Nógrád. 1972. január (28. évfolyam. 1-25. szám)
1972-01-01 / 1. szám
Jg szőtt a holló: Soka már" (E. A. Foe: A holló) feffis a férje laSása?" „Az is garzon.” Ö, csak most ne bőgjek! Ekkor megszólal a telefon. Wajándéköztam mindent? Felveszem. Nem válaszol sen- Levetettem a rajtam levő ru- ki. Csend van a kagylóban, hát, és a szoba közepére dob- Sokáig hallgatom. Aztán az tam. Ültem meztelenül a fo- ölembe teszem. Megint a fü- telban. Kivettem a szekrény- Kezemből bői a kalapját. Az ő kalap Vasárnap van. Kimegyek a Mire kell gondolni? Min ne- ^ temetőbe. Nézem a nevet a vethettem olyan jól. hogy ' . »ms »Mt ***>• r116"- _ säs s* Sétálok a varosba. jsett rám, amikor szembetalál- Belehallozok a kagylóba. A többit mind elvihetik. Egy bisztróban eszem vaku koztunk. Mert én is a fűben Nem válaszol „senki Ekkor vártam őket. Először a férfi mit Bemegyek egy másikba mászkáltam. mar tudom ki o. Orom fog- jött. Kezet csókolt. Vállára k 'ott vóvét iszom Eav esz- ,, , , el. Ez o. Var engem. Ha le- vette a fotelokat. Megint kezet Is. Ott kávét iszom Egy esz ^ ezen gém tudok nevetni. megyek aZ utcára, biztos ta- csökolt és elment presszóban coca-colát. Csak akkor. Gyerekkoromban Okozunk. Ott fog állni vala- ' .... Sehol nem ülök, le. Az idő tudtam Ma már sajnálom azt hol és vár Aztán jött az asszony. Vitnem akar múlni. Sétálok az a sündisznót Ä ' ték a televíziót, a szőnyegeket, utcán. Nagy pelyhű hó esik. . , , . _ >A úgy örülök — mondom Nagyon barátságosak voltak. Szeretem nézni. Olyan, mint A NriwhÁ neki. T.. ,,Ne tedd még a A nő cigarettával kínált. És egy gyöngyökkel díszített füg- femen' Remeg"1 heai. Mint a telefont.” göny. kocsonya. Akkor arra gondolok, hogy Jönnek szembe az emberek. A sarokban ülünk. Itt égé- el fogok innen menni. Soha Nem akarok még hazamenni, szén sötét van. Csak sétálni. Hogy soha ne le gyen vége. Hogy mindig úton legyek. Hogy mindig mellettem legyenek az emberek. Beszélgessenek, amire pem figyelek oda. Amit nem is értek. Átfáztam. Sokáig sétáltam már. Ugyanúgy esik a hó, mint eddig. Néha a szél belekavar a hópelyhekbe. A függöny az arcomba lendül. Sétálok. Szép lassan, hogy csak teljen az idő. Ekkor azt mondja valaki: „Csókolom.” Nem válaszolok. Csak megyünk tovább. „Ugye, maga a külkemél van?” Nem bánom, hogy jön mellettem. Csak beszéljen! elmentek. Jött a kislány menyasszonyi ' " H1^ rutáin. Megcsókolta az artöbbet nem jovók vissza. Ha ÚQa^ ^ boldogan nézett rám. Sok-sok férfi volt vele. Az Márton Klára: Soh a mar egész násznép. Vidámak voltak. Azt kérték, táncoljak velük. Mindegyikkel fordultam egyet. Csodálkoztam, hogy nem szégyenlem magam. Hogy meztelen vagyok, ök meg észre sem veszik. Legvégül a vőlegény kért fel. A kislány közben fülébe illesztette klipszemet, nyakába vette gyöngyömet. A vőlegény csókolgatni kezdett. A kis lány nézte, és mosolygott. Aztán mindegyik felkapott valamit, és ahogy elhaladtak előttem, még egyszer magha„Veszek egy doboz ctgaret- vele találkozom, soha nem jő- 3° Csak tát” — mondom neki, és a vök vissza. A szoba közepén maradt ne kelljen válaszolni! Akkor pénztárhoz megyek. Útközben j*i kell ajándékoznom min- még egy csomó kacat. Kályhanem bánom, ha mellettem leakasztom a fogasról a kabá- dent. „Halló, __ mondom ne- cső, papucs, harisnyák, j ön. tómat. ki. —’Mindent elajándékozok aranypánt»« cipőm, aminek Vége az utcának. Visszafor- Kisétálok az ajtón. Most és aztán indulok. Mire beesőn- nem volt már sarka, dúlok. Jön mellettem. Azt sem már szeretnék otthon lenni, getsz értem, már üres lesz a Kinyitottam az ablakot. A tudom, hogy néz ki. „Szóljon Most már jó lesz. szoba.” varjú, aludt A villanyfény már valamit” — mondja. — Egy édességboltban konyakot Felhívok egy számot. „Hal- ben pedig, a túlsó oldalon egy „Ugye, a külkemél dolgozik?” veSzek. Ezzel kezdtem, ezzel ló” — mondja égy férfihang. férfi állt. Zsák volt a Most ránézek. Havas a szem- folytatom. / „Parancsoljon.” Ián. pillája. A haja is. Nincs rajta Még mindig ugyajiúgy esik Megkérdezem tőle, hogy „Maga nem ószeres véle tie sapka. Kabátgallérját felhúz- a hó. nincs-e szüksége fotelokra. nül? — kérdeztem tőle. **•. mosolyog. „Igyunk meg otthon csak ülök egy hely- „Fotelokra? Milyen színű- „Miért? Van valamije?” — valahol egy kávét. ben. Nemsokára este lesz. Sö- ek?” kérdezte, és odaáüt az abla„Igyunk” — mondom neki. tétedik. De még látom a hó- „Mindegyik zöld" — I«*" alá. Már nagyon fázom. A csíz- pelyheket az ablakon túL wriri J mám talpa vékony. Elfárad- Előveszek két vizespoharat „Máris ott leszek" — mond*am‘ Mind a kettőt teleöntöm. Koc- ^ a férfi Az eszpresszóban konyakot rfntok. Kiiszom előbb az egyi- rendel. Nem kérdi, akarom-e. két, aztán a másikat. Meglnt tárcsázok: „AsszoEgy hajtásra ki Iszom. „Na, látja” — mosolyog. ___ „ Nekem is” — feleli a nő. HETEDIK. EKLOGA Ledobáltam neki mindent. „Húsz forint az egész” — mondta az ószeres. „Ingyen adom” — feleltem neki. Aztán sokáig vártam. Végre megszólalt a csengő. Ekkor felvettem a kalapját, a házi- köntösét Lábamra húztam _ papucsát és elindultam az ajtó felé. Reggel volt, a házmester állt a küszöbön. „Ejnye, kis- Megint hívok egy számot, asszony, micsoda ricsaj volt . nyom, nem akarja a díszpár- MZ« Egészen sötét van odakint, náimat? Televízióm is van..." ,, , , ”, Csak a behavazott ablakpárlóSc *“ m0Ildja 3 íelSZ0lgá- kány világít “Lmpinájérfl mír »?«■*■ V !”>* -D« Ä “e"!” ' hí ■» M®’vacswp hun £ “)r a zakójára. tatom az ablakot. Nem repül „Boldogtalan?" — kérdezi. ei. Talán éhes. Madarakat „Nemrég vásároltam őket." Megfogja a kezem. Amelyiken szoktam etetni. De nem mea karikagyűrű van. — „El- rem kinyitni az ablakot aztán még egyet „Hány éves itt az éjjel! Még az ajtó » vá^-vagy rnég egjrütt van" Ismét iszom egy pohárraL vagy kislány? Olyan fiatalos tárva-nyitva! Hát nem fél, hogy na*- Odamegyek megint a varjú- a hangod?’ kirabolják?” „Elváltunk” — felelem. hoz. Csillagos az ég. Szabá- „Tizennyolc” — feleli ne- Lassan az ablakhoz mentem. „Sose keseregjen. Higgye el, lyos négyszögekben állnak vetve. Szép, tiszta volt az ég. A varnem éri meg. Vigasztalódni egymás mellett „Szép új ruháim vannak, jút már nem láttam a párkákell. Éppen ma, szilveszter- Az üvegben már alig van Meg gyöngyeim. Mindent ne- nyon, csak lábanyomát a hókor ... Akarja, hogy megvi- valami. Nem érdemes pohár- ked adok. Gyere azonnal.” ban. gasztaljam ? ^__^ .. ba önteni. Felhajtom. „Most van az esküvőm” — „Csókolom, és boldog új , _A „térdempe * kezét. Nagy a csend. Kezemben az mondja a kislány. — „Nem évet!” — mondta a házfelüS,Együtt varrnak még, vagy üveg Nézem a varjút. Mozdu- mehetek.” gyelő. mar e valtak. _ ^ lattanul áll. Fejét szárnya alá ,3útorok»t is kapsz. 0j saŐ„Elcseréltük a lakást” — dugja, úgy alszik. nyegeket. Vagy már mirxdefelelem. — „kétfelé cseréltük.” . . »ed van’” Arra gondolok, hogy most vd-u„Hát akkor mi a baj? Mi- szép lassan kinyitom az ab- „Nincs semmim” — feleli a lyen lakás jutott magának?” lakot és elzavarom' onnan, a kislány. „Garzon.” Hogy ne lássam többé. „Hát akkor váriak!’; Babérkoszorús fény Vékony öröm. Madár-bánat. Sós testű nyár a szememen. Sündisznó-fájásoktól gömbölyödöm egypartú kikötővé. Akkor még a férfitáncvágy nem lakott bennem. Szekfű illat nyalta bőröm, csillagfény bújt éjredőmbe. Vasra vert gyerekségek, kocsonyás, vak egyedüllét. Fátyolban a nélküle-nap, nemlétező születésem, futtában tova hagyott jáétkbábuk, felnőttmesék. Fiatal ág a fénybe néz, a fény betölti rügylétét. Lettünk egy almává e nagy gyümölcskertben. Pörgés a csóktáncban, utak benned és hozzád. Láttam én a vérfolyót, zubogott az érfalakban, áttörte a hidakat és elzúgott a gátakon. A föld-testét elöntötte. Tavasz lett a húsunkban. 8 NOGRAD - 1972. ianuár 1, szowbatl Kellett, hogy újra markold ernyedt boldog tenger-testem, örök süketség, halálperc! Legyen megállított, véget nem érő, vászonra lesett és zenébe nyelt a fonalremegés. Mint amikor a narancs napszinü ruhájában hajszálcsövein áramlik az őletnedv piócaszánkba. Virágajkak titkos ízét szürcsöltük a közelségben. Benne lenni megcáfolhatatlanul, és azt élni: kiszakít magából. Ivten világában járok, paradicsomi éhgyönyörben. Kígyók fonákodnak messze, csábító pucér.bűnnel. A szél átfújja parazsam, éled a féltő görcsszorítás. Ablakon nézek a roppanásba, csörömpöl a kapaszkodásom Hideg kezünk külön keres nyújtózkodó melegséget Testvérszálak belénk oltva. Megcsallak, ha hazudom más vágyak rokon lelkét. Társ-nézőnk egy-földünkön az évvel bevetve örök. Ráguggol a reggel muskátli-arcú múltunkra. Pohánka Erika TersánszJcy J. Jenő: (Szathmári Béla illusztrációja) HANN FERENC: Már a szavak is... mór a szavak is itthagynak összehúzott télikabátban vonulnak át az estén ritmustalan léptekkel mint a csataveszett sereg hát megint magam maradtam próbálom elhinni dolgoznak még az erek szűk csöveiben a vérhajtó darazsak lógatom a lábam kapkodok a tejes-köd reggel felé hátha elhozza erőm nagytalpú léptein sietve lóhalálba* Furcsa vetélytárs Ä méltóságos úr láthatólag abba a lelkiállapotba került, mikor szívesen kívánkoznak ki valakiből bizalmas ügyek. Ha még biztattam is, nem csoda, hogy hamarosan birtokomba jutott tőle az alábbi történet. Szerepem és igyek- vésem benne mindössze az, hogy hűen adjam itt közre. — Tudja, kedves fiatal ba* rátom — kezdte —, bár nehéz elképzelni, de a mai elefántbika formámmal mégis merem állítani, hogy húszéves koromban olyan karcsú voltam mint egy kisasszony, sőt olyan szép arcú és szemérmes Is. Akkoriban egy kultúrmérnök kisegítője voltam másod- magammal. Faluztunk, határt mértünk. Az idő november végére járt, külső munkánkat befejeztük. Néhány napot még egy Csökönye nevű színtiszta magyar nagyközségben töltöttünk el a hivatalos anyag feldolgozásával. Az elöljáróságtól kaptunk egy helyiséget a községházán és azt rendezték be egyút%l szerény szállásunknak is. Persze a községbe vonulásunk Idején a derék csőkör nyeiek éppen f a disznótorok kedves mulatozásainak gyűr kőztek neki. Egyik este meghívott bennünket egy Ilyen nagyszabású háziünnepségre a község legtehetősebb gazdája. Irtózatos lakomát kellett végigzabálnunk és végignya- kalnunk. A községbell első ragyásbanda húzta a köszöntőkhöz a tust és aztán a recepi- cét a további, vigadalomhoz. A társaságban több Szemreva- ló falusi hölgy ült. A bútorokat sarokba taszigálták és akinek kedve tartotta és ép keze- lába volt, nekivetkezett a ha- cacárénak. Én mint fiatal erő, persze alaposan munkába álltam. Megforgattam még a vén háziasszonyt is nagy buzgósá- gomban. Eközben tűnt szemembe, hogy az egyik fiatal menyecske, mind között a legszebb, nem vesz részt a táncban. A férfiak közül egyik sem kéri fel őt. A tánc alatt kimegy és gibicel a vén totyakos bácsik preferáncánál. Mi ez? Az egyik csökönyei gazda ezt a felvilágosítást adta erre nekem: — Fogadalma vari a szép Évikének. Semmi szép szót nem hallgat meg férfitól és nem táncol soha többé, Ame- rikás lett két éve az ura, odavárta őt is, de valami halálos szerencsétlenség érte. A szép Évi gyászt fogadott emiatt egész életére. Nézni sem tud egyik új kérőjére sem. Mert hogy akad neki? Haj-haj, több az elégnél. Tudomásul vettem a dolgot' De ami miatt tovább is érdekelt, az volt, hogy a szép Évike pillantását többször határozott és kitüntető 1 nyájassággal éreztem magamon. Egyszer elmosolyodott, mikor összepillantottunk. Erre fölkeltem és hozzámentem, hogy táncra kérjem,' Szó nélkül beleegyezett. ► \ A forduló után vettem észre, hogy a társaság általános, feszült érdeklődése szegeződik rám. Ezúttal a községbell segédjegyző magyarázta meg nekem, hogy a társaság figyelmének más oka is van mint az, hogy irigyelnek az Évike kegyeiért. — Nézzed, kedves barátom — adta fölvilágosításait a segéd-