Nógrád. 1972. február (28. évfolyam. 26-50. szám)
1972-02-24 / 46. szám
JL Szerkessz velünk! A NÓGRÁDI ÚTTÖRŐK ÉS KISDOBOSOK HÍRADÓJA Ifiparlamentről úttörőszemmel A 123. sz.. Dózsa György Úttörőcsapat harsonásai köszöntik az ifiparlament résztvevőit A balassagyarmati városi pártbizottság nagytermében, február 12-én a város és a járás ifivezetői adtak egymásnak találkozót. A parlament napirendi pontjait Jámbor Éva ifivezető ismertette. Az első napirendi pont előterjesztője Bálint Tamásné városi úttörőtitkár volt. Beszélt az ifivezetők úttörőcsapatoknál betöltött helyéről és szerepéről, az ifivezeők és a KlSZ-alap- szervezetek jobb együttműködésének lehetőségeiről. A 123. sz. Dózsa György Úttörőcsapat harsonásai és a II. Rákóczi Ferenc Úttörőcsapat egyik raja köszöntötte az ifiparlament közel száz résztvevőjét. Ezekután 19 hozzászólás következett. Meglepő tájékozottság, őszinte kritika, ez jellemezte a hozzászólásokat. A közös ebédet, igazi farsangi hangulatú táncos, játékos összejövetel követte. Csányi János Balassagyarmat Ki tud többet? Kutatás a számok birodalmában. Tudósítónk, Szabó Péter így örökítette meg a nagy verseny egy pillanatát Az - utóbb; hetekben izgal-1 mag versenyekre került sor városunk iskoláiban. Megkezdődtek a már hagyományos úttörő tanulmányi versenyek. Minden úttörőcsapat — közte a miénk is — megrendezte a csapatszinlü tantárgyi vetélkedőkéi; a legügyesebb VII— VIII. osztályos pajtások számára. Osztályunkból a Vll-ből csaknem húsz tanuló versenyzett. Fizikából, kémiából, matematikából,- történelemből, biológiából, magyar és orosz nyelvből rendeztek versenyeket a továbbjutásért. Természetesen ez mindenkinek nem sikerülhetett, hiszen a többi .osztályok tanulói is hasonló lelkesedéssel és erőbedobással küzdöttek a jó eredményért. Tőlünk három tanuló vett részt a nagy vetélkedőn. Már hónapokkal ezelőtt megkezdték a felkészülést a városi versenyre. Sok anyagot vettek át, ismételtek, jegyzeteket készítettek. Az osztály többi tagja is' szívesen segítette volna őket, de helyettük tanulni mégsem lehetett! Február 18-án jött el a városi tanulmányi verseny várva várt napja. Iskolánkban szünet volt, tanulmányi látogatásokon vettek részt az osztályok, de izzadó, szenvedő, az osztály becsületéért is versenyző osztálytársainkról egy pillanatra sem tudtunk megfeledkezni. Valamennyien szorítottunk nekik, és mint kiderült, nem is hiába. Nem veszett kárba , az egész évi szorgalmas tanulás, a versenyre való készülődés: mind a hárman a megyei döntőbe jutottak. Így Tóth Ildikó, Frajna Marica és Mayer Gábor most már a megyei döntőre való készülődés jegyében folytatják a tanulást, mert ott is becsülettel helyt akarnak állni. Tanárainknak — akik szabad idejüket, délutánjaikat áldozták fel. hogy segítsenek a felkészülésben — külön köszönettel tartozunk. Osztályunk három tanulója meghálálta fáradozásukat. Szabó Péter, Salgótarján. Mártírok úti iskola „Hullottak a pontok ’ Az Érsekvadkerti Általános Iskola úttörői ebben az évben is nagy izgalommal készültek a kulturális szemlére. Az őrsi és a rajbemutatók már lezajlottak. A rajbemutatóra 1972. február 15-én került sor az iskolában. A verseny zsűrije a csapatvezetőség tagjaiból állt. A kis . terem zsúfolásig megtelt, az egyenruhás szereplők pedig izgatottan várták a fellépés, a bemutatkozás pillanatát. Minden raj igyekezett színvonalas, hangulatos műsort készíteni. Az összeállításban versek, népdalok, tréfás jelenetek szerepeltek. A nyolcadik osztályosok a rajakcióval kapcsolatos irodalmi műsorral léptek fel. Szépen szerepelt az iskola énekkara is. Különösen a szólóénekesek arattak nagy sikert a pajtások körébkn. A tréfás jeleneteken sokat nevettünk. A zsűri tagjai is velünk örültek a jó műsornak. < Mindenki feszülten várta az értékelést; örömmel vettük tudomásul, hogy elég sűrűn „hullottak” a pontok. A legjobb műsorszámok a csapatbemutatón vesznek részt, amelyet a művelődési otthonban február 27-én tartunk. Műsorunkra a szülőket is szeretettel várjuk! Szabó Erika és Záhorszki Mária, úttörő-tanácstagok Zenei élet MOZART-KO I Mozart pompás komédiáját. A színigazgatót tűzte műsorára — neves budapesti vendégművészek közreműködésével — a salgótarjáni Szimfonikus Zenekar. A már több mint egy éve alakult együttes produkcióról produkcióra figyelemre méltó téliesítmé- nyekkel hívja magára a figyelmet. , Az eredetileg háromnegyed órás remekmű két részből áll. A prózában megfogalmazott pamflettszerű bevezető részt ugyan nélkülözte a keddi balassagyarmati bemutató, de mindezt az operakalauzként közreműködő Antal Imre — kiváló zongoraművészünk — eredeti módon, a saját nyelvére átültetve pótolta. Az életvidám és humorban bővelkedő nyitány, a „Szimfónia” bevezető hangjai után — amelyet a salgótarjáni szimfonikusok meglepően éretten és dinamikusan szólaltattak meg —. Antal Imre mintegy keresztmetszetét adta a rokokó színházi világnak, a korabeli primadonnavitáknak, amely tulajdonképpen a komédia témáját jelenti. A frissen szervezendő társulat primadonna vetélkedőiében — Herzné asszony és Silberklang kisasszony parázs veszekedéssé fajuló Ki mit tüd?-jában — olyan jeles énekművészek léptek pódiumra. mint Fáy Erzsébet és Németh Alice- Madame Herz áriáia a komor, baljós hangulatú moll-bevezetés és a sziporkázó dúr-felbontások ellentétére épül. Mintegy ..ezt tudom én” jelszóval lép színpadra, hogy megevőzze társulatát, csakis ő méltó az együttes primadonna szerepére. Fáv Erzsébet a komédia han- gulatraizához • alkalmazkodva. derűsen formálta meg a technikai bravúrokban bővelkedő szerepet. Az elsőbbséget ugyancsak magának követelő Silberklang kisasszony alakját Németh Alice szólaltatta meg. Szerelmi éneke nem nélkülözte a rokokó már-már naiv báját. Az előadásból kiderült Mozart jellemábrázolásának hallatlan gazdagsága. A két primadonnaielölt között hányódó tenorista — Vogelsang — békítgető szerepét Külkev László alakította- A kitűnő terzett — amelyben már felcsillannak az,öt évvel később született Varfezsfuvola Sarastro motívumának részei —. a kamaramuzsikálás örömét mutatta be. A zenekar egvütt lélegzett az előadóművészekkel. A ragyogóan felépített hármas az énekesnők veszekedésén és az őket nyugtatgató Vogelsang úr szinte mór tehetetlen közbeszólásain keresztül a mozarti muzsika életvidámságát bizonyítja. A záró kvartettben — negyedikkén Buff úr alakiában Domahidy László csatlakozott az előadókhoz — már megnyugszanak az énekesnők: hogy ki legyen a primadonna, azt döntse el a közönség — éneklik boldogan. „Ámde bármilyen ió a szándék/ egvet mégis tudni kell:/ Jó együttes. szép összjáték,/ ebben rejlik a siker!” A befejező négyes játéka külön sikert aratott mindkét balassagyarmati előadás — délelőtt általános, délután középiskolás filharmóniai bérlet — közönsége előtt. Különösen a kitűnő Domahidy László volt elemében: a hangversenyszerűen megszólaltatott operát játékos színházi. előadói elemekkel töltötte meg, amelyhez örömmel kapcsolódtak a többiek is. A sallangmentes zenekari hangzás Róna Frigyes és Virág László karmesterek érde- me. A két balassagyarmati előadást Róna Frigyes dirigálta, a tőle már megszokott precizitással és mívességgel. Mozart egyfelvonásos operáját tegnap — ugyancsak két előadásban — a salgótarjáni ifjúsági bérletesek tekinthették meg. Ma délelőtt Nagyba- tonv. délután Pásztó zenebarátai tapsolhatnak'az igen sikeres előadásnak(M) 4 NÓCRÁD — 1972. február 24., csütörtök KÜRTI ANDRÁS KISREGÉNYE Látogató a Kopasz-hegyen o. — Egy másodpercre még! Van-e kifogása az ellen, ha míg ön pihen, megérkezéséről értesítem embertársaimat, s később velük együtt tiszteletemet tegyem? — Ellenkezőleg. Nagyon örülök. A széles körű ismeretség, a sokoldalú tájékozódás — itteni munkám alapfeltétele. Energiamegtakarítás szempontjából azonban kedvező lenne számomra, ha a többi emberrel is az ön révén tarthatnám a kapcsolatot. Én önt barátomnak érzem, megbízom önben. Vállalná ezt a feladatot? Tolmácsolna köztünk? — Boldogan. — Akkor, kérem, őrizze meg a tapadókorongot. Amikor érintkezésbe kíván lépni velem, helyezze vissza a homlokára és jöjjön a gömbhöz. Most távozom. A labda felpattant, pár szökkenéssel a csúzda aljához ért és felgurult rajta. Kisvártatva a csúzda Is behúzódott az űrhajó belsejébe. A gömb sugárzása fokozatosan csökkent, halványult, végül már csak a sziluettje derengett a tisztáson. Égő cirkuszi karika, ilyeneken ugrálnak át az oroszlánok, tigrisek. Aztán a karika is ki- , aludt. Koprá Tibor felemelkedett a földről, megrázta a fejét, mélyeket lélegzett. Aztán megfordult, átvágott a bokrokon. Lassú léptekkel, töprengve ballagott vissza á kamrához. A küszöb előtt megállt, hátranézett. A telek bal csücskéből, a bozótosból semmi fény nem szivárog ki. És néma, csendes körös-körül a táj. Tétován a homlokához nyúlt Ott volt a kis tapadókorong. Erre. mintegy varázsütésre, elszállt révetegsége. Ébren van, valóság az, ami történt. Beugrott a sufniba, meggyújtotta a lámpát, kapkodva öltözni kezdett, fel a nadrágot, inget, le a cipőt, fel a zoknit, vissza a cipőt. Egy perc alatt végzett, el sem oltotta a lámpát, be sem laka- tolta az ajtót, már rohant is lefelé az Árkos utcán. Repült, ugrott, száguldott. Ilike, a kövérkés. harminchat éves, szőke M-i postakisasszony édesdeden aludt az iroda mögötti szobácskábán, amikor erősen megverték az ablakát. Mérgesen ébredt fel, Álmában ugyanis, virágos, madárdalos mezőn sétált, tüzérek gyakorlatoztak ottan, egy szép szál legény csalogatta őt be. a közeli nyíresbe, tetszett neki a katona, csakúgy illendőségből kérette magát, amikor tessék ... kopognak! Ki az a tapintatlan ökör, aki még ezt a kis időt sem tudja kivárni... Pongyolába bújt, felkattintotta a csiptetős lámpát ágya fejtámláján, az ablakhoz lépett, kinyitotta. De hisz’ ez az a rokonszenves, jókedélyű pesti fiatalember a hegyről! Mi történhetett véig? Csapzott a haja, kockás ingén hatalmas izzadságfoltok, felhevülten fújtat. És tűz-láng lobog a szemében. De csak tátogat, nem tud megszólalni. Nem, látszik részegnek, csak nagyon izgatottnak. Talán őt is megbolondította ez a forró nyári éjszaka...? Ilike kellemes borzongással könyökölt rá az ablakpárkányra. Ördögbe az álombéli tüzérrel, ha ez a fiú nem is olyan daliás vitéz, viszont húsból-vérből van A szándékai pedig aligha különböznek annak a katonának a szándékaitól. Csakhogy ennek némi biztatásra van szüksége, míg álmában a tüzér volt a kezdeményező. Persze, azt is ő álmodta olyannak... — Mit óhajt, kedves? — mosolygott hát bátorítóan Kopra Tibprra. — Bo ... bocsánat — lihegte a fiatalember —, ne haragudjon, drága Ilike, tudom, nem illik ilyen későn rátörnöm magára... — Ugyan, törjön csak bátran, nem vagyok én olyan ijedős. Ki vele, mi nyomja a szívét? — Telefonálni... telefonálni szeretnék ... Mindenképp beszélnem kell Pesttel. A fő- szerkesztőmmel ... Rettenetesen sürgős! És még egy barátomat is értesítenem kell, aki a tévében dolgozik. Meg egy ismerősömet a rádióból... — Miért?! Mi történt? Égszakadás, földindulás? Vulkán tört ki a Kopasz-hegyen? Vagy ellenséges ejtőernyősök ereszkedtek le?... Nem volt maga túl sokat a napon? Hajadonfőit? Fáj a feje, ugye? Azért nyúl mindig a homlokához? Az újságíró türelmetlenül rázta meg a fejét. — Teljesen eszemnél vagyok. A fejem sem fáj. Kérem, drága Ilike, segítsen. Kárpótlásul maga lesz a második ember a Földön, aki értesül az időszámításunk előtti és utáni legnagyobb tudományos szenzációról. — Más szenzációra számítottam — mormogta kesernyés fintorral Ilike. Minthogy azonban M.-ben évek óta semmi különösebb esemény nem játszódott le, a kíváncsiság azért csak a hatalmába kerítette. Megadóan legyintett: — (Folytatjuk) *
