Nógrád. 1972. január (28. évfolyam. 1-25. szám)

1972-01-09 / 7. szám

irodalmi emlékek nyomában Nógrád megyében öt év alatt St, gazdag tar­talmú, valóságos kis tanul­mánykötet született a Madách Gimnázium — szakmai berkek­ben megyén kívül is elismert — irodalmi, illetve honismere­ti körének kutató-, feldolgozó munkája nyomán. E helytörténeti kiadványok szándékuk szerint egységes cél által vezéreltek — .. ma­radandó emléket állítani mind­azon irodalmi nagyságok szá­mára, akik megyénk területén megfordultak, vagy innen in­dultak el a hírnév útján..s ezáltal bekapcsolódni a hon­ismereti mozgalom országos programjába — és ennek meg­felelően sorozatot alkotnak. A tartalom bővülése, a műfajok gazdagodása s egyszersmind a szakkör tevékenységének ki- szélesedése az egyes számok elemzése révén követhető nyo­mon. A sorozatot elindító vékony füzet az Ady Endre nevét vi­selő irodalmi szakkör 1965/66- os tanévben végzett munkájá­nak a gyümölcse. Kezdeti lé­pésként mindössze három rö­vid írás kapott helyet benne: ..Móricz Zsigmond Drégelypa- lánkon”, ..Komjáthy Jenő em­léktáblája alá”, valamint „II. Rákóczi Ferenc titkára” (Rá­day Pál) címmel. Az úttörő jellegen túl az első szám va­rázsát az is biztosította, hogy a nyomdaipari szakmai elő­képzésben részt vett tanulók vizsgaimunkájaként jelent meg s a tárgyalt szerzőkről jól si­került portrékat is tartalma­zott, szintén gimnazista rajza nyomán. 1968-ban az irodalmi szak­kör kutatócsoportjának két évnyi szorgos tevékenységét igényesebb, mélyebb tanulmá­nyok fémjelezték. Az „Arany János és Madách Imre kap­csolata” című írás nemcsak azért fontos, mert bizonyítja, hogy a megyei Madách-kul- tusz a fiatalok körében is érezteti hatását, hanem mert a Magyar Tudományos Aka­démia könyvtárában Őrzött eredeti kéziratok fotókópiáit is tartalmazza. Az újdonság ere­jével hat a jórészt visszaemlé­kezéseket tartalmazó „Móricz Zsigmond és Salgótarján” cí­mű feldolgozás. A következő év jelentős vál­tozást hozott a szakkör életé­ben, amely az 1969-es kiad­ványban js tükröződik. Az Ady Endre irodalmi szakkör kutatócsoportja Oravetz Ist­ván Honismereti Kör néven önállósult. E formai, szerveze­ti változás profilbővítést is eredményezett, s az irodalmi hagyományok, emlékek gyűj­tésén kívül, más „rokon terü­letek” helyi értékeinek feltá­rását és viszonylag kevéssé is­mert személyiségek munkássá­gának bemutatását is célul tűzték ki. Legjobban példáz­za e törekvés! a szakkör név­adójáról, Oravetz Istvánról — a balassagyarmati születésű, forradalmi publicista lap- és könyvszerkesztóről — írott cikk. Oravetz István életraj­zi adatai — amelyeket ldi­(véleményünk AJÁNLATUNK Jelenet a Színes fénykép című Bilicsi-eströl, a Televízió tegnap esti műsorából Egyre népszerűbb műsorszám lesz a televízióban a riport. Természetesen csak a jó riport, amely szívünkhöz közel ál­ló problémát tárgyal, mégpedig teljes őszinteséggel és bátor­sággal. Hasonlókból jócskán láttunk már a Magyar Televí­zióban, s a sokból példaként hadd emeljük ki most az ecet- fa történetét, amely egy bérház falából nőtt ki, két emelet magasságban. Csaknem ötven éve tört utat magának beton­agyából, s keresi lombjával a nap sugarait s ez alatt az öt­ven esztendő alatt már két ízben is 'halálos veszedelem fe­nyegette, minthogy mindig akadt egy-két lakó, aki a fa kivágását sürgette. Most ismét föllángolt a harc, mert a földszinten valakinek nem tetszett, hogy a fa ősszel leve­lét is hullatja. Mi tagadás fülemülepör ez, s éppen ezért, nagyon emberi, hiszen hasonló ecetfapörök más lakóházak­ban is előfordulnak. A tévé operatőre ezúttal remek munkát végzett, előbb a csodálatos fát mutatta be, több oldalról is. Ez a „természeti szép” nyomban kiérdemelte rokonszenvün- ket, amikor a problémát meghallottuk teljes mellel azok mellé álltunk, akik nem engedik az ecetfát kivágni. De az operatőri munka jóságát dicséri az is, hogy a ház lakóit néhány rövid snittben is a jellemükkel együtt tudta bemu­tatni. Anélkül, hogy megnevezte volna a feljelentőt, az ecet­fa ádáz ellenségét, anélkül, hogy ez az illető nyíltan ki­mondta volna, hogy „én kezdtem ezt a port”, valamennyien azonnal tudtuk, hogy a tettes csak egyetlen személy lehet. Minden mozdulata arról árulkodott, hogy izgága, békétlen asszony. De ez csak egy példa a riportfilmek sorából. Re­méljük, az új esztendőben még több hasonló jó íilmkölte- ményt láthatunk. A mai, vasárnapi műsorból külön is olvasóink figyel­mébe ajánljuk a búzatermesztésről, valamint a pék- és lisz­tesáru készítéséről szóló adást (11.10), a Pedagógusok fóru­mát (15.00), a zeneművészeti szakközépiskolák versenyének IV. középdöntőjét (16.15). a Prizmát (17.30), a Fekete város második folytatását (20.05) és Barlay Zsuzsa énekműsorát, amelyet Czigány György vezet (21.50). L. Gr. 4 WÖGRÁD — 1972. január 9„ vasárnap lönböző forrásokból mozaik szerűen állított össze a dolgo­zat szerzője — mellett olyan érdekes és értékes le­velekből is olvashatunk rész­leteket, amelyeket az ifjú ku­tatók által megkeresett egy­kori harcostársak — mint pél­dául Mód Aladár történész, egyetemi tanár — írtak vá­laszként. mintegy kiegészítve Oravetz István pályaképét. Évfordulókhoz kapcsolódtak „Az 1918—19-es események tükröződése irodalmunkban”, a „Krúdy Gyula munkásságá­nak nógrádi vonatkozásai” és az „Emlékezés Kármán Jó­zsefre” című közlemények és jellegét tekintve egyedülálló a Bereczki Mátéról, a Romhány- ban született pomológusról, a XIX. századi gyümölcster­mesztés hazai tudoráról — aki egyben az 1848-as forradalom aktív résztvevője is volt — írott dolgozat. A negyedik (1970) és az ötö­dik (1971) szám tartalma még inkább érzékelteti e műhely érdeklődési körének kiszélese­dését, sokrétűbbé vált munká­ját, amelyhez újabb lendüle­tet adott a honismereti moz­galom tízéves jubileuma és a Hazafias Népfront által meg­hirdetett felszabadulási pá­lyázat Kegyelettel adózott a szak­kör Paróczai Gergely — a fia­talon elhunyt ígéretes tehetsé­gű költő, a néhány évvel ez­előtti intézeti tanár —■ tiszte­letet parancsoló emlékének. Üjsaerű az írás feldolgozásá­nak módja is, hiszen családta­gok, barátok, költő- és mű­vésztársak vallanak megren­dültén a tragikusan derékba- tört életpálya mozzanatairól. Forrásértékű a költőről ké­szített bibliográfia. Hasonló megközelítésű a .,Bóna Kovács Károly emlékezete” című munka, amely valójában a baglyasalji képzőművészeti szabadiskólát megteremtő, agi­lis művészetszervező festő és szobrász életének és pályájá­nak első összefoglalása. Berkó Sándor, az 1944-ben mártírha­lált halt szlovákiai költő az egykori Nógrád—Hont várme­gye szülötte volt. A reá való emlékezés a határainkon túli magyar irodalomra nyit ka­put. Külön fejezetet kapott a gimnáziumban is megfordult Jobbágy Károly, Mezei And­rás és Vihar Béla költészeté­nek — kiváltképp a megyé­hez fűződő kapcsolataiknak — a bemutatása, s ezzel mintegy a múlt irodalmából a jelené­hez érkezett a gyűjtő- és fel­dolgozó munka. A jelent fag­gatja az életmódkutató cso­port tanulmánya is, amely négy nógrádi község — Buják. Dej tár, Hont. Mihálygerge — életét, fejlődését szociológiai megközelítésben dolgozza fel összehasonlítva a ma képét Szabó Zoltán által a „Cifra nyomorúság”-ban megrajzolt háború előtti képpel. A kis kötetek — az első ki­vételével — rotaprint eljárás­sal készültek, s esetenként így is csak „külső” szervek segít­ségévei jelentek meg. Min­denképpen dicséret illeti azon­ban a gimnázium igazgatósá­gát, hogy pártfogásába vette e szakkört, amely a publikáció­kon kívül emléktáblák elhe­lyezésével is letette névje­gyét szerte a megyében. El­évülhetetlen érdemei vannak az eredményekben a szakkört életre hívó. vezető és a kiad­ványokat szerkesztő Leblanc Zsoltné tanárnőnek. A dolgozatok, diákmunkák: értékekkel és fogyatékosságok­kal telve. A szerzők egyike- másika már az egyetemek, fő­iskolák padjaiban, magasabb szinten folytatja az elméleti munkát, de vannak, akik szá­mára az ilyen irányú foglala­tosság a kezdettel be is feje­ződött. Nem lesz irodalomtu­dós valahány, de mindegyikük saját maga és szűkebb hazánk hasznára munkálkodott. A fentiek szerint e sorozat érdemes a folytatásra. Csongi^dy Béla rv m is ATLEONTISZ A fantasztikum megjelenése az emberi kultúra történeté­nek legelejére tehető: a míto­szok, vallásos legendák, Ho­mérosz világa és az Ezeregy­éjszaka meséi mind-mind tar­talmaznak olyan elemeket, amelyek a való világ ismert jelenségeihez hasonlítva, az emberi képzelet termékei. Mórus Tamás 1516-ban megje­lent Utópia című műve óta, amelyben a feudalizmus vi­szonyai között megálmodja egy eszményi, kommuniszti- kus társadalom megvalósítá­sát, az ilyen műveket utópi­kus alkotásoknak nevezzük. A technika fejlődése lázba hozta az írók fantáziáját is. Verne Gyula. 1865-ben megje­lent Utazás a Holdba című munkájával kezdetét vette a mai értelemben vett tudomá­nyos-fantasztikus irodalom. H. G. Wels, Shaw, Huxley, Karel Capek — ez utóbbinak köszönhetjük a robotember fo­galmát —. és még sokan má­sok, művek egész sorával nép­szerűsítették az utópikus re­gényt. Az űrhajózás megvaló­sulása pedig csak újabb len­dületet adott ennek az iro­dalomnak. Nálunk is egyre inkább népszerű lesz és ezt elsősor­ban annak köszönheti, hogy olyan jeles alkotók foglalkoz­nak vele, mint Botond-Bolics György, Fekete Gyula, Fehér Klára, Déry Tibor és főként az ifjúsági irodalomban tevé­kenykedő Csemai Zoltán. Csernai Zoltán 1925-ben szü- etett Békéscsabán. Banktiszt­viselő. cukorgyári dolgozó, majd a Délmagyarország munkatársaként kezdett fog­lalkozni a tudományos-fan­tasztikus irodalommal. Első munkája 1961-ben jelent meg „Titok a Világ Tetején” cím­mel, amelyben a Mongóliában és a Himalája tetején időn­ként megjelenő „havasi em­ber” a „yeti”-nek nevezett szömyalakról írt. Másik nép­szerű munkája „As özönvíz balladája”. Csemai Zoltán meggyőződés­sel vallja, hogy a világegye­temben sok, Földünkhöz ha­sonló bioszférájú égitest léte­zik. ahol a hasonló természeti viszonyok és a darwini termé­szetes kiválasztódás törvénye hasonló faunát és hozzánk hasonló értelmes lényt hozhat létre. Atleontisz című regényében a világmindenség egy távoli részéről érkező csillagemberek és Atlantisz lakóinak merész próbálkozásáról és tragikus pusztulásáról ír. Mióta Pláton, 2490 esztende­je megírta Kritiasz című munkáját, vita van a tudomá­nyos világban, hogy a görög bölcselő mesét írt-e, vagy pe­dig valóban megtörtént az a tragédia, amely Atlantisz, a mesés gazdagságú sziget pusz­tulását okozta. A regényhez írt tudományos utószavában Hédervári Péter ismerteti azo­kat a régészeti kutatásokat, amelyek igazolják, hogy At; lantisz valóban létezett. Csemai Zoltán „Atleóntisz”. című regénye tehát való té­nyekre és szárnyaló fantáziá­ra épül. Az induláskor megis­merkedünk az Altra térerőd lakóival, a békés alkotókkal, a tudományos munkának élők­kel és Kar Von-nal a gyűlö­lettől és uralkodóvágytól égő térerődparancsnokkal. Organ Negyedik Világán iszonyatos ellentét van az északi Sord és a déli Mid organjai között. Az Altra a Sordok oldalán áll, és Kar Von végrehajtja a Védelmi Tervet, amellyel nem­csak a gyűlölt Mid „organjai- nak százmillióit juttatja át fájdalom nélkül a tudattalan anyagi lét állapotába”, ha­nem a teljes pusztulást ered­ményezi. A nagy katasztrófa után, nem marad más élőlény, mint néhány idegroncs a sark­vidéken és háromszáznyolc- vankét ember a térerőd gi­gantikus osigaházában. S míg Kar Von jelentését fo­galmazza elborult elmével a nagy győzelemről a Főpa­rancsnokságnak, a többiek megkezdik a tájékozódást a világmindenségben, hogy meg­telepedésre alkalmas helyet ta­láljanak. A regény első feléiben mint­egy párhuzamos történetként megismerkedhetünk Theira szigetország lakóival. A tör­ténet nagyrészt megegyezik a Kréta-sziget mondavilágából ismert eseményekkel. A szi­get lakói emberáldozatokat mutatnak be Atleónak, a fő­isten fiának, de áltdozatokkal kell kielégíteni Bikaistent is, aki a görög mondavilág Mi- notauruszának felel meg. Ilyen áldozatsors jutna Annianak is, Theon főpappátrirka leányá­nak is. akit olthatat.lan szere­lem fűz Mánnioszhoz, az ifjú vezérhez. Manniosz, hogy szerelmét megválthassa, meg akarja sze­rezni Bikaisten kincsekkel megrakott hajóját, de életével fizet, és a szigetre zúdítja a pusztulás veszedelmét. Az Altra lakói Pi Er, az or­vos és Rád Zson irányításá­val megkezdik áttelepülésüket az általuk Helion Harmadik Világához tartozó szigetre. A säget lakói istennek tekintik az űrhajókkal érkező, a leg­modernebb technikai felsze­relésekkel rendelkező csillag- embereket. Megkezdik Atleon­tisz építését, ragyogó terveik vannak: a sziget a béke, az emberi kultúra magasrendű világa lehet. Bár tudják, hogy a sziget egyik vulkánja pusz­tulással fenyegetheti a säge tét, szívós munkával ezt a katasztrófát is elkerülhetnél:. De hiába minden. Az emberi kapzsiság, hatalomvágy győz a békés építést akarók felett. Az ismét hatalomra jutó Kar Von félreállítja a béke híveit, és ezzel hozzájárul a säget ka­tasztrofális pusztulásához. Szép, izgalmasan lebilincse-' lő regény Csemai Zoltán köny­ve. Mindannyiónkat arra ta­níthat. hogy ha élni akarunk, ne engedjük a technika vív­mányait a Kar Von—Hitlerek kezébe, mert akkor halálos íté­letünket írjuk alá. Csukly László A hét könyvei EUROPA KÖNYVKIADÓ: Paolo Samaroamgeli: A betűk mágiája. Viktor Asatafjev: Nagyanyó ünne­pe. Dygai: Disneyland To Huu: Almaink otthon maradtak. — MAGVETŐ: Kardos G. György: Hová tűntek a katonák? Kovács Győző: Fábry Zoltán. Bede Anna: Kelj fel és járj. Keszi Imre: Ba- kacsin és bukfenc. Bodosi György: A Nap hiánya. Kovái Lőrinc: Fer- geteg Északon. Raffai Sarolta: Rugósoron. — SZÉPIRODALMI: Tamási Aron: Abel Amerikában. Héra Zoltán: A sereg arca Gal- góczi Erzsébet: Kinek a törvénye? Laczkó Géza: Királyhágó. József Attila összes versei. Réz Pál: Szo- mory Dezső. — KOSSUTH: Hollós Ervin: Rendőrség, esendőrség, VKF 2. Aritagyij Sztrugackij—Bo­risz Sztrugackij: Nehéz istennek lenni. — A hétfő szombaton kez­dődik. Anna Seghors: Mexikói történetek. A. Rákit»*: A tudo­mányos ismeret anatómiája. Bar- la-Szabó Ödön: Az 1920-as évek gazdasági vitái a Szovjetunióban. A szocialista városok" és a szocio­lógia Aczél György: Eszménk erejével. (Második. bővített ki­adás.) — MÓRA: IUyés Gyula: Tűz vagyok. Erdős László: Kény­szerleszállás. Erdődy János: Sasoknál magasabban- Einstein— Infeld: Hogyan lett a fizika nagy­hatalom? Tasnádi Kubacska And­rás: Pajtások a házban és a ház körül. László-Bencsik Sándor: Nagy magyarok idegenben. Szép- róti Lilla: Zsuzsa Seremberek­ben. Richter Ilona: Pandi. — KOZMOSZ KÖNYVEK: Róbert László: Whisky bombával. — MŰ­SZAKI KÖNYVKIADÓ: Magyar! Bél:v—Pintér István: Híradástech­nikai képletgyűjtemény N. J. Vi­lenkin : Kombinatorika. YWWVWWWWWinAA/WWWWWWWWWWWVWl/V'lWWWVVl/' dr'W'VA/'W'S ^Mikszáth Kálmán: KÍSÉRTET LUBLÖN IO. Ä sztarosrtának gyorsan megvillant az eszében: — Huh, tudom már; attól a gaz Kaszperektől! — Hát az ki? Hol lehet el­fogni ? — Sehol, mert már meg­halt. A rendőrfőnök összerán­colta a szemöldeit. — Teringette, úgy teszel, mintha nem hinnéd — jegy- zé meg a sztaroszta neheztel­ve. — Egyszerűen nem szere­tem a meghalt vádlottakat. És mennyi aranyat kaptál tőle? — Hétszázat. — De hisz’ már ezek köä is több a hamis, mint hétszáz — ellenveté Nowogradszky. — Nos, akkor a többit egy­szerűen nem tudom, hol kap­tam. — Hát majd utánajárok én. Hanem addig is nem ta­nácsolom. hogy az udvarnál mutasd magad. őfelségére kellemetlen lehetne. A sztaroszta dühöngött, a haját tépte, levelet írt a ki­rálynak, a miniszternek, ki akarta hívni párbajra a ren­dőrfőnököt. A király jó ember volt. ki­békítette: —„Én jól tudom, kedves Lubomirszky — írta válaszul levelére —, hogy nem ön ve­reti a rossz aranyakat. De ha veretné is, csak azt tenné, amit én. (Az efféle vastag emberekben mindig van né­mi humor.) Én legkevésbé ítélhetném el önt. Hat jöj­jön ezentúl is. de ha velem akar l’hombre-t játszani, hozzon ön igaä aranyakat stb.” Nowogradszky pedig még aznap két titkosrendőrt kül­dött Lublóra. akik csakha­mar kinyomozták, hogy Lub­lö és környéke teljesen el van árasztva hamis pénzek­kel, és azokat a kísértetként hazajáró néhai Kaszperek Mihály terjeszti. A király .méregbe jött. mi­kor mindezeket így jelentette a minisztere. _— Természetesen — szólt gúnyosan —, egy kísértet ter­jeszti és vereti a hamis pén­zeket. Ez a legkényelmesebb. Mert a kísértetnek nincs is megtiltva, és mert a kísérte- tét meg se lehet büntetni. A miniszter kedvetlenül rágcsálta rőt szakállát. — Parancsát várom, föl­ség! — Csak egy kis észrevéte­lem van — jegyzé meg II. Ágoston csípősen. A miniszter meghajtotta a fejét, kezeit mellén keresä- be téve. lengyel udvari szo­kás szerint. (Polytatjtik)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom