Nógrád. 1972. február (28. évfolyam. 26-50. szám)
1972-02-27 / 49. szám
✓ Jánossy Fercne: Patvarri ««lék A csönd partjai Feloldja az éjszakát a reggel. A csönd partjai lassan távolodnak. Fény-dárdások jönnek a sereggel, győzni akarók tüzei lobognak. Sebeit rejtegeti az álom, díszeit szóivá menekül az úton. Szekerek vonulnak ót o tájon. Messziről Is félfehérlik az otthon. Felizzanak a (ók koronái. Harmat fészkélődik a leveleken. Mosdanak a nappalok csodál, elindul átváltozni a szerelem, • Debreceni Nagy István GYÖRFFY LÁSZLÓ: Házassági évforduló Tizenhat évvel ezelőtt lettem a feleséged. Ma csak azt mondhatom, köszönöm. Köszönöm, hogy szerettél, hogy dolgoztál értem, hisz’ mindig azt mondtad, értem dolgozol, (ma már tudom, nem értem dolgoztál!); köszönöm, hogy őszinte voltál, hogy semmit, vagy majdnem semmit nem tagadtál előttem. Köszönöm, hogy megvallottad (bér nehezen!), amikor ott a folyóparton, a barátod nyaralójában összevesztünk és te elkóboroltál, egész délután nem láttalak, este pedig enyhén illumináit állapotban az ágyamhoz lopod ztál, megvallottad, hogy nőkkel kószáltál a füllesztő délutáni hőségben, végig a folyóparti halászkunyhók mellett, és a nők közül az egyik hajlandó is lett volna veled lefeküdni Megvallottad, hogy a testem már nem ingerel, már csak tisztaságot és józan szeretetet adok neked, de megvallottad azt is, hogy néked erre, csakis erre van szükséged, hisz’ negyven felé mér az ember nem átdor- bézolt éjszakáikra, de kiegyensúlyozott, józan, tiszta munkára vágyódik. Es tólem ezt kapod, vagy ahogy te gondolod, csakis ezt Hogy úgy gondoltad, a testem mér nem azt a testet jelenti számodra, melyet tiszteltél, becézgettél és szerettél, amelytől nemcsak a folyóparti veszekedésünk alkalmával, de máskor Is elfordultál már. (Hisz erről is tudok, bár te ezt már nem vallottad meg!) Gondolom, talán egy harmincöt éves asszonytestnek is vannak szépségei, erről persze ostobaság beszélni és főleg kettőnknek. Túl aljasnak kellett volna tartani magadat, hogy míg én a gyerekkel a Mátrában voltam, te a barátnőim közül kiválasztottál valakit, mint egy szarvasbika a tehénasordából, és... De hagyjuk! Nem tudom, ki volt az, nem is érdekel, csupán tudom, hogy jó ideig játszottam magamban a szégyen és a harag félelmetes társasjátékát, mikor néha összejöttünk egy pohár borra, beszélgetésre ismerőseinkkel. Bár apróságról van »zó, de még leírni Is kellemetlen, te nem rám gondoltál először az ilyen alkalmakkor, hanem magadra, aztán a gyerekre, a kollégáiddal rendezett bankettre, é® csak végül rám. Ez a végül esett rosszul. Csak a gyereket lett volna jogod elém helyezni. De most nem is erről akartam írni neked, csodálkozom, miért fecsegek ennyi ostobaságot összevissza, amikor annyi fontos mondanivalóm lenne. Ne haragudj, kicsit nehezen kezdem el, de a történtek után ez érthető. Ha egy hétnél tovább bírod ital nélkül, én soha nem írom meg ezt a levelet, de így, azt hiszem nincs más választásom. Ha a gyerek halála után eltelt két év múlva sem tudsz a rögeszmédtől szabadulni, akkor reménytelen önmagamat áltatni azzal, hogy egyszer majd belátod tévedésedet. A gyerek halálához semmi közöm. Megfázott, tüdőgyulladást kapott, az orvos nem vette észre (ha valaki, hát ő a gyilkos, bár menteégére szolgáljon, hogy egyszerű falusi körzeti orvos volt), és hogy ez akkor történt, amikor ismét velem nyaralt, erről igazán nem tehetek. Viszont nem tudom elhallgatni, hogy pár héttel ezelőtt, amikor néhány napos hallgatásod után a köszönésen kívül ismét szóba álltái velem, és hogy a gyerekre terelődött a »zó — úgy közölted velem, hogy te nem csaltál meg akkor nyáron, bér alkalmad is lett volna rá, de nem tetted, mert a józan, segítő »■eredetemre gondoltál és a gyerekre (ebben a sorrendben!); úgy közölted ezt velem, mintha korbáccsal vágtál volna az arcomba. Tudom, nevetsége«, női fogal- majsáa, de csak ennyi telik tőlem, Aljas vagy. A gyerek halála után (mikor azt hiszed, ennek a halálnak én voltam af. okoaója!) arra vagy büszke, hogy nem csalátál meg akkor nyáron. No, de most már ez is csak apróság Két éve nem beszélsz velem, néha kitörsz, üvöltözöl. Két éve hazajössz az irodából,''köszönsz, szótlanul eszel, levetkőzöl, kiveszed a táskádból azt a két-három borosüveget, és kezdetben az újságokban lopozgatva, később lemezt, vagy a rádiót hallgatva kliezod szép sorjában mindegyiket. Aztán, vagy ostoba félszavakat morogsz felém, amiből, ha nem válaszolok rá elég óvatosan, üvöltés lesz, vagy újra felöltözöl és elmész hazulróL Sétálni vagy tovább in.nl. Éjszaka hazakullogsz, és reggel álmosan, kó- tyagasan, fejfájósan dolgozni akarsz, persze nem tudsz Két éve élünk Így. Tudom, hogy rövidesen elküldenek a tervezőirodából is, baszlétem a főnököddel (most ne légy ideges, ezt a te engedélyed nélkül kellett megtennem), 6 mondta, nem akartak bántani, azért helyeztek eleinte figyelmeztetésül egyik osztályról a másikra. Természetesen eredmény nélkül. Pedig végre tisztességes helyen dolgozhattál. Nos, én csak egyet mondhatok; két évig figyelmeztetésül én. is mindent eltűrtem, elviseltem, és bár őrült rögeszméd nemcsak sértett és fájt, de hazug is volt, azonban szerettelek, melletted kellett maradnom. Harmincöt éves korában'egy asszony még nem olyan öreg, hogy ne szülhessen gyereket. A mi fiunk halála a te förtelmes vádaskodásod nélkül is, de azzal együtt meg egyszerűen elviselhetetlenné tette ezt a két évet és a következőket is. Kértelek erőszakkal és mindenféle „női fogással”, segítsünk magunkon. Gondolhatod, milyen erőfeszítésembe került a szorgalmas, megértő, gondoskodó, de az ágyban vonzó és kívánatos feleség pózában tetszelegni. Milyen erőfeszítésembe került valósággal1 elcsábítani téged, remélve azt, hátha ismét összeköt bennünket valami. Te erre is csak azt vágtad az arcomba; azért teszem, mert lelkiisméret- furdalásom Van. „Pótolni akarod, amit elveszejtettél, mi?” Az ittasságod soha nem volt számomra mentség, ha így beszéltél. Ilyen körülmények között próbáltam idézni az első örömöket és gyönyörűséget, amit tőled kaptam, ilyen körülmények között próbáltalak szeretni ebben a két évben, de most már nem megy. Nekem is van munkám, de ha így folytatom, rövidesen nem le6z. És tudom, téged korábban alig, most már egyáltalán nem érdekelnek az évfordulók, dátumok, de ezen a napon, ezen a tizenhatodik házassági évfordulónkon add a szavad, hogy minden megváltozik kettőnk között, különben elhagylak. Aza2 visszaköltözöm vidékre, és külön élünk. ü. i.: A vacsorád nem a jégszekrényben van, hanem a sütőben. Tíz óra felé jövök haza, és ma én is meginnék veled egy üveg bort. Az író, J. Cibulin újból — Irtuk — fújta ki ma- A lap főszerkesztője már jelentkezett a szerkesztő- gát a főszerkesztő. valósággal félt bemenni a ségben, de elbeszélését ez — lrtdk-e. vagy sem, hogy szerkesztőségbe, de Cibulin alkalommal sem fogadták el „elment korán, mielőtt még Így is rátalált. LeszóUtolla közlésre. megírhatta volna életmű- úton, útfélen, és a kezébe ’ T \ -7 -JAV vét?” nyomta .gyűrött kéziratait, JJem hajlandók kötőim fénytelen-kelletlen, a Végre aztán felmondta te— gondolta sértődötten, f6szerkesztö erre is igennei hetsége a szolgálatot. Kiirt ahogy ott tilt a vendéglő- t u magából mindent; mindent ben. — Majd közölnék, ha meghalok, de akkor már késő leszT I. OlSZLENDliR: A TEHETSÉG Ügy megsajnálta magát, hogy el is pityeredéit A következő napon a helységet kereszttilszelö folyó partján megtalálták Cibulin kalapját. Keresték hulláját is, de sehol sem akadtak rá. A helyi lap szerkesztősége nekrológban tudósított az esetről, amelyben mindent megírtak, ami ilyenkor szokás. És természetes, — Hát én megírtam, itt amit csak tudott. Megjelent közölték — igaz, erősen ki- van, közöljék — mondta Ci- utolsó írása is. javítva és lerövidítve — a bajt hozó elbeszélést is. Egy hét múlva azonban elhanyagoltan, gyűrötten, vo*ott szakállasán megjelent a Az egész szerkesztőség V°H tartós, mert az utolsó szerkesztőségben Cibulin, és Clbu(in kéziratain dolga- irást követö naPoA> a htlV kovetelte a honoráriumot. zott. jaVltgattáki dtírtdfc. A *éget keresztülszelő folyó Kifizettek neki a pénzt, ám , btm di egyre-másra P^n kalapjaikkal együtt o ezzel nem erte be. ,-eientefc * meg a korábban ?«, !“ld ták katlan tasaBement a főszerkesztő- vízbefulladtnak vélt író elbe- kokba kötötten bárom író höz, és előhúzott egy köteg ezélésel. Irodalmi körökben k^ratkotegeit is. bulin, letéve a kéziratot a a szerkesztőség is fellé* főszerkesztő elé, és már iá- legzett. Örömük azonban nem. kéziratot. pedig hihetetlenebbnél hihe— írták-e vagy sem, hogy tétlenebb mesék kaptak Oroszból fordította: tehetséges vagyok? lábra Cibulin sikeréről. g|ger |mrc ^VAFO/VVV#VA^v'\/V#VWWV'VV^VWV/VVVV#VV,Wv'v/VuV'Wy,i/WwVVVíVWí/V'W^'WW/W¥'VV\ / • KONSZTANTYIN SZIMONOV: Az élet iskolája (Az alábbi írást a« fra kflielmúltban meztelent „Besaélacte# elvtársimmal" című kOtetábftl köaftllük, a Seovjet Hadsereg megalakulása 84. évfordulójára emlékezve.) Az élet iskoláját különféleképpen járhatja ki az ember. Számomra az élet legfőbb is* kóláját a hadsereg jelentette. S ugyanez történt sok-sok író-, újságírótársammai is. A hadsereg volt emberi magatartásom, jellemvonásaim, erkölcsi elveim kialakításának iskolája, s ugyanez vonatkozik Íróvá- fejlődésemre is. Szeretném felidézni a negyvenes évek eseményeit, amelyek a Krasznája Zvjezda című laphoz kapcsolódnak. A háború négy esztendejében dolgoztam itt és az a megtiszteltetés ért, hogy fronttudósí' tó lehettem. A hadsereg mindenekelőtt embereket jelent. Embereket, akik mindig készek arra, hogy bármely napon és órában hazájuk, emberi, s kommunista eszméik védelmére keljenek, ha a szükség ezt követeli* tőlük. A hadsereg emberekből éli, akik elsőként veszik magukra a nehéz terhet. annak teljes tudatában, hogy a háború legelső perce, úgy lehet, életük utolsó pillanatévá válhat. A gyönyörű mondás; „Inkább állva meghalni, mint térdenóllva élni”, csak úgy és akkor válik valóságos erővé, ha az ember nem általános jelszóként fogadja magába, hanem saját, személyes elhatározásként, tudva, hogy e döntés szükség esetén áldozatot követelhet: a saját életünket. Az ilyen emberekkel, akik készek — bármüy nehéz is — e jelszó nevében személyes példájukkal, saját életükkel és halálukkal bizonyítani hűsegüket és megingathatatlansá- gukat — az Ilyen emberekből formálódik a legyőzhetetlen hadsereg. Másfajta emberekkel ilyen hadsereg nem jöhet létre. Természetesen a felkészültség, tégabb értelemben véve társadalmi, szűkebb értelemben pedig közvetlen katonai nevelést igényel. Ez a készenlét magas fokú eszmeiségen, az ember erkölcsi szépségén, forradalmi és nemzeti tradíciókon alapul, A hadsereg legyőzhetetlensége nemcsak a harcbalépés közvetlen ég megismétlődő szükségét tételezi fel, hanem a személyes áldozatvállalást is — a győzelem nevében. A háborúban nincs más útja a győzelemnek. Tragédiánk és győzelmeink napjaiban, számtalan olyan emberrel találkoztam, aKi Ugyanígy tekintett e dolgokra, s ennek megfelelően cselekedett. Az ő révükön változott meg a helyzetünk, erősödött meg fegyverzetünk, tökéletesedett katonái mesterségünk. A helyzet fokozatos megváltozása a mi javunkra nem isten műve volt, hanem maguké az embereké, akik vállukon hordozták a negyvenegye» esztendő tragédiáját és saját kezükkel vívták ki a győzelmet. Nemrégiben levelet kaptam egy fiatalembertől, Valentyin Mihajlovtól. Azt kérdezte tőlem: emlékszem-e édesapjára, a harckocsizóra, aki életét vesztette a háborúban, s akivel valamikor Halhln-Üolnál találkoztam. Emlékszem rá, és Soha nem felejtem el őt. Hogyan ts felejthetném el Mihajlov őrnagyot, a harckocslzászlóalj parancsnokát, aki a Bain-Caga- ne-i ütközetben a halott harckocsivezető helyére, ülve, harcképtelenné vált agyúval és gépfegyverrel ig betört a japán védelmi vonalba, folytatta a harcot, g a támadás előtt e szavakkal bízta a parancsnokságot helyettesére: „Csináld úgy mint én!” Nem felejtem el soha Mihajlov őrnagyot, mert az ő egyénisége segített hozzá Legény a talpán című színművem hőse, Szergej Lukonyin megformálásához. A Nagy Honvédő Háború első napjaiban, Boríszov alatt, a fejvesztettség és zűrzavar körülményei között, egész életemre megjegyeztem Lizjukov ezredest — a későbbi harcko- usi-hadseregparancsnokot.
