Nógrád. 1972. január (28. évfolyam. 1-25. szám)
1972-01-08 / 6. szám
Melyebb probier^cik o szívélyesség mögeff /Vem le»» köslemény a talál kősóról Pénteken folytatódtak Nixon elnök és Szato japán miniszterelnök megbeszélései San. Clementeben. A Fehér Ház szóvivői mély. séges hallgatásba burkolóznak a megbeszélések érdemi tartalmáról és menetéről. A Nixon—Szato találkozón „a nyilvánosság előtt mutatott szívélyesség álcázza a mélyebb „problémákat” — írja San Clemente-i jelenté. Kében a pénteki Washington Post. Amerikai megfigyelők nem számítanak érdemi közös köz. leményre, a magyar idő szerint szombaton hajnalban véget érő találkozóról. A Fehér Ház attól tart ugyanis, hogy bármilyen utalás Tajvan jövőjére — ami a Nixon —Szato megbeszélések egyik legkényesebb témája — érzékenyen érintené Pekinget és veszélyeztethetné az amerikai elnök február 21-én kezdődő egyhetes kínai látogatását. Másfelől viszont Szato nem térhet haza üres kézzel San Clementeből Japánba, ahol „fordított Pearl Harbournak” tekintik az amerikai elnök pekingi látogatásának, majd a Japánt súlyosan érintő amerikai pénzügyi intézkedéseknek előzetes konzultáció nélkül történt bejelentését. Amint Dan Rather, a CBS fehér házi tudósítója ebben az összefüggésben megjegyezte, Nixon elnök mindenáron meg akarja akadályozni, hogy Japán a Szovjetunióhoz keressen közeledést és önálló utakat Peking felé. Nixon elnök ismételten biztosította Szatót: „Nem köt Pekingben Japán érdekeket sértő külön, ügyletet” részletesen tájékoztatja majd pekingi megbeszéléseinek eredményeiről és „szoros konzultációt tart fenn” Tokióval az Egyesült Államok további lépéseiről. A New York Times tudósítója szerint a megrendült bizalom helyreállítását megnehezíti, hogy „Nixon és Szato közismerten rossz érzéseket táplálnak egymás iránt: Nixon szerint Szato megszegte Ígéretét a textilexport kérdésében, Szato viszont úgy érzi. hogy az amerikai elnök személy szerint megalázta őt a Kínával és gazdasági problémákkal kapcsolatos meglepetésszerű bejelentéseivel”. (MTI) Uj internálótábor Észak-íror szagban Fegyveres összecsapások a határon Űjabb internálótábort létesítenek Észak-írországban. A tábor Londonderry közelében lesz a Magiligan nevű, volt katonai bázis területén — közölte az északír kormány szóvivője. Mint ismeretes, az internálási törvény bevezetése óta, emberek százait börtönözték be, bírósági eljárás nélkül, a brit tartományban. Többségüket a Long Kesh elnevezésű koncentrációs táborban tartják, s több mint 100 embert zsúfoltak be a börtönné alakított Maidstone nevű hajóra. Pénteken délben a nagy- britanniai bányavidékek legtöbbjén már leállt a munka. Az 1926 óta először meghirdetett országos bányászsztrájk szombaton éjfélkor kezdődik ugyan, 289 bányában azonban már az utolsó műszakoknál tartanak. Ha az utolsó pillanatban nem jön létre megállapodás a bányászszakszervezet vezetősége és a Brit Országos Széntanács között, akkör a brit konzervatív kormány másfél esztendős hivatali ideje alatt a legjelentősebb bérAz északír fővárosban, Belfastban, valamint Lon- donderryben, kisebb városokban és az északír—ír határ mentén több fegyveres összecsapásra került sor a brit katonák és az ír köz- társasági hadsereg tagjai között. Hírügynökségi jelentések sebesülésekről és egy halálesetről számolnak be. Csütörtökön Belfast Rolls Road nevű katolikus negyedében megtartott razzia során, brit katonák ismét letartóztatták Kevin McCory-t, az Északír Polgárjogi Szövetség egyik vezetőjét. (MTI) követelési mozgalom robban ki az angol iparban. A bányászszakszervezetek vezetősége nem fogadta el a kormány tárgyalási meghívását és a testvérszakszervezetek- hez fordult támogatásért. Vic Feather, a Brit Szak- szervezeti Kongresszus főtitkára, hétfőre összehívta a pénzügyi és általános bizottságot, a szaktanács „belső kabinetjét” a bányászok és a többi szakszervezet együttműködésének megtárgyalásál meri kai bátorítás Izraelnek Kuwaitba, ázsiai kőrútjának első állomására érkezett Mahmud Riad egyiptomi külügy- niniszter. Röviddel érkezése után. újságírók előtt kijelentette: azzal, hogy Washington további Phantom repülőgépeket szállít Izraelnek, az Egyesült Államok nem töltheti be a közvetítő szerepét a Közel- Keleten. Az amerikai döntés — hangsúlyozta a külügyminiszter — szabad utat nyit Izraelnek egy újabb agresszió felé. Azokkal a hírekkel kapcsolatban, hogy Szíria határán, Izrael csapatösszevonásokat hajt végre. Riad rámutatott: „Az izraeli agresszió 1948 óta folytatódik, s ezért nem lepne meg bennünket egy újabb támadás már csak azért sem mert Amerika katonai és anyagi segítsége bátorítja Izraelt arra, hogy így tegyen”. A Phantom-szállítások felújítására vonatkozó döntés. Riad szerint sürgetővé teszi, hogy az arab vezetők összeüljenek, s megtanácskozzák a legújabb fejleményeket. Mahmud Favzi. egyiptomi miniszterelnök — a MENA híradása szerint — Alexandriában haditengerészeti egységeket keresett fel. s ebből az alkalomból a tergorészek és tisztjeik előtt sejtetni engedte, hogy olajtermelésük csökkentésével az arab országok érzékeny veszteségeket okozhatnának a kapitalista világnak. (MTI) Néhány napja egy klubban beszélgetésnek voltam fül tanúja. Háborúról, politikáról, s hasonlókról pergett a szó, amikor az egyik beszélgető így kérdezett: „érthetetlen előttem, miért írnak annyit az újságok Indpkínáról, mikor ott még mindig a régi, hagyományos fegyverekkel zajlik a háború, s egy-egy esemény kapcsán tulajdonképpen mindig az előző ismétlődik.” Bevallom, magamban igazat adtam a kifogásolónak, mert ha jól meggondoljuk, Vietnamban és az egész Indokínában valójában ismétlődik valami. Ne tessék megborzadni: Indokínában, a XX. század második feleben azokat az embertelenségeket reprízelik, amiket Hitler és az ő pribékjei már huszonegy - néhány évvel ezelőtt elkövettek. Csakhát azóta változott, fejlődött a technika. Biztos vagyok benne, ha a hitleriz- mus ma létező volna, Lidicót, Oradourt másként csinálná, mint ahogy csinálta. Aminthogy másként gyilkolnak ma Indokínában és másként hajtják végre a tömeges népirtást, mint ahogy az negyedszázaddal korábban történt. Az egészben éppen az a legborzalmasabb, hogy a korszerű haditechnika minden eszközét bevetik, mert a hagyományos népirtás már kevés az indokínai népek ellenállásának letörésére. Ha úgy tetszik: már csak az atombomba hiányzik, s hogy hiányzik, ez elsősorban a világméretű tiltakozásnak és (MTI) Jozef Lénárt, a Chilében tartózkodó CSKP-delegáció tagja emlékérmet nyújtott át a félévszázados jubileumát ünneplő Chilei KP néhány vezetőjének Lénárt mellett balra: Luis Corvalan, a Chilei KP főtitkára 1 NÓGRÁD — 1972. január 8., szombat Péntek e«te Angliában KétsxásnyolcvnnhPene bányában már álií a munka Az angolok csomagolnak Máltán, de vannak, akik most érkeznek. Líbiai technikusok egy csoportja vallettai városnézésen Kellemetlen dokumentumok Lyndon B. Johnson elnök idején, különösen visszavonulásának bejelentését megelőző időszakban, az amerikai sajtó rendkívül gyakran használta a „Credibility Gap” kifejezést. Ez szó szerint, hitelességi szakadékot jelent, vagyis azt, hogy szakadék tátong a kabinet állításai és a valóság, a tények között Most — rövid időn belül immár ki tudja, hányadszor — ismét látványosan bebizonyosodott ez a régi igazság, amely szerint a tények makacs dolgok és, hogy az ilyen szakadék hosszabb távon elnyeléssel fenyegeti azokat, akik felelősek érte. Miközben az amerikai Igazságszolgáltatás felkészül arra, hogy beszámoljon Danié) Ellsberg professzorról, akinek a nevéhez fűződik a Vietnammal kapcsolatos, Washington számára rendkívül kellemetlen dokumentumok nyilvánosságra hozása, újabb, a jelek szerint nem kevésbé kellemetlen dokumentumok kerültek az amerikai és a nemzetközi sajtóhoz. Ezek az indiai—pakisztáni konfliktusra vonatkozó amerikai magatartással kapcsolatosak. Az Egyesült Államok egyik legtekintélyesebb lapja, a Washington Post részletesen idéz ezekből az okmányokból, amelyekből ismét különös dolgok derülnek ki. Az okmányok nemcsak Amerika és India viszonylatairól, hanem az amerikai kormány és a tények viszonylatairól is árulkodnak. Méghozzá úgy, hogy hosszú szünet után ismét tele van az amerikai sajtó a Credibility Gap, vagyis a hitelességi szakadék kifejezéssel. Ügy tűnik, Richard Nixon kormánya eljutott addig, ameddig egykor a Johnson-adminisztráció: mind kevésbé hisznek neki. Ez először Vietnammal kapcsolatban, most pedig az indiai szubkontinens vonatkozásában derül ki. A most napvilágra került titkos dokumentumokból kitűnik, hogy a végül is legilleté- sebb személyiség, Kenneth B. Keating, az USA indiai nagykövete idejében és pontosan tájékoztatta Washingtont a kirobbanó konfliktusról. Keating nemcsak azt jövendölte meg, hogy ez a konfliktus India katonai győzelmével végződik, hanem azt is megjegyezte, hogy „Dél-Ázsia új hatalmi realitásai egybeesnek az erkölcsi realitásokkal”. A nagykövet ezzel azt deklarálta, hogy 1. India vált a térség domináns hatalmává és 2. morális értelemben is teljesen Indiának van igaza. A dokumentumok egyértelműen azt mutatják, hogy a nagykövet elképedésére az amerikai kormány pontosan az általa javasoltak ellenkezőjét cselekszi és hirdeti. S hogy ez folytatódik, azt többek között egy, a legutóbbi órákban érkezett hír is tanúsítja: a Pentagon szóvivője kijelentette, hogy az amerikai flottaegységek „meghatározatlan ideig” az Indiai-óceán térségében maradnak. Azzal a nem is titkolt céllal, hogy Pakisztán pozícióit erősítsék és nyomást gyakoroljanak Indiára. Hitler után, szabadon nem a washingtoni kormány humanitásának köszönhető. Ezeken a hasábokon beszámoltunk arról, hogy egy amerikai becslés szerint a VDK földjét napjainkban körülbelül húszmillió bombatölcsér ékteleníti. E hatalmas szám azonban korántsem tárja elénk a borzalmakat a tényleges valóságukban. Csak elképzelni tudjuk a többször földig rombolt lakóházakat és kórházakat, s csupán rémkép gyanánt merülhetnek fel bennünk az üszkös falvak, a golyósbombáktól vagy éppen a napalmtól megnyomorodott emberek. Arról is csak bizonyos elképzeléseink lehetnek, milyenek azok a tigrisketrecek, amelyekben évek óta élőhalottakat őriznek amerikaiak parancsnoksága alatt, a sai- goni rezsim SS-legényei. Hogy tévedés van az elnevezésben? Nem a név a lényeg, hanem az, amit azok a legények csinálnak. Olcsó dolog lenne azonban, ha az összes kegyetlenkedést, tehát az egész borzalmas népirtást a Thieu-kormány nyakába varrnánk. Van nekünk egy közmondásunk, amelyik szerint az alma nem esik messze a fájától. Nos, mind a fát. mind pedig a gyümölcsét már ismerjük, mégis megdöbbentőek azok az adatok, amelyeket az amerikaiak háborús bűntetteit vizsgáló bizottság tárt legutóbb a vr- iág közvéleménye elé. E szerint az amerikaiak és dél- vietnami cinkosaik által 1971- ben bevetett vegyi fegyverek következtében 170 ezer ember szenvedett különböző mérgezéseket, s 475 ezer hektár termőföld és gyümölcsös pusztult el Dél-Vietnamban. Hogy az egész emberirtás cinizmusát teljes mértékben értékelhessük, azt is mondjuk el: az Egyesült Államok jóváhagyta a vegyi fegyverek betiltását előíró konvenciót, s ráad.ásul még ígéretet is tett 1970-ben arra, hogy megszünteti a vegyi fegyverek használatát Dél-Vietnamban. A megszüntetés így fest: tavaly mintegy nyolcmillió dollárt fordított ilyen célra. A tömegpusztító háború Hitlert is megszégyenítő adalékaként kell megemlítenünk az USA és a saigoni rezsim úgynevezett pacifikálási akcióit. Hogy őszinték legyünk, a pacifikálás alatt mi már mást nem érthetünk csak az ezrekre, százezrekre kiterjedő internálást. és az óriási méretű pusztítást. E feltételezésünket erősíti meg a háborús bűntetteket vizsgáló bizottság jelentése, amely e pacifikálási akciókat ismertetve, beszámol arról, hogy az amerikai légierő gépei az elmúlt év folyamán több mint egymillió bombát és lövedéket szórtak.. a Guang Tri tartományban levő Ilailong körzetére. Tehát nem az egész országra, nem is egy tartományra, hanem csak egyetlen körzetre. Az elbor- zasztó kép megközelítő teljességéért azt is elmondjuk: Guang Tri és Thua Thien tartományok 870 településéből a „pacifikálások” során négyszázat söpörtek le a föld színéről. Hailong körzetében 23 ezer lakóházat, középületet és iskolát romboltak le. .És még mindig csak a VDK terrorbombázásáról és a Dél- Vietnamban elkövetett kegyetlenségekről beszéltünk. Arról, hogy mi történt és történik Kambodzsában és La- oszban, majd más alkalommal szólunk. Kambodzsáról csak annyit: a dél-vietnami zsoldosok január elsején újabb offenzívát indítottak a népi erők ellen. Ez tulajdonképpen annyit jelent, hogy Indo- kínának ebben az országában is dúl a népirtó agresszív háború. Laoszban a Patet Lao erői számottevő sikereket értek el az utóbbi időben. Ezzel együtt azonban a harc még nem fejeződött be, s á szenvedés sem múlt el, hiszen Indokína népei olyan erőkkel állnak szemben, amelyek szinte betűről betűre másolják Hitler módszereit. A különbség csak annyi, hogy a fejlett technikával szinte már tökélyre emelték a népirtást. Szolnoki István
