Nógrád. 1972. január (28. évfolyam. 1-25. szám)

1972-01-08 / 6. szám

Egy esztendő után Tereikén Baűrett a kömény mast ka eredménye iuuu jeoő 1 Nag> rail Fúria Kaiuiy Kicsi termelőszövetkezet •nagy gonddal. Ez • jellemző a tereskei közös gazdaságra. Mindennap meg kell küzde­niük a sikerért. Birkóznak a nógrádi mostoha természeti adottságokkal. Viselik a mó­dosított gazdasági szabályo­zók terheit. B'ékezi munkáju­kat az egymás között időn­ként fellángoló viszály, a nagyüzemi gazdálkodás tudo­mányában való járatlanság. Érthető, hogy 1970-re amikor mindezeket megtetézte még az időjárás is, csődbe jutott • tak. De hitüket nem veszítet­ték el. összefogtak, az állam is segítséget nyújtott nekik és újból elkezdték. Az okosabb embereit tanácsai szerint gaz­dálkodtak. 1971. végére a ke­mény munka eredményeként megváltozott a helyzetük. A Termelőszövetkezetet 1970- ben ért veszteséget egy esz­tendő alatt pótolták. Sőt, megalapozták az idei gazdál­kodást is. Mindez kezdeti lé­pés, de előre léptek. Beszél­jenek erről ők, a termelőszö­vetkezet vezetői, akik a ta­gokkal az élen, első számú katonái voltak a létükért folytatott küzdelemnek és er­ről most készülnek beszámol­ni a zárszámadó közgyűlésen. Tűsnek Jenő, a termelőszövet­kezet elnöke; — Két esztendővel ezelőtt nehéz helyzetbe kerültünk. Súlyos veszteséggel zártuk a gazdasági évet. Nem néhány ember gondja volt ez, ha­nem az egész községé. A csa­ládok a tsz-ben keresik meg a kenyerüket. Segítséget kap­tunk az államtól. Bizottság érkezett a községbe és kidol­gozta javaslatát, hogy 1971- ben hogyan dolgozzunk. — Az esztendőt azzal kezd­tük, hogy a tagokkal őszin­tén megbeszéltünk minden gondot Falugyűlést tartot­tunk. Azokkal, akik ide nem tudtak eljönni, csoportos be­szélgetést folytattunk. A gon­dok őszinte feltárásának ked­vező viszhangja volt. A tag­ságtól bizalmat kaptunk a munka végzésére. A tagokkal való értekezést a szükséglet­nek megfelelően az esztendő során többször megismételtük. — A gazdálkodás színvona­lának emelésére javítottuk •technikai felkészültségünket- A főbb növények gépsorait kiegészítettük. Egymillió-hat- Bzázhuszonháromezer forintot aíénkea-aknában az úgy­nevezett Alfa-ereszkei részen korábban a széntermelés köz­ben igen nagymérvű volt a porképződés , Az országos Érc- és Ásványbánya Válla­lat keretében működő por­védelmi csoportot kérték meg a szükséges vizsgálatok el­végzésére. A műszeres vizs­gálat nyomán kiderült, hogy • forképződés ártalmas az — Gondoskodtunk arról, hogy a tagokat rendszeresen foglalkoztassuk. Az intézkedé­sek beváltak. A termelési szerkezetünk leegyszerűsíté­sével, a gépsorok kialakításá­val, a talajerőpótlással a nö­vénytermesztést eredménye­sen zártuk. — Magasabb szintű köve­telményeket állítottunk a ve­zetők elé. Ezt elsősorban ma­gamra nézve tartottam köter lességemnek, de megkövetel­tem közvetlen munkatársa­imtól is- Sajnos, több közép­szinten dolgozó vezetőt hiá­nyt» szaktudása miatt le kel­lett cserélni. Ebből nézetelté­réseink voltak. Remélem, most, amikor az esztendőt kezdeti sikerrel zárjuk, meg­értik az érintettek, máskép­pen nem cselekedhettem. Nagy Pál, a termelőszövetke­zet főagronómusa: — A munkánkat felülvizs­gáló bizottság javaslata alap­ján leegyszerűsítettült. terme­lési szerkezetünket a termé­szeti, munkaerő-gazdálkodási adottságainknak megfelelően. Gabonát, repcét, mustárt és takarmányt termesztettünk* Sikeres volt az évünk. A nö­vénytermesztés a tervezetten felül, 1,5 millió forinttal több jövedelmet hozott a közös­nek, — A betakarítást a tagok jó hozzáállásával időben, el­végeztük. Igaz, ami Tereskén még nem volt, a jó munka jutalmazására prémiumot tűz­tünk ki. A búzánk a tervezett 12 mázsával szemben 16,5 mázsa lett holdanként. A két­száz hold repcéért 1 millió 300 ezer forintot kaptunk. — A jó termést gondos munkával alapoztuk meg. 1963-hoz viszonyítva 50 száza­lékkal több műtrágyát hasz­náltunk fel- Az elmúlt évi munkával előkészítettük az 1972. évi gazdasági időszakot is. Sokat vitatkozunk, eszme­cseréket folytattunk, de mi­kor megegyeztünk, dolgoz­tunk. Ez a járható utunk. Külön örömet jelent számom­ra, hogy a megengedett bér­keretet nem léptük túl. A költségvetésünk 115 százalék­ról 92—94 százalékra csök­kent. Az idén is a múlt esz­tendőben megkezdett úton kell haladnunk és altkor Te­reskén a gazdasági helyze­a port egészségre. Éppen ezért gon­doskodni keli annak leköté­séről. Az aknavezetőség ‘ azóta már kidolgozta a vízperme­tezés módszerét, amit alkal­maznak is. Az ott dolgozók örömére a port olyannyira si­került lekötni, hogy azóta a szennyeződés minimálisra csökkent. tünk helyreállításáért Ismét teszünk egy lépést­Furia Károly, a termelőszö­vetkezet főkönyvelője: —- A leltározást befejeztük. A valóságra törekedtünk. Az ellenőrző bizottságunk meg­vizsgálta a leltározási munkát, ahol kifogást emelt, ott módo­sítottunk. A leltározás a tag­ság teljes részvételével tör­tént. Betartottuk a pénzügyi fegyelmet. Gazdasági egyensú­lyunk a megrázkódtatás után egy esztendőre helyreállt. Az elmúlt évben fizetési problé­máink nem voltak- Az egy­számlánkon egymillió forint van. A tagok és a vezetők ke­mény munkája nyomán a veszteséget egy év alatt ki­gazdálkodtak. Ha kisebb ősz- szegben is, de tartalékolunk pénzt a jövőre, ez a biztonsá­gi alapunkat képezi. — Amit a tervtárgyaló közgyűlésen a tagság elhatá­rozott. betartottuk, a bért an­nak alapján kifizettük a ta­goknak. Az egy főre jutó jö­vedelem emelkedett Bizako­dásai tekintünk a jövőbe, amely, továbbra 6em nélkülöz­heti a tereskei emberekhez méltó munkafegyelmet; a ter­melési szerkezet szigorú be­tartását, a jó bérgazdálko­dást, a pénzügyi fegyelmet és a vezetők magas szintű mun­káját Ha öszefogunk a gazda­ságunkért, a siker nem marad el ebben az esztendőben sem. B. Gy. H allották a legújabb vic­cet? Egészen aktuális, már 1972-ről szól. És nem is olyan vicces, mert nem túlságosan vidám. így hangsuk: „1972 átmeneti esz­tendő lesz.” ,,???’• "Átmenet 1971 és 1973 között. Rosszabb lesz mint 1971 volt, de jobb, mint 1973 lesz!” Nem túlságosan rossz em­lékezetű lévén emlékszem, hogy ha nem is ugyanezt, de majdnem ugyanezt az élcet tavaly is hallottam. Sőt. ta­valyelőtt, meg azelőtt is. Kö­rülbelül már tíz esztendeje terjesztik némelyek mind­egyik év elején. Az évszámolc természetesen váltakoznak, de a „poén" marad. Benne a vészterhes jóslással.: minek nézünk elébe, te jóságos ég, mi minden várhat ránk a következő esztendőben... Mondom, úgy a hatvanas évek elején tűnt fel ez a „pa­nelvicc”. Körülbelül akkor, amikor az élet kezdett egyre jobbá válni. Azelőtt ugyanis senkinek eszébe sem jutott volna tréfálkozni az *új esz­tendővel. Mindenki csak arra szorítkozott, hogy boldog új évet kívánjon a másiknak és főleg saját magának, s sóhaj­tozva mondja, hogy a követ­kező évnek jobbnak kell len­nie mint az előző volt. És bár nemigen tették hozzá, miért veszik olyan biztosra a dolgok jobbra fordulását, úgy költöttünk uj gépek vásárlá­sára. Lekötik KösKÖnlfiik IlllfElfciiSŐlH'iElkci; MUNKÁSÖR ELVTÁRSAK! PARANCSNOK ELViARSAK! A munkásőrség megalakulásának 15. évfordulója alkal­mából kösiöntjÜK Önöket, a testűiéi valamennyi tagját. Meg­különböztetett szeretettel köszöntjük azokat az ölvtársekíit, akik a párt hívó szavára 1957 elején, elsőként fogtak fegy­vert szocialista társadalmi rendünk, szeretett hazánk, békénk, biztonságunk védelmében. Hazánk, népünk történelmének nehéz korszakaiban min­dig a munkások és parasztok fogtak fegyvert és a történel­mi idők nagy felelősségével vállalták a harcot a haladásért, a nép javáért, így történt ez 1956-ban, az ellenfouadalam tobzódásakor is. Tizenöt esztendővel ezelőtt, internacionalista szovjet test­véreink oldalán indultak harcba a feifegyverzett dolgozók, hogy megvédjék a munkás-paraszt hatalmat, a szocialista tár­sadalmi rendet. E harcban született az áj fegyveres erő - « munkásőrség. Az acéisziirke egyenruhás, fegyveres dolgozók megjele­nése az utcán egyértelműen demonstrálta a dolgozo embe­rek szilárd elhatározását, elszántságát, hogy készeit a mun­kásosztály hatalma, a szocialista vívmányok védelmére, MUNKÁSÖR ELVTÁRSAK! PARANCSNOK El '/TÁRSAK! önök, okik a 15 éves, öntudatos, önként vállalt mun­kásod szolgálat elismeréseképpen, napjainkban átveszik a megérdemelt kitüntetést, fogadják tisztelettel a társadalom elismerését, viseljék büszkén kitüntetésüket. E gondolatok jegyében Icösmntíük önöket, a testület va­lamennyi tagját, a 15 éves jubileumon, további éoítőmunká- jukhot, szolgálatuk ellátásából kívánunk jó erőt és egészsé­get, családjuk körében sok örömet és boldogságot. MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT NnGRíO MSC'-'-i B!ZD7TSAGA MUNKÁSŐRSÉG NÖGRÁD MEGY ti PARÄNCSNOKSAGA Ijesztgetéssel, vagy...? a $zánnta§?ech üiLai program végrehajtása Az 1972-es év sok újdon­ságot hoz a kormány által a közelmúltban elfogadott szá­mítástechnikái program megva- I lósításában, az elektronikus lerendezések gyártásában. A KGST-tagországok egy­séges számítástechnikai rend­szert (ESZR) építenek ki, s ehhez a magyar ipar — ha­zai adottságainkat figyelembe véve — elsősorban kis szá­mítógépeket, csatlakozó (adat- oevivő. kiíró és adatátviteli) lerendezéseket és alkatrésze­ket gyárt. A IV. ötéves tervben az álla­mi költségvetésből 3.5 milli­ard forintot fordítanak a szá­mítástechnikai eszközök gyár­tásának fejlesztésére. Ennek 1 az összegnek majdnem felét a Videoton kapja, ugyanis a számítógépek központi egysé­gét. az aritmetikát, vagyis a gép „eszét” ez a vállalat ké- ziti. s itt szerelik össze a közDonti és perifériális egy­ségeket. Jelenleg francia ii- ence alapján gyártanak olyar. nagy teljesítményű (másodper­cenként 130-140 ezer művele­tet végző) kis számítógépet, amely adatfeldolgozásra, a termelés irányítására egyaránt alkalmas és nagy gépekhez is hozzákapcsolható. A gyártás mellett már javában folynak a konstrukciós kísérletek, hogy a szocialista országok­ban készített adatszállító egy­ségek is illeszthetők legyenek a francia licence alapján gyár­tott központi egységekhez. Nyolcszorosára növelik a számítástechnikai berendezé­sek gyártását 1975-ig a Ma­gyar Optikai Művekben, ahol már 3 éve gyártanak lyuk- szalag-perforáló es -olvasó készülékeket. Ezeket folyama­tosan továbbfejlesztik. A ta­valyi fejlesztés eredménye­ként például az idén kezdik meg a másodpercenként 40 és 300 jel sebességű integrált áramkörös íyukszalagolvaső sorozatgyártását, s ugyancsak ebben az évben készülnek el az első lemez-adattárolók. Az Elektronikus Mérőké­szülékek Gyárában az idén kétféle integrált áramkörös berendezést készítenek. Az egyik a Reál-Time adatbevi­teli egység, amelynek felada­ta többek között, hogy a ter­melésfolyamán már nyomás-, hőfok- stb. értékeket gépi fel. dolgozásra alkalmas elektro­mos jelekké alakítsa át. A gyár másik berendezése a mágneses szalagtár. Ennek mechanikáját eddig Francia- országból importálták, s itt­hon csak az Elektronikája ké­szült, de az idén már NDK gyártmányú szalagtárolókat szerelnek fel elektronikus ré­szekkel. (MTI) Az Építő-, Fa- és Építő- anyagipari Sza kszervezei megyei bizottságától kaptam ezt a levelet azzal a kérés­sel, hogy 'megítélésem sze­rint az ilyen, vagy ehhez ha­sonló levél milyen mérték­ben ösztönzi jobb, tempó- sabb munkára a dolgozót? A levél így szól: „Felhí­vom a fent nevezett dolgo­zó figyelmét arra, hogy 1971. október havi teljesít­ménye 76 százalék. Ameny- nyiben december 15-ig telje­sítménye nem éri el a száz százalékot, úgy a vállalat az Mt. 29. paragrafus 1. bekez­dés c. pontja alapján — a dolgozó munka ellátására nem alkalmas — felmond Önnek. Kérem a fentiek tu­domásul vételét. Gyimesi László telepvezető.” Hetvennégy dolgozó ka­pott ilyen, tartalmú levelet. Talán nincs joga, a telep­vezetőnek ilyen levelet meg­fogalmazni? De igen! Hát I akkor mi a baj? Elsősorban a ridegsége nem tetszik. Az* tán kételyeink vannak afe­lől, hogy a 76 százalékos tel­jesítményért csak a dolgo­zó-e a hibás. A néhány sor­ból nem. derül ki, hogy mennyire fegyelmezetlen3 mennyit jár dohányozni, mennyi időt tölt el beszél­getéssel, mélázgutássaL, oí» kálmas-e arra a munkafo­lyamatra, amit végez, kong- nyű, vagy nehéz-e a keze„ végül, hogy nem a rossz munkaszervezés, vagy a rapszódikus anyagellátás mi­att került-e ilyen helyzetbe a dolgozó? Voltak, akik nem vártáÜ meg a következményt, s nyomban kikérték a munka­könyvüket. Ekkor érte őket a második meglepetés. Nem kapták meg! Ezek után nem tudták, hogy mitévők legye­nek'. menniük kell-e, vagy maradjanak? Ijesztgetésnek szánta-e levelét a telep­vezető, vagy komolyan gon­dolta? ... V. K. 71_72_73 is tudta mindenki. Azért, mert az előző év után min­den csak jobb lehet. S ami­kor aztán valóban jobb lett, jött a vicc. Kissé vagy in­kább nagyon cinikus, de azért — szerzőinek szándéka elle­nére — bizonyos fokig elis­merést takar. Annak az el­ismerését, hogy bizony van félteni valónk. Nem is olyan nehéz az élet mostanában — vagy ne kiabáljuk el, nem volt olyan nehéz az elmúlt években — mint amilyen le­hetett volna. Igaz persze, hogy könnyebb, gondtala­nabb sorsot is elviselnénk. Sőt, ilyet képzeltünk el egy­szer. Akkor, amikor még a gyakorlatban nem jöttünk rá, milyen nagyon nehéz új vi­lágot teremteni, s rendezni az élet minden dolgát. Egész át­meneti korszakra van szük­ség. bizony. Átmenet? Csak hát nem mindegy, hogy milyen . Az emberi életnek ugyanis az a kellemetlen sajátossága van, hogy csali egy van belőle: nem úgy mint a történelmi korszakokból. Következés­képpen: az ember, aki egy átmenti korszakban él. átme­netileg sem szeretne rosszul élni. Pontosabban, szeretné, hogy az átmenet során foko­zatosan jobban élhessen, s átmenetileg sem .romoljon a sorsa. Nos, azt hiszem, a legutóbbi tíz, tizenöt eszten­dőben nem panaszkodhatunk. Mert akadnak ugyan gon- dok-bajok bőségesen, s ha valamelyiket sikerül meg­szüntetni, jönnek a követke­zők. Visszaesésről azonban nincs, és minden bizonnyal nem is lehet szó. Akárhogyan is viccelődnek. 1972. biztosan jobb lesz mint 1971. volt, s 1973. viszont sok tekintetben felülmúlja majd 1972-t. Erre mérget vehetünk, még akkor is, ha nem foglalkozunk jós­lással. A szüntelen ígérgetés ugyanis az átmeneti társada­lom átmeneti betegségeként már megszűnt. Nem jelent­heti azonban ez azt, hogy hirtelen a semmit nem lehet tudni álláspontja kerekedjék felül. S valami olyasféle ba­bonás pesszimizmus, amely mindig rosszat vár, mert akkor a bajok láttán öniga- zolóan triumfálhat, a sike­reknél pedig a bajokat em­legetheti. Ráadásul ahhoz, hogy egy év ne csak úgy általában, hanem mindenkinek sikeres legyen, sok minden szüksé­ges. Szükség van például egészségre, meg arra, hogy például senkit ne hagyjon ott a menyasszonya. Nem árt, ha nem januárban válik használhatatlanná a központi fűtés kazánja, rettenetes he­teket okozva, amíg kijavít­ják. Az sem rossz, hogy nem akkor zuhog az eső, amikor júliusban kéthetes szabadsá­gát a Balaton mellett tölti az ember. Az is előfordulhat, hogy valakinek kifejezetten balszerencséje van a közélet­ben is. Kifog egy olyan főnö­köt, akivel nem tud kijönni. És így tovább, sorolhatnám a kellemetlen eshetőségeket. Ezek azonban semmit nem bizonyítanak, legfeljebb any- nyit, hogy az élet bajjal jár. És, hogy minden esztendő legalább háromszázliatvanöt napból, bár ez az idei há­romszázhatvanhatból áll, s mindennap érheti keltemet lenség is az embert. E '”’" s milyen érdekes; a sok rossz nap ellenén« egyre jobbak az esz­tendők . Olyannyira, hogy már némelyek viccelni is mernek a jövővel. Persze, néhány rossz viccet könnyen elviselünk. Csak rossz évek ne jöjjenek. Pintér István NÖGRÁD — 1972, január 8., szombat 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom