Nógrád. 1972. január (28. évfolyam. 1-25. szám)
1972-01-09 / 7. szám
Egy forintért osztogatta a „gyonirosokat" az erős Balogh Rablótámadók felett ítélke- többit visszaadta a megvert kiforgatta zsebeit, blzonyít- zett a Salgótarjáni Járásbíró- fiúnak. ván, hogy nincs pénze, mire ság. Balogh Nándor 19 éves Hasonló epizódok történtek Balogh az ujján levő, aján- salgótarjáni foglalkozásnélkü- a Pécskő Uzletház teraszán dékba kapott pecsétgyűrűt li, a múlt év augusztusában is. „Adj két forintot cigire!” vette magához több pofon kí- és szeptemberében valósággal — mert Baloghnak éppen ci- séretében. Summázva, 12 rendrettegésben tartotta a tarjáni garettázni volt kedve. „Ne po- beli rablásért, és kétrendbeli fiatalokat. Különös „szórako- fázz, mert kapsz egy gyom- rablás kísérletéért kellett el- zását” augusztus elején kezd- rost!” — és már lendült is a számolnia Baloghnak, aki te a jó felépítésű, munkake- keze. „Gyomrosokkal” — dől- mellett szinte eltörpül társa, r ülő életmódot folytató Balogh gozott Balogh Nándor. Az em- a 23 éves Mészáros István, Nándor. lített esetnél a leütött fiútól aki követte Balogh módszerét. Az öblösüveggyár kultúr- elvette a tárcáját, kivette 10 három rablásért felelt. Mindtermében bál voit Egy fiút, forintját, s mint aki jól vé- két vádlottat közveszélyes aki jeggyel a kezében a te- gezte dolgát, távozott a hely- munkakerülésért is felelősség- rembe igyekezett, Balogh el- színről. Mindig a gyengébbe- re vonta a bíróság. Balogh kapott és a mellékhelyiség fe- két támadta meg. Előfordult, Nándor 1970. novemberétől lé vonszolta. „Adj egy forin- hogy először az egyik fiút sehol nem vállalt munkát, tot, vagy megkapod a maga- gyomrozta meg, s vette el egy Büntetve többször volt —rab- dét”! — hangzott a felszólí- forintját, majd utána társára lásért is elítélték már. Mé- tás. A fiú tiltakozott. Balogh került a sor. szaros sem kedveli a munkát, pedig ütött. Gyomorra és arc- Lesben állt a mozipénztár- Rendőri felügyelet megszegése ra. mire a srác a „kényszer” nál. „Add csak ide azt a ti- miatt nyolcszor zárták el. hatására leguberálta a forin- zest, amit zsebre tettél” — a bíróság Balogh Nándort tot ütött és kapta a pénzt. Más- három év börtönre, Mészáros A November 7. mozi előtt a kor: „öcsi, adj egy forintot, Istvánt egy év börtönre ítél- filmelőadás kezdetére vár- mert megütlek”. Vagy: „Ad- te. Előbbit négy, utóbbit két tak felnőttek és fiatalok. Ba- dig nem engedlek el, míg nem évre eltiltotta a közügyek logh odalépett egy fiúhoz: adsz egy forintot.” így szóra- gyakorlásától. A bíróság sú- Adj két forintot, vagy szét- kozott Balogh Nándor, aki- lyosbító körülményként érté- verlek”' Hiába volt a tiltako- tői valósággal rettegtek már kelte a vádlottak gátlástalanzás az erősebb győzött. A meg- a fiatalok. Volt, hogy iskolás ságát, azt, hogy több bűncse- támadott a kilátásba helye- gyermekre támadt. Máskor lekményt követtek el, és azt, zett, majd realizált ütések békésen kezdte: hogy az erőszakos cselekméután átadta a nála levő száz — Haver, adj egy forintot, nyék elszaporodtak a megyé- forintot, mire a gátlástalan — Ne haragudj, haver, nincs, ben is. támadó megvásárolta a pénz- — Adj haver, mert jön a Az ügyész súlyosbításért, a bői mozijegyét, megtartott gyomros! vádlottak és védőik enyhftémagának négy forintot, s a A szerencsétlen felszólított sért fellebbeztek. (szokács) Tarján és Salgótarján az, hogy a bel háborúk miatt bekövetkező széttelepülés nyomait őrzik ezek. Bárhogyan is legyen azonban — a vita eldöntése a történészek feladata —, egy biztos: lesz lehetőség vélemény- cserére. Hiszen a közeljövőben éppen Salgótarjánban ülésezik majd az urbanisztikai társaság, s hazánk és a nagyvilág legjobb építészei itt cserélik ki elképzeléseiket a rendkívül izgalmas kérdésről, korunk egyik fontos problémájáról, az öröm mellett oly sok gonddal járó városépítésről. Bizonyára mindkét Tarján építészeinek sok mondanivalója lesz! K. S. Minden főrnmnn Megtalálni a közös hangot Beszélgetés Bencsik Istvánnal, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa íŐtiikárával Nógrád megyébe látogatott, és részt vett a községi-városi nép- frontitkárok háromnapos tanácskozásán Bencsik István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára is. Ez alkalommal beszélgettünk vele a népfrontmozgalom eredményeiről, feladatairól és terveiről. — Hogyan értékeli Bencsik elvtárs az elmúlt négy év munkáját? — A népfront IV. kongresszusának határozott célkitűzései voltak, amelyek útmutatást adtak és segítettek a feladatok . megoldásában. Célunk — ez minden becsületes magyar állampolgár célja —, a még boldogabb, szebb élet, a szocializmus teljesebb felépítése. Azt hiszem, ezzel mindannyian egyetérthetünk. A népfrontmozgalom határozott célkitűzése volt, és lesz a jövőben is, hogy még jobban érvényre juttassuk mindennapjainkban, a szocialista demokráciát. Több emberrel, mondhatnám azt is, hogy minden becsületesen gondolkodó emberrel kapcsolatot szeretnénk és akarunk is találni. — A népfrontmozgalom komoly sikereket könyvelhet el. Az emberek megértették az elképzeléseket, egyetértettek a feladatokkal. — Az a véleményem, hogy a népfront fórumai, a megrendezett találkozások, viták, gyűlések, beszélgetéseik valóban hozájárultak ahhoz, hogy az állampolgárok jobban és alaposabban egyetértsenek. gazdasági, belpolitikai, kulturális életünk formálásával. Ma már nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy a IV. kongresszus célkitűzéseit megvalósítottuk. Előbbre léptünk a szocialista hazafiság kibontakoztatásában, múltunk és jelenünk megismertetésében is. — Menyiben jelent vitafó' rumot a népfront? — A népfrontmozgalom legnagyobb hatása és formáló ereje abban rejlik, hogy közelebb hozzuk egymáshoz az embereket. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha alkalmat biztosítunk ahhoz, hogy elmondhassák véleményüket, beszélgessenek, vitázzanak. Pártunknak szilárd elhatározása — ez megnyilvánult az elmúlt években is -, hogy a jövőben is szilárd szövetségi politikát folytat Meggyőződésünk, hogy ez a szocializmus építésének egyedül lehetséges útja. Ebben a szellemben kell munkálkodniuk a népfrontbizottságoknak. Bevonni azokat az embereket is, akik még nem vesznek részt a közéletben. — Miképpen segítheti a népfront a tanácsok munkáját? — Sokszor elhangzott már, hogy a népfront a tanácsok tömegpolitikai bázisa. A közös feladatok megoldása a községekben, városokban történik. Ezért nagyon fontos, hogy a tanácsok tájékozódjanak, ismerjék meg az emberek véleményét, vitassák meg a feladatokat. Ehhez segítséget ad, hogy a népfront a legszélesebb tömegmozgalom, amelyben a lakosság minden rétege részt vesz. Csak az a községi, vagy városi tanács tud igazán eleget tenni az elvárásoknak, melynek vezetői ismerik az állampolgárok véleményét. Ebben érvényesül a népfront bázisjellege. Annak érdekében, hogy feladataink gyorsabban valósuljanak meg, a közeljövőben országos szinten négyezer népfrontbizottság köt megállapodást a tanácsokkal az együttműködésre, ha &?. emberek látják azt, hogy nem hiába beszéltek, szavaikat, véleményüket feljegyezték, javaslataikat figyelembe vették, mindjárt szívesebben segítenek a tervek valóra váltásában. — Ismét kongresszusra készül a Hazafias Népfront. Ez az időszak lényegében a felmérés, a további feladatok megállapításának ideje is. — Valóban. Ezekben a hetekben, amikor a népfrontmozgalom feladatait alakítjuk, szilárd elhatározásunk, hogy még jobban bevonjuk a munkásokat, fiatalokat és a nőket a mozgalom munkájába. Nagyon fontosnak tartjuk részvételüket. Ök azok, akik fiatalos lendülettel és nagy akarással tudják, előbbre vinni céljaink megvalósítását. Elég erre csak egy példát felhozni. A mi társadalmunk sokat haladt előre, egyes dolgokban viszont elmaradtunk. A nők nagy része munkába állt, ugyanakkor vállukról nem sikerült levenni a második műszak terheit. Gondolok Itt elsősorban a szolgáltatások fejlesztésére, az ellátás javítására. Elsősorban a lakóterületeken van szükség több óvodára, üzletre, szolgáltatásokat nyúj. tó vállalatokra. Mert igaz az, hogy az asszonyok gyárban vagy irodában dolgoznak, de a lakóterületen laknak, és ott kívánnak gyorsan bevásárolni. Ezek kimunkálására nagy gondot fordítunk, a népfront segítségét nyújt minden tőle telhető módon. — Komoly eredményeket ért el o honismereti kutatómunka is. — A Népfront Országos Tanácsa által meghirdetett pá. lyázatra ötszáz kiváló dolgozat érkezett be. De nemcsak ebben látjuk az eredményeket. A községekben, városokban olyan nagy lelkesedéssel és akarással fogtak a munkásmozgalom és a helytörténet feltárásához, ami további sikereket ígér. Emellett kiemelten kezeltük és kezeljük a jövőben is a város- és községpolitika alakítását, társadalmi munka szervezését, a lakosság bevonását. Ügy tervezzük, hogy a népfront közelgő kongresszusán külön város- és községpólitikai szekció vitatja meg a feladatokat. Nem feledkezhetünk meg a béke és barátság ápolásáról, a függetlenségükért harcoló népek iránti rokonszenv felkeltéséről, megfelelő kap. csolat alakításáról, minden becsületes, békeszerető emberrel. A Népfront Országos Tanácsa a közeljövőben ülésezik. A megtartandó kongresszus pedig megadja a n*nfrontmnz»älr>m továbM ’l^hbrelépésének perspektíváit Csata! Erzsébet A mellékelt képek bizonyára sokak számára ismerősek. Napjainkban az ország minden részén találkozhatunk hasonlókkal Egymás után születnek új szocialista városaink, öltenek új arcot a régiek. Dunaújváros, Százhalombatta, Leninváros, Lágymányos, az új Várpalota, s nem utolsósorban a mi egyne szépülő Salgótarjánunk. Talán kevesen tudják azonban, hogy Salgótarjánnak ezekben az években születik új testvérvárosa, születik névrokona, a szegedi Tarján város. A cím így is szólhatna tehát: „Az alig négyéves Tar- Jánváros köszönti az 1972. januárban 50. születésnapját ünneplő Salgótarjánt!” Hadd mutassuk be röviden a fiatalabb testvért! Az új városrész terve — Takács Máté irányításával — a Szegedi Tervező Vállalattól származik, s az építészek vezetésével folyik a nagyarányú építkezés 1968 óta. Jegyezzük még fel Baches János, Borvendég Béla és Tárnái István tervezők nevét is. Igazán megérdemlik az elismerést. 1968-ban adták át a 111-es épületet, s azóta szinte a földből nőnek ki gyors ütemben a változatos lakóházak. Teljes felépültekor 18—20 épülettí- púst találhatunk majd az új városrészben. Ma már közel háromezer lakásban mintegy tízezer ember él Tarjánban. 1975-re ez a szám megköze-. lítően így alakul: 6500 lakás-V ban körülbelül 20 000 ember! A gyorsabb építési ütemet az 1971-ben átadott Szegedi Házgyár biztosítja. Az érdekeltek a „nehezén” már túl vannak. Sok vita után az új lakótelep neve véglegesen Tarjánváros lesz. Jogos ez a döntés, hiszen a 10. század óta őrzik e nevet. L Először bíborban született Konstantin bizánci császár Irta le 948—959 között hét honfoglaló törzsünk nevét. S mi magyarázza azt, hogy az ország különböző' részein találkozunk az egyes törzsi nevekkel, így a Tarján névvel is? Ilyen például a Kápolnás- nyék, Nógrádmegyer, Erdőkürt, Balassagyarmat, Diósjen ő, Hajmáskér, Dunakeszi. Az „ezüstös” elnök Fotó: Tóth Béla (Lásd: Győrfi György: Ä magyar törzsi helynevek című munkáját!). A legvalószínűbb A címben említett ezüstöt nem kilóban mérik, mégis nagyon sokat jelent Garai Lajos számára. A diósjenői tanácselnök ugyanis nemrégiben vette át a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. Először a tanácsházán kerestük. — Az elnök elvtárs szabadságon van, azt mondta, csak akkor keressük, ha nagyon fontos... Garai Lajost valóbat otthon találjuk. — Az én szabadságom — mosolyog — olyan szabadság, hogy nyugodtan megkereshet bárki. Az ajtóm' nyitva van. Amikor beszélgetni kezdtünk a szó rögtön Diósjenő ügyeire terelődik. Hiába, a tanácselnöknek első a faluja. — Lassan öt éve, hogy tanácselnök lettem Diósjenőn. De a közigazgatásban már a harmincnyolcadik évemet kezdem. Mióta a tanácsok megvannak, tanácsi dolgozó vagyok. Így elmondani persze köny- nyű. De az elmúlt éveket végigdolgozni már nehezebb feladat volt. Garai Lajos mosolyog: — A lényeg az, hogy az ember becsülettel és lelkiismeretesen csinálja amit tesz. Csak úgy van értelme az egésznek. Dlósjenőre joggal büszke az elnök. Nagyon szép község. Hangulata van. Az emberek igyekvőek, szorgalmasak, jókedvűik. — Megnőtt az építési kedv is. Egymásután fogytak el a házhelyek. Már olyan nagy, széles a falunk, hogy a határa lassan Nógrádig ér. Most azon kell gondolkodnunk, hogy mielőbb új házhelyeket tudjunk adni az embereknek. Mégpedig az állomáshoz közel. A falu végére senki nem akar menni. Meg is értem őket. Sokan járnak el dolgozni Rét- ságra, Vácra, ide-oda. Köny- nyű annak, aki közel lakik a vasúthoz. Amikor a Büdöstó- ban fütyül a vonat felkel, és hamarosan ott van az állomáson. Hozzájárul ehhez, hogy általában a fiatalok építenek, ahol kisgyerek van. Óvodába, vagy bölcsődébe kell vinni, és korán hajnalban senki sem szeret sokat cipekedni a gyerekkel. A lényeg az, hogy hamarosan hetven telket alakítanak ki. A terveket a salgótarjáni iroda már készíti. Még néhány hónap és rendben lesznek. Hamarosan víkendtelket is vásárolhatnak a diósjenői táj és strand szerelmesei a víz mellett. Van olyan látogató, aki hosszú évek óta jár Di- ósjenőre. Minden év tavaszán megjelenik, és utazgat ide, amíg csak be nem köszönt az ősz. Még most, januárban tovább növekedik a víkendtelep. Huszonketten vásárolhatnak telket. — Pedig ez a strand ugyancsak sok gondot okoz nekünk. Kevés a víz. Nemrégiben kaptunk kétszázezer forintot a strand rendezésére. Az érd.ész- lakd forrás vízhozamát kellene elsősorban bővíteni. Mindenképpen megoldjuk. Már csak azért is. mert ilyen hegyek koszorúzta víz kevés van az országban.. Az elnöknek erről is. arról is eszébe jut valami új dolog. — Talán legjobban annak örülök, hogy tavaszra kivilágosodik a falu. Nyolcvan higanygőzlámpát szerelnek fel. Így egycsapásra korszerű, és szép lesz a főutcánk. Már nagyon ráfért. Hozzátenném azt is, hogy Diósjenőn sem „dúskálnak” a pénzben. Alaposan meg kell nézni, mire költik a község- fejlesztési összeget. A jelölő gyűléseken sok volt a jogos kérelem, felvetés, javaslat. De hát mindent megvalósítani egyszerre, sajnos a legjobb akarat mellett sem lehet. A költségvetésre is érvényes a régi közmondás: addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér... — Alapos terveket készítettünk, sok vita után döntöttük el, mi is kell legelőször és leginkább. Másfél milliót költünk az utcák javítására, a bölcsőde felújítására hatvanezret. A kismamák igénylik ezt a szolgáltatást, közülük a legtöbb hamarabb visszamegy dolgozni és bölcsődébe szeretné hordani a gyereket. A nagyobb igények, a korszerűbb életmód hozza magával a változásokat, meg kell értenünk őket is. Hasonló a helyzet az óvodával is. A megoldásban sokat segít, hogy ebben a községben nagyon jó a kapcsolat a* üzemekkel. München hónapban, összejönnek a vezetők egy kis tájékozódó értekezletre. A tanács még soha nem kért hiába. A termelőszövetkezet tizenötezer forinttal, a VILL- TESZ üzeme pedig tízezer forinttal járul hozzá a nemrég Szentgyörgyi István nevét fölvett művelődési otthon fenntartásához. Most azt tervezik*, hogy az ÁFÉSZ vezetőivel iá leülnek egy kis eszmecserére a tanácson. Bizonyára ők sem zárkóznak el. A tanácselnök még nagyon sokat tudna beszélni a falujáról, de az idő elszaladt. Búcsúzóul még egy kérdés: — Elégedett ember-e Garai Lajos? — Igen. Jól érzem magam ebben a faluban. Innen akarok nyugdíjba menni. A kitüntetést pedig igaz örömmel vet-; tem át Salgótarjánban. J Cs. E. NÓGRÁD - 1972. január 9., vasárnap ü I
