnak. És nemcsak itt! Az üveggyáron túl is. Tóth Elemér lása. A könyv nem „fél” a televíziótól. Segítőtársát — olykor társművészét — látja benne. Hazánkban és a többi szocialista országban is nagy visszhangra talált az UNESCO szakemberek is részesei lesznek e találkozósorozatnak. Bekapcsolódnak a programba a kisebb könyvtárak. megyei intézmények, sőt könyvesből* tok is. Az UNESCO felhívása termékeny talajra hullott: felhívása. Maradéktalanul egész népművelő apparátuegyetértünk a céllal, szívesen segítünk a nemetközi program sunk örömmel vesz reszt a nemzetközi könyvév sikeréért végrehajtásában, vállaljuk a folytatott munkában. ránk eső részt. A nemzetközi könyvév alkalmából sok jelentős esemény színhelye lesz Magyarország is. Mint a tagA kultúra munkásainak Impozáns kézfogása a nemzetközi könyvév: a legjobbak közül egy célért küzdenek: az államok többségében, .a írástudatlanság felszámolásá- könyvkiadással, terjesztéssel ért, a nemes gondolat terjesz- kapcsolatos tudományos ülés* téséért, az igazi művészet naszakokat. konferenciákat rendeznek nálunk is. A Könyvtártudományi és Módszertani Központ javaslatára a debreceni Egyetemi Könyvtárban „A könyv- és a könyvtárkultúra társadalmunkban”, az találkozunk Országos Pedagógiai Könyv- oiyff belga tárban „Az olvasáspedagógia” gyobb térhódításáért. A világméretű akció — az eddigi hírekből, az erőteljes ütemben folyó előkészületekből következtetve — bizonyára sikeres lesz. Ebben az évben gyakran majd Michel grafikusművész alkotásával: nyitott könyv címmel rendeznek tudományos szemközti lapjain két össze- ülésszakot. A Fővárosi Szabó fogódzó emberalak. Ezt a raj- Ervin Könyvtár negynyelvű zot választotta emblémájául kiadványban folyamatosan az UNESCO közgyűlése. Em- tudósít a nemzetközi ^könyv- berek, népek találkozása a év külföldi eseményeiről, meg- haladó gondolat jegyében, jelenteti a legfontosabb megnyilatkozásokat, elemzéseket, Tamás István NE AKARJ TE Egészen kicsike szeretnék lenni, ne akarj te engem trónra ültetni. Rosszul érezném én magam ottan, nem bízhatnám magam a lombkoronákra, nem nyugtatna meg a fák sárgasága. Mi az, ami felém kígyózik? Látom a katonák sisakforgóit, de én úgyis széjjeleresztem őket, vagy rádbízom a parancsnokságot és én addig inkább füvet rágok. A korona nem divatos fejék, s hiába fésülgetném a helyét, leesik a sima hajamról. Nevetni is nehezebb volna, s a szememből a könny hova folyna? Kerényi Grácia- 197? februú? 27% -sisárnap 7
