Nógrád. 1972. január (28. évfolyam. 1-25. szám)

1972-01-18 / 14. szám

Képernyő előtt Csókolt meg — Makrancos hölgy Emlékszem, volt Idősza­kunk, amikor a barbarizmus elrettentő példáinak kiáltot­tuk ki azokat az angol és amerikai vállalkozásokat, amelyek eredményeként meg­születtek némely klasszikus irodalmi művek musical vál­tozatai, mint például Shaw: Pygmalion című vígjátékénak zenés formája, vagy többek között Shakespeare Makran­cos hölgyének zenésített film­adaptációja, a Csókolj meg Katáim. Háborgásunk közepette azon­ban számításon leidül hagy­tunk egy lényegeset. Neveze­tesen azt. hogy a világ két­ségkívül legnagyobb dráma- költőjének nyelvezete a szá­zadok múlásában az angol nyelvterületen szinte érthe- tetlenségig avíttá lett — ná­lunk ez az újabb és újabb fordítói vállalkozások révén nem érzékelhető — így, ha Shakespeare műveit meg akarták tartani a kor szín­padának. szükségessé vált a talán kegyetlennek tűnő nyel­vi műtét. (Amire egyébként az utóbbi években klasszikus hagyatékunk vonatkozásában. már nálunk is nem egy pél­da akad.) A Csókolj meg Katám cí­mű amerikai filmprodukció úgy korszerűsíti, teszi friss élvezetté a Makrancos hölgy et, hogy Shakespeare vígjáté­ki alaphelyzeteit és szöveg- dialógusait tiszteletben tart­ja, illetve korunk angol nyel­vére „fordítja”. Amit a film a színpadi vígjátékhoz hozzá­ad. csupán egy szellemes, mozgalmas körítés, önmagá­ban is mulattató keretjáték egy színházi bemutató — tör­ténetesen a Makrancos hölgy körüli, előtti, alatti és utáni bonyodalmakról, ami által a shakespeare-i vígjátéki alap­motívum tulajdonképpen meg­duplázódik, és kettőzötten hangsúlyossá erősödik. Persze, az amerikaiak érte­nek hozzá, hogy egy ilyen vállalkozásba mindent bele­ad ianak. ami belefér: Shakes­peare jambusait érzelmes énekkettősök, sztepp-parádék, krimiparódiák váltják. Mind­ez azonban, ha gyakran el is tereli figyelmünket a lényeg­ről. összességében nagyon kel­lemes, szórakoztató, látvá­nyos. És még valamit bizo­nyít hogy azok a rokonszen­ves fiatal művészek, akiket a filmben látunk, az égvilá­gon mindent tudnak, amit a színpadon tudniuk kell. Egya­ránt mesteri fokon játszanak, énekelnek és táncolnak. A Csókolj meg Katám-at szombaton este tűzte műsorá­ra a televízió, általa kelle­mes hétvégét biztosított a képernyők előtt ülőknek. * Ma. kedden (17.40) az üveg csehszlovák művészeiről lá­tunk érdekes kisfilmet, maid (17.55) zenés ritmusok követ­keznek. Látogatást tehetünk (18.20) mindennapi füstölni­valónk üzemében, egy do­hánygyárban. ezt a riportfil­met (18.50) A völgy lakója címmel. Vajda Jánosról szó­ló emlékműsor követi, halá­lának 75. évfordulóia alkal­mával- Az esti fő műsorban (20.00) Raffai Sarolta: Utolsó tét című drámáját láthatjuk a Katona József Színház elő­adásában. végül (21.30) Tar­kabarka rokolya címmel nép- dalrnűsort kapunk. Barna Tibor Lelki élet, lelki bajok Immár hatodszor jelenteti meg a Medicina Kiadó dr. Hárdi István: „Leltei élet, lel­ki bajok” című könyvét. A mű minden érdeklődő laikus szá­mára az ember magasabb idegműködésének, a lelkivi­lágnak területéről kiván át­tekintő tájékoztatást adni, s megismertetni a legfontosabb káros jelenségekkel A cél a könyv kifejezésével — a „pszichológiai kulturáltság növelése”. A rendkívül élvezetes és közvetlen formában megírt mű mindenki számára köz­érthetően foglalkozik a szere­lem, a gondolkodás, a tanu­lás, a szorongás, az emberi jellem kérdéseivel, bátran nyúl olyan témákhoz, melye­ket előítéletek öveznek, mint pl.: az elmebetegségek, a pszichés bántalmak problémá­ja. Mindenkit érdekel az ide­ges panaszok, a neurózis fe­jezete. Megismerkedünk en­nek tüneteivel, okaival, gyó­gyításával A lelki egészségvédelem szolgálatában áll „A harmó­nia útjain” című zárófejezet, amelyben megismerkedhe­tünk a mindennapi élet pszi­chés nehézségeivel, s az el­lenük való védekezéssel, az idegrendszeri egészség meg­óvásával (KS) Nagy érdeklődés nyilvánul meg a salgótarjáni Mopresszó január havi műsora iránt, amelyet keddi napokon vetí­tenek a Tarján btterem mo­zivásznára. A hónap első mű­sora a Sógorom, a zugügyvéd című, amerikai vígjáték volt, amely egy tv-operatőr meg­kísérléséről szóL A mai, ja­nuár 18*i műsoron az Autó­sok reszkessetek című színes olasz filmvígjáték szerepel. Mulatságos történet ez a rend őreiről. Január 25-én a Kato­nák szoknyában című lengyel filmvígjátékot vetítik. A feb­ruár 1-i műsorban pedig a He­kus és azok a hölgyek című színes, francia filmvígjáték szerepel, Gerard Barray fő­szereplésével. Ez a vígjáték San Antonio felügyelő újabb kalandjait dolgozza feL Országos prózamondó verseny Mint hírül adtuk, szomba­ton zaljott le Pásztón, a Lo­vász József Művelődési Köz­pontban a Mikszáth-napok programjaként megrendezett országos szépprózamondó ver­seny. Mielőtt a verseny érté­kelésére rátérnénk, szüksé­gesnek tűnik arról Is szólni: miért éppen Pásztón került sor a verseny, s az országos diáktalálkozó megrendezésé­re? Megnyitó beszédében dr. Boros Sándor, a Nógrád me­gyei tanács elnökhelyettese egy formai és egy lényegbeli indokot említett. Egyrészt Pásztón van az ország egyet­len Mikszáth Kálmánról elne­vezett gimnáziuma, másrészt Pásztó egyre inkább fontos szerepet tölt be a nógrádi iparmedence peremén me­gyénk közművelődésében. A rendezvénysorozat sikere érdekében létrejött társadalmi összefogás bizonyára jó alapot jelent Pásztó és az egész já­rás közművelődési életének továbbfejlesztéséhez Is. Az el­ső három díjat a pásztói Mik­száth Kálmán Gimnázium, a nagyközségi közös tanács, a KISZ járási bizottsága, a kü- löndíjat a hasznosi termelő- szövetkezet adta. Anyagilag is segítette a rendezvénysoroza­tot a Hazafias Népfront, a szurdokpüspöki termelőszövet­kezet, a pásztói Béke Tsz, a Sziráki Állami Gazdaság, a pásztói ÁFÉSZ, az Üvegipari Művek Szerszám- és Készü­lékgyára, s a MEZŐGÉP Vál­lalat pásztói gyáregysége. Néhány szó a zsűriről. Az elnök Bicskei Gábor, a Nép­művelési Intézet munkatársa volt. Tagjai: Dorogi Zsigmond, a Rádió irodalmi szerkesztője, Somlai Pál, a Népművelési In­tézet rendezője, Erdős István, a Nógrád megyei Tanács VB művelődésügyi osztályának munkatársa és dr. Szabó Ká­roly megyei szakfelügyelő. Egy társadalmi elnökség is működött, amelyik a különdíj odaítéléséről döntött. Tagjai: Tóth István, Luda Sándor, Molnár Béla, Tóth András, Becsó Károly voltak. A zsűri is a társadalmi elnökség tag- iai között is egyetértés ala­kult ki az értékelést illetően. Milyen volt a verseny? Mindenekelőtt általában a színvonalról szólunk néhány szót. Elégedettek lehetünk, összességében a szakmai szín­vonal jó volt, méltó országos jellegéhez és méreteihez. A fiatalok pódiumfelkészültsége általában megnyugtatónak bizonyult. A versenyzők álta­lában helyesen válogatták meg azokat a színészi eszkö­zöket Is, amelyekkel a próza­mondás során éltek. A szak­tanári segítést is dicséret ille­ti. Érdekes volt megfigyelni, hogy főként azoknak a taná­roknak' „gyerekei” szerepel­tek jól e versenyen is, akik az irodalmi színpadi napok­ra is jó módszerekkel, ered­ményesen készítik fel vers- mondóikat. Körülbelül a me­zőny fele kifejezetten jó, egyenletes színvonalon szere­pelt. (42 vereenyző — Nógrád megyéből négy — mutatta be tudását ezen a versenyen.) A műsorválasztás, természetesen ezúttal Is fontosnak bizonyult. S részben ezzel összefüggés­ben szóljunk néhány hiányos­ságról. Ügy véljük, a verseny legnagyobb hibája volt, hogy a közismerten gazdag Mik- 6záth-kispróza, s a jól el­mondható regényrészietek le­hetőségeit nem mindig szeren­csésen: választották meg a ta­nulók. S úgy tűnik. Itt szak­tanáré ik sem mindig segítet­ték őket eredményesen. Nyil­vánvaló, hogy a legzseniáli­sabb írónak sem alkalmas minden műve és minden sora arra, hogy egy ilyen jellegű prózamondó versenyen szere­peljen. így van ez Mikszáth esetében is. Azok. akik inkáibb a túlzottan érzelemgazdag mű­Á néma Az Állami Déryné Színáz műsorára tűzte Heltai Jenő A néma levente című kétrészes vígjátékát Lacina László ren­dezésében. A történet rendkí­vül érdekes és egyedülálló, 1481-et írnak a naptárban, s a Szentföldre induló magyar levente. Agárdi Péter Olasz­országban beleszeret egy szép­séges özvegyasszonyba, Zilia Dúcába. Az asszony nem hali­vek közül válogattak, nem jártak szerencsével Az érzel- messég bizony könnyen át­csúszhat érzelgősségbe, Itt már a válogatáskor elkelt volna a tanári segítség. Sajnálatos, hogy megyei versenyzőink (Tarjáni Anna, Jármai Magdolna, Hovák Ka­talin, Adorján Attila) ezúttal nem jutottak be az első tíz közé. Reméljük azonban, ez a mostani sikertelenség nem je­lenti azt, hogy Nógrád megye középiskolás fiataljai végképp leszorulóban lennének a pódi­umról. A fokozottabb szakta­nári irányítás bizonyára meg­hozza gyümölcsét a jövőben rendezendő hasonló jellegű versenyeken. Az első helyet Holmann Endre (Szentes), a másodikat Baranyi Gizella (Monor), a harmadikat Tamási Mária (Szolnok) szerezte meg. A kü- löndíjat a szegedi Magyar Er­zsébet kapta. Egyébként az el­ső tíz közé került még: Ré­vész László (Székesfehérvár), Duró Győző (Nagykanizsa), Krékits József (Hódmezővá­sárhely), Szalai Éva (Oroshá­za), Kovács Kornélia (Püspök­ladány) és Nagy Erzsébet (Eeer). örvendetes, hogv a nyerte­sek előadói stílusában is kel­lemes mértéktartással ielent- kezett például a míkszáthi hu­mor, s az a .bölcs irónia, ami oly jellemző a nagy író több írására. Tóth Elemér levente gatja meg a lovagot, de haj­landó búcsúcsókot adni neki, ha cserébe Agárdi három esz­tendei némaságot fogad. Ez a fogadalom a konfliktus alap­ja. amely számtalan vígjátéki fordulatra nyújt lehetőséget. A darab bemutatójára janu­ár 26-án. szerdán este kerül sor a Déryné Színház főváro­si. központi színháztermében. Ungár Imre Nagy várakozás előzi meg Ba­lassagyarmaton Utigár Imre janu­ár 2S-1 keddi zongoraestiét, amelyre az Országos Filharmónia rendezésében, a balassagyarmati enetskola termében, este hét óra­kor kerül sor CJngár Imre Mo­zongoraeslje zart-, Beethoven-, Kodály- és Sho­pin-műveket ad eló Közreműkö­dik Laczkó Ildikó énekszámokkal, Miklós György zongoraklséretével Bach, Mozart, Brahms, Schubert és Kodály dalait. Illetve áriáit ének­li. Szlnetár Miklós, a jó nevű rendező biztosra ment, ami­kor arra vállalkozott, hogy filmet készít Kálmán Imre mindenki által ismert ope­rettjéből, a Csárdáskirálynő­ből. Az új film magyar—nyu­gatnémet koprodukció ered­ményként jött létre, híres sztár (Anna Moffo, A New York-i Metropolitan énekes­nője) kapta a főszerepet, a legjobb magyar színészek közül is láthatunk néhá­nyat a vásznon (La tinovits Zoltán, Psota Irén, Huszti Péter). Egyszóval úgy tűnt, az egész világot bejárt ope­rett filmre vitele sikeres vállalkozás lesz. Ám az operett, mint mű­faj sem mentes a problé­máktól. A modern utód, a musical is befulladni lát­szik, bár sokkal inkább igyekezett lépést tartani a korral, neves irodalmárokat, ismert írókat, valóban te­hetséges zeneszerzőket nyert meg ügyének, s témáiban is a ma kérdéseihez idomult. Az operett maradt a régi­nél, az operettkedvelő em­ber ízlése a századelő me­rev ízlésformáinál állapodott meg. A filmen pedig azok a poénok, gégék, melyek a festett díszlet előtt még „elmennek", itt néha bántó­an. disszonánsán sülnek el A történet központi „prob, lémája" az, hogy Edwin gróf beleszeret Vereczky Sylviába, az Orfeum énekes­nőjébe, s az anya, aki ma­ga is sanzonettből lett bá­róné. ellenzi a házasságot. ■ A törvényszerű bonyoda­lom után természetesen minden rendbejön. Edwin feleségül veszi szerelmét, barátja. Bóni pedig az Ed- winnek szánt menyasszony­nyal evez be a házasság ol­talmat kínáló ezüstgirlandos lugasába. A Sylviát alakító Anna Mofto kétségtelenül kedves jelenség, és ami fontos: ki­tűnően énekel. Szerepformá­lása, színészi kelléktára szo­katlan erőket sejtet olyan' valakitől, aki elsősorban énekes, s csak másodsorban színész. Marie-Lousie-ként Psota Irént láthattuk. Azt nyúj­totta, amit a színházkedve­lők hosszú évek óta meg­szokhattak tőle. Újra bebi­zonyítja, milyen sokoldalú, képességeit e film meglehe­tősen szűk határai között is kitűnően használja ki. Latinovits Miskája hami­sítatlan századeleji figura. Az elviselhető tréfák zömét az ő szájából halljuk. Huszti Péter egy katona­tiszt karikatúrája Szűksza­vú Ronsdorfja szimpatikus alakítás. A színészgárda viszonylag vidáman viselkedik az ál. magyar kosztümök gúzsá­ban, a sejtelmesen susogó évszázados fák alatt. Leg­feljebb a nézőt zavarják a láthatóan csinált díszletek, a lampionokkal teleaggatott, fehérre mázolt, túldíszített csónakok, az indokolatlan szituációkban is dalra fa. kadó keménykalapos ficsú- rok. De hát 1972-t írunk. És ez a történet 1913-ban játszó­dik. Nem ábrázol kort úgy, hogy bárki is tapasztalhas­son, tanulhasson belőle. Szereplői főurak és kokot. tok. akik szórakoznak. Szó­rakoznak és magyarnótákat énekelnek. Egy letűnt világ vízióját kopírozzák a ma embere elé a filmvászonra. Hann Ferenc NÓGRÁD - 1972. januói 18., kedd / wn/vv v’vvn/vvvvvvvvvvvwwwww vww wwwvwwv wwv»vw vwww wwwwwwv^/wv^/vwww* Mikszáth Kálmán: KÍSÉRTET LUBLÓN 17. S volt a királynak egy macs­kája, aki az evésre adta ma­gát. És mindennap három ke­nyeret evett meg, tra-la-lala. Amint észrevette lépteiket, elhallgatott, s beszaladt a sűrűségbe, mint egy félénk mókus, de ahelyett megjelent az ajtóban egy öreg, ráncos képű anyóka, felgyűrt ingű. sovány karokkal, egy cse­réptányért tartva a kezeiben: — No, éppen jókor jöttetek — szólt hozzájuk szívélyesen. — Éppen most sütöttem meg nektek a lángost. Egyetek be­lőle, gyerekecskéim. No, Kris­tóf kapitány, nyúlj hozzá, te vagy az öregebbik. A lublói urak csodálkozva néztek össze. — Tudtam, hogy eljöttök, mert a macska keresztül fe­küdt a küszöbömön. Hanem ke­rüljetek hát beljebb. — Egy kis beszélnivalónk volna veled. — Tudom már, gyerekecskéim. Értesültem róla. A domború oldalára van a kenyeretek fordítva* — Bizony — mondá Hertely uram. — Csak te vághatsz még ki, anyó” — Jó, jó, majd megbeszél­jük ott, ahol három elvált vi­rág összekerül.** Várjatok előbb egy kicsit. * Néphit szerint szerencsét­lenséget jelent. . ** Az asztalnál. (A szőlővi­S azzal betuszkolván őket a szobába, hol szép, fehér abrosszal van megterítve az asztal, rátette a lángossal telt tálat, s valahonnan a ládából kivett hozzá egy palack jóféle tokajit. — No, igyál, Kristóf kapi­tány. Mit hallottál a felséges urunkról? Él-e még? Rossz koszton van szegényke, ott a törökök közt. De enne most, tudom, ebből a lángosból, ha a lángos ott volna. De még jobban szeretném, ha ő maga volna itt... — Nem abba járunk most — szólt Pawlovszky. — Tudom, fiam. Bár abba járnátok. Ti a Kaszperek dol­gában kerestetek fel. — Ha mindent tudsz, ak­kor nem is szükséges beszél­nünk. — Ezt eltaláltad. Ti azt akarjátok ugyebár, hogy a Kaszperek vissza ne járjon többet mert az elégetés sem­mit se használt. — Azt akarjuk anyó, de már nincs hozzá semmi fegy­verünk. — Ej, a kavics is felfordít­hatja néha a szekeret. — Az úgy van; de hát mit tegyünk? Ha jó tanácsot adsz, nem leszünk hálátlanok. — Száz tallért adtok az unokámnak és a két legszebb tehenet a város gulyájából, ha férjhez megy. rág a bor, a búzavirág a lán­gos, és a kendervirág az ab­rosz.) — Megéri. — De 6 maga választja, ki­kötöm. — Hármat is választhat. Erre az öreg Panna egy vasserpenyőn valami szeszt gyújtott meg a tűzhelynél, amely kék lánggal sziszegett, nyalakodott. Morgott felette egyet-kettőt, s azután a ven­dégek mellé ült az asztalhoz, és így szólt: — Hát Ide hallgassatok, gyerekecskéim! (Mind a két gyerekecske túljárt már a hat­vanon.) Ha ti azt akarjátok, hogy Kaszperek ne járjon fel a másvilágról, legelőször is az okot kell eltávolítani, ame­lyért feljár. Hogy a madár ne járjon az eresz alá, a fészket kell elrontani. Ezt így súgja nekem a Líbiái nevű ördög, aki nekem keresztapám és pátrónusom. s akit én most ebben a serpenyőben, abban a lángban felidéztem. Hát ki- ért-kihez jár Kaszperek? Az asszonyhoz, a feleségéhez. Hát azt keli elpusztítani. — Azt a szép asszonyt? — hökkent meg Hertely uram. Az anyóka arcán az a sok ezer ránc mind nevetni és sza­ladgálni kezdett, az egyik ide. másik amoda futott, mintha kergetnék egymást. A fogai is kivillantak, amint a száját széthúzta. — Mit tudod te azt, fiacs­kám hogy szép-e? Minden asszonyt akkor kell megnézni, mikor reggel felkel. — De az asszony ártatlan — ellenveté a szenátor. r — Mit tudod te azt, fi­acskám? A kutyának nincs kése, de fogai, ugye, vannak? Hát csak azt mondom ón, hogy az asszonyt kell ejőbb lerázni a nyakatokról. Kosz­pereket aztán vállalom én, mert nekem is vannak ám szerszámaim. Megértettétek? Elmehettek! Pawlovszky uram bólintott a fejével. „Majd próbálunk valamit”, mondá halkan, s aztán az anyó csontos vállára tette kezét — Akarsz még valamit, Kistóf kapWány? — Valami szert mondhatnál nekünk még, anyó, a megron­tások, a gonosz szellem ma­chinációi ellen. Pirityi Panna elgondolko­zott. — Tudok egyet de csak ak­kor van bűvereje. ha magatok találjátok ki, mi légyen. S, ha aztán minden házban ilyet tesznek a családfők ágya alá, és egy gombostűt szúrnak be­le, a gonosz praktikája abban a hajlékban ártalmatlan ak­kor. — Van-e az nálunk? — Elég terem a határban — mondá az anyóka rejtélyesen. — Folt hátán folt, akibe tű nem volt Szenátor uraimék az egész úton törték rajta a fejüket (legalább volt valami mulat­ságuk), míg végre is otthon, Hertelyné asszonyom sütötte ki, hogy az nem lehet más, mint káposztafej Május közepe volt; nagy rit­kaság ilyenkor az ép káposz­tafej. hozattak Lőcséről, Igló- ról drága áron. Lám. még a növények közt is van szeren­cse. Isten ennek dolgát meny­nyire fölvitte: talizmán lett belőle. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom