Nógrád. 1972. február (28. évfolyam. 26-50. szám)

1972-02-02 / 27. szám

Jé úton haladunk liesxélgeté* Juhász Sándorral, a pásztói járási pártbizottság első titkárával A NÖGRÁD Szerkesztőségének vezetői, vezető mun­katársai felkeresték a pásztói járási pártbizottságot, ahol baráti, elvtársi beszélgetést folytattak a járási pártbi­zottság vezetőivel. A rendkívül hasznos, eszmecsere után munkatársunk a járás fejlődéséről beszélgetett Juhász Sándorral, a járási pártbizottság első titkárával. — Néhány évvel ezelőtt a T ísztói járást még a mező­gazdaság jellemezte. Mi most a helyzet? — A harmadik ötéves terv első évében még valóban a mezőgazdaság dominált a pásztói járásban. Ebben az időben a mezőgazdaságban munkaerő-felesleg jelentke­zett, de részt kellett vállal­nunk a szénbányászat vissza­fejlődéséből adódó gondok megoldásából is. A foglalkoz­tatottság biztosítására a har­madik ötéves terv elején hoz- zákezdtünk Pásztó és vonzás­körzetének iparosításához. Ma már azt mondhatjuk, hogy járásunkban a mezőgazdaság és az ipar kiegyensúlyozott. — Akkor talán maradjunk az iparnál. — Én pedig azonnal szá­mokkal bizonyítom az előbb elmondottakat. Míg 1970-ben az ipar összteljesítménye já­rásunk területén mintegy 280 millió forint volt, addig ez a szám az 1971-es előzetes számítások alapján mintegy 300—350 millió forintot mutat majd. Az üzemek mintegy 80—90 százalékos költségszinttel dol­goznak, ami megítélésünk szerint jónak*- mondható. Az egy főre eső nyereségrészese­dés is 14—17 nap között mo­zog majd. S számok előrebocsátása után nézzük a fejlődést, sor­rendiségében. Működik a szerszám- és készülékek gyá­ra, a mezőgépgyár, a Közle­kedési Nyomda, a Fővárosi Kézműipar és a RIOLEX. A harmadik ötéves ten' végére megoldódott a jobbágyi Tex­tilipari Vállalat gondja is, s így a járás üzemeiben mintegy 2000 személyt tudtunk fog­lalkoztatni. Megítélésünk sze­rint nagyszerűek a negyedik ötéves tervi elképzelések is. November 7-én már részlege­sen üzemel Pásztón a Váci Kötöttárugyár üzeme, mint­egy 300 fővel. A teljes üzem­nél 800 embert tudunk majd foglalkoztatni. Az idén épül a Közlekedési Nyomda új üzeme is, s a régiek korsze­rűsítésével, az újak telepíté­sével újabb 1100 fő foglalkoz- tafását biztosítjuk majd. Ez­zel a negyedik ötéves terv végére megoldódik Pásztó és vonzáskörzetének foglalkoz­tatottsági gondja. — Az ipar fejlődésével ho­gyan alakul a járás termelő- szövetkezeteiben a mellék­üzemági tevékenység? — Az elmúlt évek során sokat tanultunk. Rájöttünk arra, hogy a közös gazdasá­gokban leghasznosabb és leg- kifizetöbb a mezőgazdasági termékeket feldolgozó üzemek létesítése. Hiszen ennek van jövője. Ezért Vanyarcon már megvalósítottuk a konzerv­gyár részére termelő hagyma­feldolgozó üzem működését. Szép terveink vannak, úgy érezzük, megvalósításuk is reális elképzelés. Ezért a ne­gyedik ötéves terv időszaká­ban Palotáson elsődlegesen egy borsófeldolgozó üzemágai szeretnénk létrehozni. A kál­iói körzetben lucemaliszt-fel­dolgozó üzemet telepítünk. Ennek az építkezését már az idén megkezdjük. Tárgya­lásokat folytatunk a pásztói körzetben társulásos alapon egy húsfeldolgozó üzem lét­rehozására. A tízezeres telep­hez az alapanyagot termelő- szövetkezeteinkből biztosítani tudjuk. A tárgyalások stádi­umában van egy tejfeldolgo­zó üzem társulásos alapon való létrehozása is. — Ha már a közös gazda­ságoknál tartunk, mit hall­hatnánk a termelőszövetkeze­tek gazdálkodásáról? — Itt az elmúlt évről szó­lok csak. Megnyugvást jelent számunkra, hogy az elmúlt gazdasági év előzetes számí­tásai alapján a járásunkban csak egyetlen raérleghiányos termelőszövetkezet lesz, a felsőtoldi. A többi termelő­szövetkezet kifizeti a garan­tált összeget, vagy a tervezett 80 százalékot. De kiemelkedő termelőszövetkezetünk is akad, mint az ecsegi, erdőtarcsai, vagy a káliói. Jó volt az el­múlt évben a növénytermelés, különösen a búza átlaga nö­vekedett. Míg 1970-ben a já rás termelőszövetkezeteinél az árbevétel 78 millió forint volt, a tavalyi évtől mintegy 120—130 millió forintot vá­runk. Egyedül az állattenyész­tésben, különösképpen a szarvasmarhánál nem tud­tunk előbbre lépni. Jellemzi a fejlődést a • termelőszövet­kezetek összes árbevétele is. Az 1970. évi 281 millió fo­rinttal x szemben 1971-ben mintegy 350 millió forintot értünk el, ugyanakkor a költ­ségszint 90—91 százalékra csökkent. — Az ipar, a mezőgazdaság fejlődésével hogyan alakul a lakosság kommunális ellá tottsága? — Megítélésünk szerint az ipar telepítésével, a mezőgaz­daság szerkezetének átalakí­tásával jó úton haladunk csakúgy, mint a kommunális ellátottság javításában. Itt most a negyedik ötéves tervi elképzelésekről szeretnék szól­ni. Pásztón már megnyílt a szolgáltatóház. A negyedik ötéves terv során szeretnénk egy ^ százszemélyes óvodát felépíteni. A tervidőszakban 370 lakást is építünk állami, OTP-, és szövetkezeti alapon. Befejezzük Pásztón a szenny­vízhálózat megépítését, ami­hez még 15 millió forint szükséges. Nyolcmillió már a rendelkezésünkre áll. A gon­dunk az. hogy az idetelepült üzemek a fejlesztési alapot még nem hozzánk, az illeté­kes tanácsoknak fizetik be. Szerepel a tervünkben Pásztó járdásítása. amit elsősorban társadalmi munkával szeret­nénk elvégezni, mi adiuk az anyagot és a szakembert. Egészségügyi téren is előre kívánunk lépni- Kálión egy orvosi körzet kialakítását ter­vezzük. Szirákon egv fogászati körzet létrehozása a terv. A pásztói kórházban folvtatiuk a rekonstrukciót. Befejeztük a fűtés korszerűsítését, foly­tatjuk a belgyógyászat bőví­tését és nővérszállás létreho­zását is tervezzük­— Az eddigi eredményeink biztatóak. Feljogosít bennün­ket az optimizmusra. Hisszük, hogy terveinket, elképzelése­inket valóra is váltjuk­Somogyvári László Jo reggelt, itt cs tej! Hogy nagyon népszerű lesz, azt már jó előre tud­tuk. De hogy ennyire!? A héten az iskolatej meghódí­totta az általános és közép­iskolásokat. Műanyagflakon­ban két deci pasztőrözött tej, hozzá műanyag szívó­szál, igen praktikus, higiéni­kus reggeli ital. És ami a leglényegesebb mindössze egy forintért. Korszerű do­log ez! Egy-két péksüte­ménnyel kész a tízórai. Nem kell a mamáknak otthon cso- r.iagolgatnl, nem lesznek zsí­rosak a könyvek, füzetek, a táskában, ha ezentúl az is­kolában lehet megvenni az uzsonnát. Az elhatározás régebben is megvolt, a feltételek vi­szont csak most teremtőd­tek meg: Az Élelmiszer-kis­kereskedelmi Vállalat szer­vezésében, lebonyolításával ezentúl minden iskolában le­hetőség lesz az iskolatej vá­sárlására. A kezdeti, átme­neti állapotok megoldásá­hoz azonban kérik az úttö­rőcsapatok, a diákok segít­ségét is, hiszen a szállítás és árusítás személyi feltételei még nem mindenütt elégsé­gesek és hiába a gyöngyösi tejüzem gyors, pontos ellá­tása, ha nincs, aki kivigye a gyerekeknek az árut. Az iskolatej-akcióhoz leg­frissebben a salgótarjáni Ga­garin Általános Iskola csat­lakozott. Naponta 200—250 adag tej fogy el, de úgy lát­szik, hogy ez még mindig ke­vés. Papp József a 222. sz. élelmiszerüzlet helyettes ve­zetője azonban minden mennyiséget idehoz, ameny- r.yi csak szükséges és Gé- czy Mihályné, az Élelmiszer- kiskereskedelmi Vállalat áruforgalmi előadója ugyan­így szivén viseli a tejügyet. Az iskolákban fegyelme­zetten állnak a „nebulók” a tejesflakonok pultja előtt. Gyorsan megkapja minden­ki a maga poharát és már sziircsölheti is az egészséges italt. A Gagarin iskolában Jenei Gabriella és Krätsch- mer Anita nyolcadik osztá­lyosok — képünkön — jó étvággyal fogyasztják tízó­raijukat. — kulcsár — Kiknek épfii és hogyan? Kétszázhatvannégy lakás a főúton A földszinten üzletek és szolgálaté egységek A „leg-ek” építkezése. Leg­alábbis Nógrád megyében és Salgótarjánban. De egyben, s másban még országos viszony­latban is páratlan a salgótar­jáni garzonházak építkezése. A város legforgalmasabb részén épül a két. egymáshoz kap­csolódó magasház. A legma­gasabb és a legnagyobb épü­letegyüttes lesz a megyében. Hatvan méter magas, az egyik épületszámyban tizennyolc, a másikban tizenöt lakószint, alatta pince, földszint, szol­gáltató egységekkel, és a sze­relőszint, fölötte kétszázhat­vannégy egyszobás garzon­lakás. Valójában kiknek és hogyan épül a két magasház? Mikor kezdődött az építkezés? Meny­nyibe kerül? Mikor költöz­hetnek a lakók ? Akik ezekre a kérdésekre leginkább vá­laszt adhatnak: Ozsvárt Jó­zsef, a városi tanács elnökhe­lyettese, Fekete Nándor osz­tályvezető, Luda László, a ki­vitelező, a Nógrád megyei Ál­lami Építőipari Vállalat ter­melési főosztályvezetője, Pe- rényi László termelési osztály- vezető és Virágh Imre főépí­tésvezető. Keli-e a magasház? Tovább folytatva a „leg-ek” sorát, mind ez idáig talán a leg­több gondot és fejtörést ez az építkezés okozta a városnak és az építőknek. Ozsvárt Jó­zsef így fogalmazta meg, ami mellette szól, amivel indokol­ható a garzonházak felépíté­se: — Az alakuló, modern vá­rosközpont igényli a magas­házat. Tehát az első szempont városképi, esztétikai megfon­tolás. De ami még ennél is fontosabb: a városnak fiatal szakembereikre van szüksége, akiknek lakás kell. Egyedül­állóknak, fiatal házasoknak hivatottak otthont nyújtani a garzonházak. Azt is tudni kell, hogy — amint csaknem min­denhol — Salgótarjánban is drága az albérlet. És a nyug­díjasokról, a bányakolónia la­kóiról sem feledkezhetünk meg, akik szívesen cserélik fel feleslegesen nagy, vagy nem megfelelő otthonukat kisebb korszerűvel. Egy kicsit tehát a nyugdíjasok és az albérlők háza is lesz a garzonház. Húéznaponként egy színt Perényi László termelési osztályvezető: — Ez az építkezés egészen új feladatok és nehézségek elé állított bennünket. Az egyik legkorszerűbb építési technológiával, alagútzsaluzás- sal dolgozunk. Bár igyekez­tünk az ország néhány hason­ló építkezésén tapasztalatot szerezni, a „tanulópénzt” va­lójában mégis most fizetjük. Órákig lehetne beszélni arról, hogyan jutottunk a nélkülöz­hetetlen kúszódaruhoz, a PE- VA rendszerű szerkezeti ele­mekhez, hogyan kellett módo­sítani a terveket a technoló­giához, a technológiát az épü­letekhez. .. — A városnak sem volt könnyű — tette hozzá Fekete Nándor. — Két éve még öreg épületek álltait az építkezés helyén, lakókkal, intézmé­nyekkel. Hét szakaszra bont­va a beruházást előbb kapaci­tásszerződést kötöttünk az építőkkel, majd az első sza­kaszként megrendeltünk négy és fél millió forintos építési munkát. Az első szintig pontosan 1971. augusztus 2-án jutottak el az építők. További „életraj­zi” adatok: 1971. november, komplex kivitelezési szerződés megkötése. Az építési költség nyolcvanhétmillió forint. Je­lenleg nyolcvan munkás dol­gozik az építkezésen, két mű­szakban, éjjel és nappal, sőt, ünnepnapon is folyik a mun­ka, az ötödik lakószintnéT tar­tanak. Egy-egy szintet a téli időszakban húsznaponként emelnek. Nyáron tizenkét nap a forduló. Na, ée a határidő? Nincs tégla, falvésés és va­kolás. Csak sima betonfelüle­tek, amik vakolás nélkül ta­pétázhatok, beépített szerel­vények, kihagyott szerelvény­helyek, légrészsalus szigetelés, préselt faforgács válaszfalait. Gyors és korszerű építési mód, a lakások viszont sajnos, drá­gábbak a hagyományosnak Nem a korszerű építési mód a drága, a magasház. Sok a já­rulékos költség. Az épületek földszintjén önkiszolgáló biszt­ró, ezermester bolt és Patyo­lat tisztító szalon kap helyet. — Nem merném ajánlgatní más városoknak, hogy ilyet építsenek — mondta malició­zusan Ozsvárt József. A beruházás befejezésének szerződés szerinti határideje 1973. június 30. Elkészül-e ha­táridőre? Erről ma még korai lenne beszélni. A város sze­retné, ha gyorsabban haladna az építkezés. Az építőknek is az lenne az érdekük, hogy be­tartsák a vállalt határidőt Hát olyan nagy „csoda” lenne, ha valóban így történne? Kiss Sándor Harm nehat tőkés­és négy szocialista országba A Salgótarjáni Kohászati Üzemek árukibocsátása 1971- ben 4,2 százalékkal volt na­gyobb az előző évinél. A gyár teljesítette exportköte­lezettségét annak ellenére, hogy a tőkéspiacon kiala­kult dekonjukturális helyzet nehezítette az eladást. El­lensúlyozására olyan gyárt­mányválasztékot alakítottak ki, amelynek lévén növelték bevételeiket. Az exportra szánt termé­keket 36 tőkés- és 4 demok­ratikus országba szállították. Emellett teljesítették a bel­kereskedelem felé vállalt kötelezettségeiket. Eleget tet­tek a kovácsolt alkatiész előálításával kapcsolatos megrendeléseknek is. Két­szeresére emelték a DEXI- ON-vSalgó építőelemek gyár­tását. Különböző műszaki és szervezési intézkedések ré­vén két százalékkal csök­kentették az önköltséget. Jól alakult a nyereség is. A ter­vezetthez viszonyítva tíz szá­zalékkal emelkedett. Ezál­tal lehetőség nyílt arra. hogy 3,5 százalékkal növel­jék a béreket. Az eredmé­nyek elérésében sokat segí­tett a DH-munkarendszer. Ebben az évben árukibo- esátási tervüket 5,4 száza­lékkal növelik, kielégítik a közúti járműprogram kíván­ságait, a termelékenységnél 4,7 százalékos emelkedést terveznek száz százalékos termelékenységből. A külön­böző műszaki-szervezési in­tézkedések révén tovább csökkentik a termékek ön­költségét, növelik a bevételt Bérfejlesztésre is ugyanany- nyit szánnak, mint 1971-ben. r­Lj nagycsarnok 100 millióért a bánvagcpgyárban Huszonegy évvel ezelőtt 20 milliós éves termelési értéket jegyeztek fel a salgótarjáni bányagépgyárban, vagy ahogy akkor nevezték a Nógrád me­gyei szénmedence zagvvapál- falvi javítórészlegében. Ma 160 milliós termelési értékkel számolnak. Gyártmányaik kö­zött főleg folyamatos szállító- berendezések. közép- és nagy teljesítményű szállítószalagok, elevátorok szerepelnek. Ese­tenként szállítócsigák gyártá­sává! is foglalkoznak. Emel­lett kiegészítő berendezéseket, technikai vasszerkezeteket, bányabiztosító elemeket és sü­veggerendákat állítanak elő. A termékek közül a szállító­szalagok görgőinek előállítása emelkedett ki. Ebben az év­ben 200 ezer darabot gyárta­nak. tízszeresét a tíz évvel ez­előtti, mennyiségnek. E termék menyiségénék növelése ossz. hangban van az országban megindult anyagmozgatási gé­pesítéssel. A kapacitás növelése érde­kében rekonstrukciót hajta­nak végre. Ennek során nem­csak a szerkezetgyártás lehe­tősége bővül, de egyidejűleg jobb körülmények közé kerül­nek a dolgozók A létesítmény befejezését jövő év derekára tervezik és 100 millió forintba kerül. NÓGRÁD — 1972. február 2., szerda

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom