Nógrád. 1972. február (28. évfolyam. 26-50. szám)

1972-02-02 / 27. szám

Mikszáth Kálmán élete Mikszáth gyermekkora Vége a tanításnak, mosollyal az arcukon, kéz a kézben igyekeznek hazafelé a nógrádsi- peki gyerekek- Kicsit messzire visz az út az iskolától, de együtt gyorsabban telik az idő Kulcsár József felvétele Kiállítás a Palóc Múzeumban Termelősxöveikeseteink tís éve Mikszáth második gyerme­ke volt szüleinek. Az első gyermek Amália, egyeszten- dős korában meghalt. A kis Kálmán is beteges, vézna, álmatlanságban szen­vedő gyermek volt. Egyik ké­sőbbi alakja, az Isten csiz­madiája, Filcsik István Ebeck- ről egyszer éppen ott járt náluk, mikor Kálmánnal her- bateát itattak. Nem is ké­sett ,,megvigasztalni" a szü­lőket: — Nem telelni való ez a gyermek! A gyermek féltése teszi nyilvánvalóan, hogy igyekez­nek kedvébe járni. „Minthogy beteges, elkényeztetett, álmat­lanságban szenvedő gyermek voltam, a falu kitűnően me­sélő embereit apám odaren­delte vagy fogadta az ágyam­hoz, akik egész éjjelen tar­tottak kísérteties és minden­féle tündértörténetekkel." Szívesen id.őzött a falu ka­szinójának szerepét betöltő kovácsműhelyben, ahol a messze főidről odavetődött emberek hozták a híreket, a csodálatosabbnál csudálato- sabb történeteket. A népmeséik és népdalok világa veszi körül tehát a gyermeket, aki hálásan em­lékezik vissza erre az örök­ségre. Ezért javasolja, hogy mesével aludjanak el a gyer­mekek s „folytassák tovább álmaikban a királyfiak cso­dálatos kalandjait". így a nemzeti lélek összeolvad a gyermek viasz lágyságú leiké­vel, s egy darabbá keménye- dik az övével, „a fülén ke­resztül szűrődik be szinte észrevétlenül a magyar nyelv fölséges muzsikája s hamisít­hatatlan elevensége, kolorit- ja.” A nála másfél esztendővel fiatalabb húgával, Máriával beadják Balassagyarmatra egy Bach-huszár mérnökhöz, hogy némi jártasságot szerezzenek a német nyelvben. Nem sok sikerrel. A gyermekek meg­tudják a mérnökről, hogy füle csonkaságát Temesvár környékén a magyar szabad­ságharcosok elleni csatában szerezte, ezért aztán ösztönö­sen irtóztak az ember fur­csa beszédétől, és Mikszáth a német nyelvvel szembeni el­lenszenvét később se tudta levetkőzni. Ezt természetesnek is kell tartanunk. Olyan környezet­ben és családi hagyomány között nőtt fel, amely leg­szentebbnek tartotta a re­formkorszak és a forradalom eseményeit. Mikszáth édes­anyjának van egy kedvenc fehér kakasa, amelynek leg­szebb farktollára szép kali- grafikus betűkkel van írva: „Éljen Kossuth Lajos". Suska Mihály, a kocsisuk esténkint a csodálatos hősi­ességgel véghezvitt branyisz- kói ütközet eseményeit me­séli a gyermeknek. A falu­ban nem egyszer látnak csu- dás üstököst, nemzetiszínű szivárványt. Megyeszerte, így Szíklabonyán is énekelik a Kossuthot és Garibaldit vá­ró és éltető dalokat. „Jön már Kossuth, Klapka. Itt van már Horpácson, Hamar a nyergemet, Ott van a padláson.” A hazafias történetek mel­lett a babonaságok, kísér­teties történetek vannak rá a legnagyobb hatással. Sok tör­ténetet hallott a báró Lu- zsénszki kisasszonyokról, akik karácsony éjjelén bejönnek a temetőből, és akik mellé lete­lepszenek az éjféli misén, azok abban az esztendőben meghalnak. Vagy a falu bo­szorkányának tartott Galan- dánéról, Szurina Matykóról a tót haramiáról, aki azonban csak az urakra szokott va­dászni, a szegény köznéppel jól bánt. Ezekből a történe­tekből szűri le később a ta­nulságot: „A palóc nép babonás, sze­reti a misztériumokat, hisz az ördögben és a rémlátomá­sokban, Egy sötét holló röp- dös fölötte a végzet. Szárnya suhogását találgatja. Titkos, homályos köd veszi körül, s hová nem lát a szem, bené­pesíti a helyeket árnyékkal, borzalmas, csodálatos dolgok­kal. Fantasztikus népmesék elhullatott morzsáit össze­gyúrja, s azok hitté kemé­nyednek lelkében. Én magam is dajkamesékkel szíttam be a babonát, s hiszek benne. A tapasztalatok világossága csak megszürkitette a fekete hát­tért, de nem oszlatta el.” A mesék mellett néhány felejthetetlen alak vésődik emlékezetébe. Elsősorban Di- vényi József, aki gyermek­éveinek legnagyobb öröm- szerzője, ő vette Mikszáthnak az első falovat és őt várja mindig vissza a gyarmati vá­sárról a legnagyobb izgalom­mal. A gyarmati vásár egyéb­ként is az eseménytelen falu legnagyobb ünnepe. „A gyar­mati vásár, vagy gyereket kérek kölcsön” című elbeszé­lésében leírja azt a szokást, hogy a vásárra menő gazdák válogatnak a gyerekekben, akiket elvisznek magukkal a vásárra, hogy azok ott vi­gyázzanak a szekérre. Szinte kihal az egész falu ilyen al­kalomkor. A gyerekek várost látni mennek, csodás fényes­ségeket és ilyenkor az öröm pirosra festi arcukat. Gyarmat ebben az időben bizony nem fényességes vá­ros. Inkább a szerető vissza­emlékezés teszi azzá az író memóriájában. Mint ahogy a képzelet műve az is, hogy ő Gyarmaton egykor Kossuth­ot hallotta beszólni. Amikor a nyolcvanas években a Tu­rulban élő Kossuth érdeklődik Mikszáth művei iránt és ő el­küldi neki műveit, a kísérő le­vélben megírja, hogy hálából teszi, amiért hallhatta a nagy szónokot a gyarmati megye­háza erkélyéről a néphez szólni. Pedig a valóságban ez az esemény sohasem történt meg. Kossuthról csak elbe­szélésekből hallott. Erre jegy­zi meg Mikszáth: ,,A memó­ria hát hamarább kezdődik, mint az ember, aminthogy — sajnos —, rendesen hama­rább pusztul is el”. A szklabonyai falusi iskolá­ban ismerkedik a betűvetés művészetével is. Tusnai And­rás tanító úr azonban nincs nagyon megelégedve tanít­ványa előmenetelével. Nehe­zen barátkozott meg a be­tűkkel, a nagy- és kisbetű közötti különbség meg egyál­talán nem akart a fejébe menni. Sohasem fogsz tudni írni, fiacskám — szólt a bölcs szentencia. S csak az aggódó anya vigasztalására tette hoz­zá: —ö „No hiszen, azért lehet nagy ember, sok ilyen van azok között is!” Csukly László Holnaptól tekinhető meg Balassagyarmaton, a Palóc Múzeumban az a kiállítás, amely a balassagyarmati és a rétsági járás termelőszövetke­zeteinek fejlődését mutatja be- Azokról a községekről vall a tárlat, amelyek a Palóctáj Termelőszövetkezeti Szövet­séghez tartoznak. A kiállítás a területi szövetségek meg­alakulásától napjainkig szól a falu fejlődéséről. (A termelő­szövetkezeti szövetség egyéb* ként 1967-ben, alakult, de a tárlat 1965-től mutatja be a téeszek fejlődését-) öt nagy témakör köré cso­portosul a tárlat. Egyrészt, képet kapunk a szövetség egé­széről. megtudjuk létszámát, a földterület nagyságát és így tovább. A taglétszám például csökkent- 1965-ben 11104, 1970-ben 10119 tagot szám­láltak a szövetséghez tartozó termelőszövetkezetek. A to­vábbiakban fényképek illuszt­rálják a legreprezentatívebb építkezéseket, s azokat a po­litikai eseményeket, amelyek a falvak életében az elmúlt években jelentősek voltak, például Kállai Gyula látoga­tását örhalomban. a csehszlo­vák nagykövet és a kemero- vói küldöttség látogatását Ér- sekvadkerten- Meggyőző ké­pet mutat a vagyoni helyzet alakulása a téeszekben. 1965- ben 499 millió 947 ezer, 1970- ben 811 millió 911 ezer forint volt a közös vagyon. A növénytermesztést, illet­ve a gabonatermelést doku­mentáló résznél elöljáróban a gépesítésről, a műtrágya-fel­használásról ad számot a ki­állítás- Majd részletesen is­merteti az egyes gabonafaj­ták termelési mennyiségét egy kataszteri holdra átszámítva. Külön szemléltetik a fényké­pek az új technikai eljáráso­kat. Hogyan alakult a gép­park? 1965-ben 575. 1970-ben 876 traktorral, továbbá hat, illetve 103 kombájnnal ren­delkeztek a közös gazdaságok- Ez a fejlődés, természetesen, a géppark kihasználásában is megmutatkozott. Egy traktor­ra 1965-ben 90, 1970-ben 66, egy kombájnra pedig 4832, illetve 266 hold terület jutott. Az átlagtermés jelentősen emelkedett burgonyából, ku­koricából. a búzánál, rozsnál viszont nincs lényeges válto­zás­Külön foglalkozik a tárlat az állattenyésztéssel. Itt az állatlétszám alakulásán túl térkép szemlélteti, hogy hol találhatók szarvasmarha-, ser­tés-, juh- és baromfi tenyész­telepek. A tartási módszerek­ről szintén gazdag illusztrá­ció látható- Néhány adat az állattenyésztés alakulásáról: hízómarhából 1965-ben 11 982, 1970-ben 20 946 mázsát, ba­romfiból 2693, illetve 9558 mázsát értékesítettek a két járás termelőszövetkezetei. To­jásból is duplájára emelke­dett az értékesítés. A sertés­húsból viszont felére csök­kent az eladás- ( A kiállítás egyik legérde­kesebb része az. amelyik a falu és a parasztság életkö­rülményeinek megváltozását szemlélteti. Nagy méretű fo­tók mutatják, hogy a kis ab­lakos. földes lakóházakat mi­ként váltják fel a gyakran emeletes, parkettás, több szo­bás házak. Grafikonok jel­zik. hogy a parasztság egy napra jutó jövedelme éven­ként milyen arányban válto­zott­A téeszközségek megala­kulásának múlt évben volt tízéves évfordulója. A kiállí­tás ennek jegyében mutatta be a két járás közös gazda­ságainak. falvainak megváltod zott életét. A grafikonokon, tablókon, fényképeken kívül termékbemutató teszi válto­zatosabbá a tárlatot­MOZIÉLET Nyírfaliget Tóth Elemér O^VV\/V-VV\A^%A/'VV-\A^\/V-\A*0/V-V\X\/VVV'\/\W\^V\/'V\WVA/\W\X\/\/0/\/VV'\/VVV'\/V-v/VO/V'^^ láncosokkal Indiában Andrzej Wajda lengyel ren­dező Nyírfaliget című legú­jabb filmjét már régen vár­tak a mozikedvelők. A fil­met február 3—4-én mutat­ja be a salgótarjáni Novem- ber 7. Filmszínház. A Cser- men című szovjet—graz Ka­landfilmet 5—6-án tűzi mű­sorára a mozi. A nagy ne- vettetők csínytevéseiből ké­szült újabb összeállítást. a titán és Pan meg a hölgyek című filmet február 7—9-én tekinthetik meg a moziné- zők. Stanislaw, a szép, kifino­mult. úrias külsejű fiatalem­ber menthetetlen tüdőbeteg. Jól tudja, hogy csak rövid ideje van hátra. Éppen ezért semmit sem akar etszata-z- tani, ami jó még történhet vele az életben. Szinte ter­mészetellenesen vidám, telve energiával. Viselkedése külö­nösen feltűnően mogorva em­berkerülő bátyja mellett, aki felesége halála óta kislányá­val visszavonultan él. Felejthetetlen alakítást nyújt a film két főszereplő­je. Daniel Olbrychski és az újonnan felfedezett, de már­is sikeres Olgierd Luka- szewicz. A rendező a költői hangulatú elbeszélést elsősor­ban a televízió számára vit­te filmre. Alkotása a televí­ziós filmek milánói fesztivál­ján a FIPRESCI díját nyerte el. Kalandos stílusú, izgalmas történetet feldolgozó, egzoti­kus hangulatot árasztó film a Csermen. A pásztor Cser- men lesújtó hírrel tér meg szülőfalujába: a rablók el­hajtották a falu csordáiét. Társai elpusztultak, ő maga is csak csoda folytán mene­kült meg üldözőitől. Kide­rül azonuan, hogy Csermen puskájából egyetlen töltény sem hiányzik, s ez ellene han­golja a falu elkeseredését. Cserment száműzik a falu­ból. A fiú azonban nem sok­kal később hősként tér visz- sza... Ki né ismerné Stant és Pant, a burleszk két utolér­hetetlen' hősét, a keresztrejt­vények állandó szereplőjét? Stan és Pan filmjei már filmtörténeti értéket, de ma is nagyszerű szórakozást nyúj­tanak. A Stan és Pan meg a hölgyek című összeállítás a burleszk.műfaj kedvelőinek is újdonság, hiszen olyan fil­meket is láthatnak, amelye­ket az akkor még nem sztár­komikusok részvételével ké­szítettek. Hat kacagtató történet sze­repel az amerikai összeállí­tásban. Közülük ezúttal csak egyet, á Fújhatják már címűt meséljük el. Stan és Pan elhatározzák, hogy zenészként keresik meg kenyerüket. Csak egy apró problémájuk van: nincs .hal­lásuk és nem ismerik a kot­tát. Erre. sajnos, rövidesen a karmester is rájön, s így a két lelkes zenész az utcára kerül. Tervükről azonban nem mondanak le. Az utca­sarokra állnak — éppen a zenekar próbatermének abla­ka alá —. és zenéléssel pró­bálják megkeresni a lakbér­re valót. Az ártatlanhak ígér­kező muzsikálásból azonban tömegverekedés lesz, s a két barát hangszerek nélkül, egyetlen nadrágban menekül a helyszínről. Utunk rriásodik számú célja: Ceylon, a kis szigetország, lent a hatalmas India déli csücs­kénél, Magyarországnál is kisebb területével, 12 millió lakossal. ^ kis indiai gép át­szeli a tengert, s odalent mintha apró, bóbitás füvek borítanák a földet: pálmaer­dők ülnek a napfény csillog­tatta párában. A szingalézek barátságos, sötét bőrű emberek, lányaik szivárvány színű szánkban ti­pegnek, egzotikus arcukban gyöngyfehér fogak. Kis panzi­ónkat cédrusok őrzik, a házak között piros virágú bagafa, sárga-fehéir jázmin. Nádfüg­gönyök, fonott bútorok es a falakon szaladgáló, áttetsző rovarevő gyíkocskák közt tölt­jük a hátralevő napokat, aranybarna ceyloni teát iszunk és főleg gyümölcsöt eszünk. Illatos papayát, jó­ízű mangpt, apró „citromízű” banánt, mert mitagadás, az indiai konyha csípős, külön­leges ízei, amelyek nagyjából Ceylonban is érvényesek, már mindnyájunkból némi ellenér­zést váltanak ki... A páratartalom ilyenkor, „télen” elviselhető, délt4jt mégis fárasztó a séta, ömlik az emberről a verejték. A tengerpart mentén végig kis helyi vasút zakatoL Mikor az elment, á talpfákon haladva, ott hallja az ember karnyúj­tásnyira |az Indiai-óceán hul­la mfiziszésését A parti szik­lák mentén ellátni a kikötő­ig: nagy hajók vesztegelnek a 3. Kelet Gyöngye Egy kapu előtt három kis fekete ember kuncog — csú- folódik a fura fehér felnőtte­ken a szingalézek éneklő-csi- pogó nyelvén. Az állomás ne­ve is, amelyet egy kis száris, szemüveges tanítónő mondott útbaigazításul, így hangzik: Bambalapitiya... A szingalé­zek magukat egy kalandvágyó bengáli embertől, Vijayotól származtatják, akinek apja Singa (oroszlán) volt. Nagy uralkodó dinasztiájuk teliépi- tette az országot víztárolók­kal, s ezért Ceylont, vagyis Lanka szigetét sok más szép neve közt úgy is hívják, hogy „A vörös lótusszal borított ta­vak országa”. A táj csodála­tos, a termékeny, csupazöld, gazdag kis sziget — amelyet egyesek a bibliabeli Paradi­csomnak is tartanak — min­den ideérkezőt elragadott... Nagy elragadtatásukban gyarmatosították Ceylont a portugálok, aztán a spanyolok, majd a hollandok és végül az angolok is. A javarészt budd­hista népet — amelyre, töb­bek közt, a szelídség, a vi­rágkultusz, békeszeretet is jellemző — nem volt nehéz teleaggatni a különböző erő­szakos civilizációk hatásaival. Ha semmi mást, csak egy sé­tát tesz az ember a ceyloni fővárosban, máris láthatja: az emberek is holland, spa­nyol, angol neveket viselnek, a dús kertekben álló fehér épületek között ott van az ál­latvédő liga. a buddhista is­kola, a nőegyleti zenede, a holland protestáns templom, ott sorakoznak az angol min­tára épült klubok... Kandy ben, az ország belse­jében fekvő ősi városban megnéztük a templomot, ahol állítólag Buddha bal felső szemfogát őrzik. A szent fog templomában is mezítláb, ke­gyelettel sétáltunk a gyönyö­rű faragások, szobrok, orna­mentikák között, s kerülget­tük.a virágszirmot áruló híve­ket. Odébb, a híres botani- kus'kertben átkeltünk egy „ci­vilizált” dzsungelhídon, amely mély vízfolyás fölött lengett, s kapaszkodója mindössze egyetlen vékony drótszál volt. Sigiriya monumentális sziklái­ra is felkapaszkodtunk, oda, ahonnan egykori hercegek verték vissza az ellenséget, s ahová századokkal ezelőtt cso­dálatos freskókat festettek a hajdani művészkezek. Útközben egy jólnevelt ele­fánt fölengedte hátára az ide­geneket: mellső lábán földre tette gazdáját és meglebbent- ve hatalmas, rojtos füleit, ne­hézkesen leült. Az apró feke­te ember csipogó hangon uta- sítgatta az óriási állatot, s mindössze egy rövid botot használt a tuszkoláshoz. Rizs­földek, kókuszerdők, banán­fák. teaültetvények között utaztunk egy napon át és az út keskeny betoncsíkján kívül nem akadt egyetlen hely sem, amit sűrűn be ne nőtt volna a dús, zöld növényzet... Lanka szigete, más nevén Kelet Gyöngye méltó vala­mennyi szép nevére. S noha idegen hódítók csapatai vetél­kedtek a kifosztásában, ma is olyan, hogy az ember hajla­mos elhinni: a legendabeli Paradicsom valóban itt lehe­tett. Kisebb, szemre legalább­is nem olyan mély itt a sze­génység, mint a szomszédos nagy Indiában. Aki azért ér­zékeny a látványra, eltűnőd­het Bount Lavinia előkelő tengerpartján is: szalmakala­pos, rákvörösre égett, kövér nyugat-európaiak forgolódnak a homokban és úszkálnak a sós vízben, a sötét bőrű. sovány, Fossz fogú, óvatos mosolyú helybeliek pedig nagy, lapos kosarakban hűs ananászt hor­doznak végig a part mentén, s árulják darabját egy ceyloni rúpiáért... Népi együttesük színes, vér­bő műsort adott elutazásunk előtt, s ebből a régi, tüzes táncból, a leginkább dobszó­ból álló muzsikából vidám, erős, kedves nép lelke áradt, természetközelség, önérzet. * Hová jut Ceylon, a kincses sziget, s hová a hatalmas In­dia? Bonyolult politikai har­cok, ma szinte megoldhatat­lannak tűnő, hatalmas gazda­sági feladatok állnak előttük. Ki kell irtani az éhséget és nyomort, fel kell számolni millió babonát, tudatlanságot, téveszmét, el kell érni, hogy egészségesen éljen, írjon-ol- vasson több százmillió em­ber... Különleges világ, az egzoti­kum lelkes bámulására csábít­ja az embert. De — mintegy hónap alatt világosan kiderült — túl minden megdöbbentő furcsaságon, megőrzött ősi szokáson, idegenségen, a nép — végül is mindenütt egyfor­ma: élni szeretne, embermóci- ra, szépen. Hallatna Erzsébet (Vége) NÓGRÁD - 1972. február 2., szerda látóhatáron, csátá6t. várják a bebo-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom