Nógrád. 1972. február (28. évfolyam. 26-50. szám)

1972-02-24 / 46. szám

JSzociaVr«*» ?aif’a‘ági inlegrácin Erejtetíire eaBlíSssSi r Polgári felfogású közgazdá­szok állítják, s nálunk sem ritka vélemény, hogy a Szov­jetunióban kialakult szoros gazdasági kapcsolatok szá­munkra kedvezőtlenek, állító­lag a nagy függőség miatt. Ezek az emberek hogyan ér­telmezik a gazdasági függet­lenséget és mit ajánlanak a kis országoknak? Szerintük az az ország független, amelyik nem szorul a másikra, ame­lyik saját maga termeli azt, amire szüksége van. Gyakor­latilag önellátást, autarchiát javasolnak. Hazánk berendezkedhet-e önellátásra? Ha fejlődni akar, ha nem kíván visszakanya­rodni a középkori elmaradott­sághoz, akkor nem választ­hatja az önellátást, hanem egyre szélesebb nemzetközi együttműködésre kell töreked­ni. Ellenlábasaink elhallgat­ják, hogy korunk technikai forradalma, a termelőerők fejlettsége és a gazdasági élet szoros összefonódása szétfe­szíti az országhatárokat. A nemzetközi munkamegosztás ma már Keleten és Nyugaton is olyan fejlettséget ért el, hogy az egyes országok társu­lása szükségszerű. A gazdasá­gi fejlődés törvényei indokol­ják a Közös Piac, illetve a KGST létrejöttét. A tőkés „szakemberek” nekünk mást tanácsolnak, mint amit ma­guk tesznek. Ez szerfölött •gyanú?. Azzal vádolják a Szovjet­uniót, hogy kizsákmányolja a 'kis szocialista országokat. A tények, a nemzetközileg is ellenőrizhető adatok viszont azt igazolják, hogy a Szov­jetunió immár negyed száza­da a népi demokratikus ál­lamok nyersanyagszállítója, hitelekkel, berendezésekkel és tudományos-műszaki együtt­működéssel segíti a kis orszá­gok ipari fejlődését, mezőgaz­daságuk gépesítését. A Szov­jetunió exportjának közel két­ötöde energiahordozó és fém, egyötöd része mezőgazdasági eredetű és a feldolgozott ter­mékek aránya nem éri el ex­portjuk egynegyed részét. Mi a Szovjetunióból nyersanya­got hozunk be, azt ipari ter­mékké feldolgozzuk, részben exportálják és a nyersanyag— késztermék közötti árkülönbö­zetből származik nemzeti jö­vedelmünk jelentős része. Ez az együttműködés nem ki­zsákmányolást, nem gyarmati függőséget jelent. Aki a Szov­jetuniótól függetlenségünket félti, az enyhén szólva, feje tetejére állítja az igazságot. Mi jellemzi a gyarmati vi­szonyt? Az, hogy a kapitalis­ta nagyhatalmak évszázadok óta szipolyozzák a leigázott országok nyersanyagát és ter­mészeti kincseit. Ezt az ural­mat gazdasági eszközökkel és fegyverrel i6 fenn akarják tartani. Nem tűrik, hogy a gyarmati országoknak nemze­ti iparuk legyen. A bankokat és az ipari üzemeket az im­perialisták tartják kézben, éppen ez a mai kizsákmányo­lás eszköze. Magyarországon, nincs ele­gendő nyersanyag, kevés az energia, fontos termé­keket csak külföldről tu­dunk beszerezni? Egyesek er­re azt mondják, hogy szerez­zük be Nyugatról. De éppten ezeket a fontos anyagokat csak dollárért, vagy aranyért adják. Honnan lenne nekünk ennyi dollárunk? Vajon akik a nyugati együttműködést ajánlják, azok nem féltik a nemzeti önállóságot, a' törté­nelmi példák nyomán nem tartanak, a gyarmati függő­ségtől? Ha a magánéletben szükségünk van valamire, ha másra szorulunk, vajon az el­lenségtől és nem a baráttól kérünk segítséget? A technika, 'a termelőerők mai fejlettségi fokán különö­sen fontos érdekünk fűződik ahhoz, hogy mit termelünk az országban és mit nem, mert azt gazdaságosabb importálni. Természetesen a nemzetközi együttműködés során nemcsak a vállalatok, hanem a nem­zetgazdaságok érdekeit is egyeztetni kell. Tagadhatat­lan, hogy ebből sok nehézség származik a szocialista orszá­gok között is. Ugyanis az együttműködésben résztvevő országok közül egyik sem ra­gaszkodhat csak az előnyök­höz. A közös érdeket, a szer­ződésekből származó kötele­zettségeket is teljesíteni kelL Olykor a vállalati döntések és intézkedések is ellentétbe kerülnék a szállítók, a fel­használók, a többi gazdálkodó egységek és főleg a verseny­társak érdekeivel. Vagyis a vállalati önállóságot nem lehet abszolút módon értelmezni. Nem teheti a vállalat azt, ami neki tetszik, hanem több al­kalmazkodási lehetőség kö­zött választhat. Azok a válla­latok, amelyek tevékenységé­nek jelentős hányada más or­szágok termeléséhez, illetve piacához kapcsolódik, saját nemzetgazdaságuk és más or­szágok vérkeringésébe is be­kapcsolódnak. Az együttműködés során a kis országok több országra kiterjedő döntések részeseivé válnak, ennek velejárója, hogy gazdasági függetlensé­gük egy részéről önként le­mondjanak, de ezzel egyide­jűleg termelési, piaci hatókö­rük, jelentőségük nemzetközi méretekben bővül. A nemzeti önellátás elvileg nagyobb sza­badságot jelent, de gyakorla­tilag elmaradottsághoz, sze­génységhez vezet. Mit ér és meddig tart a szegény or­szág önállósága!? Mi inkább a gyorsabb fejlődést és a gaz­dagodó országok viszonylag korlátozott szuverenitását vá­lasztjuk. Ellenfeleink nem tudják, vagy nem akarják megérteni, hogy a szocialista állam ér­dekei nemzetiéit és egyidejű­leg nemzetköziek is, mert a forradalmi munkásmozgalom győzelméhez a munkásosztály nemzetközi összefogása szük­séges. Ezéct a Szovjetunió és a szocialista országok kölcsö­nösen érdekeltek abban, hogy a partnerországok minél gyorsabban fejlődjenek. A KGST XXV. ülésszakán elfo­gadott komplex program megszabja, hogy a szocialista gazdasági integráció fejleszté­se a jövőben is a szocialista internacionalizmus elveinek megfelelően, az állami szuve­renitás, a függetlenség és a nemzeti érdekek tiszteletben tartásával fejlődjék. Ebből következik, hogy a KGST- országok egymás belügyeibe nem avatkoznak be, megálla­podásaikat a teljes egyenjo­gúság, a kölcsönös előnyök és a kölcsönös segítség elvei alapján kötik. A szocialista integráció nem gazdasági unió, hanem’ az önálló nem­zetgazdaságok önkéntes in­tegrációja. Dr. Fazekas László A irirka kerületéért Nem tűrik a fegyelemsértést — Dicsérik a nőket A Salgótarjáni Kohászati Üzemek szalagedzőjében gyártják azokat a márkás rugókat, amelyek óra-, já­ték- és csengőrugóként ke­rülnek közforgalomba. A szalagedző dolgozói és veze­tőd nagyon vigyáznak a mi­nőségre, mert azt szeretnék, hogy a salgótarjáni márka maradéktalanul kielégítse a megrendelők igényeit és mint eddig is legtöbb eset­ben, továbbra is megelőzzék a hasonló nyugati termékek minőségét. Az üzemben a gazdaságos­ság is fontos feladat. Alaku­lásában fontos tényező az anyagbetét. Az elmúlt évben a gyártott termékek 75 szá- szaléka széles anyagból ké­szült, így. a korábbi egy ha­sítás helyett két, sőt három hasítást alkalmaztak, ami a szélhulladék növekedésé­vel járt. Ennek ellenére a tervezett anyagbetétet csök­kentették, ezáltal 95 ezer fo­rintot takarítottak meg. Emellett jelentős mennyisé­gű repceolajjal használtak fel kevesebbet. Az egy ton­nára tervezett 10,6 kilo­gramm helyett nyolc kilo­grammot használtak, ezáltal 80 ezer forinttal növelték a gazdaságosságot. A múlt évhez hasonlóan, ez évben is jelentős megta­karításit szeretnének biztosí­tani. Nagy szorgalomra, jó szervezettségre és fegyelem­re van azonban szükség, hogy teljesíteni tudják az új feladatokat. 1972-ben ugyan­is 13 százalékkal növekedett a tervük. Az átmenet kiválóan sikerült, január hó­napban 110 százalékos ered­ményt értek el; termékeik minőségére eddig reklamá­ció nem érkezett. De vigyáz­nak is, hogy a technológiai utasításoknak megfelelően minden minőségi követelmé­nyeknek eleget tegyenek. Ezidáig csupán egyesek emberi magtartása és mun­kafegyelme ellen merült fel kifogás. A szalagedzőben szigorúan számon kérik a munkafegyelem betartását. Kifogásolták, hogy Szabó László és Galbács Géza csaknem dupla reggeliidőt tartott. Szabó Lászlóval még az is előfordult, hogy be­üzent munkahelyére: nem megy dolgozni, írjanak sza­badságot a részére. Nagyon súlyosnak ítélték meg Tóth Róbert magatartását, aki több napot mulasztott iga­zolatlanul. Áz üzemvezető­ség semmiféle fegyelemsér­tést nem néz el. Aki nem alkalmazkodik a munkafe­gyelem követelményeihez, nem tesz eleget a mennyi­ségi és minőségi követelmé­nyeknek, annak munkájára nem tartanak igényt. Bár a szalagedző eddigi eredményei figyelemre mél­tóak, sok még a tennivaló, hogy az első negyedéves 556 tonna tervet maradék nélkül teljesíteni tudják. Az első negyedévben a rendelé­sek összetétele szerint 156 és fél tonna epeda- és 51,1 tonna szürkeanyagot kell le­gyártaniuk, s ez a teljes termelésük több mint 50 százalékát teszi ki. Ezenkí­vül a negyedév végére 300 ezer darab csengőrugót terv­szerűen, a félév végére pe­dig egy elmaradt szállít­mányt kell pótolni, ami újabb 600 ezer darab csen­gőrugó előálítását jelenti. Az üzem női dolgozói szor­galmasak. Naponta átlagban hét—nyolcezer darab ru­gót készítettek, a minőségi igények betartása mellett. A szalagedző vezetőinek és dolgozóinak határozott tö­rekvése minden bizonnyal elvezet a teljes sikerhez. Orosz Béla Orsó nélküli, automatikus fonoda Moszkva peremén, az egyik épülő nagy lakótelep közelé­ben üzembe helyezték az első szovjet automatizált orsó nélküli fonodát- A modern, napfényes épü­letben szovjet és csehszlovák gyártmányú pneumatikus gé­pek kaptak helyet Ezek orsó nélkül működnek, a fonalat légáramlat és centrifugális erő továbbítja. Termelékeny­ségük jóval nagyobb, mint a régi konstrukciójú gépeké. A gvár termelése így két és fél­szer akkora, mint azonos alapterületű más gyáraké. A fonal előállításának folyama­tait gépesítik és automatizál­ják. A gyárban körülbelül négy­százan dolgoznak, és sikere­sen sajátítják el az úi techni­kát. Hamarosan megkezdi működését a központi diszpé­cserpult. A diszpécsernek ti­zenkét televíziós kamera ad jelentést a különböző üzemré­szek munkájáról. A gyár évente több mint 3500 tonna pamutfonalat ad majd. Bibliai paradicsom A bibliai legenda szerint Ádám és Éva kertjében, a Pa­radicsomban a világ minden­féle növénye megtermett. A lengyelországi Zignice faluban Jozef Kuc hosszá esztendők óta tartó szorgos munkával ilyen „bibliai paradicsomot” hozott létre. A világ legkü­lönbözőbb tájaiból származó több mint 100 akklimatizált fa és cserje él ebben a kis len­gyel falusi kertben: brazíliai fenyőket, kínai nyárfákat és borókafenyőket szerzett be Jozef Kuc, de összegyűjtötte az Amazonas partján, Flori­dában, Ausztráliában, Szibéri­ában és Afrikában honos rit­ka növényfajtákat is. A gon­dosan ápolt ritkaszép kert a környék látványossága. Európa gyümölcsöskertje Bulgáriát gyakran nevezik Európa gyümölcsöskertiének. A jelző nem alaptalan: a .bol­gár föld mérhetetlen bőségben terem cseresznyét és meggyet, őszi- és sárgabarackot, almát és körtét, diót és mandulát. A bolgár gyümölcsöskertek össz­területe 150 00 hektár, a friss- gyümölcs-export évi' mennyi­sége 100 000 tonna. Nemcsak friss gyümölcsöt, hanem fel­dolgozott gyümölcsöt is ex­portál a Bolgár Népköztársa­ság: évente több mint 60 000 tonna különböző kompót. 40 000 tonna jam és lekvár. 20 000 tonna gyümölcslé és több mint 10 000 tonna sűrít­mény kerül kivitelre. A kor­szerű agrotechnika bevezetése és széles körű alkalmazása, a növények fajtajellegének meg­javítása. a termelési folyama­tok gépesítése azt eredmé­nyezte. hogy aránylag rövid idő alatt nagymértékben ipa­rosodott a termelés. Sok úi gyümölcsöst telepítettek a plovdivi. a várnai és a kusz- tendili területeken- A most folyó ötéves terv időszaka alatt újabb 9000 hektáron lé­tesítenek úi gyümölcsösöket. Sok új faiskolát is létrehoznak és a növények hatékonyabb védelme érdekében igen sok új növényvédő szert alkalmaz­nak. Kinőtték az iskolát Nőnek a hugyagi gyerekek. Nemcsak a ruhát, cipőt, ha­nem lassan már iskolájukat is „kinövik”. A négy tantér-, mes általános iskolában dél­előtt is, délután is tanítanak. Korrepetálásra, seregszemlék megtartására már nem futja a helyből. — A tanácstermet szeret­nénk igénybe venni — mond­ja Handó János iskolaigaz­gató. — A terem jelenleg nincs teljesen kihasználva és nagyszerűen megfelelne isko­lanapközi céljára. Nem, min­den' gyerek tud otthon tanul­ni. Hazamennek az iskolában hallottakkal, s mert otthon nem tudják rögzíteni a tanul­takat, megrekednek. Az iskolai napközinek egyébként „előzménye” is len­ne, ami nem más, mint nap­közi otthonos óvoda. Az óvoda eddig kihasználatlan volt. Idén először történt meg, hogy kicsinek bizonyult, nem tud­tak minden gyereket felven­ni. Nagy szükség lenne most a férőhely bővítésére, hiszen az a cél, hogy a cigánygyerekek is napközi otthonos óvódéba, járjanak. A kevés számú pél­da azt bizonyította eddig, hogy a napközi otthonos óvo­dából iskolába került gyerek sokkal jobb eredményt ért el. mint társai. A cigányszülők közül sokan „fabéták” — ők így mondják analfabéta he­lyett —, így nem tudnak se­gíteni a gyereknek. — Az iskola létszámának egyébként 48 százaléka cigány- gyerek — mondja Handó Já­nos. — Nagy szó lenne, ha alapos előkészítéssel kezdenék meg az első' osztályt. Kicsi a hugyagi iskola, de nemcsak a gyerekek számához mérten. Meghaladta már rég az iskola méretét a pedagógu­sok akarása, cselekvési vágya is. Ultrahan«telefon A drégelypalánki Szondy György Termelőszövetkezetben új melléküzemág, a fafeldolgozó jött létre. A modern faipari körgépekkel felszerelt üzem másfél millió forintba került. Jelenleg csak néhány gép dolgozik. Március 1-től egy hónapon keresztül teljes próba­üzemet tartanak és különböző cégeknek félkész árut szálút, nak A víz mélyén dolgozó bú­várok és békaemberek eddig különleges kábelekhez szerelt víz alatti telefonok útján tud­ták csak érintkezni a felszín­nel. Ez meglehetős nehézkesr sé tette az utasítások . továb­bítását, vagy az értesítések azonnali feljuttatását a fent dolgozó irányítóknak. A len­gyel szakemberek a gdanszki műszaki egyetemen most olyan berendezést szerkesztet­tek, amely lényegesen egysze­rűsíti az összeköttetést a víz alatt dolgozó búvárokkal és békaemberekkel. Az új talál­mány, a „Telson” az ultra- hanghuliámok vízben történő terjedésén alapszik A szerke­zet lényegében telefon, de a különleges kábel többé nem szükséges, mert az ultrahang­hullámok könnyebben felfog­hatók a most szerkesztett be­rendezéssel. A találmány iránt külföldön is rendkívül nagy érdeklődés nyilvánul meg. . NÓGRÁD — 1972. február 24., csütörtök )

Next

/
Oldalképek
Tartalom